KÉPZÕMÛVÉSZET
 

MIKLÓS PÁL

Tunhuang és Stein Aurél*
*Részlet a szerzõ "A tunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomok"címû monográfiájából.

Az 1902-ben Hamburgban ülésezõ nemzetközi orientalista kongresszus egyik legérdekesebb beszámolóját egy magyar tudós tartotta. Lóczy Lajos, a kiváló  és tekintélyes földrajztudós, aki részt vett a gróf Széchenyi Béla által szervezett és vezetett 1879. évi belsõ-ázsiai expedícióban, ismertette a kongresszuson a magyar expedíció kutatásainak eredményeit.
    Lóczy beszámolóját különösen nagy érdeklõdéssel figyelte egy másik nagy magyar tudós: Stein Aurél. Stein angol szolgálatban mûködött Indiában, s amikor Lóczy beszámolóját hallgatta, már mögötte volt az elsõ belsõ-ázsiai felfedezõ útja, amely hírét a Kelet-kutató tudósok körében is megalapozta.
    Különösen fölkeltette Stein figyelmét Lóczy beszámolójának az a része, amelyben a Tunhuang közelében fekvõ buddhista barlangtemplomok szépségeit ecsetelte. Második belsõ-ázsiai expedícióján aztán nem is mulasztotta el fölkeresni ezt a Kína és a belsõ-ázsiai sivatagok határán fekvõ oázisvároskát és a környék által ismert buddhista kegyhelyet: az Ezer Buddha Barlangtemplomokat.
     Stein Aurél 1907 márciusában jutott el elõször Tunhuangba. Nyomban odaérkezése után föl is kereste az Ezer Buddha Barlangtemplomokat, s elégedetten állapította meg, hogy Lóczy ékesszólása csöppet sem túlzott. A meredek homokk-falba vájt, több sorban egymás fölött húzódó, kb. ötszáz cella színes falfestményei és szobrai megérdemlik a tudós figyelmét. A buddhista mûvészet olyan tárházát alkotják ezek a barlangtemplomok - állapította meg Stein -, amelyek mind a kínai, mind a belsõ-ázsiai mûvészettörténet íróinak sok fontos kérdésére adhatnak választ. Azt is megállapítja, hogy Marco Polo egykori beszámolója Sacsouról (ez volt Tunhuang régi neve) igen hûséges: saját maga tapasztalhatta pl. a tunhuangi hívõk buzgóságát a tavaszi ünnepeken, amelyrõl a nagy velencei ír; tömegesen zarándokoltak ide, a romjaiban is hatalmas kegyhelyhez. Stein is jobbnak látta, hogyha a régész profán, sõt olykor kegyeletsértõ kíváncsiskodásával nem háborgatja a zarándokok tömegét, s továbbment útján.
Májusban aztán visszatért, annál is inkább, mert útközben érdekes hírek jutottak fülébe egy nemrégiben fölfedezett celláról. Egy irattekercset is mutattak neki, amely az elfalazott cellából származott, s amelyrõl tolmács rögtön megállapította, hogy kínai nyelvû buddhista szent könyv, amely írása és papírjai alapján igen régi lehet. Elmondták Steinnek azt is, hogy az elfalazott kincseskamrát egy Vang nevû taoista szerzetes õrzi, s kincseibõl egyet-egyet idõnként a környék befolyásos tisztviselõinek, jómódú urainak ajándékoz, hogy az ajándék fejében a kolostor rendbehozatalára pénzt szerezzen tõlük. Teheti bátran, mert a kincseskamra tele van ilyen írásokkal. [...]
    Stein sokat törte a fejét tolmácsával együtt, hogy hogyan férkõzhetnék a gyanakvó szerzetes bizalmába. Azt a módszert, amely a kínai mandarinoknál többnyire sikerrel járt - kínai tudományok és mûvészetek iránti õszinte éreklõdésének és azokban való jártasságának bebizonyítása a beszélgetésekben - itt nem használhatta, mert a szerzetes, teljesen mûveletlen lévén, képtelen lett volna Stein tudásszomját méltányolni. Végül is az egyik falfestmény adott jó ötletet. A kép Hszüan-cangot, a Kínában mindenütt ismert és általánosan tisztelt buddhista szerzetest ábrázolta, aki a VII. század elején magányosan, roppant viszontagságok között végigzarándokolta Belsõ-Ázsia híres buddhista városait és kegyhelyeit, majd Indiába látogatott, s onnan buddhista szent könyvekkel megrakodva tért vissza Kínába. Stein részben a maga fogyatékos kínai nyelvtudásával, részben tolmácsa segítségével erre a falfestményre hivatkozott, s elmondotta a Hszüan-cangot mélységes tisztelettel emlegetõ szerzetesnek, hogy õ a nagy kínai buddhista zarándoknak lába nyomát követve jött ide Indiából. Beszélt neki Hszüan-cang iránti tiszteletérõl, s addig-addig, hogy a kegyes hazugság végül is meghatotta a szerzetest: bizalmába fogadta Stein Aurélt, sõt kezdte kissé Hszüan-cang utódjaként tisztelni.
    Ennek a bizalomnak a kézzelfogható megnyilvánulásaként adott át Vang szerzetes nagy titokban, éjszaka néhány írástekercset a kincseskamra kincseibõl -Steinnek és a tolmácsnak megvizsgálásra. A szerencse kezére játszott Stein -Aurélnak; volt az irattekercsek között egynéhány buddhista szent könyv, amelyeket még maga Hszüan-cang fordított le kínai nyelvre az indiai eredetibõl annak idején. A szerzetesnek ez mintegy égi jel, bizonyság volt arról, hogy Stein Aurél valóban a nagy zarándok szent és az égiek által kegyelt utóda. Bizalma és bátorsága megnövekedett, s kitárta elõttük a kincseskamrát. Vang szerzetes pislogó olajlámpásának gyönge fényénél is káprázott Stein szeme, amikor az irattekercsekkel telezsúfolt kamrát meglátta. A szerzetes engedélyével átvittek jó néhány köteggel a szomszéd kolostorépületbe s ott, gondosan elfüggönyözött ablakok mögött - hogy avatatlan meg ne lássa õket, mert a szerzetesnek meggyûlt volna a baja hívei-vel - gondosan átvizsgálták a tekercsek egy részét.
Ezek között az irattekercsek között találtak olyat is, amelyiken föl volt tüntetve az írás vagy másolás dátuma. A legkorábbi kézirat az ötödik századból kelt; ez igazította útba Steint az irattekercsek korát illetõen. Akadt olyan tekercs, amelynek egyik oldalán kínai, másik oldalán viszont brahmi írással írott szöveg volt. Akadtak ott a kínai nyelvû irattekercseken kívül tibeti, ujgúr, türk és más belsõ-ázsiai nyelveken írott tekercsek. De voltak a kincseskamra kincsei közt képek is, buddhista szentképek, templomi zászlók, hímzések. Kivétel nélkül régi emlékek voltak, amelyek Belsõ-Ázsia történelmének kevéssé ismert szakaszairól nyújthattak felvilágosítást. Stein Aurélnak ugyan nem volt módja alaposabban megvizsgálni a tekercseket, de ennyibõl is megállapíthatta, hogy felbecsülhetetlen értékû kincsekre bukkant. A kincsek értékét még csak fokozta, hogy majdnem kivétel nélkül épségben maradtak fönn, az elfalazott kamra avatatlan kezek barbárságától éppen úgy megóvta õket, mint a természet pusztításaitól. Ez pedig a belsõ-ázsiai lelõhelyeken, amelyek többnyire háborúk, tûzvészek nyomait õrzik, igen kivételes dolog.
    Stein most már azon fáradozott, hogy megszerezze az egész kincseskamra tartalmát. Úgy vélekedett, hogyha ez a felmérhetetlen tudományos jelentõségû lelet itt marad, akkor, a tudománynak végtelen kárára, apránként elkallódik, szétszóródik a hozzá nem értõk, elsõsorban Vang szerzetes és társai kezén. Aggodalma nem volt alaptalan, hiszen Vang eddig is ajándékozgatta, árusítgatta a kincseskamra tekercseit. A hírére aggodalmasan vigyázó szerzetestõl azonban nem volt könnyû megszerezni a kincseket. Stein jelentõs összeget ajánlott föl a kolostor tatarozásának céljára, negyven-ezer liang ezüstöt (régi kínai pénzû és -súlyegység, kb. 25 gramm ezüst), de azért neki is, a tolmácsnak is latba kellett vetnie minden ékesszólását, amíg az óvatos szerzetes az átvizsgált és Stein sátorába átvitt értékes régiségeket átengedte.
Stein kimondhatatlanul boldog volt, amikor az összecsomagolt huszonnégy láda irattekercs, öt láda kép és hímzés birtokában elhagyta az Ezer Buddha Barlangtemplomokat. Amikor Londonban a hozzáértõk megvizsgálták a leleteket, még nyilvánvalóbbá vált azok nagy tudományos értéke. Az anyag teljes feldolgozására hosszú esztendõk kellettek, s a munka máig sem fejezõdött be, de már az elsõ hírek is fölcsigázták a tudósok és utazók érdeklõdését. Stein távozása után sorra megjelentek más kutatók is Tunhuangban.
Ma már sok mindent pontosabban tudunk, mint a fölfedezés lázában kissé kapkodó Stein Aurél. Tudjuk, hogy a kínai hatóságoknak is volt tudomásuk a kincseskamra fölfedezésérõl. Valamelyik mûvelt és becsületes kínai tett is olyan javaslatot, hogy szállítsák el az egész anyagot a tartományi székhelyre, ahol biztonságban lesz. Amikor azonban a tartományi székhely jamenjének (a régi kínai közigazgatási hivatal neve) fõnöksége elé terjesztették a szállítás költségvetését, amely szerint öt-hatezer liang ezüstbe kerül az egész kincseskamra anyagának beszállítása és elraktározása, a hivatalnokok túlságosan soknak találták ezt az összeget. [...]
Stein Aurél nyomában sorra megjelent a többi Kelet-kutató. Elsõnek Paul Pelliot, a kiváló francia tudós érkezett ide, asszisztense és fotósa, Nonette kíséretében 1908 júniusában. Pelliot már Belsõ-Ázsiában volt Stein fölfedezése idején, s ott vette hírét a szenzációs leletnek. Természetesen útba ejtette Tunhuangot, és tárgyalásokat kezdett Vang taosivel a kincseskamra irattekercseirõl. A szerzetes hozzájárult Pelliot vizsgálódásaihoz, s az megkezdte a munkát. Óriási elõnye volt Steinnel szemben: kitûnõen ismerte a régi kínai nyelvet, s szakértõje volt Belsõ-Ázsia történelmének, vallási és nyelvészeti kérdéseinek. Õ tehát alaposan válogatott. Kb. tizenötezer kéziratot vizsgált meg, s kb. hatezer irattekercs elvitelére szerzett engedélyt a szerzetestõl, természetesen a kolostor tatarozására felajánlott összeg ellenében. Ezenkívül még két rendkívül fontos munkát végzett el Pelliot az Ezer Buddha Barlangtemplomoknál: asszisztensével lefényképeztette az akkor hozzáférhetõ összes cella falfestményeit - a hat kötetben kiadott hatalmas fényképanyag volt sokáig, világszerte, az egyetlen dokumentum - és sorszámozással látta el az üregeket, megalapozva ezzel a cellák mûvészettörténeti feldolgozásának munkáját.
