MÉRLEG
 

 MAKÓ ISTVÁN

 A harmadik dekrétum

"...Nap, Hold, Vénusz lehullott régen
S õ dölyföl a keleti égen.

Sohse vörös a hulló csillag:
Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt,
Szeszélye az égi világnak."
                 (Ady)

A harmadik dekrétum - nincs! Soha nem is volt. Pedig lennie kellett volna.
Ostobaság arról meditálni, "mi lett volna, ha..." Már tudniillik minden olyan esetben értelmetlen az ilyesféle találgatás, ha másként lett valóságosan. De itt nem másként, hanem pontosan úgy lett, "ahogy a nagy könyvben meg van írva", ahogyan lennie kellett volna. Képtelenség? Lássuk a tényeket.
Az elsõ dekrétum a békérõl, a második a földrõl szólt, a harmadiknak a szabadságról kellett volna szólnia (már ha csakugyan létezett volna). Nem volt, tehát nem szólhatott semmirõl, a szabadságról sem. Ám minden Demosz-thenésznél szebben beszél a tett! Ahogyan a béke s a föld ügyében a létezõ dekrétumok szellemében jártak el a gyõztes forradalmárok, a szabadság ügyében a nem-létezõ, de létezés után kiáltó harmadik dekrétum, vagyis a forradalom szellemében cselekedtek. Ez letagadhatatlan tény. Igen! A világtörténelem legnagyobb jelentõségû forra-dalmi fordulata - ami a Késõbbi fej-lemények ellenére legnagyobb történelmi jelentõségû marad kitörölhetetlenül - meghozta ezt a csodát! Hasonló esetet nem ismerünk. A finnek kérték (s nem kikényszerítették, mint több évszázados harc után pl. az írek) a szabadságot, az elszakadás, az önálló, független állam megalakításának jogát a gyõztes forradalom vezérkarától, a Népbiztosok Tanácsától, minden idõk addigi legmagasabb színvonalú (még ellenségei szerint is! csak nézzük végig e kormány névsorát!) kormá-nyától. Járt nekik, megkapták, -ravaszkodás, presszió nélkül. Lenin, e kormány elnöke, az elveihez hû forra-dal-már aláírta az erre vonatkozó dokumentumokat. Azóta van önálló, független finn állam. Közben megkezdõdött a szovjet hatalom ellen 14 (azaz tizennégy) "szabadságszeretõ" ország intervenciója. A grúzok az ezt követõ idõszakban -szintén az elszakadást választották, de "okos fiúk", Ordzsonikidze és társai (egyébként maguk is grúzok) tudni vélték, hogy ilyen helyzetben ez végzetes lenne Grúzia és a forradalom sorsára nézve, ezért erõszakkal megakadályozták az elszakadást. Lenin ilyen körülmények közt csak annyit érhetett el, hogy "okos fiúk" ezért fegyelmit kaptak, a kialakult helyzeten akkor gyakorlatilag nem lehetett változtatni. Késõbb pedig Sztálin és a hozzá hasonuló párt- és országvezetõk már nem is akartak, hiszen állítólag "igazolódtak". Ezzel a forradalom hatalmas, megszenvedett erkölcsi tõkéjét veszni hagyták. Nem szerezhették vissza soha többé. S az összetartó erõk ellenében mûködésbe léptek a széttartó erõk...
Minden birodalom abban a pillanatban kezd felbomlani, amikor létrejön. A sztálini szovjet birodalom sem kivétel. Gondoljunk csak bele, micsoda iszonyatos energiákat követel egy bármilyen méretû birodalom létrehozása, fenntartása és megóvása a széthullástól. Ezt az energiát másra lehetne fordítani. Mondjuk: a forradalom következetes megvalósítására. Mégis, Sztálinék számára is a birodalomgyártás látszott kézenfekvõnek, ez volt az ismert, az imperialista hatalmaktól eltanult modell. Lehetõleg római méretû és jellegû birodalmat létrehozni. "Negyedik Róma pedig nem lészen!" - hangzik el a tételmondat Rettegett Iván szájából a róla készült, s Sztálin által, állítólag, igen kedvelt filmben. A fenti logika szerint az elsõ Róma az Róma, a második Bizánc, a harmadik Moszkva. Az USA-ban úgy tudják s nyíltan hirdetik ma is, hogy a harmadik - Washington ("negyedik pedig nem lészen..." stb., stb.). A csodálatos forradalom mérhetetlen energiáit alighanem ez a birodalomûépítõ buzgalom emésztette fel. De az indulás gyönyörû ígérete akkor is tettekben testet öltött tagadhatatlan tény. Folytatható volt! A folytatás elmaradt.
Azazhogy - nem maradt el egészen. A forradalmi lendületnek sem erejét, sem forradalmi jellegét nem semmisíthették meg jó ideig az események, az elszigeteltség nyomán létrejött szekértábor-pszichózis egy darabig még nem bénított végzetes módon. Önálló szövetséges és úgynevezett autonóm köztársaságok egész sora jött létre a volt cári birodalom területén, addig szinte ismeretlen kis népek autonóm társa-dalmi (politikai, kulturális, egészségügyi, gazdasági stb.) szervezõdése indult meg, nemzeti nyelveiket "feltérképezték" (több mint 200 - kétszáz! - nyelv!) s ábécét is kaptak, hogy írott nyelvük is legyen, megindult az addig elnyomott népek, nemzetek értelmiségének tömeges kiképzése, ezzel megnyílt az út -elõttük a modern nemzetté váláshoz. Ma is "ebbõl élnek". E népek közt ott voltak a Szovjetunióban élõ kurdok is: saját, nemzeti nyelvû iskolák, újságok, könyvkiadás (sõt! tudtommal színház is) birtokában indulhattak el a nemzetté válás útján. Megkezdõdött, s egy ideig folytatódott a nemzeti korlátok lebontása a nemzeti fejlõdés kiteljesedésével egyidõben az akkor épp tobzódó sovinizmust ellentételezõ s akkor mindenestõl pozitív proletár internacionalizmus szellemében. A legnagyobb lélekszámú két nemzet, az orosz és az ukrán, melyek gazdasági és kulturális téren magasabb szinten álltak, de társadalmi szervezettség dolgában is, mérhetetlen áldozatokat hoztak, hogy elõsegítsék kisebb testvéreik boldogulását. Idõközben, éhínségtõl, járványoktól tizedelve, nemzetközi elszigeteltségtõl fojtogatva pótolták az iszonyatos világháborús és polgárháborús veszteségeket (a hét háborús év alatt az ipari termelés a háború elõtti 13%-ára esett vissza!), normalizálták a termelést s olyan ipari fejlõdést indítottak el, amit az egész világ megdöbbenve csodált. Ahogyan a 18. század végén a nagy francia forradalomban, úgy, jókora késéssel bár, de itt is szétválasztották az államot és az egyházat, ugyanolyan "barbár" módon és ugyanolyan eredményesen, amott egy, emitt sok nemzet számára megnyitva az utat a modernizálódáshoz, a szellemi felszabaduláshoz és kulturális kiteljesedéshez, vagyis megteremtették a szabadságot egy életfontosságú dimenzióban. Dekrétum nélkül. Ha lett volna, aligha marad el jótékony hatása, s most könnyebb lenne a leltározás is, noha a kétségtelen, de mostanában szemrebbenés nélkül, szemérmetlenül tagadásba vett tények végtelen felsorolását enélkül is folytathatnánk. Hogy mindez Késõbb mivé fajult? Kiknek a bûne, hogy azzá fajult? Íme, a birodalmi átok! De ez az átok kívülrõl jött, állandósult fenyegetés miatt verhetett gyökeret, igazolva a hibás szemléletet, a belsõ görcsös erõszakot! Mindez a forradalom logikája szempontjából nonszensz. Csak birodalmi logika szerint helyénvaló.
Mi történt egyéni síkon, a személyes szabadság dolgában? A személyi szabadságot kizárólag a polgári jog és a vagyonjog szûkreszabott keretei közt értelmezõ nyugati - értsd: burzsoá -(bourgois) - mentalitás szerint az azonnal és persze teljesen el lett taposva. Mert, bár milliók egyenesedtek fel az addig természetesnek hitt görnyedt testtartásból s nézhettek körül az évezredes bénultságból, ocsúdva, pokolba kergetve rabtartóikat, ébredõ emberi méltóságuk tényét s örömét világot rengetõ tettekben igazolva naponta, csikorgó agyukkal ismeretek tömegét szippantva fel tudással vértezõdtek, behatoltak a kultúra addig elzárt területeire - micsoda szabadság az kérem, ahol nem lehet gyárat és bankot alapítani, az aljanépet kizsákmányolni, a tõzsdén egymást átverni s milliók verejtékébõl percek alatt vagyont nyerni, az egész társadalmat s a természetet a profithajsza jármába fogni, pénzért kiváltságokat szerezni, vesztegetéssel s gazdasági presszióval kivételezettségeket élvezni stb., stb.? Ott a forradalom földjén s szerte a világon ekkor döbbentek rá százmilliók arra a felismerésre tapasztalati tény által, hogy emberek, hogy lám! van lehetõség az emberhez méltó életre, hogy a világnak nem kell szükségszerûen elnyomókra és elnyomottakra, gazdagokra és szegényekre szakadnia isteni rendelésbõl fakadóan, hogy a kultúra mindannyiunk közös java stb. Ez is visszájára fordult Késõbb? Igaz, bár ez sem teljesen. A jelenlegi és volt szocialista országok népei mindmáig olvasó népek. Megtanultak s nem felejtettek el olvasni (csak nézd: hányan tartanak könyvet a kezükben ma is a metrón, villamoson, vonaton, az országban bárhol, bármikor; az én számlálási adataim szerint átlagban 25-30%!), s ráadásul a világirodalom javát kapták hihetelenül olcsón - ha méltóztatunk rá emlékezni a mai könyvárak láttán - a nemzeti irodalom legjavával együtt, miközben a legkisebb faluban is könyvtárak létesültek. Hogy néhány könyv, köztük a Mein Kampf tilalmas, vagy hozzáférhetetlen volt (esetenként valóban jó, értékes, fontos könyvek is)? Igaz. De mi volt ez ahhoz a gazdasági terrorhoz és ordas eszmék szolgálatába állított mai adminisztrációs és propagandisztikus manipulációhoz képest, amivel ma zárják el a népet a sommásan értéktelennek nyilvánított s népnek szóló baloldali gyanúba keveredett irodalomtól, miközben besztszeller címén szennyel árasztják el a világot? A kultúra egésze - a társadalmi emlékezet, mindannyiunk közös kincse - ma a szórakoztatóipar alá gyúrva a szentséges profit szolgálatában vegetál vagy pusztul s jut nekünk katarzis helyett - show! Amit ráadásul alaposan megfizettetnek velünk.
De az orosz parasztot traktorra ültették, a magyar parasztot pedig földvagyonra áhítozó huncut uraságok s szekértolóik máig sem tudták kiebrudalni a szövetkezetekbõl. Az ûrkutatás mostanig élõ eredményeiben s a ma elesettségre ítéltek rögzült hajlamaiban egyaránt kitörölhetetlenül él az egyéni és kollektív emlékezet. Közeleg az idõ, amikor - ha másként nem is - újra száll a madár ágrul ágra, száll...
Valamikor Oroszországban, õfelsége a cár hûséges alattvalója, egy fõ-fõ hivatalnok kegyelmes úr, a fülébe jutott hírek nyomán a birodalmat a haladás rémétõl féltve elrendelte: Amerika bezárandó! Századunkban, hasonló féle-lemtõl ûzetve, Sir Winston Churchill õexcellenciája elrendelte: a Szovjetunió bezárandó! (Lásd: Fulton, 1946., a "vasfüggöny-politika" meghirdetése.) S bár voltunk oly balekok, hogy e rendelkezést javarészt mi magunk, a saját költségünkön segítettünk neki végrehajtani, s bár ennek is köszönhetõen, de fõként a minden igazi forradalmiságot tagadó belsõ társadalmi megmerevedések szükségszerû következményeként a Szovjetunió formálisan is felbomlott, hihetõ-e, hogy az ügy bezáratott s lezáratott?
Huizinga szerint szoktuk tudni, hogy mikor kezdõdik egy korszak (elvégre rendszerint évfordulós ünnep jelöli - M. I.), de ritkán tudjuk, hogy mikor ér véget valami s hogy egyáltalán véget ér-e valóban. Kommentáljuk? A szocialista érában ez volt az egyik legsúlyosabb mulasztásunk. Megfizettünk érte. És ma?
Minden, ami van, megérdemli, hogy tönkremenjen - fogalmazza meg Engels a tagadás dialektikai alaptörvényének feltétlen szükségszerûségét ebben a goromba formában is, hogy még a legostobábbak is megértsék a meghökkenés segédletével. A tagadás objektíve feltétlen, s ellenünkvaló lehet, ha szubjektíve nem ismerjük fel, milyen tagadás érlelõdik objektív módon, de nekünkvaló lesz, ha szubjektíve felismerjük s érvényesülését elõsegítjük. Ha elvesztettünk egy csatát, le kell vonnunk a tanulságokat. Ez természetes. De - joggal írta Illyés Gyula -, a gyõztes csata sem elég önmagában. Utólag meg is kell azt írni! Akkor hat igazán s történelmileg tartósan, újra és újra. Az egykor gyõztes forradalmat nem lehet híven megírni a harmadik dekrétum nélkül. A fejlemények ezt egyértelmûen igazolják. Hogy az egykori gyõzelmet ma és a jövõben kihasználhassuk valóban, vagyis hogy a tagadás nekünkvaló legyen, e dekrétumot, legalább késõi jóvátétel gyanánt meg kellene írni.
Mirõl szólhatna? Vázlatosan, csak a fontosabb elvekre korlátozódva, így képzelem:

