TABÁK ANDRÁS

"Happy end, hát nem?"

A verõember címû regény utolsó fejezete
 
12.

Másnap késõbb keltem, mint rendesen, de ahhoz még elég korán, hogy reggeli készítés közben, meghallgassam a nyolc órai híreket. A szokásosak voltak. Egy undorító világ undorító hírei. El is morfondírozgattam magamban, vajon nem tekinthetõ-e kóros tünetnek ez az én nagy információéhségem, mivel határozottan valami mazochizmust láttam abban, hogy napjában többször is hányingert kelõ híradásokkal mérgezem magam. Egészen jól megvolnék akkor is, ha akár egy héten át nem hallgatnék s néznék híreket, és nem olvasnék újságot.
    De hirtelen elállt a lélegzetem, és rámeredtem a táskarádióra.
    Tudniillik egy gyilkosság is történt az éjszaka. És az áldozat - hiszem már ismertem a nevét! - a megbízóm volt. Átvágott torokkal találták a lakásán. A rendõrségi közlemény szerint lakossági bejelentésre fedezték fel a holttestet, és széles körû nyomozást indítottak az elkövetõ kézrekerítésére, akinek a kilétérõl egyelõre semmit sem tudnak.
    Hagytam csapot-papot, berontottam a szobába, és elõkerestem Agár telefonszámát.
    - Hallottad? - kiáltottam bele a kagylóba, amint meghallottam a hangját, de elfulladt a hangom, és egy szóval se tudtam többet kinyögni.
    - Hallottam - felelte. - De ez nem alkalmas vonal a megvitatására. Tedd le, nemsokára visszahívlak a mobilomon.
    Visszamentem a konyhába, gépiesen kikapcsoltam a rádiót, és néhány teljesen értelmetlen mûveletbe kezdtem. Vágtam két szelet kenyeret, hogy megpirítsam de azonnal rájöttem, hogy egy falatot se tudnék lenyelni, és erre kidobtam a szemétbe. Alágyújtottam a kávéfõzõnek a gázon, de nyomban el is zártam a lángot, mert a kávéivás puszta gondolatára émelyegni kezdtem. És mindeközben kezemben tartottam a vajtartót, amit csak akkor vettem észre, amikor bementem a szobába.
    Visszatettem a frigóba, ismét bementem a szobába, és rágyújtottam. Hosszú zsinórján az asztalhoz vittem a telefont, leültem és kótyagosan, mint akit tarkón vágtak, csak bámultam magam elé, a visszahívásra várva. A kezem enyhén remegett, ujjaim közül cikk-cakkban kígyózott fölfele a cigarettafüst.
    Végre csengeni kezdett a telefon. - Nos - hallottam Agár éles hangját -, hát mit szólsz hozzá?
    Egy hang se jött ki a torkomon, még mindig bénult voltam. Õ pedig félreértette a hallgatásomat.
    - Bátran beszélhetsz - mondta -, az én mobilom lehallgathatatlan, a te vonaladat pedig senki se figyeli.
    - Tévedtél - tört ki belõlem. - Nagyon nagyot tévedtél... - és egyszerre úgy megrohant a szánalom, annyi részvétet éreztem a megölt öregember iránt, amennyit aligha érdemelt meg. Nem így képzeltem a tõle való megszabadulásomat, egy pillanatig sem kívántam neki ezt a véget.
    - Hát igen, tévedtem - hallottam a telefonból. - Nem feltételeztem a Vezérrõl, hogy képes ekkora hibára - de valami önelégültség bujkált a hangjában, mint aki igenis számolt ezzel.
    - Másfelõl pedig igazad lett - folytattam, és újból az járt az eszemben, ami tegnap a kávézóban. - Elõre megmondtad, hogy ennek a történetnek a végén ott áll a gyilkosság...
    - ... amit te vastag túlzásnak tartottál, igaz?
    - Mert nem tudtam elképzelni.
    - Még azután sem, hogy egy merénylet végrehajtójává szemeltek ki? Hiszen magad is rögtön átláttad: a merénylet ugyan kamu, de áldozatai azért lennének.
    Mit felelhettem volna? Nyeltem a füstöt, és hallgattam. Aki évtizedeken át emberölési ügyekben nyomozott, az talán fel sem fogja, hogy egy közönséges halandó számára a gyilkosság elképzelhetetlen valami.
    - Egyébként - dörmögtem -, te is elkövettél egy hibát.
    - Igen? Éspedig?
    Megmondtam. A Vezér nem tudhatta, hogy azzal a két kazettával, amelyet eljuttatott hozzá, csupán semlegesíteni akarja a védelemében, és nem leleplezni vagy megzsarolni.
    - De bizony tudta - jött meg a válasz. - A küldeményhez csatolt üzenetbõl.
    - Akkor talán nem hitte el...
    - Ez már csak találgatás. És én soha nem bocsátkozom találgatásokba. Továbbra is az a véleményem, hogy akkor cselekedett volna bölcsen, ha semmit sem tesz.
    - Talán pánikba esett - tûnõdtem fennhangon -, vagy pedig azt képzeli, õ már mindent megengedhet magának. Elhatározta, hogy elvágja a hozzá vezetõ szálat, és úgy gondolta, ehhez csak egyetlen szereplõt kell kiiktatnia: az öregembert.
    - Pontosan - hangzott kurtán. - És rá is küldte menten a vérebjét.
    - Értem - szippantottam a cigarettámból. - De hát itt vagyok én is. Szerinted velem mi a szándéka?
    - Semmi. Most már tudja, hogy védelemre tettél szert. A két kazetta azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a védelem komoly és szilárd, amellyel nem tanácsos ujjat húzni.
    - És ha másodszor is hibásan mérlegel? Ha egy újabb téves döntést hoz? Nem szeretnék annak a baklövésnek az áldozata lenni, hogy õ kevésbé alaposan gondolja át a dolgokat, mint te.
    - Számára te nem vagy igazán veszélyes. Még akkor sem lennél az ha történetesen elkapnának, és vallomást tennél ellene.
    - Ezt meg hogy érted? - csodálkoztam.
    - Az egyetlen személy aki a vallomásodat megerõsítené - halott.
    Elnyomtam a cigarettát, és a fejemet ráztam. Én nem így láttam a dolgot. Végtére is a kazettán rögzített, kávézóbeli beszélgetés éppen eléggé terhelõ a Vezérre nézve, mind a megrendelt veréseket, mind a tervezett merényletet illetõen. Amellett a kazetta cáfolhatatlanul tanúsítja, hogy kettõnk között kapcsolat állt fenn, méghozzá a megölt öregember révén - és erre van még egy vizuális, kiegészítõ bizonyíték is: a videofelvétel.
