BISTEY ANDRÁS

Beszélgetések M.-mel
 
Ismeretségünk a hetvenes években kezdõdött, amikor megvettem életem elsõ autóját, egy szürke Trabantot. Nem sokkal korábban szereztem meg a jogosítványomat, és az elsõ néhány ezer kilométer nagyon megviselte a kocsit. Jártam kihúzva felejtett szivatóval és behúzott kézifékkel, egyszer pedig egy isten háta mögötti benzinkútnál, ahol a kútoszlop éppen nem mûködött, és marmonkannából árulták az üzemanyagot, keverék helyett gázolajat töltöttek a kocsi tankjába. A Trabant természetesen azzal is ment, csak teljesen eltûnt a maga után húzott füstfelhõben.
    Nem csoda hát, ha rövidesen szerelõ után kellett néznem. A városban mûködött két nagy javítómûhely, de ezek körül az utcán álltak a kocsik, nem fértek be az udvarra és a szerelõcsarnokba. A legegyszerûbb javítást sem vállalták egy hétnél rövidebb határidõre, ha pedig alkatrészt kellett cserélni, amely éppen hiánycikk volt, egy hónapig is eltartott a várakozás. Ha volt is alkatrész a raktárban, letagadták, és azt mondták, talán egy hónap múlva lesz, majd látva az ügyfél kétségbeesését, barátilag megsúgták, hogy nekik éppen van otthon, de hát megértheti, hogy az többe kerül. A raktárból hozott alkatrészt eladták kétszeres áron, mintha a sajátjuk lett volna.
    Az újabb kocsikból gyakran kiszereltek egy-egy alkatrészt, a helyére pedig ócska vacakokat tettek, amelyek néha már az elsõ saroknál tönkrementek. Egyszer velem is megcsinálták ezt, illetve lehet, hogy többször is, de csak egyszer vettem észre. Panaszkodni nem volt tanácsos, ha az ember máskor is vissza akarta vinni a kocsiját, de az egyik fiatal srác olyan szemtelenül vigyorgott a képembe, amikor szóvá tettem az alkatrészcserét, és úgy vonogatta a vállát, hogy bepanaszoltam a mûvezetõnél, akit mellesleg ismertem is korábbról.
    Megnézte a rozsdás alkatrészt az újonnan csillogók között, bólogatott, húzogatta a nyakát, a tarkóját vakarta, azután elnézett a vállam fölött, és azt dünnyögte:
    - Hát... biztosan kellett neki. - Azután, látva az elképedésemet, egy kis támadó éllel hozzátette: - Miért? Te tán megálltad volna?
    Elhatároztam, hogy ha fél évig nem használhatom az autót, akkor sem viszem vissza a Vasipari Vállalathoz, hanem keresek valakit, akiben megbízhatok.
    Ez sem volt könnyû. Az egyik mester megdézsmálta a teli tankot, annyit ellopott belõle, hogy útban a benzinkút felé az utolsó kétszáz méteren tolnom kellett az autót. A másik egy hétig használta a kocsit, azzal hordta a gyerekeit az iskolába, én meg busszal jártam közben. És persze mindegyik átvert a munkadíjjal, elõfordult, hogy még el is dicsekedtek vele, azzal sem törõdtek, hogy amilyen kis város a miénk, visszamondják nekem.
    Mindezek mellett állandóan rossz volt a Trabant. Ha hosszabb útra indultam, nem lehettem biztos benne, hogy rendben meg is érkezem, nem egy hengerrel pöfögök-e be valahová, ahol azután keresgélhetek szerelõt, vagy egyáltalán valakit, aki ért az autóhoz.
    Persze úton-útfélen panaszkodtam a sok csaló, kontár szerelõre, és egy alkalommal hívta föl valaki a figyelmemet M.-re. Már szkeptikus voltam az ilye javaslatokkal szemben, de jobb híján mégis fölkerestem, amikor legközelebb ismét javítani kellett a kocsit.
    Egy régebbi építésû kockaházban lakott, a portája olyan keskeny volt, hogy éppen csak be lehetett állni a ház mellett a hátul épített egyaknás kis mûhelyhez. Az udvaron egy nyári konyhaszerû kis épület, néhány gyümölcsfa és egy szõlõlugas volt a mûhely és a ház között.
    M.-et az elsõ pillanattól rokonszenvesnek találtam, és ki s tartottam mellette vagy húsz évig, kapcsolatunknak csak az öngyilkossága vetett véget. Néhány évvel fiatalabb volt nálam, de ez csak késõbb derült ki. Kezdetben inkább idõsebbnek gondoltam, talán mert volt a mozgásában valami mackós lassúság. Sohasem láttam kapkodni, mindig úgy nyúlt egy szerszámért, úgy ült kocsiba, mint aki jól tudja, hogy mennyi ideje van erre. Az arca széles volt, a keze, lába nagy, és egyedül kiemelt egy olyan motort, amilyennel késõbb ketten is alig boldogultak az alkalmazottai.
