NAPJAINK
 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Rémálom és valóság

Amerikai impressziók

Emberhús-vágóhíd mûködik Amerikában - alighanem több is. Ott "dolgozzák föl" azokat a "spanyolokat", akiknek még papírjaik sincsenek, senki nem keresi õket, hiszen illegálisan élnek az Egyesült Államokban: fõként mexikóiak. Húsukból pedig kolbász lesz, hamburger, felvágott és szalámi. Az emberhús - úgy hírlik - édeskés, de ezt a fûszerek eltüntetik, s nem tudhatjuk, mikor vagyunk kannibálok...
    Ezt a rémálmot éltem át a közelmúltban, másfél hónappal egy amerikai utat követõleg. Freud óta tudjuk, hogy minden álomnak - akár szorongásos, akár vágyálom - megvan a jelentése. És az "álommunka" szinte mûvészi rejtjelezés, stilizálás. Az én szörnyû álmom motívumai könnyen kibogozhatók: egy mélyen fekvõ, olykor indokolatlan Amerika-ellenesség, és az ottani szóbeszéd, melynek során elmondották, hogy a "négerkérdés" nagyjából megoldottnak tekinthetõ (ezt magam is tapasztaltam), de helyére lépett a mind nagyobb létszámban megjelenõ latin-amerikai, Puerto Ricó-i népség problémája, akiket a fehér és vele immár szolidáris fekete, sõt sárga többség is lenéz, akiktõl tart, akik zabolátlanok, lenyomják a béreket és így tovább. New Jersey-ben ezeknek a spanyoloknak már saját, kevéssé kényelmes, de olcsóbb buszjáratuk van. Összetartanak, szervezkednek, megszállják az egyházközségeket, hiszen mind katolikusok, és lassan többségbe kerülnek. Pár hete éppenséggel az egyik magyar templomhoz tartozó gyülekezeti házban volt lövöldözés.
    Ez azonban kevéssé jellemzõ a mai Amerikára. Ma már általában rend van, és ami sokkal több: szemmel látható jólét s az élet általános élénksége ellenére nyugalom és ezzel együtt járó tolerancia meg udvariasság, ami mind üzletekben, mind intézményekben sõt hivatalokban szinte kötelezõ, de spontánnak tetszik. Senki nem tolakszik, nem próbál más rovására elõnyhöz jutni (sorbaállásnál, az autóktól zsúfolt utakon stb.). Az emberek lezseren, de ízléssel öltözködnek, ami a színesekre is érvényes. Sõt: õk fokozottan adnak erre.
    A korábban infernális központi buszpályaudvaron és a hírhedt 42. utcán is nyugodtan lehet közlekedni. A pályaudvaron nem alusznak hajléktalanok, nincsenek atrocitások. Ez a mai (olasz) polgármesternek és az állam élén álló, magyar származású Patakinak köszönhetõ. Bizony, sok államban (nem tudom, New York közéjük tartozik-e) még mindig vagy újra halálbüntetés is létezik.
    A központi pályaudvaron Segal szobor és egy, a mi Harasztynk mûveire emlékeztetõ zenélõ, játékos gép-szobor vagy szobor-gép látható, s állandóan szimfónikus zene hallatszik, többnyire valamelyik Mozart-zongoraverseny. Mint ahogy az áruházakban, bevásárló központokban is, nincs az a zötyögés, zakatolás, vonítás, az az amerikai dzsesz, filmzene, ami nálunk mindenütt dominál. És nincs kutyapiszok meg szemetelés az utcán. (De van tüsszögés, zsebkendõ nélkül, buszokon és másutt is, haza is hoztuk az amerikai influenzát.)
A buszpályaudvaron egy ízben mégis tanúi lehettünk valami kisebb bûncselekménynek vagy kísérletnek - tán egy zsebtolvajt vettek üldözõbe? Valaki elkiáltotta: - Police! és pillanatok alatt három-négy rendõr rohant elõ, s mellettük még egy-két civil nyomozó is: üldözõbe vették a szökni készülõ bûnözõt. Tehát van rendõr a pályaudvaron, nem úgy, mint nálunk, mondjuk az Oktogonon, ahol is épp elutazás elõtt akarták kirabolni a feleségemet, aki hiába keresett rendõri védelmet, a táskáját fölhasították, és csoda, hogy mivel (korábbi tapasztalatok alapján) magához szorította, a pénze (dollár!) megmaradt. (A bankban figyelték ki, ahol felvette.) Amerikában ma biztonságosabb az élet, úgyannyira, hogy a fenti esetet követõleg, mintegy negyedóra múlva rejtélyes okból villogó vészjelzés, sivító hang volt érzékelhetõ - elkésett riadó, vagy nem lett meg, akit kergettek?
