OLVASÓLÁMPA
 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Három könyvrõl

Kassák Lajos: Reklám és modern tipográfia (Kassák Lajos Múzeum)
Varga Lajos, szerk.: A magyar szociáldemokrácia kézikönyve (Napvilág)
Fekete Gyula, szerk.: Százak Tanácsa (Trikolor)

Kassák Lajos néhány versét a harmincas évek elejétõl ismertem, s ekkoriban találkoztam Ma példányokkal is; személyesen az ötvenesek közepén ismertem meg, és szinte hetenként láthattam kis mûvész- (és nem írói!) csoportjában. Az ötvenes évek végétõl egy pár évig életmûkiadásának szerkesztõje voltam, némely mûvét már kéziratban olvastam. Minderre csak azért emlékezem, hogy kiemeljem: még életmûvének és személyének mélyreható ismerete után is tud bámulatra méltóan újat mondani - a zseni utóvégre határtalan. Nemrég, a frankfurti könyvvásár alkalmából megjelent egy gyönyörû könyv (díjat is nyert), melyben az életmû mai gondozója, Csaplár Ferenc Kassáknak a nyomdászattal és reklámmal kapcsolatos ismeretlen mûveit gyûjti egybe, számos (szintén többnyire alig ismert) képpel. (Kassák Lajos: Reklám és modern tipográfia.) És a "bámulat"? Az, hogy ez a mûvész és író, a nem egykönnyen befogadható modernségnek európai viszonylatban úttörõ mestere miként ver hidat ez avantgard újszerûség és a hétköznapok (kapitalista körülmények közötti!) gyakorlata, sõt az elképzelt, korántsem utopisztikus szocialista jövõ, a dolgozó tömegek reménybeli uralma között. Mert a szocialista mozgalmak alapvetõ hibái közé tartozott, hogy vezetõinek korlátoltsága okán a mozgalommal szolidáris avantgardot képtelen volt megérteni s a mindennapokba beépíteni, pedig a mûvészekben megvolt a hajlandóság arra, hogy ne csak konstruktívan, hanem közérthetõen, az emberi lét törvényeit megfogalmazva szolgálják a (szocialista?) jövõt. Kassák ez "új" könyve azért perdöntõ, mert a legközönségesebb, mindennapi propagandáról és reklámról szólva, itthon és -Németországban már a húszas évek-ben egyaránt bátor társadalomkritikát gyakorolt s egy közösségi társadalom képét érzékeltette, ugyanakkor kimondta, hogy a hirdetésnek a jelen körülmények között is közérdeket kell szolgálnia: a minõséget eljuttatni a mind -szélesebb körû "fogyasztókhoz". És mintegy mellesleg valóságos summázatát adja (népszerû!) esztétikájának is. Annak, hogy a szépnek és (jó ügyekért) hatásos mûvészetnek mindig szolgálnia kell a dolgozó népet, sõt nemzeti érdeket is. Lásd például a Horthy-korszakban hazai áruk fogyasztására irányuló - ma is követésre méltó - "Magyar hét" együttérzõ és kritikus vizsgálatát, vagy a tipográfia törvényeinek summás foglalatát, amelyben Kassák nem is képvisel következetesen "avantgárd" álláspontot, mert a gyakorlat révén "menetközben" rájön, hogy a Bauhaus szellemében végsõkig leegyszerûsített, talp nélküli, ún. "groteszk" betûk nem oly olvashatóak, mint a kõbe való bevésés révén már a rómaiaknál kialakult "antikva". Mellesleg a jelen könyvet az egységes szellem jegyében ilyen modern, "groteszk" betûkkel szedték - és ez egyáltalán nem zavarja az olvasót.
    Szép, és kis terjedelme ellenére nagy könyv, amely alapos vizsgálatot kí-vánna. De hiszen el is készült a szükséges elemzés: a mû függelékében olvasható Csaplár Ferenc átfogó tanulmánya, amely terjedelmében meg is haladja a rövid kassáki szövegeket. Egy dolog nem emelkedik ki eléggé: Kassák következetes antikapitalista és szociáldemokrata politikuma. Mert Kassák -szo-ciáldemokrata volt egész életében (szovjet rokonszenvekkel): kiemelkedõ képviselõje annak a munkásosztálynak, amelyet annyiszor igyekeztek korlátozni és - sajnos, nem sikertelenül - kordában tartani.
