VAZSA PSAVELA - TENGIZ ABULADZE

Könyörgés

Forgatókönyv-részlet

SZERZÕ
Haloványan és hallgatag,
ködökkel fátyolozva arcát,
a fakó, téli ég alatt
ül sziklatrónján csecsenc-ország.

ZVIADAÚRI
Ki vagy te, és mi dolgod itt?

DZSOHOLA
Nézd fegyverem! Nem látni rajtam?
Vadászgattam erre kicsit.
Hanem hozzád nincsen bizalmam.

ZVIADAÚRI
Miért vagy, testvér, oly gyanakvó?
Oly furcsán méreget szemed.
Nem vagyok se gyilkos, se rabló.
Tán bíz a hegyen nem lehet
gyanakvás nélkül járni immár?
Vadász vagyok, akár magad,
de puskavégre nem akadt
egy vad sem, zsákmányt nem lelek.

DZSOHOLA
Igaz, hogy nem lõttél vadat,
de töltényed mind megmaradt,
nincsen hát, testvér, veszteséged.

ZVIADAÚRI
Épp elegendõ veszteség,
hogy napszállta van, s itt bolyongok.
Megmásztam reggel óta már
minden szorost és sziklaormot.
Ám egyszerre éji sötét
borul rám, ádáz vihar tombol:
vad süvöltéssel zúg alá
a szemközti magas oromról.
Ösvényt keresni idegenben
éjszaka, nem épp bölcs dolog.
Rég jártam erre. S nem tudom még,
haza mely úton indulok.

DZSOHOLA
Üdvözöllek hát, jóbarát!
Meglásd, Allah jó. Annak ád
holnap, kinek ma nem adott.

ZVIADAÚRI
Adjon egészséget neked,
és szerencsés vadászatot!

DZSOHOLA
Zsákmányom megosztom veled.
Az egyik felét megkapod.
Nem hevszúr vagy? Mi a neved?

ZVIADAÚRI
Nevem Nunua, s minden õsöm
a messzi Csie-ben lakott.
Hát téged hogy hívnak, barátom?
Hadd hallom! Vagy tán titkolod?

DZSOHOLA
Én Dzsohola Alhasztaidze
vagyok. S itt van mindjárt a házam
néhány lépésre. Szállj meg nálam!
Kapum elõtted nyitva áll.
Nem fényûzõ, de tiszta, kedves
hajlék, hol békén megpihenhetsz,
s holnap frissen indulhatsz újra
a hegyeken át messzi útra.

ZVIADAÚRI
Az éji szállást köszönettel
fogadom, de a zsákmány nem kell!
Aki nem vetett, ne arasson!
A fele engem meg nem illet,
nem volna tisztes elfogadnom,
de segítek hazáig vinned.

SZERZÕ
Miként sasfészek magasábul,
sziklák közül tekint alá
a csecsenc falu. Áll a vándor,
és szépségét csodálva ámul.
DZSOHOLA
Íme ez itt õseim háza.
Vén már. Nem cifra, nem hivalgó,
de a vándort kenyérrel várja,
s benne nyugalmat lel az alvó.
Nyiss ajtót, húgocskám, Agáza!
Vendéget küldött hozzánk Allah.
Kipihenheted fáradalmad!
Gondod legyen, húgom, Agáza
meleg ételre, puha ágyra!
Semmiben se legyen hiánya!

AGÁZA
Béke a vándornak e házban!

ZVIADAÚRI
Jó Agáza, béke veled!
Tartsa meg az ég egészségben
uradat, s minden gyermeked!

ÖREG
Csecsencek! Köztünk éjszakázik
Dzsohola fedele alatt
a hegyirabló, álnok hevszúr,
Zviadaúri, a fenevad!
Úgy látszik, jámbor Dzsoholának
útjába eddig nem akadt.
Markunkban van most! Bosszúlatlan
temérdek bûne nem marad!
Ha vért kíván, állunk elébe!
Lássuk, ki lesz fent, s ki alant!

Tavaly nyáron orvul megölte
egyik derék szomszédomat!
Csecsencek! Köztünk éjszakázik
Dzsohola fedele alatt
a hegyirabló, álnok hevszúr,
Zviadaúri, a fenevad!
De fogja még gyilkosod vére
öntözni a sírhantodat,
szomszéd! Mert bûne bosszúlatlan,
Allahra mondom, nem marad!

Csecsencek! Köztünk éjszakázik
Dzsohola fedele alatt
a hegyirabló, álnok hevszúr,
Zviadaúri, a fenevad!
Tavaly nyáron orvul megölte
egyik derék szomszédomat!
Õsapáink is így kívánnák:
bosszúlatlan az áldozat
ne maradjon! Vagy szégyenszemre
nõk viseljék a kardokat!

Csecsencek! Köztünk éjszakázik
Dzsohola fedele alatt
a hegyirabló, álnok hevszúr,
Zviadaúri, a fenevad!
Markunkban van most! Bosszúlatlan
temérdek bûne nem marad!
Vagy mától fogva, szégyenszemre
nõk viseljék a kardokat!

