98082

GÖRBE TÜKÖR

PAÁL TAMÁS

A Sárkány Vére
Western - magyar módra

1.
Messze földön legbetyárosabb betyárjai Sárvíz kulturális életének Csorba Zagyva és cimborája, Csavarga Varga Lajka.
    Csorba Zagyva helybéli születésû. Õsei a nagy árvíz levonulása után az elsõ telepesekkel eveztek be. Tanult mestersége tájtanító. Ezt a családjában nemzedékek sora adja tovább, azóta, hogy a bõsz honfoglaló elsõnek ugrott partra, evezõjével a kezében, és örömét megosztani igyekezvén, letaglózta az utána igyekvõt. Kései leszármazottja a helyi lõrétõl megittasodva diákjaival csak rigmusban érintkezett. Dicséretkor imígyen: Ez füzet gazdáját az Isten megáldja, tanító, oktató ezt szívbõl kívánja! Megrováskor pediglen: Hanyag diákokkal ritkán parolázok, készületlenekkel még csak szót sem váltok... El is érte, még mielõtt a szülõk más iskolába íratták volna át a magyar nyelv szépségeiben gyönyörködni egyre kevésbé szeretõ csemetéiket. A városi mûvelõdési osztályról írogatta az õsi kultúra védelmében körleveleit az igazgatóknak, egyre rövidebb határidõket és egyre súlyosabb büntetéseket helyezve kilátásba.
    Csavarga Varga a környék utolsó lápjának lecsapolásakor került felszínre, békakuruttyolást, õsi magyar tüdõshal levegõvételét utánozva. Bevitték hát a megalakuló városi múzeumba igazgatónak. Azóta a vízi emberek, pákászok, madarászok, nádalók, és egyéb mocsárlakók életét kutatja, szájhagyomány útján. A "Halásztanyá"-ban.
    Ide várja cimboráját minden este. Együtt idézgetik föl a hajdanvolt-tán-igaz se-volt régi lápvilágot.
    Mindjárt bele is vágnak a közepibe, ahogy betoppan a csaplárosné: Szól a duda, nosza rajta, izzadjon a gatyádszára! Kergetik is egymást szaporán a boroskancsók. Amikor meg már ingani kezd a kecskelábú asztal a két betyár fejének egyre nehezedõ súlyától, rákezdik, hogy aszongya: Befellegzett az ég alja, hol hálok meg ma éjszaka? Hamarosan megtapasztalhatják. Derekasan küzdenek, de a túlerõ végül is legyûri õket. Kintrõl hangjuk pattogtatásával üzennek befelé: Sok fattyú a fokost veszi, de rám emelni egy sem meri!
    Miután kihívásukra nem jön válasz, a földön idõzve egymást nógatják: Holdvilágos az éjszaka, utam sötét nem takarja! A válasz sem késik soká: Ha elakad a szekerem, a kátyúból kiemelem! A városháza elé érve már szálfaegyenesen fújják: Üresen áll a hombárom, nincsen búzám, de nem bánom. Kifordított nadrágzsebeik bizonyítják igazukat. Nemhogy a hombárok, de még a gabonatárolók is mind megteltek a nagy lecsapolások után. Csak egyvalami hiányzott a teljes gyõzelemhez. A honfoglaláskori pogány Ige. A Szent István napi ünnepélyes kenyérfelszentelésen. De honnan vegyenek a városban olyan kulturális világi hagyományt, amelyet ennek az eredendõen pogány, jámbor népnek, a Püspök Úr áldásosztása mellett fel tudnak majd mutatni? Ámen! - fejezték be a város vezetõi a tanácskozásukat. Hivatják is tüstént a két kurjongató õsmagyart. Hogy vállalják-e? A válasz nem késik soká: A nép földje terem halat, vadat, nem esik ki szánkból a falat!

2.
Feltámadt a betyárok napja országszerte. Az õsi pogány kultusz minisztere a volt KGST utódállamok kultuszminisztereivel egy (acélvázas) pásztorkunyhóban tanakodik a Hortobágyon, a kilenclikú híd töviben az együttmûködés történelmi szükségszerûségérõl.
    Csorba Zagyva ezért sem, másért sem tud bejutni hozzá. A neve hallatán nem ájulnak el a bûnös város még bûnösebb titkárnõi. Hiába vonja össze a sárvízi betyár amolyan sötétbarnásan a szemöldökét, és bök hegyesre, szúrósra pödrött bajuszával a miniszter párnázott ajtaja felé. Semmi ijedelem. Semmi mímelt öröm. Láttak õk mostanában betyárabbnál betyárokat az ország legeldugottabb, legsötétebb zugaiból is. A "Halásztanyá"-n csapolt szép magyar beszégyit pedig sehogyan sem akarták megérteni. A bazilikába zarándokolna minden vasár- és ünnepnapon lelki oltalomért, így kellõen felvértezték magukat a világi veszedelmekkel szemben...
    Csorba Zagyva nem olyan legény aki egykönnyen feladja.
    A múzeumba beöltözik új, kialkudott, számadó gúnyába. De elõbb jó gazdához illõen a "Halásztanyá"-ban nyárson megforgatja, beszalonnázza, a vásározók, és más árusok hangos, pogány üdvrivalgása közepette. Azután vigyázó szemeiket mindnyájan Csorba Zagyva cifra szõrére vetik, néma áhítattól kísérve. Varázserejû számjegyeket mutogatva egymásnak a levegõben. A drágán leszerzõdtetett jó pásztora a város marháinak meg "uccu seggem, láss utat" felkiáltással nekivágott a végtelen mezõnek. Mielõtt még a sok kurafi elállná a kijáratot. Meglapulva várja ama (rejtett acélvázas) pásztorkunyhó homályában a szerencséjét. A pogány kultusz minisztere éppen aláírni készül a pásztorfaragásokkal díszített aranyhegyû tollal. Karikásával cserdít egy akkorát, hogy, s bátran elõlép: Zöld pázsitos, szép, egyenes, inog, binog, kellemetes! Bólintanak rá sûrûn a "posztkommunista utódállamok" képviselõi: ez bíz a náluk is hasonlóképp van, csak nem az ostor, hanem a géppisztoly vagy a titkosszolgálati leleplezés járja. De a számadó még nem járt a végire: Uccu neki, széjjelreped, oszt az ember bennereked! Hát ezt már meg is tapsolták a küldöttek. De hiába minden külhoni támogatás, õ is bennereked.
    Erõs õrizet mellett szállítják el a vizsgálati fogságba.
    Ki adott megbízást, hogy akadályozza meg a pogány kultusz feltámadását, nemzetközi összefogással? A Csurkapista? Vagy a szemközti kispadon ülõ kárrogók? De õ nem veszíti el a fejét, akármilyen gyomorbavágó módszerrel is faggatják! Testi szükségletei sürgetése közben sem feledkezik meg számadóságáról. Dalolva adja hírül a világnak azt is, hogy telement a gatyája. Elbírja. Igazi betyár. Igazi bõgatya. A kultusz csiholója - itthon és a Harvard Egyetemen - már-már meginog. Hát még hogy a betyárjából senki sem tud kiszedni egyetlen idegen szót sem. Sõt, a magyart sem hajlandó az Akadémia szabályai szerint beszélni, csak az õsi keleti rovásírás ritmusában, a sumér rokonság híveit megörvendeztetve. A harvardi nagy magyar szív szeretné erre magához ölelni. De a debreceni államtitkár megálljt kiált: Tõsgyökeres debreceni fiú ez, nem sárvízi! Csak megháborodott a nagy megtiszteltetéstõl, hiszen a kultusz feltámadásáig csak a Nagytemplom nagyharangját hallotta, azt is csak tiszta idõben! A miniszter gondolkodóba esik. Megválasztása óta elõször. Fontosabb teendõi elszólítják. A vizsgálat lezárását az államtitkárára bízza. Csorba Zagyva hálából aranyketrecet kap. Minden elveszettnek látszik. Csak a harvardi újabb meghívás került közelebb...
    Csavarga a városháza autóján lóhalálában indul útnak, iszákjával a vállán. Benne haditerve. A város pénze. A legelsõ-legbelsõ titkárnõ párnázott lábai el szórja. A bókjaival együtt. Ahogy a förgeteg kerekedik a pusztán a semmibõl, úgy ront rá! A menyecske fülének kedves a betyár nótája a vendégmarasztaló csárdában. Jöhet esküdt tizenhárom, század adok, nincsen károm, a gulyám létszáma teljes, bilyoga mind hiteles, nosza kapjál Te is rajta pajtás! Kapott is a huncut, kiszolgált-megszolgált fehércseléd. Elrebegi, hogy a pogány kultusz fõfõ hirdetõjét a Sárkány gyötri, akár Ferenc Jóskát Ruzsa Sándor. Csak ez, ha lehet, még undokabb! Eleink pogány kultuszában a rontás szellemeként jeleskedett. A kereszténység felvételével azután elvitte az ördög. Enélkül pedig nincs keresztény vallási befolyástól mentes népi hagyomány! Attiláig visszamenõen. De a krími tatárokig biztos, hogy a miénk, büszke, nomád magyaroké volt a füves sztyeppe! A lelegelésig. A honfoglalásig! Ide nekem a Sárkányt is (Ruzsa Sándor mellé), s aztán a többi nép a hiányos régészeti leleteit hiába csûri-csavarja!
    Nagyot rikolt neve hallatán Csavarga Varga. Megcuppogtatja a babája rózsás, puffadt orcáját, s illa berek, nádak, erek! Epekedjen csak utána, rengjen a tokája bánatában, ha már betyárt választott szeretõül. Tüstént eloldja a városháza autóját, s meg se áll a "Halásztanyá"-ig.
    Aznap éjjel a város egyik, még fellelhetõ posványába - dágványába beleesik egy elbitangolt disznó. A városi múzeum igazgatója. A munkatársa, a fizetés nélküli régész gyakornok rángatja ki. Õt éri az a megtiszteltetés is, hogy felfedezheti az egyik kora-késõ középkori égetett cserépedényen a rovásos feliratot a Sárkány sárvízi elõzetésérõl. A kultusz éber õre külföldi útját megszakítva siet a helyszínre. Emlékoszlopot avat. Hírrel hirdesse a pogány magyarság Sárkány kultuszának örökkévalóságát! Legyõzhetetlenségét a kereszténység és más népek által. A határainkon túl is. A Harvardi Egyetem újabb elõadássorozatán. Majd. A miniszterváltás utánra halasztva Sárvíz immár másodszor is hazát talált népe boldogan vigad a "Halásztanyá"-ban, és az összes többi ivóban, pogány módra. Próbálja csak meg valaki elorozni elõlünk az ország közepét, a Sárkány kultuszát, amiért megadtuk búsásan az árát, igaz, Csavarga koma?! De õ csak darvadozik a kecskelábú asztalnál. A többiek összekacsintanak: Poharak koccannak szomszéd rovására, a sárvízieknek Sárkány-húzására! Csak egy nem koccintó csekmeõi legénynek bánja a kemény kobakja, hogy õ az öregapjától úgy hallotta, nem igaz bíz a, hogy ne náluk esett volna meg a híres-nevezetes, világraszóló eset, a Sárkány kihúzása a lápból...
    Csavarga Varga hályogos szemmel ront rá a városházára. Rémülten menekül az útjából a város apraja-nagyja. A tanácsülés széjjelrebben, amint a tanácsnokok elõtt lecövekelõdik. Sercintése a városszélre is elhallatszik a síri csendben. Gyorsan széket tolnak alája. Megül rajta. Akadozó nyelvvel, de már adja is tovább a legújabb szájhagyományt: Éjfélkor Váradig ér bõgése, Debrecen alá veszett nyerítése. Felnyerít. Feketekávéval itatják. Sikerül. Magyarázza is a talált kincset: Ha a Sárkányt innét a mocsáron át Debrecenbe ûzték, Csorba Zagyvát a Pegazusra ültetve hozzák majd vissza, megdicsõülve...

