TANDORI DEZSÕ

Fahíd az idõn

Karácsonyra ma úgy nézek elõre,
ha valahogy,
mint egy fahíd
egyik végén állva, kicsit a korlát
simájára támaszkodva: mi lenne,
ha majd mikor nekidõlnék, ledõlne,
s ami forog
lenn, örvény, hab, a vándor roncsait
kavarná-sodorná, az, amit ott lát
még innenrõl, nem-látót körbevenne,
és körül fenn-lenn õserdei csend,
s egy Szent Lajos Király Hídnyi a Rend:
valami vég -
ekképp.

Állok a híd innenén, az idõkbe
nézve, elõre,
hogyan látnék Karácsonyig,
az még csupán a századik
esemény szeptember hatodikától,
lábam még ezen a hídon se lábol
át az idõn,
csak révedõn
nézek körbe, elõre, fel, a mélybe,
hogy akarom-e mindezt? és hogy "én-e"?

Addig meg kell írnom ezt, egyebet,
addig az események
légforgása is mint bukó patak
sodra fojtja a nyak
dohányfüstös szûkületét,
holott "mámort" már, szédületekét,
ilyet nem érzek,
s ha hátranézek,
mint lábam mögött televény enyészet
a fák örök árnya alatt,
ez ami érdemben még megmaradt
- vagy nagyon így lehet -,
mondom, addig még cikkeket kell
írnom, le kell számolnom néhány tervezettel
- "nem akarom" -,
a hídkorlátra még karom
messze nem támasztódik, nincs veszély,
de elkerülésére sincs esély.

El fog múlni az idõ, el ez is,
és fontoskodás van, nincs "nemezis"
- magyarán: végzet -, vagy ha van,
már annyira magam
állok itt az idõ-fahíd alig
elsõ deszkáján, hogy kis nyikorgásait
még agyam kerékzörejének érzem,
mintha így nem is valami Egészben
lennék, másokkal, csak abban a Részben,
mely úgy is tárul, itt,
hogy meg se moccanjak akár,
Karácsony, új év - "2000" - bevár,
akárhogy nem-igyekszem,
s mit igyekezzem akkor! Lomhaság?
Nem. Kedvszegettség? Az se. Utasát
nem vinné az út, nem kell szele-fútt
kõfelület, hová leülhetek,
nem vágyom idegenben gesztenyét
rugdosni, egyebet,
megvan velem, amit senki se tud,
nem is akar érteni, mért akarná,
mért pont ezt, annyi más
baja van, és ami ragaszkodás,
az annyi csak, mint rideg enyv, ha napfény
éri, kicsit olvad, ez akkor "õ, én",
külön s a kettõ is "valami más",
ugye, igen, támaszkodva a karfán
- már itt tartok - lenézve porló
vizekre, alakká-nézhetõ kövekre
- egy madár, ló, egy medve,
ilyen alakú "felhõ" mind a kõ lenn:
s nem mondom, hogy "felõlem...!"
Ez ennél bonyolultabb
- és egyszerûbb -,
én sem akarom érteni a múltat,
én sem akarom a jövõt,
csak mint Más Képzete: kettõ közül kihulljak.
(Áthidaló)
De valósabban: minden: átfutás;
idõbeli, nyomdai, vágybeli.
Mint az ember lábán a lábbeli,
pontatlan a Kifejezés.
Mire valója lesz, valója vész,
fahíd az idõn, vashíd, bánom én,
láttuk, mi van hidakkal,
néha mind: mint folyóba rogyó angyal.
Csak mondom, lelkemnek mélább felén:
mire e pár sor "átér" - és hova -,
minek mi lesz akkor sora,
nem az leszek-e csak, hogy "valaha":
mert egyszer oda ér át,
hiába, oda ér,
ami itt játssza a bénát, unottat,
magát-se-értõt, sértõt, elhagyottat,
azt, aki bátor, aki fél,
lelkének fele adhatja a méltányosát,
meglegyintheti egy talányos ág
hátulról, még innen a partról,
latolgathatja: mi rosszul, mi volt jól,
mondom, az átfutás nem marad el,
legföljebb már a másik-fele-jel,
nem érek sehova
azzal, amit
itt írok, mert Karácsonyra, ki tudja,
rávezet-e szeptember hídja, útja;
s ha akkor már nem vagyok itt...?!

