ALFÖLDY JENÕ

A vallomás jogáért

Baranyi Ferenc "Akárhová jutok" címû versérõl

Irodalmunk torz jelenségei közé tartozik, hogy vannak erények, amelyek fölemlegetése becsmérlésnek hat, és a hivatásos értékelõk nem csekély hányada annak is szánja bírálataiban. Ilyen erény például a vers világos, egyértelmû és célratörõ megfogalmazása, mentessége az értelmet éhkoppon tartó homálytól. Nem számít, hogy számtalan remekmû éppen az igazság frappáns, telibe találó megfogalmazásával vált szállóigévé, a jobb költõ ma érthetetlen. Kétes erény lett a vers szépsége is, amelyet jobb esztéták csak idézõjelben írnak le, mondván, hogy ez csak naiv, romantikus ócskaság lehet - a patak vagy a virág szó például csakis giccsversben szerepelhet, mit számít, hogy miket írt József Attila azokban a kései verseiben is, amelyeket még a modernségükkel kérkedõk sem mernek hangosan gyalázni. Szégyellni való lett az érzelem is, melytõl e gáncstalan kor gáncs nélküli embere undorral fordul el, mondva, hogy az affektusokat és emóciókat hordozó szavak csupán színes viaszba mártott papírvirágok lehetnek. Ennek hangoztatói fittyet hánynak egy apróságra: a költõnek sokszor épp az a szándéka, hogy érzelmeinek tudatos vállalásával átmentsen a múltból a mába s a jövõbe valami emberit, ami még nem esett martalékául a jóváhagyott, sõt a tollforgatás professzionistáitól jószerivel el is várt elidegenedésnek. És bélyeg lett a népszerûség is, ami fölöttébb gyanús; a kéretlen szaktanács szerint aligha köszönhetõ egyébnek, mint annak, hogy az irodalmi szalonokban járatlan nagyközönség megszokott, langyos versélményeire játszik rá, mint egykor Szabolcska Mihály a Petõfi-dalokra.
    Mint minden torzulatnak, amely széles körben terjed, ennek is van valóságalapja. A költõk - a társadalmi és ezzel összefüggõ stílustörténeti fejlõdés elõrevivõi - sokszor az irodalmi ízlés radikális megújításával hatnak a korukra. Szembefordulnak elõdeikkel, hogy az új idõk új dalaival új eszméket hintsenek el a szívekben és a fejekben. Petõfi szembeszállt szellemi atyjával, Vörösmartyval, ha kellett, a stílusát figurázva ki A helység kalapácsában, máskor a közéleti magatartását bírálva súlyos szavakkal: "Midõn a nemzetgyûlésben augusztus 21-én a hadügyben a többséggel szavazott" - ahogy a Vörösmartyhoz mottójában írja. Hatvan évvel késõbb Ady - éppen a következetesen mûködõ Petõfi-tisztelete miatt! - ezt a Petõfit sem tartja elégnek: "Petõfi szavánál van szükség jobb szóra, Minden meglátóra, minden felrúgóra" - írja, megfelelõ közönség híján A márciusi Naphoz címezve. Az avantgárd költészet élharcosai ennél is merészebb kijelentésekre fakadtak, és szavaikat olykor csak illõ kommentárral és elvonatkoztató képességgel fogadhatjuk el: a szürrealista kiáltvány kíméletlenül sérti a humánus gondolat írója, Anatole France emlékét.
    Mindezekrõl azonban ne képzelje bármely irodalmi botrányhõs, hogy feljogosítják õt az eredendõ értékek felrúgására. Más az, amikor Petõfi úgy invitálja közönségét, hogy a költészet szentegyházába bocskorban vagy mezítláb is beléphet, és megint mások a templomrombolás hérosztratoszi tettei. Sosem szabad elfelejteni, hogy az irodalmi forradalom nagy, merész gesztusai voltaképpen nemcsak újítanak, hanem valamilyen régi érték megmentéséért is fáradoznak. Miközben mellbevágó kifejezésmódokkal és gondolatokkal állnak elõ, hivatkozásaik mélyén õsi értékekre bukkanunk, melyekrõl a társadalom elfelejtkezett.
Az alábbiakban egy olyan költeményt szeretnék bemutatni, amely régi erényekkel ékeskedik, és klasszicizáló formában fejez ki alapvetõ emberi értékeket.