3.
A városháza erkélyén ünnepi díszkivilágításban áll Csavarga Varga összeölelkezve Csorba Zagyvával, a "Sárkány Vére" elsõ kitüntetettjével, a tanácsurak gyûrûjében. Együtt éneklik a sárvízi új himnuszt a pogány, önmagát újra (ki tudja, hányadszorra) megtalált istenadta nép elõtt. Hál'istennek (újra) együtt a víg cimborák.
Biztosan nem zárják már be a "Halásztanyá"-t. Nem kell új, a szakmában még kezdõ, ki tudja, mekkora ûrtartalomra hitelesített betyár(ok) után nézni. Mert hogy is fejezték be elõbb, megcsillantva a sokadalom elõtt a szebb, gazdagabb kort: Így szerzünk csak erõt, ha megint jön másik, így bírja az ember azt, hogy el nem vásik!
Mert betyárok pedig nincsenek, mondta egy nem idevalósi... ki is, ki is... ki is?

ABLAK

CSALA KÁROLY

Némely áttételek: film, költészet, néplélek, allegória

Nyikolaj Zabolockij, aki elismerten az egyik legkiválóbb szovjet-orosz mûfordító-költõ volt, nagyszerûen fordította le Vazsa Psavela költeményeit oroszra. Grúz eredetibõl-e vagy nyersbõl? Nem tudom.
    Tengiz Abuladze, aki viszont grúz filmrendezõ volt (1924-1994), Vazsa Psavela két nagy elbeszélõ költeménye (Aluda Ketelauri, 1888; A vendég és a vendéglátó, 1893) és egy-két rövidebb verse alapján készítette el Könyörgés címû filmallegóriáját 1967-ben - nem anyanyelvén, nem a nagy grúz költõ eredeti szövegeivel, hanem Zabolockij orosz mûfordításával. Így teljesedhetett be reménye, hogy mûve kijut a nagyvilágba.
    De mondjuk is el tüstént, hogy csak a világ mûvészmozijaiba és fesztiváljaira, éjszakai televíziós mûvészeti programjaiba jutott el. Magában a Szovjetunióban egy-egy átlagos mozifilmbõl ezer, ezerötszáz (vagy akár jóval több) kópia került annak idején forgalmazásba. Abuladze alkotása viszont csupán százötven példányban forgott, ami arra futotta, hogy a nagyobb városok diáksága és szûkebb értelmisége olykor kikönyöröghessen magának egy-egy vetítést.
    Nehéz fajsúlyú mû a Könyörgés. Allegória: nem divatos válfaja a 20. század elbeszélõ és drámai mûvészetének. Alekszandr Antyipenko fényképezte fekete-fehérben: ha jó példányt sikerül látnunk a filmbõl, akkor valóságos képzõmûvészeti csoda tárul a szemünk elé. És az említett Vazsa Psavela lírája: a múlt századi grúz költõi fejlõdés csúcsa.
    Ha elolvassuk az itt közölt részleteket a film költõi szövegébõl (vers ez a javából: Vazsa Psavela grúz népköltészetbõl gazdagon merítõ képeit és ritmusait Zabolockij orosz követõ-költészete nyomán magyarította kiválóan Dobos Éva), bízvást úgy érezhetjük, hogy egy távoli világ képe tárul elibénk. Oly távoli, hogy sokat kell feléje masíroznia szellemünknek, ha otthonosan akarjuk érezni magunkat benne. Áttételek sokaságát kell fölszámolnunk, vagy helyesebben talán csak: áttételek sokaságával kell számolnunk, ha el akarjuk sajátítani ezt a költészetet. Túllépve az egyszerû és egyszeri rácsodálkozáson, ha szabad azt mondani: ráélvezésen. Egyebek közt meg kell sejtenünk valamit a grúz "néplélekbõl" (ha már e nép történelmét nem sejtjük annyira, amennyire kellene).
    Ez a költõi filmszöveg egy törzsi-nemzetségi-etnikai világ barbárságát és nagyszerûségét mutató, archaikus lelet. De egyúttal a modern társadalom önáltató illúzióit leleplezõ lelet. Azt mutatja meg, mennyire sehol sem tartunk még az "õskorunktól", az "elõtörténetünktõl". Benne élünk még. Ugyan mire is különböztetnénk meg magunkat fensõbbségesen a barbár közösségek csodálnivalóan emberformáló és ugyanakkor elborzasztóan emberirtó törvénye uralta kis világoktól? Arra, hogy a mi világunk talán nagyobb lett? A "globalizáció" áldásaival és szörnyûségeivel? Arra, hogy Bosznia vagy Koszovó, vagy akár Kelet-Timor netán messzebb esik Budapesttõl - mint Zámoly?... (Érdemes-e még tovább kérdezgetnünk?)
    Furcsa mûvészember volt Luka Razikasvili, a falusi pap fia, aki Vazsa Psavela írói nevén lett halhatatlanná. Jurátus volt ifjan Pétervárott, de nem bírta költségeit, hazatért a Kaukázusba tanítani (házi-, majd falusi tanító lett), aztán abbahagyta azt is, és élete végéig hegyi parasztként morzsolta napjait. Bizony, a szó legközönségesebb értelmében gazdálkodó volt. Évente kétszer leszállt a hegyekbõl, Tbiliszibe ment, hogy kézirataival szerencséltesse az ottani szerkesztõségeket. Mindenfélét írt. Remek publicista volt. Nagy néprajzi alapvetések szerzõje. Elbeszélõ. Autodidakta filozófus. És mindenekfölött költõ, természetesen. Prózáját kora grúz irodalmi nyelvén vetette papírra. (El ne felejtsük életének keretdátumaival jelölni korát: 1861-1915.) Verseit viszont psáv nyelvjárásban írta. Ez jóval archaikusabb volt a grúz köznyelvnél. Szóképek eredeti - különleges - megfogalmazására eleve alkalmatosabb. A költõ szûkebb szülõhazája az Aragvi völgyét követõ Psavi vidéke volt (a "Psavela" idevalósit jelent), de mint mindenütt a Kaukázusban, itt sem csak psáv szó hallatszott, hanem éppannyi hevszur is. S a történelemnek volt bõ ideje rá, hogy vallási, szokásbeli eltérésekkel is megkülönböztesse még oly kicsiny területecskék lakószomszédságát is egymástól. A nagy emberi-társadalmi parancsolatok és elvek folyton ütközhettek, hát ütköztek is a kisközösségiekkel.
    Vazsa Psavela elbeszélõ költeményei ezekrõl az ütközésekrõl szólnak. Archaikusnak ható, allegorikus és egyben népi elõadásban. Ez Magyarhonból nézve eleve nagyon-nagyon furcsa dolog. A magyar népköltészettõl olyan távol van a tanult absztrakciókat évszázadokon keresztül szorgalmasan földolgozó hazai allegorikus költészet, mint a makói hagymatermesztõ csõszkunyhójától az esztergomi prímási palota. Ez az irodalmi tradíciókban is meglelhetõ távolság a magyar és a grúz költészet között azonban mit sem von le a mai magyar olvasó szemében Vazsa Psavela költõi képiségének erejébõl, sõt: amennyire távolinak érezhetjük, éppannyira hat ránk különlegességével, mai szokatlanságával. (Arról nem is beszélve, hogy drámai történés, tragikus összecsapás elevenen megjelenített lefolyását is láthatjuk - a filmen is, a költeményekben magukban is - az allegorikus eszmék és eszmények képviselõi között.)
    De azt ne higgyük, hogy Vazsa Psavelát ezek után máris tudjuk hova tenni, elég hozzá csupán elolvasni ilyen poémáit, megnézni Abuladze ezrekre támaszkodó filmjét. Már csak a rend és a teljesség kedvéért is idézünk egyik publicisztikai írásából. Szinte nem is hinné a mai olvasó, hogy a lírai sorok s a tanulmányírói érvelés egyazon toll terméke lehetett! Pedig úgy van.
    A hazafiság és a nemzetköziség viszonyát taglalta példának okáért egyik, 1905-ben közzétett cikkében. (Hazafiság és kozmopolitizmus volt a címe, de ez utóbbin pontosan azt értette szerzõje, mint mifelénk annak idején Kazinczy Ferenc is, aki úgy fogalmazott: "Az én patriotismusom nem ellenkezik a cosmopolitismussal..." Csupán egyetlen mondat erejéig olvassunk most bele:
    "Adjatok minden népnek lehetõséget arra, hogy világos tudatára ébredjen gazdasági és politikai helyzetének, megérthesse saját társadalmi létét, semmisítsétek meg a mostanság uralkodó gazdasági igazságtalanságot, és akkor vitathatatlanul el fog tûnni némelyek törekvése, hogy elnyeljék a másikat, vége szakad a kölcsönös dúlásnak, eltûnnek a háborúk, amelyek a mai napig uralkodnak a földön."
    Mitõl is volna hát távoli nekünk ez a múlt századvégi-századfordulós grúz-psáv poéta? Hiszen minden szava oly érthetõ, sõt aktuális!

