NAGY LAJOS
 

József Attiláról*    *Részlet "A menekülõ ember" címû önéletírásból

Három hetet töltöttünk feleségemmel Apostagon. Örömmel indultunk útra, amikor a faluba utaztunk, és megkönnyebbülve, örömmel hagytuk el a falut. Õsszel azonban visszatértünk, mert azért élveztük a falut és sok-sok megfigyelésre volt még szükségem. Eközben folyt le az Ige (Írók Gazdasági Egyesülete) balatoni kirándulása. Nekem semmi közöm nem lehetett ehhez az írói kiránduláshoz, nem szándékoztam sehol felolvasni vagy elõadást tartani. Az utazás kedvéért csatlakoztam a társasághoz, az útiköltséget és ellátást úgyis részint az Ige fizette, részint azok a városok, amelyeket meglátogattunk. Elõször Veszprémbe mentünk, onnan Balatonfüredre, majd hajóval át a Balatonon Siófokra, Siófokról Keszthelyre és Hévízre. Pakots József volt az utazás lelke, bámultam õt buzgalmáért, fellépésének biztonságáért és azért a készségért, hogy mindenhol, ahol fogadásunkra megjelentek a helybeli potentátok és szónoklattal üdvözöltek bennünket, igen talpraesetten, zavar nélkül, folyamatosan és okosan válaszolt. Az egész írói hét (hét, mert tíz napig tartott) a nemzeti konzervativizmus jegyében folyt le. Nekem elég volt a nézelõdés, evés, ivás, annál többre aligha vállalkozhattam volna, viszont egyebet nem is óhajtottak tõlem.
    Az író-hét résztvevõi igen vegyesen tevõdtek össze: József Attila, Surányi Miklós, Mécs László, Schöpflin Aladár, Terescsényi György, Kárpáti Aurél, Tamási Áron, Kodolányi János, Kosztolányi Dezsõ, Baktay Ervin, Szántó György, Erdélyi József, Rédey Tivadar és még többen, Isten tudja már, hogy kik. Közönségünk mindenhol akadt, az elõadások nívósak voltak, legnagyobb sikerrel szerepelt Mécs László, aki fehér papi reverendájában jelent meg, szép ember volt, jól szavalt, zengõ, szárnyaló erejû hangon a közönség igényének megfelelõ verseket. A veszprémi ünnepélyes elsõ elõadáson az a meglepetés ért, hogy elõadásában Mécs László engem is megemlített a jeles írók közt. Elcsodálkoztam, hogy ilyen is megtörténhetett.
    Veszprémben három napot töltöttünk. Ott kissé gyér ebédeket és vacsorákat ettünk, márpedig nekünk, József Attilának és nekem, az evés volt a fontos. Balatonfüreden aztán fényes ebéddel vártak és onnan kezdve mindennap lakmároztunk. Az asztalnál mindenütt mellettem ült Attila, aki úgy élvezte az ételeket - halat, szárnyast, pazar köreteket, tortát, a legfinomabb gyümölcsöket - hogy nyögött és sóhajtozott a gyönyörûségtõl. És szüntelenül magyarázta még teli szájjal is, miért olyan finom a fogas, miért olyan remek a szõlõ, körte. A fürdés Siófokon volt a legkellemesebb, mert messzire be lehetett menni a tóba. Az ellátás meg Hévízen érte el a tetõpontját. Az Ige igyekezett a társadalom kereteiben minél jobban beleilleszkedni, simult tehát az uralkodó osztály különféle hatalmasságaihoz: Veszprémben a papokhoz, Keszthelyre Albrecht fõherceget hívták meg, akit arra is felkértek, hogy vállalja el az egyesület díszelnökségét. Nagybirtokos fõherceg! Micsoda mecénása lesz az íróknak, irodalomnak! A reménykedõk persze csalatkoztak, mert a fõherceg úr késõbb hallani sem akart az Igérõl. Végeredményben félszeg alakulat volt az Ige, ideológiai jellegzetes vonások nélkül. Éppen azért Pakots József hirtelen halála után - amint már ezt el is mondtam - a társadalmat pumpoló és segélyosztó szervvé zsugorodott. Mint ilyen is igen jelentéktelen volt; az államtól, a fõvárostól, a társadalombiztosítástól kapott kisebb juttatásokat és azokat harminc és ötven pengõs tételekben osztotta ki szûkölködõ tagjai közt évente kétszer, háromszor...
    Utolsó eredménye az volt - még Pakots József életében - hogy megrendezte a miskolci íróhetet. Azon is részt vehettem, József Attilával együtt, megint csak azért, hogy utazgathassak. Egy kupéban ültünk Attilával, mikor Lillafüredre utaztunk. Gyönyörû tájon vitt bennünket a vonat. Az ablaknál ültem és gyönyörködtem az erdõben, az egyenes törzsû, sûrûn egymás mellett égnek meredõ gyertyánfákban. Attila velem szemben ült, háttal a menetiránynak, ki sem tekintett az ablakon, hanem elmerülten olvasott egy könyvet, a Toldi szerelmét. És szólt: "Ide hallgass, ez milyen gyönyörû!" És fel akart olvasni egy részletet a költeménybõl. Dühösen förmedtem rá: "Nem hallgatsz! Hát érdekelhet engem bármi más, amikor ezt a remek tájat nézem?" Fanyarul mosolygott és elhallgatott. De olvasott tovább.
    És most, hogy ez a kis emlék eszembe jutott, egy kicsit elidõzök József Attilánál. Szerettem, kedves fiú volt. Sok kiváló verset írt, nagy költõ volt. Megvallom azonban, hogy József Attilával szemben engem egy-két bûn terhel. Az elsõ az, hogy nem ismertem fel, legalábbis nem idejében, költõi jelentõségét. Ez azért volt súlyos hiba, mert sokat volt velem együtt, vonzódott hozzám, gyakran olvasta fel nekem a frissében megírt verseit, és bizony több, melegebb dicséret fért volna rá, mint amit adtam neki. Ha visszagondolok erre a mulasztásomra, megfájdul a szívem. Én figyeltem a felolvasását, de mindig azt lestem, hogy hol van a versben valami zökkenõ és akkor lecsaptam rá: "Hát nem érzed ezt?" Szeretném, ha újra fölelevenednének a régi jelenetek és nyers, helytelen magatartásomon javíthatnék. Annak az emléke is bánt, hogy túlságosan fölényeskedtem vele. Gyakran hecceltem. Ilyeneket mondtam neki: "Attila, te azért vagy szamár, mert azt hiszed, hogy minden úgy van, ahogy te gondolod. Pedig még úgy sincs, ahogyan én gondolom."
    Vitatkozó hajlamú ember volt Attila, a vitában leszerelhetetlen. Makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy mindig neki legyen igaza. Róla szól az az anekdota, hogy egyszer a tenger színérõl vitatkozott egy barátjával: a barát azt állította, hogy a tenger kék, Attila meg azt, hogy a tenger zöld. Egyszer csak Attila feladta nézetét, de így: "Igazad van, a tenger csakugyan kék, de nem úgy, ahogyan te gondolod." Vitáiban csaknem a gutaütésig felbosszantotta ellenfeleit. Én hamar felismertem vitatkozási kényszerét és nem tudott velem boldogulni. Ha váltottunk is egy-két mondatot, erõszakkal vetettem végét az induló vitának. Azt is megtettem, hogy felálltam, vettem a kalapomat és ezt mondtam: "Szervusz, én most elmegyek, te azért csak folytasd, de egyedül." Belém kapaszkodott, makacskodni próbált: "Csak ezt az egy mondatot hallgasd még meg!" Én azonban irgalmatlanul távoztam. Nem ismertem még õt eléggé, nem tudtam, hogy nem könnyed és nem teherbíró. Megbántam hát vele szemben való magaviseletemet nagyon, de már késõn. Ostoba voltam, mennyivel igazabb, okosabb, szebb lett volna, ha olyankor, amikor felolvasta egy-egy költeményét és az szép volt vagy nagyszerû, mint például a Külvárosi éj, megöleltem, megcsókoltam volna és így kiáltottam volna fel: "Attila, nagy költõ vagy!"
1954

WEÖRES SÁNDOR

József Attila
utolsó fényképére

A szembõl, honnan minden ég kifolyt,
bánat, keserûség befele szédül.
Pókláb szalad péppé-vált teste nélkül
és egyhelyben kaszál a széttiport.
 
