WIRTH ÁDÁM

Történelmi lecke - nemcsak fiúknak

Ady Endre és József Attila nyomán

A kerek történelmi évfordulók, különösen ha ezerrel végzõdnek, csábító alkalmat kínálnak az ünneplésre. A kérdés csak az: hogyan ünnepelünk? Öntömjénezéssel, vagy õszintén szembenézve történelmi múltunkkal és a jelen valóságával? Pufogó frázisokkal, hazafias nagyotmondással vagy magunkba szálló önvizsgálattal?
    Ady Endre annak idején, a huszadik század kezdetén, okos dolognak tartotta azt, hogy hivatalos ünneppé tették István király napját. Hozzátette: még okosabb dolog volna, ha jól tudnánk ünnepelni ezt a napot, amely "ennek az országnak s a magyar nációnak volna névnapja". Keserûen jegyezte meg: a hivatalos ünnepekkel a magyar népnek nem sok szerencséje van. Parádé és ünnepi vígság helyett ezen a napon, írta augusztus 20-án a Nagyváradi Naplóban: "... illenék a jubilánsnak jobban foglalkoznia magával, mint máskor teszi. Erre talán soha nem volt nagyobb szükség, mint most [...] Fent Budapesten folyhat a parádé és az egész országban víg lehet a munkaszünetes nap, ebben a parádéban és vígságban nincs egészség és igazság. István király országa szálljon magába, ha lehet s ha van még ereje, készítse a közeledõ veszedelmek ellen. A processziók, a zsolozsmák, a fentmaradt jobb kéz, sõt Mária sem, kinek ezt az országot anno dacumál fölajánlották, nem tudnak bennünket megmenteni. Ide új hit, új erõ és új munka kell!"
    Megtanultunk-e azóta jól ünnepelni? Parádéban, ünnepi vígságban, processziókban, zsolozsmákban, dikciókban, öntömjénezésben, Ady kifejezésével: "ünnepi öklendezésben" ma sincs hiány. Már a nyitány is kápráztató. A magyar korona ünnepélyes átszállítása a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe. Államfõnek kijáró katonai pompával, díszlövésekkel, zászlófelvonással. Kísérlet a középkori Szent Korona-tan felelevenítésére és beemelésére a mai (köztársasági) alkotmányos jogrendbe. A korona másolatának tervezett körbehordozása az országban. Éjszakai tûzijáték a Dunán, a Parlament épülete elõtt. Millenniumi ünnepségek sorozata, millenniumi emlékzászlók adományozása. Ünnepi gyûlés az Országházban, ünnepi hangverseny az Operában. Természetesen ünnepi beszédekkel, pufogó frázisokkal, hazafias nagyotmondással. Mintha a száz évvel ezelõtti, talmi millenniumi ünnepségekre akarnának rálicitálni.
    Az ünnepi pompában és káprázatban éppen az vész el, amire leginkább szükség lenne: szembenézés saját múltunkkal és jelenünkkel, elszámolás az ország helyzetével, leszámolás a hamis illúziókkal, teendõink és a jövõ kilátásainak reális számbavétele. A parádéban és vígságban ma sincs igazság és egészség, akárcsak száz évvel ezelõtt, ahova az országot megpróbálják visszarángatni.
    A millenniumi ünnepi crescendo uralkodó szólamai a keresztény ideológia, a konzervativizmus, a nacionalizmus. Mindez csaknem teljesen elnémítja a magyar progresszió hangját. Az ünnepi szónokok lehetõséget találnak arra, hogy többek között Bethlen Istvánra, Mindszenty Józsefre, Ravasz Lászlóra hivatkozzanak mint a magyar történelmi folytonosság hordozóira, említés sem történik ugyanakkor azokról a nagy magyar költõkrõl, Petõfi Sándorról, Ady Endrérõl, József Attiláról, akik költészetükkel és publicisztikájukkal a magyar progresszió legigazabb szószólói és védelmezõi voltak. Pedig az õ keservesen megszenvedett és hiteles magyarságukra, a valósággal õszintén szembenézõ, annak problémáit kegyetlen õszinteséggel feltáró, azokra minden idegszálukkal progresszív megoldásokat keresõ hazafiságukra és történelemszemléletükre ma különösen szükség lenne. Idézzük fel emlékeztetõül a 20. század két nagy magyar költõjének, Ady Endrének és József Attilának néhány gondolatát történelemrõl, jelenrõl és jövõrõl. Ady Endre Történelmi lecke fiúknak címmel írt verset. Ady kijózanító "történelmi leckéje" mintha a mai öntömjénezésekre, nemzeti múltunk kritikátlan megszépítésére, benne az úri rend dicsõítésére is válaszolna.

Hódították ez országot
Derék, lelkes, úri szittyák,
Jótevõi szegény népnek:
Iskolában így tanítják.

De nem így volt ezer évig,
Munkásembert ág is húzta,
Egy-két ezer úr kötötte
Millió jobbágyát gúzsba.

Magyarország dús ország volt,
Van termése, kincse, vadja,
De amit a bús nép szerzett,
Víg uraság zsebre rakja.

Csak a gazdag, csak a zsarnok
Élt föl minden földi jókat.
Megláncolták, butították
A dolgozó milliókat.

    Ady szenvedélyesen protestált az úri kizsákmányoló rend ellen, amelyben a magyarság létét és jövõjét fenyegetõ legnagyobb veszélyt látta. Az álságosan felmagasztalt ezeréves renddel szemben egy új világért, egy más Magyarországért, a béklyóiktól, a szolgaságtól megszabadult dolgozók, felvilágosult emberek országáért kiáltott. A hazafiság számára elválaszthatatlan volt a társadalmi haladástól. "Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekeli" - írta. Magyarságát és patriotizmusát elhatárolta a nacionalizmustól. Ez utóbbit a "legförtelmesebb hazugságnak és legveszedelmesebb nyavalyának" nevezte, amely "kiaknázza a tömegek vad butaságát, a félmûveltek szenvedélyeit. A nacionalizmus voltaképpen internacionális szövetkezete a sötétségnek, butaságnak, s a gonosz tekintélyek önzésének". "Faji büszkeségünk, patrióta képzelgéseink üstökénél lehet bennünket megragadni. Ez a bûnünk burjánoztatta fel a csaholó hazafiságot. [...] A lényeget és a valóságot nem keressük, mihelyst hazafisággal csaholják hazug módon tele füleinket." Szent háborút -indított a csaholó hazafiság, az álhazafiság ellen. Ez azonban nála nem a haza sorsa iránti közömbösséget jelentette. Éppen ellenkezõleg. A felvilágosultan történelemalkotó, cselekvõ hazafiságot állította szembe az üres, a hazug, a sallangos hazafisággal. Azokkal azonosult, akik "nem éltetve, dalolva, cifrázva, köpködve s részegen szeretik itt már a hazát. És nem a múltját szeretik, hanem a jövõjét".
    Ezt a fajta hazafiságot képviselte Hazám címû költeményében József Attila is, fájdalmasan szembesülve az éj nagy odva mélyén töprengõ nemzeti nyomorral.