VAZSA PSAVELA - TENGIZ ABULADZE
Könyörgés
Forgatókönyv-részlet
SZERZÕ
Haloványan és hallgatag,
ködökkel fátyolozva arcát,
a fakó, téli ég alatt
ül sziklatrónján csecsenc-ország.
ZVIADAÚRI
Ki vagy te, és mi dolgod itt?
DZSOHOLA
Nézd fegyverem! Nem látni rajtam?
Vadászgattam erre kicsit.
Hanem hozzád nincsen bizalmam.
ZVIADAÚRI
Miért vagy, testvér, oly gyanakvó?
Oly furcsán méreget szemed.
Nem vagyok se gyilkos, se rabló.
Tán bíz a hegyen nem lehet
gyanakvás nélkül járni immár?
Vadász vagyok, akár magad,
de puskavégre nem akadt
egy vad sem, zsákmányt nem lelek.
DZSOHOLA
Igaz, hogy nem lõttél vadat,
de töltényed mind megmaradt,
nincsen hát, testvér, veszteséged.
ZVIADAÚRI
Épp elegendõ veszteség,
hogy napszállta van, s itt bolyongok.
Megmásztam reggel óta már
minden szorost és sziklaormot.
Ám egyszerre éji sötét
borul rám, ádáz vihar tombol:
vad süvöltéssel zúg alá
a szemközti magas oromról.
Ösvényt keresni idegenben
éjszaka, nem épp bölcs dolog.
Rég jártam erre. S nem tudom még,
haza mely úton indulok.
DZSOHOLA
Üdvözöllek hát, jóbarát!
Meglásd, Allah jó. Annak ád
holnap, kinek ma nem adott.
ZVIADAÚRI
Adjon egészséget neked,
és szerencsés vadászatot!
DZSOHOLA
Zsákmányom megosztom veled.
Az egyik felét megkapod.
Nem hevszúr vagy? Mi a neved?
ZVIADAÚRI
Nevem Nunua, s minden õsöm
a messzi Csie-ben lakott.
Hát téged hogy hívnak, barátom?
Hadd hallom! Vagy tán titkolod?
DZSOHOLA
Én Dzsohola Alhasztaidze
vagyok. S itt van mindjárt a házam
néhány lépésre. Szállj meg nálam!
Kapum elõtted nyitva áll.
Nem fényûzõ, de tiszta, kedves
hajlék, hol békén megpihenhetsz,
s holnap frissen indulhatsz újra
a hegyeken át messzi útra.
ZVIADAÚRI
Az éji szállást köszönettel
fogadom, de a zsákmány nem kell!
Aki nem vetett, ne arasson!
A fele engem meg nem illet,
nem volna tisztes elfogadnom,
de segítek hazáig vinned.
SZERZÕ
Miként sasfészek magasábul,
sziklák közül tekint alá
a csecsenc falu. Áll a vándor,
és szépségét csodálva ámul.
DZSOHOLA
Íme ez itt õseim háza.
Vén már. Nem cifra, nem hivalgó,
de a vándort kenyérrel várja,
s benne nyugalmat lel az alvó.
Nyiss ajtót, húgocskám, Agáza!
Vendéget küldött hozzánk Allah.
Kipihenheted fáradalmad!
Gondod legyen, húgom, Agáza
meleg ételre, puha ágyra!
Semmiben se legyen hiánya!
AGÁZA
Béke a vándornak e házban!
ZVIADAÚRI
Jó Agáza, béke veled!
Tartsa meg az ég egészségben
uradat, s minden gyermeked!
ÖREG
Csecsencek! Köztünk éjszakázik
Dzsohola fedele alatt
a hegyirabló, álnok hevszúr,
Zviadaúri, a fenevad!
Úgy látszik, jámbor Dzsoholának
útjába eddig nem akadt.
Markunkban van most! Bosszúlatlan
temérdek bûne nem marad!
Ha vért kíván, állunk elébe!
Lássuk, ki lesz fent, s ki alant!
Tavaly nyáron orvul megölte
egyik derék szomszédomat!
Csecsencek! Köztünk éjszakázik
Dzsohola fedele alatt
a hegyirabló, álnok hevszúr,
Zviadaúri, a fenevad!
De fogja még gyilkosod vére
öntözni a sírhantodat,
szomszéd! Mert bûne bosszúlatlan,
Allahra mondom, nem marad!
Csecsencek! Köztünk éjszakázik
Dzsohola fedele alatt
a hegyirabló, álnok hevszúr,
Zviadaúri, a fenevad!
Tavaly nyáron orvul megölte
egyik derék szomszédomat!
Õsapáink is így kívánnák:
bosszúlatlan az áldozat
ne maradjon! Vagy szégyenszemre
nõk viseljék a kardokat!
Csecsencek! Köztünk éjszakázik
Dzsohola fedele alatt
a hegyirabló, álnok hevszúr,
Zviadaúri, a fenevad!
Markunkban van most! Bosszúlatlan
temérdek bûne nem marad!
Vagy mától fogva, szégyenszemre
nõk viseljék a kardokat!
DZSOHOLA
Eszetek ment talán, csecsencek?
Vendégem áll elõttetek!
Õsi törvényünk megtagadva
engem megszégyenítetek!
De Mohamed hitére mondom:
a vendéglátás szent nekem!
Ki házam vendégét gyalázza,
ne feledje: van fegyverem!
ÖREG
Eszement, oktalan beszéd ez!
Van-e oly gyermek, ki kezet
anyjára emel? Reá támad,
hogy ellenségét védje meg?
Térj észre! Kinek kínáltad fel
az atyai ház fedelét?
Az ily vendéget szakadékba
kell lökni! S téged még elébb!
ÖREG ÉS A KÓRUS
Hát nem láttad még Zviadaúrit?
Hisz nincs oly pendelyes gyerek
ki ne ösmerné! Becsapott lám!
Jóságod így hálálta meg!
Nem õ volt tán, ki meglapulva
bokrok közt leskelt, mint a vad,
ki hirtelen lecsap a nyájra,
majd zsákmányával elszalad?
SZERZÕ
Néz Dzsohola, s egy pillanatra
a kétkedés lebírja õt.
Meghátrál a vének haragja
s a háborgó tömeg elõtt.