A forradalom gyõzelmének napjától kezdve a forradalmi hatalom ellenõrzése alatt álló egész területen szabad minden nép és nemzet, minden közösség, s mindegyikük szabadon, önállóan szervezheti meg társadalmi életét alapvetõ szükségletei szerint, bármilyenek is azok, legyenek bár vélt vagy valódi érdekekben kifejezõdve. A forradalmi hatalom egyetlen közösségnek sem bírája vagy fölöttes hatósága. A forradalom hatalma a kedvezõ feltételek szervezett összességének szerepét tölti be e közösségek számára, s elõsegíti, hogy e közösségek egymáshoz való viszonyukat a kölcsönös elõnyök elve alapján rendezhessék tartósan. E közösségek között a nemzetek, lélekszámukra tekintet nélkül, korlátozás nélküli tulajdonosai a területükön található természeti és társadalmi javaknak, amelyek megõrzéséért, az ember javára történõ észszerû felhasználásáért mindegyikük felelõs saját népe, a szabad népek közössége, az egész emberiség elõtt. Minden közösségnek joga van létrehozni és mûködtetni azokat az intézményeket, amelyek révén meghatározott arculatú közösségként definiálhatja önmagát. A nemzetek mindegyike megalkothatja önálló nemzeti államát annak minden kellékével együtt, beleértve a teljes elszakadás jogát. A forradalom elsõ évében fel kell mérni a nemzeti állam megalkotásához szükséges tennivalókat és azok szükségleteit, néhány hónap alatt ki kell dolgozni a megvalósítás menetrendjét. A forradalmi hatalom tölti be a véderõ szerepét a teljes megvalósításig, hogy az újonnan önállósuló népek ne váljanak külsõ imperialista erõk szabad prédájává. Ezért - s azért is, hogy elkerüljük az eufóriás kollektív ostobaságokat - a folyamatot 5, illetve 7 év alatt kell teljessé tenni, ezen idõ alatt létrehozva a valódi szükségletek szerint az önálló állami és helyi adminisztrációt, a nemzeti hadsereget, ha szükséges és igényelt, az önálló pénznemet. Ahol az államhatárok kijelölését a kuszált településviszonyok nehezítik, idõleges határokat kijelölve, esetleg a népszavazás eszközét is felhasználva, döntési joggal felruházott vegyes összetételû békéltetõ bizottságot kell létrehozni az ügy rendezésére, a lakosság átköltöztetését szigorúan tiltva. A más népek közé ékelõdött, szétszórtan élõ közösségek politikai és kulturális autonómiára jogosultak. Akár együtt marad, akár elszakad egy állam, számíthat a kölcsönös elõnyök elve alapján megvalósítandó együttmûködésre a többiekkel. A forradalmi hatalom csak az ellenforradalmi erõket s a megalapozatlan, a forradalmi népek közösségére ártalmas törekvéseket korlátozza. A szabaddá lett népek s államaik védelme a külsõ és belsõ ellenség ellen a forradalomban kovácsolódó önkéntes együttmûködés révén, nem pedig birodalmi szigorral, mindennél hatékonyabban biztosítható. Az ilyen egység eleven és erõs.
 Az egyének szabadok, maguk dönthetik el, milyen közösséghez kívánnak tartozni, ideértve a nemzeti, világnézeti, kulturális és egyéb közösségeket. Joguk van az élethez, az emberhez méltó élethez s az adott körülmények közt biztosítható életfeltételekhez (a munkához, a tanuláshoz, a tevékenységei képességeik szerinti megválasztásához, a pihenéshez stb.), tevékenységeik társadalmi elismertetéséhez a társadalomban elfogadott normák szerint, jogosultak minden rájuk vonatkozó döntésnek és a döntés indokolásának megismerésére. Összességében: csak a közösségekre és más egyénekre, a forradalom ügyére bizonyítottan ártalmas tevékenységükben korlátozandók. Az egyéneket a forradalom gyõzelme nyomán létrejött szocialista társadalomban (vagyoni, származási, világnézeti, mûveltségi, nemzetiségi stb. állapotától függetlenül) megkülönböztetés nélkül megilleti a felsoroltakon kívül minden jog, amely a legfejlettebb polgári társadalom polgárainak osztályrésze, mások kizsákmányolásának jogát kivéve. A nõk, fiatalok és öregek - vagyis a legkiszolgáltatottabbak - védelmét, amíg szükséges, külön törvények szavatolják.
A politikai okokból történõ esetleges szabadság-korlátozások, amelyekre a társadalom önvédelembõl idõlegesen kényszerül, a veszélyhelyzet elmúltával azonnal megszüntetendõk.
    Az érvényes, a forradalmi örökség gyanánt átvett és reformok útján továbbfejlesztett jogrend sérthetetlen. A jogi kultúra - a forradalom következetes megvalósításának elemi feltétele, a forradalom érdekeire hivatkozó megvadult szubjektivizmus ellenszere.