Ekkoriban már a kínai kormány is tudomást szerzett az európai tudósok szerzeményeirõl, s elrendelte a megmaradt kincsek fõvárosba való szállítását. A szállítmányt kocsikaravánra rakták, s elindultak vele Peking felé. Útközben azonban meglehetõsen könnyû kézzel bántak a kincsekkel, sokat ellopkodtak belõlük, sokat elajándékozgattak a korrupt hivatalnokok és kocsikísérõk. Azt mesélik, hogy amikor a karaván Peking alá érkezett, a karaván parancsnoka megszámláltatta a tekercseket, és megdöbbenve látta, hogy annak mintegy a fele hiányzik. A kísérõlevélen feltüntetett szám és a tényleges rakomány száma között túlságosan nagy volt a különbség, ezért úgy segített magán, hogy a megmaradt tekercseket kettészakította: a szállítmány így darabszámra megvolt. A ma meglevõ s a Peking Könyvtár tulajdonát képezõ kb. 8600 irattekercs nagy része valóban ilyen kettészakított darabokból áll.
A nyugati tudósok Tunhuang iránti érdeklõdése a kincseskamra kiürülése után is tovább tartott. Stein Aurél 1914-ben, harmadik belsõ-ázsiai útján újra fölkereste Tunhuangot, a környékbeli lakosoktól és magától Vang taositõl még mindig össze tudott szedni öt ládára való ellopott, szállítmányból elsikkasztott irattekercset.
1923-ban érkezett meg Tunhuangba Langdon Warner amerikai tudós. Warnernak már nem jutott a kincseskamra leleteibõl, õ az eredeti falfestmények megszerzésével próbálkozott. Vegyi eljárással, ragtapaszhoz hasonló, ragasztóval bekent felületû vászondarabokkal választott le a falakról falfestményrészleteket, ezeket fölgöngyölve szállította haza Amerikába s ott ismét vegyi eljárással preparált faldarabkákra ragasztotta vissza. Warner tevékenységét a kínai szakemberek jogosan ítélik el: a leg-objektívebb tudományos szempont is kárhoztatja ezt, hiszen néhány négyzetdeciméternyi eredeti falrészletért tönkretesz, megcsonkít olyan falakat, amelyek egészükben, egységükben jelentenek mûvészeti és történeti emléket. Szomorú látvány ma a 323. számú barlangtemplom. A buddhizmus történetét ábrázoló legendák Tunhuangban egyedülálló képei voltak ezeken a falakon. A idõ viszontagságait kiállották, mint azt a falfelület egésze bizonyítja, de a két legérdekesebb, legszebb jelenet helyén a fal egy-egy negyed négyzetméteres darabon csupaszon mered a látogatóra Warner drasztikus módszerének nyomaként.
Warner munkálkodásának hamarosan híre ment a környéken, s a felháborodott lakosság felelõsségre vonta a kerületi elöljárót és Vang taosit is a történtekért. Amikor Warner 1925-ben másodszor próbálkozott Tunhuangba menni, a környékbeli lakosság hangulata visszatérésre kényszerítette. Ebben az idõben már ezen az isten háta mögötti vidéken is éreztette hatását az 1919. évi imperializmusellenes forradalmi mozgalom: az öntudatra ébredt nép részint nemzeti, részint vallási érzelmeiben érezte sértve magát a kegyhely megcsonkítása miatt. Ettõl az idõtõl fogva aztán nemigen jutott ide külföldi. [...]
    A húszas-harmincas években azonban maguk a kínai tudósok sem mutattak érdeklõdést Tunhuang megmaradt kincsei, az ötszáz templomcella falfestményei, szobrai és építészeti emlékei iránt. Ennek oka részben a rossz gazdasági helyzet és a háborúk, amelyek lehetetlenné tették az utazgatást egyes tudósok számára erre a nehezen megközelíthetõ helyre. A korrupt Kuomintang-kormánynak pedig egyéb dolga volt, hogysem ilyesmivel törõdjék. Részben azonban a kínai mûvészettörténeti tudomány akkori helyzete magyarázza ezt az érdektelenséget. A -régi iskolához tartozó mûvészet-történészek lenézték ezeket a provinciális, szerintük jelentéktelen mesterember-készítményeket, elõttük csupán a "nagy" festészetnek, az udvari és írástudók mûvelte festészetnek volt becsülete. Amint a nemzeti öntudat megerõsödött, a harmincas évektõl lassan kialakult a külföldi egyetemeken elsajátított modern mûvészettörténeti módszerek és szemlélet hatására a mûvészettörténészek új gárdája, amely már egyre élénkebben érdeklõdött hazája ilyen jellegû mûkincsei iránt is.
Az érdeklõdést különösen fölcsigázta egy festõmûvész, Csang Ta-csien, aki Tunhuang falfestményei nyomán készített másolataiból és parafrázisaiból kiállítást rendezett 1943-1944-ben Csungkingban, majd Kína más városaiban is. A kínai tudományos körök érdeklõdését viszont a Kuomintang-kormány kulturális ügyeinek minisztériuma által szervezett Északnyugati Mûemlékkutató Expedíció keltette föl. Ennek jelentésére határozta el a kormány, hogy Tunhuangban kutatóintézetet állít fel. 1944-ben alakult meg s kezdte el mûködését az Ezer Buddha Barlangtemplomok mellett a Tunhuang Kutatóintézet. Vezetõje egy Franciaországban tanult, lelkes festõmûvész, Csang Su-hung, munkatársai pedig mûvészek és fiatal kutatók lettek. Áldozatos munkájuknak köszönhetõ, hogy Tunhuangban megindult a tatarozás, a mûemlékek gondozása és rendben tartása. De megindult a további feltárás is: újabb cellákat fedeztek föl, amelyeket addig elrejtett a homok. Megindult a falfestmények másolása is, hogy a nehezen megközelíthetõ mûemlék értékes alkotásait az eredetivel teljesen egyezõ nagyságban és színekben mutathassák be az egyre jobban érdeklõdõ kínai közönségnek. A templomcellák adatainak összegyûjtése, a mûemlék teljes feltérképezése is megkezdõdött. Ez a hatalmas munka természetesen éveket vesz még igénybe.
1950-ben felszabadult Kínának ez a része is. A népi kormány sokkal hathatósabb segítséget nyújt a mûemlék rendben tartásához, gondozásához és a kuta-tómunka továbbfejlesztéséhez, mint a Kuomintang-kormány annak idején. A népi kormány sem erkölcsi, sem anyagi megbecsüléssel nem fukarkodott. Az 1951-ben Pekingben rendezett nagy reprodukció-kiállítás egyrészt az ott dolgozó mûvészek munkájának nyilvános elismerése volt, másrészt kitûnõ alkalom arra, hogy a kínai közösség egészen széles rétegei ismerkedhessenek meg hazájuk becses és eddig ismeretlen mûkincseivel. Ezzel a kiállítással kapcsolatban indult meg a tunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomok mûvészetét feldolgozó tudományos publikációk hosszú sora is.
*
A kínai szakemberek Tunhuang fölfedezésének történetét általában úgy tárgyalják, mint a múlt század végi és század eleji imperialista agresszió kulturális területen végbement mozzanatát. Kétségtelen, az egész modern orientalista tudomány az imperializmus terjeszkedésének a szülötte. Ami az európai tudósokat illeti, tagadhatatlan tény, hogy az imperializmus szolgálatában állottak. Különösen nyilvánvaló ez Stein Aurél esetében, aki a brit és az orosz imperializmus vetélkedésében Belsõ-Ázsia birtoklásáért, a két nagyhatalomnak a kínai Turkesztán (a mai Hszincsiang tartomány) kulcspozíciót jelentõ területéért folyó harcában, a katonai hódítás elõkészítését szolgáló angol felderítõ akcióban vett részt.
    A modern orientalisztika azonban ettõl függetlenül igazi tudomány, amely igen fontos új fölfedezésekkel gazdagította az emberiség történelmére és kultúrájára vonatkozó ismereteinket. A modern orientalisztikának pedig egyik kiváló mûvelõje volt Stein Aurél, függetlenül attól, hogy útjainak fõ célja nem a régészeti kutatás, hanem a térképfölvételezés volt. Talán még annyit kell hozzátennünk Stein jellemzéséül, hogy ennek az imperializmus szolgálatában álló tudósnak a régészet személyes szenvedélye volt, és fölfedezéseinek leírásában olyan õszinte érdeklõdés nyilvánul meg Kína múltja iránt, olyan mély tisztelet Kína nagy kultúrája és kulturális hagyatéka iránt, hogy született kínaitól sem várhatna az ember többet.
A Széchenyi-féle expedíció tervei között - legjobb tudomásunk szerint - semmiféle politikai hátsógondolat nem szerepelt. Legföljebb a magyar nemzeti érzület és a század végén olyan jelentõs "tudományos divatja", mint az õshaza-kutatás, a magyarság õstörténetének a földerítése játszott szerepet abban, hogy a magyar kormány hozzájárult a nagy összeget fölemésztõ, de gyakorlati haszon nélküli tudományos expedícióhoz.
A Kelet-kutatásnak az az ellentmondásossága, amely jellemzõ volt az imperializmus hódításainak idején, mára már nagy részben feloldódott.
    A kínai szakemberek széles rétegei - személyes tapasztalataim alapján állíthatom - rokonszenves álláspontot foglalnak el ebben a kérdésben: nem azonosítják Stein Aurélt a magyar néppel, s nem vádolják a Széchenyi-Lóczy expedíciót sem. Sõt, készségesen elismerik, hogy Tunhuang fölfedezésében Stein és Lóczy úttörõ munkát végzett, s hogy a világ az õ révükön ismerkedett meg e nagyszerû mûvészeti alkotásokkal.
 