    A magyarországi szociáldemokrácia története eleddig nem is volt földerítve - most errõl is megjelent egy hatalmas kötet, valóságos enciklopédia Varga -Lajos szerkesztésében, húsz munkatárs közremûködésével, A magyar szociál-demokrácia kézikönyve. Hiteles és jól dokumentált leírása ennek a hatalmas mozgalomnak, amely létrehozva az elsõ hazai tömegpártot, száz éven át átlagban mintegy százezer embert vont be aktív politikai tevékenységbe, éspedig a magyar történelemben elõször az ellenzék oldalán, a hatalom birtokosai-val szemben a szegény emberek, elsõsorban a munkásosztály érdekeinek harcos képviseletére. Nem volt ez igazán forradalmi párt, ezért soha nem is találkozott igazán a kommunistákkal, de voltak saját káderei, elsõsorban (már a század elején) a szakmunkásságból kiemelkedõ új, politizáló munkásértelmiség soraiból, mely (olykor hivatásos) tisztségviselõit is adta. Elvük az volt, ahogy Justus Pál fogalmazta: "Ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért" - de az 1948-ban kikényszerített munkásegység nem igazi szocializmust hozott, többek között azért, mert a szociáldemokráciával kezdettõl összeforrott szakszervezeteket látszat létre szorította.
A kötet minderrõl híven beszámol, kivéve a Szociáldemokrata Pártnak 1990-ben elszenvedett katasztrofális vereségét, amit a korábbi idõszakok eredményeivel ellentétben még csak nem is regisztrál - jellemzõ, hogy a pártbukás "üdvöskéjének", Petrasovits Annának nevét csak egyetlen oldalon említi. Méltán sok szó esik viszont a másik Annáról, aki nemcsak politikussá, hanem államférfivá nõtt: Kéthly Annáról, mint még további 99 szociáldemokrata vezér-egyéniségrõl, s ez a lexikonszerû arcképcsarnok igazán imponáló; ebben szerepel (szintén Csaplár tollából) Kassák politikai arcképe is. A lista szereplõi egy kivétellel (Fejtõ Ferenc), sajnos, mind halottak, nem egy közülük a Szovjetunióban a sztálini, itthon a nyilas, a Rákosi-féle önkény áldozata, de így együtt a magyar politikai életnek alighanem legkülönb galériája, benne a talán legkiválóbb Mónus Illéssel.
    Így fest tehát a múltbéli szociáldemokrácia. És hogyan látja a mai helyzetet a jobboldali értelmiség? Nem egészen érthetõ, hogy tagjai miért húzódoznak úgy a jobboldali megjelöléstõl? Mert mi a jobboldali? Legyünk jóhiszemûek, ne azonosítsuk eleve a reakcióssal; állapítsuk meg, hogy egy "transcendens idealizmus" a világnézeti alapjuk (e kifejezést még hatvan éve a nagyszerû evangélikus lelkésztõl, Keken Andrástól hallottam), továbbá ezzel összhangban a konzervativizmus, a nemzeti jelleg (s gyakorlatban annak túlhangsúlyozása), a népiséghez való (szociológiai, néprajzi, mûvészeti-irodalmi) kapcsolódás és így tovább, egészen a sokszor értelmes, emberséges új pápai bullákig. Ezek a jobboldali erõk ma a Magyarok Világszövetségének védõszárnyai alatt mûködnek, nem is okvetlenül rosszul. A világszövetség egyik hangadója, Fekete Gyula szerkesztette hatalmas kötet, a Százak tanácsa, egy, szintén a világszövetség égisze alatt mûködõ Nemzeti Együttmûködési Bizottság által kiválasztott száz prominens személyiség rövid írásait gyûjti egybe, sok érdekes észrevétellel, sõt elképzeléssel. A száz hiteles ember listája 1997-ben úgy állt össze, hogy e bizottság megkérdezett számos egyesületet, hogy kik a legkiválóbb honfitársaink. No, persze a megkérdezettek eleve meghatározták a válogatás irányát, a baloldali szervezeteket tán meg sem kérdezték, vagy azok nem válaszoltak, így aztán olyan névsor jött létre, melybõl hiányzik az elejérõl Baranyi Ferenc vagy (akkor még élt!) Bozay Attila, a végérõl Vekerdy László, középrõl - mondjuk - Jancsó Miklós, Kornai János, Marx György, hogy csak kapásból hiányoljak némelyeket. Ám a névsor - egészében - mégsem megvetendõ; a százból mintegy kilencvenen írtak, bár ezekbõl az írásokból tizenöt másodközlés vagy korábbi alkalomra készült elõadás volt. Bármily szép és elgondolkodtató amit például Makovetz Imre vagy Sánta Ferenc, Mózsi Ferenc írt (nekem ezek tetszettek leginkább), de a tetszésnél is fontosabb volt Márton János átfogó tanulmánya a falu gazdaságáról (bár Torgyán úr és minisztériuma foglalkoznék e kérdéssel ilyen színvonalon!), vagy Pungor Ernõ rövid cikke a tudományos kutatás gazdasági vonatkozásairól, no és a szerkesztõ, Fekete Gyula újabb - indokolt - siráma megmaradásunk mind haloványabb reményeirõl. A "sirám" szót nem ironikusan használom, hiszen Fekete több, annak idején nehezen megjelentethetõ, és senki által figyelembe nem vett könyvét szerkesztettem - most azután (nem fé-lek kimondani) itt a népesedési katasztrófa.