 

 
SÁNDOR KÁLMÁN

A halhatatlanság társbérlõi

Levél egy kõszoborhoz

Mélyen Tisztelt Kortársam!
    Tegnap átmentem a téren, amelynek közepén kõbe faragva álldogálni tetszik. Elnézést, hogy tüstént tollat  ragadok - az Ön talapzatához tolakodva levelemmel -, de nagyon meghökkentem.
    Min?
    Nem az Ön kissé rosszalló arckifejezésén, Mélyen Tisztelt Kortársam! Nem is azon, hogy így magányosan, egy külvárosi tér közepén valamivel nyurgábbnak és - magyar kõbõl faragott halhatatlan magyar költõ létére - sokkal szigorúbbnak tetszik látszani, mint annak idején a Bucsinszky kávéházban.
    Nem ezen hökkentem meg. Máson. Rájöttem ugyanis - s errõl van szerencsém ezennel értesíteni Mélyen Tisztelt Kortársamat -, hogy az Ön szobortalapzata máris aggasztóan keskeny! Én azt nem tudom, hogy a proletár utókorban miként férünk el mi: az Ön kor- és kartársai. (Félek, sehogy!) De hogy a szóban forgó talapzaton nincs elég hely, az elõttem most már feltétlenül bizonyosnak látszik. Nincs elég hely Önnek mindama kortársa, ismerõse, barátja, pártfogója, ihletõje, unszolója számára, aki két évtized óta - de különösen halálának legutóbbi évfordulója alkalmából - tülekedve, tolakodva, könyökölve, gyomrozva, emlékezve, ökrendezve, szájtátva, lökdösõdve, cikkírva, versírva - igényével a nyilvánosság elõtt torkaszakadtából jelentkezett. Jelentkezett azzal, hogy Mélyen Tisztelt Kortársam szobortalapzatára mellékalakként feltelepedjék, s ott szerény személyi maradandósága érdekében vagy ezer  esztendõt, szükség esetén akár fél lábon állva is, duzzogó irodalomtörténeti arccal eltöltsön.
    Az Ön talapzata azonban ebbõl a szempontból aggasztóan keskeny! Kérném, nincs azon elég hely!
    Mert kérném. Hogyan fér föl például az Ön talapzatára mindenekelõtt az a százhetvenháromezer, halhatatlansági társigénnyel jelentkezõ egyszerû kávéházi törzsvendég, aki saját stentori állítása szerint naponta mind bizalmasan feketézett, mutyiban bablevesezett, a magyar múlton búsongva biliárdozott Önnel a Japán-, a Bucsinszky- és a Greshamûkávéházban. (Ezek különben is egyenként körülbelül Vérmezõ nagyságú kávéházak kellett hogy legyenek, különben oda be sem férhettek volna az Önnel naponta társfeketézõ barátok hadosztályai.)
    De ezek még csak a kávéházi törzsvendégek! Hol van hely a talapzaton az Ön legbizalmasabb barátai, szám szerint mintegy négyezer-kétszázhatvanhárom, ez ideig jelentkezett fõ számára. Azután itt vannak a Ön önzetlen pártfogói; hatszáznyolcvanöten!
    De menjünk tovább! Itt vannak mintegy négyezren, akik szó szerint megõrizték emlékezetükben, hogy mit mondtak Önnek a szocializmus ragyogó jövõjérõl, s Ön lángeszû részletességgel mit felelt nekik 1928. december 12-én éjjel egytõl reggel hatig a Karpfenstein utca 13. számú ház elõtt folytatott kimerítõ beszélgetés során. Azután feltétlenül számba kell vennünk azt a kilencezerkétszáz fõt, aki Önt egyenesen buzdította egyik vagy másik közismert versének megírására. Olyanok is akadnak ezek között, akiknek maga a költõi alapeszme is köszönhetõ! (Csekélység!) Ezután jönnek azok - mintegy fél gyaloghadosztálynyi létszámmal -, akiknek alkalmi csevegésébõl hitelesen megtudtuk, hogy ezt vagy azt a versét Mélyen Tisztelt Kortársam tanácsot kérve legeslegelõször nekik olvasta fel egy kávéházi szegleten. (Ha pozitivista irodalomtörténész lennék - nem vagyok! - ki is számítanám, hogy Ön például A város peremén címû versét legeslegelõször minimálisan negyvenhárom napig olvasta fel egyfolytában, a szélrózsa minden irányában, hét különbözõ kávéházban, magánlakásokban, a Népligetben s a város különbözõ kerületeiben, fõként Óbudán, esõben, szabad ég alatt. Napi tizenkét órai felolvasást, nyolc órai alvást s négy órai magánéletet számítva.)
    De menjünk még tovább! A talapzaton természetesen helye van Mélyen Tisztelt Kortársam ulti-, pilincka- és biliárdpartnereinek. Ezek mindössze tizenkilencen vannak, viszont százkét személy aszongya, õ az utókor nevében már 1927-ben közölte Önnel, miszerint aszongya, Ön bizton számíthat fõvárosunkban szoborra. És ezek most a szobrász vagy a fõvárosi tanács végrehajtó bizottságának szûkkeblûségébõl lemaradjanak a talapzatról?
    Soha!
    Azt talán már meg sem kellene említenem, hogy szerény magánvéleményem szerint - az Ön talapzatán halhatatlan mellékalakként igazán helye lenne azoknak is, akik Önnel annak idején (persze csupán az Ön gyorsabb költõi fejlõdése érdekében!) mostohán bántak: például "az egyetem fura urának", a manapság is divatos irodalmi "vátesznek", aki annak idején Önt egyszerûen fenegyerekeskedõ költõcskeként veregette vállon, továbbá annak a valóban nagy költõnknek, aki anno dacumál az Ön orra elõtt gondosan bekattintotta az irodalompártolás degesz alapítványi bugyellárisát.
    Mélyen Tisztelt Kortársam! Én nem értek a szobrászathoz, építészethez, városrendezéshez. (A proletár utókor kérdését meg szerencsére nem a magamfajta mûkedvelõ irodalmi arbiterek döntik el, hanem a proletariátus nagy szíve, amely Önt, halhatatlan költõjét - mindenfajta mellékalaktól teljesen függetlenül - már a felszabadulás elõtt befogadta.) Én e helyütt csupán az Ön keskeny talapzata körüli aggasztó jelenségek rendezése ügyében szólalok fel.
    Két alternatív javaslatom van: A) Kormányrendelettel kellene megnyugtatóan szabályozni, ki volt Mélyen Tisztelt Kortársam barátja, kartársa, csodálója, pártfogója, ihletõje, ultipartnere, és hogyan lehet az, hogy mindez egy hat gyaloghadosztálynyi elszánt talapzati mellékalakja ellenére, az Ön verseskötetei két-háromszáz példányban ha elfogytak, s Ön nyomorúságban, ínségben, el nem ismertségben halt szörnyû halált Horthy Miklós, a "mélymagyarság" és a Baumgarten-díj Magyarországában. B) Mélyen Tisztelt Kortársam szobrát a Dunánál kellene felállítani, s az utókor nevében halhatatlansági társbérlõként jelentkezõ összes tiszteletreméltó mellékalak számára a Duna jegét biztosítani méltó talapzatként! Ott elférnénk! S ágálhatnának minden esztendõben tetszés szerinti pózban - jégzajlásig!
    Ön tudta, amit a halhatatlanok: hogy minden nagy költõ életében mindig bandzsít kissé, mert egyik szeme az utókoron s a másik a mindennapok parancsoló emberségén. S tudta, hogy a bizalmaskodó utókor, az tegez! A bandzsító és tegezõ kispolgári utókort azonban - az a gyanúm -, talán Ön sem kedvelné.
    - Mélyen Tisztelt Kortársam! Folytatnám, de unná!... Hiszen Ön tudja, hogy nem élt lazacon! Hát nem is folytatom.
    Isten Önnel! Tolakodó levelemért szíves elnézését kérem.
1960


