CSÁK GYULA

Mr. Sharma

1.
Amikor estébe hajlik a nap, és csökken a fullasztó-mállasztó hõség, akkor kezdik hadarni az egyszerre csillogó és szutykos, lármás és álmos indiai piacok árusai, hogy: dorupi, dorupi, dorupi! Ez a végeladás kezdetét jelzi, ekkortól minden portéka ára két rúpia. Nem szó szerint igaz, mégis felvillanyozza és csábítja a vásárlókat. Általában pergõn hangzik a jelszó, de van, aki bizalmasan fülbe súgja, míg a másik harsogja.
    A leghangosabb Mr. Sharma, aki régi, jó ismerõsöm. Árul bizsut, görögdinnyét és jégtörmelékkel bélelt bádogvályúból szódavizet - egyszerre. Buzgón, jókedvûen kínál, csomagol, mérlegel, pénzt vált, és engem nem vesz észre. Törekszem is, hogy elbújjak a sokaságban s még véletlenül se pillanthasson meg. Nem akarom zavarni. Én viszont zavarban vagyok, mert meglep, hogy itt látom. Régóta nem találkoztunk, és amikor összeismerkedtünk, egészen más egzisztencia volt.

2.
Valaha India gazdagjai közé tartozott. Apjától örökölt palotában lakott Bombayben, az India Gate közelében. A kaput övezõ nagy tér mindig zsúfolt, mert itt van a roppant város idegenforgalmi központja. Fényes üzletházak, szállodák, magánpaloták foglalják díszes keretbe a teret, s a sokaság örökkön és zajosan hullámzik, miként néhány száz méterrel odébb az óceán.
    Bizonyos idõ után Mr. Sharmának tömegiszonya lett; arra vágyott, hogy elmeneküljön az embererdõbõl és erdei emberré legyen. Ügynökök hadát mozgósította, s hamarosan föllelt egy alkalmas házat a várostól százötven kilométerre. Két szoba, egy fürdõszoba, egy konyha volt benne, körülötte pedig lomberdõ és mély csönd, melyet csak a madarak éneke és Mr. Sharma hancúrozó gyermekeinek hangja tett még kellemesebbé.
    Annyit kellett a házon bõvíteni, hogy a cselédeknek is legyen egy vityillójuk, továbbá verandát ragasztott a házacskához, s ezen a verandán sokat üldögélt, amikor hallgatta a kellemesen zenélõ csöndet. Késõbben beüvegeztette a verandát, mert hõség idején sok szúnyog és más rovar gyülekezett össze, hûvös idõben pedig pokrócba burkolózva is fázott.
    Néhány hónap elteltével rokonok érkeztek, s minthogy este nem fordulhattak vissza, mert messzirõl jöttek, hát éjszakára is maradtak. Ez csekélyke zsúfoltságot okozott, ezért Mr. Sharma elhatározta, hogy építtet egy vendégszobát. Ehhez persze fürdõszoba is kellett, ahhoz meg a vízhálózat bõvítése, és ha már úgyis ott voltak a munkások - gyerekei és felesége unszolásának engedve - építtetett egy uszodát, ami további vízhálózat-bõvítést igényelt.
    Felhúzatott egy garázst is.

3.
Az erdei házról gyorsan terjedt a hír, és jöttek a rokonok rokonai, a barátok barátai, az ismerõsök ismerõsei, meg olykor teljesen ismeretlenek is, hogy részesüljenek Mr. Sharma mesés magányának gyönyöreibõl. Mr. Sharma pedig igyekezett jó vendéglátó lenni, s a vendégei kényelme érdekében szélesíttette és magasíttatta a házat, növelte a fürdõszobák, vendégszobák, úszómedencék, játszóterek, étkezõhelyek, garázsok, cselédházak számát. Igényesebb látogatók tanácsára krikettpályát meg lovaglópályát és építtetett és - természetesen - istállókat a vásárolt lovaknak, szálláshelyeket az alkalmazott lovászoknak. Templomot is emeltetett az imádkozni óhajtóknak, és lakóhelyeket a papoknak, valamint kórházat az alkalmi betegeknek és lakásokat az orvosoknak.
    Egyik napon olyan sok lett a vendég, hogy Mr. Sharmának nem jutott fekvõhely, ezért beszökött Bombaybe, s az India Gate közelében, eladott palotája szomszédságában szobát vett ki egy szállodában. Itt jutott arra a felismerésre, hogy vendégnek lenni jobb, mint vendéglátónak.
    Ettõl kezdve csakis szállodában lakott, s mindig másikban, hogy ne jussanak a nyomára. Intézkedett, hogy vagyonának fele családja rendelkezésére álljon, saját részét pedig elszállodázta. Egyre olcsóbb szállodákra tellett, míg végül már csak az utcán lelt helyet.
    Ebben az idõben éppen Delhiben kószált s - mivel erre az idõre esett az én hároméves kultúrdiplomáciai szolgálatom ugyancsak Delhiben - összefutottunk. Úgy hozta a véletlen, hogy a családom által bérelt ház tövében húzta meg magát. Spárgával rögzített ágyékkötõn kívül semmilyen ruházata nem volt, csak hosszú haja és szakálla takarta vállát és mellét.
    Már több napja vendégeskedett házunk erkélye alatt, amikor bemutatkoztam neki. Õ úgyszintén. Egyúttal megnyugtatott, hogy nincsenek ártó szándékai, és ha nincsen kifogásom, tartósan berendezkedne az erkély alatt. Nem esdekelt, nem siránkozott koldusmódra; higgadtan beszélt, s mint utóbb megvallotta: elutasításra is felkészült. A feleségem által kínált pirítóst és teát is alig akarta elfogadni. Már-már komikusnak találtam, hogy úgy viselkedik, mintha nem kért volna, hanem õ adott volna valamit. Igazi meglepetés akkor ért, amikor ennek megfelelõen, akárha kitalálta volna gondolatomat, komolyan közölte: "Mindenki abból él, uram, hogy elad valamit. Amint látja, nekem semmim sincsen, azaz: mindenemet magammal hordom, hát ezt a mindenemet, vagyis egész valómat, egész valóságos, eddigi élettörténetemet adom el önnek. Egyszer talán használhatja valamire."