    Érdemes olvasni ezt a kötetet, persze kritikával, hiszen az Európai Unió összeomlását jósoló cikkek éppúgy fölöslegesek, mint a Trianon revíziójára célozgató írások, mert a határmódosítást óhajtó honfiak csak arról feledkeznek meg, hogy - például - Erdélyben már száz -évvel ezelõtt román többség volt. Még -Nemeskürty Istvánnal is vitatkoznék, aki a század kilenc, erõszakos halált halt miniszterelnökével kapcsolatban azt mondja: "Ebben az évszázadban [...] nem akadt államférfi, akit a nemzet egésze elfogadott volna." De ez nem a nemzet, hanem a politikusok bûne volt - és ezért nem tudom Nemeskürtyvel együtt részvéttel nézni Tisza István vagy Bárdossy végét.
De hogy most mit kíván a magyar nemzet? Egyetérthetünk azzal: feleszmélést a "köteles honfibúból", szavazásban való részvételt, új népesedés-politikát, a privatizáció felülvizsgálatát, a milliárdosok elszámoltatását, a korrupció, a bûnözés visszaszorítását, környezetvédelmet, tisztességes médiát és így tovább. Ehhez pedig nem kell a Százak Tanácsa tagjának vagy akár keresztény-nemzetinek lenni.

FEKETE J. JÓZSEF

A feledés zöld füvérõl

Radovan Zogovic: Veljko Ostojic krónikái

   Ha választanunk kell - tragédia vagy bohózat - élet,
   ne köntörfalazz, eunuchként ne kétszínûsködj, ne színlelj:
   légy könyörtelen, rá se nézz arra, aki kérlel téged -
   tragédiát, tragédiát adj a színre!
                                            (Zogovic: Színpad)
 
Csala Károly fordítói bravúrjának kívántam a nyomába eredni a montenegrói (Crna Gora-i) származású Radovan Zogovic (1907-1986) Veljko Ostojic krónikái címû elbeszéléskötetében, de a szövegbeli kalandozás a fordítón túl mégis magához a szerzõhöz vezetett. -Veljko Ostojic három krónikája, illetve a kötet három elbeszélése olyan, a magyar olvasó számára egzotikus világról számol be, ahol csúfság az öregség s talán-talán a legnagyobb szégyen, ugyanis a szüntelen vérbosszúk közepette az életben maradás ténye a gyávaság feltételezésével egyenlítõdött ki. A történetek mesemondójának, Veljkónak a születésekor az anyjának két fivére és hét unokafivére volt, de egyikõjük se érte meg Veljko öccsének másfél évvel késõbbi születését. Ugyanis szüntelenül öltek és ölettek.
A történetekben az a nyíltság és kendõzetlenség a megkapó, amivel Zogovic a dacos, büszke, vérzõ szívvel kegyetlen, érzékeny, pökhendi népérõl ír, nem leplezvén hibáikat és nem hangsúlyozván erényeiket. Kórképet mutatnak ezek az elbeszélések a montenegrói hegylakókról, gazdag lélekrajzzal, szokás- és hiedelemviláguknak a fikcióba való beépítésével tárván fel a betyár-kodó múlt szorongató örökségét.
A három történet után már nem lehetett megállni, el kellett olvasnom Zogovic hozzáférhetõ munkáit. Így került sorra az Ott fenn a hófödte hegyekben címû kisregény, valamint a verseibõl való válogatást tartalmazó, A szerelemrõl, utólag címû testes kötet. Az elõzõ teljességében, az utóbbi nagyrészt Csala Károly fordítása, akit úgy látszik, foglyul ejtett Zogovic mûvészetének bûvköre. Ezek után jutottam el az igazi felfedezéshez, a montenegrói szerzõ elbeszélõ költeményéhez, amely végsõ változatában 1958-ban jelent meg Dosljaci - Pjesme Ali Binaka (A jövevények - Ali Binak -versei) címen.