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemõhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bûn, öngyilkosság, lelki restség,
mely hitetlen csodára vár,
nem elegendõ, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértõ, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erõszak bûvöletében
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
    Megnevezi a nemzeti nyomor okozóit és felelõseit is:

A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor okos férfit,
Ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendõrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz "nyíltan" dönt, ki ezer éve,
magával kötve, mint a kéve,
sunyít, vagy parancsot követ.

    A költõ saját korának Magyarországáról ír. A nemzeti nyomor fájdalmas képében, több mint fél évszázaddal a költemény megszületése után, újra magunkra ismerhetünk. A mai magyar valóságra is jellemzõ:

"A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyûlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart."
......................................................
Retteg a szegénytõl a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

    Bizony, hazánkban a munkásnak ma sem több a bére, mint amit magának kicsikart. Ma is idõszerû a kérdés: miért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart? S ma is retteg a szegénytõl a gazdag s a gazdagtól fél a szegény, ismét fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény.
    Vajon elmondhatjuk-e, hogy ma már, ahogy a költõ megálmodta, a "hozzáértõ, dolgozó nép okos gyülekezete" hányja-veti meg száz bajunk? Vagy pedig az erõszak bûvöletében sok törvényhozó ma sem bánja, hogy mint pusztul el szép fajunk. A szegények, létbizonytalanságban élõk, munkanélküliek, hajléktalanok, tönkrement kisvállalkozók millióinak sorsában, az éj nagy odva mélyén, ma is itt töpreng a nemzeti nyomor. Van-e kiút, mi a kiút ebbõl a reménytelennek látszó helyzetbõl? Reménykedhetünk-e egy új Magyarországban, amely végre meghozza a magyar dolgozók számára a várva várt igazi felszabadulást, ahogy a költõ fogalmazott: "fel kéne szabadulni már!"
    Az évezredes szolgai múlt folytatása ("ki ezer éve, magával kötve, mint a kéve, sunyít, vagy parancsot követ") a bajt nem enyhíti, inkább csak konzerválja és elmélyíti azt.

Ezer esztendõ távolából,
hátán kis batyuval kilábol
a népségbõl a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

    A legnagyobb költõk más útról álmodtak. Új hitre, új erõre, új munkára lenne szükség, hirdették. Magyarságukat büszkén vállalva a magyar sors jobbra fordításáért ostorozták a sanyarú magyar valóságot. "Az én magyarságom mindennél keserûbb, mindennél igazabb" - írta Ady. Új, igazabb értelmet adott magyarságának.

Én koldus jobbak gyermeke,
Miként ezer éve, tavaly,
Testvéremül elfogadom,
Ki tiszta ember és magyar.
............................................
Kirabolt, szegény, kis magyar,
Kitárul a felé karom,
Kit magyarrá tett értelem,
Parancs, sors, szándék, alkalom.
Magyar Sors jósoltat velem:
Grófok nem jöhetnek velem,
Egy-két harcot most már állunk,
De új értelem, új magyarság
Lesz most már minálunk.

    A nemzeti nyomort ostorozó költeményében megszenvedett magyarságáról vall József Attila is:

S mégis magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hûséges fiad.

    "Sósabbak itt a könnyek s a fájdalmak is mások. / Ezerszer Messiások a magyar Messiások" - panaszolta Ady. Ez számukra nem a beletörõdésre, a  harcról való lemondásra szolgált igazolásul. Hazafiságukat a forradalmi tenniakarás hatotta át. A jövõ nevében követelték a visszahúzó múlttal való szakítást. Ezért írta Ady:
 

Verje meg, verje meg, ha van verõ Isten,
Aki csak egy kicsit ósdit akar itten,
Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolni,
Mindent, ami régi, ezeréves holmi,
.......................................................................
Haragszunk és vagyunk egyazon haraggal,
Tán ki sem mondható gyilkos indulattal.
Mert a világ siet s most kerül dülõre:
Érdemesek vagyunk életre s jövõre.

    Felismerték és megfogalmazták a magyar és a szomszédos népek sors-közösségét, történelmi egymásrautaltságát. Sürgetõen fakadt ki Adyból a kérdés:

Ezer zsibbadt vágyból miért nem lesz
Végül egy erõs akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.
.......................................................
Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem magyarok?

    Ady kérdésére és óhajára rímelnek József Attila sorai:

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzetség, mely egymásra tör.
A honfoglalók gyõznek velem holtan
S a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbõczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely a multnak már adósa
szelíd jövõvel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendõ
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen, jövendõ,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet õseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.
 
 