BISTEY ANDRÁS

A fegyverrejtegetõ

Az igazgató elégedetten hátradõlt a székén, és arra gondolt, hogy a fárasztó budapesti utazás nem volt hiábavaló. A szerzõdést ugyan még nem írták alá a kiadóban, de bíztató ígéretet kapott, hogy a könyve hamarosan megjelenik.
    A vonat késett, sokat kellett várnia a Nyugati pályaudvaron. Inkább unalmában, megevett egy adag rágós fõtt kolbászt, amely megterhelte a gyomrát, mintha nagy darab kõ került volna bele. Ivott egy korsó sört, de az nem segített, csak elbágyasztotta. Amikor végre elindult a koszos, fûtetlen személyvonat, szundított néhány percig, de egy félrészeg társaság hangoskodni kezdett a szomszéd fülkében, nem tudott újra elaludni.
    A tekintete végigfutott a nagy szobán, amelynek túlsó vége már bizonytalan homályba veszett, nem ért el odáig az asztali lámpa fénye. Az otthonosság jó érzése fogta el. Már nem volt dolga, nem is kellett volna bejönnie, de szerette az ilyen magányos üldögélést az irodájában.
    Hirtelen összerezzent, mert élesen, szinte sikoltva megszólalt a telefon. Nem vette föl azonnal, meg akarta hosszabbítani néhány másodperccel a tétlen nyugalmat. Azután mégis fölemelte a kagylót.
    - Igazgató úr! - lihegte a portásnõ izgalomtól elfúló hangon. - Igazgató úr!
    - Mi történt, Margitka? Ég a ház?
    - Itt van a rendõrség! - kiáltotta az asszony, olyan hangosan, hogy az igazgató messzebb vitte a fülétõl a kagylót. - Civilek... mennek föl a lépcsõn...
    - Történt valami, amíg Pesten voltam?
    Az asszony nem hallotta meg a kérdést. - ... civilek... a lépcsõn...
    Az igazgató letette a kagylót, és az ajtóhoz ment, meggyújtotta a villanyt. A szobát éles fény öntötte el. A kilincsre tette a kezét, ki akart menni a jövevények elé, de egy váratlanul erõs, dörömbölésszerû kopogtatás megbénította. Néhány másodpercig csend volt, azután kinyitotta az ajtót, még mielõtt újra felhangzott volna a kopogtatás.
    Az elsõ pillanatban nem tudta, hányan állnak a küszöb elõtt, a lámpa csak az elõl állókat világította meg. Nem gyújtottak villanyt a titkárnõ szobájában, nem találták a kapcsolót, vagy talán nem is keresték, elég volt nekik a térrõl beszûrõdõ fény a tájékozódáshoz.
    - Rendõrség! - mondta az elõl álló civil, és igazolványt tartott egy pillanatig az igazgató orra elé.
    Õ késõbb nem emlékezett pontosan, hogy bemutatkozott-e az alacsony, cigányosan barna bõrû rendõr, bár valószínûleg igen, mert a nevére ugyan nem tudott visszaemlékezni, de úgy rémlett neki, hogy fõhadnagy volt a rendfokozata.
    - Jöjjenek be, uraim! - mondta, és hátrább lépett. Csak a szobában, az erõsebb fény miatt vette észre, hogy az egyik civil a helyi színház mûvésze. Ez olyan valószínûtlen volt, hogy elnevette magát. A fõhadnagy megróvóan rápillantott, nem találta helyénvalónak a nevetést.
    Az igazgató késõbb sokszor visszagondolt ezekre a percekre, és mindig arra a következtetésre jutott, hogy a fáradtság és az izgalom mellett a színész jelenléte váltotta ki benne azokat a kínzó ingereket, amelyekkel egészen addig küszködött, amíg be nem ültették a rendõrautóba. Fölváltva fogta el a nevetés és az ásítás, alig tudta csukva tartani a száját.
    - Ön a múzeum igazgatója? - kérdezte a fõhadnagy hivatalos hangon.
    - Igen. - Az igazgató megmondta a nevét.
    A fõhadnagy kimért elégedettséggel bólintott.
    - Legyen szíves... - de nem tudta végigmondani, mert az igazgató közbevágott.
    - Megtudhatnám, hogy mit óhajtanak? - A pillantása átsiklott a csoporton, majd a színész lágy, kövérkés arcán pihent meg.
    - Éppen azt... - kezdte újra a fõhadnagy a félbeszakítás miatt egy kis rosszalló grimasszal, de megint nem tudta folytatni.