4.
Úgy mesélte el történetét, hogy a nyitányhoz hasonló bölcselmeket szõtt mondanivalójába. Arra a kérdésemre például, hogy nem gyötrelmes-e számára az önkéntes egyedüllét, azt felelte: "Szeretem a magányt, uram, akkor is, amikor egyedül vagyok." Óvatos érdeklõdésemre, mely szerint nem valamilyen vallásos meggyõzõdés vezérli-e sajátos életvitelében, megintcsak a próféták homályos módján mondta: "Megesik, hogy a hamisság néha vallásba burkolja magát..." Hitbéli hovatartozásáról mégis elárult valamit azzal, amikor egy szóbanforgó témánkhoz cseppet sem illeszkedõen, azok módján, akik úgy tesznek, mintha a falnak beszélnének, noha csak mélyen gondolkodnak, megjegyezte: "Buddha tanítása szerint: ne hízelegj a jótevõdnek... Nem tapasztalhatta, hogy bármikor is hízelegni próbáltam önnek, uram."
    Ez igaz volt, s ez a vallomás arra is rávezetett, hogy jótevõjének tart. Átmelegített a tudat, s napi munkám végeztével, olykor akár késõi hazatértemkor is, mindig szántam idõt a vele bonyolított és egyre oldottabb társalgásra. Elanynyira, hogy az õ élettörténete mellett az enyémrõl is szó esett, s kitûnt, hogy ismeri hazám fõvárosát. Budapesten is lakott egy szállodában... Véleménye szerint a magyarok buddhisták lehettek hajdanán s innen van, hogy fõvárosunkat -Budának nevezik...
    Hónapokon át kucorgott az erkélyünk alatt, egyaránt védve magát a forróságtól, meg a monszunesõtõl. Folyamatosan otthon tartózkodó feleségem szerint elment idõnként pár órára. Ilyenkor föltehetõen élelmet szerzett valahol, mert mitõlünk változatlanul nem fogadott el egy-egy teánál többet. Aztán végleg eltûnt. Bõ esztendõ múltán pillantottam rá újra ott, a piacon, ahol éppen olyan buzgalommal tevékenykedett, amilyen õszinte odaadással mûvelte korábban a semmittevést.

5.
Türelmesen várakoztam rejtett megfigyelõállásomban. Igazság szerint Mr. Sharma hiányában is órákig õdöngtem volna a piacokon, mert szerettem azoknak a piacoknak a hangulatát, de most kétségkívül Mr. Sharma látványa is fogva tartott. Akkor léptem hozzá, amikor már annyira megfogyatkozott vevõköre, hogy nem zavartam a munkájában, és idõt remélhettem kíváncsiságom kielégítéséhez is.
    Nem titkoltam el meghökkenésemet, amiért eredendõen megismert személyiségétõl ennyire elütõ állapotban találom. Ami személyiségjegyeit illeti, azok azért nem változtak túlságosan, mert most is önérzetesen csillogtatta szemeit és úgy beszélt, mintha okítana: "A leghosszabb hullám is elvész egyszer a tengerben, uram. Az ember is változik."
    Haja és szakálla most is a régi volt, de ágyékkötõ helyett patyolatfehérre mosott, kívül viselt ing és hasonlóan csontfehér nadrág díszlett rajta. Mindez föltehetõen fõként a vevõk bizalmának erõsítését szolgálta, de tükrözte tollasodását is. Amíg a bevételt számolta, elmagyarázta, hogy ez az "üzlet" még nem az övé, de hamarosan lesz neki sajátja is.
    Összeomlottam belül, és ezt meg is vallottam. Elmondtam, hogy tiszteltem és irigyeltem, amikor az ablakom alatt heverészett, meditált, amíg én hivatalos ügyekbe merítkezetten robotoltam. Világos volt számomra, hogy hiába van pénzem, házam, számos tárgyam, õ a gazdagabb akkor is, ha csupán egyetlen ágyékkötõt mondhat magáénak. Birtokosa volt ugyanis teljes önmagának, és ettõl nemcsak hogy gazdagabb, de hatalmasabb is volt az emberek többségénél. Ennyi bölcselem bennem is érlelõdött idõk múltával. Csakhogy most az õ gazdagsága és hatalma - lám! - elúszott az élet óceánjában, akár a valaha általa emlegetett hullám a tenger végtelenjében.
    Jóságosan, sõt - érzésem szerint - kissé lekicsinylõn és szánalmat sejtetõen mosolygott, és azzal vigasztalt, hogy ne aggódjak én az õ sorsáért, mert csak addig dolgozik itt, ameddig összegyûjt annyi pénzt, amennyibõl egy kis házat vásárolhat magának a Bombay-környéki erdõségben, amely kis házat azután majd lehetõsége szerint bõvítgeti...
    Itt-ott még hallatszott néhány árus rekedt hangja: dorupi, dorupi, dorupi! Azaz: két rúpia, két rúpia!
    Két rúpiás életem ûrbõl érkezõ háttérzenéjeként hatott ez a bágyadt kórus. Hirtelenében az a vágy hevített fel, hogy olyan magasba emelkedjek, ahonnan ráláthatok a fejem tetejére.
 

ROZSNYAI ERVIN

Csillagokban, szivekben

E kõbe vájt lyukakban
egyik nap mint a másik
a nappal és az éjjel
cinkosul összejátszik
nap és éj bonthatatlan
tömbje alatt a semmi
zsákját a vállra venni
hurcolni ájulásig
vagy még tovább amíg a
rozsdás idõ bekattan

Ahol hártyás latyakban
romlott igék tenyésznek
van-e még bátor dallam
szó villámnál merészebb
jelzés hogy érdemes még
hinni egy makacs eszmét
fülelni hátha moccan
valami zsenge élet
szivekben csillagokban

Nyíló földrózsa kelyhe
emelj fel vonj magadba
ki botlok mint a részeg
ne engedd csúf lidércnek
hogy sorsom elperelje
napomat eltakarja
Ó hadd találjak végre
egy zizzenésnyi neszre
legyen bár mint a lepke
szárnyának rebbenése
vagy álombeli éle
meg sem fogant füveknek
a lét aprócska cseppje
megsúgott szivverése
a jóhírt hogy jelentsék
bízom szelíd szelekre

Mélyáramokra bízom
sorsomat egy palackban
míg a rozsdás idõnek
lakatja majd lepattan
s ki magamban forogva
csak tört vagyok vagy az sem
ép leszek és töretlen
egész és oszthatatlan
ha milliárd alakban
szétszórva tükrözõdöm
az égen és a földön
csillagokban szivekben
 
 


 
BÜKI PÉTER

Történelem

amikor a politikusok a palota pavilonjában
aláírták a szerzõdést
egy melós lépett ki az ajtón
s a porba vizelt
folyók duzzadtak meg hajózhatóvá
a homokban ítélet született
végrehajtására nem került sor
a folyók mentén országdarabokat téptek le
a melós felszusszant hogy egy követ felemeljen
az ítéletet elfújta a szél
népszerû sorozatot csinálva belõle
százak s századok értelmezték újra és újra
az új határokat századok lépték át
a kõ a helyére került
majd rá egy újabb
rend született
a melós megpihent
az ítéletet végrehajtjuk magunkon