Megvalósultak-e Ady Endre és József Attila álmai? A millennium minden-esetre jó alkalmat kínált volna a mérlegkészítésre. A hivatalos ünnepségek azonban más irányba mutatnak, mint amerre Ady és József Attila szeretett volna haladni. Azt a régi társadalmi rendet és ideológiát próbálják újra elõkaparni, feltámasztani és "megkoronázni", amelyet költõink a haladás legfõbb gátjának tartottak, amelyet a magyar jövõ érdekében, a nemzeti progresszió jegyében el akartak takarítani az útból.
    "Adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat" - fohászkodott édes hazájához a költõ egy olyan korban, amikor a sanyargatott magyar népnek sem emberségbõl, sem magyarságból nem volt része, az országot német gyarmattá tették, ami viharos történetének legnagyobb nemzeti katasztrófájába sodorta az országot. Ismét ehhez a korhoz akarnak lélekben visszatérni az ország mai urai és hangadói. Ennek a kornak szellemét csempészik vissza. A recept és a módszer régi. Ismét felburjánzik a csahos haza-fiság. Újra faji büszkeségünk, patrióta képzelgéseink üstökénél próbálnak megfogni bennünket. Ady figyelmeztetése ma is idõszerû: "ez a húr mindig meghat és megfog bennünket. A lényeget és valóságot nem keressük, mihelyst hazafisággal csaholják hazug módon tele fülünket." A sallangos, álhazafias pufogó frázisok arra szolgálnak, hogy elfedjék a lényeget és a valóságot, a haza mai valóságos helyzetét és gondjait.
    A történelem számukra több mint fél évszázaddal ezelõtt megállt, s most ugyanott akarják folytatni. Négy évtizedet egyszerûen töröltek a magyar történelembõl. Azt az idõszakot, amikor a magyar nép nehéz körülmények között megpróbált talpra állni. (A háborús ipar és a mezõgazdaság.) Kiterjedt az egészségügyi és szociális ellátás. Tömegesen épültek lakások, százezrek elõször költözhettek egészséges lakásba. Gazdagodott a kultúra. Az olcsó könyvek, színház- és mozijegyek, a könyvtárak, mûvelõdési otthonok kiterjedt hálózata széles -tömegek számára hozzáférhetõvé tették a nemzeti és egyetemes kultúra értékeit. A szegény gyermekek is tanulhattak. Új népi értelmiség nõtt fel. Megteremtõdtek a nemzet felemelkedésének anyagi és kulturális alapjai. Új történelmi távlatok nyíltak meg a magyar nemzet elõtt.
    A jövõ felé vezetõ út nem volt sima és zavartalan. Egy új társadalom építése rendkívüli erõfeszítéseket követelt. Meg kellett küzdeni a történelmi múlt terhes örökségével, és saját illúzióinkkal is. Voluntarizmus, szolgai másolás, bürokratizmus, túlkapások és visszaélések torzították a születõ újat. Az országra súlyos terheket rakott, lehetõségeinket korlátozta a hidegháború, az embargó, az eladósodás. A problémák, nehézségek, régi és új igazságtalanságok hatására a kezdeti lendület megtört. Sokaknál felerõsödtek a kétségek, a kishitûség és a fásultság. A bekövetkezett torzulások és kitérõk sokszor elhomályosították az eredeti célt. A korábbi kiáltó szociális különbségek és igazságtalanságok jelentõsen csökkentek, de nem tûntek el teljesen. Új kiváltságok és igazságtalanságok is keletkeztek. Összességében azonban az emberek élete élhetõbbé vált. A nemzet fejlõdött és gyarapodott. Az ország nemzetközi tekintélye növekedett.
    Ezt az egész korszakot próbálják ma, annak céljaival és eszményeivel, gyakorlati eredményeivel és tökéletlenségeivel együtt kitörölni a nemzet életébõl és fejlõdésébõl azok, akik fél évszázaddal akarnak visszamenni a történelemben. Lerombolva mindazt, amit ebben az idõszakban a magyar nép verejtékes munkájával épített és kiszenvedett a maga számára. A nemzetnek okozott kár csak a második világháború okozta károkhoz hasonlítható. Évtizedekkel esett vissza az ipari és a mezõgazdasági termelés. A korábban elért szociális vívmányok nagy része semmivé vált. A dolgozók reáljövedelme az 1960-as évek szintjére zuhant vissza. Széles néprétegeket ismét a létbizonytalanság és a munkanélküliség réme fenyeget. A hazai vállalatok tetemes része külföldi tõke tulajdonába került. A magyar gazdaság egyre inkább a globalizálódó tõkés világnak rendelõdik alá. A kultúra kommercionalizálódik, a nemzeti kultúra sorvad.
    Az elõzõ idõszakra emlékeztetõ minden pozitív emléket módszeresen ki akarnak irtani az emberek tudatából. Az ezekben az évtizedekben áldozatokkal és nem kevés szenvedéssel épített új társadalmat a legsötétebb színekkel átkos önkényuralmi rendszernek festik le. A munkásmozgalom hagyományos szimbólumait önkényuralmi jelképeknek kiáltották ki és betiltották. (Legutóbb az ördög-ûzést az ötágú vörös csillagra emlékeztetõ, nyugati import karácsonyfadíszekre is kiterjesztették.) Számos jele van azonban annak, hogy a népi emlékezet erõsebbnek bizonyul az agymosásnál. Az "átkos" jelzõt az elõzõ rendszerre vonatkoztatva a népnyelv ma már idézõjelek közé téve, ironikusan, fordított értelemben használja: az átkosban mégiscsak jobb volt. Ezt mutatják az emberek véleményét tudakoló különféle alkalmi felmérések eredményei is. Egy televíziós körkérdésre a nagyszámú válaszoló túlnyomó többsége válaszolt úgy, hogy a rendszerváltás elõtt jobban élt, mint ma. Az évezred legnagyobb magyarjáról készült felmérésen a beérkezett szavazatok alapján az elsõ három helyet Szent István, Széchenyi István és - Kádár János foglalták el. Úgy tûnik, a történelembõl kitagadott és kiátkozott évtizedek azért mégsem múltak el teljesen nyomtalanul.
    Történelmünk során eddig is nemritkán váltogatták egymást nekibuzdulások és reményvesztések, bukások és újrakezdések. Ady írta a magyar sorsról: ütések alatt, tört álmok után, megint dacosabbak a szemek. Ne feledjük, rólunk is szól, nekünk is üzen a nagy költõ próféciája:

Gyér seregünket széjjel verték
S ránk rakta a cudar úriság
Az élhetésnek minden terhét.
S mert ránk szabadult minden vétek,
Azért lesz itt újból is élet.

GYÖRE IMRE

Lamentáció

Bosch "A szénásszekér" címû képe láttán

"Kiáltottam azoknak, akik szerettek engem, de õk megcsaltak engem."
                              (Jeremiás siralmai I. 19.)

Kiáltottam azoknak,
mikor a Szénásszekér
feltûnt a láthatáron
dögvészt és halált hozva,
de nem hitték el nékem.

Kiáltottam azoknak,
nem Istentõl való, hogy
halak s emberi szörnyek
szénásszekeret húznak,
de nem hitték el nékem.

Kiáltottam azoknak,
amíg fenn mulatoznak,
szerelmes párok fújnak
nótát, a népség döglik,
de nem hitték el nékem.

Kenyér után futottak,
kutyák szájából loptak
döghúst és azon éltek,
s mikor szemökre hánytam,
azt se hitték el nékem.

*
Én vagyok az az ember,
ki látta, amit látott:
anyákat széjjeltépett
gyermekeikkel együtt,
s fél-nyersen ették õket.

Én vagyok az az ember,
ki látta amit látott,
s nem elég hangos szóval
kiáltott, csak kiáltott,
míg vér szökkent ki torkán.

Én vagyok az az ember,
aki csúfjává lettem
a népnek, s köpdösött rám,
s ha együtt voltak ketten,
gúnyoltak csak napestig.

Én vagyok az az ember,
akinek kovakõvel
fogait mind kitörték,
földre taposták talppal,
s elnyúlt a poros földön.

Én vagyok az az ember,
ki porba teszi száját
szénásszekeret látva,
rajt ördög és parázna,
s motyogja: van remény még.
 