A tizenkét versbõl épített költõi beszély egy agg, magára maradt metóhiai szkipetár szemszögébõl mond gyászbeszédet mindaz fölött, ami az albán népnek szent volt és az életet jelentette, de a régi (értsd: a II. világháború elõtti) Jugoszlávia nagyszerb törekvései folytán a Koszovóra telepített szerbek és montenegróiak kést döftek a szántókba, és elvágták a siptárok gyökereit. Szentségtörõ könyv ez a jelen idõben, amikor mindenki a koszovói katasztrófa okát keresi, hogy magyarázatot találjon egy egész ország lebombázásának tényére. De ugyanilyen szentségtörõ leleplezés volt a versciklus elsõ, 1937-es (!), majd 1947-es megjelenése, noha sikerült elkerülnie a cenzor figyelmét. Az Ali Binaknak tulajdonított verseknél a szkipetár név nemcsak a fikció része volt, hanem álnév is egyben. Egyébként is nehezen elképzelhetõ, hogy éppen egy montenegrói, Belgrádban élõ író a nevét, nyelvét, otthonát, legelõjét vesztett, de továbbra is a feledés zöld füvének kisarjadásában bízó, meggyötört siptár szemszögébõl tárja fel a nagyszerb törekvéseket megvalósítandó atrocitásokat, a vérbosszúnak a hatalom által való tolerálását, a bírósági gyakorlatot, amely felmenti a gyilkost, amennyiben az áldozata siptár volt, a vérbaj és a malária kezelésének megtagadását az õslakosság körében, a betelepített jövevényeknek nyújtott kedvezmények pedig további rossz vért szültek, s végül a kedvezményezetteket is kiszolgáltatottá tették.
Radovan Zogovic poémája a mával teljes egészében kapcsolatot tartó alkotás. Példamutató erkölcse, a cenzúrát is elandalító metaforikussága, balladás elõadásmódja rangos esztétikai színvonalú, komplex alkotássá emeli e mûvet.
S még valami. A versciklusból született elbeszélõ költemény címe könnyen megfejthetõ rejtjel. A cím két tagja, egyfelõl A jövevények, másfelõl pedig az Ali Binak versei szemmel láthatóan utalnak az elnyomás viszonylataira, hogy kik az elkövetõk, és kik az elszenvedõk. S ezeknek a viszonyoknak az így, elõre való feloldása megkönnyíti a poéma homályosan fogalmazott részeinek értelmezését. (A jövevények magyarul A szerelemrõl utólag címû kötetben olvasható, Györe Imre fordításában. A szerk.)
*
Az azonban már aligha lenne könnyen megmondható, hogy Radovan Zogovic három montenegrói tematikájú elbeszélésének magyar nyelvû megjelentetését azoknak tartalmi vonatkozásai tették-e idõszerûvé, vagy a fordító Csala Károly állhatatosságának tudható be kötetben való kiadásuk. Érvek szólnak ugyanis mindkét lehetõség mellett. A kiadó az idõszerûséget hangsúlyozza, jelezvén, hogy az elbeszélés-trilógia felfoghatóbbá teszi a magyar olvasók számára elképzelhetetlen viszony- és értékrendszert, a hegylakók nyomorúságos, de rátarti létmódját, sajgó szívû vitézségét, ami századok óta motiválja a pusztító és önpusztító vérbosszút, amelynek nemzedékeken át lombosodott hagyománya visszaüt a balkáni testvérháborúk véget nem érõ sorában, el egészen a jelen öldöklésekig. Másfelõl azonban a fordító jeles törõdésének köszönhetõ, hogy Zogovic költészete és prózája -eljutott a magyar olvasóközönséghez. Legjobb érzésem szerint az aktualitás ténye mellett ez a fordítói munkán -minden bizonnyal túlnövõ intellektuális - esztétikai - morális kötõdés vezérelhette az egyébként szerbül 1968-ban kiadott három Ostojic-novella mostani megjelentetését.