 Az egész dekrétum teljesen kifejtett formában is elférne egy fél ívnyi papíron. Értéke a leendõ forradalom számára, mely a jelenlegi társadalom elviselhetetlen ellentmondásainak a megoldására irányul - felbecsülhetetlen! Én úgy hiszem. Talán nem vagyok egyedül e hitemben.

És tudom: egészen újat csak egészen új módon lehet és szabad csinálni.

TUDÓSPORTRÉK
 

KARDOS ISTVÁN

Amit létrehozott, az emberiség
jövõjéhez tartozik

Goldmark Péter Károly (1906-1977)

Dédnagybátyja, a zeneszerzõ Goldmark Károly emlékét tisztelve vette fel második neveként a Károly nevet. 1906-ban született Budapesten, s dédapja, Goldmark József volt a testvére a zeneszerzõnek. Goldmark József nemcsak kiváló kémikus volt, hanem lánglelkû forra-dalmár is, részt vett az 1848-as bécsi felkelésben, majd emigránsként az északiak oldalán harcolt az Észak-Dél közötti háborúban.
    Goldmark Péter Károly büszkén vállalta õseit. A zenéhez fõleg idõs korában kezdett vonzódni, s ehhez méltó tár-sasága is akadt. Nem kisebb muzsikussal muzsikálhatott együtt, mint Benny Goodmannel, közeli szomszédjával. Rendkívüli mûszaki tehetsége már középiskolás korában megmutatkozott, fõleg a fizika terén. Miután a forra-dalmak bukása után, 1920-ban családjával együtt emigrációba kényszerült, Bécsben a mûszaki egyetemen, majd Németországban, a charlottenburgi mûszaki fõiskolán végezte tanulmányait. Itt találkozott egy másik magyar lángelmével, Gábor Dénessel, aki maga mellé vette és további kutatásokra ösztönözte.
A televízió a húszas évek végén a jövõ nagy ígéretei közé tartozott. A tudósok tucatjai kísérleteztek a televíziós kép elõállításával. A legintenzívebb munka akkortájt Angliában, a BBC-nél folyt. Goldmark egy, akkor még ismeretlen készüléket hozott létre, melynek 2,5x3,8 centiméteres képernyõjén képet tudott elõállítani. Ez 1926. december 6-án sikerült elõször, éppen a huszadik születésnapján.
A siker híressé tette. Az angol Pay társaság szerzõdést kötött vele. De 1933-ban már New Yorkban találjuk, az amerikai mamutcég, a CBS laboratóriumában. Karrierje meredeken ível fölfelé. Kezdetben munkatárs, hamarosan laboratórium vezetõ, majd a társaság igazgatója, végül alelnöke. Goldmark azonban látja, hogy a mechanikus televíziónál tovább kell lépni, s ezért áttér az elektronikus-képcsöves kísérletekre.
1940 ismét a nagy siker éve. Ekkor mutatja be találmányát, a köznapi gyakorlatban is használható színes televíziót.
A tudósok munkájába azonban mindenütt beleszólt a második világháború. A szövetségeseknek súlyos gondokat okozott a kitûnõen mûködõ német radarrendszer, amelynek sok hajó esett áldozatául a tengereken. Goldmark bravúrosan megoldotta a német radarok zavarásának problémáját. Folyamatosan tökéletesíteni igyekezett eközben a színes televíziót is. De kivette a maga részét az ûrtelevízió megvalósításából is. A Holdra lépõ ember képét százmilliók láthatták, és ebben neki is döntõ érdemei voltak.
Goldmark sohasem tekintette a tudományos problémákat teljesen megoldottnak. Õ dolgozta ki a televízió orvosi alkalmazásának módszereit. Fontos szerepe volt a televíziós kép rögzítésében is. Az eljárást akkor EVR-nek (electro video recording) nevezték, s ezt tekinthetjük a mai videomagnó õsének. Az egész világon elterjedt módszer, találmány jelentõségét aligha kell bizonygatnunk. Goldmarkot azonban a hangrögzítés addig még meg nem oldott problémái is foglalkoztatták. Hamarosan kifejlesztette az úgynevezett "hosszanjátszó hanglemezt", amit a világ mikrobarázdás hanglemezként ismert meg.
Magánéletérõl hazájában nem sokat lehetett hallani, tudni, s ez éppen lankadatlan munkájának tulajdonítható. Olyan ember volt, akit csak a feladatok, a kihívások érdekelték, s ezek mellett minden más háttérbe szorult.
Amerika azonban nagyon is számon tartotta és elismerte eredményeit. 1977-ben az Egyesült Államok elnöke, Jimmy Carter a legjobb amerikai tudósoknak kijáró kitüntetéssel, a National Medal Science-szel ismerte el a nagyszerû tudományos életutat.
    A tudós, aki uralkodni tudott a technika felett, a modern technika egyik legjelentõsebb alkotásának áldozata lett. 1977 decemberében autójával halálos balesetet szenvedett. Ilyen tragikusan végzõdött a mûszaki tudományok egyik magyar születésû zsenijének élete.
Amit létrehozott, vagy amihez munkásságával hozzájárult, az már az emberiség jövõjéhez tartozik.