    - Maga fegyvereket rejteget a múzeumban! - A színészbõl úgy robbant ki a kiáltás, mintha addig is alig tudta volna magában tartani. Elõbbre lépett, megállt közvetlenül az igazgató elõtt, az arcuk majdnem összeért. - A pártunk bejelentést kapott, hogy itt egy titkos fegyverraktár...
    - Ugyan, kérem!
    - Tagadja? - szólt közbe a fõhadnagy.
    - Nincs itt semmiféle fegyverraktár. A történeti kiállításunkon van néhány régi puska meg pisztoly...
    - Neeem! - A színész gúnyosan elhúzta az "e" hangot. - Nem a maga vacak elöltöltõs puskái érdekelnek minket.
    - Hirtelen élesen fölnevetett. - Hanem a géppisztolyok! Tegnap hozták ide õket a munkásõrségtõl. Maga vette át a...
    - Tudom már! - Az igazgató elnevette magát.
    - Elismeri, hogy fegyvereket hoztak a múzeumba? - kérdezte a fõhadnagy felvillanó tekintettel.
    - A felszámolás alatt álló munkásõrbázisról telefonált a parancsnok néhány napja, hogy ha kell a múzeumnak, beküld néhány hatástalanított géppisztolyt, sõt egyenruhákat is...
    - Megnéznénk a fegyvereket - mondta a fõhadnagy.
    - Szívesen odavezetem az urakat. - Az igazgató a színészre mosolygott. - Gyõzõdjenek meg a saját szemükkel az igazságról. - Kulcsokat vett elõ. - Kövessenek, kérem!
    Lementek a földszintre, ahol az igazgató kinyitott egy nehéz vasajtót, majd villanyt gyújtott. A fûtetlen helyiségben a falak mentén végig mennyezetig érõ vaspolcok álltak, tömve törött korsókkal, köcsögökkel, rozsdás vastárgyakkal, fából készült régi szerszámokkal. Fémtálcákon halomban álltak a megtisztított cseréptöredékek.
    - Ez a raktárunk - mondta az igazgató. - Itt helyeztük el a fegyvereket is. - Lehajolt, és az egyik alsó polcról határozott mozdulattal elõhúzott egy géppisztolyt. A színész hátrahõkölt, az igazgató szeretett volna komoly maradni, de nem tudott elnyomni egy mosolyt. - Ne féljen, Tomaji úr! Még a bázison hatástalanították mind a négyet.
    A színész dühöngve hátat fordított neki.
    - Nem leszel te mindig ilyen magabiztos! - szûrte halkan a fogai között.
    Mindenki úgy tett, mintha nem hallotta volna.
    A fõhadnagy lehajolt, egyenként gondosan megvizsgálta a géppisztolyokat. Sokáig szöszmötölt velük, a többiek némán nézték. Végül fölegyenesedett.
    - Hát ezzel megvolnánk.
    - Ez az összes fegyver? - kérdezte a színész egy hirtelen hátraarccal.
    Az igazgató a fõhadnagyra pillantott, szerette volna kiolvasni a tekintetébõl, hogy köteles-e válaszolni a színész kérdésére, de a fõhadnagy nem nézett rá, a mellette levõ polcon sorakozó kopott bokályokat nézegette.
    - Nincs több - felelte az igazgató egy kis szünet után. - De szeretném tudni, hogy Tomaji mûvész úr milyen minõségben vesz részt ebben a...
    A fõhadnagyhoz beszélt, de a színész felcsattant, mielõtt még befejezhette volna a mondatot. - A pártom bízott meg azzal, hogy járjak a végére ennek a... és a rendõrkapitány úr lehetõvé tette, hogy a jelenlétemmel adjak nyomatékot...
    - Át akarják kutatni az urak az épületet? - kérdezte az igazgató a fõhadnagytól, de õ megrázta a fejét.
    - Erre nincs utasításom.
    - Esetleg ön? - A színész felé nyújtotta a kulcscsomót.
    - Kutasson, ahol akar, a pincétõl a padlásig.
    A színész hátrább lépett, nem nyúlt a kulcsok után.
    - Megtaláljuk a módját, hogy meggyõzõdjünk, amirõl akarunk - mondta, de az igazgató kérdõ tekintetére sem magyarázta meg, hogy mire gondol.
    - Hát akkor ezzel megvolnánk - mondta ismét a fõhadnagy, és egy kis türelmetlenség volt a hangjában.
    Az igazgató bezárta a vasajtót. Az emeletre vezetõ lépcsõ elõtt megállt.
    - Segíthetek még valamiben? - kérdezte a fõhadnagytól.
    - Arra kérem, jöjjön be velünk a kapitányságra!
    - Miért? - hökkent meg az igazgató. - Kihallgatnak?
    - Jelentést kell írnom errõl a... - A fõhadnagy határozatlanul körbemutatott. - És önnek alá kellene írni... jobb most, mintha holnap csak azért jönne be.