A montenegrói mentalitást, a crnogorác gondolatvilágot, erkölcsi rendet nem ismerõket valóban varázslatos, egzotikus vidék kellõs közepébe csöppenti Veljko Ostojic három krónikája, a Véreink és vérbosszúink (Ocevi i osvete), a Gyerekek és gyerekkorok (Deca i detinstvo), és a Búbánat és lakodalom (Tuga i svatovi). Ezen a földön "csúfság az öregség s talán-talán a legnagyobb szégyen. Veljko Ostojic anyaági nagybátyái [...] a Radomilicek a Plavi-tó környékén éltek [...] egyik õsüket Decani monostorának solymáraként említi Decani Stefan adománylevele. Ráják voltak, vagyis a török birodalom keresztény alattvalói [...] Készek voltak bármikor fölzúdulni, ha valamelyik nemzetségtársukat, sõt, a fajtájukból bárkit csapás ér, akárha õket mindnyájukat ütötték volna, így hát szüntelenül öltek és ölettek."
A maszkulin, a keményfejû és egyben érzõ szívû magatartással a krónikában a feminin gondolkodás ösztönössége és tudatossága feszül szembe. A krónikamondó édesanyja a bátyjait vérbosszúban elveszítve, a gyász harmadik napján kijelenti, jó lesz dolog után nézni, mert a fivérek nélkül ugyan éhet a család, de kenyér nélkül már aligha. A parasztbölcselet azonban képtelen elnyomni benne a századok hagyományát: ugyanez az asszony maga szegõdik a hadsereg nyomába, hogy felismerje és rámutasson a vérbûnösre, és így teljesítse be a vérbosszút; maga rángatja le egy halott muzulmán nadrágját, hogy testvérbátyja árva fiának legyen miben járnia. Rátartiság, gõg, a végsõkig leplezett, de belülrõl egyaránt forrongó és mardosó érzelmek egyszerre mûködnek a krónika hõseiben, és a vállalkozó szellemû és bosszúálló elõdök leszármazottai históriájában. Ezekben a történetekben minden olyan egyszerûnek és egyértelmûnek tûnik, ám a cselekedetek motivációja mélységesen bonyolult. Zogovic metaforájával: "A hegyrõl minden olyan áttekinthetõnek és közelinek látszik, de kiszámíthatatlannak és távolinak bizonyul, ha gyalogol az ember."
Az elbeszélések kerete Boccaccio óta klasszikus: háromhavi magánzárka után tíz fogoly közös cellába kerül a vizsgálati fogdában, ahol leginkább úgy múlathatják az idõt, ha mindenki elmesél egy-egy történetet. Veljko Ostojic börtöntársa unszolására két históriát ad elõ, a harmadikat már ez a cellatárs közli, úgy, ahogy korábban Veljko mesélte neki, vagyis ugyancsak elsõ személyben, így az elbeszélés szerkesztésében semmilyen törésre nem kerül sor. A három monológ látszatra valójában magánjellegû krónika: a rokonsági kapcsolatok bonyolult ágazataira, a megélt és a hallomásból ismert sérelmek és hõstettek emlékezetbe-vésése vezeti az elbeszélõt, némely eseménynél huzamosabban elidõzve, a külsõ történéseket, társadalmi, politikai eseményeket csak érintõlegesen említve (noha az õsi szokások mellett azok igazítják a hõsök sorsát), s a rövidebb, elõre- vagy visszamutató konfabulációk után mindig biztosan visszatérve az elbeszélés medrébe. Közben azonban lélekrajzzal, a szokás- és hiedelemvilág ábrázolásával egy öntudatos nép krónikájának egy fejezetét is megfogalmazva, a szorongató örökséget, a betyárkodó múlt örökségét: hull a hó, belepi az ösvényt...
Fordításában Csala Károly életre keltette Radovan Zogovic gazdag nyelvezetét, érzékletes leírásait, drámai megjelenítéseit nagyszerûen közvetítette, s a magyar olvasótól valóban távoli fogalmakat árnyalatokban megközelítve tette nem csak értelmezhetõvé, hanem élvezetessé azokat, s Zogovic írásmûvészetét egészében a legmagasabb szinten tolmácsolta.