 

 

---

 FÓRUM
 

BEKE GYÖRGY

Kettévágott csatatér

I. rész

Csapdába ejtett madárként vergõdött történelemtanárunk, mikor 1939-ben Bocskai Istvánt idézte közénk a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumban. Egy kálvinista iskolában illett bõvebben tanítani a hitvalló erdélyi fejedelmet, ezért aztán Bányai László (nem tévesztendõ össze a politikussal) egy egész órát szánt Bocskaira és korára, noha a Bukarestben készült tanterv összesen öt nyomtatott sort engedélyezett erre. Bányai tanár úr, fiatal és bátor ember volt, nem a román tanfelügyelõktõl tartott, mikor megnyújtotta leckéjét a tizenötéves háborúról és Bocskai királyságáról.
    A térkép idegesítette fel. Nagy-Románia közigazgatási térképe, amely kötelezõen ott lógott az osztályterem falán. Odáig érkezett el a tanár úr, hogy Bocskai hajdúi 1604. október 15-én kora hajnalban aratták elsõ, döntõ gyõzelmüket a Habsburg-császár csapatain, Belgiojoso kassai fõkapitány bûntetésre érkezõ seregén. Ekkor a tanár úr a térképhez lépett, hogy megmutassa a nevezetes hadihelyet. Ujjai felkúsztak Nagyváradtól északra, egy falunál állapodtak meg. Diosig - így jelezte a térkép.
- Diószeg ez, fiaim, Bihardiószeg - javította ki a térképrajzolót, a történelmi igazság nevében.
Ujjai egyszerre nyugtalanul keringtek a térképen, a megtalált falu közelében; nyugatabbra tévedtek, megtorpantak, mintha parázshoz értek volna. A térkép széles, piros csíkkal végetért, nem volt folytatása. Nagy, fehér mezõ következett, üres sík, mintha ott váratlanul maga az élet szakadt volna meg.
Bányai tanár úr egyszerre felcsattant, mintha most találkoznék elõször a tria-noni országhatárral:
- No, nézd csak! Háromszázötven évig diószegi-álmosdi csata volt a neve az ütközetnek! Mivel Bihardiószeg és Álmosd között zajlott, a mezõben. Valahol itt - és mutatta a helyet a széles, piros csíknál. - De Álmosd nincs rajta ezen a térképen.
- Hogy zajolhatott egy csata éppen az országhatáron, tanár úr?
- Ne okvetetlenkedj, fiam. Hol volt itt akkor országhatár? Azóta vágták el egymástól ezt a két falut, Diószeget és Álmosdot. Kettévágták a csatateret.
Megismételte, annyira tetszett neki saját hasonlata. Óra végén pedig lediktálta Pécsi Simon erdélyi kancellár feljegyzését arról, hogy mit is jelentett a maga idejében Bocskai István a nemzetnek. Egyfajta "kárpótlásnak" szánta ezt Álmosd eltûnéséért a térképrõl: "Ennyi romlásunk után örökös megmaradásunkra egyetlen egy reménységünk maradt. Immár az szent Úristen közülünk kivevé."
Kettévágott csatatér - ez a groteszk hasonlat megmaradt bennem, és ez jutott eszembe, mikor elõször utaztam Bihardiószegre. A hatvanas évek legeleje. Nagyon érzõdött az országhatár közelsége, a román rendõrök, határõrök háromszor is igazoltattak Várad és Diószeg állomásain, meg a vonaton. Én is "igazoltatni" akartam, a falu emlékezetét: mit tudnak Bocskai hajdúinak gyõztes csatájáról?
A legöregebb diószegihez irányítottak, a 81 esztendõs Nagy Gáspárhoz. Fehér haj, nagy, szürke bajusz, most is emlékszem az arcára. És a fájdalmára, amint panaszolta, hogy az életének nincsen folytatása. Ez szomorítja meg a sír elõtt, nem a halál. Kivész vele a familiája.
Talán a diószegi történelem is elenyészik vele, tettem hozzá magamban. Nagy Gáspár nemzedéke még magyar történelmet tanulhatott az iskolában - hat osztályt végzett -, és ha a tanítója leleményes ember volt, kivitte elemista diákjait a hajdani csatamezõre, "helyszíni történelemórára".
Kiderült, hogy nem volt leleményes ember. Nagy Gáspár belenézett az idõ mély kútjába, de nem azt hozta fel onnan, amit vártam volna.
- Diószegi csata, így mondja? Hogyne lett volna. Még a török idõkben.
- Persze, hogy akkor. Mondja csak tovább.
- Olyan bátrak voltak akkor a mi falunk asszonyai, hogy megfutamították a portyázó török lovascsapatot... Ez volt a diószegi csata. Nagyapám mindétig ezt emlegette... Asszonysziget a dülõ neve, ahol mindez történt. Most is Asszonyszigetnek hívják.
Bihardiószeg határa messze elnyúlik Nagyvárad felé. Megvan kilencezer hektár. A néhol domborodó, legtöbb helyen sima határnak egy kicsi tagját, a falutól délre, ezt nevezik Asszonyszigetnek.
A földrajz szakembere azt mondja: - Jellegzetes mocsár volt ott, illetve a lápi világból kiemelkedõ kicsiny sziget, hátság, amilyen minden faluban akadt, néhol nem is egy, az Ér szabályozása elõtt. Körülvette a víz, csak egy szûk bejáratot hagyott szabadon. Mintha a természet várat épített volna magának.
A régész, a székelyhídi Nánási Zoltán: - Nagyon régi idõktõl lakott hely volt ez a mostani dûlõ. A védekezõ, rejtekezõ ember okosan kihasználta a természet szeszélyét. Kelta sírt ástak ki Asszonyszigeten. Traktor ekéje dobta fel az elsõ leletet, aztán csontvázdarabok kerültek elõ, ékszerek, karperecek. A váradi múzeumban megnézheted õket.
Asszonyszigetrõl írásos nyomok nem maradtak. A helyi lakosság emlékezete õrizte meg a legendát.
Századokkal ezelõtt, midõn a hódító török hadak gyakran sanyargatták az Érmelléket is, amelyik végvidék volt, egy alkalommal a török portya olyankor csapott le Diószegre, mikor a férfinép nem volt odahaza. Az asszonyok, gyermekek s néhány otthon maradt öreg kiszaladt a lápba. Semjékkel volt tele a falu határa, a mocsár közepén sziget, egyetlen bejárattal. Bosszúságában, hogy üres falut talált, a török nem akart elmozdulni az ingovány bejáratától. Bennebb már nem merészkedett, nem ismerte a rejtett ösvényeket. Majd elõ-jönnek a diószegiek, akkor hírmondó sem marad közülük.
Estére kelve elõ is jöttek, de úgy, hogy annak híre fennmaradt sokáig. Kísértetnek tûnt mindegyik: fehér ingben, gólyalábon lépdeltek, hogy magasabbnak tûnjenek, fejükön töklámpások, amelyekben gyertyák égtek. A bizonytalan, rémítõ fejek mintha vicsorgatták volna a fogaikat. Babonás a török, a diószegiek éppen erre számítottak. A csapat megfutamodott, a törökök egymást letaposva vágtattak a lápból megelevenedett kísértetek, a "dzsinek" elõl.
A népi megmaradás ösztönös makacsságát, a török portyázó furfangos elõzését megírtam elbeszélésnek, önálló könyvecskében, Gólyaláb címmel.
Tanácskoztam elõbb a történelemkönyvekkel, hogy idõben, korban mikorra helyezhetném el a népi képzeletben megõrzött helyi mondát. A nagyváradi vár 1598-as ostromát találtam a legalkalmasabbnak. Elhihetõ, hogy akkor a fegyverforgató nép nem volt odahaza, az erdélyi fejedelem parancsára éppen valamerre Várad körül portyázott, a török szállítmányokat zavarta.
("A török veszedelem következtében nemcsak a hadiszolgálat fejében kiváltságokat élvezõ osztályoknak, hanem a jobbágy alattvalóknak is fegyvert kellett ragadniok. Diószeg városánál olvassuk azt az adatot, hogy 50 itt lakó jobbágynak, akik ingyenmunkát is teljesítettek a földesuruknak, az erdélyi fejedelem parancsára fölkelésre mindig készen kellett állniuk." - Mezõsi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszûnése idejében.)
    Egyébként is, a váradi vár 1598-as ostroma szinte felkínálkozott az elbeszélés hátterének: a törökök akkor még nem tudták bevenni a várat, a nagyváradi asszonyok pedig - az egri nõkhöz hasonlóan - példásan álltak helyt a Csonka-bástyán, karddal és kövekkel pusztították a janicsárokat. Diószeg asszonyainak leleménye a gólyalábakkal, a gyertyával kivilágított töklámpásokkal még jobban kiemelte a nagyváradi asszonyok, leá-nyok szép bátorságát is.
Eljutott a Gólyaláb Diószegre is; Nagy Katalin helybeli magyar tanár mindenképpen olvasta. Egy ideig ajánlott házi olvasmány volt Erdélyben a hatodikosoknak. Nagy Katalin hatodikosai meghívtak író-olvasó találkozóra. A nagyváradi körzet - rajon - tanácsának tan-ügy osztályán eléggé meglepõdtek ezen, de továbbították hozzám a felkérést. Szabályként állt a meghívóban, hogy elõzetesen a körzeti tanácsnál kell jelentkeznem. Ez a hivatal a Sebes-Körös partján, az 1900-as években Városházának épült eklektikus palota oldalszárnyát foglalta el. Az épület tetején hatalmas óratorony, az idõt mérte, a hivatal a történelem változásait. A háromnegyedében magyar népességû körzet iskolaügyeit egy moldvai román férfi intézte. Maga mondta, hogy a távoli román tartomány szülötte, ezért nem tud magyarul. Ebben azért valami hamisság volt, tudnia kellett, mert túl lassan lapozta a Gólyalábat, bele-beleolvasott közben. Nehéz gondja támadt a nyelvvel: megengedheti-e, hogy egy magyar tannyelvû iskolában, magyar diákok elõtt, magyar író magyarul megírt könyvrõl magyarul beszéljen? Mindmegannyi kétely volt számára. A hatvanas évek elején jártunk, s noha Ceausescu diktatúrája csak évek múlva vált idõszerû félelemmé, Nagyváradon, az Érmelléken, a magyar határ mentén már akkor kettõzött eréllyel vámolták a magyar nyelvet.
- Milyen nyelven kíván szólni a diákokhoz? - bökte ki végül a tanügyi vezérember.
Nyilvánvaló volt a csapda. Ha azt felelem, hogy magától értetõdõen magyarul, akkor könnyen ürügyet találhat arra, hogy az egész találkozót elgáncsolja.
- Milyen nyelven felelek a diószegi diákoknak? Amilyen nyelven kérdeznek. Nem így természetes?
Diószegen az iskolában azzal fogadtak, hogy a magyar hatodik osztály tantermébe, Nagy Katalin diákjai közé meghívták a román hatodikosokat is. Ilyképpen is ápolni kell a testvériséget. Ha már egy magyar író eljött közéjük, ismerjék meg a román gyermekek is. Ezt nyomatékosan kéri tõlük a körzeti tanügyi fõnök.
A század elején még színmagyar településen már élt akkor annyi román, hogy az iskola párhuzamos, román nyelvû osztályaiba, fel nyolcig, elegendõ tanuló jusson. Trianon után "határõr telep" létesült a közelben, messze földrõl vonzotta ide a románokat a fejlett szõlõmûvelés, a vasúti összeköttetés, várták õket a közhivatalok.
Minden "mûhelytitkot" ki akartak fürkészni a diószegi magyar kisdiákok. Még nem tanulták a fikció szerepét az irodalomban, elõbb ezt kelett megmagyaráznom nekik. Akkor azonban a nagyváradi vár ostromát is kitalálásnak vélték, tisztáztuk hát közösen, hogy a valóságos tények miként illeszthetõk össze a kitaláltakkal. Honnan vettem a tájszavakat, például azt, hogy ricupokróc, amiként valaha a rongypokrócot Diószegen (is) nevezték? Mi a golyaláb, igen, ezt is megkérdezték. Valamikor nagyon is használatos volt ezen a vidéken. De a hatalmas ingoványok eltûntek, a mai nemzedéknek meg kell magyarázni, még a táblára is felrajzoltam a gólyalábat. Ezen jóízûen nevettek, mintha játék lett volna a történelem abban a hajdani török világban. Majd magukba merültek, megértették, hogy ebben a faluban, ebben az utcában, ezeken a köveken, ebben a porban, a hajdani ingoványon meg az Asszonyszigeten nemzedékek sorra élt, az õseik. Történelem kíséri minden léptüket Diószegen.
Eltöprenghettem, hogy hány meg hány helyi monda, történet felejtõdik el lassan - néha nem is lassan - itt és mindenütt. Olyanok, amelyek pedig az irodalom fókuszába illesztve a szülõföld szeretetét erõsíthetnék, ragaszkodást az édes anyaföldhöz és általa a nép egészéhez.
Vajon a padokban szorongó román hatodikosok közül hánynak a szülõföldje ez a táj? Elõbb illedelmesen, majd mind unottabban hallgatták a magyar társalgást. Nagy Katalinra néztem, tekintette azt üzente, hogy neki, a magyar hatodikosok tanárnõjének róják majd fel az egyoldalú, csupán magyar nyelvû találkozót.
A román diákokhoz fordultam, anyanyelvükön megkérdeztem tõlük: - Számotokra minden érthetõ? Senki nem akar kérdezni semmit?
- Én kérdeznék valamit - ugrott fel egy fiúcska.
- Mondjad, fiam.
- Mesélje el nekünk, hogy mirõl szól a könyve.
Nagy Katalinra néztem, és megadóan belekezdtem a mesélésbe. Csakugyan mesének fogták fel. Mit érthettek volna meg elbeszélésembõl, a hely szellemérõl, a török világ veszedelmeirõl és a végváriak harcairól?