 
MÉSZÁROS ISTVÁN

József Attila
és a modern mûvészet

Részlet az olaszul 1964-ben megjelent mûbõl

József Attila nemegyszer beszél az ihletrõl, hangsúlyozva, hogy mindenkinek van ihlete, de a költõnek sûrûbben és összefüggõbb módon. Nem nehéz észrevenni a kapcsolatot e tétel és az "egyéni nyelvre" vonatkozó gondolat között. Az ihlet nem más, mint eszmék szokatlan társítása, s mint ilyen, szerves része mind-annyiunk észjárásának, tehát a költõi ihlet nem valami titokzatos ködbõl fakad. De azért az alkalmi ihlettõl az esztétikailag koherens költészetig óriási a távolság, annál is inkább, mivelhogy - amint József Attila már kimutatta - az átlagember nem tud mit kezdeni ezekkel a különleges eszmetársításaival, és hasznavehetetlenekként elveti õket. Az õ többé-kevésbé korlátolt helyzete, egy meghatározott csoport hétköznapi viszonyaihoz való kötõdése - mindazokkal a "közhely" típusú eszmetársításokkal, amelyek ezzel együtt járnak - lehetetlenné teszik ihletének gyakoriságát és koherenciáját. A költõ ellenben, aki ugyanilyen természetû ösztönzésekbõl és átélt tapasztalatokból indul ki, megtartja, és fölerõsíti az ihleteit, amelyek másban esetlegesek és véletlenszerûek, s összefüggõ rendszerbe foglalva õket, amelynek minden egyes pontja arkhimédészi pont, az egyetemességnek olyan szintjére emeli õket, amely emberileg jelentõs, nem csupán az adott pillanatban, amelyiknek részese a lírikus, hanem az idõ határtalan ívében is.1
    "Hogyan alakul a mû? - kérdezi József Attila, s így folytatja: - A mûvészi cselekedet, nevezzük ihletnek, elõször is két részre osztja a valóságot azáltal, hogy kiválasztja azt a részt, ama valóságelemeket, amelyekbõl mûvét majd megalkotja. Ez persze nem úgy történik, hogy fog egy csomó szót és elhatározza, hogy azokból alkot verset. De úgy értendõ, hogy a vers egy-két sora a kölcsönösen függõ kapcsolódás folytán eleve meghatározza a többit - vagyis a mû világának minden pontja arkhimédészi pont. S a szóban forgó egy-két sort elfogadván, a mûvész elméletileg már ki is választotta a valóság egyik részét - ezt minden jó mû alkotása igazolja. Ezekkel a kiválasztott valóságelemekkel azután az ihlet, a mûvészi cselekedet, elfödi szemléletünk elõl az összes többit, a ki nem választottat... Az ihlet tehát megragad bizonyos valóságelemeket, a többiek és szemléletünk közé helyezi és eltakarja a valóság egyéb részét, mint a telihold a napot napfogyatkozáskor. Azaz szemléletileg teljes valóságnyivá növeli a kiválasztott valóságelemeket. ... Vagyis a szó a használatban szemlélet, keletkezésében pedig mûalkotás. Így a szó a mûalkotásban saját keletkezésének a szerepét játssza. Mégpedig olyan módon, hogy a költeményben levõ összes többi szóval egyszerre keletkezik. A költeményt eszerint úgy is fölfoghatjuk, hogy egyetlen keletkezõ szó, hogy a keletkezõ neve annak a dologi csoportnak, amelyet bontatlan egységbe és végsõ szemléleti egészbe foglal." (Kiemelések József Attilától.)
    A csupa archimedeszi pontból álló költõi világot alkotó elemek kölcsönös függõségének illusztrálására József Attila egyebek közt egy népmesére hivatkozik, amelyikben a táltos paripa parazsat eszik. "Ez olyan tényállítás - mondja -, amelynek semmiféle valóságos tény a megfelelõje nem lehet. A mû egész. Egész pedig az, ami meghatározza a részeket. Nos, ha ez a rész nem valóságos ténynek az állítása, úgy az egésznek a többi része sem lehet az. Így a táltos, ha parazsat abrakol, akkor a patáján sem lehet nyolcvan filléres szögekkel kovácsolt patkó. Szükséges, hogy a patkó szege gyémánt legyen. Azaz: értéke nem mérhetõ valóságos életünkben használatos értékmérõkkel. A táj, ahol a táltos ló megjelenik, csakis selyem fûvel lehet benõtt. Már most, akinek ilyen a lova, az bizony nem közönséges ember. De a nem közönséges embernek a dolga, a cselekedete, a története, a kalandja, egyszóval semmiféle vonatkozása nem lehet közönséges. Tehát ebbõl az állításból, hogy az a táltos paripa parazsat uzsonnázik, mûvészileg szükségszerûen egész, önmagában lezárt világ keletkezik - világ, amelynek minden pontja archimedeszi pont." (Kiemelés József Attilától.)
    A modern mûvészetben és irodalomban igencsak ritka az olyan érvelés, amely rokonságot mutatna József Attilának ezzel a felfogásával. És itt nem egyszerûen elméleti nehézségekrõl van szó egy ennyire összefüggõ és átfogó látásmód kimunkálásában, hanem inkább arról, hogy a mûvészek túlnyomó többsége számára lehetetlen olyan ábrázolási pozícióba jutni, amelyik megengedné a költõi helyzetek arkhimédészi pontjának megragadását. A mûvésznek ahhoz, hogy elfogadhassa egy olyan költõi világ roppant szigorát, amelynek pontjai arkhimédészi pontok, az szükséges, hogy legyen egy szervezõ középpontja látomásainak, amelyik lehetõvé teszi ezek összefoglalását egy "végsõ szemléleti egészben". De ahhoz, hogy egy alkotás mûvészileg érvényes legyen, a költõ által azzal a szándékkal kiválogatott valóságelemeknek, hogy "eltakarják a valóság egyéb részét" egy végsõ szemléleti egész elérésének céljához adekvát módon, lényegeseknek és fölöttébb jelentõségteljeseknek kell lenniük az együttes egészhez, vagyis a valóság eltakart részéhez is fûzõdõ, sokrétû viszonylataikban; mert a benyomásszerûen megragadott és olyan természetû mozzanatok, amelyek jelentõsége nem lép túl egyediségük korlátain, csakis afféle mûveket eredményezhetnek - ezek egyébként igencsak jellemzõk századunkra -, amelyekben az alkotóelemek atomizáltak, s ennélfogva egyetlen pontjuk sem arkhimédészi pont. A parazsat abrakoló táltosló népmeséjével illusztrált mûvészeti elv csakis akkor mûködõ-képes, ha létezik az a szervezõ középpont, vagyis ábrázolási pont, ahonnan sikerül kiválasztani és mûvészileg megragadni azokat a különös mozzanatokat, amelyek "végsõkül" állhatnak egy adott helyzet együttes egésze helyett. A mesebeli táltos ló poétikája fölerõsítheti és lírailag elmélyítheti az ilyen jelentékeny mozzanatokat a kompozíció folytán, ám nem találhatja ki és nem helyettesítheti õket. Más szóval: mindenekelõtt a fontos jelentéssel bíró, alapvetõ metaforikus helyzet szükséges ahhoz, hogy rákerülhessen a sor azoknak a témáknak a megfelelõ kifejtésére, amelyek potenciálisan jelen vannak az alapvetõ metaforikus helyzetben. Csakis az olyan költõ, aki az idegen kredenc nyikorgásában - amelybõl a kislány éjszaka lopni kényszerül egy darab kenyeret magának és éhezõ kisöccsének - "világrecsegést" ismer föl, csakis egy ilyen költõ képes mûvészileg koherens költeményeket írni abban az értelemben, hogy pontjaik és különös mozzanataik arkhimédészi pontok, s ezek együttesen végsõ szemléleti egészt -képeznek.
    A modern mûvészet fõ ellentmondása tehát a metafora válságában mutatható ki. García Lorca A költõi kép Don Luis de Góngoránál címû elemzésében (elemzésének módja nagy rokonságot mutat József Attila Irodalom és szocializmus-ának egynémely fõ pontjával2, a metaforáról szólva azt mondja, hogy ez két ellentétes világot egyesít a képzelet lóugrásaiban. Ugyanebben a tanulmányában idézi Jean Epsteint, aki a metaforát úgy határozza meg, mint ami "olyan tantétel, amelyben átmenet nélkül ugrunk a feltevésbõl a következtetésbe". A modern mûvészet problematikussága e tekintetben úgy nyilvánul meg, hogy rendkívül nehézzé válik a "két ellentétes világ egyesítése" éppúgy, miként az ugrás a következtetésbe "átmenet nélkül". József Attila szavával élve azt mondhatjuk, hogy a "végsõ szemléleti egész" helyett - ami magában foglalja az ellentétes világok szerves egésszé egyesítését és e folyamat közvetlen formában való érzékletessé tételét, hogy közvetlenül meg-ragadhatóvá legyen a közönség szemlélete számára - az atomisztikus és halmazba csoportosított mozzanatokból komponált mûtípus áll elõ, ahelyett, hogy ezek a mozzanatok olyan egésszé egyesülnének, amelynek a részei arkhimédészi pontok. Ez végletes inkoherencia benyomását kelti, mivel a mû bizonyos mozzanatai rokonok a parazsat abrakoló táltos lóval, mások viszont nyolcvan filléres patkót használnak, s nem gyémántszegeket, ennek az állatnak a patkolásához, s végül is valamiféle Sancho Panza tulajdonába utalják. Világos, hogy így sosem érhetõ el "végsõ szemléleti egész". A mozzanatok összefüggéstelensége (vagy egyenesen összeférhetetlensége) pedig azzal jár, hogy a mûvésznek kell kitalálnia valamilyen kapcsolatot közöttük, hogy elsimítsa a velük járó összefüggéstelenséget vagy összeférhetetlenséget valamiféle mûfogás közbeiktatásával, ami külsõdleges az egyes mozzanatokban foglalt feltételekhez, valamint objektív és szemléletileg közvetlen lehetõségekhez képest. Ami az efféle elsimító összekapcsolás külsõdleges elvének a formáit illeti, nagy a változatosság a modern mûvészetben, s itt csupán a három legfontosabb eset említésére szorítkozhatunk: 1. az összefüggéstelenség, összeegyeztethetetlenség és összeférhetetlenség közvetlen tényének eszményítése (a "nonsense literature"-tõl a "szabad asszociáció" kultuszán át némelyik "izmus"-ig); 2. az intellektualizmus, a szó negatív jelentésében, amely tisztán elvonatkoztatott s a szemlélet számára közvetlenül jelen nem levõ aspektusokból "vezet le" valaminõ viszonylatokat a mozzanatok közt, ily módon teremtve átmeneti, elvont és általános, ám nem végsõ és szemléleti egészt (az objektív szemléleti minõségek a mozzanatokhoz kötõdve maradnak, ezek az elvont egészhez fûzõdõ kapcsolatuk mûvisége révén nem képesek a puszta egyediség szintje fölé emelkedni); 3. a forma, a "formai bravúr" - és valójában a külsõ forma - abszolút uralma, ami arra való, hogy "elfedje" az egyes mozzanatok eltérõ természetét, hogy az ilyen alávetettség eszközével egynemû, ám a tulajdon élet-képességet és a vele járó értelmet nélkülözõ anyaggá "párolja" ezeket. (Éppen mert hiányoznak az arkhimédészi pontok és a szervezõ középpont, nincsen a mûnek belsõ formája - vagyis belsõleg a teljes szervezetlenség benyomását kelti -, és a formai elv, amelynek valamiféle egységesítés irányába kell haladnia, nem lévén kölcsönös kapcsolatban egy konkrét struktúrával, mindinkább egyfajta -abszolút állandó jellegét ölti, ahol az abszolútnak az illúziója annál erõsebb, minél inkább mindenné lesz a külsõ forma, és teljesen értelmét veszíti a belsõ forma. A modern mûvészetre oly jellemzõ "új manierizmus" tehát elválaszthatatlan a metafora válságának problémakörétõl.) Magától értetõdik, hogy a külsõdleges egységesítésnek ezek a módjai nincsenek holmi kínai fallal elválasztva egymástól: különösen a második és a harmadik társul gyakorta számos modern mûvész alkotásában.