    - Fölmehetek a táskámért?
    - Hát persze - felelte megütközve a fõhadnagy.
    Mira az igazgató visszatért, a színész eltûnt.
    - Tomaji úrnak nem kell bejönnie? - fordult a fõhadnagyhoz, amikor elhelyezkedtek az autóban.
    - Azt mondta, inkább holnap jön be, most sürgõs dolga van.
    Cseperegni kezdett az esõ, a sofõr bekapcsolta az ablaktörlõt és a fûtést. Az autó egyenletes rázkódása és a meleg kába félálomba ringatta az igazgatót. A világ összeszûkült körülötte. Mintha hosszú, sötét alagútban haladt volna, nem autóval, de nem is gyalog, talán néhány centivel a föld fölött repülve, és érezte, hogy az alagút végén valami félelmetes dolog várja, amilyennel még sohasem találkozott. De a kocsi nagyot zökkent egy kátyúban, és ez fölébresztette.
    Egész úton csend volt, a rendõrök egymással sem beszéltek. Szótlanul mentek föl a lépcsõn. A többiek elmaradtak mellõlük, amikor a fõhadnagy kinyitott egy kopott, zöld ajtót, már csak ketten voltak. Kis szobába léptek, amelyet szokatlanul erõs fényû lámpa világított meg, az igazgatónak hunyorognia kellett, a szeme nehezen szokta meg a világosságot.
    - Foglaljon helyet! - mondta a fõhadnagy, és a fal mellett sorakozó székekre mutatott. - Megírom a jelentést, itt meg lehet várni. Nem tart soká - tette hozzá biztatóan.
    A szoba végében íróasztal állt, mögötte repedezett barna iratszekrény, az ajtó mellett mosdókagyló, de tükör és törülközõtartó nélkül. Az igazgató leült, a fõhadnagy eltûnt a szomszéd szobába nyíló ajtó mögött.
    A radiátor ontotta a meleget. Az igazgató kigombolta a kabátját, de nem vetette le, remélte, hogy nem kell sokáig várnia. Ismét elálmosodott, a szemét csak nehezen tudta nyitva tartani. Néha le is hunyta néhány percre, zavarta az erõs fény.
    Halkan kinyílt az ajtó, és egy hatalmas termetû civil lépett be rajta. Lila erekkel átszõtt kövér arca volt. Széles lapáttenyerével magához intette az igazgatót. Az tanácstalanul fölállt, a másik szoba felé mutatott, de a férfi megrázta a fejét, és ismét intett, most már türelmetlen mozdulattal.
    Elindultak a hosszú, kihalt folyosón, elõl az igazgató, mögötte kissé zihálva a férfi. Lementek egy rosszul világított csigalépcsõn. Egyre sötétebb lett, már csak tapogatózva lehetett haladni. A lépéseik nem ütöttek zajt, mintha puha szõnyegen jártak volna.
    Az igazgatót nyugtalanította, hogy a fõhadnagy nem találja a helyén, ezt meg is akarta mondani a kísérõjének, de mintha megbénult volna a nyelve, nem tudott megszólalni.
    Egy kopott, szürke ajtónál megálltak, azután a rendõr belódította az igazgatót egy kopár, téglafalú, ablaktalan helyiségbe, amelynek egy szék állt a közepén, hosszú dróton lógó csupasz villanykörte alatt.
    A rendõr szótlanul a székre mutatott. Az igazgató leült, azután hosszú ideig semmi sem történt. A rendõr körülményesen cigarettára gyújtott, majd lassú, lusta lépésekkel odament az igazgatóhoz. Egy darabig szótlanul nézte, azután hirtelen lehajolt, olyan közelre, hogy az igazgató riadtan hátrahõkölt.
    - Na, hol vannak azok a fegyverek?
    Az igazgató válaszolni akart, hogy a látottakon kívül nincsenek fegyverek a múzeumban, de hiába kínlódott, a nyelve nem mozdult. Segélykérõ pillantással körbenézett, és hirtelen belehasított a rémület. Kettõjükön kívül még volt valaki a teremben. A lámpa gyenge fénye alig világította meg a távoli sarkot, a félhomályban váratlanul megmozdult egy alak, de nem jött közelebb, mintha még várt volna valamire.
    Verejték lepte el az igazgató arcát, nem is figyelt az elõtte álló rendõrre, a homályos alakot kutatta a pillantása.
    - Na, mi lesz, madárkám? Nem akarsz énekelni?
    Két kézzel megragadta a mellén a zakót, a szája sarkában ott fityegett a füstölgõ cigaretta...