    Hitelesíthetik-e a hajdani krónikák és a mai történelem-magyarázatok a szépirodalmi mûveket és fordítva? Ekörül folyt vita abban az idõben román szép-írók és történészek között Bukarestben. Egy Constantin C. Giurescu nevû, akadémikus rangú történész úgy vélte, hogy a történelmi regény legalább olyan fontos, ha nem szükségesebb, mint bármilyen históriai dokumentum. Hatása az olvasókra még erõteljesebb is lehet. Costache Negruzzi, a klasszikus román író híres történelmi elbeszélésében, az Alexandru Lapusneanuban (magyarul Megtiport ország címmel ismerjük) a lázadó tömeg az álnok udvaronc, bizonyos Motoc fejét követeli, és a vajda ki is adja a sokaságnak, amelyik széttiporja. Így tudatosította ezt az eseményt az író elbeszélése a múlt század közepétõl. Most ugyan hiába bizonygatnák történelmi dokumentumokkal, hogy Negruzzi bizony tévedett, vagy talán szándékosan - írói elképzeléseinek megfelelõen - módosított a tényeken, ugyanis Motoc moldvai nagybojár nem akkor halt meg, hanem késõbb és nem a sokaság tiporta agyon, hanem orgyilkos végzett vele. Motoc országbíróként elõbb uralomra segítette ama Lapusneanu vajdát, majd elárulta egy másik trónkövetelõnek. Mikor Lapusneanu mégis visszaszerezte a trónt, az országbíró Lengyelországba menekült, ahol hamarosan megölték. Ezek a történelmi tények, amelyek azonban nem jutottak el az olvasók - fõleg a diákok - többségéhez, de ha eljutnának is, kérdezte Giurescu akadémikus, nem az írónak hinnének-e jobban, mint a történésznek?
Magyar ösvényekre térve, Dózsa lázadóit hívhatom. A székely parasztvezér - a történelmi tények szerint - soha nem mondott lázító beszédet Cegléden. Mikor õ arra járt, a parasztfelkelés még el sem kezdõdött. Ceglédrõl valóban hangzott el nagy visszhangot verõ kiáltvány, de ezt a Dózsa György testvére, Gergely bocsátotta ki, útban Buda felé, amelynek elfoglalására Dózsa György indította útnak, Temesvár ostromlása idején. Nem lenne hát érvényes többé Illyés Gyula 1931-ben írt verse, a Dózsa György beszéd a ceglédi piacon? Ez a torokszorító költemény?
De Biharban is kapcsolódik történelmi tévedés a Dózsa parasztháborúhoz, mégpedig Lõrinc papot illetõen. Mészáros Lõrinc nem volt lázadó pap, így a történelem tudománya, illetve, ilyen nevû lázadó pap nem élt Cegléden. Lõrinc pap azonban létezett, több is, és a paraszti alvezérek között volt Lõrinc nevû, de egyik sem ceglédi. Ezek alakját ötvözte össze egyetlen személlyel a késõbbi történetírás, állapítja meg a mai kutató, Heckenast Gusztáv: "Az egybeolvasztás a XVI. század végén mûködött történetírónk, Istvánffy Miklós mûve volt, az így létrejött alaknak Eötvös József adott emberi hitelt Magyarország 1514-ben c. regényében."
Szilágysági barangolásaimon is találkoztam egy Lõrinc nevû parasztfelkelõ emlékével, akit a vidék történésze, Petri Mór "Lõrinc papként" emleget. Ez a "Lõrinc pap" a Szilágyságban gyûjtött sereget, s miután leverték, újra a Szilágyságba menekült, Zilahra. Az ottani nép azonban nem akart további bajt hozni a fejére, elfogták, és megkötözve Kolozsvárra hurcolták, az erdélyi vajda elé. Ott nyársa húzták, elevenen megsütötték...
Egy Lõrinc pap mégis élt, létezett a parasztfelkelõk között. Belõle lett Dózsa alvezére. Õt nevezték "nagybotúnak". Mivel kolduló barátok módjára egy hatalmas bottal járt mindig.
Lõrinc barát ugyanis ferences szerzetes volt - Nagyváradról! Alighanem ez a váradiak igazi meglepetése: Nagybotú Lõrinc, a váradi páter!
    Bihardiószegen talán Bocskai Istvánból válhatott volna a népköltészet hõse, éppen úgy, vagy még inkább, mint a törököket megszalasztó parasztasszonyokból. Ez a monda miért maradt meg, és a hajdúk 1604-es történelmi gyõzelme miért nem ivódott mélyebbre a helyi emlékezetben?
Mert Bocskaihoz nem kötõdtek diószegi személyes emlékek.
Ekkor elém lép, idõben jóval közelebbrõl, huszárkapitányi egyenruhá-jában, gróf Széchenyi István. Az õ -katonai pályájának egyik állomása Dió-szeg volt. Egyben kapu, amely Erdély felé nyílott a fiatal katonatiszt elõtt. Mikor meglehetõsen lehangoltan és betegen átvette a századát bizonyos Glotz fõhadnagytól, túl volt a Napóleon ellen viselt háború csatáin, megkapta az elsõ királyi elismerést, életveszélyes küldetést hajtott végre, ott volt és derekasan helyt állott a drezdai ütközetben.
Négy év múlva, 1825-ben a seregbõl "kvietált", rang nélkül leszerelt kapitányt az országgyûlésen találjuk. Fõrend, de az alsótábla ülésén kér szót - mikor Felsõbüki Nagy Pál az elkorcsosuló fõurakat ostorozza -, és egy évi jövedelmét ajánlja fel a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására. A katonai életben, az országjárásai során, meg Bihardiószegen kialakult gondolkodása, a reformer és a hazafi eszméi példás anyagi áldozatra serkentik
Mit tudnak errõl Diószegen? Harmadszor jártam volt a faluban, Nagy Gáspár élt még, nagyot rokkant lefelé, de az emlékezete nem öregedett.
- Széchenyi kapitány úr? Gyermekkoromban az öregek még emlegették. Meg aztán volt egy márványtáblája itt, Diószegen.
- Hol láthatnám?
- Azt ugyan sehol. A román csendõr-õrmesternek elsõ dolga volt, hogy összetörje. Még akkor, 1919-ben.
- Széchenyire haragudott? Vajon miért?
- Semmiért. Alig hiszem, hogy tudta volna, kicsoda. Hódító volt, s úgy gondolta, nem tûrhet meg tovább magyar betût. Egy más uralom betûit.
Nagy Gáspár paraszti logikájában nem volt semmilyen elfogultság, gyûlölet. Éppen ez riasztott meg. Hiábavalók lennének a történelemben a nagy gesztusok, baráti kézfogások? Széchenyi István 1834-ben ennek a román csendõrõrmesternek a szülõföldjén járt, Havasalföldön. Hintóját tizenhat ló vontatta. Maga Ghica vajda fogadta. Öt napot töltött Bukarestben, egyfolytában ünnepelték, estélyeket adtak a tiszteletére, a román csapatok díszmenetben vonultak el színe elõtt, õ pedig az ünneplésének szünetében iskolákat, kórházakat látogatott meg. Öt évvel késõbb Jászvásáron, vagyis Iasi-ban verset adtak ki a Dunát szabályozó, a keleti magyar kereskedelmet ösztönzõ Széchenyi István dicséretére. "A lelkes múzsa készen áll / Hódolni nagy nevednek." Minden nép barátja, jogainak hirdetõje volt, aki 1842. november 27-én a Magyar Tudományos Akadémia ülésén bukásra ítélt minden asszimilációs törekvést. Mivel a nemzetiséget nem lehet csak úgy rákenni bárkire is, "mint például meszet a falra vagy mázat a fazékra". Dõreség lenne megparancsolni bárkinek is, hogy vetkõzzék ki nemzeti sajátosságaiból. "Ugyan mi, magyarok tûrnõk-e ezentúl - ezentúl, mondom, mert egyszer már majdnem hogy megtették rajtunk, és igenis engedelmesek lettünk - tûrnõk-e, mondom, ha bármely hatalom is akarna minket úgy minden legkisebb cikornya nélkül saját mintájára kaptázni?..." Mert "e világon elidegeníthetetlen sajátok is vannak, miket tilos áruba bocsájtani..."
Félek attól, hogyha az a román csendõrõrmester tudja mindezt, akkor is, talán még nagyobb dühvel töri szét a márványtáblát. A hódító logikája nem tûrheti meg, hogy akár egy márványlap emlékeztesse: száz évvel ezelõtt egy magyar gróf huszárkapitányként állomásozott itt, az akkori Magyarország kellõs közepén!
    És amit a román csendõr e század huszas éveinek legelején megtiltott, az tilos maradt a század végén is Diószegen. Lehet-e lélekpusztítóbb önkínzás annál, mintha egyazon történelem és anyanyelv gyermekei egymás elõl rejtegetik gondolataikat, néha a tekintetüket is? Utoljára 1983 õszén barangoltam be Bihar megye háromnegyedét, a Trianonban Romániáak adott 7819 négyzetkilométert az összesen 10 590 négyzetkilométeres hajdani Biharországból, amelyhez délen Sarkad is hozzátartozott volt, nyugaton a Sárrét, a Körösköz, északra Álmosd környéke, majdnem egészen Debrecenig. De hol volt már az az idõ, mikor Nagy Katalin hatodikosai meghívhattak magukhoz? Most esetleg ismerõs pedagógusokhoz kopogtathattam be. Úgy éreztem, hogy a lelkük nem nyílik meg egészen. Én voltam az oka, mivel "tilalmas" dolgokról faggatóztam. Ezek a "titkok" a történelemben rejtekeztek. Helybeli tanárok, a máshonnan jöttek is, magyarok mind, mivel õket kerestem meg, román kollégáikkal nem sok dolgom akadhatott volna, mind igen jól ismerték a település történetét, vissza az idõben egészen elsõ írásos említéséig, mikoris egy 1278-ban kelt oklevél így jegyezte a falut: Gyozyk. Beszélgetõ társaim azonban sajátos módon "válogattak" történelmi ismereteikben. A magyar múltat idézõ események felidézésekor mindig hozzátették, mintegy mentegetõzve, hogy ez az adat, ez az esemény szerepel a község hivatalos monográfiájában, amit a vármegyénél is jóváhagytak. Óvatos maguk mentését jól értettem: mindig baj lett abból, ha az erdélyi magyarok többet tudtak a történelembõl, fõleg pedig, ha másként tudták, mint a román tankönyvek. Ahol túl nagy volt az idõbeli hézag, én pótoltam a hiányt; felkészülten érkeztem Diószegre, fõleg, ami Bocskai csatáját és Széchenyi itteni szolgálatát illette. Ilyenkor némán bólintottak vagy csak a tekintetükkel helyeseltek.
    Hiszen tudják jól, hogy Diószeg határában feküdt valaha az egyedmonostori apátság épülete; a Gutkeled nembeli Drug fia, Péter leromboltatta, hogy a kövekbõl tornyot rakasson magának. De a kolostor sem pusztult el akkor, sõt, várrá erõsödött, a toronyépítõ Péter gyermeke-ire szállt. Kopasz Jakab nádor - õ már Borsa nembeli ivadék - 39 évvel késõbb megostromolta. Újabb 67 év múltán Albeusi Dávid mester, zólyomi ispán, illetve ennek apja, Márton a tulajdonos. Zsigmond királytól kapják, hûségükért. A család a birtok központját a szomszédos Székelyhídra tette át, de Diószeget sem hanyagolták el; 1460 körül új várat emeltek itt. Ez aztán kétszáz esztendõn át végvár a Partiumban, egészen pontosan "a magyarországi Részeken", amely másfél évszázadig az erdélyi fejedelemség tartozéka. Nem volt jelentéktelen helység Diószeg, ha ama Kopasz Jakab nádor idejében négy malomban õrölték a gabonát. Egyházas hely mindig, Biharország egyik nagy települése. Még mezõvárosi rangot is kap, 1692-ben, mint a kiráyi kincstár birtoka.
- A magyar királyi kincstáré... - tettem hozzá.
    Elengedték a fülük mellett. Inkább azt emlegették, hogy nyomdája is volt a falunak, melyet 1795-ben alapítottak, nem tudni, meddig mûködött. A szõlõmûvelés azonban megszakítás nélkül folyt mindig, talán azóta, hogy Noé apánk szõlõt is vitt fel a bárkába. Beszéltek a község birtokosairól, a Forgách, Makó, Zolyomi családokról, Varkocs Tamásról, akinek János, a "keleti magyar király", vagyis János Zsigmond fejedelem ajándékozta a települést. Mind a két Rákóczi György birtokos volt itt, majd a XIX. század elején új gazda tûnik fel, gróf Sternberg Ádám, utána pedig Zichy Ferenc. A mûvészi ízlésû magyar fõúri család, amely rangját a XVII. századig vitte vissza, az építette a mára rommá lett -diószegi kastélyt.
    - Hol lehetett Széchenyi István szál-lása? Hát az a hely, ahol I. Ferdinánd német-római császár megbízottai 1551. február elsején tárgyalásokat kezdtek Martinuzzi Fráter Györggyel Erdély átadásáról?
- Ezeknek nyoma sincs Diószegen...
- A történelemben annál inkább.
- Lehet. De mi Diószegen élünk.
    Diószegen pedig a magyar tanároknak illendõ és ajánlatos elfelejteni a Partium magyar sorsát vagy mondjuk: a község népességének alakulását. Diószeg az 1332-es összeírás óta színmagyar település végig, 1910-ben 6269 lélek. Jelenben majdnem száz fõvel kevesebb. De mennyit fogyhatott a magyarság, ha most a lakosságnak - lényegében változatlan lélekszámú lakosságnak - alig a többégét teszi ki, azt is szûken. A román népszámlálás szerint: 52 százalékot.
    Bocskairól nem kérdezõsködtem, hanem én beszéltem róla. Hálásan fogadták. Azt az elsõ gyõztes csatát emlegettem, Bihardiószeg és Álmosd között, amelyben Bocskai hajdúi megsemmisítették a prágai udvar seregét, Babiano di Belgiojoso kassai fõkapitány csapatát.
- Mennyire lehet ide Álmosd? - kérdeztem váratlanul.
- Miért akarod tudni?
- Felkeresném a csatateret.
- Ott húzódik az országhatár. Nem tanácsos megközelíteni.
A román határõrök akkoriban a kísértetekre is rálõdöztek. Talán soha nem derül ki, hány szökni próbálót találtak el, férfit, nõt, gyermeket. A nagy menekülés kezdete volt...
Térkép került elõ; azon megmutathatják Álmosdot is, túl a határvonalon. Nem hiányzott róla a Magyarországon maradt egyharmad Bihar megye, mint arról a földabroszról, amelyik Bányai tanár urat felingerelte volt a Mikó Kollégiumban. Még a távolságot is le lehetett mérni: tíz kilométer!
- Diószegen élnek-e álmosdi rokonok, és fordítva?
- Nem is kevesen. Hiszen szomszédos faluk voltak.
    - Értem. Csak: voltak! Ha ezek a rokonok meg akarják látogatni egymást, mekkorára nõ ez a tíz kilométeres távolság?
- Könnyen összeadhatod: innen be Nagyváradra, onnan át a határon Csonka-Biharba, Berettyóújfaluba, majd a Debrecenbe vívõ országúton tovább; Derecske, Sáránd után letérsz jobbra, keletnek folytatod, jön Hajdúbagos, Hosszúpályi, Monostorpályi, Vértesléta, utána Álmosd.
- Hát ez legalább tízszer akkora távolság, mintha átvághatnánk a mezõn.