*

Baranyi Ferenc szonettje, az Akárhová jutok, szerelmi vallomás. Olyan mû tehát, amely minden lehetséges ponton beleütközik a türelmetlen modernkedés elvárásaiba. Szonett, így klasszicista módon hagyománytisztelõ költemény már a formája által is. Szép, méghozzá igen szép, nemcsak a hangzásával, dallamával, arányos szerkezetével, hanem éppenséggel trubadúrosan szép - kecsesnek, sugárzóan szépnek mutatja kedvesét. Érzelmes - szerelmes versként más nem is lehetne. És népszerû is; a közönség hálásan ismeri föl benne legbecsesebb, érzelmeit, ha emlékek vagy vágyképek formájában is. Pozitív érzelmekrõl lévén szó, a versnek nevelõerõt is tulajdoníthatunk - íme egy újabb lehetséges vád a vers ellen; hányszor hallottuk, hogy a költõ ne oktasson, mit számít, hogy Nemes Nagy Ágnes közismert verse így kezdõdik: "Tanulni kell".
A népszerûség önéletrajzi tényként van jelen a versben. Minden hivalkodás nélkül rögzíti a költõk, hogy évtizedek óta (elsõ, nagy sikerû kötete, a Villámok balladája 1962-es megjelenése és gyors újranyomtatása óta) járja az országot, mert a közönség látni-hallani akarja nemcsak verseit, hanem õt magát is. Baranyi Ferenc ugyanis a türelmetlenül értelmezett modernség bajnokai által eléggé el nem ítélhetõ módon azzal a személyes tulajdonsággal is meg van áldva (vagy verve), hogy kinûnõ versmondó és megnyerõ diszkurzusvezetõ. És jobb esztéták szerint ez népámítás, mely a szerzõ színészi teljesítményét csempészi a lírai esztétikum helyébe. Érdekes, Latinovits Ady-estjei vagy Mensáros László Kosztolányi- és Babits-mûsorai nyomán sosem merült föl, hogy a megvesztegetõ versmondás gyarló mûvet rejteget. Emellett Baranyi olyan hölgyet szólít meg szonettjében, aki útjaira elkíséri és (hadd tegyem hozzá jól értesülten) olykor megzenésítve, gitár- és énekszóval fokozza az általa megzenésített versek közönségsikerét. Mindez az értékelés szempontjából mellékes lehet, de a vers megértéséhez jó tudni, hogy a vallomás milyen tényekhez fûzõdik.
    Régi virágénekek módszeréhez nyúl vissza a költõ, kinek mindig óriási mûveltséganyag van keze ügyében. Igehasználatával virágra utal: "Behintve már veled" az ország - mondja -, s behinteni virágokkal szokták valakinek az útját. A sugárzó hölgy visszatükrözõdése a tájban, a közös utak emlékei: mind a szövetséget szorosabbá tevõ körülmény. A hazához és a kedveshez fûzõdõ érzelem azonosítása megsokszorozza a vallomás erejét: haza és szerelem együtt emlegetése a 19. század klasszikusait idézi, az élen Petõfivel. A különbség is szembetûnõ. Petõfi a hazát a másik szentség, a szerelem fölé helyezi, Baranyi pedig a kettõ szétválaszthatatlanságát érezteti. A szerelem rangját azzal emeli, hogy hazaszeretetnek mondja. Ez korántsem pusztán szóvirág: arról van szó, hogy szerelmével mintegy belakja az országot, mely így otthonukká válik. Így mintha a szerelem érzését egy fokkal még a hazánál is fontosabbá stilizálná. A kölcsönösség elve valósul meg a költemény sajátos érzelmi diealektikájában. A mû végére érve a hazával kapcsolatos pejoratív szóval illeti a szerelmi hûtlenséget: "hazaárulás".
A mû formája a Petrarca nevével fémjelzett olasz szonett ismérveit viseli magán. (Eltekintve attól, hogy Baranyi a sorok közepén a francia reneszánsz szonettre jellemzõ sormetszetet használja.) A négysorosok ölelkezõ rímei következetesek, a két elsõ versszak rímképlete azonos. Ezen beül a rejtett rím is a reneszánszba hajló olasz középkor hagyománya: ilyen a harmadik és negyedik sorban megbúvó veled-neved rímpár s ehhez a hagyománykörhöz tartozik a második szakasz többszöri m-alliterációja, majd a tercinák h-, v- és b-alliterációi, illetve a bárkire-ihlete belsõ rím. Vállalja a szigorúan kötött formát, hogy minél szabadabban fejezhesse ki magát - modern költõink közül Illyés Gyula hívja föl a figyelmet a költészetnek e mindenkori paradoxonára. Baranyi vállalja a súlyos kötöttséget, mint a líra nagy újítói közül a Szaphó szerelmes énekét író Ady, vagy mint az Ódát író József Attila. Talán mert a szerelem is a szabadság olyan kapunyitása, mely a legszorosabb kötöttség egyúttal.
A Hozzád kívánkozom, a szeretlek téged és az amit érzek vallomása szinte tüntet érzelmi nyíltságával, közvetlenségével. Baranyi közvetlen költõ. Nem kerüli szerelmi költészetében a meghittséget csakúgy, mint politikai verseiben az ellenfelek és a vele együvé tartozók megszólítását. A közvetettség - mint a tárgyiasságot kedvelõ és arra rá is kényszerülõ 20. századi költészet egyik lényeges vonása - a különféle irodalmi, zenetörténeti és történelmi alakok, szerepek és léthelyzetek formájában mutatható ki verseinek egy jelentõs tartományában. Itt is megfigyelhetjük a reneszánsz költészet objektív korrelánsként (tárgyi közvetítõként) jelen lévõ szerepért - talán Petrarca 167. szonettjére a Ti szerencsés füvek, boldog virágokra játszik rá az olasz poézisben mûfordítóként is otthonos költõ. (A vers ugyancsak a kedves lába nyomát örzõ tájat énekli meg.)
E mögöttünk álló évszázad gyermeke Baranyi Ferenc is, nem az irodalom eseményeinek hátat fordítva él. De jól tudja, hogy a közvetlenségre is szükség van az emberi értékek sorában.