 
M. SZÁNTÓ JUDIT

Édes

Vajna-pusztán 1944 nyarán is rendben mentek a dolgok. A majorságban úgy elsõ látszatra minden a helyén volt, a búzaföldek messzirõl sárgállottak. Még büszkén emelték a fejüket az ég felé, de mind súlyosabb kalászuk már kész volt alázatosan meghajolva várni, hogy kasza alá kerüljön. A repceföldek már learatva álltak. De az avatott szem azonnal észrevette, hogy az istállók jóformán üresen tátonganak. Hogy mindössze egyetlen ló lakik benne. Az is szegény öreg és vak, azért nem kellett a hadseregnek. Azután abban sem nyújtja az uradalom a megszokott képet, hogy a benzinüzemû munkagépek most, a legnagyobb dologidõben használatlanul árválkodnak a színben, meg hogy az udvaron ugyan páváskodik egy kakas, csak egyetlen tyúkocska kotkodálja egybe néhány, minden irányban szétszaladó csibéjét. És, hogy ki ne felejtõdjék a leltárból, meg kell említeni Márit, a kecskét is, aki szintén nem kellett senki másnak, és így megmaradt a tanya lakóinak, hogy biztosítsa részükre a tejet.
    Jobban körültekintve szembetûnik az is a hozzáértõnek, hogy a csûr tetejére rakott új cserepek csak úgy oda vannak hányva. Feltehetõleg a legutóbbi vihar után kerültek oda a széltõl lesodortak helyére. De hogy mit sem ért hozzá, aki felrakta, az biztos. Mint ahogy az is, hogy a következõ szélroham ezeket is leviszi, még ha jóval kisebb erejû is lesz a múltkorinál. Meg persze a komondor mellett heverõ balta is arról árulkodik, hogy azt nem parasztember hagyta ott a földön. Mert annak nem ott van a helye! Még akkor sem, ha éppen csak rövid idõre hagyták abba a favágást. Azt akkor is a tönkbe kell belevágni. Arról nem is beszélve, hogy a learatott repceföldön már majd egy hete ott állnak a petrencék. Holott köztudott, hogy annak mielõbb fedél alá kell kerülnie.
    No, de ne legyünk túl igényesek. Hiszen háború van, a munkaképes férfiak mind odavannak. Az öregek és az asszonyok ugyan kitesznek magukért, de kevesen vannak. Az erejükbõl se futja mindenre.
    Ezer szerencse, hogy a nem messze állomásozó munkaszolgálatosokból néhányat odavezényeltek munkára. Csakhogy azok nemigen értettek a földhöz. Az egyik könyvelõ volt, a másik kereskedõ, a harmadik valami biztosítási tisztviselõ, a negyedik meg éppenséggel sebész. Az õ feladatuk volt a tanyabelsõ teendõinek az ellátása. A nagyobb munkákra, így az aratásra is több muszost rendeltek oda. A hozzá nem értõk miatt azonban a szokásosnál jóval lassabban mentek a dolgok. Ráadásul a sebész, éppen a repceföldön, úgy megsértette a kezét a kaszával, hogy most be volt kötve, és - ki tudja, meddig - munkaképtelenné vált. Sõt, az elsõ napon még be is lázasodott. Félõ volt, hogy valami mérgezést kap. Pedig Édes jól kimosta a sebet pálinkával. Méghozzá az utolsóval, amit akkorra tettek félre, ha hazajönnek a férfiak. De ebben az esetben Édes egy pillanatig sem vacillált. Nem mérlegelte, hogy elhasználja-e a féltett kincset. Úgy gondolta, hogy ezzel most esetleg életet ment. És ezzel számára a továbbiakban nem volt vitás, hogy melyik felhasználás a fontosabb. Ezen felül Édes még enni is többet adott a megsérült embernek, mint amennyi jutott volna, mert úgy ítélte meg, hogy a több koszttól erõsebb lesz az ember, és akkor jobban ellen tud állni a betegségnek is. Titokban adta neki a dugi ételeket, pedig nem mástól vonta el, hanem saját magától.
    De Édes nemcsak a sebészt dédelgette. Persze, õt jobban a többinél, hiszen beteg volt. Hanem a másik háromnak is ott segített, ahol tudott. Példának okáért esténként egy kis faggyút vagy disznózsírt dugott nekik, hogy a szokatlan munkában megkérgesedett kezüket, berepedezett bõrüket bekenhessék. Amikor pedig a boltos keze megdagadt, borecetes vízzel borogatta, míg le nem lohadt. Édes mindenhol ott volt, minden bajt látott, és lehetõségéhez képest orvosolt. És ha egyebet nem tehetett, legalább egy jó szóval könnyítette az életüket. Ha meg sok karszalagos érkezett a földekre, Édes ott sündörgött körülöttük, adta nekik a kanna fedelében a vizet, figyelmeztette õket, hogy ne dolgozzanak derékig meztelenül, mert a nap bizony megégeti a bõrüket. Aztán megmutatta, hogyan kell tartani a kaszát, hogy szép tempósan kell dolgozni, nem kapkodni. A vágott rend is így lesz szép, meg õk sem fáradnak el annyira. Egyszóval Édes a munkásszázad üdvöskéje volt. Csak akkor nem mert kimenni a muszosok közé, amikor Balogh õrmester jött felügyelni õket. Mert az nem engedte, hogy beszéljen az emberekkel, azt meg különösen nem, hogy akár vízzel, akár tanáccsal segítse õket.
    - Azok az életet se érdemlik meg - szokta mondogatni.
    - Miért? Hisz azok is csak emberek, Isten teremtményei - vetette ellen Édes.
    De ha nem hajlott a szép szóra, az õrmester úr bizony még mellbe is taszította, hogy távol tartsa õt az embereitõl. Ilyenkor nem tehetett mást Édes, mint hogy visszament a házba, ahol a falon feszület volt, alatta meg egy kis asztalkán Mária állt összekulcsolt kezekkel. Õ letérdelt eléjük és imádkozott az emberekért. No, meg természetesen Balogh õrmester bûneinek a bocsánatáért.
    Hogy ki volt Édes? Hát a major egyik cselédházában lakott az urával, a két menyével, négy lány- és egy fiúunokájával. Meg persze a két fiával, de azok most a messze Oroszországban harcoltak. Édes nagyon bízott abban, hogy épségben hazajönnek, mert minden nap többször is imádkozott értük, és remélte, hogy az Úr ott fenn az égben meghallgatja a kérését. A múltkoriban meg egyenesen úgy látta, hogy az asztalkán álló Mária jóindulatúan mosolyog rá. Hát mi más volna ez, ha nem ígéret az imája meghallgatására?
    Édesék nem voltak tehetõsek, nagyon meg kellett fogniok mindent, hogy valahogyan megéljenek. Most, hogy férfi csak az öregember volt a háznál, a nõk meg igen kisétkûek voltak - vagy legalábbis megelégedtek a kevéssel - valahogy kijöttek. Sõt, néha Édes félretett egy-egy falatot a négy munkaszolgálatosnak is. De ha erre nem tellett, akkor a magáéból adott egy kis levest, egy karéj kenyeret. A négy fiatalember gyakran üldögélt Édesék konyhájában munka után. Ha mást nem, jó szót, biztatást akkor is kaptak. No, meg kényelmesen ücsöröghettek az asztal körül. Néha meleg víz is jutott nekik, amit vödörben vihettek át egy másik cselédházba, ahol most õk laktak. Akkor aztán nagy tisztálkodást, mosást rendeztek.
    Édes néha napközben belátogatott az õ szobájukba, és ami szennyest talált, azt mind magával vitte, majd néhány nap múlva szállította vissza tisztán.