    Amint az elsõ fejezetben már említettük, a metaforának ez a válsága a modern korban alapvetõen a visszajelzések válságának köszönhetõ. Az atomizálódás és a privatizálódás elõrehaladtával mind nehezebb és nehezebb lesz "két világ egyesítése" olyan metaforákban, amelyek a legtágabb körhöz képesek szólni. A biblia és a klasszikus antikvitás metaforikus világa elveszíti általános jelentõségét a modern mûvészet korában, és az emberi viszonyok roppant bonyolultságára és "összegabalyodására" nem sikerül olyan mûvészi megoldást találni, amely az elõzõ korok metaforikus világának közvetlen értelméhez és tág körû visszhangjához volna fogható. A visszajelzéseknek e válsága miatt azután a mûvészek és írók magánérdekû metaforikus világot igyekeztek kiépíteni, ami természetébõl fakadóan megkérdõjelezte a mûvészet közérdekû jellegét. (Gondoljunk például arra, hogy még a klasszikus antikvitás és a biblia témái és motívumai is, amelyek az elõzõ korokban kiváltképpen közérdekû mûvek alapjául szolgáltak, a huszadik század mûvészi erõfeszítéseiben végletesen ezoterikus természetû mozzanatokká váltak.)
    A legáltalánosabb mûvészi tendenciáknak ezen a hátterén tûnik igazán szemünkbe a József Attila-i megoldás jelentõsége. Nem próbált metaforikus világot teremteni a nemzeti mitológiából, sem a klasszikus antikvitáshoz kapcsolódó valamiféle kizárólagos és arisztokratikus viszonyból. Nem érte be a népi képzelethez való ragaszkodással sem, belátván, hogy ez teljesen alkalmatlan lenne arra, hogy a kor bonyolultságát "végsõ szemléleti egész" formájában ragadja meg, ezért - amint láttuk - költõi fejlõdésének során tudatosan túllépett a folklorisztikus földolgozás szintjén. Tudatában volt a ténynek, hogy Petõfi képi világa - amely a hazaszeretet látomását, például, a szentegyházzal azonosított ember egységesítõ hasonlatában ábrázolja3 - mint végsõ szemléleti egész egy meghatározott korhoz tartozott, miként Adyé is. Fölismerte azt a paradox tényt, hogy azok a metaforikus világok éppen abban az idõleges minõségükben bírtak egyetemes jelentõséggel, minthogy annak a végsõ szemléleti egésznek a formájában egy meghatározott kor sajátos látásmódját tették örökérvényûvé. A maga részérõl József Attila tudatosan tûzte ki céljául a végsõ és egyetemes mûvészet emez elvének lírai megvalósítását a legnagyobb "tér-idejû", vagyis társadalmi és történelmi konkrét-ságában.
    József Attila nem alkalmazhatta általános háttérül az összefüggõ metaforikus világ megteremtésére irányuló erõfeszítéseihez az ábrázolások olyan csoportjait, amelyek közös jelentéssel bírtak volna közönsége számára (bibliai képek stb.), s amelyekre utalhatott volna saját földolgozásaiban. Az adott feltételek mellett mûvészileg adekvát megoldásként jutott el tehát a direktebb, közvetlenebb lírai ábrázolás típusához, amelynek mozzanatait az élet leghétköznapibb, legközönségesebb tényeibõl merítette. ("Úgy kellesz nekem, Flóra, mint falun / villanyfény, kõház, iskolák, kutak; / mint gyermekeknek játék, oltalom, / munkásoknak emberi ön-tudat." Flóra; "Átizzadt fekvõhelyeden / fölülve, halkan, betegen / - emlékszel? - azt mondtad nekem, / hogy ne hozzak virágot." Átizzadt fekvõhelyeden; "Úgy vártalak, mint a vacsorát este, / ha feküdtem s anyám még odajárt." "Makacs elmúlás tolja a világot / maga elõtt, mint bányász a szenet, / melyet kifejtett, darabokra vágott." Elmaradt ölelés miatt;  "Magamban bíztam eleitõl fogva - / ha semmije sincs, nem is kerül sokba / ez az embernek." Kész a leltár; "Ki figyelte meg, hogy míg dolgozik, / a gyár körül az õsz ólálkodik, / hogy nyála már a téglákra csorog?" Õsz; "Alszanak a nyers, nehéz szavú / kiszikkadó parasztok. / Dombocskán, mint szívükön a bú, / ülök. Virrasztok." Falu; "Rügyre gondolnak mormolva e fák. / S a tág ég tiszta, nagy - / reggel az erkölcs hûvös, kék vasát / megvillantja a fagy." Fák; "Mint gyerek a páncélos bogarat, / két ujjal megfogtam hóna alatt, / imígy morogván: Ez hát a vihar!... / S kapálódzott kis villámaival." Vihar; "Tehervonatok tolatnak, / a méla csörömpölés / könnyû bilincseket rak / a néma tájra." Tehervonatok tolatnak; stb. stb.) Az életnek ezek a közönségesnél közönségesebb tényei, mûvészi interpretálás által, amely megõrzi szemléletesen közvetlen természetüket, gazdag és összefüggõ metaforikus világot képeznek, roppant bonyolultat, mégis közérdekût, amely lehetõvé teszi a kor különösségének mûvészi megragadását a legtágabb körhöz szóló végsõ szemléleti egész formájában.
    Számos, viszonylag állandó (ugyanazzal az érzelmi töltéssel vissza-visszatérõ) eleme van, a "fémes színektõl" az õszi intonációkig4, a József Attila-i líra metaforikus világának, miként kompozíciójának is vannak tipikus vonásai5, ezek némelyikét már szemügyre vettük az elõzõ oldalakon. Adósak vagyunk még annak a gyûjtõ pontnak a bemutatásával, amely egyesíti a kompozíció szálait és a költõ metaforikus világának különbözõ mozzanatait. Emlékezzünk rá, mit írt tréfásan a fiatal Attila nõvérének Bécsbõl: "...éljen.... a pozitív és negatív Univerzum összekötõ szilárd pontja (ó Archimedes!) József Attila..." Saját helyének ez a meghatározása mint "a pozitív és negatív Univerzum összekötõ pontja" tökéletesen kifejezi mûvének arkhimédészi pontját: olyan pozíció, amely saját középpontjának ekként való meghatározása révén meghatározza az életmû együttesének és leg-apróbb részleteinek szervezõdését. A lírikus József Attila két világ között áll abban a konkrét értelemben, hogy átéli és kifejezi emberi szenvedéseit a negatív világnak, az elidegenedés világának, de képviseli az élet valós tényeit is a pozitív világ távlatából, a nem-elidegenedett társadalom, a semmiképp sem hipotetikus, hanem a való világ ellentmondásaiban és emberi lehetõségeiben mûvészileg megragadott társadalom szemszögébõl. Olyan metaforák, mint amilyen a "mai kocsma", csakis abban a mûben születhetnek meg, amelynek szervezõ középpontja mint "a pozitív és negatív Univerzum összekötõ pontja" lokalizálódott, azaz egy drámai átmeneti kor gyújtópontjában, mivelhogy a "mai kocsma" kifejezés csakis az ezekben a sorokban megfogalmazott dialektikus viszonylatokban nyer mély metaforikus értelmet: "Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább!" (Képzeljük el, ha ugyanezt a kifejezést a pozitív távlatra való szilárd utalás nélkül használják, mintha egy Babits-típusú költõ lírájában találkoznánk vele: tüstént elveszítené erejét, amellyel József Attila Ars poeticá-jában bír, általános és többé-kevésbé idõtlen, romantikus-arisztokratikus és mûvészi életerõt nélkülözõ kijelentéssé alakulna át.) A József Attila-i lírának ez a különleges szervezõ középpontja teszi lehetõvé, hogy egy olyan versnek, amelynek az egyes mozzanatai "egy végsõ személeti egész arkhimédészi pontjai", mûvészileg teljesüljenek a kompozicionális kritériumai. Ez mindenekelõtt belsõ rendet jelent, objektív és koherens struktúrát, amely csakugyan kizárja a "táltos paripa parazsat abrakol"-szerû mozzanatok összekapcsolását olyanokkal, amelyeket a nyolcvan filléres patkóra való utalás illusztrál. A belsõ rend és az objektív struktúra azután új értelmet ad mind a legszigorúbb külsõ formának6, mind pedig a hagyományos mûfajokkal rokon formájú kompozíciónak7.
    Ilyen megfontolások alapján mondhatjuk azt, hogy József Attila korunk reprezentatív költõje. Reprezentatív mint olyan mûvész, akinek a mûve monumentális szintézisét nyújtja - a "végsõ szemléleti egész" mércéjével mérve - egy roppant gyötrelmes átmeneti kornak. Õ valóban "csodálatos elme" volt, "hasonlíthatatlan erkölcsi nagyságú" ember: e tulajdonságai a többivel együtt tették számára lehetõvé, hogy végképp kedvezõtlen körülmények közt olyan életmûvet hozzon létre, amelyik a világirodalom legegyetemesebb költõi között jelöli ki a helyét.
 