KÉPZÕMÛVÉSZET
 

BARANYI FERENC

Felém siet a firenzei

Janzer Frigyesrõl és mûvészetérõl

Janzer Frigyes tisztességes ember. Ezért aztán szobrainak is elismeréssel adózik a nemzet. A szobrok mindegyike nagy tehetségrõl árulkodik, akad köztük - nem is egy -, amely remekmû-gyanús. Ám ahhoz, hogy ezt a nemzet is elismerje, az is kellett, hogy Janzer Frici tisztességes ember legyen.
Miért fontos ez?
Azért, mert nálunk az esztétikai és az etikai megítélés máig sincs különválasztva. Franciaországban François Villon deák a világirodalom óriásává tudott válni, noha a maga korában egyértelmûen bûnözõnek minõsült, itt viszont a hajdani Liszti László grófnak - mivel gyermekgyilkos, pénzhamisító gazember volt - még a nevét sem ildomos említeni, nemhogy tehetséges mûvét, a Mohács-époszt.
Ha tehát a mûveknek nincs emberség-fedezetük nálunk, hitüket vesztik és áthullanak az idõ rostáján. Ha Villon magyar költõ lett volna, életmódja miatt a mûveit is szemétre veti a nemzet. Kis- és Nagy Testamentumostól. Hiába remekmûvek.
    Janzer Frigyes magyar szobrász. De a szobrászokon vajon számon kérhetõ-é az imént emlegetett emberség-fedezet? A szobrász ugyanis általában kiszolgáltatottabb, mint a költõ. Nemcsak azt formálja meg, amihez ihlete van, hanem azt is, amit megrendelnek tõle. Kedve és meggyõzõdése ellenére is alkot olykor, mert a mûvészetébõl él. Felkopna az álla, ha folyton önérzeteskedne. A költõ nem a verseibõl él, általában van polgári foglalkozása is. Verseivel tehát csakis a saját lelkiismerete elvárásainak kel megfelelnie, versírói tevékenységét hatalom, dicsõség és megélhetési gondok csupán akkor befolyásolják, amikor õ is úgy akarja. Könnyebben lehet tehát jellemes, tartásos ember, mint a szobrász. Ilyenformán nincs jogalapja számon kérni tehetséges szobrok emberség-fedezetét. Ezért aztán kétszeresen örül, ha akad szobrász, akinél meg-találja.
Janzer Frigyes nevét régóta ismertem, egyik-másik köztéri, valamint középületekben felállított szobrát (Csokonai, Széchenyi, Illyés, Kodály Zoltán, Lukács György, Cirill és Metód) a kedvenceim között tartottam számon. Kedveltem a Janzer-szobrokat, noha alkotójukkal csak "érintõlegesen" és villanásokra találkoztam itt-ott. Azért szurkoltam, hogy rendes embernek bizonyuljon, amikor majd jobban megismerem. Én sem vagyok mentes a magyar örökségtõl: az esztétikum és az etikum nálam is össze van nõve.
Nos, négy-öt évvel ezelõtt összejöttünk valami fórumon. És ott úgy szólt, ahogy a szobrai ismeretében várni lehetett. A szívem szerint, ahogy magam s szóltam volna. Olyannak mutatkozott, amilyennek a mûvei alapján elképzeltem. Szinkronban volt velük Csöndes öröm áradt szét bennem, mert ott, azon az ülésszakon úgy éreztem, hogy gazdagabb lettem egy szövetségessel. Ezt igazolta vissza õ is, amikor a késõbbiek során felhívott egyszer telefonon és így kezdte a beszélgetést: - Mi alig-alig találkoztunk, de a munkásságod alapján én úgy érzem, hogy régóta barátok vagyunk.
    Elsõ benyomásaimat igazolták aztán azok a tények, amelyeket már halkan formálódó barátságunk során tudtam meg. Például az, hogy rá valóban nem volt jellemzõ a "pénzért mindent" alapállás. Nem a megrendelõk kényére dolgozott, hanem a saját kedvére. Számos "saját használatra" készített házimunkája nõtte ki magát köztéri alkotássá. Nála fordított volt a folyamat: a megrendelõ kapott ötletet és ihletet a mûvésztõl vagy elkészült munkáitól. Nagy Balogh János munkásságát annyira tisztelte, hogy saját magának formálta meg õt. Amikor pályázatot hirdettek a témában, Janzer Frici nyerte meg. Természetesen a már meglévõ alkotásával. Mûve a kispesti Nagy Balogh János múzeum falára került. Novobátzky -Károly fizikust a tévében látta, egy róla készült portréfilmben. Tetszett neki a professzor embersége, mélységes humanizmusa. "Megszobrintotta" és mûve az ELTE természettudományi karának fizikai tanszékén látható immár. No, meg a Nemzeti Galériában. Lukács Györgyöt is magának mintázta. Egy mûcsarnoki országos kiállításon látta meg a szobrot Hermann István, a neves filozófus. Felhívta Fricit és kérte, hogy munkáját bocsássa az Egyetemi Könyvtár rendelkezésére.