ÖREG ÉS A KÓRUS
Nem õ volt tán, ki nyíresünkbõl
bátyádat orvul lõtte le
jónehány éve? Lóra pattan
- füstölög még a fegyvere -
s kiált: "Én tettem, Zviadaúri!"
hogy zengnek belé a hegyek.
El nem feledtük a gaz hevszúrt!
El nem feledtük e nevet!
Bárányainkkal gazdagítja
hevszúr legelõk nyájait,
s a vérszaggal nem tud betelni:
gyûlölségre, viszályra szít!
Romlásba mért döntöd miatta
házadnépét és tenmagad?
Hogy lehetsz oly vak, hogy tulajdon
vacsorádat is néki add?
DZSOHOLA
Mit vendégemrõl mondtatok,
legyen bár színigaz, csecsencek,
nem elegendõ ennyi ok,
hogy én reá fegyvert emeljek.
Házam vendége õ. De bárha
tengernyi bûn is terheli,
ne bántsa senki! S ne gyalázza!
Én békét ígértem neki.
Ereszd, Musza! Ereszd a gyilkost!
Házamat békén hagyja el!
Itt benn ne káromold, ne kínozd!
Künn a te dolgod, mit teszel!
Szomszédok, most nem
hegyszorosban
álltok szemtõl szemben vele!
Hol az otthon szentsége? Hol van?
Nézzétek! Nincs is fegyvere!
Ó, véreim, mit cselekedtek!
Megtámadni a védtelent!
Ó, bánat fiai, csecsencek!
Hát nem él már az õsi rend?
MUSZA
Nem, Dzsohola, hiába véded!
Tegyétek rá a köteléket!
Majd tiszteli most lakhelyünket,
s bennünket többé nem kerülget!
Most, hogy foglyunk immár a
hevszúr,
megkíméljük a házadat.
De nem feledjük: acsarogtál
ránk egy gyaur kutya miatt
eb módra. Mert eb vagy magad!
DZSOHOLA
Mit mondtál? Kutyának neveztél?
E szóért, Muzsa, meglakolsz!
Pusztulj! Eredj a másvilágra!
A sírból többé nem csaholsz!
ÖREG ÉS A KÓRUS
Ártatlannak ontotta vérét!
Lefogni! Õrült! Bizony az!
DZSOHOLA
Testvéreim, ti megtagadtok
mindent, ami szent, és igaz!
Allah elõtt, szent esküvéssel
bosszút esküszöm, háborút!
Mint Musza, kardom által vész el,
ki törvény szeg: a sírba jut!
SZERZÕ
Dzsoholát ott helyben ledönték,
köré emberbõl fal szorult;
feszes gúzsba addig kötözték,
míg kezébõl a kard kihullt.
Megveretve és megalázva
fekszik a szalmán, mint a holt.
Rettegjük a magunk halálát,
de ha más végét látni kell,
ki-ki rohan a vesztõhelyre,
hogy semmit ne mulasszon el.
Ó, hány sötétlelkû bitangot
ismerek én, ki kérkedik,
hogy lelkiismerete tiszta,
s szemléli mások kínjait.
Mi szókat mormol Zviadaúri
maga elé félhangosan?
Tûz emészti, de kardja nincsen,
csak puszta gyûlölete van.
"Megfogtatok, álnok csecsencek,
örömre van ok hát elég!"
Megragadják, vonszolni kezdik...
Szemükben bosszú vágya ég.
Leszen most szörnyû próbatétel:
ha Zviadaúri meginog,
holta után áldozatának
mindörökkön szolgálni fog.
Bandurát penget, vagy vizet hord,
mindenben a kedvére tesz.
Ha megremeg, ha szeme rebben,
Darlának hû szolgája lesz.
Ott kívül, a falu határán,
naptól szikkadt halmok alatt,
oroszlánszívû, hõs vitézek
porló csontja nyugszanak.
A halmot szél, esõ sikálja,
a hegy rá agyagot terít...
Halott a hõs. Megállt a szíve.
Emléke õrzi tetteit.
Emberarcát mind elveszíti
- hõs volt, vagy gyáva, egyre megy -,
mind odajut, ha üt az óra,
ki retteg és ki nem remeg.
Ha felborul egyszer a csónak,
az úszót elnyeli a víz.
Elmúlik minden, mi múlandó;
elmúlok én... elmúlsz te is.
MULLA
Darla, feledd el szenvedésed!
Darla, feledd el kínjaid!
Eljöttünk hozzád mindahányan.
Nézd, gyilkosodat hozzuk itt!
Testét tested mellé temetjük:
a másvilágon szolgád lészen.
ÖREGEK
Darla, feledd el szenvedésed!
Darla, feledd el kínjaid!
Eljöttünk hozzád mindahányan.
Nézd, gyilkosodat hozzuk itt!
Testét tested mellé temetjük:
a másvilágon szolgád lészen.
ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!
ÖREGEK
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!
ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!
ÖREGEK
Elõtte a sír kapuja,
de meg nem adja magát mégsem.
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!
ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!
ÖREGEK
Elõtte a sír kapuja,
de meg nem adja magát mégsem.
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!
MULLA
Darla, feledd el szenvedésed!
Darla, feledd el kínjaid!
Eljöttünk hozzád mindahányan.
Nézd, gyilkosodat hozzuk itt!
Testét tested mellé temetjük:
a másvilágon szolgád lészen!
ÖREGEK
Darla, feledd el szenvedésed!
Darla, feledd el kínjaid!
Eljöttünk hozzád mindahányan.
Nézd, gyilkosodat hozzuk itt!
Testét tested mellé temetjük:
a másvilágon szolgád lészen.
ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!
ÖREGEK
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!
ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!
ÖREGEK
Ki látott ilyet, emberek?
Szeme se rebben! Nem remeg!
HÓHÉR
Ideje végeznünk vele!
Ott a helye a síri mélyben!
AGÁZA
Ó, ha kezemben balta volna,
hogy szétütnék közöttetek!
Kiszabadítanám a foglyot,
bár rokonom kötözte meg.
De hatalma muzulmán nõnek
férfiak ellen hogy lehet?
ÖREGEK
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!
ZVIADAÚRI
Eb! Eb szolgál neki, de én nem!
MULLA
Darla, feledd el szenvedésed!
Darla, feledd el kínjaid!
Eljöttünk hozzád mindahányan.
Nézd, gyilkosodat hozzuk itt!
Testét tested mellé temetjük:
a másvilágon szolgád lészen.
Ideje végeznünk vele!
Ott a helye a síri mélyben!
ÖREGEK
Ismerd el gazdádnak, kutya!
Áldozatod uraddá légyen!
ZVIADAÚRI
Eb... eb szolgál neki... de én nem!
Eb... eb szolgál neki... de én nem...
AGÁZA
Mily boldog lehetett az asszony,
kit ez a két kar átölelt.
Ki hozzábújva éji órán
ily biztos menedékre lelt.
Hogy szorult egymáshoz a mellük,
míg künn sötét volt és hideg!
Várja urát, hogy hazatérjen,
és szemébõl könnye pereg.
SZERZÕ
Vérével élete is elfoly,
de végpercében sem remeg.
Így halt meg bátor Zviadaúri.
A kínzatás sem törte meg.

ÖREG
Látta Allah, s láttuk m is mind:
nem könyörgött kegyelemért.
Bátor volt. Tigris módra védte
az övéi becsületét.
Ki bántotta volna a hevszúrt?
De Allah úgy rendelte el:
az ellenséget, a hitetlent
pusztítani, irtani kell.
Szerencséje volt a gyaúrnak:
bátran fogadta a halált.
Nem lesz szolgája Darla úrnak,
békén pihenhet odaát.
SZERZÕ
Arcába bár csizmák tiportak,
és torkát tõr metszette el,
áldozata nem lett a holtnak;
szolgasorsot nem érdemel.
Közben lassan leszállt az este.
Lement a nap a hegy megett,
s az esthomály lopva belepte
fátyolával a szirteket.
A temetõ fölé a szikla
oly fájdalmasan magasul.
Némák a holtak. Sírjaikra
forró könnyek sugára hull.
Siratja mind a kedves holtat:
fivért a húg, férjet a nõ.
Mert a hõst, aki kardot forgat,
méltó halál várja - dicsõ.
Fut a szarvas az éji erdõn,
sírja farkasok gyomra lesz...
az ûzött vad számára, illõn,
sírhelyet senki nem keres.
Ki siratja itt Zviadaúrit?
Érette a dombra ki megy?
Csak a szél sír, a vihar zúg itt...
Zubog a víz... sóhajt a hegy.
DOBOS ÉVA FORDÍTÁSA