 
 

 JEGYZETEK

1 József Attila sokszor hangsúlyozza a mûvészi állandó és változó abszolút kölcsönös függõségét. "A mûvészi állandó mozzanata - írja az Irodalom és szocializmus-ban - ezek szerint azt jelenti, hogy minden korban minden egyes mûalkotás mint a világegészet képviselõ szemléleti egész jelenik meg. A mûvészi változó mozzanata pedig az az adott általános és adott társadalmi, amely a korral együtt változik és amelybõl alakul ki az egész. Tehát a változó alkotja az állandót és az állandó érvényesíti a változót. A változó szabja meg az állandó valóságát s az állandó adja meg a változó érvényét. Példaszerûen kifejezve: Mûvet csak úgy alkothatunk, ha az alkotás pillanatában fennálló formájú társadalomnak valóságos összefüggéseibõl alkotjuk. Viszont ezek az összefüggések csak úgy érvényesek a mûvön (regényen stb.-n) belül, ha egyetlen szemléleti egészet alkotnak és mint végsõ szemléleti egész jelennek meg. A mûalkotás tehát mindig a szemlélet határán jár... Mindebbõl következik, hogy akár a mûvészi állandó, akár a mûvészi változó mozzanata legyen hibás, a mû rossz, azazhogy nem mûalkotás. Pl. minden ma írt polgári ideológiájú regény azért rossz, mert nem a valóságos társadalmi, világi összefüggésekbõl alkotódik... A ma írt szocialista irányzatú mûvek nagyrésze pedig azért nem mûalkotás, mert az észrevett, illetve tudott és felhasznált összefüggésekbõl, -ellentétekbõl nem alkotnak szemléleti végsõ egészet és így a felhasznált összefüggések érvénye elsikkad... A szóban forgó szocialista iránymûveknél nagyobb részt hibás a mûvészi állandó és a kölcsönös összefüggés folytán a mûvészi állandó hibája érvényteleníti a mûvészi változót." (Kiemelések József Attilától.)