Átváltozások

Ím, elment az, ki megítélne -
most már magamban hordozom.
Lebegve szállt, mint por s korom,
hát letüdõztem, s minden része
bennem kering, tán boldogon
vagy keserûn, nem tudhatom.
Mi elkezdõdött, nem lesz vége,
jön, ki leszívja holt porom,
s így jár az is majd egykoron,
ki engem hordoz évrõl évre.

Szétnézek száz utódomon,
százezren, vagy majd milljomon,
elõttük állok megidézve,
elõttem életük egésze,
s bár látom: tétova a nyom,
mit hátrahagytam, talpukon
parázslik, járni ösztökélve,
s tõle, ki bennem kering élve,
ámulni és a bokros égre
felnyúlni, tüskés ágakon
himbáló csillagát letépve
mohó-kíváncsin venni kézbe...

Az angyal elszállt, szárnya-tépve,
látja múltam és holnapom,
itt az idõ a szenvedésre,
nem aratásra, csak vetésre.
Mért lenne másképp? Tudhatom?
 

R. M.

Félbemaradt szavak
s nem önnön érdekedrõl,
messzefénylõ, szabad
jövõrõl, mit tudat
a lét színére vet föl,
s a vágyott új falak
tövén felhangzanak.

Az élõ gondolat
két ujj, mely felmutat
egy Võt a gyõzelemrõl,
bár lenn a föld alatt.
Gyökér, mely szétszalad
vízért, mert hajtja vad
gondja a levelekrõl.

Napjaink sora vak,
tétova. Kell szavad,
mert remény, mint magad,
ki fölfelé törsz lentrõl,
hogy lesznek új falak,
ha tett lesz, mozdulat
sok "kell"-bõl és "lehet"-bõl.
 
 
 
 
 
 

 
SZEPES ERIKA

A költõ kérdez és válaszol

Orbán Ottó "Születésnapodra" címû versérõl

A vers címe a mindannyiunk által jól ismert József Attila-verscím módosítása: a versben második személyben, te-formában megszólított költõelõd Születés-napomra címnek a személyváltáshoz alakítása. Orbán Ottó szereti a módosított idézeteket, a szakirodalom szerint nem is idéz, hanem "felidéz" - versemlékeket, szavakat -, de saját költõi attitûdjéhez igazítja õket. Ezzel a második személyû birtokosraggal -(Születésnapodra) nemcsak megteremti a kapcsolatot a megidézettel, de feléje fordulva meg is szólítja vele (a lírának ezt a fajtáját nevezik megszólító vagy aposztrofikus lírának). A megszólítás egyszerûsége folytatódik az egész versben: az élõszöveg köznapisága, szándékolt "alulstilizáltsága" teszi természetessé ezt a monológformában végigvezetett töprengést.
    A köznapiságot a költõ kétféleképpen emeli meg ebben a versben: egyrészt a kérdések, gondolatok súlyával, méltóságával, másrészt a vers szövetébe beleszõtt idézetekkel, amelyek, mint maga a cím is, mind apró változtatásokkal, az -Orbán-beszéd folyamatába simításával válnak újszerûen ismerõssé. A "Harminckét év" magából a címadó versbõl, az "alvadt vérdarab" az Ódá-ból (ez esetben nemcsak az idézett szavak variálódnak az Orbán-vers grammatikájának meg-felelõen, hanem változik a vers szituációja is: az Ódá-ban a világ egyik legszebb szerelmesversének címzettje elé veti oda a költõ alvadt vérdarabokként szavait, Orbánnál elénk, az utókor elé hullanak a szavak); az eszme szó nem idegen magától Orbántól sem, de minthogy József Attilánál igen sok helyen, igen hangsúlyosan fordul elõ, utalásként értelmezhetjük ezt is (hogy csak a legkésõbbi versek "vesztett eszméi"-bõl idézzek: "Eszméink között rabon ugrálunk, mint az üldözött majom", Légy ostoba!), a fõ kisarjadása mint az elhunyt ember nyomán fakadó új, de nem emberi élet ismételten visszatérõ gondolata József Attilának (elsõként a Tiszta szívvel-ben: "S halált hozó fõ terem gyönyörûszép szívemen", majd a kései, amit Orbán felidéz: "A fû kinõ utánad"), a "nincs bocsánat" rövidített formája a címbe is emelt Tudod, hogy nincs bocsánat-nak. S van még egy mélyebb áttétellel elbújtatott idézet is: a "De ha élnél is ma, mondd, versben beszélnél?" kérdése mögött ott húzódik Adorno híres, bár a költõk által sokszorosan megcáfolt kijelentése, miszerint "Auschwitz után nem lehet többé verset írni", hiszen ha "ma élnél", és "Kilencven éves lennél", át kellett volna élned a háborút, tudnod kellett volna Auschwitzról és mindarról, ami azóta történt velünk.
    Megidézi Orbán verse címzettjét versstrukturáló elvének átvételével is: József Attila jellegzetes paradoxonainak, ellentétezõ párhuzamainak rokona a "Vonna-e eszme, vinne-e mozgalom?" szerkezet (emlékezzünk a híres Hexameterek-en kívül a következõkre: "Ez ideránt, az odahúz" - Szürkület; "Megcsaltak, úgy szerettek, / csaltál, s így nem szerethetsz", Tudod, hogy nincs bocsánat).
    Orbán mai költõinknél (kivéve talán az egy Kovács András Ferencet) sokkal többször adózik nagy elõdöknek saját verssel, ezek egy része persziflázs, amelyben átveszi és utánozza a megidézendõ költõt; vannak ezeken kívül csupán a versformával felidézõ versek is, mint például az Arany Jánoshoz írott, ahol nemcsak a kiforgatott idézet, de a pregnánsan megszólaltatott versforma is azonnal elénk állítja a költõt: "Ég a sugaraktól sebhelyes föld arca...". Dsidát rendkívüli ritmusleleményeivel invokálja, Skakespeare-t a szonettformával stb. Orbán úgy formamûvész, hogy versei sosem túldíszítettek, nem akarnak szépek lenni - igazak akarnak lenni.
    És éppen a formamûvész Orbántól különös megoldás, hogy a Születésnapodra verset nem a hivatkozott elõzmény ritmusában, formájában írja. Nem teheti - mert az az egyedi forma egy teljesen sajátos József Attila-hangulathoz kötõdik: egy megbántottságán az öntudat segítségével felülemelkedõ, feladatai-ban és jövõjében bizakodó költõnek ironikus formájában is játékos verse, halála elõtt néhány hónappal.
    A halál után 58 évvel (a vers 1995-ben született) a költõ-utódnak korántsincs ilyen derûs és bizakodó hangulata; nemcsak a költõ-példaképet siratja, hanem azokat az eszméket is, amelyek az õ halála óta vesztek el. Formát választ - természetesen - hiszen József Attila is mindig a versformába kapaszkodott, ha személyiségét szétes-ben levõnek érezte, ("Még jó, hogy vannak jambusok, és van mibe / beléfogóznom" - Szürkület) és visszatértek más költõi formák is: a szapphói strófa, az alkaioszi, a hexameter és fõként a szonett. A szonettrõl nemcsak a metrika állítja, hogy a legkötöttebb európai forma, hanem maguk a költõk is ezt vallják: kötött a sorok száma (az antik strófaszerkezetekbõl akárhányat lehet egy verssé összefûzni), kötött a sorokat alkotó szótagok száma és ritmusa is, meg a jambikus ritmushoz igazodó rímképlet is.
    És van még egy olyan, a századok során kialakult hagyománya a szonettnek, amit egészen a legutóbbi évtizedekig be is tartottak: amiként a szonett két részre tagolódik a szakaszok sorszámát tekintve (4,4 és 3,3 sorosak a szakaszok), úgy érezték ezt a formai szembenállást tartalmi ellentétek kifejezésére alkalmasnak a költõk. Orbán ezt a sokszázados hagyományt is felújítja: a választott szonettformát két részre tagolja: a négysoros szakaszokban kérdéseket tesz fel, majd a két háromsorosban meg is felel rájuk. Belsõ vívódásait, kétségeit fogalmazza meg a kérdõmondatokban úgy, hogy a kérdések szintaxisa, szórendje a költõi kérdés jelenlétét sugallja. De Orbán egyenes beszédû, egyértelmû költõ, nem éri be a költõi kérdés sugallta válaszokkal: hogy azok világosak, tiszták legyenek, apodiktikus kijelentésekben, tömör kijelentõ mondatokban kapnak hangot a vers második felében. Tehát, a kérdések sorrendjében haladva: József Attila ma nem írna verset, nem találná meg azt az eszmét, azt a mozgalmat, aminek érdekében írná verseit, hiába protestálna a föld nyomorultjai védelmében, és igenis szétverné a fejét egy kõfalon. Megismételné saját önpusztítását.
    És ezután jönnek a megcáfolhatatlan kijelentések: még jó, hogy nem halhatsz meg újra, mert ismét úgy végeznéd.
    Ám a verszárlatban, az utolsó szakasz elsõ sorának végétõl megváltozik a vers megszólítottjának személye és vele együtt megváltozik a vers addigi szervezõ eleme, az egy sor-egy gondolat elve: innen enjambemant-ok zaklatják fel a vers statikáját. A "nincs bocsánat" már nekünk szól. Senki és semmi nem menti fel az utókort a "lángeszû árva" nagyon korai, méltatlan és oktalan halála miatti felelõsség alól, sem a túlélõket, sem a késõbb születetteket. Mert hiszen ma is olyan körülményeket teremtünk, amelyek közt a költõ a fejét verhetné szét a kõfalon.