    Végig megmaradt közöttünk valami udvarias, távolságtartó hangnem. Én M. úrnak hívtam, õ meg engem doktor úrnak, és azt hiszem, neki is megfelelt ez így.
    Rendbehozta, amit mások elfuseráltak a kocsin. Nem volt olcsó, de utána legalább fél évig nem találkoztunk, mert a Trabant kifogástalanul mûködött. M. nem fogadott el borravalót, ezzel is meglepetést szerzett. Korábban nem csupán elfogadták, de a leghitványabb munkáért is kikövetelték, sõt morogtak, pofákat vágtak, ha keveset adtam.
    - Minden benne van az árban, doktor úr - mondta M. egy kis elnézõ mosollyal. - Magának sem az égbõl potyog a pénz.
    Félévenként akkor is elvittem hozzá a kocsit, ha nem észleltem baját, átnézettem, zsíroztattam, felkészítettem a télre vagy éppen a nyárra. Amikor legközelebb fölkerestem, ragyogó arccal fogadott.
    - Megvettem a szomszéd kertet - mondta alig leplezett büszkeséggel. - Megnézi, doktor úr?
    A mûhely mellett egy kis kertkapu nyílt, mögötte házmagasságú domb emelkedett, tele õszibarackfával. A túlsó kerítés nem látszott, a domb eltakarta.
    - Kilencszázhatvankét fa van benne - mutatott a nyílegyenes sorokra. Fölmentünk a domb tetejére, még onnan is jó messze volt a kert vége.
    - Ki metszi, permetezi ezt az irdatlan sok fát?
    M. kihúzta magát.
    - Hát én!
    - Sok lesz az a mûhely mellett.
    - Bízza csak ide, doktor úr! - Forrt benne a tettvágy és az önbizalom. - Veszek egy jó motoros permetezõt, a metszést meg egész télen megcsinálhatom apránként. Nem lesz abban hiba!
       Akkoriban még boldogult is az õszibarackossal, de többet nem beszélt róla, illetve évekkel késõbb, amikor bõvítette a mûhelyt és építkezett is, én kérdeztem meg, hogyan bír vele. Már gyakran volt rosszkedvû, a kérdésemre is csak legyintett.
    - Nincs belõle haszon, doktor úr! Drága a vegyszer, drága a napszám, a gyümölcsnek meg nincs ára.
    - Hát nem maga mûveli?
    Mondott egy cifrát, pedig nem volt szokása.
    - Nem érek rá. Muszáj a sok lusta, trehány napszámosra bízni, azok meg csak azt lesik, hol csaphatnak be.
    De ez késõbb volt, az elején maga mûvelte a kertet a feleségével, a gyerekek akkoriban még kicsik voltak.
    Nem emlékszem, mennyi idõ telt el, egyszer megint elvittem hozzá a kocsit, és az utcán találkoztunk. A szomszédba igyekezett, két nagy moslékos vödör volt nála.
    - Hová, hová, M. úr?
    Letette a vödröket, megtörölte a homlokát az inge ujjával. - A szomszédba, megetetem a disznókat. Álljon be az udvarra, doktor úr, jövök én is.
    - A szomszéd disznóit eteti?
    - Az enyémek azok! - felelte nevetve. - Üres az ól odaát, arra gondoltam, minek álljon ott kihasználatlanul, megegyeztünk, hogy majd én...
    - Hány disznót tart?
    - Most csak hatot. - Azután, mintha mentegetõzött volna, hozzátette: - Kettõt levágunk, jól jön a családnak. A többibõl meg legalább lesz egy kis pénz.
    - Megéri bajlódni velük?
    Vállat vont.
    - Hát úgy, hogy veszem a takarmányt, nem nagyon. De a kis pénzt is meg kell fogni, nem igaz?
    A szürke Trabantot világoszöldre, azt meg egy delfinkékre cseréltem, akkoriban még három-négyévenként tudtam kocsit cserélni a tanári fizetésembõl. A nyolcvanas évek közepe táján M. egyszer azzal fogadott, hogy már nem sokáig marad a mostani helyén, építkezik a közelben.
    - Ott több hely van - mondta -, jobban lehet bõvíteni a mûhelyt. Ezen a keskeny telken legföljebb még egy aknát tudnék csináltatni.
    - Több kellene, M. úr?
    - Három-négyet is ki lehetne használni.
    Ez így volt, a háza elõtt az utca két oldalán álltak a javításra váró kocsik.