    Édes soha nem politizált, a messzi pusztán fogalma se volt arról, hogy mi folyik az országban, vagy pláne a világban. Arról persze tudott, hogy háború van, hiszen a fiait azért hívták be katonának. De hogy ezek miért nem katonák, miért munkaszolgálatosok, azt már nemigen értette. Azt ugyan hallotta, hogy zsidók, de hát ez nem is volt igaz. A saját - egyébként eléggé nagyothalló - fülével hallotta, amikor arról beszéltek náluk, hogy fõleg katolikusok vannak közöttük, meg néhány református. De izraelita egy se. Csak hogy azért nem lehetnek katonák, mert zsidók. És azért hordanak fehér karszalagot, mert végeredményben nem zsidók. Na ugyan, ki érti ezt?
    Édes magában eldöntötte, hogy ezek is csak emberek, a többi nem érdekli õt. És így is viselkedett velük. A családja ebben egyetértett vele, és az uradalomban lakó többi cseléd is hasonlóan vélekedett. Sõt, még örültek is a jelenlétüknek. Mert most minden család csonka volt, pont azok a férfiak hiányoztak, akik a tennivalók dandárját végezték. És ha ezek nem is igen értették a paraszti munkát, ha sokszor is kellett megmutatni, hogy hogyan kell egy lovat befogni, azért a nehezét csak ellátták. Aztán, hogy az urak hogyan gondolkodnak ezekrõl a dolgokról, arról nem volt tudomásuk.
    A kasznár szintén katona. Egyébként egyedülálló ember, most a lakása üresen áll. A Verseczy tekintetes úrék pedig Pesten vannak. Hírlik ugyan, hogy a bombázások elõl tervezik a vidékre költözést, de semmiképpen sem az ország keleti részébe, sokkal inkább távolabb az oroszoktól, mintsem közelebb.
    A négy muszos jól érezte magát Édeséknél, már csak azért is, mert a szállásuk berendezése mindössze négy szalmazsákból állt. Igaz, hogy ezzel tele is lett a helyiség. A fekhelyek egymás mellett voltak, faltól falig értek. Úgy, hogy se a zsákokra nem tudtak leülni, se egy darabka szabad padló nem maradt ilyen célra. De szívesen elbeszélgettek Édes fiával is. A hatvanadik évében járó Tóni (õ maga kérte a fiúkat, hogy úgy szólítsák, ahogyan a kasznár úr is szokta) jó eszû parasztember volt, aki a helyén hordta a szívét is. Amellett pedig semmi sem törte meg a gerincét. Amit gondolt, azt ki is mondta, amit jónak talált, amellett kiált. Az igaz, hogy ezért nem szokták megdicsérni. A homlokán lévõ sebhely is egy véleménynyilvánításának csendõri véleményezése. Hiába csitítgatta Édes, máig sem hallgat ilyesmiben a szavára. Aztán õ is szívesen elbeszélgetett ezekkel a katonákkal - õ már csak katonáknak nevezte õket, akárminek is titulálta a hivatalos megjelölés. Úgy érezte, hogy sokat tanul a mûvelt pesti emberektõl, bár kétségtelen, hogy õ maga meg sokat tapasztalt, és az abból leszûrtek vetekszenek a tanultakkal.
    A két fiatalasszony a házi veteményessel volt elfoglalva, ha pedig ott nem adódott dolog, akkor kimentek a földekre. A fiatalabb néha le-leült egy rövidke idõre megpihenni. Ahhoz képest, hogy viselõs volt a harmadikkal, még így se igen kímélte magát. A háztartás és a gyerekekkel való veszõdés Édes feladata volt. Az öregasszony jól bírta magát. Igaz, hogy a házimunkával el is ment a napja, mert az utóbbi években már lassabban mozgott. Inas, sovány asszony volt, akit nemcsak a kora, az élet viszontagságai is nyomorítottak. Szent igaz, hogy a lába lassan, a keze azonban annál gyorsabban járt. Meg aztán beszélgetésre sosem állt meg, már csak azért sem, mert erõsen nagyothalló volt. A többiek beszélgetéseibõl is csak egy-egy szót kapott el, egyébként csak duruzsolást hallott, vagy még azt sem.
    Egyik vasárnap kora délután a ház elõtti padon üldögélt Tóni, a négy férfi meg körülötte a fûben hevert. Aznap valahogy nem volt olyan kánikula. Igaz, hogy a nap hétágra sütött, de egy kis szél fújt, kellemes enyhet adva. Az öreg ránézett a sebész kezére.
    - Szépen gyógyul - jegyezte meg. - Lehet, hogy marad nyoma, de használni tudja, és az a fõ.
    - Az lehet, hogy fogom tudni használni. De hogy szikét nem fogok vele többé, az biztos - sóhajtotta az orvos. Aztán magyarázatképpen hozzátette: - Tudja, Tóni, a szike az a sebészkés, amivel operálnak.
    Tóni erre nem tudott semmi vigasztalót mondani, így hát csak hümmögött.
    A két fiatalasszony a gyerekeket terelgetve érkezett meg a faluból. Templomban voltak. Kezüket most is összekulcsolva tartották, átfogva az imakönyvet és a rózsafûzért.
    Közben a szél is elállt, kezdett izzasztó lenni a nap. Bementek hát mindnyájan a konyhába. Édes a sparherd körül tett-vett, készítette az ebédet. Idõnként gallyat vetett a tûzre, éppen csak annyit, ami az étel forrásban tartásához meg a sütõ hõmérsékletének a fenntartásához kell. Az õ arca kipirult a melegtõl, de egy kicsit távolabb már kellemesen hûs volt a földes helyiség.
    A férfiak körülülték az asztalt, a gyerekek gyorsan eltûntek a tanyaudvaron. Az asszonyok hiába kiáltottak utánuk, hogy elébb vessék le az ünneplõt. Õk maguk siettek a szobába átöltözni, és kisvártatva már úgy néztek ki, mint bármely hétköznapon.
    - Mi újság a faluban? Hogy van a Szekeres tata? Beteg még? Vagy ott volt a templomban?
    - Beteg az! Tán már meg se gyógyul. Hanem a Kleinék! Azt beszélik, hogy sokadmagukkal vagonokba rakták õket, hogy elvigyék Németországba.
    - Hû, az anyjukat! Édes meg most süti a buktát, hogy holnap elvigyem nekik...
    - No, arra már nincs szükségük - sóhajt a fiatalabb, megsimogatva hasán keresztül rakoncátlankodó gyermekét. A hírbe szinte belefáradtan újságolja: - A két kicsit meg az öregeket is viszik.
    - Isten legyen irgalmas! - suttogja Tóni.
    A két fiatalasszony keresztet vet.
    Édes nem lát, nem hall, csak tüsténkedik tovább.
    A hírhozó csak visszatér a témára. - Azt mondják, munkára viszik õket. De hát a gyerekeknek, az öregeknek mi hasznát veszik? El se tudom képzelni, hogy mi lesz velük...
    - Szappant fõznek belõlük - kiáltja elkeseredetten, öklét tehetetlenségében összeszorítva a könyvelõ.
    Édes felkapja a fejét.
    - Szappan! Szappant fõznek valahol! - motyogja áhítattal. És Flóra meg Albus szappant lát maga elõtt abból az idõbõl, amikor a Verseczy tekinteteséknél mosott. Hogy annak milyen habja volt! Hogy milyen könnyen mosta ki a piszkot! Hogy milyen selymes volt a tapintása! Hogy milyen szappanillata lett tõle a ruhának! Már a szagáról érezni lehetett, hogy tiszta!
    Mutató- és középsõ ujját hüvelykjével végigsimítja, mintha a keze szappanos volna, és síkos lenne tõle a bõre. Azután bánatosan legyint.
    - Szappant fõznek... De hisz a szegény embernek nem jut belõle!
    Kinyitja a sütõt. Kelttészta szaga tölti be a levegõt. Édes egyik kezével a konyharuhát fogja meg, másik kezébe a kötõje alját, és kiemeli a nagy tepsit, a tûzhely tetejére teszi. Aztán tányért vesz elõ, és négy darab buktát rak rá. Odaviszi az asztalhoz.
    - Vegyenek, kedveskéim - kínálja -, jól fog esni egy kis édesség! Mi most nem eszünk belõle... A többit elküldöm Kleinéknek. A boltos Kleinéknek a városba, abba a... gettóba. Mert rendes, jóravaló emberek azok, az Isten áldja meg õket!