MORFONDÍROZÁS
 

SZERDAHELYI ISTVÁN

Számtalan szám vagyok,
avagy az állami mûtyúkszem

A rendszerváltás után a többpártállam egyik pihent agyú hatalmassága kitalálta, hogy a személyi szám használata sérti az emberi jogokat, mert az mégse való, hogy az embert egyetlen szám alapján azonosítani lehessen. Hogy ez pontosan miért sérti emberi mivoltunkat, az máig se derült ki, de az tény, hogy a személyi számot a kommunisták találták ki, tehát világos, hogy valamiképpen ugyanolyan aljas trükk lehetett, mint az ingyenes oktatás és orvosi ellátás, vagy a szakszervezeti üdültetés.
A furcsa a dologban csak az, hogy ezt az önkényuralmi szimbólumokkal együtt betiltott személyi számot, amelyet tehát tilos használnom, másfelõl köteles is vagyok használni bizonyos kifizetõ helyeken, ahol a nyugtákra eleve rányomtatták a személyi szám rovatát. Habozás nélkül ki szoktam tölteni ezeket a rovatokat, egyrészt azért, mert a számocskák beírogatása sokkal kevésbé sérti emberségemet, mint az, ha nem fizetik ki a megszolgált pénzemet, másrészt pedig azért is, mert egy olyan országban, ahol a köztársaság címerén királyi korona van, az ember ne keressen állami logikát. (Mellékesen hangsúlyoznám, hogy a logikán túl semmi kifogásom a Szent István-korona ellen - amelyhez egyébként, mint köztudott, Szent Istvánnak semmi köze nem is volt -, sõt kifejezetten bájosnak találom a csáléra csapott keresztjével, ami olyan megható, mint a Himnuszban a balsors.)
Egyéb helyeken a személyazonossági igazolványom számát kell feltüntetnem. Ezt nem tiltották be, pedig ez is bolsevista kitaláció volt. S egyben jelzi, hogy a bukott rendszer sem volt teljesen ép-eszû, mert a személyi szám kitalálása után, párhuzamosan használatban tartotta a személyi igazolvány számát is. Hol ezt, hol azt kellett beírogatni akkor is. No de az a rendszer meg is bukott.
Emez pedig, mintha a nyugdíjak forintjainak inflációs megtöbbszörözése terén elkövetett mulasztásait ezzel akarná pótolni, nekiállt, s mániákusan gazdagít bennünket a legkülönfélébb azonosítási számokkal. Van TAJ-számom, ami Társadalombiztosítási Azonosító Jel, s ráadásul egy ettõl különbözõ betegbiztosítási személyazonosító jelem is, az elõbbi egy fehér, az utóbbi egy kék igazolványlapocskán. Van nyugdíjas törzsszámom, ami egy olyan igazolványból olvasható ki, melyben - jogellenesen - a bolsevistáktól kapott személyi számomat is feltüntették. S van hogyne lenne, de mennyire hogy van, adószámom is. Egyelõre ennyi van, de miután úgy hírlik, hogy a nyugdíjamat nem emelik meg a kormány által beígért mértékben, helyette biztosan kapok majd egy-két újfajta számot meg azonosító jelet. Az utóbbiaknak az óvodások is örülni szoktak, igaz, az õ szekrénykéjükön és holmijaikon törpék, virágok s egyéb kedves dolgok az azonosító jelek, mi viszont jelként is csak randa, megjegyezhetetlenül hosszú számsorokat kapunk.
 Képtelen vagyok bevágni ezeket a számokat, s még az azonosítási igazolványaimat se tudom azonosítani. Ha kérik valamelyiket, idegesen kapkodok, s még jó, ha a TAJ-számot tartalmazó lapocskát a betegbiztosítási igazolványlappal keverem össze, s nem az adószámot tartalmazóval vagy a könyvtári olvasójegyemmel. Ebbõl következõen folyton hülyének néznek, és ez sokkal jobban feszélyez, mintha az egyetlen és könnyen memorizálható személyi szám használatával sértenék meg az emberi jogaimat.
Mellesleg az, hogy számtömkeleggé változtattak, az államnak se jó. Az intézkedés indokolása is hangsúlyozta, hogy ezzel az adatvédelemmel azt akarják megnehezíteni, hogy az állam azonosíthassa gyógyszervásárlói alany mivoltomat az adóalanyival és így tovább. Hová is jutnánk, ha az emberek annyira ki lennének szolgáltatva a hatalomnak, hogy az megtudhatná: nem elég, hogy rosszul töltöm ki az adóbevallási ívem rubrikáit, de ráadásul krónikus gasztritiszem is van és ezt egy Ulceran nevû gyógyszerrel kúrálom?!
 Derék állam ez a többpártállam, államellenes intézkedéseket hoz. Ami a mûtyúkszemûhordás tipikus esete. Az a gyanúm azonban, hogy egyben a "vakulj magyar"-é is, hiszen e számtömkeleggel való azonosításomat egy jobb kapacitású komputer igen rövid idõ alatt elvégzi, ha összekapcsolnák a TAJ adatbázisát az adóhivataléval és a nyugdíjintézetével stb. Igaz, ha egyetlen személyi szám alatt futnék, könnyebb lenne, csak a számot kellene bepötyögtetni és az Enter-t leütni, máris tudomást szerezhetne az adóhivatal az Ulceran-szedési szokásomról és megfordítva. Így valamivel komplikáltabb a mûvelet.
Node, azt mondják, ezeket az adatbázisokat tilos összekapcsolni. Ez, ha az azonosítástól ódzkodnék, nem nyugtatna meg, hiszen - mint említettem - a személyi szám használata is tilos és mégis kötelezõ. Hátha a bázisok kapcsolatára ugyanilyen szabály vonatkozik? Továbbá: ha az adatbázisokat nem is kapcsolják össze, az adataikat biztosan eladják. Számtalan olyan értesítést, reklámfüzetet, miegymást kapok, amely egyértelmûvé teszi, hogy a nevemet és lakcímemet, s azt, hogy az ügyben érdekelt lehetek, egy effajta adatbázisból szerezték meg. Ami különösebben nem érdekel, ahogyan az se háborgatná a lelkemet, ha az APEH megtudná a TAJ-számomat.
Valószínûbb persze,. hogy ezeket az adatbázisokat nem kapcsolják össze. Mert ugyan miért érdekelné a társadalombiztosítást az, hogy szabályosan töltömûe ki az adóbevallásomat vagy folyton eltévedek a rubrikák labirintusaiban? A válasz eleve tudható, mert mindenki eltéved, ezek a kérdõívek eleve úgy készülnek, hogy normális emberek ne tudják kitölteni õket, csak az adószakértõk. Akiknek fizetni kell a kitöltésért.
Az adatbázisok összekapcsolásának azért sem lenne értelme, mert ezek önmagukon belül sem mûködnek. A rádióban hallottam, hogy a társadalombiztosítás milliókat fizetett ki olyanok betegellátására, akik már régen nem is élnek. Meg azt, hogy az ingatlanok adását-vevését a földhivatal képtelen regisztrálni, s így hiába veszünk meg egy olyan házat, amely az aznapi dátumú nyilvántartási lap szerint XY tehermentes tulajdona, ettõl e ház lehet régóta Z-é is. A bejegyzések késedelmessége miatt ugyanazt az ingatlant akár tízszer is el lehet adni.
Ami viszont a számtömkeleg használatának állami mûtyúkszemét illeti, az e legutóbbi tények tekintetbe vétele esetén igencsak kétes értékû önkínzásnak bizonyul. Ahol az adatok legegyszerûbb nyilvántartását sem tudják megoldani, ott eszeveszett dolog olyan rendszert mûködtetni, amely kifejezetten arra szolgál, hogy mesterségesen nehezítse az adatkezelést.
Ez az állami mûtyúkszem a mi lábunkat töri.
Ugyan melyik ombucmanra tartoznék egy olyan kérés, hogy az Isten szerelmére, tessen már a személyi szám újbóli bevezetésével jól sárba taposni az emberi jogaimat?