    Illyés is "megvolt" már neki, amikor pályázatot írtak ki róla. Megnyerte, - s egész alakos formában Szekszárdra került a mû. Amúgy ez volt az elsõ Illyés-szobor a költõ halála után. Cirill és Metod szobrának ötletét mások vetették fel, úgy képzelték el a dolgot, hogy egy könyv heverjen a posztamensen. Frici saját elgondolással rukkolt ki. Mindenki örömére az valósult meg -végül.
    Lehetne még sorolni a példákat. A lényeg az, amit õ maga mondott el egyszer nekem: - Soha nem kellett csak pénzért szobrot csinálnom. Talán nagyon szerencsés voltam, talán okosan tudtam alakítani a sorsomat.
Én azt hiszem, hogy meggyõzõdése a lényébõl is sugárzott mindig, ezért aztán a "kísértõk" reménytelen esetnek ítélték, nem is próbálkoztak vele. Nem mertek ajánlatot tenni neki olyan feladatra, amely prostituálhatta volna õt. Így aztán megalkudnia sem kellett soha. Mindig meg tudta nyerni partnernek a megrendelõt, hiszen a szakmai vizuális tudás az õ oldalán volt.
    Mostanában alkalmam nyílt megismerni szinte az egész életmûvét. Õt is - József Attila szavaival élve - két "szülõje" kíséri szemmel: a szellem és a szerelem. Kodály Zoltán a nemzetféltõ modortalanságot, Csokonai a méla Tempefõi felelõs töprengését, Liszt Ferenc az emancipált mûvész öntudatát, Szabó Pali bácsi a minden úri huncutságon átlátó bölcs derût, Lukács György a csúfondáros intellektust, Széchenyi pedig az eltökéltek dacos erkölcsi fölényét fejezi ki Janzer Frigyes "megfogalmazásában". Mind a szellem diadalát demonstrálja. Vera Paskova portréja, A táncosnõ, a Pietát idézõ világháborús emlékmû Abán, a haldokló gallusra emlékeztetõ legyõzött harcos és még sok más "gyengédebb hangvételû" alkotás az isteni és az emberi szerelem csodálatos és megrendítõ dimenzióit tárja fel.
Janzer Frigyes mûvészetének lényegét akkor értettem meg igazán, amikor Dante-szobrai közül arra a kisplasztikára tévedt a pillantásom, amely teljes alakot ábrázol. Úgy éreztem, hogy felém siet a firenzei. Nem áll a talapzatán, hanem felém siet. És nem egyetemi szakdolgozatom témája, tudományos vizsgálódásaim tárgya, fordítói munkásságom egyik leggyakoribb "áldozata", egyszóval: a HALHATATLAN siet felém, hanem Dante, a polgártárs, aki éppen meglátott az utcán, és hozzám siet, hogy elmondja a véleményét Vita nuova fordításaimról. Nos, ilyen varázslatra csak komoly mûvész képes. Kevés szobrász éri el, hogy ne szoborszerûek legyenek a szobrai.
    Végül,, ami a legfontosabb: cinkostársam õ a használni akarásban is. Fordítottam én annyi szürrealista, lettrista és egyéb "ista" francia költõt, de hermetista olaszt is, hogy tudnám a módját a divatos posztmodern verscsinálásnak. De - Petõfivel szólva - "használni s nem ragyogni akarok" én is. Ezért aztán tudatosan törekszem arra, hogy amit írok, az dekódolható legyen a szakmán túl is. Janzer Frigyessel ugyanez a helyzet. Vannak dekoratív jellegû munkái is, hisz mûvei skálája a személyi portréktól a dekoratív plasztikáig terjed (pl. Fadd-Domboriban a móló plasztika, a fóti emlékmû, a gyönki vagy a Fehérvári úti közösségi ház kútplasztika), de szívesebben fordul vissza a figurális mûvészethez.
    Idézzük csak fel, mit írt róla a hetvenes évek közepén Bereczki Lóránd: "Az individuálisan gyökerezõ hovatartozás élmény, mint vezérelv határozza meg Janzer Frigyes munkásságát. Ebbõl következik, hogy az alkotás miértje, a kiknek és hogyan szokás kérdései mentén törésvonal nélkül alakult, fejlõdött mûvészete. A plasztika eszközeivel való munkálkodás során tehát a közölni és hatni akarás szándéka irányítja; a szakmai kérdések csak ennek összefüggésében adnak megoldásra -váró feladatokat. Ezért állíthatjuk, hogy munkáit az alkotás logikai menete szerint következetesen végiggondolt, szakmailag kifogástalan megoldások jellemzik."
    No. Emiatt nemcsak szövetségesemnek, de szinte már a testvéremnek is érzem. S a közösség is boldogan veszi birtokába a mûveit. Veszprémben történelmi dombormûves kútjának kõkávájára odaülnek a gyerekek. Nem merevednek meg bénult bámulattal a közelében. Nem idegenkednek tõle. Kútként kezelik, merthogy kút valóban Éltetõ frissülést lehet nyerni belõle. S ez az 1939-ben született, Munkácsy-díjas - és még nagyon sok kiállítási, valamint pályázati díjjal büszkélkedõ - Érdemes Mûvésznek minden medálnál többet ér.
Örök virágzást ígér neki.
 
