TUDÓSPORTRÉK
 

KARDOS ISTVÁN

Amit létrehozott, az emberiség
jövõjéhez tartozik

Goldmark Péter Károly (1906-1977)

Dédnagybátyja, a zeneszerzõ Goldmark Károly emlékét tisztelve vette fel második neveként a Károly nevet. 1906-ban született Budapesten, s dédapja, Goldmark József volt a testvére a zeneszerzõnek. Goldmark József nemcsak kiváló kémikus volt, hanem lánglelkû forra-dalmár is, részt vett az 1848-as bécsi felkelésben, majd emigránsként az északiak oldalán harcolt az Észak-Dél közötti háborúban.
    Goldmark Péter Károly büszkén vállalta õseit. A zenéhez fõleg idõs korában kezdett vonzódni, s ehhez méltó tár-sasága is akadt. Nem kisebb muzsikussal muzsikálhatott együtt, mint Benny Goodmannel, közeli szomszédjával. Rendkívüli mûszaki tehetsége már középiskolás korában megmutatkozott, fõleg a fizika terén. Miután a forra-dalmak bukása után, 1920-ban családjával együtt emigrációba kényszerült, Bécsben a mûszaki egyetemen, majd Németországban, a charlottenburgi mûszaki fõiskolán végezte tanulmányait. Itt találkozott egy másik magyar lángelmével, Gábor Dénessel, aki maga mellé vette és további kutatásokra ösztönözte.
A televízió a húszas évek végén a jövõ nagy ígéretei közé tartozott. A tudósok tucatjai kísérleteztek a televíziós kép elõállításával. A legintenzívebb munka akkortájt Angliában, a BBC-nél folyt. Goldmark egy, akkor még ismeretlen készüléket hozott létre, melynek 2,5x3,8 centiméteres képernyõjén képet tudott elõállítani. Ez 1926. december 6-án sikerült elõször, éppen a huszadik születésnapján.
A siker híressé tette. Az angol Pay társaság szerzõdést kötött vele. De 1933-ban már New Yorkban találjuk, az amerikai mamutcég, a CBS laboratóriumában. Karrierje meredeken ível fölfelé. Kezdetben munkatárs, hamarosan laboratórium vezetõ, majd a társaság igazgatója, végül alelnöke. Goldmark azonban látja, hogy a mechanikus televíziónál tovább kell lépni, s ezért áttér az elektronikus-képcsöves kísérletekre.
1940 ismét a nagy siker éve. Ekkor mutatja be találmányát, a köznapi gyakorlatban is használható színes televíziót.
A tudósok munkájába azonban mindenütt beleszólt a második világháború. A szövetségeseknek súlyos gondokat okozott a kitûnõen mûködõ német radarrendszer, amelynek sok hajó esett áldozatául a tengereken. Goldmark bravúrosan megoldotta a német radarok zavarásának problémáját. Folyamatosan tökéletesíteni igyekezett eközben a színes televíziót is. De kivette a maga részét az ûrtelevízió megvalósításából is. A Holdra lépõ ember képét százmilliók láthatták, és ebben neki is döntõ érdemei voltak.
Goldmark sohasem tekintette a tudományos problémákat teljesen megoldottnak. Õ dolgozta ki a televízió orvosi alkalmazásának módszereit. Fontos szerepe volt a televíziós kép rögzítésében is. Az eljárást akkor EVR-nek (electro video recording) nevezték, s ezt tekinthetjük a mai videomagnó õsének. Az egész világon elterjedt módszer, találmány jelentõségét aligha kell bizonygatnunk. Goldmarkot azonban a hangrögzítés addig még meg nem oldott problémái is foglalkoztatták. Hamarosan kifejlesztette az úgynevezett "hosszanjátszó hanglemezt", amit a világ mikrobarázdás hanglemezként ismert meg.
Magánéletérõl hazájában nem sokat lehetett hallani, tudni, s ez éppen lankadatlan munkájának tulajdonítható. Olyan ember volt, akit csak a feladatok, a kihívások érdekelték, s ezek mellett minden más háttérbe szorult.
Amerika azonban nagyon is számon tartotta és elismerte eredményeit. 1977-ben az Egyesült Államok elnöke, Jimmy Carter a legjobb amerikai tudósoknak kijáró kitüntetéssel, a National Medal Science-szel ismerte el a nagyszerû tudományos életutat.
    A tudós, aki uralkodni tudott a technika felett, a modern technika egyik legjelentõsebb alkotásának áldozata lett. 1977 decemberében autójával halálos balesetet szenvedett. Ilyen tragikusan végzõdött a mûszaki tudományok egyik magyar születésû zsenijének élete.
Amit létrehozott, vagy amihez munkásságával hozzájárult, az már az emberiség jövõjéhez tartozik.