MAKÓ ISTVÁN

Emberi jogaim

Arculköptek. Nem úgy, mint már annyiszor. Ez telibe talált. Nem hittem, hogy az embert ennyire meg lehet alázni. Nem egy embert, mert az akár magánügy is lehet, hanem az embert.
Nem akartam hinni a fülemnek. Egy mosópor reklámjához kísérõzene - a zarándokok kórusa Wagner Lohengrin-jébõl! A legremekebb kórus, amit valaha írtak. Erõshitû, öntudatra lelt férfiak szárnyaló dalban beszélik el a világnak, milyen pompás adomány embernek lenni, megtisztultan, tisztán az istenség - az emberi egyetemesség - magaslataira emelkedni. Alig ocsúdtam, ugyanezt egy joghurt-féleség ajánlása közben kellett hallanom, a beleim görcsös rángatózása közben. És nem értek véget szenvedéseim. A testbûz valamely dezodor általi hatékony oszlatásának javallása még hátra volt. Wagner s az emberi nem ezt nem úszhatta meg. A virtuális bûz sûrûsödése közben egyre zengõbben dübörgött a fenséges wagneri zene s én, a testszag ügyben közömbös maradi fajankó milliónyi sorstársammal együtt értesülhettem arról, hogy - ó! hálátlanok! - mennyire a sors kegyeltje vagyok tulajdonképpen. Áradt a muzsika s én emberi romjaimban ott hevertem. Kiszolgáltatottan, tehetetlenül, meggyalázottan. Wagnert többé nem hallgathatok. Ellopták! Ezt is. Merték! S én szabad vagyok, ha nem tudnám! Egyre szabadabb.
Tudom én, hogy minden ami van, amit az ember megteremtett, az kisajátítható. Azaz ellopható. Törvényesen, vagy nem törvényesen birtokba vehetõ. Aki birtokába veszi, élvezheti. Így történt ez eddig a kapitalizmusban (sõt, a szocializmusban is) és annak elõtte, ami természetes ott, ahol "eladó az egész világ". De a lopott kincset mocsokká silányítva a képembe vágni? Nesze! Élvezd!
És nincs többé menekvés. Legintimebb pillanataimat elorozzák, ártatlan hangulataimat megzavarják, betolakszanak legrejtettebb zugaimba, igényeimet negligálják, álmaimat, eszményeimet szétzúzzák, önérzetemet megtapossák. Minden képzeletet felülmúlóan. Vacsora után, karosszékben fészkelõdve a tévé elõtt s a mûsorban beharangozott film megtekintésére készülõdve, miközben egymást ugratva unokámmal kaján megjegyzéseket vagdosunk egymás fejéhez az éppen rágcsált sütemény alakrongáló képességeivel kapcsolatban, véletlenül a képernyõre pillantunk. Egy zeneszám kellõs közepén - ó! videoklip! áldások áldása! - egy szélestalpú cipõvel épp akkor tapos szét valaki egy sötéten barnálló nagy rakást. Totálképben! Még elértük a vécét.
Mit merészelnek? Mindent. Azelõtt s tán ma is, normális ember betegség esetén nyomorultnak érzi magát, mivel a betegség önmagában megalázó a tehetetlenség, kiszolgáltatottság miatt. Nem szégyellni, hanem gyógyítani kell. Na de dicsekedni vele sõt propagálni, divatot csinálni belõle, mint manapság? A középkorban, a sötétben, a nyomorult koldusok csak elgennyedt sebeiket mutogatták szánalomkeltés végett, némi alamizsna reményében s az egyház - érthetõ okokból - nem tiltotta, hanem tûrte és támogatta ezt az eljárást. De ma? Mire ez a genny-show? Csak nem? Akkor alamizsna, most extraprofit mián? Íme: ne állj ellent a gonosznak!
Emberi jogaim azelõtt nem voltak, most már bezzeg vannak. Épp jókor. Az emberiség foszladozófélben. De a jog, az emberi is, no meg az õ rendje, az szilárd. Hálistennek!
 