    Ez volt az a pillanat, amikor meginogtam. Agár bogarat tett a fülembe. Be is vallottam neki: kísértésbe ejt a lehetõség, hogy megszabadíthatnám a világot ettõl az embertõl, aki most már maga a pestis a szememben. Néhány pofon mégsem az, mint egy gyilkosság. Ha feladnám magamat... tudom is én, kapnék egy vagy két évet. De ha vallomást teszek ellene, soha le nem mossa magáról, hogy egy gyilkosság bûnrészese volt, és eltûnik a süllyesztõben.
    Úgy rémlett, ezzel megleptem.
    - Elhiszem - mondta elgondolkodva -, rólad tényleg elhiszem, hogy rászánnád magad. Mindig voltak morális rohamaid... - és néhány másodpercig hallgatott, mint aki valóban fontolóra veszi a hallottakat. Azután csendesen megkérdezte: - No, és Erika? Meg a srácok? Velük mi lesz?
    Mindössze ennyit kérdezett, de ezzel egybõl a padlóra küldött. Ugyan már, dehogyis fogok én ugrálni! Dehogyis fogok jelentkezni, vallomást tenni, tanúskodni! Sittet vállalni...
    - Különben is - folytatta -, két malomban õrölünk. Jól mondtad: néhány pofon nem ugyanaz, mint egy gyilkosság. Ami a veréseket meg a tervezett merényletet illeti, talán megizzasztanád a barátunkat, de lebuktatni õt ebben a gyilkosságban... Nem is értem, hogyan képzeled.
    Rádöbbentem, hogy igaza van. Nincs egy morzsányi bizonyítékom sem. Mi ketten persze tudjuk, hogy õ áll az öreg eltakarítása mögött, de hát ez önmagában semmi, ez nulla.
    - Lehetetlennek tartod rábizonyítani? - kérdeztem.
    - Azt nem mondtam. Létezik egy koronatanú.
    - Miféle koronatanú?
    - Természetesen maga az elkövetõ.
    Azt hiszem, ég a szájam is eltátottam elképedésemben. - Te tudod, hogy ki a gyilkos?
    - Még azt is tudom, hogy hol találom meg.
    Most már szólni se bírtam, csak bámultam, mint a güzü, és végtelenül ostobának éreztem magamat. De aztán villámcsapásként megvilágosodott minden. Egy elmetszett torok... Hát ki is juthat eszembe egy elmetszett torokról?
    - Úristen... - suttogtam, és hirtelen mintha csak ott láttam volna közvetlenül magam elõtt, amint kezében megvillan a rugóskés pengéje. Átvágni egy torkot, mi az neki?
    - Pechje volt a jó Joe-nak - hangzott a telefonból szinte derûsen. - Éjfél után ketten is látták kijönni abból a házból, ahol a vén gazember lakott. Egy párocska. Épp a villával szemben egy fa mellett enyelegtek... Piszok nagy malõr, mi?
    - Az - dünnyögtem, bár valami határozottan nem stimmelt nekem ebben a történetben.
    - Ráadásul kitûnõ személyleírást adtak róla. Csakhogy nem sokat ér az egész, mert Joe sohase került a rendõrség látókörébe. Nincsen priusza, nem szerepel a nyilvántartóban, nem tudják azonosítani.
    Kicsit csodálkoztam, hogy milyen közlékeny, sõt barátságos. Ez elég meglepõ volt azok után, hogy nemrég még szinte bûnözõként kezelt. Közben arra is rájöttem, hogy mi nincs rendjén abban, amit elõadott.
    - Mondd - kérdeztem -, honnan tudta az a párocska, hogy bent a villában gyilkosság történt?
    - Sehonnan. Nem õk tették a bejelentést.
    - Hát akkor kicsoda?
    - Ne fogod elhinni! Pár perccel éjfél elõtt felhívta valaki a központi ügyeletet, közölte a gyilkosság tényét és helyszínét, megnevezte az áldozatot, majd letette a kagylót. Csak annyit sikerült lenyomozni, hogy egy utcai fülkébõl beszélt, a belvárosból.
    - Hát ezt valóban nehéz elhinni - mondtam -, mert az egésznek semmi értelme sincs. - Nem az zavart a dologban, hogy Agár olyan információkkal rendelkezik, amelyekkel tulajdonképpen nem rendelkezhetne, hiszen tõle magától tudtam, hogy továbbra is megvannak a jardon a hírforrásai, hanem ezt furcsállottam, hogy az információit ilyen készségesen megosztja velem. Miért teszi, amikor nem kellene ezt tennie? Csak nem akar az orromnál fogva vezetni? Tetejében pedig az egész sztori annyira valószínûtlen és logikátlan, hogy azt neki is látnia kellene, márpedig úgy tesz, mintha nem látná.
    Fel is tettem sorra a kérdéseimet. Vajon a Vezér valamelyik bizalmasa telefonált volna? Vagy maga a nagy férfiú? Miért? Hogy egy füst alatt megszabaduljon Joe-tól is? De ha Joe-t elkapják, könnyen ráfaraghat. Mi a garancia arra, hogy Joe nem köpi be, ha vallatás közben megszorongatják? Ám ha valamilyen tisztázatlan okból mégis Joe lebuktatása a cél, akkor mirevaló a nagy körülményeskedés? Az ismeretlen bejelentõ egész egyszerûen megnevezhette volna.
    Agár halkan nevetett. - Abszolúte hibátlan, Watsonkám!
    - Ami pedig végképp nem fér a fejembe - fejeztem be -, az a Vezér hallatlan könnyelmûsége. Miért pont Joe-t eresztette rá az öregre? Hajmeresztõ meggondolatlanság! Hiszen Joe szerepel azon a kazettán, amit a tulajdon két szemével látott.
    - Nem szerepel. Csak a nálam levõ eredetin szerepel.
    - Hogyhogy?... - De csak egy pillanatra hökkentem meg, máris kapcsoltam. - Értem, megbuheráltad a másolatot. Ezzel húztad be magad a csõbe... - és végig se mertem gondolni, milyen tág tere nyílt ilyenformán a kombinációknak. Most már tudtam, miért volt olyan önelégült a hangja az elején. Biztosra persze nem mehetett, de mint lehetõséggel azért számolt azzal, ami történt, sõt mi több: vastagon bele is segített, hogy az történjék, amit szeretne - a Vezér pedig besétált a csapdába.