    Szóval immáron rend vagyon. A régebben rosszhírû Harlemen úgy haladtunk át busszal, hogy kettesben magunk voltunk fehérek, ám nem kellett szorongást éreznünk: legközelebbi útitársnõnk, jólöltözött, nagydarab, koromfekete hölgy büszkén magyarázta el, hogy a Cloisters múzeum már nincs messze, ott lesz a 4-es busz végállomása; aztán jó múzeumlátogatást kívánt.
Koldus New Yorkban éppúgy sokkal kevesebb van, mint plakát - cigarettareklám pedig századannyi, mint Pesten. Hiába, Európába helyezték át az üzlet jó részét. Kis falragasz nem létezik, csak a nálunk még kisebbségben levõ óriási poszterek. (1938-ban tapasztaltam ezt elõször Londonban, ott már akkor is csak nagyméretû, ízléses reklámok léteztek.)
    Koldusok másutt? Egyet láttam, aki megdöbbentett, pár száz méterre a Fehér Háztól, amit ott Amerika, sõt tán a világ közepének tartanak: mezítlábas néger nõ az esõben. Azt nem tisztáztam, hogy a megintcsak e körzetben lévõ kis park hajléktalanjai feketék-e vagy más színûek, mert be voltak burkolódzva s a padokon összebújva, mint valami kis rovarközösség melegítették egymást. A szemerkélõ esõ nem zavarta õket: Washingtonban még november elején is tûrhetõen meleg volt.
    A "maradék" szegénység ellen persze sok szervezet küzd, nem annyira állami-közjóléti, mint inkább (erõsen bírált) községi, és helyeselt, felkarolt, támogatott egyházi s egyéb civil intézményekben. Ezek közül egyet említek, az S. O. S. nevût, ami nem a "Save Our Souls" (Mentsétek meg lelkeinket) rövidítése, hanem "Share Our Strength" (Vedd ki részed az erõnkbõl), mert ez a valóban erõteljes szervezet 1984 óta ezernyi (kisebb) éhségû és szegénység elleni akciót támogat világszerte is, otthon is. Írók állnak a középpontban, köztük világnagyságok: Oates vagy a Nobel-díjas Heaney. Az írói szervezet neve "Writers Harvest" "Írók aratása" (vagy szürete?).
Miért van rájuk szükség? Ahogy maguk írják: "Mert több, mint 20 millió amerikai éhezik. - Tizenkettõ 12 év alatti gyerekbõl egy éhezik. - Több, mint 38 millió amerikai szegénységben él. - Aki csecsemõ- és gyermekkorában gyengén táplálkozik, az fizikailag és mentálisan egész hátralévõ életében megszenvedheti." Ez az indoka az írók ilyenforma közéleti szerepvállalásának.
    Ez lenne hát az alulnézet. Ez felülrõl? - A Manhattan csúcsán a World Trade Center több, mint 400 méter magas kettõs tornya. Micsoda kilátás! Szinte megható, hogy az óriási Szabadság szobor innen nézve játékbabának tetszik, s a valaha legnagyobb felhõkarcoló: a Woolworth is eltörpült mára. Mit ahogy a cég is. Behálózta a világot, s emlékszem: 38-ban Angliában miként csodáltuk meg sok kis áruházának olcsó áruválasztékát. Most? Az egyik üzletközpontban (karácsony elõtt) épp lehúzták a rolót: tönkrement a Woolworth cég is.