 
 
 
 
 

 
NÉPRAJZ
 

MARÓCZI MAGDA

A születés és a halál rítusai
Laoszban

A születés rítusai

Laoszban a szülésnek szigorúan szabályozott rítusai vannak. A leendõ anyának lelkiismeretesen és pontosan kell követni ezeket a szabályokat és betartani a terhesség alatti és szülés utáni tilalmak sokaságát. Mágikus elõítéleteket és biológiai szabályokat kell öntudatlanul is harmóniában egyesíteni a születendõ gyerek érdekében. Bizonyos ételeket és gyümölcsöket számûznie kell terhessége alatt, még akkor is, ha bolondulásig szeretné õket - arról nem is beszélve, hogy az íratlan szabályok és tilalmak miatt nagyon behatárolódik amúgy is meglehetõsen szegényes és egyhangú étrendje. Nem eheti meg a méhek lárváit, sem a tamarindus savanyú gyümölcsét, sem pedig a banán- és dinnyemagokat. A túlérett tojásgyümölcs is a tilalmi listán van. Ha mégsem tud ellenállni a csábításnak és megeszi a méh-, vagy darázslárvákat, kockázatot vállal, hogy gyermeke nyugtalan és dörmögõ lesz, mint a darazsak. A túlérett tojásgyümölcstõl meg megpuffad a hasa és nehéz szülése lehet. Nem léphet át egy bivaly jármán, mert a gyereke torkos lesz. Nem ülhet le a lépcsõ legfelsõ fokára, mert ez késleltetné, vagy megnehezítené a szülést. Amikor mos, és mosás után tereget, vigyáznia kell, hogy a szoknyáját új teregesse, hogy az alja kerüljön felfelé, hogy a gyerek is fejjel jöjjön ki elõször.
Szeretne részt venni egy közös mulatságon? Vigyázzon, hogy ne cicomázza és fesse ki magát nagyon, mert a gyereke rátarti lesz. Ha az elõbb említett tilalmakat betartja bizonyos elõkészületek után megkönnyül a szülése. Korán reggel, ébredés után ökölbe zárt kézzel meg kell ütögetnie a keresztcsontját, közben mondogatva: Magzatom, gyere ki, burok ne csavarodj a nyakára, érkezzen könnyen a gyerek! Munkája végeztével este, fürdés közben a lenyugvó nap felé kell fordulnia, s a haját egy fésûvel lesimítani, hogy a gyermek könnyen szülessen meg.
Majd, amikor elérkezik az ideje, a szülõ nõ háromszor mélyen, a földig hajol az õsök szellemének emelt oltár elõtt, amely ajándékokkal van megrakva. Kéri, hogy fogadják el ajándékait, és könnyítsék meg a szülést, és tudassák vele az elmondandó formulákat. Ezt természetesen már elõre megmondták neki, de az õsök szellemei segítenek visszaemlékezni rá, és szülés alatt mormolva, megerõsítik lelkét.
    A szülõ nõnek egy tapasztalt, már sok szülést levezetett idõs asszony segédkezik, aki lehet a család tagja, vagy tapasztalt, tiszteletre méltó szomszéd. Ha senki nincs a családban, a férj segédkezik a szülésnél és bátoríthatja feleségét.
A szoba mennyezetének közepébe egy erõs szöget vernek és a szögre már egy elõzõleg megszentelt, erõs fehér fonalat kötnek. A fonal végét az asszony csuklójára kötik, aki állva, a fonalba kapaszkodva igyekszik megkönnyíteni a magzat világra jöttét, és ugyanazt teszi a szülésnél segédkezõ asszony is. Masszírozgatja a szülõnõ hasát, amelyre elõzõleg egy reszelt gyökerekbõl és bételbõl összekevert kis csomót helyezett. Néhány korty vizet iszik a gyógyfüvektõl illatos vízbõl, s azt a vajúdó asszonyra köpködi, miközben varázsigéket mormol, hogy elõzze az ott ólálkodó rossz szellemeket, amelyek a sikeres szülést megakadályozhatnák.
Végre, az egész család örömére, megszületik a baba. A köldökzsinórt az egyik nagyanya, vagy ennek híján egy erényekben igen gazdag, tekintélyes idõs asszony vágja el, akinek a jelleme jó hatást tesz majd a gyerekre. A méhlepényt a család egy másik tagja tisztára mossa és besózza, majd egy kivájt bambusz üregébe teszi, és elássa a házba vezetõ lépcsõ alatt, de van, amikor a folyóba dobják és a víz viszi magával.