                             (Z-könyvek)
 
 
 
 
 
 

 
ILLÉS LÁSZLÓ

A civilizációs konfliktusok
természetérõl

Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása

Samuel P. Huntington amerikai szociológus és civilizációkutató professzor 1993 nyarán tette közzé elsõ, nagy feltûnést keltõ tanulmányát a civilizációk valószínûsíthetõ jövõbeli összecsapásáról a Foreign Affairs címû tekintélyes kül-politikai folyóiratban. Írása igen nagy visszhangot keltett világszerte liberális és konzervatív körökben egyaránt, s ez arra késztette a szerzõt, hogy kutatási eredményeit 1996-ban vaskos monográfiában tegye közzé. Munkájában több amerikai alapítvány támogatta, annak ellenére, hogy mûve konkluziói távolról sem megnyugtatóak és hízelgõek a nyugati polgári civilizáció számára. Egyúttal elõre kell bocsátanunk, hogy a szerzõ fényévnyi távolságra áll a marxista történelemfelfogástól, tehát Nyugat-kritikája nem ideológiai elõfeltevésekbõl (vagy elfogultságokból) ered, hanem a tények objektív vizsgálatából. Erre utal az is, hogy könyve alapozásához közel félezer filozófiai, politológiai, történelmi, civilizációtörténeti szakmunkára hivatkozik Toynbee-tõl Quigley-ig, és hivatalos polgári intézmények által ki-bocsátott statisztikákat, adatbázisokat használ fel.
    Mindezt azért szükséges elmondanunk, mivel Gázsity Mila, Gecsényi György és Puszta Dóra fordításában magyarul megjelent könyvének eddigi hazai visszhangja - enyhén szólva - -zavarba ejtõ. A polgári kritika még -értetlenebbül áll Huntington helyzet-elemzése és következtetései elõtt, mint tette azt Soros György davosi beszéde, Die Zeit-beli emlékezetes cikke kapcsán, amidõn a monetáris világfolyamatok egyik meghatározó ágense a kapitalizmus érdekében (!) szóvá tette sûrûsödõ aggodalmait a nemzetközi tõkemozgások kiszámíthatatlan következményeirõl. Sorossal - érthetõ okokból - még tapintatosan bánt a hazai liberális értelmiség. Huntington félelmeit azonban egy jeles kritikusa (Perecz László) "papírtigrisnek" minõsíti, fejtegetéseit mulatságosnak tartja, a szerzõt magát pedig olyan filozófusnak, aki "tudósnak képzeli [!] magát", s akit csak -iróniával lehet olvasni. E derûs kedélyt láthatóan nem zavarják az olyan egyéb "tudománytalan" képzelmek sem, amelyek Henry Kissinger tollából jelentek meg a közelmúltban az amerikai sajtóban (nálunk olvasni ugyan nem lehetett ezeket, de hallani róluk a -Kossuth Rádió reggeli krónikájában, december 21-én lehetett), miszerint a XXI. század a multinacionális globalizáció, vagyis a szegény kontinensek végsõkig menõ kizsákmányolása következtében feltörõ nacionalista lázadások évszázada lesz. Lényegében ugyanerre figyelmeztetett Kofi Annan, az ENSZ fõtitkára is a WTO botrányba fulladt seattle-i világkonferenciáján.
    Huntington úgy véli: a hidegháború utáni években drámai változások vették kezdetüket a népek identitásában és a világpolitika most már többé nem az ideológiák, hanem a kulturális vonalak mentén kezd újjáalakulni. A világot nyugati és nem-nyugati kultúrkörökre bontva szemléli, az utóbbiakhoz az orthodox, az iszlám, az indiai, a buddhista, a konfuciánus és az afrikai civilizációt sorolja. Civilizáció-felfogásának középpontjában a vallás áll, továbbá a nyelv, a vérség, a történelmi tradíciók, a szokások, az életmód és a mentalitás. Ezek lényegi eltérései okozzák, úgymond, a súrlódásokat, az etnikai konfliktusokat, a véres leszámolásokat a más kultúrkörökhöz tartozókkal, vagy akár az egyugyanazon civilizáción belüli eltérésekkel (pl. a hutu és tuszi ellentét Afrikában; a síita és szunnita fundamentalizmus konfliktusa az iszlám világban.)