2 "La imagen es pues, un cambio de trajes, fines u oficios entre objetos o ideas de la Naturaleza. Tiene sus planos y sus órbitas. La metáfora une dos mundos antagónicos por medio de un salto ecuestre que da la imaginación. El cinematografico Jean Epstein dice que 'es un teorema en que se salta sin intermediario desde la hipótesis a la conclusión'. Exactamente." Federico García Lorca: Obras completas, Aguilar, Madrid, 1957, p. 72.
    (Magyarul András László fordításában: "A költõi kép tehát ruha-, cél- vagy szándékváltás. Természeti tárgyak vagy eszmék fölcserélése. Megvannak a maga síkjai és határterületei. A költõi kép két ellentétes világot egyesít a képzelet kötelékével. A filmszakértõ Jean Epstein mondja, hogy a metafora ,olyan tantétel, amelyben átmenet nélkül ugrunk a feltevésbõl a következtetésbe'. Pontosan így van." Federico García Lorca Összes Mûvei, II., Magyar Helikon, 1967, 734. o.
    García Lorca azonban éppúgy, mint Mészáros, különbséget tesz az általánosabb "költõi kép" és egyik alesete, a "metafora" közt, jóllehet a "metafora" szónak a spanyolban is, az olaszban is van általában vett "költõi kép" jelentése - ahogyan András László értelmezi fordításában. Mészáros könyvében fontos a különbség, hiszen õ a szintén költõi kép hasonlattal szemben tulajdonít a metaforának központi szerepet a modern lírában. - A szerk. megjegyzése).

3 Lásd a Petõfi-elemzést - a mûvészi állandó és változó problémájával kapcsolatban - az Irodalom és szocializmus-ban.

4 Láttuk az efféle kifejezéseket: "Egem az ésszel fölfogott / emberiség világossága." (Már régesrég...) "Ezüstös fejszesuhanás / játszik a nyárfa levelén." (Reménytelenül); "vagyok mint a hideg, világos és nehéz." (Nincs közöm senkihez); "Eszmék északi fénye..." "Fogalmad úgy világít, mint ott kinn a nyers tél / s igazad van!" (Mi emberek); stb. Tegyünk hozzá még néhányat: "Tündöklik, mint a gondolat maga, / a téli éjszaka." (Téli éjszaka); "Ez éles, tiszta szürkület való nekem. / Távol tar ágak szerkezetei / tartják keccsel az üres levegõt. / A tárgy-egyén mind elválik a többitõl, / magába mélyed és talán megsemmisül." (Szürkület); "Tenyerembe tettem a lelkem: / nézd meg milyen szép százlátó üveg! / De Õ gyémántokat szedett elõ! / Mert Õ az embert sose érti meg." (Tenyerembe tettem); "Erõs, kemény, / gyémánt a mennybolt." (Zúgó, fehér...); "s mint a valóság heveny láz után / úgy ragyog és világít / lelkemben, mely világot áhít, / az emberi fölszabadulás." (Mint a Tejút...)
    Gyakran föltûnik József Attila költészetében a csend valamilyen képe: "Fülelt a csend - egyet ütött." (Eszmélet); "Bennem a múlt hull, mint a kõ / az õrön által hangtalan. / Elleng a néma, kék idõ. / Kard éle csillan: a hajam -" (Reménytelenül) - "Ezüst sötétség némasága / holdat lakatol a világra. / A hideg õrön holló repül át / s a csönd kihûl. Hallod-e, csont, a csöndet? / Összekoccannak a molekulák." (Téli éjszaka); "Ha a hold süt, néma, síron túli fény, / álmomba' kinyílnak a termek." (Ha a hold süt....); "Szoktatom szívemet a csendhez." (Óda); "mert álmaimban megjelent / emberi formában a csend / s szívében néha elidõz / a tigris és a szelíd õz." (Csak az olvassa...); "Mögötte mennyi hallgatag / hideg kenyér és pléhdoboz, / megdermedt dolgok halmaza - / kirakat-üvege-idõ." (Fagy); "Kitágul mint az ûr, az elme; / a csöndbe térnek a dalok." (Kiknek adtam a boldogot...); stb.
    Efféle képekhez és metaforákhoz nemritkán társul a "hideg", "hûvös", "fagyos", "kemény", "merev" stb. jelzõ, hogy hatásosabban idézze föl a magány légkörét. Természetesen egész különleges magányélményrõl van itt szó, amelynek uralkodó vonása az elemi tiltakozás az ember elszigeteltségét meghatározó feltételek ellen. Ebbõl a magatartásból születik a csend-magány párhuzamban József Attila metaforikus világának egy másik jellemzõje: az egyén és a kozmosz viszonyával kifejezett, állandó aggodalom. Már láttuk ennek néhány fokozatát a következõ versekben: Õs patkány terjeszt kórt... ("egünkre, hol kínok ragyognak, / a költõ hasztalan vonít... / Ó, csillagok, ti! Rozsdás, durva / vastõrökül köröskörül, / hányszor lelkembe vagytok szúrva -"). Eszmélet ("a csillagok, a Göncölök / úgy fénylenek fönt, mint a rácsok / a hallgatag cella fölött."), valamint Reménytelenül ("A semmi ágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog, / köréje gyûlnek szeliden / s nézik, nézik a csillagok."). E viszony kétértelmûsége - amit láthatunk, ha összevetjük az Õs patkány... és a Reménytelenül földolgozásmódját - nagy meg-jelenítõ erõvel bukkan föl a Miben hisztek... címû versben.

Miben hisztek, ti makacs égitestek,
hogy föllobogva
lángokkal egymásnak nem estek,
csak kerülitek egymást óvakodva?
Szerelem tart-e, béke és igazság
titeket féken,
vagy pisla, hunyorgó ravaszság,
mely farkasszemet néz az ürességben?

Így hát még a börtön képében is föltûnhet valami derûs. Azt olvassuk a Jaj, majdnem.... címû versben:

Csillagok rácsa csillog az egen;
ilyen pincében tart az értelem!
A mindenséget, asszonyok
ki vetné szét velem?

valamint az Én, ki emberként... címûben:

Este van, mindent körüláll a csillag,
lásd, a mindenség aranyos kalitka,
benne itt vagy, én csevegõm, óh itt vagy,
           rabmadaracskám!