ESNAGY JÓZSEF

Simogató kezed
Az eldugult szelepeken át nem értelek,
csak sziszegésed hallom
áthullva íveken, csatlakozókon,
T-elágazók labirintusán,
míg turkálok a bûzelzáró
szappanszagú mocsarában,
s lehajlok megtalálni a bajt
e közép-európai WC-kagylóban,
mert mesterre nem telik.
S hiába hidegülsz el tõlem,
a tehetetlenséged visszahúz,
visszalök hozzám, bár már
elfogytak a szép szavak
és csak a szakszerû beszélgetések
maradtak meg s az ünnepek utáni hangok.
Éppen ezért még segítesz nekem.
Simogató kezed egy százas
csavarhúzóra tapad.
Gyûrûid AWAB bilincseit odaadod nekem
mosogatáshoz szokott ujjaiddal,
hogy a csereszabatos szelepek nyílásait
pontosan és tisztán illesztve
a helyére tegyem.
 
 

Csavarok vagyunk
Csavarok vagyunk mi mindannyian.
Meghúzások, meglazítások csavarmenetén
tartjuk-elengedjük vasíveinket
traverzek rozsdamarta foltjain.
Ki segít a széthullásban, összefogásban?
Hiszen magunkhoz tapadva is hideg az arcunk.
Hegesztett füleinkkel kimarjulunk,
mert testvéreinkkel szót nem értünk.
Romokban hevernek öleléseink.
Vakrozsda vadítja indulatainkat.
Szenvtelenül tapadunk anyagunkhoz
a késhez és a bárd hosszúságához.
Diadalainkkal lekoptatjuk a csavarok meneteit,
majd beleköpünk a vaslavórok lábvizébe.
Így lapulunk az európai csendhez:
csavarhoz csavaranya szorítva,
amit meglazítani már többé nem lehet.