    Egyszerre összeállt a kép, minden részlet hibátlanul illeszkedett a maga helyére. Ami eddig valószínûtlennek látszott, logikussá vált. Az ismeretlen éjféli telefonáló éppúgy Agár kreációja volt, akárcsak a smacizó párocska a villával szemben. Tulajdonképpen végigasszisztáltak egy gyilkosságot. Jól tudták, hogy Agár kicsoda, hiszen tegnap óta figyelemmel kísérték minden lépését, és azt is tudniuk kellett, hogy miért megy be abba a villába... Sötétlõ mélység volt ez, és behunytam inkább a szememet, mint aki tériszonyban szenved, semhogy belepillantsak.
    Azt hiszem, pontosan megérezte, mi zajlik le bennem. - Ne fantáziálj - tanácsolta -, és ne bocsátkozz spekulációkba. Én ígéretet tettem neked, hogy kihúzlak a csávából, arra vonatkozólag azonban nem köteleztem el magam, hogy milyen módszereket alkalmazok. Én tudom, amit te nem tudsz. Banditákkal szemben csakis banditamódszerekkel lehet boldogulni.
    Tárgyilagos, világos hangon beszélt, barátságosan inkább, semmint sértetten vagy rendreutasítóan, bár némi szemrehányás kicsendült a hangjából. Talán igaza volt, talán megérdemeltem. Talán valóban nekem volt a legkevésbé jogcímem ahhoz, hogy kifogásoljam, amit tett. Meg akartam szabadulni a magam kereste bajból, méghozzá úgy, hogy soha ki ne derüljön, mibe másztam bele, õ pedig nem zárkózott el, hanem a segítségemre sietett. És akit kiráncigáltak a szarból, az ne legyen álszent, és ne fintorogjon, ha a segítõ kézen nem hófehér glasszékesztyû feszül.
    - Hát Joye? - kérdeztem. - Joe-val mi lesz? Csak nem fogsz futni hagyni egy kegyetlen gyilkost? - Mert ebbe az egybe sehogyse tudtam beletörõdni.
    A válasz ezúttal nyers volt. - Az a rendõrség dolga. Még kellõ idõben kaptak egy bejelentést, és a kezükben van egy kifogástalan személyleírás. Most már boldoguljanak maguk. Ami az én dolgom volt, azt megoldottam: kint vagy a bajból.
    - No de, milyen áron? - sóhajtottam fel.
    - Nem hiszem, hogy tépelõdnöd kellene ezen. Gondolj inkább arra, hogy a Verõember többé nem létezik. Senki se hall róla többé, és pár hét múlva az emlékét is elfelejtik. Te pedig tiszta lappal indulhatsz valami új elébe... Happy end, hát nem?
    - Az - hagytam rá kesernyésen -, happy end - és csupán magamban gondoltam, hogy milyen étes makulátlanságú ez az én "tiszta lapom". Egyébként szemernyi cinizmust sem éreztem a hangjában. Õ egyszerûen túltette magát azon, ami felett én nem tudtam napirendre térni: egy ember halálán és gyilkosa futni engedésén.
    Mély lélegzetet vettem, és kiböktem azt, ami szép csendben, szinte észrevétlenül megérlelõdött közben bennem. El fogom mondani Erikának az igazságot. Nem tehetek másképp. Be kell vallanom neki, hogy a Verõember én voltam.
    Csend támadt. Most nagyon szerettem volna látni Agár arcát.
    - Csak ennyit? - szólalt meg lassan.
    - Csak ennyit. A többi nem tartozik rám.
    - Ha jól emlékszem, tegnap még éppen én tanácsoltam ezt neked. Mindenesetre elég sok strapát megtakarítottál volna nekünk, ha tegnap döntesz így.
    - De tegnap óta valami megváltozott. Ez már nem ugyanaz a helyzet. Ez már más, méghozzá minõségileg más... ha érted, hogyan gondolom.
    - Talán igen - mondta. - Kész vagy tehát kockára tenni mindent? Vagy annyira biztosra veszed, hogy meg fog érteni, és nem kerget el?
    - Egyáltalán nem veszem biztosra - feleltem elkeseredetten -, de valóban nem tehetek másképp. Hogyan is kezdhetnék egy remélt, új életet vele, ha rögtön az elején eltitkolok egy ekkora horderejû dolgot.
    - Mikor fogsz beszélni vele?
    - Lehet, hogy már ma este.
    Hallgatott egy darabig, aztán mintha csak vállat vonna, már könnyedén rám hagyta. - Hát... te tudod.
    - Azt viszont, hidd el, nagyon sajnálom - jegyeztem meg bûntudatosan -, hogy ennyi gondot okoztam neked. És még inkább azt, hogy a nagy vesztes végül is te vagy. Pedig most tarthatnád csak igazán a markodban a Vezért... akár egy egész életre!
    - Így igaz - nevetett. - Késõbbre kell halasztanom az elsõ millióm begyûjtését... Apropó! Az a kis anarchista nõ elfogadta a takarékkönyvet?
    - Megoldottam.
    - A stukkerrel különben minden rendben. Elég különös, de van fegyvertartásija.
    Én is különösnek találtam. Hiszen még kezelni se tudta.
    - Alkalomadtán - kérte -, visszajuttathatnád neki. Részünkrõl igazán furcsa lenne...
    Az én részemrõl legalább olyan furcsa, gondoltam, de oké, üsse kõ, nem akadékoskodtam, majd csak lebonyolítom ezt is valahogyan; tartoztam Agárnak annyival, hogy ezt a csekélységet megtegyem neki, a nõnek meg amúgyis megígértem, hogy visszakapja a pisztolyát.
    Végezetül még figyelmeztetett rá, hogy minél elõbb hívjam fel a Herkules céget, ahol szívrepesve várják a jelentkezésemet, és erre röviden beszámoltam neki a Fõherkulessel folytatott, legalábbis egyoldalú beszélgetésemrõl. Jól mulatott rajta.
    - Nagy dumás - mondta -, de ügyes és rendes fiú. Dõlésig dolgozhatsz majd nála.
    Most én nevettem el magam, habár mindenhez több kedvem volt, mint a nevetéshez. "Aztán dõlésig dolgozhatsz!" - igazi, tõrülmetszett t.i kiszólás volt ez, úton-útfélen használták mifelénk, és valamiképp furcsán meghatódtam, szinte hálás lettem, hogy ezt hallom tõle. - Fogok is - ígértem -, fogok dõlésig! És... köszönet érte - tettem hozzá félszegen.
    Válaszul elküldött valami melegebb éghajlat alá, azt mondta, hogy még a délelõtt folyamán eljuttatja hozzám a pisztolyt az egyik munkatársával, azzal elbúcsúzott, és kikapcsolta a mobilját.
 