(A II. részt novemberi számunkban közöljük.)

 
 
 

 

NAPJAINK
 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Rémálom és valóság

Amerikai impressziók

Emberhús-vágóhíd mûködik Amerikában - alighanem több is. Ott "dolgozzák föl" azokat a "spanyolokat", akiknek még papírjaik sincsenek, senki nem keresi õket, hiszen illegálisan élnek az Egyesült Államokban: fõként mexikóiak. Húsukból pedig kolbász lesz, hamburger, felvágott és szalámi. Az emberhús - úgy hírlik - édeskés, de ezt a fûszerek eltüntetik, s nem tudhatjuk, mikor vagyunk kannibálok...
    Ezt a rémálmot éltem át a közelmúltban, másfél hónappal egy amerikai utat követõleg. Freud óta tudjuk, hogy minden álomnak - akár szorongásos, akár vágyálom - megvan a jelentése. És az "álommunka" szinte mûvészi rejtjelezés, stilizálás. Az én szörnyû álmom motívumai könnyen kibogozhatók: egy mélyen fekvõ, olykor indokolatlan Amerika-ellenesség, és az ottani szóbeszéd, melynek során elmondották, hogy a "négerkérdés" nagyjából megoldottnak tekinthetõ (ezt magam is tapasztaltam), de helyére lépett a mind nagyobb létszámban megjelenõ latin-amerikai, Puerto Ricó-i népség problémája, akiket a fehér és vele immár szolidáris fekete, sõt sárga többség is lenéz, akiktõl tart, akik zabolátlanok, lenyomják a béreket és így tovább. New Jersey-ben ezeknek a spanyoloknak már saját, kevéssé kényelmes, de olcsóbb buszjáratuk van. Összetartanak, szervezkednek, megszállják az egyházközségeket, hiszen mind katolikusok, és lassan többségbe kerülnek. Pár hete éppenséggel az egyik magyar templomhoz tartozó gyülekezeti házban volt lövöldözés.
    Ez azonban kevéssé jellemzõ a mai Amerikára. Ma már általában rend van, és ami sokkal több: szemmel látható jólét s az élet általános élénksége ellenére nyugalom és ezzel együtt járó tolerancia meg udvariasság, ami mind üzletekben, mind intézményekben sõt hivatalokban szinte kötelezõ, de spontánnak tetszik. Senki nem tolakszik, nem próbál más rovására elõnyhöz jutni (sorbaállásnál, az autóktól zsúfolt utakon stb.). Az emberek lezseren, de ízléssel öltözködnek, ami a színesekre is érvényes. Sõt: õk fokozottan adnak erre.
    A korábban infernális központi buszpályaudvaron és a hírhedt 42. utcán is nyugodtan lehet közlekedni. A pályaudvaron nem alusznak hajléktalanok, nincsenek atrocitások. Ez a mai (olasz) polgármesternek és az állam élén álló, magyar származású Patakinak köszönhetõ. Bizony, sok államban (nem tudom, New York közéjük tartozik-e) még mindig vagy újra halálbüntetés is létezik.
    A központi pályaudvaron Segal szobor és egy, a mi Harasztynk mûveire emlékeztetõ zenélõ, játékos gép-szobor vagy szobor-gép látható, s állandóan szimfónikus zene hallatszik, többnyire valamelyik Mozart-zongoraverseny. Mint ahogy az áruházakban, bevásárló központokban is, nincs az a zötyögés, zakatolás, vonítás, az az amerikai dzsesz, filmzene, ami nálunk mindenütt dominál. És nincs kutyapiszok meg szemetelés az utcán. (De van tüsszögés, zsebkendõ nélkül, buszokon és másutt is, haza is hoztuk az amerikai influenzát.)
A buszpályaudvaron egy ízben mégis tanúi lehettünk valami kisebb bûncselekménynek vagy kísérletnek - tán egy zsebtolvajt vettek üldözõbe? Valaki elkiáltotta: - Police! és pillanatok alatt három-négy rendõr rohant elõ, s mellettük még egy-két civil nyomozó is: üldözõbe vették a szökni készülõ bûnözõt. Tehát van rendõr a pályaudvaron, nem úgy, mint nálunk, mondjuk az Oktogonon, ahol is épp elutazás elõtt akarták kirabolni a feleségemet, aki hiába keresett rendõri védelmet, a táskáját fölhasították, és csoda, hogy mivel (korábbi tapasztalatok alapján) magához szorította, a pénze (dollár!) megmaradt. (A bankban figyelték ki, ahol felvette.) Amerikában ma biztonságosabb az élet, úgyannyira, hogy a fenti esetet követõleg, mintegy negyedóra múlva rejtélyes okból villogó vészjelzés, sivító hang volt érzékelhetõ - elkésett riadó, vagy nem lett meg, akit kergettek?
    Szóval immáron rend vagyon. A régebben rosszhírû Harlemen úgy haladtunk át busszal, hogy kettesben magunk voltunk fehérek, ám nem kellett szorongást éreznünk: legközelebbi útitársnõnk, jólöltözött, nagydarab, koromfekete hölgy büszkén magyarázta el, hogy a Cloisters múzeum már nincs messze, ott lesz a 4-es busz végállomása; aztán jó múzeumlátogatást kívánt.
Koldus New Yorkban éppúgy sokkal kevesebb van, mint plakát - cigarettareklám pedig századannyi, mint Pesten. Hiába, Európába helyezték át az üzlet jó részét. Kis falragasz nem létezik, csak a nálunk még kisebbségben levõ óriási poszterek. (1938-ban tapasztaltam ezt elõször Londonban, ott már akkor is csak nagyméretû, ízléses reklámok léteztek.)
    Koldusok másutt? Egyet láttam, aki megdöbbentett, pár száz méterre a Fehér Háztól, amit ott Amerika, sõt tán a világ közepének tartanak: mezítlábas néger nõ az esõben. Azt nem tisztáztam, hogy a megintcsak e körzetben lévõ kis park hajléktalanjai feketék-e vagy más színûek, mert be voltak burkolódzva s a padokon összebújva, mint valami kis rovarközösség melegítették egymást. A szemerkélõ esõ nem zavarta õket: Washingtonban még november elején is tûrhetõen meleg volt.
    A "maradék" szegénység ellen persze sok szervezet küzd, nem annyira állami-közjóléti, mint inkább (erõsen bírált) községi, és helyeselt, felkarolt, támogatott egyházi s egyéb civil intézményekben. Ezek közül egyet említek, az S. O. S. nevût, ami nem a "Save Our Souls" (Mentsétek meg lelkeinket) rövidítése, hanem "Share Our Strength" (Vedd ki részed az erõnkbõl), mert ez a valóban erõteljes szervezet 1984 óta ezernyi (kisebb) éhségû és szegénység elleni akciót támogat világszerte is, otthon is. Írók állnak a középpontban, köztük világnagyságok: Oates vagy a Nobel-díjas Heaney. Az írói szervezet neve "Writers Harvest" "Írók aratása" (vagy szürete?).
Miért van rájuk szükség? Ahogy maguk írják: "Mert több, mint 20 millió amerikai éhezik. - Tizenkettõ 12 év alatti gyerekbõl egy éhezik. - Több, mint 38 millió amerikai szegénységben él. - Aki csecsemõ- és gyermekkorában gyengén táplálkozik, az fizikailag és mentálisan egész hátralévõ életében megszenvedheti." Ez az indoka az írók ilyenforma közéleti szerepvállalásának.
    Ez lenne hát az alulnézet. Ez felülrõl? - A Manhattan csúcsán a World Trade Center több, mint 400 méter magas kettõs tornya. Micsoda kilátás! Szinte megható, hogy az óriási Szabadság szobor innen nézve játékbabának tetszik, s a valaha legnagyobb felhõkarcoló: a Woolworth is eltörpült mára. Mit ahogy a cég is. Behálózta a világot, s emlékszem: 38-ban Angliában miként csodáltuk meg sok kis áruházának olcsó áruválasztékát. Most? Az egyik üzletközpontban (karácsony elõtt) épp lehúzták a rolót: tönkrement a Woolworth cég is.
Tudnivaló: nemcsak a nagyvárosok, a felhõkarcolók világa érdekes. A kis közösségek: kerületek, önálló városkák sokkal inkább meghatározzák az amerikai életet, mint általában gondolnánk. És ezekben a városkákban vagy városrészekben eleven a nemzetiségi kérdés, mellyel ezt a beszámolót (nem kitalált, átélt!) rémálom formájában kezdtem. Manhattanbõl rossz sávválasztás miatt átkerülünk a Queens negyedbe - máris más világ, mint a magasházaké: számtalan kis üzem, omladozó bérházak, bezárt üzletek, - elhanyagolt vidék ez. És hogy el lehet tévedni! Végül az öcsém megáll egy pár személyes kis csoportosulás mellett, és spanyolul szólítja meg õket: láthatóan e közösséghez tartoznak. Készségesek, eligazítanak, hamarosan megtaláljuk a hídhoz visszavezetõ, eddig hiába keresett utat.
    Igen, számtalan kisebbûnagyobb spanyol, kínai, indiai, pakisztáni, lengyel, zsidó negyed egymás mellett, békés együttélésben - a fehér õshonosok csendes lenézésétõl övezve. Kit nem néz le az amerikai honpolgár? A hollandokat, skandináviaikat többre becsüli magánál, az angolokat, németeket egyenrangúnak, a többi - noha errõl szó sem esik - másodrendû a számára. De a fölemelkedés lehetõsége ma már mindenkinek megvan, fõként a "nemszeretem" munkák révén, amiket elég jól megfizetnek. - Elegáns washingtoni étteremben rokonszenves fiatal pincér. Kiderül: albán, aki nemrég disszidált. Repülõgép-irányító volt, de író szeretne lenni. Hazája legnagyobb íróját, Kadarét ismerte (örül, hogy mi is tudunk errõl az élõ klasszikusról), s az õ példáját szeretné követni. Ezért maradt Amerikában.
Az amerikai kisvárosi társadalom meghatározó tényezõi az egyházak. Sehol ennyi (köztük új!) templom - minden vallásnak, szektának megvan a szép istenháza. Ahová el is járnak, akik odatartoznak. Fontos választási szerepük is van. Épp önkormányzati választásokra került sor, s nálunk egyelõre elképzelhetetlen, ahogy az ellenpárt jelöltjeit személy szerint, fényképekkel, külön kiadványokban, részletesen megbírálják. A legfõbb vádpontok egyike volt: X. Y. túlságosan sokat költött jóléti kiadásokra, ami megemeli a község adóját! Le kell váltani! - 10-15 százalék szavazott; nem tudom, ki gyõzött.
A városrészek, kisvárosok folyvást átalakulnak, s az átalakulás elsõ lépcsõfoka a "lerobbanás". Nemcsak nálunk mennek tönkre a cégek, ott is egész városnegyedek pusztulnak le. A gyárépületek kiürülnek, az ablakok betörnek és sok létesítmény leég. Azok jobban járnak, amelyeket lakásokká vagy még inkább irodaházakká alakítanak át. Az irodák terjeszkedése szinte határtalan.
Így fest New York környezetében az a Paterson, amelyrõl legnagyobb e századi költõik egyike: Wiliam Carlos Williams egész eposzt írt. Ez a város volt a mozdonygyártás és selyemipar központja. No de a gõzmozdonynak befellegzett, a selymet pedig olcsóbban kapják kínai exportból. A hatalmas telepek bezártak, s most próbálnak kezdeni velük valamit. És sokszor nem is sikertelenül.
Érdekes volt megtapasztalni két nagyváros újjáéledését: a Baltimore-ét és Philadelphiáét. Minden városnak megvannak a maguk (idegenforgalmilag is hasznosítható) jellegzetességei: Baltimore-nak a tenger közelsége (hajómúzeum stb.), míg Philadelhia fõ büszkesége a múzeuma, melynek anyaga bizony különb a mi Szépmûvészetinknél, ha nem vetekszik is New York és Washington nagy múzeumaival.
Az már nyilván öregkori degenerálódás, hogy az amerikai utazás során nem a tájak, városok, nem az élet, azaz emberek, hanem az esztétikum vált legfõbb élményemmé... Elsõsorban ezek a múzeumok, melyek közül kettõ, a New York-i Metropolitan és a washingtoni National Gallery a világ tíz legkülönb gyûjteménye közé tartozik. Rengeteg ismertetés, album van róluk, tehát nem szólok ezekrõl, legföljebb megemlítem, hogy elõbbinek a Manhattan északi részén, egy dombon felépült "fiók" intézményében több románkori és gótikus emlék található, mint egész Magyarországon. Hogy miként jutottak hozzá egész templomhajókhoz és kerengõkhöz, melyek mind be vannak építve a már említett Cloisters épületébe, nem tudhatni, mint ahogy az sem nyilvánvaló, hogy a párizsi Sainte-Chapelle néhány üvegablaka hogy kerülhetett a philadelphiai múzeumba. Essék szó inkább alkalmi kiállításokról, melyek számunkra is tanulságosak. Lesz, ami fölemelõ, akad, ami lehangoló.
Monet mediterrán képeinek átfogó kiállításán a Brooklyn Museumban 65 olajkép - már-már megrendítõ: ezek a kék, lila, narancssárga, arany látomások valósággal honvágyat ébresztenek Velence vagy a dél-francia partok iránt. De e hatalmas múzeum állandó anyagában is egy-egy kellemes meglepetés: néhány Matisse és Bonnard között egy Rippl-Rónai fõmû a "kukoricás" stílusú képekbõl, legalábbis egyenrangú a két francia mesterrel (akinek fõmûvét nyilván nem tudták megvenni, de a Ripplt, jó szemmel, igen). A Matisse fõmûvek a világviszonylatban alighanem legkülönb modern múzeumban, a Museum of Modern Art-ban láthatók. (No meg Moszkvában, a Puskinban.) A MOMA-ban viszont csak Moholy Nagy és Vasarely képviseli Magyarországot. Hanem a Monarchia szellemét itt Schiele eddig alig látható mûveinek tárlata idézte fel: ezek a frappáns, expresszív, öngúnytól sem mentes grafikák s képek egy fiatalon elpusztult géniusz ragyogó hagyatékából valók.
Sokkalta nagyobb korunk legkülönb múzeumépületében, Frank Lloyd Wright Guggenheim múzeumában a -Rauschenberg teljes életmûvét bemutató hatalmas tárlat. Lenyûgözõ szakmai készség, micsoda rajztudás, mennyi ötlet, játékosság - épp csak minek? Kevesebb több lenne - így az egészen már kényszeredettség érezhetõ: minden áron újat, mást, meghökkentõt nyújtani, ami ha sikerül is, inkább kiábrándító, mint meggyõzõ: a kitömött kecske meg kakas, vagy ócska hullámpapír-dobozok kiállítása az epatírozás csúcsa ugyan, de ilyen óriási mennyiségben fárasztó. Meglepõ viszont a következõ nemzedék kiemelkedõ tehetségének, Twomblynak óriási képei Philadelphiában - az Íliász illusztrációi: íme, a legmodernebb is visszatérhet a legrégebbihez.
A hagyomány erejét és folytonosságát mutatta a Metropolitanben Degas magángyûjteményének bemutatása: a nagy impresszionistának nemcsak ízlése, pénze is volt. Bármily furcsa: imádta (mégpedig egyszerre) Ingres-t és Delacroix-t. És persze saját kortársait, akiktõl egészen Van Gogh-ig remekmûveket gyûjtött össze. Hogy õ maga mást csináljon: a könnyedség, a tánc és a lovak impresszionizmusát.
Ugyane múzeumban az amerikai mûvészet tárlata. A két háború közötti bizony elmarad a korszak magyar festészete mögött - igaz, a válogatás is tendenciózus, Ben Shahn például hiányzik. Mert kommunista volt? No de nálunk Derkovitsot mindig megbecsülték, ma sem mellõzik. - Aztán a második háború után mind nagyobb és mind üresebb képek: teljesen egyszínû, óriási vásznak sora. Jó, jó: egy-egy új szín kikeverése is mûvészi tett (lehet), de bizony hajlamosak vagyunk ezt a hatalmas méretek ellenére kevesellni.
    A közönség érdeklõdõ, nyitott: a múzeumokban hullámzik a tömeg, jórészt fiatalok. Ma már többen járnak a kulturális, mint a sporteseményekre. És van mit nézni - nem az elutasítás, a nyegleség dominál... Az értõk? Van jó népszerõsítés, vannak elméletek - épp csak a mûvészet jövõje nem érzékelhetõ.
    Bármennyire érdekeltek, végül is ezeknél a modern tárlatoknál mégiscsak többet nyújtottak a tájak: a sárgába, barnába, vörösbe fordult erdõk, New Yorktól nyugatra, az egész Garden State-nek, Kertországnak becézett New Jersey-ben. Az erdõk körülölelik a már említett leromló s fölemelkedõ kisvárosokat, szétszórt településeket, a megszûnõ kis boltok helyén pedig óriási üzletközpontokat. Többek között olyan könyváruházakat, ahol százezer kötetbõl válogathatunk. Érdekelt (volna) Pynchon új regénye a félig-meddig történelmi Mason and Dixon, percek alatt megtaláltam. Nem is (lett volna) drága, de oly nagy terjedelmû, hogy nem mertem cipelni, inkább elhoztam egy pár statisztikai s más friss "reference" mûvet, no meg Toynbee Study of History-ját. (Rég meg kellett volna jelentetni magyarul is, ám mi még most is csak Spenglernél tartunk.)
A csomag így is nehéz lett, a repülõút, sok ronda pofával körülvéve, ideiotisztikus filmvetítésekkel "színezve" - gyötrelmesen unalmas.
Ferihegyen pocsék õszi idõ és modortalan, noha nem akadékoskodó vámosok. Hazánk.