BARANYAI LÁSZLÓ

A boldogság kék hegye

Születésnapi mese

Egyszer volt, hol nem volt...
    Egyszer volt egy kislány, úgy hívták, hogy Vera. Az igazság az, hogy nem is volt már kislány, nagylány volt... ettõl még lehet nagyon jó ez a mese. Nahát, ez a Vera látszatra ugyanolyan volt, mint a többi lány, felkelt reggel, lefeküdt este, sok esze az nem volt; egyszer a Barbie-ért rajongott, másszor a Take That-ért, mikor bejött divatba a patatalpú cipõ, õ is sürgõsen vett egyet, naná, majd pont õ nem, mikor az összes többi csaj igen?; egyszer a papája mondta neki, mikor vásárolni voltak Kasselben a Metróban, és találtak egy trapézfarmert, hogy ezt okvetlen vegye meg, mert marha jó, ímmel-ámmal megvette ugyan, de otthon beszõkíttette, mert cikinek érezte; a poén az, hogy aztán nemsokára mégis vett egy trapézos farmert, mert a barátnõi rájöttek, hogy ez milyen menõ, és õ persze nem akart lemaradni a barátnõitõl... szóval, ilyen volt ez a Vera, tök átlagos, nem egy nagy ütés, az igazat megvallva.
    Persze voltak neki azért jó dolgai is, például elkezdett tollaslabdázni, de kõkeményen, s az az ember, aki valamit kõkeményen csinál, az már nem lehet átlagos, meg aztán elég csinos volt, egy csomó filmben szerepelt már, meg állandóan hívták ruhákat bemutatni is, de hát tudjuk, a szépség isten adománya, talált kincs, felvágni nem érdemes vele, és ezt, hála isten, õ is tudta... amirõl viszont most beszélni akarok, ami szintén nem egy átlagos dolog, sõt!, az az, hogy ez a Vera néha elgondolkozott olyan dolgokon is, amin mások a Take That, a Barbie meg a különféle farmerokkal való ügyezések közepette nem szoktak elgondolkozni. Nevezetesen azon, hogy mi a célja és az értelme az ember életének, és hogy van-e boldogság, érdemes-e küzdeni érte. Lehet, hogy ezek a tulajdonképpen nem túl bonyolult kérdések más emberek agyában is megfordulnak futólag, de azok nem nagyon izgatják magukat ilyesmik miatt, fontosabb dolguk van, mint hogy ilyen elvont dolgokon töprengjenek (Take That, Barbie, farmer etc.) A mi Veránknak viszont, ha nem is folyton, de gyakorta ezen járt az esze, vissza-visszakanyarodott ide, mindenkit, akiben bízott, akinek adott a véleményére, megkérdezett errõl, de az emberek csak vonogatták a vállukat tanácstalanul, vagy ami még rosszabb: baromságokat mondtak, amikrõl még õ is, holott nem volt igazán komoly élettapasztalata, pontosan tudta, hogy baromságok.
    Az, hogy éjjel-nappal ezen gondolkodott, az túlzás, de tény, hogy álmában is eszébe jutott néha: tényleg, miért élünk egyáltalán? Mi az értelme, a célja? Egyáltalán: van-e értelme, célja? Mi a boldogság? Hol a boldogság? Érdemes-e megkeresni, érdemes-e hajtani érte? Amint így fekszik az ágyában éjszaka, sötétben természetesen, egyszercsak egy hangot hall:
    - A boldogság? Ki ne tudná, hogy mi a boldogság és hogy hol található!
    Vera erre felriad. Ki szólt vajon? Ki lehet az? Tök sötét van, megkérdi hát:
    - Bocs, de ki vagy, és hol vagy egyáltalán?
    - Én a Boldogság Kék Madara vagyok - válaszol a hang, és itt vagyok a szobádban.
    - De hol vagy? Nem látlak!
    - Persze hogy nem látsz, mikor töksötét van. Különben is lent vagyok a padlón. A lényeg, hogy mivel tudom, hogy min gondolkozol, eljöttem hozzád, hogy megfeleljek a kérdéseidre.
    - Te Úristen! - jut Vera eszébe, - a Balfasz bent van? Mert ha igen, akkor elkapja és jól megtépázza a Boldogság Kék Madarát, kitépi a (kék) tollait. - Hallgatózik, de semmi mocorgást nem hall, ami a Balfasz jelenlétére utalna, csak valami kis kapirgálást, ami nyilvánvalóan a Boldogság Kék Madarától jön.
    Egy kis ideig csöndben vannak, Vera azon gondolkozik, amit a madártól hallott. Hogy õ tudja, hogy hol van a boldogság? És hogyan lehet megtalálni?
    - Nem csak szórakozol velem? - kérdezi a másikat. - Nem is látlak ebben a sötétben. Honnan tudjam, hogy tényleg te vagy a Boldogság Kék Madara?
    - Onnan, hogy megmondom neked az utat, és rá fogsz jönni, nem beszéltem hülyeséget.
    - Hát akkor mondjad.
    - Ide figyelj. Szoktál te a papádnál nyaralni, igaz?
    - Igaz.
    -Ha legközelebb megint elmész hozzá, sétálj fel a telek végébe, a diófa alá, és nézzél el jó messzire. Látni fogsz a távolban egy elég magas hegyet - emlék-szel rá?
    - Valami rémlik... ha mondod, biztos ott van. - Vera rájön, hogy ez a Boldogság Kék Madara nem beszél a levegõbe, és hogy a Balfasztól sem kell félteni, mert sokkal magasabbrendû lény, mint egy macska. Az is lehet, sõt valószínû, hogy csak õ hallja, a Balfasz, ha be is jönne, észre sem venné, hogy ott van.
    - Te tényleg a Boldogság Kék Madara vagy? És tényleg itt vagy? Nálam? Nem mintha...
    - Ne tarts föl, nemsokára el kell mennem. Rajtad kívül is akad még egy-két lány meg fiú a világban, akik keresik az életük értelmét, és akiket fel kell világosítanom. Szóval felmész egészen a telek végéig, és onnan meglátsz egy hegyet. Világos?
    - Világos.
    - Nahát. Fogod magad, elgyalogolsz oda, ahhoz a hegyhez és felmászol a tetejére. És ott majd megtudod végre, mi a boldogság, és azt is, hogy mi a célja és értelme az életnek.
    - De hát azért valami közelebbit...
    - Sajnos mennem kell. Juss el oda, és majd megtudod. Rájössz mindenre.
    - Ne menj még...!
    Válasz nem jön, a Boldogság Kék Madara, ahogyan jött, hipp-hopp, eltûnik. Vera meg elalszik, merthogy az elõzõ napon kemény edzése volt és nagyon fáradt... reggel viszont mindenre pontosan emlékszik, ami éjszaka történt. Ami azért érdekes, mert az álmai nagy részét el szokta felejteni, és ha emlékszik is némelyikre, haloványan, pontatlanul. Ezt a beszélgetést viszont, amit a Boldogság Kék Madarával folytatott, szóról szóra meg tudná ismételni.