- Alszol?
    Az igazgató fölkapta a fejét. A fény elvakította, a szemei elõtt úszó, elmosódott arc vonásai csak lassan tisztultak ki.
    Egy rendõrtiszt ismerõse állt elõtte, és nevetett. Már vagy tizenöt éve ismerte ezt az embert, ha véletlenül találkoztak, váltottak is néhány szót, de a nevére nem emlékezett, sõt arra sem, hogyan ismerkedtek meg. Egyszer, amikor az igazgató tilos helyen vágott át a fõutcán, az úttest közepén szembetalálkozott ezzel a rendõrtiszttel, aki, miközben sietve elhaladtak egymás mellett, odaszólt neki: "Szaladjunk, mert meglát a rendõr!" Az igazgató jót nevetett ezen, attól kezdve rokonszenves lett neki a férfi.
    Kezet fogtak, a rendõrtiszt megcsóválta a fejét.
    - Hallottam, hogy itt vagy - mondta egy kis bocsánatkérõ mosollyal. - Azért jöttem be, hogy... - Hirtelen elhallgatott, azután új mondatot kezdett: - Remélem, nincs panaszod a... az eljárásra. - Az igazgató megrázta a fejét, még mindig kába volt egy kicsit. - Ugye, nem régen váratnak?
    - Nem is tudom... talán egy félórája...
    A rendõrtiszt ismét megcsóválta a fejét.
    - Utánanézek. - Átment a másik szobába. Pár percig lehetett távol, azután néhány papírlappal tért vissza. Letette õket az íróasztal sarkára. - Ezeket alá kellene írnod.
    Az igazgató tollat vett elõ, és aláírta az elsõ lapot.
    - Nem is olvasod el?
    Megpróbálta végigolvasni a következõ lapon levõ szöveget, de képtelen volt sorról sorra haladni, a pillantása bizonytalanul ugrált a bekezdéseken. Várt annyi idõt, amennyi alatt akár végig is olvashatta volna a lapot, és gyorsan aláírta. Így tett a többivel is.
    A rendõrtiszt gondosan összegyûjtötte a papírokat, azután visszavitte a szomszéd szobába. Az igazgató tanácstalanul álldogált, nem tudta, elmehet-e. Azután ismét kinyílt az ajtó, a rendõrtiszt visszajött.
    - Leszóljak-e a garázsba, hogy vigyenek haza? - Az igazgató megrázta a fejét. - De komolyan! Elég rosszul nézel ki.
    - Inkább gyalog megyek. Kiszellõztetem a fejemet.
    Csend volt egy darabig.
    - Lekísérlek a kapuig - mondta hirtelen a rendõrtiszt, mintha mindenképpen az igazgató kedvébe akart volna járni.
    Elindultak a hosszú folyosón, de nem a széles fõlépcsõ, hanem egy keskeny hátsó lejárat felé fordult.
    - Hova megyünk? - kérdezte riadtan az igazgató.
    - Hát a kijárathoz. - A másik csodálkozva hátrafordult a riadt hangra. Azután hozzátette: - Erre rövidebb az út.
    Némán mentek egy darabig, majd a rendõrtiszt, talán hogy megtörje az egyre súlyosabbá váló csendet, ismét feléje fordult, és mosolyogva megkérdezte: - Egyébként hogy vagy?
    Azután csodálkozva megtorpant, nem értette, hogy az igazgató miért kezd hangosan nevetni, a lépcsõkorláthoz dõlve, és belekapaszkodva, mintha sohasem akarná elengedni.
 