    Egy kissé összemosódnak az emlékeim, nem tudom, akkor mondtam-e vagy késõbb, hogy lám, õ is kizsákmányoló lesz. De azt hiszem, ez késõbb volt, amikor fölvett maga mellé egy fiatalembert. Akkor lehetett, mert már elég szûken voltunk a mûhelyben, õ beszéd közben is dolgozott, én meg egy nyikorgó széken ültem. Beszívtam a mûhely erõs olajszagát, és a nyitott ajtón beröppenõ fecskepárt figyeltem. Egy fészek volt a mûhely mennyezete alatt, és türelmetlen csivogás hallatszott belõle, ha egy kicsivel tovább maradtak távol az öregek. Nem is nagyon figyeltem M.-re, az járt a fejemben, hogy a fecskék milyen jól megszokták a mûhelyszagot, sõt azt is elviselik, ha rövid idõre beindítják bent valamelyik autót. Arra figyeltem föl, hogy M. megemlíti, alkalmazottat vesz föl.
    - Kizsákmányoló lesz? - kérdeztem mosolyogva.
    Fölnézett a nyitott motorháztetõ alól, talán azt akarta látni, hogy komolyan beszélek-e. Nem nagyon tréfálkoztunk egymással, nem olyan volt a kapcsolatunk.
    - Kenyeret adok neki - felelte komolyan.
    - Õ meg magának, M. úr.
    Szerettem volna kimozdítani rendíthetetlen nyugalmából, de csak szótlanul megcsóválta a fejét, és szinte belebújt a motorházba, mintha éppen abban a pillanatban bukkant volna valami hibára.
    Elmagyarázta, hogy merre keressem legközelebb, de amikor odavittem volna a Trabantot a tél beállta elõtt, üresen állt a ház. Az ajtók és az ablakok már a helyükön voltak, de az emeleti erkélynek nem volt rácsa, és hiányzott a festés, messzire virított a sárga vakolat. A ház körül is rendezetlen volt az udvar, építõanyag-maradékok hevertek kupacokban, a faoszlopokra hevenyészve fölhúzott drótkerítés mögött. A deszkamaradékokból ácsolt kertkapun nem volt zár, vastag dróttal kötözték a kerítésoszlophoz.
    Visszamentem a régi házhoz, M. a mûhelyben dolgozott. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem fejezte be az új házat, szokatlan indulattal csóválta meg a fejét.
       - A fene, aki megeszi! - legyintett. - Ráér az még, nem szalad el sõt ellopni se tudják.
    Azután elmondta, hogy egyedül akart kiemelni egy motorblokkot, és megroppant a dereka.
       - Volt orvosnál?
       - Voltam! - mondta, és lecsapta a kezében tartott franciakulcsot. - Képzelje, doktor úr, azt mondta, hogy menjek el két hétre Hajdúszoboszlóra a fürdõbe! Én, két hétre! Ha ennyi idõre bezárom a mûhelyt, utána akár ki se nyissam, úgy elszoknak innen a kuncsaftok!
    Ez nem volt igaz, elmehetett volna akár két hónapra is.
    A fiát maga mellé vette tanulónak, a lánya meg varrónõ lett. Egyszer róluk is beszélt, amikor csak ketten voltunk a mûhelyben. Én leültem, hogy ne legyek útban, õ szokása szerint beszéd közben is dolgozott.
    - Nem akarnak dolgozni a mai fiatalok - mondta, és olajos kezével szélesen legyintett. - Nagyon számon tartják a munkaidõt, a pénzt meg számolatlanul kérnék!
    - Most fiatalok - feleltem. - Szórakozni akarnak.
    - A fene, aki megeszi! - csattant föl dühösen. - Szórakozásból nem lehet boldogulni, de megélni se! Dolgozzon, azután majd pihenhet, szórakozhat, ha lesz mibõl!
    - Magának már volna mibõl, M. úr, mégsem pihen, nem is szórakozik, pedig az orvos...
    - Házat adok mind a két gyereknek! Azt hiszi, doktor úr, hogy magamért gürcölök? Egy fenét! Amelyik elõször megy az anyakönyvvezetõ elé, azt kész ház várja, és meglesz a másiké is nemsokára.
    De másik ház nem lett, csak egy kis lakás a város egyik régebbi lakótelepén.
    Elõbb azonban elment Hajdúszoboszlóra. A dereka egyre jobban fájt, esténként alig tudott kiegyenesedni, éjszaka néha aludni sem bírt a fájdalomtól.
    Nem tudom, hogy minden úgy volt-e, ahogy ritka beszélgetéseink, az õ félmondatai alapján gondolom, de lehet, hogy valaki más mesélte, akivel bizalmasabb viszonyban volt, mint velem. Hajdúszoboszlón valószínûleg összejött egy városunkbeli nõvel, talán ismerték is egymást korábban. M. megvette a kis lakást, ott találkozhattak, de ez talán egy fél évig sem tartott.