    Napközben is foglalkoztatja a dolog, sõt a következõ napon is. Annyi esze van, hogy senkinek sem beszél a találkozásról, tudja, hülyének néznék, kinevetnék... de elhatározza, hogy õ bizony megpróbálja. Veszteni semmit sem veszthet vele... nem lehet olyan távoli az a hegy és nem lehet olyan magas, hogy ne tudjon rá felmenni. Este fel is hívja a papáját, és megbeszélik, hogy a legközelebbi iskolai szünetet arra fogja felhasználni, hogy elutazik hozzá - aminek a papája természetesen nagyon megörül, mert már egészen lemondott róla, hogy a lányát Bodméron láthassa. Okos pasi a papája, szomorúan bár, de belenyugodott, hogy a lányának rengeteg tennivalója van Berlinben, a tanulás, a sport, a barátnõi... minden odaköti lassan már, s a régi hazája, benne a bodméri házzal, egyre inkább a feledés ködébe merül. Most viszont nagyon boldog, amiatt meg pláne, hogy a lánya megemlíti neki, hogy szeretne majd egy nagyot kirándulni. Õ is nagy kirándulós, amikor Vera még kicsi volt, egy csomó helyen voltak együtt. Verának persze van annyi esze, hogy ezt a boldogságos dolgot még a papájának sem mondja el, pláne nem telefonon... néha tök megértõ bír lenni, néha viszont teljesen sötét, mint akinek semmi érzéke a nem-hétköznapi dolgokhoz. (De aztán egy idõ után visszaváltozik rendessé, hálaisten.)
    És eljön az utazás idõpontja, Vera már alig várja.
    És ott van Bodméron. Valami kamu kifogással, hogy a tájban akar gyönyörködni, rögtön felmegy a telek végébe, a diófa alá, és tényleg, ahogy elnéz a távolba, megpillantja a hegyet. Megdobban a szíve, érzi, tudja, hogy az élete fordulóponthoz érkezett. A hegy nem túl magas, de nem is túl alacsony, fák is vannak rajta, de vannak kopár, sziklás részei is... olyan igazi hegy, pontosabban hegycsúcs, amilyent úgy általában elképzel magának az ember.
    - Meg tudnád mondani... - fordul a papájához, mikor visszamegy a házba, - hogy hívják azt a hegyet, ami úgy kiemelkedik ott messzire?
    A papája nem tudja, de megnézi a térképen, mondja, Vera erre viszont azt feleli, hogy nem lényeges, a fontos, hogy ott van... és hogy szeretne eljutni oda. A papa erre egybõl felajánlja, hogy õ is megy vele. - Kösz, de nem kell - feleli a lánya -, egyedül szeretnék felmenni. - Vera papája, akit egyébként Lacinak hívnak, szóval Laci meg van lepõdve egy kissé, naná, hogy szeretné elkísérni a lányát, szeretne vele lenni... de hát megérti õt... ha egyedül akar menni, hát menjen egyedül, nagylány már, tud vigyázni magára.
    És Vera elindul.
    A hegy nem tûnik túl távolinak.
    Legalábbis az elején.
    Csak amikor már ballag egy ideje, elõször ki a faluból, aztán tovább egy ösvényen, amely a szántóföldek között vezet, keresztül a lankákon, akkor jön rá, hogy nem olyan egyszerû ez, a hegy távolabb van, mint gondolta. Megijedni persze nincs ok, nyugtatja magát, hosszú a nap, estére odaér, vissza meg már könnyebb lesz... sétál tovább, a lépteit egy kicsit gyorsabbra fogva azért.
    Egyenesen a hegy felé. Ami, ha az álmai, ha a kívánságai valóra válnak, számára a boldogság hegye, az élet értelmének a hegye lesz, hiszen ezt ígérte a Boldogság Kék Madara.
    A szántóföldek után egy völgy következik, vízmosás mellett, erdõben, az út egy kicsit kanyarog, eltér a nyílegyenestõl... Verának eszébe jut, hogy talán le kéne térni róla, és a fák között kéne folytatni a menetelését tovább, egyenesen a hegy, a csúcs felé... de az erdõ túl sûrûnek látszik, és az ösvény remélhetõleg visszakanyarodik nemsokára... gyalogol hát tovább.
    Lassan besötétedik, de egyáltalán nem érez fáradtságot, valahogy biztos benne, hogy amíg a céljához el nem jut, nem érheti baj, nem történhet vele semmi rossz... sötétben vándorol. A holdfény, mintha csak õt akarná segíteni, világít neki. Mintha azt mondaná: - Gyerünk, Vera, jó úton jársz, csak így tovább.
    És Vera megy, halad egyre közelebb a cél, a hegycsúcs felé... közben kivilágosodik, de ez most valahogy teljesen természetes, mint ahogyan az is, hogy mások is csatlakoznak hozzá az úton, a csúcs felé való menetelésében, vannak, akiket lehagy, mások meg õt hagyják le, vannak, akik némi tétovázás után letérnek az útról, és egy jónak vélt irányban haladnak tovább... de mind, mind a csúcs felé. Hangos szó, vitatkozás nem esik, mindenki normálisnak véli, hogy a többiek is odatartanak... természetesen Vera is. Néha egymásra mosolyognak, udvariasan elõre engedik egymást (persze akadnak bunkók is, akik megpróbálnak betartani a többieknek, de ki nem szarja le õket), s akkor sem nevetnek, sõt még gúnyos fintorra sem torzul az arcuk, mikor valaki olyan irányba indul, amit õk nem tartanak helyesnek.
    És Vera ismerõsöket fedez fel a menetelõk, a helyes irányt keresõk között. Egy régi-régi barátnõje, még mikor iskolába kezdett járni... õ is itt? Igen, és mások is; sporttársai, barátai... s ahogyan a fák között átnéz, megpillantja a papáját is. Õ is oda megy, a hegyre?! Igen, oda, a hegyre. És a mamája is, egy másik úton. A testvérei. De valahogy nem lepõdik meg ezen, miért, õk nem kereshetik a boldogságot, nem kutathatják az élet célját, értelmét? Ami - megmondta a Boldogság Kék Madara - ott rejtõzik a hegyen. És nappalok telnek és éjszakák, és akadályok jönnek, amiket Vera jól-rosszul leküzd; zúgó folyókon kell átkelni, életveszélyes lavina elõl elugrani, szeles, viharos idõben küszködni elõre, mindig csak elõre, vigasztalan sötétségben a helyes utat, a jó irányt keresgélni... és Vera csak megy, lépked, s valahogy, maga sem tudja, hogyan és mikor csatlakoztak hozzá, azt látja, hogy gyerekek jönnek mellette, az õ saját gyerekei, egy pillanatra olyan furcsának érzi, hogy is van ez? - neki? - saját gyerekei? - mikor õ is gyereknek érzi még magát, gondtalan, kísérletezõ kamasznak; egy darabig segíti, védi õket, de azok egyre nagyobbak lesznek, nem szorulnak már rá az õ védelmére, egyedül akarunk menni, mondják, ahogyan õ a papájának mondta egykoron... s mennek is, elválva tõle...
    ...és a csúcs ott van már, egészen közel.
    Vera felnéz. Pár lépés csak... És felér, egy szikla van elõtte, leül rá. Körülnéz. Hát itt van, megérkezett. Ez lenne az? A boldogság hegycsúcsa? Az élet értelme? Ahogyan a Boldogság Kék Madara megmondta?