FÓRUM

BEKE GYÖRGY

Kettévágott csatatér

II. rész
Szélre került Diószeg is, Álmosd is, éppen csak ráférnek a térképre. Van ott még egy falu, Bagamér, az le is "szaladt" a térképrõl: a földek egy része "átesett" Romániába. Egy ideig a "kettõs birtokosok" - ez is trianoni fogalom - átjárhattak, hogy megmûveljék a földjeiket, aztán már csak a madár szállhatott szabadon a mezõk fölött.
Kisétáltam a mezõre, a határ irányába. Ameddig ezt veszély nélkül megtehettem. Magas õrtorony vigyázta a némaságot. Ilyen lehetett a mezõk hangulata egy-egy török portya elvonulása után. Mintha egy elpusztult falu magányos tornya lenne a fémbõl készült õrállás. Födele alatt azonban nem harang, hanem román határõr katona. Vállán puska, kezében távcsõ. Közép-Európát pásztázta a tekintete.
Ezt az õrtornyot, amelyet 1940-ben lebontották, 1945 után újraépítették, nagy térbeli és idõbeli "kanyar" után most nyugatról közelítem meg. Katonát nem látok, se puskát, se távcsövet. Mégis halott világ.
Debreceni barátom visz a kocsijával, aszfaltos megyei úton. Almási Géza diáktársam volt a Székely Mikó Kollégiumban. Ismerõs a hangulat mindkettõnknek, közös gyermekkorunk szintén "határszélre" esett, országperemre. Innen jó hét és félszáz kilométerre, a Székelyföld déli végében, Uzonban. Nekem szülõhelyem az a falu, amelyet a Géza édesapja 1940 után négy évig védelmezett. Ennek aztán az lett az ára, hogy barátom katonai pályája törött meg - az anyaországban, az ötvenes évek elején -, és csak évtizedek múltán kapta meg, elvett fõhadnagyi rangja helyett, az alezredesi fokozatot, immár tartalékban. A magyar-román "bécsi határhoz" fûzõdnek gyermeki élményeink; nem egyszer ébredtünk géppuskák kattogására. Hozzászoktunk veszedelmesen élni. Nemcsak a Székelyföldön, kicsit "határszélen" élünk valamennyien, mai magyarok.
Ez itt nemcsak két ország széle, de egyenesen a történelemé. Hullámos táj, közepén teknõszerû völgyhajlat, talán egy azóta kiszáradt patak folyt itt valaha, vagy lápi vizek vájták. Néhol egy-egy csenevész akácfa. Pedig ott, jobbra erdõségnek kellett lennie. Bocskai hajdúi rejtekeztek a fák között, a kassai fõkapitány katonáira várva... Ezeket a hajdúkat a német császár oldaláról Örvéndi Pál uram nyerte meg a Bocskai-szabadságharcnak. Évtizedes csatározások kárvallottai voltak, parasztok a Körösök vidékérõl meg Nagykunságból. Török, tatár vagy éppen vallon, német katonák égették fel falvaikat, tették földönfutókká õket. Benda Kálmán történész szerint, sikerült felkelteni bennük a szunnyadó magyar érzést, a nemzeti és vallási - kálvinista - összetartozás tudatát. Bocskai gyakorlati vezérként jól tudta, hogy a nemzeti öntudathoz anyagi biztonság is kell: békés letelepedést és földszerzést kell ígérni és meg is adni a koborló parasztvitézeknek, akkor melléje szegõdnek, "magok nemzetinek hóhérai nem akarván lenni". Bocskai István egy évvel a bihardiószegi-álmosdi csata után nemesi kiváltságlevelet ad 9254 hajdúnak és Kálló, Nánás, Dorog, Hadház, Vámospércs, Sima, Vid környékén letelepíti õket.
Maradjunk még addig itt, Diószeg és Álmosd között, idõben 1604. október 15-én. Éppen dereng. Belgiojoso fõkapitány alvezére, Johannes Pezzen kétezer gyalogossal, hatszáz lovassal és kilenc ágyúval közeledik. A hajdúkat Lippai Balázs és Németh Balázs vezényli.
Almási Gézában feltámadt a katonatiszt.
- Ilyen túlerõt csak rajtaütéssel lehet legyõzni.
Így is esett A lovas-puskás hajdúk fergetegként törtek elõ az erdõség mélyébõl. Rövid tusában szétszórják a császáriakat; Johannes Pezzent fogságba ejtik.
Benda Kálmán történelmi távlatból így összegezett:
"Pezzen csapatainak sorsa meghökkentette Belgiojosot. A hozzá érkezõ hír már tízszeresen nagyítva mesélte a történteket, az ellenség erejérõl semmi biztosat nem tudott, hajdúi között pedig megkezdõdtek a szökések, át Bocskai táborába. Úrrá lett rajta a rémület, s anélkül, hogy óriási túlerõben lévõ hadával egyáltalán megkísérelte volna a harcot, megfutamodott, és meg sem állt, míg Váradra nem ért. Bocskai pedig felszaporodott hajdúinak élén bevonult Debrecenbe, maga elõtt hordoztatva a zsákmányolt császári zászlókat, elsõ gyõzelmének hirdetõit.
Az álmosdi gyõzelem katonai és erkölcsi szempontból egyaránt nagy jelentõségû volt. Megszabadította Bocskait és várait a közvetlen veszélytõl, a mozgalomnak mintegy hatezer harced-zett hajdút biztosított, a császári sereget pedig ugyanennyivel gyengítette. De mindennél sokkal nagyobb jelentõsége volt annak, hogy felvillanyozta, föllelkesítette a már mindenbe beletörõdõ magyarságot. Reményt öntött azokba, akik már semmiben nem hittek, visszaadta nemcsak Bocskai seregének, de az egész tiszántúli magyarságnak az önbizalmát. Bocskai István teljes sikert aratott megindulásánál. A magyarság felfigyelt és bizakodni kezdett."
Kedvelt festõi téma volt a romantika korában: a gyõztes hadvezért ütközet után ábrázolni a véres mezõben, amint végigtekint katonáin. Meg a saját életén is, ezt sugallja a festmény. Elképzelem most Bocskait itt, Bihardiószeg és Álmosd között, majd Debrecenben, amint hajdúi élén bevonul. Negyvenhét éves férfi, mögötte küzdelmek, félreértések, vereségek és csalódások. Most nyer értelmet az élete. Újra meg újra ismétlõdõ magyar kételye: egyesíthetõ-e ismét a Mohács után háromba szakadt nemzet? Az idõk minduntalan visszahozzák a kérdést.
Szülõhelye, a Szarvas-ház Kolozsvárott közvetlenül Méhfi Jakab szõlõsgazda portája mellett állott, ahol Mátyás király látta meg a napvilágot. Mátyás európai rangú reneszánsz magyar államot épített. Bocskai becsvágya sem kisebb: újraalkotni a nemzet egységét. Hunyadi Mátyás korában is nyugtalanító a törökök közelsége, de a Fekete Sereg - nehézpáncélosok, könnyûlovasság, tagolt gyalogság, mûszakiak - féken tartják a hódítót. Bocskai István zaklatott korában már szinte semmi sem állandó az országban, a háromba szakított nemzet életében. Felületes szemlélõ számára a bihari nagyúr csapongó, állhatatlan, szövetségeket köt és szövetséget bont, barátból ellenség lesz, és ellenségbõl barát, várakat ostromol és visszahúzódik saját várainak egyike-másikába, rendszerint a bihari Szentjobbra. Úgy tûnik, semmibe veszi honfitársainak, a nemességnek a véleményét, nem sokat törõdik azzal, hogy Rudolf, a prágai Habsburg-császár kémjének tartják vagy hogy az erdélyi rendek és a székelyek a lécfalvi országgyûlésen számûzik Erdélybõl, majd ugyanezen székelyek melléje állnak. Képes feláldozni birtokait - dúsgazdag -nagyúr -, majd az udvarban pártfogókat keres, hogy elkobzott várait, birtokait visszaszerezze. Hosszú idõn át meg van gyõzõdve arról, hogy csak a német császár segítségével lehet kiûzni a törököt Magyarországról, de végül a császár ellen indít szabadságharcot, elfoglalja a királyi Magyarország majdnem egész területét; a török szultán egyenesen magyar királynak tekinti és koronát küld neki. Bocskai ajándékként veszi át Budán a koronát, rubin és smaragd dísze-ivel, a díszkardot, a drágaköves királyi jogart és a királyi zászlót. Nem akart király lenni, mert ez nem használt volna a nemzet ügyének.
Bölcs és türelmes államférfi fiatalságától kezdve, aki elõtt világos a cél, mellékszempontokat nem érvényesít. "Ha õ, a kálvinista vallású fõúr, a magyarság szempontjából helyes utat a császár oldalán ismerte fel, nem tántoríthatta el az, hogy ezt az utat egy jezsuita páter népszerûsítette!" (Benda Kálmán.) Olyan korban, mikor a vallásfelekezet minden más elé kerül, a hitvalló református fejedelem a magyart keresi mindenkiben, katolikusban, protestánsban. Mikor az osztályszempont szétdarabolja a nemzetet, õ az egységet akarja visszaállítani.
Erdélyi fejedelemként nem fél-Magyarországban vagy éppen harmad-Magyarországban gondolkodott, hanem az egységes magyar államban. Végrendeletében így hagyatkozott errõl:
"...meghagyom s írom, szeretettel intvén mind az Erdélyi és Magyar Országi Híveinket az egymás között való szép egyezségre. Atyafiúi szeretetre az Erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lészen is, el ne szakadjanak. A Magyarországiakat, hogy az Erdélyieket töllök el ne taszítsák, tartsák õ atyjokfiainak, és õ véreknek, tagoknak..."
Kísérteties szavak itt, Álmosd és Bihardiószeg között, a nyílt mezõben, két ország között, a kettévágott csatatéren...
Aszfaltos útról kövesre tértünk le. Minek áldoznának pénzt a drága útépítésre a gyakorlatias álmosdiak, mikor csekély négy kilométer és az út végeszakad, "lefut a térképrõl"? A bécsi döntés után, 1941-ben, mikor úgy tetszett, hogy egybeforr a táj és a lelkek, hozzákezdtek a diószegi út újjáépítéséhez. A változó történelem abbahagyatta.
Mostanában gyakrabban tévednek erre autók, az emlékmûig, amely a csatahely közelében áll. Gyõrfi Lajos kompozícióját 1996-ban, a millecentenáriumon avatták fel.
"E helyen vívták Bocskai István hajdúi a függetlenségi harc elsõ gyõztes csatáját."
Eljöttek az avatásra - most eljöhettek - a szomszédos Bihardiószeg ünneplõi is. Meg Székelyhídról, amelyik szintén "átellenben" található, csak éppen egy másik országban.
Szerte az emlékmû körül szekereket, hadi szerszámokat, ágyúdarabokat jelképzõ kövek. Ilyen képet mutathatott a csatatér a hajnali rajtaütés után. A faragott kövek nem érintik egymást, mintha nem is tartoznának össze, más és más sorsot hordozna mindegyik.
Egyiket akár Álmosd jelképének tekintem.
Másikat Diószeg szimbólumának.
A harmadik lehet Székelyhíd.
Menkõ csapott közéjük és széttépte azt, ami összetartozott. Ezt az istencsapást - megszépítõ félelemmel - nevezik történelemnek is. Álmosdnak volt része belõle ezeregyszáz éven át újra meg újra, Tisza-háti védtelenségében. Okirat elõször 1261-ben említi, Almus néven. István ifjabb király megerõsítette birtokában Almus fiát, Cyrill ispánt. Él bennem a gyanú, hogy akkor már régecske megvolt a falu. Mert ha Álmosd, akkor bizonyosan Álmos vezér tiszteletére keresztelték. Hozzáillesztették a -d kicsinyítõ képzõt, amelyik a moldvai csángó nyelvjárásban ma is él és szavak sokaságában maradt fenn: "Egész nép gyárakban s mezünd / tükrözik" - énekelte az 1974-ben meghalt Lakatos Demeter csángó népköltõ. Kicsid, így mondja a székely a kicsinyre, de ha kisdedet mond, akkor is a -d kicsinyítõ képzõvel él. Ez az Árpádok alatt helynévképzõ vagy két évszázadon át: Aszód, Sárbogárd, Borsod, vagy Hajasd, Ung megyében, az uzsoki hágó alatt, amelyet ma Voloszjankának ismernek s egy szál magyar sem él ott, ahol a magyar vezérek az egyik elsõ határvédõ falut, peremfalut alapították. Álmos vezért idézi a Kárpátok délkeleti kanyarulatában a székely Kézdialmás, ennek határában Álmos-vára állott, s így hívták a falut is valaha.
Peremélet, peremfalu lett Álmosd a Tisza síkságán. Templomerõd, lõrésekkel. A református papnõ, Vancsáné Zimányi Erzsébet hívja fel a figyelmemet. Kicsit talán meg is sértõdött, hogy eddig nem vettük észre, milyen öreg fal övezi a kálvinista templomot és parókiát.
- Igaz is, milyen katona vagy, Géza, hogy ezt eddig nem észlelted? - ugratom Almási alezredes urat.
- Olyan katona, aki nem az álmosdi templomerõdben szolgált, hanem a debreceni õrzászlóaljban. Amíg szolgálni engedték...
Asszonypapja van tehát az álmosdi gyülekezetnek. Mintha itt született volna, olyan büszke a falu múltjára. Úgy nézzük meg ezt a templomerõdöt, hogy Dobó István építtette. Nyilván, magasabbak voltak akkor a falak; ez csak az alapzat.
- Az egri várkapitány?
- Harmadik birtokos család volt az övé idõrendben, azok közül, akiknek a neve fennmaradt, és ha Cyrill ispánt nem számítjuk. A csúcsíves templomtornyot Chyre Zsigmond prépost emeltette. Akkor 23 adózót írtak össze Almus, Almuz, Álmosd településen. Az 1530-as évben tért kálvinista hitre a falu, de a lelkészlak északi, boltíves része még sokáig a katolikus barátoké; az 1800-as évek elején híres leánynevelõ intézet mûködik benne; rang volt itt tanulni a serdülõ lányoknak Bihar vármegye nemesi családjaiból. A Chyre család után Tahy Ferenc lovászmester a gazda, utána következett Dobó István. I. Ferdinánd ajándékozta a kapitánynak, Eger várának megvédelmezéséért, 1554-ben. Talán lelkifurdalása volt a császárnak, amiért nem küldött felmentõ sereget a szorongatott egri várba. Álmosd birtokosaként Dobó István már Erdély vajdája, majd Léva kapitánya. Eger, Álmosd, Erdély és Léva: három ország térképén kereshetem most õket. Erdélyi sorsa hozott veszedelmet az egri hõsre: megvádolták, hogy átpártolt a függetlenséget választó János Zsigmondhoz, ezért öt évet töltött fogságban, haláláig.
Dobó István családjától ippi Fráter György szerzi meg, aki családilag Érsemjénben honos.
- A nótaszerzõ kapitány õse volt?
- Igen. Érsemjén sincs messze ide. Kazinczy Ferenc semjéni családjának is birtoka volt az álmosdi pusztán. Arról nem tudunk, hogy kúriájuk is lett volna Álmosdon. De a birtok nevében fennmaradt a költõ emléke: Kazinczy-tagnak hívják most is.
Birtokosok voltak itt a Kölcseyek, a Gulácsyak, a Fényesek, a Bayak. Történelem, tudomány, irodalom. Himnuszunkba is bele van írva az álmosdi történelem, mondta -Zimányi -Erzsébet.