OLVASÓLÁMPA
 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Két jelképes végpont

Bíró András: Liliomok, hollók, félholdak (Kairosz)
Nádas Péter: Egy családregény vége (Jelenkor)

"Írj róluk külön-külön, hiszen annyira más ez a két író s nyilván a mûvük is; nem lehet õket egy kritikába összehozni" - mondotta Simor András, mikor bejelentettem, hogy Bíró András és Nádas Péter egy-egy új, illetve újra kiadott regényét együtt szeretném ismertetni az Ezredvég-ben. "Épp ezt a másságot tenném középpontba, úgy is mint a mai magyar próza két jelképes végpontját."
A már több mint ötven éve - tán kissé megelõlegezett bizalommal - Baumgarten-díjat kapott Bíró regénye, a Liliomok, hollók, félholdak maga a konzervatív formálás búcsúzó, szép példája. Mitõl búcsúzik? A realizmustól, a patriotizmustól. Nádas regénye, az Egy családregény vége pedig az új irodalom korai, de teljes erõvel kibontakozó úttörõje, amely pedig új létére több mint húsz esztendõvel korábbi, mint Bíró megjelenését tekintve valóban mai kötete. Nem vitás, hogy az idõ a már korábban megírt "újnak" dolgozik - különben nem kellett volna most, életmû sorozatban újra kiadni, de jellemzõ, hogy a szerzõt csak mostanában fedeztük fel igazán: nekem, aki elsõsorban külföldi irodalmakkal foglalkozom, éppenséggel Susan Sontag elismerõ kritikája hívta fel (legutóbbi) regényére a figyelmet. Mert a nagyjából egyidõben megjelent többi magyar regényt Balázs Józseftõl Simonffy Andrásig hamarább olvastuk és fogadtuk el, mint ezt a "csudabogarat", ezt a "modernista" kísérletet, amely ráadásul nem "magyar" ügyekkel foglalkozik, hanem történeti zsidó sorssal - és mítosszal. De a jó mû beérik akkor is, ha nem idejében olvassuk el, hanem a saját idejében - ami örök lehet.
Mert milyen a Nádas könyve? Azt mondhatjuk rá - mondták is akkori bírálói! - hogy "kusza", hogy "dekadens", modernkedõ, hogy épp a zsidó sorsról szólva alig érinti a holokauszt témáját - bár ezt a kifejezést akkor még nem is használták -, és így tovább. És csakugyan: az Egy családregény vége nehéz olvasmány, ám ne vegyék sznobságom megnyilvánulásának, úgy találom: megéri. Nos, hogy a sznobság a korszerû megismerésének s netán megkedvelésének eszköze lehet - ezt Proust óta jól tudjuk. Ám az egészséges sznobság mint figyelemfelkeltõ elem szinte napjainkig hiányzott a magyar irodalomtudományból és kritikából, bevallani pedig végképp nem illett. Még a zseniális és emellett nagyon mûvelt Szerb Antal is elmarasztalta például Joyce-ot, nem is szólva a minden avantgárdot elutasító, közérthetõséget és elkötelezettséget követelõ (legmagasabb színvonalán a Lukács nevével jellemezhetõ) marxista kritikáról.
A Nádas regénye úgy korszerû, hogy magyar nyelven talán elsõként teremti meg a prousti, joyce-i és Thomas Mann-i modern kifejezés sajátos szintézisét, mindebben még a freudi vagy jungi mélylélektannal is él, és a zsidó s keresztény mítoszok meg a hegeli történetiség közvetítésével is, és ami külön bravúrja, hogy mindezt a gyermeki elmét visszatükrözõ tudatáram ábrázolásmódszerével fejezi ki. A gyermeki eszmélés s a természet, meg az idõsek világára való rácsodálkozás (akárcsak egyetlen példaként Capote Más hangok, más szobák-jában), aztán az apa és -nagyapa világmagyarázatának gyermeteg befogadása, elfogadva az