    - Maga sok embert ismer, doktor úr - mondta egyszer. - Nem tud vevõt egy jó kis lakásra?
    Egymillió nyolcszázezerre tartottan, azután eladta kétszázezerrel olcsóbban, mintha mindenáron szabadulni akart volna tõle.
    Rosszkedvû volt utána, morgott mindenre és mindenkire, még rám is, pedig azelõtt mindig elõzékenyen bánt velem. Akkoriban már nem tellett három-négyévenként autócserére, nyolcéves volt a Trabantom, gyakrabban kellett javíttatni, alkatrészt is egyre nehezebb volt szerezni hozzá. Beálltam egyszer az udvarra, õ meg ránézett az ütött-kopott járgányra, és kifakadt: - Mikor vesz már egy rendes autót, doktor úr?
    Nem emlékszem, mit válaszoltam, talán valami olyasmit, hogy ha majd a két gyerek végez az egyetemen, de az is lehet, hogy tréfával ütöttem el a kérdést. Mégis, inkább a gyerekeket említhettem, mert a sajátjai jutottak eszébe a válaszomtól, és még rosszkedvûbb lett. Elpanaszolta, hogy a lánya varrónõként a hideg vízre valót is alig keresi meg. Ismertem a lányt, lassú beszédû, lassú gondolkozású volt már gyerekként is, a munkában ugyanolyan lassú lehetett. A fia meg ki-kimaradozott esténként, azután reggel fáradtan, mogorván kelletlenkedett a mûhelyben, hétfõnként néha csak dél fel került elõ valahonnan.
    - Ha meghalok, fölélnek, elszelelnek mindent! - Körbemutatott, de olyan széles mozdulattal, amely a mûhelyen kívül a házakra, az õszibarackosra is vonatkozott. - Hát érdemes ezért gürcölni, doktor úr? Beletemetkezni ebbe a rohadt robotba?
    A húsz év alatt, amíg hozzá hordtam az autóimat, talán kétszer-háromszor láttam a feleségét, mintha ki sem járt volna a házból. Egyszer üstben baracklekvárt fõzött az udvaron, máskor meg a lakásba kopogtattam be, mert M. nem volt a mûhelyben, feküdt a derékfájása miatt, és a felesége nyitott ajtót. Mintha akkor sem lett volna jelen, amikor ott volt, hiányzott belõle bármilyen jellegzetesség. Úgy emlékszem, idõsebb volt M.-nél, de talán tévedek. Az arcát abban a pillanatban sem tudtam volna fölidézni, amelyikben hátat fordítottam neki. Lehetséges, hogy akkoriban és azóta is találkoztunk az utcán vagy az autóbuszon, de nem ismertem meg.
    Nem sokkal a halála elõtt egyszer M. szokatlanul jókedvûen fogadott.
    - Jó, hogy most hozta az autóját, doktor úr, mert holnapután elutazunk. Már nem is vállalok elõtte munkát, de a magáét még megcsinálom, ha nincs nagy baja.
    - Hová utaznak?
    - Elmegyünk a fiammal horgászni a Tisza-tóra.
    - Csak rászánták magukat.
    Azt akarta mondani, hogy jóval hamarabb kellett volna, de nem rontottam el az örömét.
    - Rá, bizony! Oda leszünk egy hétig, autót se akarok látni, csak vizet meg sok halat. - Nevetett, azután csend volt egy darabig, végül hozzátette: - Csak horgászunk, meg beszélgetünk.
    Rossz érzés fogott el, magam sem tudtam, miért. Lehetséges, hogyha nem hallom késõbb a halálhírét, a rossz érzés nem tudatosul bennem, vagy elfelejtettem volna, de így hirtelen arra gondoltam, hogy ez a beszélgetés nem lesz szerencsés.
    Üres volt már a fecskefészek a mûhelyben. Még sütött a nap, de már csak simogattak a sugarai. Azt mondják, ez a legkellemesebb horgászidõ.
    Nem tudom, mi történt a Tisza-tónál, utána már nem beszéltem M.-mel. Azt azonban késõbb a lánya elmondta, amikor véletlenül összefutottunk az utcán, hogy az ötödik napon hazajöttek. Egyikük sem beszélt arról, hogy miért nem maradtak annyi ideig, amennyit terveztek.
    M. a következõ napokban feltûnõen mogorva volt, dolgozott ugyan, mint azelõtt, de ritkán hallották a szavát, még az autósokkal is szokatlanul kedvetlenül bánt. Azután egy este elengedte az alkalmazottait, akkor már ketten dolgoztak nála és elküldte a fiát is. Kulcsra zárta belülrõl a mûhely mindkét nagy ajtaját, és megivott egy üveg pezsgõt. Azután beindította mind a két autót, amelyek a mûhelyben álltak, és lefeküdt az egyik szerelõaknában.