Huntington elmélete lényegében a Fukuyama által még 1989-ben felvázolt világképet kérdõjelezi meg, noha a japán eredetû amerikai szerzõ (a Pentagon stratégiai tervezõosztályának akkori helyettes vezetõje) A történelem vége címû, késõbb szintén könyvvé fejlesztett tanulmányában a liberális demokrácia végérvényes gyõzelme tételezésekor is még leküzdendõ, potenciális riválisként jelölte meg a vallásokat és a nacionalizmusokat. Fukuyama naivitása mellett értelmiségi tisztességét jelezte, amikor megállapította: "A vallásos érzület újjáéledése mélyen gyökerezõ elégedetlenségrõl árulkodik a liberális fogyasztói társadalom személytelensége és szellemi üressége miatt." Ugyanõ hozzá-teszi: "... a nacionalizmus és a faji és etnikai tudat szenvedélyei rendkívül erõsek a harmadik világban [...] az ideológiák vékony kérge alatt ott rejlik a nagyhatalmak nemzeti érdekeinek kemény magva." Ennek ellenére az õ számára nem volt kétséges, hogy a nyugati civilizáció technikai fejlettségével és demokratikus politikai rendszerével vég-érvényesen kivívta vezetõ helyét a világban, s kisugárzó hatása fokozatosan át fogja hatni a más típusú civilizációkat, magyarán: távlatilag euro-amerikanizálódni fog az egész világ. Fukuyama nézeteit követve, nálunk Kiss Endre -filozófus is úgy véli: "Komolytalannak tartok minden olyan megállapítást, amelyik akár csak elképzelhetõen tartja a mai, globális gyõzelmet aratott modell bármiféle alternatíváját, és akár csak elgondolhatná a premodern önelvû megszervezõdését." Noha ugyanõ bevallja: "Egyre égetõbb probléma a jelen nagy szerkezeteinek nem ismerete, a mai viszonyok összefoglaló modelljének hiánya. Évszázadok óta nem tudtunk ilyen keveset saját világunk mûködésérõl."
Huntington éppen e ponton, e tudás megfogalmazásával lép a színre. Õ, a nyugati civilizáció szülötte és feltétlen híve, távolról sem annyira optimista e civilizáció jövõjét illetõen, mint közép-európai ifjú és mérsékelt tapasztalatokkal rendelkezõ pályatársai. Huntington sorai közül ugyanis a félelem szivárog. Statisztikák sorával bizonyítja, hogy az elsõ világban relatíve fogy a népesség, a természeti erõforrások tékozlása folyik, a klimatikus viszonyok megváltoztatása természeti katasztrófákhoz vezet (itt a Római Klub felméréseire hivatkozik), a volt "harmadik világ" függõsége növekszik; a másik oldalon viszont több kultúrkörben (Kína, India, Indonézia stb.) a lakosság létszáma robbanásszerûen emelkedik, a technikai progresszió gyorsított ütemû átvétele (Japán, Kína, Pakisztán) egyáltalán nem konform a kulturális civilizáció áthasonulásával, ellenkezõleg: ellenséges potenciálok fejlõdnek ki. "A Nyugat - írja - nem azzal hódította meg a világot, hogy eszméi, értékei vagy vallása [...] magasabb rendû lett volna. Sikerét sokkal inkább a szervezett erõszak alkalmazásában való jártasságának köszönhette." Különösen veszélyesnek -véli Huntington Kína hatalmi volumenének növekedését és mindenek elõtt a szervezõ központi "mag" nélküli, azaz az anarchikus kiszámíthatatlanság állapotában forró iszlám világot, amely Marokkótól Indonéziáig terjed, határai "véresek" és ideologémájuk lényege az agresszivitás. Külön nyugtalanító tényezõ a Szerbiától Oroszországig terjedõ, in-stabil orthodox világ. Mindezzel összefüggésben nem alárendelt jelentõségû szempont, hogy e civilizációk némelyike nukleáris fegyverekkel rendelkezik, vagy elõállításukra törekszik.
    Huntington egy gyenge pillanatában felveti ugyan, hogy a civilizációk közötti versengés óhajtott lanyhulásával egy egyetemes állam alakulhatna ki, de utópiája nyomban a rideg valósággal kon-frontálódik: a világszerte tapasztalható erkölcsi romlást a nyugati civilizáció hanyatlásából eredezteti: "A kilencvenes években - írja - a puszta káosz paradigmája igazolódott be: a joguralom világszerte csõdöt mondott; államok buktak el, és sok helyütt ma is egyre nõ az anarchia; világszerte burjánzik a bûnözés; transznacionális maffiák és drogkartellek jönnek létre; sok társadalomban rohamosan nõ a kábítószerfüggõség; a család mint modell elveszítette hagyományos értékét [...] megszûnt a társadalmi összefogás; nõ az etnikai, vallási és civilizációs konfliktusok száma és a világ nagy részén a fegyvereké a hatalom." Majd így folytatja: "A gazdasági eredményeket felmutató transznacionális vállalatok komoly riválisra találnak a transznacionális maffiákban, drogkartellekben és terroristacsoportokban, amelyek súlyosan veszélyeztetik a civilizáció létét. A jogál-lamiság a civilizáció elsõ számú alap-feltétele, ez azonban a világ nagy részén - Afrikában, Latin-Amerikában, a volt Szovjetunióban, Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten - megszûnni látszik, s Kínában, Japánban, illetve Nyugaton is a támadások kereszttüzébe került. Úgy tûnik, hogy a Civilizációt hamarosan a barbárság kora váltja fel, s elképzelhetõ, hogy egy eleddig példa nélkül álló jelenség, a globális méretû Sötét Középkor köszönt a emberiségre."