Közben összegyülekeznek a rokonok, szomszédok, barátok. Laoszban a család összetartozása még igen nagy, a gyerek születése igazi öröm. Felállítanak egy bambusztörzsekbõl összerakott és agyaggal betapasztott rögtönzött tûzhelyet, aminek a közepébe helyezik el azt az üstöt, amelyben a szülõ asszony felépüléséhez szükséges gyógynövény fõzetek készülnek. A frissen szült kismamát szülés után egy sóval meghintett székre vagy egy vödör fölé ültetik (amelybe alkohollal vegyített meleg vizet tesznek), hogy a sebhely és esetleges sérülések minél elõbb begyógyuljanak.
    Ezután a nagymama kezébe vesz egy nagy tálcaszerû, rizsszalmából font kandongot, a tûz fölé tartja, majd az ajtó küszöbéhez megy, miközben Phi Pajt szólongatja, a veszedelmes, gyerekeket elrabló szellemeket: "Ku, ku! Benneteket szólítalak, Phi Paj, akik fel tudjátok venni az éjjeli ragadozó madarak alakját, és ijesztõ hangokat tudtok hallatni, ku, ku, távozzatok! Ez a gyerek a miénk!"
A gyermeket a fonott kasba, puha takaróra fekteti, s a kezébe - a neme szerint - tõrt, varrótût, ceruzát vagy más eszközt helyez, amit felnõtt korában talán majd ügyesen használni fog.
A szobából elkerítenek egy sarkot bambusszal, és az anyát alacsony ágyra fektetik, amely alatt állandóan ég a tûz. Egy tiszteletre méltó férfi, aki régen pap volt és el tudja mondani a szent szövegeket és az orvosláshoz is ért - mint nálunk régen a javas ember volt talán - egy gallyra hamuból emberi körvonalat rajzol, hogy elriassza a szellemeket. Ez az elõvigyázatosság helyénvaló, mert az elkövetkezõ két-három hétben, amíg az anya a tûz fölött fekszik, a gyermek és az anya könnyen eshet a gonosz szellemek áldozatául. Ezt az idõszakot kam-nak hívják. A gonosz szellemek, a Phi Pong, Phi Hung és Phi Pao várnak az alkalomra, hogy magukkal vigyék a gyereket.
Amikor vége a gyermekágyi fekvésnek - mialatt a kismama rizslevest és tyúkhúslevest ehet csak -, nos, akkor egy kis ünnepséget tartanak. Összejön a szomszédság és rokonság - ez gyakran az egész falut jelenti, lévén, hogy nagyon sok falu igen kicsi, csupán néhány házból áll. Míg az anya megfürdik, a nagymama veszi magához a gyereket, s a kezébe tesz egy törött fésût, egy cserépdarabot, egy kis száraz füvet, néhány csepp illatos vizet hint reá és a gyermek lábait a földre irányítva azt mondja: "Taposs a földre, taposs a fûre. Szerencsés nap ez a mai, íme, itt a fésûd, íme itt a tükröd. Megérkeztél a földre, ember vagy már."
Ettõl kezdve a gyermek már a falu közösségébe tartozik. Ebben a kis ünnepségben a gyerekek is részt vesznek. Tojásos rizzsel, vagy más nyalánksággal vendégelik meg õket, hogy a gyermeknek sok barátja legyen.
Közben az édesanya befejezte a rituális tisztálkodást, helyet foglal a  felnõttek csoportjában, hogy hívja és megkösse a jó szellemeket. A javasember az áldozati gyertyákat tálcára, a Pa kuan-ra teszi, meggyújtja, és összetett kézzel a szellemeket hívja, miközben a gyerekhez szól:
"A kilencedik hónapban az anyád sokat szenvedett, és nagy fájdalmai voltak, hogy te a világra jöhess. Sokan segítettek neki, hogy a testétõl elválasszanak. Te, gyermek az anyád méhébõl jöttél, és a köldökzsinórt egy bambuszlemezzel elvágva, megmostak és szépen felöltöztettek téged. Aztán betettek a nagy kasba, és elkergették a gonosz szellemet felõled. Édesanyád melletted volt, táplált és vigyázott rád. A szája kisebesedett a forró, orvosságos víztõl, egész testében szenvedett a forró tûz felett. Kérjük a jó szellemeket, hogy jöjjenek elõ és óvjanak téged... Ó szellemek, akik az erdõkben lakoztok, gyertek elõ! Ó szellemek, akik a rizsföldön tanyáztok, gyertek elõ! Ti is, akik a parlagon lakoztak, gyertek elõ! Lakjatok itt és védjétek a gyermeket!"