OLVASÓLÁMPA
 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Két jelképes végpont

Bíró András: Liliomok, hollók, félholdak (Kairosz)
Nádas Péter: Egy családregény vége (Jelenkor)

"Írj róluk külön-külön, hiszen annyira más ez a két író s nyilván a mûvük is; nem lehet õket egy kritikába összehozni" - mondotta Simor András, mikor bejelentettem, hogy Bíró András és Nádas Péter egy-egy új, illetve újra kiadott regényét együtt szeretném ismertetni az Ezredvég-ben. "Épp ezt a másságot tenném középpontba, úgy is mint a mai magyar próza két jelképes végpontját."
A már több mint ötven éve - tán kissé megelõlegezett bizalommal - Baumgarten-díjat kapott Bíró regénye, a Liliomok, hollók, félholdak maga a konzervatív formálás búcsúzó, szép példája. Mitõl búcsúzik? A realizmustól, a patriotizmustól. Nádas regénye, az Egy családregény vége pedig az új irodalom korai, de teljes erõvel kibontakozó úttörõje, amely pedig új létére több mint húsz esztendõvel korábbi, mint Bíró megjelenését tekintve valóban mai kötete. Nem vitás, hogy az idõ a már korábban megírt "újnak" dolgozik - különben nem kellett volna most, életmû sorozatban újra kiadni, de jellemzõ, hogy a szerzõt csak mostanában fedeztük fel igazán: nekem, aki elsõsorban külföldi irodalmakkal foglalkozom, éppenséggel Susan Sontag elismerõ kritikája hívta fel (legutóbbi) regényére a figyelmet. Mert a nagyjából egyidõben megjelent többi magyar regényt Balázs Józseftõl Simonffy Andrásig hamarább olvastuk és fogadtuk el, mint ezt a "csudabogarat", ezt a "modernista" kísérletet, amely ráadásul nem "magyar" ügyekkel foglalkozik, hanem történeti zsidó sorssal - és mítosszal. De a jó mû beérik akkor is, ha nem idejében olvassuk el, hanem a saját idejében - ami örök lehet.
Mert milyen a Nádas könyve? Azt mondhatjuk rá - mondták is akkori bírálói! - hogy "kusza", hogy "dekadens", modernkedõ, hogy épp a zsidó sorsról szólva alig érinti a holokauszt témáját - bár ezt a kifejezést akkor még nem is használták -, és így tovább. És csakugyan: az Egy családregény vége nehéz olvasmány, ám ne vegyék sznobságom megnyilvánulásának, úgy találom: megéri. Nos, hogy a sznobság a korszerû megismerésének s netán megkedvelésének eszköze lehet - ezt Proust óta jól tudjuk. Ám az egészséges sznobság mint figyelemfelkeltõ elem szinte napjainkig hiányzott a magyar irodalomtudományból és kritikából, bevallani pedig végképp nem illett. Még a zseniális és emellett nagyon mûvelt Szerb Antal is elmarasztalta például Joyce-ot, nem is szólva a minden avantgárdot elutasító, közérthetõséget és elkötelezettséget követelõ (legmagasabb színvonalán a Lukács nevével jellemezhetõ) marxista kritikáról.
A Nádas regénye úgy korszerû, hogy magyar nyelven talán elsõként teremti meg a prousti, joyce-i és Thomas Mann-i modern kifejezés sajátos szintézisét, mindebben még a freudi vagy jungi mélylélektannal is él, és a zsidó s keresztény mítoszok meg a hegeli történetiség közvetítésével is, és ami külön bravúrja, hogy mindezt a gyermeki elmét visszatükrözõ tudatáram ábrázolásmódszerével fejezi ki. A gyermeki eszmélés s a természet, meg az idõsek világára való rácsodálkozás (akárcsak egyetlen példaként Capote Más hangok, más szobák-jában), aztán az apa és -nagyapa világmagyarázatának gyermeteg befogadása, elfogadva az elõbbi (marxista) racionalizmusát s megbámulva az utóbbi biblikus mitológiáját, aztán az önmagát pusztító "létezõ szocializmus" törvénytelenségeinek, gátlástalan "célt szentesítõ eszközeinek" félig-meddig értett átlátásán át a nevel-intézet sajátos fegyelmi rendjéig, melyben fiatal hõsünk sorsa - legalábbis a mûben - befejezõdik: mindez több mint stílusbravur - élet- és történetszemlélet, sorslátás, az álom, képzelgések, értetlenségek világában is lehetséges valóság. Nyilván nem remekmû - de az bizony nagyon ritka. Nádas Késõbbi nagy könyve, amely már megindult a világsiker útján, tán inkább az, - ki tudja? A kortárs még sznobsággal sem lehet biztos a dolgában.
Abban azonban biztos, hogy a majd negyedszázaddal Késõbbi Bíró András-regény nemcsak  múltról szól, hanem egészében a múlté - noha az olvasó könnyebben magáévá tetette, jobban élvezte, s egyet is értett vele. Csakhogy az évezred végén még zseni is nehezen írhat jó történeti regényt. Bíró nem zseni, hanem - hõs; mondandója, írói szándéka (hogy elhivatást ne mondjak) hõse. Próbálkozik tehát, s nem rosszul. De a két kezemen meg tudom számolni, hány maradandó történeti regény írtak az egész 20. században: Golding az õskorról (az Utódok-at), a középkorról (a Torony címût), aztán szintén a középkorról Kodolányi a Boldog Margit-ot, valamivel Késõbbrõl Móricz az Erdély-t, a középkor kibontakozásáról s az akkor szükségszerû (?) hatalmi önkényrõl Eyvind Johnson a Kegyelmes Urunk, Carolus-t, megintcsak a hatalomról Alekszej Tolsztoj az I. Péter-t, Yourcenar a Hadrianus emlékezései-t, s a mítosz idézésben is inkább játékos Thomas Mann a Jákobot meg a Kiválasztott-at, s Broch egy esszéregényt, a Vergilius-t - a többi néma csend (még Eco groteszk posztmodernje érdemel figyelmet: A rózsa neve). (Listámmal persze vitázni is lehet, például latin-amerikai regények felsorolásával.)
Mit akarhat egy Bíró András? Közvetíteni szép eszméket, múltunk bíztató emlékeit, nemes patriotizmust (ami nem nacionalizmus, még kevésbé sovinizmus). Mindez a kétségbeesésre oly hajlamos magyar szellemben a tartást próbálja erõsíteni - mert Bíró regénye (egy ciklus immár második darabja) valóságos sikertörténet s nem egy nemzetségé, hanem - bár Moháccsal végzõdik - az egész nemzeté!
Nemes vállalkozás, amit idilli szerelmek és belõlük létrejövõ sikeres párválasztások színeznek, s az egészet erõsíti a részletek gazdagsága, a történelmi-gazdasági-mûvelõdéstörténeti pontosság, mégpedig nem egy Kárpát-medence nézõpontból, hanem egész Európára kitekintve és - soha sem túlhangsúlyozottan, de következetesen - az osztályviszonylatokat is szem elõtt tartva. Ehhez persze nem lehet eléggé pontosnak lenni - az hogy egyik hõse hol Boccacciót, hol Petrarcát mondja barátjának (pedig utóbbi már rég nem élt Itáliában, mikor Bíró magyar hõse összebarátkozhatott volna vele) csak aprócska ügyetlenség a hatalmas ívû optimista alkotásban: a régi típusú realizmus e dicséretes kései hajtásában. Ilyen mondati vannak (százával): "Kocsisok kurjantottak, leánykák csiviteltek, sivalkodtak, apák, anyák kiáltottak rendezkedõn, s a helyi cselédség kacagását kavarta a hóförgeteges szél." Ezt lehet méltányolni, élvezni, lehet egyetérteni vele - bámulni azonban (akár sznobsággal) mint az újak képviselõjét a Nádas könyvét kell.