DZSOHOLA
Eszetek ment talán, csecsencek?
Vendégem áll elõttetek!
Õsi törvényünk megtagadva
engem megszégyenítetek!
De Mohamed hitére mondom:
a vendéglátás szent nekem!
Ki házam vendégét gyalázza,
ne feledje: van fegyverem!

ÖREG
Eszement, oktalan beszéd ez!
Van-e oly gyermek, ki kezet
anyjára emel? Reá támad,
hogy ellenségét védje meg?
Térj észre! Kinek kínáltad fel
az atyai ház fedelét?
Az ily vendéget szakadékba
kell lökni! S téged még elébb!

ÖREG ÉS A KÓRUS
Hát nem láttad még Zviadaúrit?
Hisz nincs oly pendelyes gyerek
ki ne ösmerné! Becsapott lám!
Jóságod így hálálta meg!
Nem õ volt tán, ki meglapulva
bokrok közt leskelt, mint a vad,
ki hirtelen lecsap a nyájra,
majd zsákmányával elszalad?

SZERZÕ
Néz Dzsohola, s egy pillanatra
a kétkedés lebírja õt.
Meghátrál a vének haragja
s a háborgó tömeg elõtt.
 

ÖREG ÉS A KÓRUS
Nem õ volt tán, ki nyíresünkbõl
bátyádat orvul lõtte le
jónehány éve? Lóra pattan
- füstölög még a fegyvere -
s kiált: "Én tettem, Zviadaúri!"
hogy zengnek belé a hegyek.
El nem feledtük a gaz hevszúrt!
El nem feledtük e nevet!

Bárányainkkal gazdagítja
hevszúr legelõk nyájait,
s a vérszaggal nem tud betelni:
gyûlölségre, viszályra szít!
Romlásba mért döntöd miatta
házadnépét és tenmagad?
Hogy lehetsz oly vak, hogy tulajdon
vacsorádat is néki add?

DZSOHOLA
Mit vendégemrõl mondtatok,
legyen bár színigaz, csecsencek,
nem elegendõ ennyi ok,
hogy én reá fegyvert emeljek.
Házam vendége õ. De bárha
tengernyi bûn is terheli,
ne bántsa senki! S ne gyalázza!
Én békét ígértem neki.
Ereszd, Musza! Ereszd a gyilkost!
Házamat békén hagyja el!
Itt benn ne káromold, ne kínozd!
Künn a te dolgod, mit teszel!
Szomszédok, most nem
                 hegyszorosban
álltok szemtõl szemben vele!
Hol az otthon szentsége? Hol van?
Nézzétek! Nincs is fegyvere!
Ó, véreim, mit cselekedtek!
Megtámadni a védtelent!
Ó, bánat fiai, csecsencek!
Hát nem él már az õsi rend?

MUSZA
Nem, Dzsohola, hiába véded!
Tegyétek rá a köteléket!
Majd tiszteli most lakhelyünket,
s bennünket többé nem kerülget!
Most, hogy foglyunk immár a
                         hevszúr,
megkíméljük a házadat.
De nem feledjük: acsarogtál
ránk egy gyaur kutya miatt
eb módra. Mert eb vagy magad!

DZSOHOLA
Mit mondtál? Kutyának neveztél?
E szóért, Muzsa, meglakolsz!
Pusztulj! Eredj a másvilágra!
A sírból többé nem csaholsz!

ÖREG ÉS A KÓRUS
Ártatlannak ontotta vérét!
Lefogni! Õrült! Bizony az!

DZSOHOLA
Testvéreim, ti megtagadtok
mindent, ami szent, és igaz!
Allah elõtt, szent esküvéssel
bosszút esküszöm, háborút!
Mint Musza, kardom által vész el,
ki törvény szeg: a sírba jut!

SZERZÕ
Dzsoholát ott helyben ledönték,
köré emberbõl fal szorult;
feszes gúzsba addig kötözték,
míg kezébõl a kard kihullt.
Megveretve és megalázva
fekszik a szalmán, mint a holt.
Rettegjük a magunk halálát,
de ha más végét látni kell,
ki-ki rohan a vesztõhelyre,
hogy semmit ne mulasszon el.
Ó, hány sötétlelkû bitangot
ismerek én, ki kérkedik,
hogy lelkiismerete tiszta,
s szemléli mások kínjait.
Mi szókat mormol Zviadaúri
maga elé félhangosan?
Tûz emészti, de kardja nincsen,
csak puszta gyûlölete van.
"Megfogtatok, álnok csecsencek,
örömre van ok hát elég!"
Megragadják, vonszolni kezdik...
Szemükben bosszú vágya ég.
Leszen most szörnyû próbatétel:
ha Zviadaúri meginog,
holta után áldozatának
mindörökkön szolgálni fog.
Bandurát penget, vagy vizet hord,
mindenben a kedvére tesz.
Ha megremeg, ha szeme rebben,
Darlának hû szolgája lesz.