    A szoláris elit szellemi infrastruk-túrájához tartozni törekvõ értelmiségiek -tájainkon olvashatják ugyan iróniával és -lenézõ mosollyal Huntington sötét -kép-letét (amelyet tények milliói támasztanak alá), végül is személyileg nem felelõsek egymilliárd ember éhezéséért, több százezer avagy esetenként többmillió emberi lény legyilkolásáért, újabban a tabuk - értsd: a nemzetközi jog - semmibe vételéért, s ha amennyiben nem uszítottak ere, pl. egy szuverén -állam fizikai infrastruktúrájának, kór-házainak és szülõotthonainak lebombázásáért, egy tételezetten humanitárius küldetés keretében, amely semmit sem oldott meg, egy többcélú hídfõállás létesítésének kivételével; miközben ugyanaz a Civilizáció az ujját sem mozdítja egy másik civilizációhoz tartozó kis nép brutális legázolása ellenében. Ezeket az erkölcsileg jelentéktelen, de logikus mozzanatokat még nem tapasztalhatta Huntington, kéziratát a kilencvenes évek közepén, Dayton után zárta le. Példatára azonban ezek nélkül is -hiteles. Azóta még érzékletesebbé vált, hogy a Fukuyama által még gyõzelmes civilizációnak minõsített paradigma -milyen eszközökkel védi kolosszális "Alphaville"-lé alakított rezervátumát, s miképpen gyakorolja békés, áldásos globalizációs ténykedését a fejletlen -civilizációk meg-nemesítése céljából. (Az európai szocialista pártok vezetõinek aktív támogatásával - tehetjük hozzá megrendülten.)
    Fukuyama naiv eufóriája után Huntington kétségbeesése "a hidegháború lezárultával orientációját vesztett amerikai politika zavarából" ered. (Perecz szavai.) Ez a zavar, ám nevezzük így:  eklektikus kapkodás, nem a nyugati -civilizáció emberbaráti kiterjesztésének útján mûködik, hanem a nemzetközi -finánc- és kereskedelmi tõke érdekeinek brutális érvényesítésére törekszik; aligha csodálható, ha a célba vett más -civilizációk részérõl megnyilvánuló reakció is - az erõszak. Fukuyama liberális demokráciáról, azaz egy politikai fogalomról beszélt; Huntington civilizációkról. Mindkettõjüknél eltûnik azonban a tõke és munka ellentétében megnyilvánuló osztályantagonizmus - mint a történések mélyén mûködõ alaptörvényszerûség - noha ezt a XVIII. századi angol közgazdászok már feltalálták, mára azonban ez a reális feszítõerõ eltûnt - nem ugyan a valóságból, de - a politikai elit és értelmiségi holdudvara szótárából. Noha nyilvánvaló, hogy a nacionalista, fundamentalista lázadások, etnikai konfliktusok, a civilizációk ma is praktizált összecsapásai mögött végsõ soron és globálisan, világméretekben változatlanul ez a feszültség munkál. A társadalmi nyomorúság nemzeti ideologémák mezébe öltözve keresi a kitörés útját. Az alapkérdés megoldásában jámbor óhajok, utópiák, lelkesítõ hazafiúi szózatok, evangelizációs tervek mit sem segítenek.
    Huntington szerint: "Az emberiség történelme - civilizációk története." Egy százötven évvel ezelõtt koncipiált kiáltványban viszont azt olvassuk: az emberiség történelme - osztályharcok története, "amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával, vagy a harcban álló osztályok együttes pusztulásával végzõdött". Egy ilyen -alternatíva is van tehát, még akkor is, ha a Sötét Középkor folyamatai lassan, gyakran észrevétlenül bontakoznak ki, s ha hétköznapi megjelenésüket megnyugtatóbb tudomásul nem véve, a nagy egészbe nem beillesztve elhessegetni. Huntington vélelme szerint már a XXI. század terhes lesz a felidézett és a jövõbe projektált veszélyekkel. Ezért talán nem egészen indokolt ironizálni õszinte aggodalmain.
                                    (Európa)