Amint látjuk, a kozmikus metaforák érzelmi töltése a társadalmi magány kifejezését célozza még akkor is, amikor valami derûs mozzanat bukkan föl a képekben. (Magától értetõdik, ez a magány még drámaibb hangsúlyt kap, ha a vers hang-ütését olyan kifejezések uralják, mint "kemény mennybolt", "vas-színû égbolt" "merev éjszaka fénye" stb.).
    Ám ez a metaforai állandóság, amiben a legcsekélyebb nyomát sem leljük a József Attila kortársai közt oly gyakori manierista merevségnek, azért válik lehetõvé a szocialista költõ számára, mert képes a "változót", az Irodalom és szocializmus-ban kifejtett elvekkel összhangban, mint "végsõ szemléleti egészt" megragadni, vagyis mert képes eljutni a legkülönbözõbb embertelen megnyilvánulások gyökeréhez: az emberi eldologiasodáshoz és elidegenedéshez. Így a valóság József Attila-i visszatükrözésében titáni tiltakozás jelenik meg a "merev dolgok" uralma ellen. ("Bemásszák lelkünket a gépek, / mint aluvót a bogarak." Õs patkány terjeszt kórt...; "Szemeidbõl a csillogás kihagy, / megtanulnak a dolgokra meredni." Eszmélet; "megdermedt dolgok halmaza" Fagy; "neve, ha van, csak áruvédjegy, / mint akármely mosóporé" Mondd, mit érlel...; "Csak nézzétek, a drága jószág / hogy elvadult, a gép!" A város peremén; "Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, -" Emberek; "Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek, / de mind-mind pénzre vált reményt: ki szenet árul, ki szerelmet, / ki pedig ilyen költeményt." Világosítsd föl; "A csecsemõ / is szenvedi, ha szül a nõ. / Páros kínt enyhíthet alázat. / De énnekem / pénzt hoz fájdalmas énekem / s hozzám szegõdik a gyalázat." Nagyon fáj; "Jogállamban a pénz a fegyver." Gyönyörût láttam; stb.) De közben a legvilágosabban kiderül, hogy nincsen semmi lényegükbõl fakadó embertelenség magukban a dolgokban, hanem az ellentmondásos emberi viszonyok idézik elõ az elidegenedést a valóság minden szeletében. "A tárgy-egyén mind elválik a többitõl", mondja József Attila, és ebben a tényben jelöli meg az okát, amiért a dolgok világa olyannak mutatkozik, amilyennek. Így hát a magány és csend, "megdermedt dolgok halmaza" és "merev éjszaka", "égi hûvösség" és "kemény mennybolt" (vagy akár: "szép embertelenség", Téli éjszaka) nem más, mint metaforikusan megragadott, különbözõ aspektusa egy rendkívül bonyolult, "össze-vissza", "kúsza" emberi helyzetnek, s miként József Attila mondja: "egyénileg megoldhatatlannak".
    Ebbõl az alaphelyzetbõl következik, hogy a természet (földi és kozmikus méretekben) nem petõfis tárgyilagossággal ábrázolódik József Attila lírájában, hanem olyan hangvétellel, amely fõleg 1932-tõl a magányos ember és a természet viszonyának mélyreható kétértelmûségét és kettõsségét (szolidaritás és börtön) helyezi elõtérbe. (Emlékezzünk ennek kapcsán arra, amit a "muszáj-Herkules" modern problematikájáról mondottunk.) Ennélfogva mindig az ábrázolt különös helyzet dönti el, hogy ennek az alapvetõ kettõsségnek melyik aspektusa érzõdik nagyobb erõvel a természeti képekben. (Gyakran mindkettõ megjelenik ugyanabban a versben: Téli éjszaka, például.)
    A József Attila-i költészetben nagyon fontos helyet foglal el az "üveg" metaforája ("ablak", "kirakat" stb.). Kettõs jelentése van: egyfelõl úgy jelenik meg, mint ami elidegeníti a embertõl a tárgyakat, amelyek hozzá tartoznának, "megdermedt tárgyak halmazává" változtatva így õket (József Attila költészetében maguk a tárgyak is gyakran lázadnak a dolgok ilyetén állása ellen; vö. ebben a vonatkozásban a következõ jegyzettel), másfelõl meg olyan erõként, amelyik elidegeníti az embert a többiektõl, és magányossá teszi. Az elsõ jelentéssel kapcsolatban hivatkozunk a következõ versekre: Fagy ("megdermedt dolgok halmaza - / kirakat-üvege-idõ"); Bérmunkás-ballada ("fiunk az utcán, üveg alatt / nézi csak építõkockáját"); Ha a hold süt... (ahol a "fagy" viszonyainak elutasítása a kirakat szétrombolásának indulatos képében jelentkezik: "... olvad a jég, / szétfreccsen iromba szilánkja, / mint déligyümölcs-kirakat üvegét / öklével a vágy ha bevágja.") A második jelentésre példák: Invokáció ("Hölgyek, urak, ismerõsök... / Rájuk vagy utalva. S mintha néznétek egymást / ablakon át. / - Csörrenjen meg az üveg! Énekeld a / munkások dalát."); Magad emésztõ ("Világomon, mint üvegen át / hallgattam új álmod madara dalát. / Azt hittem, annyi az ének, / amennyi a magány üvegének / vastag tábláin átszüremlik.").
    Amint látjuk, a József Attila-i költészet metaforái kölcsönösen függenek egymástól, és különös állandóságuk a kor alapvetõ emberi viszonyainak mûvészileg adekvát megragadásából következik. A metaforák (amilyen például az "üveg"-é) "két világot" egyesítenek, amelyek az elidegenedés és az eldologiasodás miatt a jelenségek szintjén úgy látszanak, mintha semmi közük sem volna egymáshoz, ám valójában az alapvetõ emberi viszonyok ellentmondásaiban találnak közös nevezõre. Mélyre hatol tehát József Attila költészete, mert -kölcsönösen összefüggõ metaforáival mélyen fekvõ valóságos, de különbözõ természetû parcialitásoktól elkendõzött, kölcsönös összefüggésekre derít fényt. A József Attila-i metafora-világ roppant szuggesztív ereje elválaszthatatlan a metaforáknak ettõl az állandóságától és koherenciájától. De állandóság és -koherensség nem lehetséges rész és egész valódi viszonyainak adekvát visszatükrözése nélkül. (Úgy célba venni viszont az állandóságot, hogy e törekvésünket valamely parcialitásra alapozzuk, szükségképpen a manierizmus egyik vagy másik formájához vezet.) Ebben az összefüggésben érthetjük meg igazán, miért ragaszkodik annyira József Attila az ábrázolásnak mint "végsõ szemléleti egésznek" a kritériumaihoz.

5 Csupán röviden említjük a József Attila-i kompozíció és ábrázolás néhány tipikus vonását:
    1. A természet megszemélyesítése. Szemügyre vettünk már olyan mozzanatokat, amelyekben a természet a magányos költõ segítségére siet (a hangya a Bánat-ban; a csillagok a Reménytelenül-ben). Más típusa a megszemélyesítésnek, amikor természeti tárgyak tûnnek elénk emberi álmokkal és vágyakkal (így a "fák magányosok" és "rügyre gondolnak mormolva" Fák; az állomás õszi képe pedig: "Fáradtság üli a teherkocsit, / de szuszogó mozdonyról álmodik / a vakvágányon, amint hazatér." Õsz). S igencsak fontos formája a természet József Attila-i megszemélyesítésének, amikor ez az embertelen eldologiasodás ellen tiltakozik, ahogyan az "üveg" metaforája kapcsán szóltunk róla. (Beszél a tej; Buza; és néhány sor erejéig még számos más vers. Emlékezzünk rá, hogy már a fiatal József Attila költészetében fölbukkan a kép: "Bezárva okos õrültek közé, / szenvedünk, mint az eldugott kenyér." Magyarok.) Ehhez a típushoz társíthatjuk a népi hangvételû "átokmondókákat", amelyekben az ember elidegenedett tulajdonának hûséges õrei, gazdáikkal egyetemben, átkot kapnak a fejükre szemléletesen fölidézett természeti csapások képében. Klasszikus példája ennek az Áradat, amelyben a csermely csõsze elkergeti az öt szegény fürdõzõt, dühödt válaszát váltva ki ezzel a szegény-természetnek.
    2. Az eszmei tartalomnak megfelelõ atmoszféra teremtése, amely költõi általánosítások formájában, a környezetnek, a tájnak, az adott költemény különös helyzetének szemléletes ábrázolása révén jut kifejezésre. Láthatjuk, hogy József Attila csaknem minden nagy programverse természeti képek fölidézésével kezdõdik.

    A Dunánál:
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívembõl folyt volna tova,
zavaros, bölcs, és nagy volt a Duna.

    Eszmélet:
Földtõl eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegõben semmi pára,
a csilló könnyûség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

Ugyanígy A város peremén, Elégia, Téli Éjszaka, Március, Levegõt! Hazám és még egyéb versek. (Az elõzõ jegyzetben említettük, hogy egyazon versben is meg-jelenhet két ellentétes intonáció, atmoszféra, összhangban a bennük kifejezett emberi viszonyokkal.)
3. "Burkolt" jellemzés ténybeli kontrasztokkal. Ez roppant tömörséget és ugyanakkor szuggesztív intenzitást kölcsönöz a József Attila-i versnek. Vegyünk két egyszerû példát. Az egyiket a Harmatocska címû költeménybõl:

Milyen könnyû a menny!
A mûhely már sötét.
 

    A másikat a Kosztolányi halálára írott versbõl:

Téged már csak a féreg fal, szeret,
mint mi a csirkét, bort...

Amint látjuk, a "leíró" kontrasztok egymásutánja kötelezõ magyarázatot sugall, ezek azonban nyíltan megfogalmazva retorikusan hangozhatnának. Ez a ténykontrasztos ábrázolás igen gyakori József Attila költészetében.
    4. Szubjektív és objektív elemek szövedéke. Szemléletes példa rá az Õsz befejezése:

Ki figyelte meg, hogy, míg dolgozik,
a gyár körül az õsz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy õsz lesz s majd fûteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

Gondoljunk emellett a József Attila-i ábrázolásmódnak fõképp a második fejezetben adott elemzésére.