MÛHELY
 

ILLÉS LÁSZLÓ

A gazdaság terrorja
és a munkanélküliség

Viviane Forrester könyvérõl

Viviane Forrester francia írónõ és publicista; mûve eredeti változatában 1996-ban jelent meg Párizsban Gazdasági horror címmel, így került Magyarországon is kiadásra (Kossuth, 1998; az írónõvel készült interjú olvasható a Népszabadság 1998. május 16-ai számában.) Mivel azonban a könyv hazai, neoliberális viszonyaink közt nem kapott kellõ visszhangot, érdemesnek tetszik visszatérni ismertetésére a legutóbbi német kiadás alapján (V. F.: Der Terror der Ökonomie, München, 1998), ez a továbbfejlesztett változat már A gazdaság terrorja címet viseli.
    Forrester könyvét a halhatatlan gondolkodótól, Blaise Pascaltól vett idézettel indítja. A filozófus A vallásról és -néhány más témáról címû könyve "Törvényekrõl" szóló fejezete egy töredékében írja: "Nem szabad, hogy a nép észrevegye, hogy kizsákmányolják. Minden indokolás nélkül állítható, hogy a kiszipolyozás olyan adottság, amely ésszerû, öröktõl való, és eredetét el kell rejteni, ha nem akarjuk, hogy mihamar véget érjen."
A szerzõ szenvedélyes vádirata a mában is élõ tradíciónak tartja Pascal egykori - úgylehet, maró iróniával fogalmazott - bölcselmét. Viviane Forrester mûve nem a marxizmus anakronisztikus (?) rekvizítumaként fogant ideologikus eszmefuttatás a tõke és a munka örök viaskodásáról; több ennél: a helyzetleírás és a felvázolt perspektíva egy radikálisan új létdimenzió, a globalizáció kora tükrében mutatja meg a világot mindezideig fenntartó és elõrevivõ princípium, a MUNKA státusának megingását. A függelék közel százhatvan közgazdasági, szociológiai, történeti, politológiai és kibernetikai írásmûvet sorol fel mint felhasznált forrást. Forrester ezek feldolgozásával teszi hitelessé, hogy szépíróként is szakavatottan tud hozzászólni korunk egyik döntõ kérdéséhez, de ugyanakkor azzal a többlettel, amelyet csak a humán mûveltség, azaz az emberiesség és az erkölcs hivatott képviselõjeként vihet bele a közgondolkodásba.
    Forrester mindenekelõtt tudatosítani kíván egy olyan körülményt, amelyrõl a világot átfogó hatalmi manipuláció és helyi képviseletei érthetõen mélyen hallgatnak, a manipuláltak milliárdjai pedig az alig észrevehetõ, "lopakodó" változásmozzanatok áramában nem ismerik fel, vagy ösztönös félelemtõl vezettetve nem akarják felismerni: az új technikai-kibernetikai forradalom rohamos kiterjedésével és a kétpólusú világrend megszûnésével a nemzetközi finánc- és kereskedelmi tõke minden akadályt elsöpörni képes hatalma etablirozódásával véget ért a "legújabb kor", és az emberi civilizáció teljesen új korszaka kezdõdik, amelyben szinte minden megváltozik: az individuum státusa a társadalomban, létfeltételeinek biztonsága, a régi polgári világ jogi és erkölcsi értékrendje. A közhiedelem változatlanul cipelné tovább a régi beidegzõdéseket, a meghitt polgári világ elavult rekvizitumait, holott a régi értelemben már kérdésessé vált a 19. századi értelmû liberalizmus, a "tisztes polgáriság". Ennek megvalósítására törekedni ma már nem több, mint üres, naiv retorika. Francis Fukuyama tíz év elõtti ötlete (és könyve) a "történelem végérõl" egyszerre igaz és hamis tételen alapszik. Egy civilizációs modell, amely a polgárság történetéhez volt kötve, valóban véget ért, de szó sincs arról, mintha a gyõztes liberalizmus áldást hozóan terjedne ki - most már akadálytalanul - az egész világra. A gyõzelmet a szocialista kísérlet fölött ugyanis nem a liberalizmus vívta ki, hanem valami egészen más képzõdmény, amely maga alá gyûrni törekszik a fejlett és a "fejlõdõ" világot egyaránt, azaz lehetõséget nyert a világuralomra, s ez a valami egyelõre a demokrácia leple alatt mûködik, nem mutatja még meg valódi arculatát.
Áldásos "elõkészítése" azonban már eddig is igen eredményes volt. Ahogy egy magvas statisztikában olvassuk: "Majd másfél milliárd ember vegetál a Földön kevesebb, mint napi egy dollárból, 800 millióan éheznek, minden évben 12 millió gyermek hal meg ötéves kora elõtt, 1,3 milliárd ember nem jut friss ivóvízhez, 2 miliárd fiatal munkanélküli és napszámos él a fejlõdõ országokban: a világ lakosságának egyharmada." (Léderer Pál: Lebensraum. Népszabadság, 1999. július 15.) Könnyen felfogható, hogy ez az állapot és elõ-idézõje nem írható le a "mindig voltak gazdagok és mindig voltak szegény emberek" frivolan cinikus magyarázatával. Az okok mélyebben rejlenek, de egyáltalán nem titokzatosak.
    Viviane Forrester a nemzetközi finánc- és kereskedelmi tõke nemzeti kultúrát, szuverenitást és a számára irritáló, jelentéktelen államhatárokat nem ismerõ, gyors ütemben terjeszkedõ mûködése egyetlen - noha igen lényegesnek tetszõ - fázisát elemzi csupán, s ez a MUNKA - mint a civilizáció megteremtése, a létbiztonság eddigi alapja - fokozatos hiánnyá válása. A hightech kommunikációs technika, a termelésben és az elosztásban, a szolgáltatási szektorban alkalmazott technológia ijesztõ ütemben redukálja az emberi munka iránti igényt. Forrester részben francia statisztikai adatokat mutat be, azaz egy magasan fejlett ipari ország viszonyait jellemzi. Eszerint Franciaországban 1958-ban 250 000 munkanélküli volt, 1996-ban már 3 és fél millió. Mint ismeretes, Németországban 4 millió körül mozog azok száma, akik elveszítették munkájukat. A közgazdászok jelenleg mintegy 120 millió munkanélkülivel számolnak a Földön, ebbõl kb. 35 millió az iparilag fejlett országokban, s ezen belül is 18 millió Európában.
A multinacionális vállalatok terjeszkedése nyomán alkalmazott modern technológiák bevezetésével ugyan új munkahelyek is teremtõdnek (amit a befogadó országok hivatalos propagandája nem gyõz eléggé méltatni), de arról kevés szó esik, hogy a konkurenciára képtelen és felszámolt kisvállalkozások utcára került dolgozói miképpen növelik a munkanélküliek táborát. Számuk fokozatosan növekszik, kilátásaik a munkaerõpiacon egy bizonyos életkoron túl reménytelenek.
A multinacionális vállalatok folyamatosan nyomulnak kelet felé, ahol valódi eldorádó várja õket. Elképesztõen alacsony munkabérért, olcsó infrastruktúrával, rendkívüli adókedvezményekkel termelnek; a hátrahagyott országokban pedig munkanélkülieket és a nagyban tõlük függõ kormányzatokra csupán kölcsönköveteléseiket hagyják vissza, amelyeket a modern neokolonizáció szabályai szerint a helyi adminisztráció természetesen a lakosságra terhel rá. Ezek a terhek fogják szorító présbe és szorítják egyre mélyebbre az egészségügyi ellátást, a nyugdíjrendszert, a szociális juttatásokat, növelik az áremelésekkel és az infláció eszközével az elvonásokat, taszítanak egyre mélyebbre széles rétegeket. A helyi adminisztráció által hangzatosan emlegetett és szorgalmazott államháztartási reform, adóreform, egészségügyi reform stb., programjainak, az ún. "karcsúsításnak" a lényege a bérköltségek megtakarítása, újabb és újabb dolgozó rétegek kiszorítása a létbiztonság övezeteibõl.
    Forrester meggyõzõen bizonyítja, hogy itt egy megállíthatatlanul kiterjedõ és elmélyülõ folyamatról van szó, amelynek legriasztóbb övezetei a dél-amerikai, afrikai, dél-ázsiai kontinen-seken találhatók, de amelyek egyre -inkább kúsznak a "jóléti" államok peremvidékei felé, gazdasági menekültjeik százezreit, ha nem millióit küldve elõörsként az etnikai ellentétek mezében jelentkezõ szociális feszültségektõl indíttatva.
A globalizációs világrendszerben azonban alaptörvény a "lehetõ legalacsonyabb munkabérûráfordítással elérhetõ lehetõ legmagasabb profit" szabálya. Ez magyarázza azt a körülményt, hogy a tõzsdéken nyomban megugrik azon vállalatok részvényeinek árfolyama, amelyek erõteljes karcsúsítást jelentenek be. Ugyanakkor a munkanélküliség növekedésével egyenes arányban növekednek a vállalati nyereségek. Mindezeket a folyamatokat végsõ soron a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) financiális politikája vezényli, kivitelezõi pedig a transznacionális mamutcégek. A globalizálódó világgazdaság diktátumától függõ kormányzatok pedig kényszerûen, ellenállás nélkül követik ezeket az intenciókat.
A legfejlettebb tõkés államok (akkor még G-7) 1996 áprilisában Lille-ben tartott konferenciájukon egyhangúlag elkerülhetetlennek és szükségesnek minõsítették a deregulációt (az állam visszavonulását a gazdaságból a magántõke javára), és a flexibilitást, azaz az emberi termelõerõ rugalmasan változatos módokon történõ kiszorítását a munka világából. Ugyanezen az értekezleten arról referálhatott a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) igazgatója, hogy 1979-tõl 1994-ig a G-7 államokban a munkanélküliek száma 13 millióról 24 millióra, azaz másfél évtized alatt majdnem a kétszeresére emelkedett, nem számítva azt a 4 millió embert, aki feladta a reményt, hogy valaha még munkát talál, és azt a 15 milliót, aki jobb híján - beilleszkedve a lefelé szorítás trendjébe - jóval alacsonyabb javadalmazással járó munkára kényszerült.
    Kétségtelen, hogy az azonosságok mellett ma még fellelhetõ némi fáziseltolódás a munkaerõpiaci magatartás tekintetében az angolszász és az európai modell között. Az amerikai pénz- és munkaügyi szakemberek meglehetõsen elégedetlenek az elégtelen európai flexibilitással, a munkabérre és a szociális juttatásokra "elpazarolt" és a profitot csökkentõ, milliárdos nagyságrendû kiadásokkal. Gary Becker, a Nobel-díjas közgazdász felháborodva konstatálja, hogy a minimálbért Franciaországban 37 frankban (kb. 10 német márkában) rögzítették, és törvényi akadályai vannak a tetszõleges elbocsátásoknak. A nagy konszerneknek és a pénzügyi világszervezeteknek mindez szálka a szemében. Feleslegesnek ítélik a minimálbér rögzítését, a fizetett szabadságot, a gyermekek utáni támogatást, az állami társadalombiztosítást, a szakmai továbbképzésre fordított összegeket, a kulturális célú kiadásokat, mindezek "eleszik" a pénzt a profit elõl. A Világbank 1995. évi beszámolója minden ország számára javasolja "a munkanélküli segélyre való jogosultság idejének lerövidítését, vagy a megszerzése feltételeinek szigorítását". Az OECD 1994. júniusi bulletinje azáltal javasol új munkahelyeket teremteni, fõleg Európában, hogy a meglevõket "flexibilisen" (értsd: a béreket leszorítva) kezeljék. A példák tetszõlegesen szaporíthatók.
    Viviane Forrester a munkalehetõségek fogyása kegyetlenül irányított trendje morális, pszichológiai következményeivel is behatóan foglalkozik. Emberi lények tíz- és tízmillióit szorítják ki a társadalomból, veszik el fejük fölül a fedelet, taszítják az utcára õket, már arra sem érdemesítve e páriákat, hogy kizsákmányolják õket; nem csoda, ha halandósági arányuk többszöröse az átlagnak. Felesleges élõlények õk, kitéve a drog és a bûnözés ártalmainak, s mivel nem hoznak profitot, értéktelenné válnak, szégyellniük kell indokolatlan létezésüket. A "természetes eutanázia" áldozataivá válnak, helyzetüket nem a mítizált sorsnak és önmaguknak köszönhetik, hanem az ismeretlenségben lebegõ instanciák hideg közönnyel végzett kalkulációjának. A közöny - ez az az érzület, amelyet Forrester a ma még dolgozó többségben levõ társadalmi rétegeknél tapasztal; a közöny elvegyül a be sem vallott féle-lemmel, a riadt irtózattal, hogy ez a sors õket is elérheti az egyötöd-négyötöd társadalmi modell globalizációs tervezetének kiteljesedése esetén, különösen ha pályakezdõk, ha már idõsek, ha megbetegszenek.
    Mindezek tudatában naiv siránkozásnak tetszik a "társadalom kettészakításáról" beszélni. A globalizációs modell nem "kettészakít", hanem egyötöd négyötöd arányban szakítja szét a társadalmat - mindenesetre erre törekszik. A legfelsõ elitet közvetlenül és a "felépítményi" szférákban közvetve kiszolgáló rétegben is kegyetlen küzdelem folyik a megkapaszkodásért, a lecsúszás elkerüléséért, annak minden morális és egzisztenciális következményével együtt.
Ily módon tehát végbement a "végsõ harc", megvalósult az internacionálé, az évezredek óta hajszolt álom, a világuralom, de nem a proletároké, hanem a nemzetközi finánc- és kereskedelmi tõkéé, s nem a politikai hatalom megszerzésének feleslegesen fáradsággal és konfliktusokkal teli harcterein, hanem csupán a pénz erejével. A konszernek vállát nem terhelik a társadalom állami szervezetének szociális gondjai, ez nem az õ ügyük. Az egykor felmagasztalt individuum, a tõke számára csupán fogyasztó, csupán profitforrás. Ezzel az emberi viszonylatok rendkívül leegyszerõsödtek. A mûvészet, amelynek több ezeréves története lényegében az emberi emancipációért, szuverenitásért és önmegvalósításért folytatott küzdelem visszfénye volt, hivatása betöltése elõtt elveszítette tárgyát. Kérdés: akar-e, tud-e még valamit mondani a Forrester által civilizált barbárságként vizionált legeslegújabb kor hajnalán?
    Az írónõ szerint nincs miben bízni többé, nincs remény. Az egyetlen még megmaradt szubverzív erõt, a józan észt hallatlan energiák latbavetésével törekszik elkábítani a tömegkommunikáció, segítve ezzel létrehozni a jövõ lecsupaszított társadalmi modelljét: a szoláris elit diktatúráját és a pauperizált, öntudatától megfosztott akarat nélküli tömegeket.
 

  MORFONDÍROZÁS
 

SZERDAHELYI ISTVÁN

A papírsityakos állam
és a gömbformájú tiszafa

Jó ideje nem olvasok már újságot, a televízió elé - esti nyújtózásként - legfeljebb egy-egy krimi erejéig vetem végig magam a kanapén, s a rádiót kizárólag háttérmûsorként használom, reggel a fürdõszobában, délben az ebédhez. Ha ez alatt nem érne el hozzám valamilyen, a külvilág számára fontos hír, azt - "na, mit szólsz hozzá?" felkiáltással - úgyis elmondja az embernek a család, a baráti kör, magázó formában a postás vagy a taxisofõr.
    Számomra egyébként ezek se szoktak igazán fontosak lenni, nekem az a fontos, hogy a készülõ könyvembõl gépbe kopogjam a napi penzumot, és sikerüljön a kertemben gömb formájúra nyírni a tiszafát. Nem vitatom a balkáni problémák objektív jelentõségét vagy azt, hogy össznemzeti botrány, ha a pártház vételára a pártelnök papájának kasszájába kerül. Ám az, hogy a jelenlegi társadalmi viszonyok között a nemzetiségeket egymásra úszítják, és a magyar politikai elit mindent el tud és el akar lopni, ez olyan magától értetõdõ, amilyen az, hogy a kutya harapja meg a postást és nem fordítva. Ezeknek az információknak nincsen hír-értékük, közhelyszerûen sokadik példái közismert modelleknek. Ez a világ ilyen, a könyvem viszont csak félig kész, és a tiszafám teljesen nyíratlan.
A világot persze jó lenne megváltani, meg is lehetne váltani, és nagyon ideje lenne egy megváltásnak. Magam is lelkesen vállalkoznék rá, még akkor is, ha emiatt a könyv és a tiszafa ügye halasztást nyerne. Ám a világmegváltás egyedül nem megy, s minden jel arra mutat, hogy a többiek az idén még nem akarnak nekilátni.
Az apróbb ügyekkel pedig foglalkozzanak mások. Ma borotválkozás közben azt hallottam például a rádióban, hogy külföldi rendszámú autót itthon magyar állampolgár nem vezethet, mert ha megfogják, nemcsak horribilis büntetést fizettetnek vele, hanem még a kocsit is elkobozzák. Az ilyen esetekben ugyanis elõfordulhat, hogy a jármû eladás végett került hozzánk anélkül, hogy a vámot kifizették volna. Az illetékes, aki e rendelkezést közhírré tette, nyomatékosan figyelmeztette honunk polgárait, hogy e kérdésben nincsen pardon, ha külföldi vendégük lenne, aki megkérné õket, hogy "Öreg, ugorj el a benzinkúthoz és töltesd tele a tankomat" eszükbe ne jusson ezt megtenni. Mindegy, hogy a jármûvet nem adták el, s így nem kell érte vámot fizetni, a rendelkezés általánosan tiltja a külföldi rendszámú autók magyar állampolgárok által történõ vezetését honi földön.
Amibõl logikusan következik az is, hogy a kislányom, aki Németországban feleség, de magyar állampolgár, ha a saját ottani, német rendszámú autójával látogat el hozzám, abban a pillanatban vámbûntettet követ el, amint túlhajt a határsorompón. Jogállami logikáink szerint alaposan gyanúsítható ugyanis azzal, hogy a vételárat a németországi ruhája zsebébõl egy magyarországi ruhájának zsebébe átrakva eladja a saját német autóját magyar állampolgár önmagának. (Vö.: "Álmomban két macska voltam és játszottam egymással".)
Ebbõl viszont az következik, hogy ez az állam õrült. S ha én most elkezdenék ezen az ügyön kekeckedni, pontosan olyan lennék, mintha a bolondokházában a papírsityakos Napóleonok egyikét arról akarnám meggyõzni, hogy Napóleon sapkája nem újságpapírból, hanem posztóból készült. Teszem fel, sikerrel járok, s az én õrültem eztán szabályos Napóleon-kalapot hordana - ettõl még ugyanolyan õrült maradna, mint annak elõtte.
Valaha élt egy szakállas, munkássapkás emberke - hogy is hívták? olyan régen nem találkoztam a nevével! -, aki azt az eszmét hirdette, hogy a szocializmusban az állam majd elhal. Mint tudjuk, nem volt hajlamos elhalni, s ezt történelmi körülményei se tették lehetõvé számára, de szerintem a szükségesnél is sokkalta virgoncabb maradt. Mindent túlteljesített, még a saját felszámolását is egy igazi sztahanovista versenytempójában hajtotta végre.
    Mai államunk viszont félig-meddig eleget tesz a szakállas emberke elhalási programjának annyiban, hogy az õrültek - mint mondani szokás - élõhalottak.
 