    Háromnegyed tízkor, ahogy megbeszéltük, telefonáltam Erikának az iskolába. Valóban várta a hívásomat, és kérdésemet megelõzve rögtön azzal kezdte, hogy reggel, már nyitáskor a postán volt, és feladta a pályázati anyagát, amely holnapra remélhetõleg meg is érkezik R.-be, a fõiskolára. - Rajtam máris kitört a lámpaláz - fûzte hozzá fanyarul. - Azt hiszem, mától fogva megkettõzhtem a nyugtatóadagomat.
    - Csak semmi majré - vigasztaltam. - Bár a jövõ heti ötösömben lehetnék olyan biztos, mint a te...
    - Ki ne mondd! - vágott közbe. - Még elkiabálod... Különben is, mióta lottózol te?
    - Semmióta. Ez csupán afféle hablaty volt.
    - Na látod - mondta szemrehányóan -, te csak beszélsz bele a vakvilágba, engem pedig hetekig a hideg ráz majd az izgalomtól - és ami igaz, igaz: éreztem a hangján, hogy egy cseppet sem túloz, rettentõ nagy drukkban van, és ismerve pesszimista természetét, tudtam, hogy ez így is lesz egészen a kedvezõ elbírálásig.
    Ebben a kedvezõ elbírálásban õ persze egyáltalán nem volt olyan biztos, mint én, és ezen fölösleges lett volna vitatkoznom vele. Megkérdeztem, hogy találkozhatnánk-e valamikor a nap folyamán. Azonkívül, hogy nagyon szerettem volna ismét látni, végtére is meg kellett beszélnünk egy csomó praktikus ügyet. Azt mondta, menjek el este, mert gondolkozott a dolgon, és úgy látja, hogy most már a fiúkkal is közölni kell a döntésünket, õ pedig azt egyedül nem tudja és nem is akarja megtenni: közös az elhatározásunk, együtt kell vállalnunk elõttük.
    - Hát nem hiszem, hogy súlyos feladattal kéne megbirkóznunk, de ha úgy gondolod, hogy közösen könnyebben megy ám legyen. Majd meglátod - ugrattam -, milyen büszkék lesznek ránk!
    - Büszkék? Ezt hogy érted? - kérdezte gyanakodva.
    - Egykor sokan mondták rólunk - emlékeztettem -, hogy mi vagyunk a legszebb pár, akit valaha ismertek. Miért ne lehetnénk újra azok?
    - Neked, drágám, elment az eszed - felelte kedvesen. - De azért nyolcra várlak.
    Egészen vidám lettem ettõl a beszélgetéstõl. Valósággal elfújta nyomasztó érzéseimet, amelyeket Agár reggeli telefonja hagyott bennem. Derûsnek és bíztatónak ígérkezett a nap, az estérõl nem is szólva. Hátra volt még ugyan Erikával a döntõ menet, de most az sem aggasztott. Nem tudtam, este adódik-e majd alkalom, hogy négyszemközt és komolyan beszélhessek vele, de jó hangulatomban most úgy éreztem, számíthatok a megértésére. Fölmenteni mint Verõembert természetesen nem fog, de hajlandó lesez napirendre térni viselt dolgaim felett. Igazából fogalmam se volt, mire alapozom ezt, de magától az elhatározásomtól olyan rég nem érzett erõs és mély optimizmus töltött el, hogy egészen bizonyos voltam benne.
    Tíz órakor bekapcsoltam a rádiót a hírekért, és közben föltettem a kávéfõzõt a gázra. A hírekben lényegileg semmi újat nem mondtak a gyilkossággal kapcsolatosan, kivéve egy friss értesülést. Valami meg nem nevezett forrás szerint az áldozat a Vezér legbensõbb pártbizalmasai közé tartozott, vagyis elõbukkant a politikai indíték lehetõsége. Valaki tehát kiszaglászta, gondoltam elégedetten, ez mindenesetre remek fejlemény! Nagyon érdekelt, mit fog szólni ehhez a Vezér, módjában áll-e szemrebbenés nélkül letagadni, vagy éppen ellenkezõleg, még ezt a gyilkosságot is a maga javára fordítja - de mind ez ideig nem tudták elõkeríteni, hogy nyilatkozatra bírják.
    Még nem fejezõdött be a hírösszefoglaló, amikor csöngettek odakinn. Elzártam a rádiót, és kimentem ajtót nyitni.
    Egy sötéthajú, csinos nõ állt a küszöbön, kosztümben, karján retiküllel. Másodpercekbe telt, amíg felismertem, mert napszemüveget viselt.
    Beinvitáltam a szobába, és leültettem egyetlen fotelembe. A konyhában fortyogni kezdett a kávé, megkérdeztem, parancsol-e egy csészével.
    Azt mondta, szívesen elfogadja.
    Mikor visszatértem a kávéstálcával már nem találtam a fotelben. A szoba másik végében állt, háttal az ablaknak, és két kesztyûs kezét szilárdan elõrenyújtva egy pisztolyt szegezett rám.
    Csak álltam a tálcával, néztem a fegyvert, és nyikkani sem tudtam. A kis nõ TT-je volt, azonnal megismertem, bár most hangtompító púposodott rajta. A csövén pedig ott a megölt öregember ujjlenyomata...
    - Ez tréfa? - kérdeztem rekedten. - Mert annak elég meredek... - de hát jól tudtam, hogy nem tréfa, hogyan is lehetne az, és valami mélységes józanság töltött el. Soha életemben nem éreztem magam ennyire tisztafejûnek. Egyszerre minden világossá és logikussá vált. Ennek így kell történnie, gondoltam, nem is történhetett volna másként, törvényszerû, hogy így végzõdjék be az egész mocskos ügy.
    A nõ egy lépést tett felém, kezei között meg sem rezdült a pisztoly.
    - Sajnálom... - mindössze ennyit mondott, és talán tényleg sajnált.
    Nem próbálkozhattam én itt semmiféle trükkel. Profival volt dolgom, már abból láttam, ahogy a fegyvert tartotta. A helyzetét úgy választotta meg, hogy a szemembe tûzzön a nap, és meg legyen kettõnk között a kellõ távolság.
    Éreztem, hogy a nyelvem megdagad és karomat ólomsúllyal húzza le a tálca. Pedig a tálca volt az utolsó reményem.
    Hirtelen feléje dobtam, és ugyanazzal a lendülettel elõrevetõdtem, hogy kirántsam alóla a lábát. Pár éve még, azt hiszem, sikerült volna. De most már félúton tudtam, hogy elhibáztam.
    A lövések is félúton értek. Két gyors pukkanás, akárha dugót rántotta volna ki két palackból, majd egy harmadik, amely végképp leterített. Éreztem mellkasomban a becsapódásokat, de a fájdalmat még nem. A fájdalomnál is erõsebb volt, ami forró hullámokban öntött el: a keserûség, a gyûlölet, a megvetés. Ezt megkártyáztad, Agár, jól megfirkáltad! Soha senki ezt ki nem nyomozza...
    Két karcsú láb állt meg mellettem, hallottam a pisztoly puffanását a földön, a távolodó lépteket, aztán egy csukódó ajtó halk kattanását.
    És csak ekkor tört rám a fájdalom, ekkor markolt belém a kín. Lassan, gyötrõdve, még egy végsõ erõfeszítéssel karikába görbedtem össze a szõnyegen. Úgy, mint ahogy anyja méhében pihen a magzat.