SZERDAHELYI ISTVÁN
 

Ablaküvegek

Hársing László: Nyitott gondolkodás (Filozófiai problémák - alternatív válaszok)
Königreich am Rande... Erzählungen aus Ungarn (Herausgegeben von György Dalos)

Teljes gõzzel vonszoljuk gazdasági termékeinket a világpiacra, egyelõre nem sok sikerrel, de igencsak eltökélten. A nemzetközi bóvli viszont annál diadalmasabban tört be hozzánk, elmondhatjuk, hogy nálunk minden kapható már, ami jobb helyeken eladhatatlan.
A kulturális területen gyérebb a forgalom. Ahogy a katonanóta mondja, "ajtó-ablak nyitva-tárva" a fejlett Nyugat szórakoztató ipara elõtt, de a "magas kultúra" teljesítményeit inkább csak zárt ablaktáblák mögül szemléljük. S hogy ki mit vesz észre - s mit cibál be az olykor résnyire megnyitott nyílászáró szerkezeteken -, az igencsak szubjektív és nem feltétlenül kapcsolódik a teljesítmények tényleges szellemi értékéhez. Észrevenni, ugye, azt szokás, ami feltûnõ. A rezesbanda felvonulásakor mindenki ablakhoz csõdül, de az, amikor - mondjuk - Einstein leballagott a sarki kávéházba és egy cédulára képleteket firkált, aligha keltett tömegérdeklõdést.
Meg kell hát tanítanunk a kulturális értékek iránt még mindig érdeklõdõ közönséget arra, hogy mire figyeljen, milyen szempontok szerint válogasson. Pontosabban szólva a leendõ, s egyelõre még az iskolapadokban körmölõ-feszengõ közönséget, hiszen Késõbb, a felnõtt világban már ritkán nyílik alkalom ilyesmire.
Hársing László könyve erre a nehéz feladatra vállalkozott, méghozzá a legnehezebb témakörben: a filozófiai gondolkodás területén. A szerzõ hitvallása: "Ez a filozófia-tankönyv az eszmei pluralizmus jegyében veti fel a filozófiai problémákat és vitatja meg a gyakran skálaszerû folytonosságot alkotó válaszokat." Megvallom õszintén, ha a tudományos módszertan kapcsán meghallom az "eszmei pluralizmus" kifejezést, menten ideges leszek. Ez ugyanis a posztmodern gondolkodás alapelveként vált híressé-hírhedtté, ahol azt jelenti, hogy a kutatások nem nyújtanak az igazsághoz egyre közelítõ tudományos ismereteket, hanem az igazság szempontjából közömbös dialógusban merülnek ki olyan elméletek között, amelyeknek még a logikai egységesség kritériumainak sem kell megfelelniük. Ne feledjük el azonban, hogy a marxizmust is egyfajta pluralisztikus nyitottság jellemezte, amikor túllépett dogmatikus "izmus"-jellegén, s visszatérve az eredeti marxi koncepcióhoz, s egyben a normáltudományos személethez is, azt hangoztatta, hogy nem addig tart az érvényes tudás, ameddig a marxizmus ennek határait kijelöli, hanem a marxizmus felel meg addig saját programjának - addig igazán "önmaga" -, ameddig nem szûnik meg integrálni minden tudást. Hársing László pedig igencsak határozott gesztussal húzza meg pluralizmusának határait, amikor bevezetõjében a fent idézett mondatot így folytatja: "Világnézeti nyitottsága azonban nem parttalan: csak olyan válaszokat érdemesít megvitatásra, amelyek hozzájárulnak a kiútkereséshez korunk eszmei válságából." Ennek gyakorlati megvalósításakor pedig a különbözõ filozófiai áramlatok sorában részletesen ismerteti a dialektikus materializmust, amiként az esztétikai fejezetben Lukács esztétikáját is, napjaink rezesbandáját, a posztmodernizmust viszont - igen helyesen - olyan mértékben nem ítéli az iskolai-közismereti tudásanyagba tartozónak, hogy a szómagyarázatok jegyzékében sem szerepelteti. Kitûnõ munkáját a szélesebb olvasóközönség is haszonnal forgathatja. (Eötvös József Könyvkiadó)
*
Az ablaküvegek fontos tulajdonsága, hogy nemcsak kilátni lehet rajtuk, hanem benézni is. Adott esetekben - mint a kirakatokéban - az utóbbi lehetõség fõ funkcióihoz is juthat, s ritka, hogy a belátást egy különleges foncsorozással lehetetlenné teszik, mint a politikusok és gengszterek autóablakain. A magyar kultúra ablakai is jórészt az ilyen autóablakokhoz hasonlók, mi igencsak tekintgetünk kifelé, de belátni hozzánk nehézkes. Az objektív okok közismertek, kis nép vagyunk, nyelvi elszigeteltségben élünk, a világ kultúraközvetítõ intézményei ritkán irányítják a figyelmet ablakainkra. Ha egy magyar szerzõ színdarabját bemutatják valami párizsi pinceszínházban, vagy összeköttetései révén eléri, hogy a könyve megjelenjék néhány példányban idegen nyelven, s még írjon is róla egy recenziót a külföldön élõ komája, nálunk menten világhírõként, a Nobel-díj várományosaként emlegeti a klikkje, s az Isten se ment meg bennünket attól, hogy az összes hazai díjjal és érdemrenddel ki ne dekorálják. Amikor pedig - mint az idei frankfurti könyvvásár alkalmából - sikerül némi beláthatás végett megnyittatni az ablakainkat, valóságos szellemi polgárháború tör ki akörül, kiket láttassunk a külfölddel, s kiket ne.
Ha ezt tekintetbe vesszük, különleges érdeme a berlini Magyar Ház író-igazgatójának, Dalos Györgynek, hogy Királyság a szélen... címmel sikerült német nyelven megjelentetnie egy magyar elbeszélés-gyûjteményt. A kötet érdekessége, hogy három modern klasszikus - Bródy Sándor, Kosztolányi Dezsõ és Örkény István - mellett fõként élõ szerzõinket szerepelteti, szám szerint tizenhatot. S tetézi ezt, hogy nem a hivatalossá emelt klikk-értékrangsorokhoz igazította válogatási szempontjait, hanem kizárólag ahhoz, hogy hazai közállapotainkat mely írások tükrözik leghívebben, a legintenzívebb mûvészi erõvel.
 Ezt a mûközpontúságot olyan következetesen érvényesítette, hogy nem habozott a szépíróként neves alkotók - Eörsi István, Fehér Klára, Temesi Ferenc, Vámos Miklós stb. - írásainak sorába -illeszteni Szepes Erika (eredetileg az -Ezredvégben megjelent) elbeszélését, amely színvonalát tekintve minden kétséget kizáróan ide is illik, jóllehet szerzõje, mint tudjuk, irodalomteoreti-kusként szerzett hírnevet, s e mûve csak egy szellemi "kirándulás" eredménye. Ez az eljárás szemet szúrhatna itthon, ha - ami teljesen valószínûtlen - a magyar kritika hajlamos lenne érzékelni e kiadvány létezését. A német olvasót viszont aligha fogja zavarni, hiszen annak mindegy, hogy az elbeszélések szerzõit Kosztolányinak vagy Szepesnek hívják-e, egyikrõl se hallott soha. Õ Dalos szempontjával fog azonosulni, a Magyarország-kép, az olvasmányélmény marad meg emlékezetében, s a fura neveket - az õ kiejtése szerint a "Koszctolani"-t éppúgy, mint a "Szcepesz"-t - hamar elfelejti. Nem árt, ha tudatában vagyunk effajta korlátjainknak, s örülni tudunk annak - hiszen nem kis dolog ez se -, hogy külföldi embertársaink megjegyzik maguknak: Magyarország megjegyezhetetlenül kacifántos nevû tollforgatói is egészen jó dolgokat tudnak írni. (Wilhelm Heyne Verlag, München)
 