 

NEMES LÁSZLÓ

Nem vagyok korszerû

Már régen tudom, hogy nem vagyok korszerõ. E-mailen sem levelezek, Interneten sem tudok kóborolni a világ millió gyönyörûsége és szörnyûsége között. Ezzel az embernek számot kell -vetnie, amikor belépett életének nyolcvanadik esztendejébe.
Valamikor még olyasmin töprengetem, hogy idõs koromra - ha megélem - melyik kategóriába fogok kerülni: "nagy öreg" lesz-e belõlem, akire tisztelettel, megbecsüléssel, sõt, tapasztalataira kíváncsian, tõle valamit tanulni vágyva tekintenek, vagy "kisöreg", akit kissé lenézõ, de azért jóindulatú, kedves vállveregetéssel mosolyognak meg; vagy egyszerûen: vén hülye?
Valamikor, ifjúkoromban, egyebek közt azt is hittem, hogy a sportegyesületek, a labdarúgó csapatok játékosait és szurkolóit (akkor még csak drukkereknek mondtuk) valami lelkes szeretet, valami közösségi érzés köti össze, valamilyen nagyobb vagy kisebb népességi vagy földrajzi egység vagy iskola vagy munkahely vagy helyi üzem vagy azonos társadalmi helyzet (nem akarom az elcsépelt ide-oda magyarázott osztály kifejezést használni) összetartó ereje vagy legalább rokonszenve, de mindenképpen valami lokál- vagy egyéb mini patriotizmusszerõség - ám ma már titok számomra, miért szurkolnak manapság ennek vagy annak a csapatnak (az egyik-másikuk nevéhez hozzátapadt balhék lehetõségén kívül), amikor többnyire csak arról van szó, hogy melyik egyesület tudott több pénzhez jutni, drágább játékost vásárolni, akár egy másik hazai klubtól, akár a világ bármely szegletébõl?
Valamikor, fiatalabb koromban, még eszmékben is hittem. Tudom, tudtam akkor is, hogy az ember élete során megváltoztathatja véleményét. Csalódik, megismer új eszméket; tempora mutantur et nos mutamur in illis (változnak az idõk, és velük mi is) - mondták a bölcs rómaiak. Ha egy pártba beléptem, azt azért tettem, mert hittem az eszméi-ben, a céljaiban. Ha csalódtam benne, otthagytam, örökre. De nem a magam meggyõzõdését. Ám, amikor politikusok át- meg át, ki-belépegetnek pártból pártba, megtartva pozícióikat, stallu-maikat, zsíros reményeiket, úgy cserélve nézeteiket - akár egyazon párton belül is -, mint más a köpönyegét (mit köpönyegét! - arra ritkábban kerül sor; inkább a bemocskolódott alsónadrágját), akkor megint csak rájövök, mennyire nem vagyok korszerû. Nem értem ezt a mai világot.
A minap, fényes nappal, déli tizenkettõkor, az egyik forgalmas pesti utcán igyekeztem hazafelé. A járdán három fiú állt. Olyan tizenhét-tizennyolc évesek lehettek. Jóképûek, amolyan jólöltözöttnek mondottak. Amint elmentem mellettük, egyszerre valami hideget, valami szúrós, csípõs permetet éreztem a szememben. Spré! Elsötétült a világ, semmit se láttam. Amire elsõ rémületemben gondoltam, az nem következett be. Egy újjal se nyúltak hozzám, a pénzemet, a táskámat se vették el. Csak a nevetésüket hallottam, amint percekig vakon botorkáltam, kezemmel a ház falát tapogatva próbáltam továbbmenni. Segítség? Rendõr? Tiltakozás? Ugyan! Hiszen csak vicc, csak hecc! A nevetésen kívül más nem is hallatszott, mégis hallani véltem: - Vén hülye.
Megérkeztem.

OLVASÓLÁMPA
 

BISTEY ANDRÁS

Rögös utakon az egység felé

J. Nagy László: Az európai integráció politikai története

J. Nagy Lászlónak, a szegedi József Attila Tudományegyetem professzorának tudományos pályája az algériai forradalom történetének kutatásával kezdõdött, majd a Maghreb-országokéval és még tágabb térben az arab világéval folytatódott. Közben tett egy-egy kitérõt Latin-Amerikába, tanulmányai jelentek meg a közép-amerikai ültetvényes gazdálkodásról. Érdeklõdése újabban az európai integráció felé fordult.
Ez azonban csak látszólag éles fordulat a pályán, hiszen a korábbi tanulmányok is mindig európai összefüggésben vizsgálták tárgyukat, a gyarmatok, a gyarmati háborúk története nem választható el a gyarmatosító országok történetétõl. J. Nagy László figyelme -ebbõl a szempontból elsõsorban Franciaország felé fordult, afelé a Franciaország felé, amely meghatározó szerepet játszott, és játszik máig, az európai integrációs folyamatban.
Könyve, Az európai integráció politikai története rendkívül tömör formában mutatja be az európai egységtörekvéseket az ókortól napjainkig. A könyv nagy része természetesen az Európai Unió kialakulásának történetét mutatja be a második világháború végétõl, az elõzményekre csupán utal, mintegy szembesítve is a korábbi elképzeléseket napjaink valóságával.
Határozottan tartja magát a címben megjelölt témakörhöz, azaz az integráció politikai történetét írja meg. Csupán ott utal annak gazdasági megalapozására, ahol az elkerülhetetlen. Ezt a "Bevezetõ"-ben így indokolja meg: "... az integrációs folyamat - az igen elterjedt közfelfogással ellentétben - nem kizárólag gazdasági jelenség, hanem politikai-civilizációs egységtörekvés is. Sõt, úgy tûnik, hogy egyre inkább az."
Témáját két nagy fejezetben tárgyalja, ezek "Integrációs törekvések és eredmények (1945-1957)" és "A Közös Piactól az Európai Unióig (1958-1992)".
Ezek után külön fejezetet szentel az unió mediterrán politikájának, a déli országok integrációs problémáinak, majd a könyv keletre is kitekint, a "Kelet-Európa (Magyarország) és az integrációs folyamat" címû fejezetben. A kötet végén pedig egy rövid fejezetben a jelenkor tendenciáival foglalkozik, a jelenben ható erõk vizsgálatával együtt fölvázolja a fejlõdés perspektíváit.
Elemzését dokumentumokkal alapozza meg, amelyek között vannak ismertek, de olyanok is, amelyek itt olvashatók elõször magyarul.
A könyv tömörségével, jól áttekinthetõ szerkezetével, dokumentumaival, a fontosabb évszámok és események táblázatszerû összefoglalásával kézikönyvként is használható, s mint ilyen nem csupán hasznos, hanem nélkülözhetetlen mindazok számára, akik bármilyen okból foglalkoznak az európai integráció múltjával és jelenével. (Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, Szeged.)

 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Kilenc könyvrõl

Beke György: Vércseppek az író asztalán (Közdok)
Hárs Ernõ: A dal szüli énekesét (Orpheusz)
Görgey Gábor: Adria szirénje (Európa)
Bibó Lajos vallomásai (Lazi Bt.)
Mihályi Gábor: Moderntõl a posztmodernig (Új világ)
Kodolányi János és Szabó István levelezése (Holnap)
Samarjay Károly: Váogatott versek (Táncsics-sorozat)
Eötvös József könyvtára (Argumentum)
Kárpáti Sándor: Miért adtuk föl? (Magánkiadás)

Beke György legújabb kötete a "szomszéd" szellemiségét közvetíti: megannyi aforizmában a román irodalom géniuszát. A 16. század elejétõl napjainkig -hatoló válogatás egy nép legjava szellemeinek gondolatait a legsûrítettebb formában teszi hozzáférhetõvé. A kissé riasztó cím (Vércseppek az író asztalán) ellenére, derõs latin világ tárul fel ebben a gyûjteményben, melynek anyagából kiemelkedik az önmagában csaknem kötetnyi Iorga-idézet. Mi, magyarok okkal becsüljük Szekfû Gyulát, egyik legnagyobb történészünket, de hol van az õ kiválósága Nicolae Iorga valóban nemzetet összekovácsoló zsenialitásától! Ám amirõl akár nála, akár a többieknél szó van, sokkal több, mint "román ügy" - õk csakugyan az egész világról s az egész világhoz szólnak. Igen, jobban, sokkal jobban kellene ismernünk szomszédainkat.
    Mûfordításoknak mintegy melléktermékeként állt össze Hárs Ernõ A dal szüli énekesét címû tanulmány-gyûjteménye, melynek jó részét pesze már ismertük fontos fordításainak bevezetõiként, de így együtt egészen más dimenzióval szolgálnak. A kötetnek szinte zöme a modern afrikai költészet ismertetése - maga egy önállóan is megálló áttekintés, és ha meggondoljuk, hogy ez a költészet a jövõ évezred elejének reménybeli legjelentõsebb mûvészete lesz, fontosabb, mint a "nyugati" irodalomról szóló elmefuttatás. Hanem az utóbbiról is fontos észrevételeket tesz közzé Hárs Ernõ: nagy tanulmányokat Camoesról, aztán Tassóról - két kimagasló fordítói teljesítményének alátámasztásaként. Mindkét óriásmû: A lusiadák és "A megszabadított Jeruzsálem" magyar megszólaltatása elég lenne egy költõi életmûre, annál is inkább, mert mint az afrikai válogatás is, igazán hézagpótló alkotás: nagyon jó irányban bõvíti túlságosan angol (amerikai), francia s német középpontú világirodalmi tájékozásunkat. Mindazonáltal ez utóbbi területrõl is nem egy érdekes írás olvasható, itt-ott fölösleges ismétlésekkel, átfedésekkel, egypár családi emlékkel és jelentéktelen recenzióval kiegészítve - egészében azonban fontos ez a Hárs-féle kötet.
    Ezen írások között a hajdani polgárság nem egy erényét megörökítõ emlékezés olvasható. Egészében ez a témája viszont Görgey Gábor regényének, az Adria szirénjének. Görgey mûve meggyõz arról, hogy a régi uralkodó osztálynak megannyi, emberségre s egészséges együttélésre utaló jó szokása, illeme, mondhatni beidegzése létezett, s nem szükségképpen és általánosan érdemelte ki az üldöztetést, megaláztatást, sõt felszámolást. De valóban európai, kultúrált rétege eléggé vékony volt, s ha a kollektív felelõsségrevonás embertelenségét semmi sem menti - a történelem bizony kegyetlen. Errõl írta Bibó István még 1945-ben: "Ha a magyar úri rend azt nézi, amit nem nagyobb bûnökért francia vagy orosz társai annak idején fizettek, akkor okosan csak azt teheti, hogy a sérelmek közös leírását javasolja..."
A "leírás" persze a szépirodalmi leírásra is vonatkozik, s ezért helyes, hogy Görgey e réteg ma is követésre méltó tulajdonságait megõrzi, helyes, hogy elítéli az ötvenes évek elsõ felének embertelenségeit, az meg éppenséggel tiszteletre méltó, hogy a mai állapotok új embertelenségét, újgazdagjait is "helyükre teszi".
    Hanem mindebbõl végül is a mai magyar irodalom legnagyobb vállalkozásai-nak egyike bontakozik ki: egy ötkötetes ciklus záróköve készült el itt, amely posztmodern erényekben gazdag: színes, egy-egy meghatározott világnézetet "metafizikaként" elutasító, új formai megoldásokkal is élõ (a szöveg mellett kis eligazító mondatok könnyítik meg az áttekintést, netán visszalapozást). Azt pedig éppenséggel a "mágikus realizmustól" tanulta el Görgey, hogy szemrebbenés nélkül idéz fel csodás elemeket! Ez az ötödik kötet önmagában is jól olvasható, élvezhetõ - magam sem emlékeztem az összes elõzményre, noha az elõzõ kötetnek szerkesztõje is voltam (és épp ehhez szinte semmi nem kapcsolja az Adria szirénjét). Nagy könyv - mi több: elgondolkodtató, jó olvasmány, mondhatni: életmû.
    És van itt egy másik, még a két háború közötti idõszakban kibontakozott életmû, a Bibó Lajosé. Egy kiváló hódmezõvásárhelyi néprajzos, Szenti Tibor adta közre - jórészt magnóra vett - emlékezéseit (Bibó Lajos vallomásai). Ki volt ez a Bibó? A fiatal Németh László 1928-ban (az indokolt kifogások után) ezt írta róla: "... egy dologra képes, de ez az egy elég ahhoz, hogy a legnagyobb írók sorába emelje." Ez az egy dolog "ráhibázó ösztönössége" volt, csakhogy a siker és ahhoz szükséges megalkuvás közepes íróvá fokozta le Bibót, akirõl Szenti végül is ezt írja: "még csak középszerû halom sem volt a magyar irodalom termékeny földjén". 1945 után nemcsak elfeledték, de megalázták, és megtört öregként kemény fizikai munkát kellett végeznie, majd valósággal éhezett. Hajdani közönségéért: az úri osztály és középrétegek körében volt népszerõségéért bûnhõdött - túlságosan is szigorúan. Ez is a Görgey által ábrázolt képhez tartozik, s rá is vonatkozik a másik, fiatalabb de nagyságrendileg különb Bibó fönt idézett véleménye...
    Görgey regényével kapcsolatban a posztmodernre utaltam. Nos, e szó Mihályi Gábor könyvének a címében szerepel: A moderntõl a posztmodernig. A színház e századi, sõt különösen az utóbbi egy-két évtizedbeli törekvéseit tárgyalja. De a posztmodernrõl már alig esik szó, s ami szó mégis esik róla, az is vitatható, mert a posztmodern szerinte "nehezen élvezhetõ, egy szûk intellektuális réteghez szól". A színházban talán így van, de a posztmodernnek lényegéhez tartozik az, hogy minden korábbi "izmus" eszközeinek szabad felhasználásával élvezhetõ mûvészetet akar adni. Azt azonban, ami a (ki nem fejtett) posztmodern kort a színházban megelõzi, Mihályi nagy gonddal, hitelesen és érdekesen adja elõ, különös tekintettel a legkitûnõbb újítókra: Artaud-ra, Brechtre, Grotowskira, Ljubimovra, Strehlerre és a magyar színház vidékrõl eredõ megújulására: Paálra, Székelyre, Zsámbékira. Színháztörténet ez, és elemzés-esztétika a javából, soha meg nem feledkezve a társadalmi-politikai háttérrõl.
    Az együttérzõ, fejlõdést segítõ kritika avagy nevelés igen sokat jelenthet - ha van aki javítgasson, bírálva is felkaroljon. Erre példa az ötvenes évekbõl a fiatal falusi fiú, Szabó István esete, aki az irodalmi élettõl mondhatni eltiltott Kodolányi személyében szinte atyai nevelõt kapott. A Csõrös Miklós által most közreadott levélváltásuk (Kodolányi János és Szabó István levelezése) valóságos "parainesis", a legmagasabb szintû erkölcsi és esztétikai oktatás, amely ma is minden fiatal író által hasznosítható lenne). Kár, hogy Szabó nem igazán élt Kodolányi tanácsaival és személyes okokból (ital stb.) nem nõtt föl saját tehetségéhez és mestere odaadásához méltó íróvá. De a szakmai eszmecserén túl, kortörténeti dokumentumként is fontos ez a maga nemében párját ritkító kötet.
    Simor András a Petõfi és kortársai, sõt általában a szinte eleddig feledésre ítélt régi magyar irodalom buzgó kutatója megint fontos köteteket adott közre. Az egyik: Az ismeretlen XIX. század avagy Petõfi holdudvara - errõl azonban Molnár Géza már beszámolt e lapban. De nem esett még szó egy Petõfi-kortárs életmûvérõl, amely szintén Simor és tanártársai jóvoltából került forgalomba, százötven év távolából ébresztve fel Samarjay Károlyt, aki Petõfit ugyan sok évtizeddel túl-élte, de a költõi elhallgatásban barátja eltüntével szinte egyidõben halálra ítélte magában a költõt: a Bach-korszakban, sõt a kiegyezés után nem látta értelmét a poé-zisnak, mely számára éppúgy azonos volt a szabadság és forradalom ügyével, mint Petõfinél. Samarjay nem Petõfi-epigon. Saját hangon szólalt meg és - mint Simor kimutatja - olykor még hatott is Petõfire. Versei között ugyan akadnak naivak, olykor szentimentálisak is, a nyelvújítás sem lesz úgy sajátja, mint Vörösmartynak, Petõfinek vagy Aranynak, akik az egész nemzet tulajdonává tették a megújított nyelvet. Így sokszor megszólal verseiben a "csattogány" - s ezen a dallamosabb (és ezért gyõztes) csalogány értendõ. Még amikor 1845-ben második verskötete jelent meg, közreadott egy magyar nyelvtant németek részére - ez félévszázad alatt 125 kiadást ért meg - íme, ez is egy neme a sikernek, hiszen sok osztráknak kellett magyarul tanulnia, még a kiegyezést követõleg is, amikor Samarjay már jogi karriert csinált, úgy-annyira, hogy a hajdani rebellis királyi tanácsossá lett. De árulóvá sose! (Samarjay Károly: Válogatott versek).
    Van  aztán még egy 48-49-hez is kapcsolódó érdekes kiadvány: Eötvös József könyvtárának teljes katalógusa. (Szerk.: Gángó Gábor). Nemcsak Eötvös személyére nézve érdekes a lista, hanem azért is, mert megláthatjuk belõle, hogy egy kiemelkedõ múlt századi értelmiségi mit olvasott. Ez a kétezer kötet valóságos látlelete a 19. század hazai magas kultúrájának. A klasszikus mûvelõdés velejárója, hogy az antik világ minden fontos mûve megvan a gyûjteményben, az viszont meglepõ, hogy inkább német fordításban, mint (a szintén jól ismert) latin eredetiben. Eötvös történelmi érdeklõdése éppígy magától értetõdõ, ám az már kevésbé, hogy a német mûvek p. Ranke, vagy a kortárs (!) Mommsen mellett ott találjuk Carlyle-t és Gibbon óriási mûvét. És az összes szomszéd ország történelmét. Meg persze Lamartine-t, akit már Petõfi lelkesen tanulmányozott. Filozófia? Minden - Augustinus Aureliustól Vicón, Hobbes-on, Locke-on, Spinozán, teljes Voltaire-en, Hegelen, minden Kanton át a szintén kortárs Comte-ig. Politika, gazdaság? Bentham, Blanqui, Condorcet, Malthus, Prudhon, Ricardo. De nincs Adam Smith, Mill, Marx, Lasalle. Alig akad viszont szépirodalom, még Madách is hiányzik. Mindazonáltal Eötvös könyvtára ma is minta lehet abban a tekintetben, amit minden igazi értelmiséginek ismernie kell(ene). Kiegészítve persze a fönt felsorolt hiányok pótlásával és azzal, amit azóta, száz év alatt írtak...
    De ne feledkezzünk meg a jelenkorról sem. Kárpáti Sándort az izgatja, hogy Miért adtuk föl? - mármint a szocializmust (Magánkiadás). 33 hajdani résztvevõt kérdez meg, s a különféle válaszokból valóságos történelmi-gazdasági-politikai körkép áll össze. Számomra legtöbbet tán Szerdahelyi István elemzése mondott, talán azért, mert nézeteink igencsak egyeznek. A hatalmas anyagot felölelõ interjúgyûjteménybõl, sajnos, az nem derül ki igazán, hogy nem "mi" adtuk fel, hanem Moszkva, illetve Gorbacsov adott fel (adott el?) bennünket is. Ám talán hasznosabb is a saját felelõsségünkkel való szembenézés.
 