    Csakhogy nem lát semmi érdekeset. Nem történik semmi. Semmi az ég-világon. Ül csak, nézelõdik, rosszul nem érzi magát, de olyan nagyon jól sem... na, mi lesz már? Lesz valami?
    Semmi. Csak a szél zúg halkan, egyhangúan. És egy kismadarat lát, egy szürke kismadarat ugrándozni a lába elõtt. És végre egy hangot hall:
    - Hát megérkeztél, Vera? - légy üdvözölve.
    Vera körülnéz: sehol senki. Ki szólhatott? Biztos várták már... most végre történni fog valami. De nem lát senkit.
    - Ki szólt hozzám?
    - Hát én, ki más! - feleli rögtön egy hang.
    - De ki vagy te? És honnan beszélsz?! - kérdi Vera forgolódva, nem lelvén a hang gazdáját.
    - Ejnye már, itt vagyok a lábad elõtt és nem veszel észre?
    És csakugyan, Vera lába elõtt ott van, ott ugrál a kis szürke madár, akit már korábban is látott, csak nemigen figyelt rá.
    - Mit szólsz bele a dolgaimba? - szidja Vera a madarat. - Most nagyon fontos dologról van szó, az életemrõl, a boldogságomról, ne zavarj.
    - Aha - mondja erre a kismadár. - Fogadok, a Boldogság Kék Madarára vársz.
    - Arra bizony. És jobb lesz, ha minél elõbb eltakarodsz, ne találjon itt, ha jön.
    - Már miért takarodnék el? Én vagyok a Boldogság Kék Madara.
    Paff. Vera teljesen kész.
    - De hát... de hát... te olyan kicsi vagy... és nem is vagy kék, hanem szürke.
    - Bocs, de te vaksi vagy, vagy mi - felel erre a madár egy kicsit megsértõdve, - ez nem szürke szín, hanem kék. És ha rásüt a nap, tiszta kéknek látszik.
    - Na jó, - egyezik ki Vera - legyen kékesszürke. De tényleg te vagy az?
    - Hát ki a jó isten lennék? Nem emlékszel?: én voltam ott akkor éjjel a szobádban is...
    - ... de akkor sem láttalak, mert sötét volt. Viszont tényleg, a Balfasz meg se nyikkant... Jól van, elhiszem. De ha te vagy az, akkor mondd meg: Hol a boldogság? Mi a boldogság? Mert én itt semmi ilyesmit nem látok. Ha lenézek a hegy túloldalán, ott is pont olyan erdõk, mezõk meg utak vannak, mint az innensõn, nem egy nagy etvász. És az élet célja? Az élet értelme? Tudsz ezekrõl mondani valamit egyáltalán?
    A madár, a Boldogság Kék Madara megvakarja a fejebúbját. - Még nem jöttél rá? - kérdezi.
    - Nem én. Mire kellett volna rájönnöm? És nem értem, miért kellett ezt végigcsinálnom...
    - Na, ha így állsz hozzá, akkor nem lesz könnyû megmagyaráznom... Látod azt az utat? - kérdi a madár, és lefelé mutat a hegyrõl, arra, amerrõl Vera jött.
    És Vera hirtelen meglátja az utat, a messzirõl induló, többnyire egyenes, de nemegyszer kanyargós, akadályokkal terhes utat, amin ideérkezett, amin átkínlódta, átküszködte magát... és megérti hirtelen, hogy hát ez az. Igen, az út. Amit végig kellett járni. Aminek nyoma van, s amin mások is elindulhatnak, haladhatnak rajta, nem kell új csapásokat, ösvényeket keresgélniük, hogy elérjék a végcélt. És ezt meg is mondja a Boldogság Kék Madarának. Hogy szerinte ez az élet értelme: kitaposni a lehetõ legjobb, leggyorsabb és legbiztonságosabb utat, hogy mások is ezen haladhassanak. Csakhogy a Boldogság Kék Madara csak néz erre egyet, billegteti a fejét: - Igen...? Nem is rossz elgondolás... De szerintem más az élet értelme és célja, és más maga a boldogság is.
    Ez váratlanul jön Verának. Mikor pedig olyan jól kitalálta végre... az ösvény olyan tisztán látszott... Gondolkozik tovább, elmélyülten. És megpillantja a gyerekeit, akik eltérõ úton bár, de az õ útmutatásai alapján - persze nem volt ez olyan egyszerû, vitatkoztak közben eleget - szintén a cél, a csúcs felé közelednek, jólesõ érzés tölti el a szívét, és azt gondolja, hogy ez az élet célja és értelme, ez a boldogság: segíteni, irányítani az utódainkat, akik utánunk jönnek, hogy a világ, az élet folytonossága ne szakadjon meg... igen, a folytonosság, folyamatosság... tök elvan ezzel a gondolattal, elégedett, hogy milyen jól kitalálta...
    ...csakhogy rögtön egy hangot hall, naná, hogy a Boldogság Kék Madaráét:
    - Öö... Sajnos ez sem az.
    - De hát akkor mi a fene? - tör ki Verából. - Itt szívatsz engem, felmászatsz erre a marha magas hegyre, és fogalmam sincs, hogy miért kellett megtennem?!
    - Nyugi, nyugi, csillapodj... - így a Boldogság Kék Madara. - Hogy buta vagy, az egy dolog, nem kell még nagyhangúsággal és bunkósággal is tetézned. Tényleg nem jöttél még rá, hogy mi az élet célja és értelme? Hogy mi a boldogság?
    Vera indulata alábbhagy. - Nem - feleli. - Tényleg nem. És örülnék, ha végre megmondanád. És ahogyan az indulata alábbszáll, ráébredt, hogy hiába érzi magát olyan fiatalnak, mint amikor elindult a hegyre, meglett korú néni már. Érdekes, nem esik kétségbe emiatt, hanem valamiféle bölcs belenyugvás tölti el, észreveszi, hogy a csúcsra közben mások is felérnek, letelepednek a sziklákra, üldögélnek, szemlélõdnek, pihennek, s aztán - ez valahogyan megint teljesen természetes neki - elhalványulnak, elenyésznek... rájön, és ez a rájövés sem tölti el fájdalommal vagy félelemmel, rájön, hogy nemsokára õ is el fog tûnni, el fog enyészni, ahogyan a többiek, nyomtalanul.
    - Mi hát akkor a boldogság? Mi az élet célja és értelme? Szeretném megtudni, mielõtt végképp eltûnök ebbõl a világból...
    - Az, hogy végigcsináltad. Végigjöttél az úton. Tudom, ez nem sok, de hidd el, nem is kevés. És jól csináltad végig. Mindig a jó irányba törekedtél, ha melléléptél és hibáztál, kijavítottad, terveket kovácsoltál, hogyan juthatsz minél gyorsabban és könnyebben elõre, és nemcsak elgondoltad, hanem meg is valósítottad õket, sokszor voltál boldog, gondtalanul nevettél, de sokszor búslakodtál is, és azt kérdezted magadtól, mi a fenéért kell csinálnod ezt az egészet... éltél, na. Értelmesen éltél. Ennél nincs több, nincs fontosabb. Ez volt az életed célja és ugyanakkor értelme is, nem más.
    Vera megnyugszik. Ennyi? Igen, ennyi. Érzi hogy rögtön vége már, hogy lassan köddé válik, emlékképpé... igen, ennyi volt. A sziklára pedig, amelyen eddig ült, s amely az elmúltával most megüresedik, már másik vándor készül letelepedni.