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában

- Írhatta ezt Kölcsey Ferenc bárhol a hazában, tiszteletes asszony.
- De úgy tartjuk mi itt, Álmosdon, hogy nálunk írta. Egy öreg diófa alatt. Elvinném oda, de kivágták a fát, nagyon elvénült szegény.
Nincs szívem megcáfolni. Kölcsey 1812 és 1815 között élt Álmosdon, a Himnuszt pedig 1823-ban írta. Aki akarja, az tudja ezt Álmosdon is. A Kölcsey-kúria emlékház, amelyben a költõ életéhez kapcsolódó minden adatot feltüntettek. Nincs olyan álmosdi, aki esztendõnként többször is ne lépné át a gondosan rendben tartott porta kapuját. Mégis úgy tartják, hogy a költõ itt szerezte a Himnuszt, amely ugyan minden magyarok nemzeti imádsága, de elsõsorban mégiscsak az övék, a szülõhely okán. Ez pedig - hogy itt a Himnusz születése helye - elégtétel számukra, külön kiváltság: bármennyire a peremre szorultak a térképen, mégiscsak itt ver a nemzet szíve.
Lám, most is vendégeik érkeztek, egy egész autóbusznyi diákgyermek, akik Kölcsey kedvéért kerekedtek fel. Szatmárcsekérõl jöttek, ahol minden augusztusban megemlékeznek a költõ haláláról, a csekei temetõben. Elõször zarándokoltak el Csekérõl Álmosdra, visszafelé követve Kölcsey életútját. A testvérfalu diákjainak tekintetében érdeklõdés, csodálkozás: itt kezdõdött el a költõi pálya, az õ falujukban fejezõdött be. Sarkadi Gábor csekei tanár magyaráz a fiataloknak, aztán nekem; otthonosan érzi magát. Pedig az igazi "gazda" az álmosdi polgármester, Farkas Pál, aki személyesen fogadja a vendégnépet.
Nem megy ki fejembõl az öreg diófa legendája, amely alatt Kölcsey a Himnuszt írta. Mi az, ami a félreértést megmagyarázhatná? A kúria felirata? "A magyar Himnusz halhatatlan költõje, Kölcsey Ferenc 1812-tõl 1815-ig élt e házban."
A népi klasszista stílusban épült kúriában a költõ halálának századik évfordulóján, 1838-ban rendezték be az emlékmúzeumot, majd 1968-ban felújították. Régi alakjában minden, a zsupfödeles tetõ, a szobák, a kemence, a bútorok. Kölcsey mûveibõl négy sort kiemeltek és márványba véstek, 1812-ben elsõ Álmosdon írt versének - Géniusz száll... - befejezését:

S szállj királyi sasként égi pályán
Szárnyaidnak nyil szokatlan út,
S homlokodra, túl a föld homályán,
Nyersz jutalmul csillagkoszorút.