 
ÉVFORDULÓ

    55 éve szabadult fel Magyarország
 

TABÁK ANDRÁS

Játékvasút

A tehervonat, amelyet mérges prüszköléssel özönvíz elõtti, kicsiny mozdony húzott, megállt a Berlini téren, és szabad utat engedett az Újpest felé vonuló harckocsioszlopnak. A rövid szerelvény valamennyi kocsiján ez a krétával írt szöveg állt:
    BURGONYA AZ ÉHEZÕ SZÉKESFÕVÁROSNAK!
    Az utolsó vagonról egy sovány, fekete hajú, tizenkét éves kisfiú ugrott le. Barna UNRRA-kabátot viselt, és vízhatlan táskáját az amerikai segélyprogram kezdõbetûi díszítették. Csaknem bokáig érõ, hosszú kabátja alól kék-fehér csíkos, durva vászonnadrág villant ki, s ugyanebbõl az anyagból készült kerek sapka volt a fején. A sapkán nyomott, fekete számok látszottak: 27059.
    A Nyugati pályaudvar betört ablaksorú árkádja elõtt, a közmunkásokra felügyelve, két nemzetiszín karszalagos rendõr meg egy zömök, araszos vállú, géppisztolyos vöröskatona ácsorgott. Mindhárman a kisfiút nézték.
    A gyerek nehéz bakancsában átszaladt az úttesten, nem törõdve azzal, hogy a közmunkások és a járókelõk figyelme reá irányul, majd a járdára lépett.
    A vöröskatona fölemelte a kezét.
    - Malenykij cselovjek! Igyi szuda!
    A rendõrök mozdulatlanul álltak. Puskájukra támaszkodtak, és tekintetüket nem vették le a kisfiú sapkájáról.
    - Igyi szuda, malcsik! - szólt másodszor is a vöröskatona, és elhajította félig szítt cigarettáját.
    A kisfiú sovány arca megmerevedett. Nagy barna szemén rémület suhant át, ajka és álla remegni kezdett. Aztán meghúzta a vállán lógó táska szíját, és lassú léptekkel odament hozzájuk.
    Nem szólt, szemét lesütötte. Merõn nézte a katona sáros csizmáját.
     - Lager? - kérdezte a katona, miközben a kerek sapkára bökött.
    A kisfiú fölnézett, de csak egy pillanatra. Már nemcsak az arca, hanem a tekintete is megdermedt.
    A vöröskatona mormogott valamit, széles arcán zavart mosoly jelent meg. Fél tábla csokoládét húzott elõ a zsebébõl és a kisfiúnak nyújtotta.
    - Fogadd el! - biztatták a rendõrök. - Mondd neki: szpasziba, tovaris.
    A kisfiú csak hallgatott. A csokoládét a táskájába süllyesztette, de csak hallgatott. Állhatatosan a katona csizmáját nézte, az arca változatlanul mozdulatlan, szinte közönyös volt.
    A katona ismét pufajkája zsebében kotorászott. Végül összeráncolt homlokkal elõvett egy horpadt vekkerórát, és azt is a fiú kezébe nyomta.
    Ekkor a kisfiú halványan elmosolyodott, és kimondta:
    - Szpasziba, tovaris.
    A katona mély hangon fölnevetett.
    Hirtelen átölelte, megropogtatta a kisfiú csontjait, és barátságosan hátba teremtette.
    - Hitler kaputt! - bömbölte. - Fasiszti kaputt! Bravo, mologyec!
    - Van kihez menned? - kérdezték a rendõrök.
    A kisfiú bólintott, azzal otthagyta õket.
    A vöröskatona megint rágyújtott. Tarkójára lökte a kucsmáját, és egyszerre vad arccal káromkodni kezdett.
    A rendõrök tekintetükkel kísérték a kisfiút. Látták, amint át-átugrálva a felszaggatott aszfalt gödreit, sietve halad a járdán, s még azt is látták, hogy átszalad a Podmaniczky utca keresztezõdésén, aztán elvesztették szem elõl.
    A gyerek a Szondi utcán túl megállt az egyik ház elõtt. Ez a ház a többihez képest meglepõen ép maradt. Nem érte belövés, a teteje sem szakadt le, sõt sértetlen maradt az elsõ emeleti párkányon elnyúló két kõszobor is. Csodálatosképpen még a szétlõtt kapu fölötti színes üvegtábla sem törött el.
    Rothmann Miksa illatszertára - hirdette az üvegcégér. - Valódi párisi áruk. Az udvarban balra.
    Az üvegtábla alatt mésszel felmázolt jelmondat kanyargott:
    LAKAT ALÁ A SPEKULÁNSOKKAL!
    A kisfiú bámészan betûzgette a kusza írást, majd elmosolyodva beszaladt a hosszú kapualjba.
    Amikor a negyedik emeletre ért, és a lépcsõházból kifordult a függõfolyosóra, heves szívdobogás kapta el. Megtorpant, a korlátnak támaszkodott.
    Az udvaron, a porolónál, kezében hosszú seprûvel, termetes asszonyság állt, és õt figyelte. Ettõl megijedt. Szaporán végighaladt a folyosón, és az egyik ajtón becsöngetett. A réztáblán ez a név állt:
    NOVÁK IMRE
    Az ajtó szinte azonnal kinyílt. Törékeny, szép arcú asszony jelent meg, csodálkozva nézett a kisfiúra.
    Egy ideig szótlanul, majdnem ijedten meredtek egymásra. A kisfiú zavarában a táska szíját ráncigálta.
    - Csókolom, Magda néni...
    Az asszony nem szólt. Elsápadt, egészen fehér lett, és hirtelen behúzta a gyerekeket az elõszobába. Hitetlenkedve rázogatta a fejét. Az arca örömében és megdöbbenésében szinte zilálttá vált.
    - Andris! Andriskám... - suttogta végül.
    Melléhez szorította a kisfiú forró arcát, majd néhányszor hevesen meg-csókolta.