Az európai látogatókat semmi sem döbbenti meg jobban Laoszban, mint a halál és halott tiszteletének szertartása.
Meghalni lao nyelven annyit tesz, mint belépni a Nirvánába. Nirvána szankszrit szó, pali nyelven Nibbana-nak ejtik. Bármi legyen is a Nirvána, a laosziak általában a végtelen boldogság helyét értik alatta, ahol minden kívánság teljesül, és csak boldogság vár a belépõre. A halál tehát nem más, mint belépés egy új, jobb világba. Az elhunyt sora annyira irigylésre méltó, hogy a házat, ahol a halott mellett virrasztanak hueundi-nak, azaz szó szerint boldog háznak nevezik. Laoszi hit szerint, ha az emberek szomorúak és sírnak, a halott lelke nehezen tud a testtõl megszabadulni. Ezért túlságosan is mímelik azt, hogy boldogok, és a halotti szertartás örömünnepre hasonlít.
A halál örömteli eseményét a temetési szertartások összessége is bizonyítja. Egy írásos emlék arról számol be, hogy a szertartást hajdanában Szommutiraázs király határozta meg, az elhalálozás módja szerint elkülönítve azokat, akiket elhantolnak, és azokat, akiket elhamvasztanak. Ez a nagybecsû kézirat az elhunytak hat csoportját különbözteti meg: vízbe fúltak, gutaütöttek, akik egy fáról estek le, akiket tigris ült meg, akiket fölakasztottak és végül, akiket betegség vitt el. Például a szülés közben elhunyt asszonyokért a boncoknak tilos volt imádkozni, és nem volt szabad közös temetõbe se temetni õket. Sok kegyetlen elõírást ma már nem vesznek figyelembe, például a szülés közben elhunyt asszonyokért is imádkoznak a boncok.
A sokfajta halálnem közül a betegség következtében, természetes halállal elhunytakat részesítik a legtöbb elõnyben. Azokat, akik erõszakos halállal haltak meg, tilos elhamvasztani, de azonnal el kell temetni õket. A vallás és hagyomány tiltja, hogy tetemüket 24 óránál tovább õrizzék meg a házban. Miért tilos ez? Többféle magyarázat létezik erre, s nem zárhatjuk ki azt a feltevést sem, hogy ezeket a meggondolásokat tisztán higiénikus megfontolásokra alapították. A tanítások között több olyan található, amelyben Szummutiraj olyan, a higiénia szempontjából fontos tanácsokat adott, amelyek nagyon jól felkészült orvosra vallanak.
    Boldog tehát az erényes mandarin, aki hozzátartozói körében leheli ki lelkét. Életét buzgó buddhistaként, a Dhamma tisztelõjeként, kötelességtudó szolgaként, jó maga viselettel és jó társaságban töltötte. Aki ilyen életet élt, az megérdemli az olyan halált, amely a boldog továbbélést biztosítja számára. Ezzel szemben annak, aki balesetben halt meg, testét temetõbe viszik, de lelke sohasem éri el az üdvözültek lakhelyét. Természetes (önhibáján kívüli) halála csupán a szertartásokat biztosítja számára, melyeket azon nyomban el is kezdenek.
Az öregségben elhunytat rokonai elõször megmossák bõ, illatos, meleg vízzel. Fogai közé pénzérmét vagy aranydarabkát csúsztatnak, amivel azt fejezik ki, hogy az evilági javaknak nincs jelentõségük, és hogy az elhunyt földi gazdagságából csupán ezt a szájába helyezett kincset viheti magával a halálba. A fehér pamut, amit a nyaka köré tekernek, és amivel csuklóját és lábait béklyóba kötik, szintén azt szimbolizálják, hogy az embert gyenge szálak fûzik a földhöz: anyagi érdek, érzelmek, szerelem és számos más mulandó kötelék, amelyeket a halál szétszakít, mit sem törõdve az okozott fájdalommal. Végül egy tiszta szemfödéllel takarják le, és hat egymáshoz illesztett deszkából készült koporsóba helyezik. A deszkákat ragadós gyantával illesztik össze. Ez csak ideiglenes koporsó. Az elhunyt gyerekei másik koporsót készítenek majd a hamvasztáshoz.
Ezután a koporsót banánpálmatörzsekre helyezik (ez jobb, mint a szilárd, kemény farönk, mert kifejezi az élet rövidségét és hogy az ember mostantól elveszti szilárdságát). A boncok a "boldog házban" imádkoznak, imáik, mint a szertartás elõzõ szakaszai az élet hiábavalóságáról szólnak, ami a halál nagy tanulsága. Csukott szemmel ismétlik Buddha beszédeit. "A test, amit a lélek elhagyott már semmi. Nemsokára haszontalan dologgá válik itt a földön, úgy, mint egy kidõlt, elszáradt faltörzs." "Az élet múlékony. Születés és halál megállás nélkül következik egymás után, normális ritmus szerint. Ha megszületünk el is kell tûnõdjünk. A boldogság nem más, mint a belépés ezen eltûnés semmijébe." "Minden állat meghal, halott, vagy meg fog halni. Mi is meghalunk. A halál nem kétséges."