N. HORVÁTH PÉTER

Nem bánva

Megyek a poros utcákon át,
mintha csak éppen húszéves volnék,
- házadig lesem lábad nyomát -
a március is pontosan oly kék.

Szürkével kevert koratavasz,
kétoldalt zsebem jól fûti öklöm,
éretlen vagyok, s nagyon pimasz,
nincs rajtad kívül kivel törõdnöm.

Koptatom magam kapud elõtt
várva, hogy egyszer végre kilépjél,
nem bánva szelet, dühödt esõt,
ott ér a járdaszélen az éjfél.
 

 
MAHLER GÁBOR

Bioweekend

Jeszenyini a kulcsosházban

Kékesfekete bársony varjak
kémények füstcsíkján hasalnak,
a felhõk is mind drótra fûzve
oszlanak a tûztelen tûzbe.

Mohaszõnyeg a háztetõkön.
Fényképbe fagytak a mezõkön
orrukkal fagyot túró õzek.
Vasreszelék a bomló tõzeg.

Halott magvakon ül a szántás.
Unottan fekszik a kiáltás.
Ma sem érkezik meg a vendég.
Nincs még mindjárt és nincs már nemrég.


 
BARTIS FERENC

Gyorstalpalt úri család

Giccses zsánerkép

Vendéglõ=
osztály-feletti pénz-temetõ.
Tehetõs család:
férfi - mobiltelefonnal,
feleség - mobilkarkötõvel,
lányuk - mobilszemekkel és mobilizálható kotonkészlettel.
Törzsasztaluk körül bûzlik a spray-pára.
(Ezért üresek a szomszéd asztalok.)
Lakmároznak.
Csámcsognak.
Isznak.
Nem beszélgetnek.
Asztal-táncoltató gondjuk rettenetes:
a férfi szeretõje most az irodában túlórázik a diványon;
az asszony szeretõje kirándult egy tanárnõvel egy bozótba;
a mobilszemekkel és mobilizálható kottonkészlettel fölszerelt
lányuknak pedig most, sürgõsen, azonnal szeretõt kell fogni!
Legény kell nem a gátra, hanem az ágyba,
lehetõleg bankár felmenõkkel,
de az sem rossz, ha
árucsempészek vagy adóbehajtók,
csak vérségileg rokonságban legyenek a pénzzel!
Apropos,
a pénzmosó-szakma is elfogadható,
csak tekintélye legyen a pénz-temetõben
s törzsasztalához ne üljön senki,
csak egy-egy nõkupec
határidõs kurva-címtárral
két hamis papírpénz közé rejtve...
Erre áhitozik a gyorstalpalt úri család -
vágyuk családban maradna,
ha volna család
legalább a csalárd
törzsasztal alatt.