 
 

 

CSALA KÁROLY

Filmalkotók könyvei

Charlotte Chandler: Én, Fellini (Magvetõ)
Andrej Tarkovszkij: A megörökített idõ (Osiris)
Szergej Mihajlovics Eisenstein: Válogatott tanulmányok (Áron Kiadó)

Vannak könyvek, amelyek nem a pillanatnak szólnak. Ezekkel szemben talán nem kötelezõ követelmény, hogy csak azon frissiben illik taglalni õket a sajtóban. Egyébként is: jobb késõn, mint soha.
    A tavaly év végi kulturális árukínálat ékessége három nagy filmmûvész könyve: Eizenstein, Tarkovszkij, Fellini szövegei. Különfélék ezek. Federico Fellini egy amerikai újságírónõnek, Charlotte Chandlernek mondta tollba önmagát. De hûséges íródeákra talált. Élete, életmûve plasztikusan kibontakozik a Ladányi Katalin fordította Én, Fellini lapjain. Andrej Tarkovszkij A megörökített idõ címû tanulmánygyûjteménye a Zalán Vince szerkesztette Osiris Könyvtár új darabja, Vári Erzsébet fordítása. Mûhelymunkába éppúgy betekintést enged, mint az ember és a világegyetem metafizikus kapcsolatának sajátságos boncolgatásába. A Patyomkin páncélos és a Rettegett Iván halhatatlan rendezõje, Szergej Mihajlovics Eizenstein pedig köztudomásúlag a filmelméletnek is óriása volt. Jelent már meg magyarul tanulmányaiból válogatás, de sosem elégséges a teoretikus valódi megismeréséhez. Bárdos Judit szerkesztõ és Berkes Ildikó fordító (és egy írás átültetése erejéig Szilágyi Zsuzsa) munkájaképp az új Válogatott tanulmányok címû kötet megint egy lépéssel közelebb vihet bennünket az -eizensteini gondolatokkal való ismeretségnek már rég kívánatos szorosabbra fõzéséhez.

Fellini és Tarkovszkij

Nem meglepetés a Fellini-hívek számára azt olvasni tõle: "A valóságos élet nem érdekel. Szívesen szemlélem az életet, de csak akkor, ha nem veri béklyóba a képzeletemet. Már gyerekkoromban sem magát a személyt rajzoltam le, hanem a képzeletemben megjelenõ képét." Vagy: "Soha nem boldogultam a tényekhez ragaszkodó, fantáziátlan emberekkel. [...] Az a legfurcsább az egészben, hogy én a látottakról mindig a saját változatomat hiszem el, aztán értetlenül állok, ha a többiek nem úgy emlékeznek a dolgokra, mint én. Késõbb jobban emlékszem a saját kicifrázott változatomra, mint a valóságra, és én vagyok az elsõ, aki elhiszi a mesémet."
    Meglepetés lehet viszont a Tarkov-szkijt filmköltõként kedvelõk, de elméleti írásaival csak most ismerkedõk számára effélét olvasni tõle: "A dokumentumfilm módszere tûnik számomra a filmes ábrázolás legideálisabb -lehetõségének, ám ezen nem a felvétel módját értem, hanem az élet felidézésének, újraalkotásának mikéntjét." Vagy: "Létezik egy már közhellyé vált fogalom: a "költõi film" fogalma. Ezen olyan filmet értenek, mely képeivel merészen elrugaszkodik a valóság tényszerûen konkrét jellegétõl [...] -Ennek valójában az a nagy veszélye, hogy a filmmûvészet eltávolodik önmagától. [...] Amennyiben a film tényszerûen jeleníti meg az idõt, akkor a tény csupán egyszerû, közvetlen megfigyelése révén idézhetõ föl. A megfigyelés az a legfõbb formaalkotó elv, mely a filmet a legapróbb filmkockáig áthatja."
    Aligha akadhat olyan badar ember, aki Andrej Tarkovszkijt földhözragadt személyiségnek vélné. Aligha akadhat olyan szõrszálhasogató, aki Federico Fellinit hazudozónak állítaná. Ám az, hogy a mûvészi teremtésnek két különbözõ útját járták, az biztos. Egy valamiben azonban egyformák voltak: meg nem alkuvó módon a saját filmjüket csinálták, egy életen át.
    Fellini mondja: "Lehet, hogy mûveim némelyek szerint felbecsülhetetlen értékûek és megfizethetetlenek, én azonban csak azt tudom biztosan, hogy engem nem lehet megvásárolni. Inkább éheznék, de tudatosan nem csinálnék olyasmit, amit nem vállalhatok emelt fõvel. [...] A nagy sikereim után sok ajánlatot kaptam, fõleg Holly-woodból. Rengeteg pénzt ígértek, de azt akarták, hogy Amerikában dolgozzam, ráadásul õk akarták megszabni, milyen filmet készítsek. Én azonban mindig arra vágytam, hogy a saját filmemet csinálhassam meg."
    Tarkovszkij ugyanerrõl: "Aki egyetlenegyszer elárulja elveit, azután már soha többé nem tudja megõrizni a léthez fûzõdõ viszonya tisztaságát. Ezért ha azt mondja egy rendezõ, hogy egy filmjében csak azért adta alább, mert erõt akart gyûjteni és lehetõséget akart teremteni álmai filmje számára - akkor hazudik, vagy ami még rosszabb, becsapja önmagát, és sohasem fogja elkészíteni a saját filmjét."

Tarkovszkij és Eizenstein

Fellini nemcsak bölcs, nagy mûvész volt, hanem roppant jó humorú, s nemcsak önbecsüléssel, hanem öngúnnyal is jócskán megáldott ember. Ezért könyve nem pusztán okos gondolatok tárháza: mulatságos, üdítõ olvasmány.
Tarkovszkij nagyon komoly. Természeténél fogva az volt, mindig is. Nem tréfál. Súlyos dolgokról súlyos szavai vannak. És ráadásul élesek.
Eizenstein sziporkázik, mégis éles, metszõ, amellett tömör és csapongó egyszerre, logikája páratlan, mûveltsége úgyszintén.
Tarkovszkij azért fogalmaz élesen, mert nincs tekintettel senkire és semmire. Csak a belátott igazságára.
Eizenstein azért fogalmaz élesen, mert tekintettel van mindenre és mindenkire. Egyebek közt mindenki elméletére is. Mert mindet ismeri.
Tarkovszkij eredendõen nem akar szemben állni semmivel és senkivel. A magáét mondja. Nem vitatkozik.
Eizenstein megfontoltan, sorra-rendre szembeszáll mindennel, amivel csak nem ért egyet. Õ nem csak úgy általában mondja a magáét. Vitatkozik.

Eisenstein és Eizenstein

Akadémiai ajánlásra írják németül, -Eisensteinnek a nevét a most megjelent magyar Válogatott tanulmányokban. Meg azért is, közli a szerkesztõ a legelsõ lábjegyzetében, "hogy közelebb kerüljünk a nyugat-európai gyakorlathoz". Õ is tudja ugyan, hogy az olaszok például nem hajlandók németül írni a szóban forgó orosz filmklasszikus nevét, hanem bizony a legtöbbször "Ejzenstejn" formában használják. Dél-Európához tehát nem akarunk közelebb kerülni. Jó, írjuk Eizensteint a továbbiakban Eisensteinnek. Ez remekül megfelel annak, ahogy a spanyol keresztneveket például franciául írják mifelénk a Nyugat-Európához igen, ám Dél-Európához nem igazodók. A hajdani sakkvilágbajnok kubai Capablanca két keresztnevébõl a második a világért sem Raúl tehát, hanem Raoul, és a spanyol filmklasszikus, a Tristana, a Viridiana stb. rendezõje sem Luis, hanem Louis. (Példáim épp az -Eisenstein-könyv jegyzeteibõl valók. Említett spanyolom vezetéknevét inkább le sem írom. Megszoktam ugyanis, hogy magyar sajtótermékekben nem szokott helyesen, a középsõ betûjén diakritikus jellel kinyomtatódni. Holott nem volna technikai akadálya. Csak emberi.)
    Mindez mit sem változtat azon, hogy Szergej Mihajlovics Eisenstein Válogatott mûveinek minden mûveltebb ember könyvespolcán ott (volna) a helye. Írásai bizony nem könnyed olvasmányok. De ez még hagyján. Eisensteinnel nagyobb baj manapság, hogy az emberi tudás kacskaringós elõrehaladása a -filmízlésre, filmdivatra, filmmûvészeti kísérletezésre is érvényes, következésképp a filmelméletre is. S most épp apályát éljük azoknak a nagy horderejû és messzi távlatba helyezve is fontosnak látszó problémafolyamoknak, amelyek terelgetésével a nagy szovjet rendezõ és kortársai annyit és oly elmésen küszködtek. Elég a montázs központi szerepére utalnunk az akkori filmgondolkodásban. A vágás ma is fontos lehet; a montázs mint formaalkotó fõelv viszont, ha szabad azt mondani, nincs napirenden. Még lehet. Majd. Különben is: Eisenstein a film mûvészetének, általánosabban a mûvészetnek, még általánosabban az emberi alkotásnak a sajátságos formaképzõ mûködését kutatja elméleti írásaiban - de az igaz, hogy szinte csupa olyan megoldandó elemzésével, amely természetes módon a korához kötõdött. Akárhogy nézzük is: az a kor a múlté.
Több kell tehát hozzá puszta olvasói érdeklõdésnél: meglehetõsen sok mellékeset is meg kell tanulnia annak, aki el kíván mélyedni Szergej Mihajlovics -Eisenstein gondolatmeneteiben. S nemcsak az a "baj", hogy termék, de mûveltséganyagot görgetnek a tanulmányai, hanem szinte minden mondata meglepõen eredeti összefüggésbe állít megszokott szavakat és fogalmakat. Pokoli nehéz ezeket jól lefordítani. Ez is az egyik oka, hogy Eisenstein elméleti hagyatékával lassan, de bizonytalanul ismerkedik a magyar értelmiség immár egy fél évszázada. Ez a könyv fontos lépés elõre, de hagy még haladnivalót. Már nem kell ugyan elnézõn nevetgélnünk olyasmin, hogy a "tonális montázst" például "hangsúlyos montázsnak" mondaná a magyar szöveg, mint tette korábbi kiadásokban; Berkes Ildikó már tudomásul vette, hogy Eisenstein a zenei szakkifejezést alkalmazta a filmmûvészetre, amikor tonalitásról beszélt. De nem hihetjük, hogy például az itt bevezetett "filmszegmens" kifejezés életképesnek bizonyul. Éspedig azért nem, mert nincs anyaszülte filmes Magyarországon, aki a "beállítás" helyett ezt használná. És még jó néhány efféle. Meg másféle. Nagyon-nagyon érthetetlen dolog például, hogy a Szergej Jeszenyinnek címû, közismert Majakovszkij-vers két sorát ugyan miért kellene -mostantól egy kínosan félreértett nyersfordításban vennünk tudomásul (lásd a könyv 180-181. oldalát, ahol az öngyilkos költõt megszólító magázás formát többes szám második személyû s ráadásul felszólító módbeli alaknak fordítják, s ezáltal nem csupán Majakovszkijt teszik értelmetlenné, de mintegy érvénytelenítik Eisenstein logikus magyarázatát is!), amikor a költeménynek nem is egy s az elemzett verssort nézve pontos mûfordításával találkozhatunk a könyvtárakban.