    Andris behunyta a szemét, szája legörbült. Félt, hogy azonnal elbõgi magát, s ettõl nagy-nagy zavarban volt, és megint csak a táska szíját cibálgatta.
    - Imre! Gábor! - sikoltotta az asszony. - Gyertek ki! Nézzétek!... - És újra magához szorította, csókkal borította el a kisfiút.
    Az ajtóban alacsony, kerek arcú férfi jelent meg, és egy hét év körüli szõke fiúcska, aki apró játékmozdonyt tartott a kezében.
    - Nézzétek! - mondta már sírva az asszony. - Andris! Megjött...
    A férfi karjában vitte be a szobába Andrist. Az asszony még mindig sírt, a falnak támaszkodva törölgette a könnyeit. Gábor a játékmozdonyt szorongatta, és tanácstalanul pillantgatott hol anyjára, hol a szoba felé.
    - Ki ez a kisfiú? - kérdezte kissé riadtan.
    - Hát Andris - szipogta az asszony. - Andris, az unokabátyád... Meg sem ismered?
    "De hisz azt mondták, hogy õ meghalt" - csodálkozott magában Gábor.
    Benyitott az ebédlõbe, és megállt az ajtóban.
    Apja a sovány kisfiú elõtt guggolt, és mind a ketten szívbõl nevettek.
    - Szpasziba tovaris! Ezt mondtam neki - mesélte éppen a kisfiú.
    A vekkeróra a parkettán csörömpölt.
    Gábor szemügyre vette ezt a sovány, fekete hajú kisfiút, mulatságos öltözetében, és még mindig csodálkozva, csakugyan felismerte benne Novák Andrist, az unokabátyját, akivel mindig olyan remekül lehetett játszani. Felvidámodott, és odaszaladt hozzájuk.
    - Andris, szervusz! Mi ez a csúf ruha rajtad?
    - Szervusz - mondta a kisfiú, s felállt, komolyan kezet szorított vele. - Ezt a kabátot az amerikaiaktól kaptam. Csúnya, de jó meleg. A csíkos pedig alatta rabruha.
    "Igen, õ rab volt - gondolta Gábor, és elpirult. - Szolnokról vitték el a szüleivel. Amikor megtudtuk, nagyon sírtunk..."
    Zavartan pislogott. Úgy érezte, errõl nem illik kérdezõsködni.
    - A lágerben ilyen ruhát kellett hordani - magyarázta Andris kissé fontoskodva. - Tudod, hol van Bergen-Belsen? Én ott voltam. Németországban.
    A férfi szomorúan mosolygott, és megsimogatta Andris arcát.
    - Errõl most ne. Majd késõbb. Biztosan éhes vagy.
    Ettek.
    Mind a négyen az asztalnál ültek és hallgattak. Az asszony lopva a könnyeit törölgette, a férfi maga elé meredt. Kerülte Andris tekintetét. Andris is hallgatott. Az evés minden figyelmét lekötötte. Szorgalmasan kenegette a sült krumplira a zsírt, és közben igyekezetében kissé kidugta a nyelvét.
    Egyedül csak Gábor fecsegett.
    - Ebéd után kisvasutazunk, jó? Apu borzasztóan ügyes ám. Annyi sínt csinált a vonathoz, hogy már a fél szobát körül lehet rakni. Állomást is fogunk csinálni, meg bakterházat. Építõkockákból szoktam építeni.
    - Bakter is van? - kérdezte Andris teli szájjal.
    - Persze hogy van! Te, legalább száz bábum van! A társasjátékaimból szedem össze. Õk az utasok és a vasutasok.
    Egyre jobban örvendezett, hogy Andris betoppant. Vele sokkal jobban lehet majd vasutazni, mint apával. Apa, õszintén szólva, kicsit unja az egészet.
    - Nálunk maradhatnál néhány napig - mondta a férfi Andrisnak. - Igen, ez volna a leghelyesebb. Alaposan kipihennéd magad.
    Andris a fejét rázta.
    - Holnap már elindulok. Nagyon szeretném látni apuékat. Mennek Szolnokra vonatok?
    - Mennek, hát persze - dünnyögte a férfi. Odébb tolta a tányérját, és cigarettát kezdett sodorni.
    Ebéd után az asszony kinyitotta a nagyszekrényt.
    - Keresünk neked valami rendes ruhát, Andris. Ebben nem maradhatsz. Megfürdesz szépen és átöltözöl.
    A kisfiú elkomorodott.
    - Nem akarok átöltözni - mondta. - Ne tessék haragudni, Magda néni...
    - De hát - hebegett az asszony -, ez a ruha, ami rajtad van...
    - Ebben akarok apuval és anyuval találkozni.
    Csend támadt.
    - Igen - szólt rekedten a férfi. - Én értelek. Hagyd csak, Magda. Igaza van.
    Az asszony ijedten nézett rá, aztán a kisfiúra. Tétován becsukta a szekrényt.
    - Legalább fürödj meg - suttogta. - Forralok vizet.
    - Én meg addig összerakom a síneket - pattant fel Gábor, és átvágtatott a másik szobába.
    Amikor Andris kiment fürödni, az asszony rémülten a férjére tekintett.
    - Hogy fogjuk megmondani neki?
    A férfi nem nézett rá. Az arca elborult.
    - Majd - intett. - Egyelõre nem lehet.
    - Ez borzalmas - suttogta az asszony.
    A férfi megremegett.
    - Mit sopánkodsz?
    Kifordult a szobából, ingerülten becsapta az ajtót.
    A fürdõszobából vízcsobogás hallatszott. Rövid habozás után kopogott és benyitott.
    Andris vidáman lubickolt a kádban, nem szégyellte meztelenségét.
    - Mikor fürödtél utoljára? - kérdezte a férfi, és mosolyogni próbált.
    Leült a szennyesládára, s érezte, hogy nem tud a kisfiúra nézni.
    - Nemrég - mondta Andris. - Az amerikai szanatóriumban mindennap fürödtünk. Gyönyörû, nagy fürdõszobák voltak. És volt egy nõvérke, Maynek hívták. Nagyon szeretett engem. Õ fürdetett meg mindennap.