TALÁLKOZÁS
 

"Kiss Ákos vagyok, rajztanár. 1999 õszén találkoztam Becher Zitával, egymás mellett ültünk a tanári szobában. Egyszer kézbe vettem az asztalán felejtett Ezredvéget. Versei annyira lekötöttek, hogy nem hallottam a csengõt, elkéstem az órámról. Pár hónap múlva megszülettek az elsõ rajzok. Íme egy vers és az impressziója."
 

BECHER ZITA

Perpetuum mobile

Szürke fénybe bújt a bánat.
Hajnal óta kergetem.
Meg-megállva tart a játék
át a téren, kerteken.

Át az utca mocska síkján,
át a hídon, parkokon,
át a sárga háztetõkön,
át az árva sarkokon.

Néha, néha visszanéz rám,
incselõdik szüntelen.
Én meg egyre ûzöm, ûzöm,
vak futásom sürgetem.

Végre lassít, meg se mozdul.
Csendes a víz, úgy ragyog,
sima tükre fogva tartja.
Mert a bánat én vagyok.
 
 
 
 

 
ABLAK
 

Rafael Alberti közeli jóbarátja volt Pablo Picassónak. 1981-ben könyvet adott ki "Amit daloltam és mondtam Picassóról" címmel. Ebbõl a kötetbõl valók az itt közölt versek, amelyek elõször olvashatók magyarul.
 

RAFAEL ALBERTI

Picassói jelenet

Torreádor küzdõtér bika
bika pikador bika
torreádor küzdõtér pikador
ló vér torreádor
küzdõtér vér bika pikador ló
torreádor vér bika küzdõtér bika.
Sebes forgószél vakít minket,
elkap, összezavar.
 

Síró asszony

Lehet köveket sírni.
Könnyeket mint kõcseppeket sírni.
Fogak hullnak a szemekbõl,
mintha tudnának a szemek
kõfogakat sírni.
Ilyen nagy fájdalmat fájdalom sosem sírt,
lehet roppant kõcsepeket sírni,
kõbõl való kín fogait zápfogait sírni.
 

Te készítetted azt a mûvet

Te készítetted azt a mûvet és címet adtál neki,
Ezt és nem mást. Mindig,
a világ elsõ sírása óta
ismertek voltak a háborúk,
minden csatának megvolt a maga neve.
Te átéltél egyet:
mind közül a legrettentõbb legelsõt.
És mindazonáltal, mialatt
legjobb barátodnak, Apollinaire-nek
kartácsszilánk hatolt halántékába,
éber kezed
néhány kilométernyire onnan, ahol ez történt,
új csodás valóság kitalálásán buzgólkodott,
jövendõvel teli.

De amikor késõbb,
vagy húsz év elmúltával,
azt a bikát érte a kartácsszilánk,
ki a véredben száguldóval ugyanegy,
alászálltál, bárki parancsa nélkül,
a küzdõtér közepéig,
Spanyolország porondjának átvérzett közepéig.
És vádoltál haraggal,
sírásod az égig emelted,
lovak nyihogását,
és haragos fogú anyákat formáltál
széttört gyerekekkel.
megmutattad az elhullt védõ földre zuhant, törött kardját,
a kihasított velõt, a bõrbõl kitépett idegeket,
a szorongást, a haláltusát, a dühöt és a tenmagadtól való döbbenetet,
népedként,
kibõl lettél egy napon.
És nem hívtad ezt
sem Marne-nak, sem Verdunnek, sem a legmélyebb emlék megérdemelt másféle
nevén
(habár ott a vérengzés még rettenetesebb volt).
Guernicának nevezted.
És a spanyol nép,
noha ez sokaknak nem tetszik,
mindigre ott van,
õ tette elszántan a te kezedbe
ezt a vérébõl szivárgó fehér és szürke fényt,
hogy emlékezetét megvilágítsd örökétig.

SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSAI


 
SZEPES ERIKA

Kenyér és tej

Elmélkedés táplálkozási szokásainkról
Garai Gábor "Evés" címû verse kapcsán
 
Egyszerû és egyben patetikus kezdés egy - lírai költeménynek közepesen hosszú - vers elején: a költõi Én egyszerû kijelentõ módban állít valamit, és ez az egyszerû kezdés ("Ma láttam...") meglepõ kontrasztban áll a nagybetûvel írt grammatikai tárggyal: az Embert. Ilyen kiemelés után ezt várnánk: az Istent, az Istenfiát, az Emberistent, hiszen a szimbolizmus múltán már csak ritka fennkölt tárgyaknak, különösen tiszteletre méltó személyeknek jár a kiemelõ nagybetû. Az "Embert" megemelt tárgy után ismét váratlan kontraszt: a nagybetûs, csaknem isteni magasságba emelt lényt táplálkozás, avagy a vers köznyelvi stílusának megfelelõen: evés közben látta a költõ.
    Miért illeti eme egyáltalán nem magasztos cselekedete közben, sõt eme cselekedetéért a patetikus hangnem, az ideállá magasztosító nagybetû az embert, hiszen az egész versben semmi mást nem csinál, csak eszik? Kövessük végig ezt a táplálkozási folyamatot a maga részletességében, ha már a költõ ezzel az epikus terjengõsséggel, az elbeszéléshez illõ lassú tempóval idõz el minden egyes mozzanatnál!
    Magát az Embert a következõképpen jellemzi a vers: "Derûsen ült", "maga a nyugalom", "szép kényelmesen evett", "merõ szakértelem volt - semmi pongyola hirtelenség minden mozdulata", "szereti  világot, magát, délidei ejtõzését, a tejet, kenyeret", "nem érdekli más".
    Köznapi, s így gyakran alacsonyröptû gondolkodásunk szerint a csupán életfenntartó ösztöneinek élõ lény - alacsonyabb rendû, az állatvilághoz áll közel, hiszen minden szellemi távol áll tõle. Mi emeli hát mégis az állati lét fölé ezt az Embert?
    Mindenképpen az a mód, amiként eszik, az a nyugalom, derû és méltóság, amivel nem behabzsolja az ételt, hanem megadja neki a kellõ tiszteletet; az evést rítussá, ünneppé varázsolj a leghétköznapibb ételek, a tej és a kenyér elfogyasztása közben. Az egyáltalán nem ünnepi, még csak nem is étkezésre való környezetet igyekszik otthonossá tenni, elhatárolja magát a világtól, felhasználja a tudatos felkészüléssel magával hozott eszközöket, az ételt óvatosan készíti elõ, nem rohan rá foggal-körömmel, minden falatnak és kortynak megadja a módját, hogy falatonként és kortyonként élvezhesse.
    A méltóságteljes táplálkozásnak szentelt hat szakasz leírása után két szakaszban szembesíti Garai Gábor a mi Emberünket a másképpen evõkkel (szándékosan használom ezt a szintagmát, utalva a ma agyonkoptatott másképpen, másként gondolkodásra, hiszen e mögött a másképpen evés mögött is másként gondolkodás, másféle világlátás áll): azok kerülnek szembe vele, akiknek az étkezés megunt dolog, fölösleges is, csak arra szolgál, hogy átöltözhessenek elõtte, akik tehát nem élnek ezzel a méltóságteljes és jelentõségteljes táplálkozással, akik tehát nem éhségbõl, hanem kínos társadalmi kötelezettségbõl esznek. Nem a mohón falók az igazi ellenpélda, mert azokban valós éhség mardoshat, egy feltehetõleg jól végzett, fárasztó és nehéz munka után, s mohóságuk egyrészt annak tudható be, hogy nagyon éhesek, másrészt annak, hogy minél hamarabb szeretnék magukba tömni a táplálékot, mielõtt mások el nem eszik elõlük. A biztos munkával megszerzett és biztonsággal birtokolt táplálék adta öntudattal eszik a mi Emberünk, csöndben, békében és a biztonság fényében, s a biztonság tudata kiterjed a jövõre is: "Biztos rév a lét. / Hogy holnap is lesz munka és ebéd".
    Az evés méltóságát emeli, hogy nem fényûzõ ételeket tisztel meg az ünnepi rítus, hanem az ember legalapvetõbb szükségleteit, a tejet és a kenyeret. Volt a magyar történelemnek egy olyan ritka pillanata (évei, évtizedei?), amikor a legalapvetõbb szükségletek: munka, kenyér és tej biztosak voltak. Akkor született ez a vers.
 