Úgy érzi a falu, nekik is jövendölte a költõ a "csillagkoszorút". Szükségük van a vigasztalásra a földi mostohaságért, nagyon teletömte történelmi "vándortarisznyájukat" az idõ gonddal, reménytelenséggel. Farkas Pál polgármester panaszkodik, Vancsai Lászlóné, a tiszteletesasszony és Nagy Sándor magyarszakos tanár is. Nem beszéltek össze, csak õszinték. Közös aggodalmuk, hogy sorvad a falu. Álmosdnak 1949-ben 2706 lakosa volt, 1996-ban csak 1832. Húsz évvel ezelõtt 500 gyermek járt iskolába, most 200; ez még riasztóbb romlás. Pedig továbbra is Debrecenben tanulhatnak tovább, középfokon; a buszvállalat diákjáratai gondoskodnak errõl. A múlt század elején is Debrecen volt a vidék iskolaközpontja, noha a megye székhelye akkor Nagyvárad. A debreceni kollégium diákja Kölcsey Ferenc is, vézna testalkatú, félénk, magányos, félszemû fiú.
- Ipari munkára is Debrecenbe járnak az álmosdiak?
A polgármester elkomorodik. Barna szem, keskeny arc, bajusz, kecskeszakáll, göndör haj; 56 esztendõs, magabiztos ember, építésztechnikus. Csüggedten mondja, hogy az álmosdiak 20 százaléka, egyötöde munkanélküli. Messze az országos átlag fölött. Tetézi a bajt, hogy mivel a munkanélküliek jelentõs része az utóbbi három évben nem dolgozott folyamatosan, a törvény szerint nem jár nekik munkanélküli segély. Az önkormányzat támogatja õket; a 93 milliós évi költségvetésbõl 8 milliót költenek rájuk.
Debrecen 34 kilométer innen. Se nem sok, se nem kevés. Azért inkább sok, a menetrendszerû buszok is kifárasztják az ingázókat. Lelassulnak a munkahelyükön, õket küldik el elsõk között. Érdemes lenne statisztikát készíteni arról, hogy milyen arányban növekszik a munkanélküliség egy-egy ipari központtól távolodva. Vagy miként csökken a falvak lakossága az ország peremén. Az Álmosdnál is távolabbi Bagaméren az 1949-es 4 ezerrel szemben most már csak 2612-en élnek.
- A közelben pedig nincsen munkalehetõség?
- Létavértesen lenne valamelyes ipar. De az álmosdi szegényeknek mindig Bihardiószeg, Székelyhíd adott munkát, megélhetést.
Vasútállomásuk is Diószeg volt. Ott fõvonal fut. Most Nyírábrányba kell elmenniük, ha vonatra akarnak ülni. Mellékvonal ez, mégha át is lép az országhatáron, Érmihályfalvára. Inkább autóbusszal közlekednek. Pedig ma is a vasút a kedvezõbb utazási és szállítási lehetõség, embernek, árunak.
De a fõvonal a határon túl fut, mutatott keletre a polgármester; szinte végig közvetlenül az országhatárt követi. Néhol, Érsemjén és Érmihályfalva között olyan közel jön a határhoz, hogy az innensõ oldalról jól felismerhetõ a vonatablakokból kitekintõ utasok arca is.
Végig a Érmelléken, Trianon túlsó oldalán mindenütt, magyar településeket érint ez a fõvonal.
"A három gyõztes utódállam közös és egybehangzó követelése volt az akkoriban döntõ fontosságú közlekedési hálózat számukra való biztosítása. A békekonferencia már 1919 tavaszán nekik juttatta - többek között - a Kárpátok ívén belül elhelyezkedõ, nagyrészt az Alföld szélén futó, félköralakú vasútrendszert is. Ez a gyûrû volt az egyetlen lehetséges módja annak, hogy akkor, már a kezdet kezdetén megteremtsék az egymással való közvetlen vasúti kapcsolatot. Már az elsõ pillanatban is fantasztikusan merész terv volt ez, kezdettõl fogva nagy viták tárgya. A szakértõk világosan látták, hogy a terv megvalósításához a magyar nyelvterületet nagymértékben csonkítani szükséges, nemcsak egy kissé körülnyirbálni, mégis megszavazták. A vasúti gyûrû ugyanis végig magyar nyelvterületen feküdt. (1919). Ez a »szanálási terv« mégis sikerült és az egész vasútrendszert teljes egészében elszakították Magyarországtól - a trianoni határt közvetlenül a közelében, vele párhuzamosan jelölték ki. Ez a vasútszabta határmegvonás mintegy 1,7 millió magyar elszakítását jelentette, akik a magyar nyelvterülettel közvetlenül összefüggõ területsávon éltek, és további 1,6 millió, a határtól beljebb élõ magyar elcsatolását. A világ politikai, földrajzi szakirodalmában nem találunk ehhez hasonló méretû és indítékú mesterséges határkijelölést." - Palotás Zoltán: A békeszerzõdések katasztrófális következményei. Szenci Molnár Társaság, 1996.
"A második világháború alatt Nagy-Britannia és az Egyesült Államok valóban fontolgatta, az ellenséges Magyarország esetében is, az »etnikai méltányosság« elvének alkalmazását, vagyis a trianoni határok megváltoztatását.
James Byrnes amerikai külügyminiszter 1945. szeptember 20-án háromezer négyzetmérföldnyi terület Magyarországnak ítélését javasolta, amit Ernst Bevin, az angol, és Georges Bidault, a francia kollégája támogatott, Molotov viszont ellenzett." - Fülöp Mihály: Trianon II vagy belépõjegy Európába? Népszabadság, 1997. február 8.
Miként jelentkezett e határvita a korszak erdélyi magyar sajtójában, pontosabban: a brassói Népi Egységben?
"Auer Pál magyar követ kifejtette: Magyarország, látván, az egyes küldöttségek nem tették magukévá Magyarország területi igényeit, megmásította elhatározását, és csak a magyar-román határvonal kisebb kiigazítását, valamint a csehszlovákiai és romániai magyarság jogainak intézményes nemzetközi biztosítását kéri." - 1946. szeptember 4.
"Tatarescu román külügyminiszter kijelentette, hogy a szerzõdéstervezetben lefektetett határvonal Erdély és Magyarország között természetes határvonalnak tekinthetõ. Kijelentette továbbá, hogy azok a vádak, amelyek a magyar lakosság elnyomását hangoztatják, minden alapot nélkülöznek. [...] Kijelentette, hogy ha Magyarország kérésének - mely 4000 négyzetkilométernyi terület [ebben az Érmellék] átengedésére vonatkozik - eleget tennének, ez jelentõs közlekedési nehézséget okozna. S noha a magyarok ebben a környezetben többségben vannak, mégiscsak kis részét képezik annak a magyar összlakosságnak, amelyet a Romániához való visszacsatolásra jelöltek ki, s amelynek a harcát támogatják az egyenjogúság biztosításáért" - 1946. szeptember 5.
Álmosd polgármestere mit sem tud nagyhatalmi alkukról és döntésekrõl, Tatarescu furfangos érvelésérõl, titkos tárgyalásokról, Kelet és Nyugat kényes egyensúlyának fenntartásáról. Ha tudna, érthetné-e ezt a logikát: az Érmelléknek azért kell Romániához tartoznia, hogy nagyobb lélekszámú magyarság harcolhasson Erdélyben nemzeti egyenjogúságáért? Ki ellen kell harcolnia? Ama román kormány ellen, amely külügyminiszterének logikája szerint saját ellenfeleit kívánta gyarapítani a párizsi béketárgyalásokon... Farkas Pál "földközeli" ember, aki biztos ösztönnel, tudással azt érzékeli, hogy Isten egyazon kedvében teremtette Álmosdot és Bihardiószeget, mindkettõ határa kiváló feketeföld, gazdagon termi a búzát, kukoricát és még a boruk zamata is ugyanolyan. Pedig a szõlõmûvelésben a talaj a legfontosabb, többet számít a szõlõfajtánál és még a napfény évi "mennyiségénél" is.
Elnézek a trianoni õrtorony felé, amely most üres, nem látni benne fegyveres határõrt. A traktorok is egészen a "senki földjéig" mennek el, szántás közben.
"Senki földje" - a kettévágott csatatéren?
Álmosd határa, amely az õrtoronyig nyúlik el, 2400 hektáros, mondja a polgármester. Ebbõl 1900 hektár szántó, a többi erdõ és konyhakert. A termelõszövetkezet megmaradt, csak a földmûvesek egyharmada vállalkozott magángazdálkodásra. Ebben az elszigeteltségben, a térkép szélén, az élet peremén ugyan hol tudnák magánalapon haszonnal értékesíteni a terményeiket?
"És ha a földmívelés a parasztot nem táplálhatja: mit kezdjen? Marhatartás? Jármos ökrök és hámos lovak itt tekintetet nem érdemlõ jövedelemet hoznak. Mert az általok mívelt föld a parasztnak félesztendei élelmét is nehezen szerzi meg..."
Kölcsey Ferenc szavai ezek A szatmári adózó nép állapotáról címmel ismert beszédébõl, amelyet a nagykárolyi megyegyûlésen mondott el, 1830-ban, az adókiróvásokról. A jobbágyság helyzetének pontos és megrázó ábrázolása. Ezt a Kölcsey-beszédet tartjuk, joggal, a magyar szociográfiai irodalom õsképének. Szatmár megye állapotait taglalta, akkor ott élt, Csekén, de helyzetismeretébe beleszámíthatjuk másfél évtizeddel -elõbb szerzett álmosdi tapasztalatait is.
A példás klasszikus mûveltségû, egyáltalán nem "parlagi" költõ nem viszolygott a kimondottan "parlagi" témáktól, a rusztikus - Veres Péter úgy mondaná: parasztikus - gondoktól. Tudta, hogy a század elején Szatmár megyében egy házanépre csak egyetlen tehén jut, de mivel néhol többet tartanak, 14 ezer háznépnél egyáltalán nincs tehénke - az õ becézése - az istállóban, nincs friss tej a gyermekek csupraiban. Mélységes lelki érzékenység, társadalmi és nemzeti, egyáltalán: emberi felelõsségérzet kellett ahhoz, hogy egy középnemes birtokos belelásson a jobbágyi házak belsejébe, és az is érdekelje, hogy mi fõ a kondérban. "Az az adózó nép, mely kenyeret pénzen veszen, számához képest felette kevés marhát tart és tarthat, s a kereskedés utait maga elõtt mindenfelé bezárva találván, legtöbb esetben csupán kézi munkájával érdemli meg azt a pénzt, mellyel adóját idõrõl-idõre szállítgatja".
Debrecen felé tartva, még a 3-as -fõúton, egy jókora darabon egyetlen sávon haladhattunk, tüntetõ parasztok traktorait kerülgetve. Autócsodák, valóságos országúti hajók utasai rázták az öklüket a forgalmat lassító parasztok felé. Negyven esztendõs "szocialista közösségi -nevelés" után itt tartunk megértés, társadalmi érzékenység dolgában? Hol Kölcsey gesztusa, "a veszedelmes demokrata elveket valló és népfelszabadító" közéleti emberé, akit e jellemvonása miatt a titkosrendõrség figyel, és aki mélyen elkeseredik, de akkor sem fordul a szatmárcsekei parasztok ellen, mikor 1837-ben a tagosítást nem értõ, felbújtott jobbágyok tönkretették a termését, legázolták a szántóit és a kaszálóit. Annak az "úrnak" a birtokát dúlták fel, aki a Késõbbi jobbágyfelszabadító Kossuth Lajos ügyében a feliratot - letartóztatása ellen - elkészítette.
Vajon milyen képet rajzolna a szociográfus Kölcsey az álmosdi adózó nép mai állapotáról? Túlságosan peremre szorult az élet itt ahhoz, hogy bármi is kimozdíthatná az embereket fásultságukból? Nem volt itt adótüntetés, nincsenek pártvillongások, kicsivel beérik azok az emberek, akik a faluban megmaradtak. Esemény számukra az, hogy helyi pékséget létesítenek, és én a polgármesterrel együtt örülök annak a néhány munkahelynek, amit a sütöde ad, meg a kenyérnek, amely az álmosdi házakba jut.
- Nem mérjük magunkat országos mércével...
Pedig itt, "az ország sarkában" aszfaltos az út, szépek a házak, sok az új hajlék, elegáns az új iskolaépület, és jóízû a homoki bor. Ebédnél megkóstoltam. A tiszteletes asszony vagy inkább asszonytiszteletes csak éppen megjegyzi az iskola elõtt, hogy egykori egyházi földön járunk, de nincs ebben más, csak fájdalom. Az is inkább a saját sorsa okán. Kölcsey mai adószámításai közé mindenképpen belekerülne, hogy 1500 kálvinista lélek pásztorának havi fizetése 15 ezer forint. Ehhez a férje hozzákeres mint a gyülekezet kántora még 9 ezret. Pap, kántor, harangozó, minden kitelik egy családból, amelyben három gyermek nõtt fel: egy 28 éves asszony, akinek szintén három gyermeke született, egy 16 éves lány és egy 12 éves fiú, akik Debrecenbe járnak tanulni az iskolabusszal. Kölcsey sokkal kevésbé lenne elégedett ezzel a papi sorssal, mint az asszonytiszteletes, aki kisebbségi világból, Kárpátaljáról hozta a türelem és lemondás szomorú magyar erényeit. Miért ne örülne mai sorsának az, akinek az édesapját gulágra hurcolták a szülõföldjérõl, csupán azért, mert magyarul dicsérte Istent? Zimányi József tiszteletes úr megírta élete történetét: Tûzoszlopoddal jéghegyek között.
Családi hagyománnyá kell válnia a lemondásnak és a türelemnek, ha valaki meg akar maradni annak, aminek született? Kisebbségi örökség ez, amelyet milliókra rótt ki, egyéni penitenciaként, Trianon óta a félszeg magyar történelem.
Miért ne örülne Farkas Pál polgármester, hogy most szabadon elmehet Szõdemeterre, a rokonaihoz, akiket már-már el is felejtett volt?
Szõdemeter és Álmosd így kapcsolódik össze Kölcsey és a mai polgármester életében. Kölcsey születésekor Szõdemeter is a Partium része volt, most Erdélyhez soroljuk. A költõ egyik utolsó versét, 1838-as halála elõtt, Szép Erdély címmel írta meg. Keletnek fordult, szülõfaluja felé, miként most teszem, Farkas Pál társaságában:

Szép Erdély barna fürtõ
Leánya, hû anyám,
Tekints az égi lakból
Még egyszer vissza rám.

Ím elhagyott hazádon
Pusztúlat átka leng:
Erdély ledõlt, s fölötte
Fiad keserve zeng.

MEGMENTETT OLDALAK

A Román Írószövetség Marosvásárhelyen 1953 és 1989 között megjelenõ, magyar nyelvû folyóirata, az Igaz Szó 1957 novemberében Ady Endre-emlékszámmal jelentkezett. A 8000 példányban megjelent és elfogyott emlékszám az akkori romániai irodalmi élet egyik szenzációja volt. Az alábbiakban néhány levélrészletet közlünk magyar és román szerzõktõl, akik az emlékszámmal kapcsolatosan írtak Hajdu Gyõzõnek, a lap fõszerkesztõjének.

Levelek egy Ady-emlékszámhoz

Mihai Beniuc levele Hajdu Gyõzõnek

[...] Küldöm a kért, Adyról szóló versemet. Remélem, megfelel. Amint tudod, szeretem az Igaz Szót, és szeretem a magyarokat, Petõfi, Ady és József Attila professzoraim a költészet idõt és teret nem ismerõ egyetemén.
Barátsággal és szeretettel a te
Beniucod

MIHAI BENIUC

Ady csillaga

Csillagodra kezet emelni mertek,
S csillag nem hull, bizton tapad a mennyre
A vörös csillag. Nem hal meg a versed,
Magyar poéta, híres Ady Endre.

Szûk volt neked a grófi Magyarország,
S lelked pányvás csikónak tûrte sorsát.
Harmadszor jöttek már, hogy a szabadság
Vörös magyar csillagát belefolytsák.

S kezet emelni rá hiába mertek,
S csillag nem hull, bizton tapad a mennyre
A vörös csillag. Nem hal meg a versed,
Magyar poéta, híres Ady Endre.

SZEMLÉR FERENC FORDÍTÁSA

Tabéry Géza levele Hajdu Gyõzõnek

Kedves öcsém!
[...] Ami külön engem illet, készítek az Igaz Szó Ady Endre emlékszámára két cikket: 1. Öt teljesen ismeretlen levél közzététele - Csinszkától és Csinszkáról. 2. "Lidérces, messze fény" címen most júniusban közvetített tõlem a Rádió egy 15-20 perces felolvasást. Ha ezt használhatjátok, gépeltetem és küldöm ezt is. Szeretettel köszönt benneteket igaz barátotok:
Tabéry Géza
Nagyvárad, 957. július 17.

Bölöni György levele Hajdu Gyõzõnek

Kedves Hajdu,
ne gondolt, hogy rossz fiú vagyok, és elfeledkeztem rólatok, de ha tudnád, mennyi gond és tennivaló szakad újra és újra a nyakamba, megbocsátanád, feltételezett hanyagságomat.
    Táviratoztam neked, hogy postára tettem egy Ady cikket, remélem, még használhatjátok az Ady-számotokhoz. Szemlér húzta ki belõlem mikor nálam járt, és újonnan vásárolt magnetofonomat szenteltük fel vele. Úgy rendelkezett a masinába, hogy diktáljam bele az Ady cikket. "Most sem mondtad meg a dátumot!" - szóltam bele a magnetofonba, mire õ visszaharsogta: "Tegnapelõtt, kedves Gyurka bátyám, tegnapelõtt!" Hát ezt a dátumot igazán nem tudtam betartani. De mégis igyekeztem elküldeni a cikket.
    A lapotok jó, érdeklõdéssel olvassuk, úgy látom, nektek könnyebb dolgotok van, mint nekem, hogy megmaradjatok a tisztességes politikai irányban. A lapunkat rendesen küldjük nektek, írd meg, ha nem kapnátok meg rendesen, mert akkor borítékolva fogom expediáltatni. Igyekszem, hogy a köztünk lévõ kapcsolatot az Élet és Irodalomban is fenntartsam, és ritka szám az, ahol nem esik szó rólatok, romániai írókról.
    Szeretném, ha néhanapján felkeresnének a ti novellaíróitok, nem hosszú, de rövid lélegzetû írásokkal, mert a terjedelmeseket a lapunk mind kevésbé bírja. Az Élet és Irodalom különben a jövõ hó folyamán hetilappá alakul át. Augusztusban lent jártam Romániában, nõvéremet látogattam meg a Szilágyságban, és csak Nagyváradon töltöttem néhány órát. A Kultúrkapcsolatok terve szerint az õsz folyamán lelátogatok Bukarestbe, és akkor remélhetõleg alkalmam lesz látni Vásárhelyen benneteket is.
    Addig is ölelem barátaimat és munkatársaidat.
                                                           Szeretettel:
Bölöni György
Budapest, 1957. szeptember 29.

Corneliu Codarcea* levele Hajdu Gyõzõnek

Tisztelt Fõszerkesztõ Úr!
Bocsásson meg, hogy ilyen késõn válaszolok. Pedig már Bölöni György ittléte alkalmával szerettem volna írni Önnek, de hirtelen el kellett utaznom. Bölöni - ki régi ismerõsöm és barátom - el volt ragadtatva az Igaz Szó Ady-száma láttán. Nem kevésbé Kardos László. A pesti lapok is sok szépet írtak errõl a számról...
Szeretettel és nagyrabecsüléssel
Corneliu Codarcea

*Neves román publicista, a magyar irodalom alapos ismerõje. E levelét magyarul írta.

Dénes Zsófia levele Hajdu Gyõzõnek

Kedves Hajdu Gyõzõ írótársam!
Én nem kaptam meg az [...] Igaz Szót (melyet oly kedves figyelemmel jelzett), ellenben három nappal ezelõtt megkaptam az Áll. árusítónál. Nagyon érdekes és értékes megnyilatkozások gyûjteménye, Erdély megint élenjár az Ady-elismerésben és a kegyelet megadásban. Ne vegye elbizakodottságnak, ha azt mondom - önkéntelenül - köszönöm... mert én érzésemben még mindig azonosítom magam az Ady-üggyel... Nagyon értékes, szép és jó írás a Hajdu Gyõzõé, de büszke vagyok a többi erdélyi íróbarátoméra is. Külön meg kell jegyeznem, mennyire érdekelt Papp Aurél írása... Szóval: nemcsak szép, megértéstõl és szeretettõl sugárzó az Igaz Szó Ady-emlékszáma, de a kutatásnak is ad novumot...
Maradtam igaz tisztelõje
Dénes Zsófia
Budapest, 1957. dec. 16.