6 Barátjának, Nagy Lajosnak 1934. április 16-án küldött levelében azt írta József Attila a külsõ forma problémájáról: "... a vers éppen azért kötött kívül, mert belül, tartalmilag folyékony. Víz pohárban, gáz pneumatikban. Ha kiszúrod a gumit, a gáz elillan, tartály, tehát - rugalmas vagy merev, azaz szilárd - külsõ forma nélkül a költõ nem mondhatja el, amit akar." És számos alkalommal tiltakozik a "szabadversek versérzéket rontó divatja" ellen, kiemelve, hogy a külsõ forma elemei - a rím, például - képekben egyesíthetik a visszatükrözött valóság elemeit, amelyeknek közvetlen mivoltukban nincs semmi közük egymáshoz. (Vö. Ady-vízió.) A külsõ forma fegyelmének különös jelentõsége van a modern korban, amikor a mûvészileg tükrözött mozzanatok "folyékonysága" végletes jelleget ölt, s ez a teljes fölbomlás irányába hat. József Attila tragikusan keserû gúnnyal fejezi ki ezt a problematikát egyik utolsó versében. Szürkület:

Csak egy bizonyos itt - az, ami tévedés.
Még jó, hogy vannak jambusok és van mibe
beléfogóznom. - Járni gyermek így tanul.

Ez a tragikus hangütés tudatosságot is kifejez - ami korábban is jellemezte József Attila gondolkodását -, annak tudatát, hogy ez nem hoz megoldást, tehát nincs kiút. (Az öngyilkosságát megelõzõ hetekben azt mondogatta József Attila, hogy nem tud már verset írni. Senki sem vette komolyan e szavait, még a halálát követõ magyarázatokban is csak mint "õrültségének bizonyítékát" emlegették. Nem voltak képesek megérteni nagy terhének és tudatosságának a jelentõségét s a válság horderejét, amelyet le kellett volna gyûrnie. Ez talán némi fogalmat adhat a tragikus elszigeteltségrõl, amelybe került a költõ még megmaradt kevés barátja és rokona között is.)
    József Attila bonyolultságukban vizsgálta a forma problémáit. Miközben kiemelte a "szilárd külsõ forma" fontosságát, azt is erõteljesen hangsúlyozta, hogy a külsõ forma virtuozitása korántsem jelent formai tökélyt. Babits-bírálatában azt írta, hogy "...az írott forma tárgyi mûvészete nem a mérték, ütem és rím kellékeinek kiállításában, panorámájában, hanem a mû legbensõbb indítékai, mozzanatai helyzetének váltogatásában áll. Az elsõ mozzanat uralmát fokozatosan átengedi a másodiknak s ez a harmadiknak. Majd az elsõ mozzanat újból kibontakozik, de gazdagabban, és a szintén gazdagabban jelentkezõ második mozzanat mögé húzódik. És így tovább, mindaddig, míg nem kész az írásmû, amikoris azt látjuk, hogy a motívumok tulajdonképpen átvették lassacskán egymás jelentését és jelentõségét, - a végire érvén már csak egyetlen egy mozzanat, motívum áll elõttünk, ami nem más, mint maga a mû." Tehát a konkrét tartalomtól elválaszthatatlan belsõ formának óriási jelentõsége van ebben az összefüggésben. Világosan megfogalmazódnak ezek a kölcsönös összefüggések az Irodalom és szocializmus egyik részletében is: "A valóság ellentétei a mûben ritmusként szerepelnek. A versköltõk élnek a legföltûnõbb ritmussal, - a versköltõk használják a legföltûnõbb ellentéteket. (Egy hattyú száll fölöttem magasan, Az zengi ezt az édes éneket, Oh lassan szállj és hosszan énekelj, haldokló hattyúm, szép emlékezet! Petõfi.) Miért? Mert a valóság formás, tehát a valóságnak is kettõs minõsége van. A formás valóság különbözõnemûek folytonossága. Különbözõnemû mivoltára irányul alakító értelmünk és folytonosságához tapad szemléletünk. Ez dialektikusan történik... Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy a mûben, amely végsõ szemléleti egész, a valóság ellentéteinek, összefüggéseinek ritmust kell adniok, mert különben az összefüggések, ellentétek szemléletisége elsikkad. És más oldalról - a mû ritmusának ellentétet kell az értelem tudomására hoznia, mert különben a ritmus nem valóságos, úgy a mû nem lehet egész. Hisz több dolognak (hangnak, stb.-nek) egyetlen egészként való szemlélete csak ritmusosan lehetséges." (Kiemelések József Attilától.)
    Amint látjuk, a József Attila-i fölfogásban a külsõ formának konkrét igazolásra kell találnia (az általános a "pneumatik" képében nyert kifejezést) a belsõ formához fûzõdõ kapcsolataiban. Az adekvát ritmusnak mint a valóság ellentétei mûvészi megfelelõjének, s ennélfogva a különnemû mozzanatok folytonossága által jellemzett struktúra különös visszatükrözésének elemzése egyike József Attila legfontosabb esztétikai elveinek. Így a legnagyobb mérvû formai szigor, amivel érett költészetében találkozunk, összhangban áll egy összefüggõ esztétikai koncepció-val, s ez a külsõ formának is megszabja helyét, ami megilleti a végsõ szemléleti egész létrehozásában.

7 Az a tény, hogy József Attila számos verse a hagyományos mûfajokhoz kötõdik, vagy pontosabban különleges megújítása azoknak (ódák, elégiák, himnuszok, dalok, balladák), természetesen szorosan összefügg a külsõ és belsõ forma problémájával. A központi kérdés mindenképpen a részlet és az együttes, a rész és az egész közti viszony. Állandóság híján nyilvánvalóan nem beszélhetünk mûfajokról (a mûfajok eszméjét támadó esztétikai elméletek csakugyan minden állandóságot tagadnak az intuicionizmus nevében), de adekvát - manierizmusokkal ellentétes - állandóság nem születhet másból, ahogy láttuk József Attila meta-fora--világával kapcsolatban, csakis az egészet alkotó, mélyreható, kölcsönös viszonylatok mûvészi megragadásából. Ezért a költõ csak akkor képes különös helyzetének belsõ követelményeivel összhangban megújítani a hagyományos mûfajokat, ha megoldotta, s nem pusztán formálisan, a mûvészi identitás problémáját. Máskülönben arra irányuló kísérletei, hogy valamiféle "szabályosságot" (a külsõ formából vagy a mûfajok jellegzetességeibõl fakadót) állítson elõ saját költészetében, szükségképpen azt a funkciót fogják betölteni, hogy valaminõ formális identitást teremtsenek számára, tehát ennek szubjektivista jellegétõl nem szabadulhat. (A mûfajok funkciója ellenben az, hogy éppenséggel bizonyos objektív szabályosságát hozzák napvilágra a valós szerkezetnek. De megint csak: objektív szabályosságokat csak a totalitás összefüggéseiben lehet megragadni, míg hogyha az egésztõl elszigetelt parcialitást rögzítik ezen a szubjektivista módon, az eredmény fölületesség benyomását kelti - a részlet és az együttes viszonyában teljesen jelentéktelen "szabályosságok" abszolutizálásának köszönhetõen, emlékezzünk csak rá, ahogyan József Attila bírálta a babitsi költészet "közhelyességét" -, s egyben modoros merevség és akadémizmus benyomását is.) A formai külsõségek révén megvalósított mûvészi azonosság - tehát az identitás mint modor - ténye paradox módon közömbössé teszi, hogy vajon ez az azonosság szigorúan betartott formában vagy a forma formalista tagadásának vissza-visszatérõ szabályosságában nyilatkozik-e meg. (A klasszicizmus formai jellegzetességeinek idejétmúlt kultuszában egyfelõl, s a formai fölbomlásban - a dadaizmustól és a szabadverstõl az action-painting-ig stb. - másfelõl, mûvészi azonosságként, a modor közös.) József Attila költészetében a formai szigor és a mûfajok megújítása egészen más természetû. A mûvészi azonosság az õ költészetében a valósággal való eleven kapcsolat alapján valósul meg, felöleli a kor bonyolult problematikáját s a rész és egész alapvetõ kölcsönös viszonyait. Így tehát az állandóság, amelyet József Attila költészetében tapasztalunk, objektív kölcsönviszonyok következménye, ezek a kompozíció szintjén nyilvánulnak meg olyan jellegzetességekben, amelyek természetes vonzódást mutatnak a hagyományos mûfajokhoz.
 
CSALA KÁROLY FORDÍTÁSA