Szemben a múlttal
Éppen azért, mert létszükségletekrõl van szó, irodalmunkban számtalan alkotás született az éhségrõl, éhezésrõl. (Ezzel szemben persze a lakomákról, dõzsölésekrõl, ínyenckedésekrõl is, ezek azonban csak növelték a kontrasztot.) Népköltészetünk is tele van éhezéstõl kesergõ dalokkal, ezekben majdnem mindig a kenyér hiánya a legfájdalmasabb. Csak egyetlen példát: "Érik a szõlõ, hajlik a vesszõ, bodor a levele. Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere. // Van vöröshagyma a tarisznyába, keserû magába'. Szolgalegénynek, haj, de szegénynek kevés a vacsora."
    Van Móra Ferencnek egy szívfájdítóan szép novellája, amit alsó tagozatos gyerekek olvasókönyvébe válogatva tesznek kötelezõ olvasmánnyá, ezáltal felbecsülhetetlen kárt okozva az olvasó gyereknek: alig tízéves fejjel még a legértelmesebb gyerek sem igen tudja felfogni a Csaló Pétör keserû mosolyba oldódó tragédiáját. Csaló Pétör azért kapja ezt a többi Pétertõl megkülönböztetõ csúfnevet, mert minden nap kilopakodik a tanterembõl az ott osztott ingyenes, friss, meleg bögre tejjel (csak tisztázásként: a két világháború közti idõben vagyunk, a nagy gazdasági válság idején, nem ma!!!) az udvarra. A tanító azt hiszi, nem szereti a tejet, de nem meri megmondani, ezért kiönti az udvarra. Ám egyszer utána lopakodik, hogy meglesse, és akkor veszi észre, elpárásodó szemmel, hogy Pétör egy nagykendõbe töltögeti a tejet, és a nagykendõ mélyérõl egy tágra nyitott száj kapkod mohón a tej után." - A kishúgom - mondja Pétör -, nagyon szereti a tejet."
    A mindig éhezõ József Attilánál jobban senki nem érezte át mások éhségét. Egy paraszti életképében (mennyire nem illik erre a nyomott hangulatú, baljós versre ez a mûfaji meghatározás: tragikus életképnek kellene mondani) ugyanúgy nem történik más, mint Garai versében: a munkavégzés szünetében esznek az emberek. De mennyire másképpen! Kapkodva, idegesen, egymástól elidegenedve, hangtalanul, beszélgetés nélkül. "Fal, fal egyre mind. / Kenyér és uborka az ebédjük mára / s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba / s hogy jót harap s hozzáharap megint. // Már nem törõdnek semmit az idõvel. / A harapások majdnem összeesnek, / de jól megrágnak minden falatot, // Egészséges, még jó paraszttüdõvel / szívják, rágják a port, szénaszagot / s csa esznek, esznek, nem beszélnek, esznek." (Éhség) Mintha Garai ennek a versnek az ellenpárját akarta volna megírni. József Attila többi versében vagy nyílt lázadással követeli az "Ehess, ihass, ölelhess, alhass!" emberi létet lehetõvé tévõ alapnégyesét (Ars poetica), vagy nem is az evésrõl, éhségrõl szóló verseiben alkalmaz ételekrõl vett hasonlatokat, metaforákat, hiszen az éhes ember hasonlatrendszere abból épül, ami a leginkább hiányzik életébõl.
    Az elsõ típusból a legkeményebb az egész életére kiható Tiszta szívvel: "...Harmadnapja nem eszek, / se sokat, se keveset. / Húsz esztendõm hatalom, / húsz esztendõm eladom. // Hogyha nem kell senkinek, / hát az ördög veszi meg. / Tiszta szívvel betörök, / h kell, embert is ölök..." A Végül-ben a személyességében is objektív közlés után egy makrokozmikus metafora következik, amelyben az egész világ a személyiség betegségeit viseli magán: "Két naponként csak egyszer ettem / és gyomorbajos lett belõlem. / Éreztem, forgó, gyulladásos gyomor a világ is és nyálkás, / gyomorbeteg szerelmünk, elménk / s a háború csak véres hányát." A Tiszta szívvel gõgjét visszhangzó Bevezetõ-ben önmagáról harmadik személyben szólva, hetykén vágja oda a világnak: "Kenyéren élte éveit / s nem volt azúrkék paplana: / kinek verséért a halál / öles kondérban fõz babot..."
    Az Eszmélet III. szakaszában a vallomás már kevésbé hetyke, szinte lemondóan elégikus: "Sovány vagyok, csak kenyeret / eszem néha, e léha, locska / lelkek közt ingyen keresek / bizonyosabbat, mint a kocka. / Nem dörgölõdzik sült lapocka / számhoz s szívemhez kisgyerek..." Az Anyám-vers kegyelmeséktõl kislábosban hazahozott vacsorája annyira tudatunk része lett, hogy minden kislábosba félretett maradék eszünkbe juttatja; az Iszonyat anyatejért hiába síró csecsemõje minden éhezõ csecsemõ láttán felidézõdik bennünk, a Hazám ötödik szonettjében az a munkás áll elõttünk, akinek "nem több a bére, / mint amit maga kicsikart, / levesre telik és kenyérre / s fröccsre, hogy csináljon ricsajt." Ezek a tudatosan az éhséget motívummá, témává emelõ versek, mellettük léteznek azok, amelyekben a költõ hasonlatokat, metaforákat alkalmaz ételek képeibõl: "Ördög farába, semmi húsába / s harapván Isten fehér hasába, / hajnal-nyelvem a világra öltöm - / lelkem még jó e rossz étkû földön." S a mindennapi imát blaszfémiává változtató ellen-fohász: "Hosszú az Úristen, / rövid a szalonna, / nyavalyás a szegényember, / mintha gazdag volna. // Úgy meggörbül, mintha / régi ösvény volna, / s rajt libegnének a lányok ( tejért a majorba." (Kiem. Sz. E.) És az Eszmélet XI. szakasza, amit szintén nem volna szabad jóllakott általános iskolásoknak tanítani (ott kötelezõ!), mert egyszerûen nem érthetik meg a József Attila számára magától értetõdõ azonosítással, számukra azonban igen távoli asszociációként összerántva létrehozott metaforát: "Láttam a boldogságot én, / lágy volt, szõke és másfél mázsa. / Az udvar szigorú gyöpén imbolygott göndör mosolygása. / Ledõlt a puha, langy tócsába, / hunyorgott, röffent még felém - ..." S talán a legszebb, mert idillbe ágyazott ételhasonlat a Falu kezdete, ami annál is meglepõbb, mert a kötetben egy durván kemény vers, a Számvetés elõzi meg, szintén egy táplálkozási "vallomással": "Ettem-ittam fekete, undok / mocskot és csípõs trágyalevet; / ember vakmerõbb nem lehet. / Ám eddig sohasem voltam boldog." S mintha ezt a nélkülözött boldogságot hozná a falusi idill: "Mint egy tányér krumplipaprikás, / lassan gõzölög lusta, / langy estében a piros palás, / rakás falucska."
    József Attila mohón, kapkodva evõ munkásainak testvére Móricz Zsigmond Kis Jánosa, aki a Tragédia címet viselõ novellában, a szó szoros értelmében, mohóságában halálra eszi magát.
    A Garai-vers finnyás, kényszeredett étkezõinek elõzményeit is ismerjük a háború elõtti idõkbõl: Koszolányi Dezsõ írta meg az Úriasszony alakját (no nem az éhezõkkel együttérzésbõl, vagy ahogyan egyik monográfusa írja róla: "részvétetikából", hanem pusztán esztétikai okokból marasztalva el õt, aki "Negyven kiló és nagyon boldogtalan... Ebéd után éhes... õ kenyeret nem eszik soha, / csak aszpikot, grape fruitot, káviárt... Beteg szegény. Nagyon beteg. Húsz toalettje van, harminc szerelme s több »komplexuma«..."
    Ugyanerre a korra emlékezve írta meg Juhász Ferenc döbbenetes poémáját, a Sáska bácsi-t, melynek címadó hõse hat éhezõ gyerekét táplálta különös, de számára az egyetlen lehetséges módon: tehene tõgyét saját szájával megszívva, saját szájából gyermekei szájába eregetve a tejet, s e cselekvéssort naponta többször, több éven keresztül ismételve, a tehéntejjel együtt szájukba köpte saját tébécéjét is. A tej és a kenyér bûvölete, misztikus tisztelete máig él azokon a vidékeken, ahol az emberek saját kezük munkájával hozzák létre mindennapi létszükségleteinket. Ezért ír így Kiss Benedek a falu dolgos világában született és élt édesanyjáról, aki a József Attila Éhség-beli parasztjainak rokonaként még a kenyér morzsáját is félti, tiszteli: "Kenyeret anyám úgy eszik, / mint aki folyvást éhezik, / s darabkájáért, ha lehull, / pokol jár irgalmatlanul."
 