    - És te nem szégyenkeztél? Nagy fiú vagy már.
    - Nem. A lágerben sokat voltunk meztelenül. Amikor Fräulein Lise meg a doktornõ megvert minket, mindig meztelenre kellett vetkõznünk.
    A férfi most sem nézett rá. Félt, hogy a vékony kis testen még nem hegedtek be a sebek.
    Rágyújtott.
    - Hogyan jöttél haza?
    - Felkapaszkodtam egy vonatra. Aztán egy másikra. Mindig olyanra, amirõl tudtam, hogy hazafelé jön. - Elhallgatott egy pillanatra. - Én ugyanis megszöktem a szanatóriumból. Ki tudja, mikor engedtek volna el? Látni akartam már apuékat.
    A férfi köhintett, zavartan nézegette a cigarettáját.
    - A fenébe is! - mérgelõdött. - No, nézd csak, ekkora finánclábat! Remélem, te még nem dohányzol!
    - Egyszer már én is kipróbáltam - kuncogott Andris. - Elcsórtam egyet az amerikai õrmestertõl. De nagyon csípte a torkomat a füst...
    - Ó, te csibész! - dohogott a férfi, és csaknem kicsúszott a száján: "Mit szólna ehhez apád"?
    Amikor Andris megfürdött és visszatért, a kisvasút sínei már körbefutották a szobát.
    Gábor már nem érezte õt idegennek. Kék fürdõköpeny van Andrison, ami anyué, s bár anyu sietve felhajtotta az alját meg az ujját, Andrisnak mégiscsak a bokájáig ér. Apa szövetpapucsában csónakázik, és valami zöld kendõbõl pompás kis turbán van a fején. Igen, Andris most a régi. Igaz, nem emlékezett egész pontosan, milyen is volt azelõtt Andris, hiszen oly régen találkoztak, hogy csak valami homályos kép élt benne: de mégis biztos volt, hogy ez az igazi Andris, a régi, vicces Andris, akivel remek volt játszani.
    Szerette volna, ha unokabátyja most majd elmeséli, hogy milyen volt rabnak lenni. Szólni azonban nem mert róla.
    Andris pedig közben ezt gondolta: "Jó neked. Együtt lehettél az apukáddal és az anyukáddal. Sose kellett sírnod. Félned se kellett. Nem kellett félned Fräulein Lisétõl, se a doktornõtõl. Mit tudsz te errõl?"
    Szerette volna elmesélni, hogy milyen rossz volt örökké félni, s hogy kis híján meghalt azoktól az injekcióktól, amiket a doktornõ a karjába meg a combjába szúrt. Lassanként megbénult volna, azután meghal...
    De szégyellt errõl beszélni. Különben is, milyen nagyképûség lenne! Hiszen õ is csak a szanatóriumban tudta meg, ahol May ápolta. Néhány bácsi beszélt errõl egymás között, õ véletlenül hallotta, és eleinte sehogyan sem akarta elhinni.
    "Mit tudsz te errõl? - gondolta újra, kissé felnõttesen. - Szörnyen kicsi vagy még. Egy kis vakarcs. El se hinnéd, vagy beijednél, és rosszakat álmodnál egész éjszaka, meg folyton bõgnél. Errõl csak apunak és anyunak szabad majd mesélni."
    - Gyere, játsszunk - szólította meg Gábor, és büszkén rámutatott a vasútjára. - Jó kis vonat, ugye? Igazi Märklin-vonat. Keresztapától kaptam.
    "Ez német vonat - gondolta Andris és elszorult a szíve. - A németek úgy mondják: Zug..."
    Kezébe vette az egyik teherkocsit. DR - ez volt rajta egészen apró betûkkel. Azokon az igaziakon is ez állt. Ajtajukra pedig nagy betûkkel rámeszelték:
    ACHTUNG! NACH BERGEN-BELSEN!
    Nehéz lett a szíve.
    Amikor a vagonok felé terelték õket a rendezõ pályaudvaron, apát egyszerre szem elõl vesztette. Anya pillanatra sem engedte el a kezét. Két karjával magához szorította, és hátával védte a lökések, a taszigálások, a puskaütlegek elõl. Egymást taposták az emberek. Lárma, jajveszékelés. Egy erõs hang azt bömbölte: Ruhe!" "Apu hol van?" - kérdezte, amikor felsodródtak a vagonba. Anya arcán vér szivárgott. Puha, erõs karjával egyre csak magához ölelte. "Õ nem velünk jön - súgta. - Itt csak nõk és gyerekek utaznak."
    Másra alig emlékezett.
    Vigyázatosan a sínre helyezte a kis kocsit, és szemügyre vette a vágány mentén sorakozó bábukat. Pirosak, kékek, zöldek, feketék. Ha száz nincs is belõlük, csakugyan rengetegen vannak. Ezek a Capitaly bábui, amazok a Futóversenyéi. Megismerte õket. A Futóversenyben sohase lehetett legyõzni. Igaz, kicsit csalt a dobókockával, de egyszer sem kapták rajta.
    Alkonyodott már.
    Gábor négykézláb csúszkált a parkettán. Az állomást építette, figyelmes arccal rakosgatva egymásra a színes fakockákat. Nyelvét picit kidugta, szõke haja a szemébe hullott.
    "Te persze azt hiszed, hogy az valami igazi állomás volt ott - gondolta Andris. - Várócsarnokkal, hordárral, vasutasokkal. Csak egy barakk állt a sínek mellett. Horogkeresztes zászló lengett rajta. És mindenfelé szögesdrót volt. A szögesdrót elõtt fekete ruhás katonák, kutyákkal..."
    A bábuk után nyúlt. Kiemelt közülük egy feketét, és a tenyerére állította. Szépen esztergált, apró figura volt.