Hét nap és hét éjszaka a "boldog ház" mindenféle találkozások központja, minden zajos és vidám. Úgy tûnik, mintha nem is törõdnének a halottal. Elvégre irigylésre méltó a sorsa, nem igaz? Egedül a boncok ismételgetik fáradhatatlanul imáikat: "Halott, ó Halott engedelmeskedj sorsodnak, siess a Paradicsomba, ahol egy jobb létbe születsz újra! Ne maradj itt kísértetni, és részt venni az itt maradtak életében, te láthatatlan árnyék! Akik itt maradnak megértik felszabadulásod örömét: türelmesen várnak sorsukra. Nem hiányzol nekik. Boldogok nélküled. Sok jót tettél a földön, számíttassék hát be neked!"
Azért, hogy bizonyosan eltávolítsák az elhunyt tolakodó árnyát, hogy minél elõbb az Égbe jusson és ott újjászülethessen (mert nincs rosszabb állapot a "phi"-nél, amikor a lélek a pokolhoz láncolva örök földalatti létre ítéltetik, és a vérengzõ Nhomphiban õrködik felette), és legfõképpen azért, hogy ne térjen vissza kísérteni hozzátartozóit, a család a boncok közbenjárásával élelmet és ajándékokat juttat el hozzá. A család addig látja így el adományokkal a boncokat, amíg úgy gondolja, hogy az elhunyt nem született újjá vagy hiányt szenved valamiben. Átkozott a család, amely elhanyagolja az adakozást és a holtat nyomorult árnysorsra ítéli, amelyben még csak nem is bolyonghat.
Míg a boncok imádkoznak és a rokonok virrasztanak a koporsóba zárt tetem felett, a halott mellett az élet és a fiatalság diadalát ünneplik. Mennyi változás, mennyi új lét vette így kezdetét a halál árnyékában! Mennyi, de mennyi házasság köttetett meg egy koporsó mellett! Az ünneplés eléri a tetõpontját: az élet nagy ünnepe erõsebb, mint a halál, mert maga a halál nem más, mint egy másik élet kezdete.
Hét teljes nap telt el. A koporsót egy kunyhóba viszik, amelyet az elhunyt rizsföldjének egy sarkában építettek. Hozzátartozói minden nap eljönnek, hogy rendbe tartsák ezt az ideiglenes mauzóleumot. Ez így megy a negyedik hónapig. Tulajdonképpen ezt az idõt szokás halotthamvasztás ceremóniájára kiválasztani. Ez sokszor a száraz évszak kezdete, és a munka a rizsföldeken a végéhez közeledik. Ez a hónap a halottak, de egyben az esküvõk hónapja is, ilyenkor minden szív dobog.
Ideiglenes koporsójából az új koporsóba helyezik a halott testét, erre a koporsóra már a máglya lángjai várnak. Mielõtt azonban örökre lezárnák a tetejét, szagos vízzel locsolják meg a halott arcát.
Végül eljön a hamvasztás napjának kijelölt idõpontja. Legalább hat nap és hat éjjelen át tart, körmenetek, vallásos szertartások, tûzijátékok, éji játékok és ünnepségek váltják egymást. Csak a hatodik napon nyitják ki félig a sátrat, hogy két óriás madáron, amit fehér pamutkötéllel húznak, felemeljék a ravatalt.  A család tagjai kopasz fejjel, tetõtõl talpig fehérbe öltöznek gyászuk jeléül.
A ravatalt egy papírkupola alá helyezik, amelyet négy törékeny oszlop tart. A hamvasztás elõtti utolsó virrasztással az ünnep eléri valódi tetõpontját. Ezt követi a legfõbb pillanat. Valaki utolsó, gyújtólángra lobbantja a máglyát, a boncok eközben folytatják az igék ismétlését: "A test, melyet a lélek elhagy már semmi... az élet mulandó."
    A máglya lángja egyenesen az ég felé emelkedik úgy, mint a boldog lélek. Az emberek ezen és az elkövetkezõ éjszakákon a parazsat õrzik, és élesztgetik a tüzet. És a fogyó hold második napjáig minden éjjel a ház - mely egykor a halotté volt - fogadja a fiatalembereket és a lányokat, akik kivilágos virradatig folytatják a táncot, az éneket, az ünneplést.
    Ekkor ér véget a hosszú vidámság. Még egyszer utoljára a család meghívja reggeli étkezésre a boncokat. Nagyon korán, még napfölkelte elõtt a rokonok, a barátok, a boncok és az egész falu elmegy a kialudt tûzhelyhez, és összegyûjtik mindazt, amit a lángok a halottból meghagytak: egy kevés csontot, és egy maroknyi hamut. Ezt egy kis serlegbe töltik, majd a pagodába helyezik, ahonnan egy utolsó szertartás során a that-ba viszik. A thatot azért építik, hogy az erényes embernek örök emléket állítsanak.