Szemben a mával
Volt a magyar történelemnek egy ritka pillanata (évei, évtizedei?) amikor a legalapvetõbb szükségletek: munka, kenyér, tej biztosak voltak. Akkor született Garai Gábor vrse. Érdekes és figyelemre méltó tény, hogy ebben az idõben éhezés-vers (jelenleg tudásom szerint) nem keletkezett.
    1989 után mintha megváltozott volna a helyzet. Megszaporodnak elõször az ételekrõl álmodozók, azokra asszociáló versek, mint például Koczek Józsefé, amelyben még a legegyszerûbb ételek jelenléte is csak az ünnepnapokhoz kötõdik:
 
    Tudja,
    az ember olyannak képzeli el az ünnepnapot,
    mint a sok-sok nagy köcsögöt - teli aludttejjel,
    csipkebogyólekvárral, vagy nem is tudom, szóval, azzal, ami kell...
    (Alsó Tó-utca)
 
Nem véletlen hát, hogy az õ hasonlatrendszere is az ételekbõl meríti képi világát: "A harangok / pogácsákat szaggatnak / a szélbõl // Meghajnalodott / hát búzaszínû fény dõl // a tér / körül megkelnek a dombok // Mennyi frissen sült kenyér / Tejfolyók és harangok..." (Harangok városa)
    Az Ezredvég olvasói számára nem ismeretlen, tragikus hirtelenséggel elhunyt Labancz Gyula 1990-tõl haláláig, 1995-ig egyre többet éhezett, így õ is ételekbõl álmodba meg vagy ébren vizionálta metaforáit, költõi képeit. A halál hitelesítette és tetet még szebbé négysorosát:
 
    Ég és folyó, folyó és ég
    összeragadt kenyérszelet,
    kérj belõle egy harapást
    s megosztja az ég veled.
    (Kérj belõle)
 
Szerelme testét is azért látja szépnek, mert az életadó, drága falatokra emlékezteti: "Hasad barna kenyér, / sajt-szálas felvágott, / rostos kés nyoma benne, / korláton szikrázó jég retek... Színek tobzódó éhe, / havas, ikrás hegyoldal, katonafalat." (Nyughatatlan vikingek.) S utolsó kötetének címadó versében a rongyos, véres, sebes hajléktalan leírásába is vegyülnek ételmetaforák: "hagyma-sejtelmébõl kirajzolódó...", és a vers a torzó-lét étel-metaforával megelevenített, groteszk csattanójával ér véget: "falat kenyérre cserélte volna / mindenét, nos láthatja, elég / romlatag világ, testi penész: / kerge bársonynadrág-gomba; / emlgetni is kár, kiért. / Csuklik hús az ölben." (Fagysebforradás)
    Payer Imrének van egy kötete (Föl, föl, ti rabjai a földalattinak!), amelynek - rejtett - cselekménye egy nap története, a metróba alászálló munkások élete reggeltõl estig. Ebben a mai munkáslét egyik legfõbb jellemzõje az éhség, ami már nem is éhség-formában, hanem betegségben, a betegség tüneteinek leírásában jelentkezik. "Az asszony // leül. Reggeli hûlt helyén sav mar. / ... A kávén túl van. Összeszorult gyomor a hajnal." (Hajnalban.) S az õ szünetet tartó munkása már egyáltalán nem esznek: " / Cigarettázik, leül / az egyetlen abszurd pallóra három / baromi overáll, s a csikket / a korhadt és poros deszkára nyomja, / aztán feláll. /" (Habarcskeverõgép.)
    Az 1999-es "vidámnak szánt Aquincumi költõverseny" majd minden díjazott verse éhezésrõl, kukázásról szól. (Az Ezredvég 1999/11-es számában részletesen beszámoltam errõl.) Emlékeztetõül csak az elsõ díjas Rigó Béla két versét idézném, amely két antik versformában írt variáció ugyanarra a témára:
 
    Pannónia dícsérete, avagy háltak az utcán
    J. P. és J. A. tiszteletére
 
    I. Hajnali lágy pasztell: hajléktalan ébred a flaszter
    szürke kövén, köpenyén mennyei razzia-fény,
    gyomra korog, fázik, tápászkodik, indul, a házig
    nyolc lépés, nekilát túrni, de közben imát
    mond, hogy igék ûzzék el a földi világ kukabûzét,
    s mit rámért a nyomor, nyelje le mind a gyomor!
    Pörgeti tíz ujját, így zeng hamarost haleluját,
    mert ha megáldja az Úr, egy napot újra kitúr...
 
    II. Pannóniánk, új távlatod int felénk!
    Minden kukában mennyi a túrható!
    A csontról nincs a hús lerágva.
    Néha egész kenyeret kidobnak.
 
    Ó, szent pazarlás! Gazdagodás jele!
    A hulladékon új generációk
    nevelhetõk fel, és a sorrend
    ott van örökre a génjeikben.
 
    A Társadalmat rend üzemelteti:
    - Ki rág elõször, és ki utána csak?
    Ki lesz vezér, ki most a polgár,
    új kapukulcsa kinek lehet még...
 
    ... s kié a semmi? Végül az alkohol
    illúziókat programoz ernyedõ
    éberségû öntudatunkba;
    erre az emberek mindig adnak
 
    majd némi készpénzt, mely kukaléthez is
    feltétlenül kell, minimálisan
    havonta fürdés, hogy ne érezd
    hullaszagunkat elõre rajtunk.
 
    Volt a magyar történelemnek egy rövid pillanata (évei, évtizedei?), amikor a legalapvetõbb szükségletek: munka, kenyér, tej biztosak voltak. Akkor született Garai Gábor verse.
 
    Amikor még volt becsülete a munkának és a munkásnak.
    Amikor még a munkásról lehetett a nagybetûs Ember szobrát megfaragni.