---

FRIDECZKY FRIGYES
 

Budapest egyik arca

Jewish Budapest

A Magyar Tudományos Akadémián ünnepélyes keretek között mutatták be a Közép-Európai Egyetem kiadásában megjelent Jewish Budapest (Zsidó Budapest) címû könyvet, amelynek magyar alapkiadása 1994-ben látott napvilágot. Komoróczy Géza szerkesztõ és munkatársai szerint nem csupán a magyarországi zsidóság több évszázados történelmi jelentõségét mutatják be korabeli okiratok segítségével, hanem a zsidó tudósok egyenértékû szerves beépülését a magyar tudományos életbe. Komoróczy professzor felvázolta, hogy e mostani kiadvány mennyivel teljesebb az 1995-ös magyar nyelvû példánynál. Elmondta, hogy eben kiváló szerzõtársa volt Frojimovics Kinga, Pusztai Viktória és Strbik Andrea.
A tizenöt fejezetre tagolt 597 oldalas munka lényegében fõvárosunk zsidó arculatát kívánja bemutatni. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesülésével, Magyarország fõvárosa a tõkés fejlõdés alapjait lerakva, megerõsödve érkezett Budapest születéséhez. Már az 1870-es években, tervek, elõírások sokasága próbálta meghatározni a fõváros fejlõdés irányát, de az igazi konjunktúra csak az 1880-as évek közepén indult meg. A gyors fejlõdés szembetûnõ a gazdasági élet minden területén. Kiterjedt vasút-, posta-, távíró- és telefonhálózat; Budapest lett a dunai hajózás központja, világvárosi méreteket öltött az áruforgalom.
    E hatalmas kibontakozás tevékeny közremûködõi voltak a Weiss Bartholdok és Manfrédek, a Herz Árminok, a Goldbergerek, a Mauthnerek, a Hatvany és a Chorin bárók stb. Az ipari fejlõdéssel párhuzamosan a kulturális élet is kivirágzott. A zsidóság szerepvállalása a gazdasági, politikai, kulturális és mûvészeti téren is növekedett. Kórházakat, gimnáziumokat, árvaházakat, vakok és siketnémák intézetét, aggok otthonát hozták létre. Kávéházakat, vendéglõket, szórakozóhelyeket, cukrászdákat, nagyáruházakat nyitottak; lapokat, kaszinókat, zeneiskolákat, balettstúdiókat alapítottak; gyárakat, palotákat, utcasorokat emeltek; színházakat, orfeumokat, mozikat mûködtettek; bankokat, pénzintézeti hálózatokat hoztak létre. A zsinagógák, temetõk, héderek és jesivák éppúgy hozzátartoztak Budapesthez, mint a luxuséttermek, szállodák, uszodák és tornacsarnokok; a Király, a Dob és a Dohány utcai, s a VII. és a VIII. kerületi zsúfolt lakónegyedek, valamint az Új-Lipótváros vagy a Sugárút (Andrássy út) jó módot sugárzó, fényes palotái.
A recepciós törvény (1895:XLII tc.) nemcsak egyenrangúvá tette a zsidó vallást a többi egyházzal, de akaratlan nemzeti egyházzá is alkotta. "A budapesti zsidóság 79%-a beszélte a magyart 1882-ben (a katolikusoknak csak 67%-a), mûveltségi és nemzeti tekintetben, nyelvben és érzelemben a nemzethez simult." (Fõv. Statiszt. Hiv.)
A történelmi visszatekintés az Árpádházi királyoktól szemmel kíséri a zsidóság jelenlétét és jelentõségét az állam gazdasági, pénzügyi egyensúlyban tartásában. Pénzverdéket alapítottak, s egyaránt viselték a királyok koronázásának és hadviselésének finanszírozását. Az ország fõemberei közé tartozó zsidóhercegek (princeps Judeorum) teremtették meg az adószedés biztonságát, gyakorta õk vezették a királyi kincstárt, õk hozták rendbe az udvar pénzügyeit.
    A történelmi részt követõen bejárjuk a pesti Király-utcát, a zsidó élet kibontakozásában nagy szerepet játszó Orczy-házat; a bõrkereskedelem központját, a mai Paulay Ede és a Káldy Gyula utcát; a Teréz-, Erzsébet- és a Józsefvárost; megismerjük a pesti zsidó háromszög: a Dohány-, a Rumbach és a Kazinczy utcai zsinagógák hitéletét, e környék zsidóságának közösség életét, ortodox és neológ hajlandóságát, az asszimilálódás illetve az identitás megõrzésének szándékát. Olvashatunk híres zsidó tudósokról, Oesterreicher Manes József orvosról, a budai és a balatonfüredi gyógyvizek tudósáról, Ballagi Mór neves nyelvészrõl, akadémikusról, szótárak szerkesztõjérõl, Vámbéry Ármin, Goldziher Ignác és Stein Aurél orientalistákról, Hirschler Ignác neves szemorvosról, Rózsavölgyi Márkról, a híres hegedûsrõl és zeneszerzõrõl. Láthatjuk a kiváló rabbikat: Wellesz Gyulát, Brill Sámuelt, Meisel Farkas Alajost, Kohn Sámuelt, Bloch Mózest, Kaufmann Dávidot, a tudós Bacher Vilmost, Lõwinger Sámuelt, Róth Ernõt, Hevesi Simont, korának legnagyobb hitszónokát; Rumbach Sebestyént, Pest tisztiorvosát; a pesti születésû és iskolázottságú Herzl Tivadart, a cionizmus egyik megalapítóját, a zsidó állam megálmodóját, és unokaöccsét, Heltai Jenõt.
Külön fejezetrész foglalkozik a pesti hitközség központi hivatalának székháza, a neológ zsidóság központja, a világ legnagyobb hitközsége, a Síp utca 12. felépítésével, termeivel, szervezeteivel, vezetõivel.
A sok száz alapítvány, segélyegylet, szeretetotthonok, népkonyhák mellett a könyv bõvebben foglalkozik a zsidó kórházakkal, szanatóriumokkal, a legkülönbözõbb iskolákkal. Olvashatunk a híres Kauffmann-gyûjteményrõl, Gold-ziher Ignác hagyatékáról, Scheiber Sándor tudományos könyvtáráról.
95 színes és 500 fekete-fehér fénykép teszi gazdagabbá e rendkívül sokrétû tudományos igényû kiadványt. Bõséges irodalom- és képjegyzék, valamint mutató igazít el a személy- és utcanevek, neves épületek, továbbá a héber és jiddis nevek forgatagában. (Central European University Press)