elõbbi (marxista) racionalizmusát s megbámulva az utóbbi biblikus mitológiáját, aztán az önmagát pusztító "létezõ szocializmus" törvénytelenségeinek, gátlástalan "célt szentesítõ eszközeinek" félig-meddig értett átlátásán át a nevel-intézet sajátos fegyelmi rendjéig, melyben fiatal hõsünk sorsa - legalábbis a mûben - befejezõdik: mindez több mint stílusbravur - élet- és történetszemlélet, sorslátás, az álom, képzelgések, értetlenségek világában is lehetséges valóság. Nyilván nem remekmû - de az bizony nagyon ritka. Nádas Késõbbi nagy könyve, amely már megindult a világsiker útján, tán inkább az, - ki tudja? A kortárs még sznobsággal sem lehet biztos a dolgában.
Abban azonban biztos, hogy a majd negyedszázaddal Késõbbi Bíró András-regény nemcsak  múltról szól, hanem egészében a múlté - noha az olvasó könnyebben magáévá tetette, jobban élvezte, s egyet is értett vele. Csakhogy az évezred végén még zseni is nehezen írhat jó történeti regényt. Bíró nem zseni, hanem - hõs; mondandója, írói szándéka (hogy elhivatást ne mondjak) hõse. Próbálkozik tehát, s nem rosszul. De a két kezemen meg tudom számolni, hány maradandó történeti regény írtak az egész 20. században: Golding az õskorról (az Utódok-at), a középkorról (a Torony címût), aztán szintén a középkorról Kodolányi a Boldog Margit-ot, valamivel Késõbbrõl Móricz az Erdély-t, a középkor kibontakozásáról s az akkor szükségszerû (?) hatalmi önkényrõl Eyvind Johnson a Kegyelmes Urunk, Carolus-t, megintcsak a hatalomról Alekszej Tolsztoj az I. Péter-t, Yourcenar a Hadrianus emlékezései-t, s a mítosz idézésben is inkább játékos Thomas Mann a Jákobot meg a Kiválasztott-at, s Broch egy esszéregényt, a Vergilius-t - a többi néma csend (még Eco groteszk posztmodernje érdemel figyelmet: A rózsa neve). (Listámmal persze vitázni is lehet, például latin-amerikai regények felsorolásával.)
Mit akarhat egy Bíró András? Közvetíteni szép eszméket, múltunk bíztató emlékeit, nemes patriotizmust (ami nem nacionalizmus, még kevésbé sovinizmus). Mindez a kétségbeesésre oly hajlamos magyar szellemben a tartást próbálja erõsíteni - mert Bíró regénye (egy ciklus immár második darabja) valóságos sikertörténet s nem egy nemzetségé, hanem - bár Moháccsal végzõdik - az egész nemzeté!
Nemes vállalkozás, amit idilli szerelmek és belõlük létrejövõ sikeres párválasztások színeznek, s az egészet erõsíti a részletek gazdagsága, a történelmi-gazdasági-mûvelõdéstörténeti pontosság, mégpedig nem egy Kárpát-medence nézõpontból, hanem egész Európára kitekintve és - soha sem túlhangsúlyozottan, de következetesen - az osztályviszonylatokat is szem elõtt tartva. Ehhez persze nem lehet eléggé pontosnak lenni - az hogy egyik hõse hol Boccacciót, hol Petrarcát mondja barátjának (pedig utóbbi már rég nem élt Itáliában, mikor Bíró magyar hõse összebarátkozhatott volna vele) csak aprócska ügyetlenség a hatalmas ívû optimista alkotásban: a régi típusú realizmus e dicséretes kései hajtásában. Ilyen mondati vannak (százával): "Kocsisok kurjantottak, leánykák csiviteltek, sivalkodtak, apák, anyák kiáltottak rendezkedõn, s a helyi cselédség kacagását kavarta a hóförgeteges szél." Ezt lehet méltányolni, élvezni, lehet egyetérteni vele - bámulni azonban (akár sznobsággal) mint az újak képviselõjét a Nádas könyvét kell.