Ott kívül, a falu határán,
naptól szikkadt halmok alatt,
oroszlánszívû, hõs vitézek
porló csontja nyugszanak.
A halmot szél, esõ sikálja,
a hegy rá agyagot terít...
Halott a hõs. Megállt a szíve.
Emléke õrzi tetteit.
Emberarcát mind elveszíti
- hõs volt, vagy gyáva, egyre megy -,
mind odajut, ha üt az óra,
ki retteg és ki nem remeg.
Ha felborul egyszer a csónak,
az úszót elnyeli a víz.
Elmúlik minden, mi múlandó;
elmúlok én... elmúlsz te is.

MULLA
Darla, feledd el szenvedésed!
Darla, feledd el kínjaid!
Eljöttünk hozzád mindahányan.
Nézd, gyilkosodat hozzuk itt!
Testét tested mellé temetjük:
a másvilágon szolgád lészen.

ÖREGEK
Darla, feledd el szenvedésed!
Darla, feledd el kínjaid!
Eljöttünk hozzád mindahányan.
Nézd, gyilkosodat hozzuk itt!
Testét tested mellé temetjük:
a másvilágon szolgád lészen.

ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!

ÖREGEK
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!

ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!

ÖREGEK
Elõtte a sír kapuja,
de meg nem adja magát mégsem.
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!

ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!

ÖREGEK
Elõtte a sír kapuja,
de meg nem adja magát mégsem.
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!

MULLA
Darla, feledd el szenvedésed!
Darla, feledd el kínjaid!
Eljöttünk hozzád mindahányan.
Nézd, gyilkosodat hozzuk itt!
Testét tested mellé temetjük:
a másvilágon szolgád lészen!

ÖREGEK
Darla, feledd el szenvedésed!
Darla, feledd el kínjaid!
Eljöttünk hozzád mindahányan.
Nézd, gyilkosodat hozzuk itt!
Testét tested mellé temetjük:
a másvilágon szolgád lészen.

ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!

ÖREGEK
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!

ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!

ÖREGEK
Ki látott ilyet, emberek?
Szeme se rebben! Nem remeg!

HÓHÉR
Ideje végeznünk vele!
Ott a helye a síri mélyben!

AGÁZA
Ó, ha kezemben balta volna,
hogy szétütnék közöttetek!
Kiszabadítanám a foglyot,
bár rokonom kötözte meg.
De hatalma muzulmán nõnek
férfiak ellen hogy lehet?

ÖREGEK
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!

ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!

MULLA
Darla, feledd el szenvedésed!
Darla, feledd el kínjaid!
Eljöttünk hozzád mindahányan.
Nézd, gyilkosodat hozzuk itt!
Testét tested mellé temetjük:
a másvilágon szolgád lészen.
Ideje végeznünk vele!
Ott a helye a síri mélyben!

ÖREGEK
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!

ZVIADAÚRI
Eb... eb szolgál neki... de én nem!
Eb... eb szolgál neki... de én nem...

AGÁZA
Mily boldog lehetett az asszony,
kit ez a két kar átölelt.
Ki hozzábújva éji órán
ily biztos menedékre lelt.
Hogy szorult egymáshoz a mellük,
míg künn sötét volt és hideg!
Várja urát, hogy hazatérjen,
és szemébõl könnye pereg.

SZERZÕ
Vérével élete is elfoly,
de végpercében sem remeg.
Így halt meg bátor Zviadaúri.
A kínzatás sem törte meg.
 
ÖREG
Látta Allah, s láttuk m is mind:
nem könyörgött kegyelemért.
Bátor volt. Tigris módra védte
az övéi becsületét.

Ki bántotta volna a hevszúrt?
De Allah úgy rendelte el:
az ellenséget, a hitetlent
pusztítani, irtani kell.

Szerencséje volt a gyaúrnak:
bátran fogadta a halált.
Nem lesz szolgája Darla úrnak,
békén pihenhet odaát.

SZERZÕ
Arcába bár csizmák tiportak,
és torkát tõr metszette el,
áldozata nem lett a holtnak;
szolgasorsot nem érdemel.

Közben lassan leszállt az este.
Lement a nap a hegy megett,
s az esthomály lopva belepte
fátyolával a szirteket.

A temetõ fölé a szikla
oly fájdalmasan magasul.
Némák a holtak. Sírjaikra
forró könnyek sugára hull.

Siratja mind a kedves holtat:
fivért a húg, férjet a nõ.
Mert a hõst, aki kardot forgat,
méltó halál várja - dicsõ.

Fut a szarvas az éji erdõn,
sírja farkasok gyomra lesz...
az ûzött vad számára, illõn,
sírhelyet senki nem keres.

Ki siratja itt Zviadaúrit?
Érette a dombra ki megy?
Csak a szél sír, a vihar zúg itt...
Zubog a víz... sóhajt a hegy.

DOBOS ÉVA FORDÍTÁSA