    "Halálfej vigyorgott a sapkájukon - gondolta. - Hinaus! Ezt kiabálták, amikor kinyitották a vagonajtót. Meg ezt: Schnell! Schnell! Rezesbanda játszott. A kutyák ugattak. Anyu leugrott velem a lépcsõrõl, és a háta mögé rejtett. Egyszer csak elénk toppant, ott magasodott egy fekete ruhás katona. Mindkettõnket kitépett a sorból..."
    - Ide nézz! Nézz ide! - lelkendezett Gábor. - Ugye, szép kis állomás? Legyen tornya is?
    Egy ódon, háromágú tartóban gyertyák égtek. Észre sem vették, amikor az asszony behozta, és a rádió tetejére állította.
    - Nem hallod? - méltatlankodott Gábor. - Azt kérdeztem, hogy tornyot is építsek az állomásra?
    - Nem, ne építs.
    "Nem volt rajta torony - gondolta. - Egy másik házon volt csak torony. Az ott állt a sínektõl nem messze. Karcsú kis tornyán szélkakas mozgott. Kéményébõl állandóan dõlt a füst. Bad - gót betûkkel ez állt a kapuja felett..."
    Az asszony rátett egy lapáttal a kicsiny vaskályhára. Vígan pattogott a tûz.
    - Építs oda egy lapos házat - mutatta Andris. - Oda, a sínek mellé. Egy hosszúkás, lapos házat. Legyen tornya és tömzsi kéménye...
    "Anyut oda vitték - gondolta. - A fekete ruhás kirántott minket a sorból, és anyutól el akart vinni. Anyu belém kapaszkodott és térdre esett. Mély hangon kiáltozott valamit. Két egyenruhás néni fölemelte, és beállították abba a sorba, ami a lapos, tömzsi kéményes ház felé kanyargott. Engem egy asztalhoz vezettek. Sok gyerek állt ott. Fehér köpenyes doktornõ mosolygott rám. - Ne félj, fiúcska" - szólt magyarul. Egy lóarcú, egyenruhás néni ült az asztalnál, az is mosolygott. Õ volt Fräulein Lise. »Anyukád most elment fürödni, aztán majd visszajön hozzád« - magyarázta a doktornõ."
    Megizzadt a tenyere. Visszaállította a fekete bábut a többi közé.
    "Nem kéne vonatozni - suttogta magában. - Ez rossz... nagyon rossz játék. Nekem is van otthon kisvonatom, de soha nem fogok játszani vele."
    - Kész van! - kiáltotta Gábor. - Elkészült a kis ház! Jól építettem? - A kéménye is jó, ugye?
    Csakugyan ügyesen csinálta meg. Andrisnak el kellett ismernie. A ház lapos volt, hosszúkás, a kéménye tömzsi, a tornya karcsú. Szélkakas persze nem forgott rajta.
    Lehajtotta a fejét. Haját rõtre festették a kályha lángjai.
    "Anyutól meg kell még kérdezni, hogy akkor miért nem jött vissza hozzám. Biztosan nem engedték, és engem csak becsaptak. Sírtam. A többi gyerekkel együtt sorba állítottak, és elindultunk a láger felé. »Nahát - zsörtölõdött a magyar doktornõ. - Ilyen nagy fiú, és mint valami bõgõmasina...«
    Neki kellett volna menni. Nekiugrani! A kezébe harapni..."
    - Indul a vonat! - kiáltott Gábor. - Figyelem, figyelem! Indulás! Az utasok szálljanak be!
    A kicsiny vagonok zsúfolásig teltek a bábukkal.
    "Meg fognak fulladni - gondolta Andris - Egy öregasszony meghalt a kocsiban. Engem anyu fölemelt, hogy levegõt kapjak. A kis ablakon rács volt. A vonat szaladt. Tak-tak! Tak-tak! Talán napokig is szaladt... Nem volt sem ennivaló, se víz. Száraz volt a torkom... »Vizet... -nyöszörögtem. - Inni akarok, anyukám!...« »Nemsokára megérkezünk - suttogta anyu. - Nemsokára... És ott lesz sok víz... Még egy kis türelem.« Állandóan ezt mondta."
    Veríték ütött ki a homlokán.
    Gábor megnyomta az indítógombot és füttyentett. A kis vonat elindult. Zakatolva futott körbe, kerekei kattogtak a váltókon. Tak-tak! Tak-tak!
    Andris összeszorított szájjal, mozdulatlanul ült.
    "Milyen furcsa! - csodálkozott Gábor. - Olyan az arca, mintha haragudna valamiért."
    - Te szeretnéd irányítani a vonatot? - kérdezte barátságosan. - Legyél váltóõr, jó? Ott van az a kis drót, azt kell jobbra vagy balra fordítani.
    A vonat fürgén robogott. A kocsikban összevissza zöttyentek a bábuk.
    Andris még mindig moccanatlanul ült. Ajka alig észrevehetõen mozgott.
    - Ne játsszuk ezt - suttogta.
    Gábor semmit sem hallott. Csillogó szemmel kiabált. A hangszórót utánozta.
    - Figyele-em! Megáll a vonat! Állomás következik, tessék kiszállni-i-i!
    Megnyomta a kezelõgombot, és a vonat lassított. Méltósággal gördült be az állomásra.
    - Ne játsszuk ezt! - kiáltotta Andris, és felpattant. - Nem hallod? Hagyd abba!
    Sovány arca eltorzult, szeme fenyegetõen villogott.
    - De az utasoknak... - motyogta Gábor megszeppenten. - Az utasoknak ki kell szállniuk...
    - Nem!
    Andris a sínekhez ugrott, és teljes erejébõl belerúgott az állomásba. Az építõkockák szerteröpültek. Aztán szétrúgta a lapos kis házat is, karcsú tornyával, tömzsi kéményével.
    - Mit csinálsz? - Gábor rémülten meredt rá, és sírásra görbült a szája.
    Andris egész testében reszketett.
    A kis mozdony a falnak repült, és darabokban hullott a földre. Andris eltakarta az arcát, és sírva fakadt.
    Az utasok kiszálltak a vonatból.
1964