 
 
 


 
SIMON LAJOS

Egy kasza suhog

Suhi, suhi! Miféle hang cseng most a fülemben,
egyenletes, mint az alvó szív dobogása,
ritmikus, ahogy a vers, mint a madár cseveje.
Suhi, suhi! Valaki kaszát suhogtat,
s lépésrõl lépésre közelít felém.
Köd ül a tájon, felnyújtott ujjam begye sem látszik,
a kaszást is köd borítja tetõtõl talpig,
nem tudni van-e talpa, haja, szája, szeme,
szíve, tüdeje, vagy már csupa csontváz,
de lépésrõl lépésre egyre közelít,
és tud kaszálni, fülemmel hallom, szívemmel megérzem.
Talán Haraszti Jani bácsi, akinek csúfoltam a dadogását,
vagy valamelyik pityergõ vénség, akit riogattam a temetõn,
vagy egy rokon legény a Don-kanyarból,
vagy annyi zûrzavarban elvesztett jóbarát.
Mindegy... Kezem nem kulcsolódik irgalomra,
a reménytelenség hóhérkötelén csüngve
mi marasztalna itt?!

Suhi, suhi! Egyszer majd lépegetek én is,
csakis egy szintén keserû felé.
S tudok kaszálni, ne reszkess tõlem, sorstárs!


 
GY. SZABÓ FERENC

Ábrándjaim

Válogatott ábrándjaim se férnek
bele egy álmos délutánba.
Rostálgatom fájón, mert mind enyémek.
Mindegyiknek emelt a szárnya,

ha csak egy gondolatnyit is - de feljebb!
Egy ha teljesült: erõt adott.
S vádló tekintetükre mit feleljek?
Dadogva csak ennyit mondhatok:

"Nem voltatok az élet megrontói.
Sem ég, mit festettek kancsalul.
Becsaptatok, hát persze, persze, ó, ti...!
Ám az ember abból csak tanul.

De hagyjatok. Hisz látjátok, öregszem.
Felhõtök szórom, mint a polyvát.
Mert nem izgat már közületek egy sem."

Hej, Életek! - Hitvány saroglyák.