Tudnivaló: nemcsak a nagyvárosok, a felhõkarcolók világa érdekes. A kis közösségek: kerületek, önálló városkák sokkal inkább meghatározzák az amerikai életet, mint általában gondolnánk. És ezekben a városkákban vagy városrészekben eleven a nemzetiségi kérdés, mellyel ezt a beszámolót (nem kitalált, átélt!) rémálom formájában kezdtem. Manhattanbõl rossz sávválasztás miatt átkerülünk a Queens negyedbe - máris más világ, mint a magasházaké: számtalan kis üzem, omladozó bérházak, bezárt üzletek, - elhanyagolt vidék ez. És hogy el lehet tévedni! Végül az öcsém megáll egy pár személyes kis csoportosulás mellett, és spanyolul szólítja meg õket: láthatóan e közösséghez tartoznak. Készségesek, eligazítanak, hamarosan megtaláljuk a hídhoz visszavezetõ, eddig hiába keresett utat.
    Igen, számtalan kisebbûnagyobb spanyol, kínai, indiai, pakisztáni, lengyel, zsidó negyed egymás mellett, békés együttélésben - a fehér õshonosok csendes lenézésétõl övezve. Kit nem néz le az amerikai honpolgár? A hollandokat, skandináviaikat többre becsüli magánál, az angolokat, németeket egyenrangúnak, a többi - noha errõl szó sem esik - másodrendû a számára. De a fölemelkedés lehetõsége ma már mindenkinek megvan, fõként a "nemszeretem" munkák révén, amiket elég jól megfizetnek. - Elegáns washingtoni étteremben rokonszenves fiatal pincér. Kiderül: albán, aki nemrég disszidált. Repülõgép-irányító volt, de író szeretne lenni. Hazája legnagyobb íróját, Kadarét ismerte (örül, hogy mi is tudunk errõl az élõ klasszikusról), s az õ példáját szeretné követni. Ezért maradt Amerikában.
Az amerikai kisvárosi társadalom meghatározó tényezõi az egyházak. Sehol ennyi (köztük új!) templom - minden vallásnak, szektának megvan a szép istenháza. Ahová el is járnak, akik odatartoznak. Fontos választási szerepük is van. Épp önkormányzati választásokra került sor, s nálunk egyelõre elképzelhetetlen, ahogy az ellenpárt jelöltjeit személy szerint, fényképekkel, külön kiadványokban, részletesen megbírálják. A legfõbb vádpontok egyike volt: X. Y. túlságosan sokat költött jóléti kiadásokra, ami megemeli a község adóját! Le kell váltani! - 10-15 százalék szavazott; nem tudom, ki gyõzött.
A városrészek, kisvárosok folyvást átalakulnak, s az átalakulás elsõ lépcsõfoka a "lerobbanás". Nemcsak nálunk mennek tönkre a cégek, ott is egész városnegyedek pusztulnak le. A gyárépületek kiürülnek, az ablakok betörnek és sok létesítmény leég. Azok jobban járnak, amelyeket lakásokká vagy még inkább irodaházakká alakítanak át. Az irodák terjeszkedése szinte határtalan.
Így fest New York környezetében az a Paterson, amelyrõl legnagyobb e századi költõik egyike: Wiliam Carlos Williams egész eposzt írt. Ez a város volt a mozdonygyártás és selyemipar központja. No de a gõzmozdonynak befellegzett, a selymet pedig olcsóbban kapják kínai exportból. A hatalmas telepek bezártak, s most próbálnak kezdeni velük valamit. És sokszor nem is sikertelenül.
Érdekes volt megtapasztalni két nagyváros újjáéledését: a Baltimore-ét és Philadelphiáét. Minden városnak megvannak a maguk (idegenforgalmilag is hasznosítható) jellegzetességei: Baltimore-nak a tenger közelsége (hajómúzeum stb.), míg Philadelhia fõ büszkesége a múzeuma, melynek anyaga bizony különb a mi Szépmûvészetinknél, ha nem vetekszik is New York és Washington nagy múzeumaival.
Az már nyilván öregkori degenerálódás, hogy az amerikai utazás során nem a tájak, városok, nem az élet, azaz emberek, hanem az esztétikum vált legfõbb élményemmé... Elsõsorban ezek a múzeumok, melyek közül kettõ, a New York-i Metropolitan és a washingtoni National Gallery a világ tíz legkülönb gyûjteménye közé tartozik. Rengeteg ismertetés, album van róluk, tehát nem szólok ezekrõl, legföljebb megemlítem, hogy elõbbinek a Manhattan északi részén, egy dombon felépült "fiók" intézményében több románkori és gótikus emlék található, mint egész Magyarországon. Hogy miként jutottak hozzá egész templomhajókhoz és kerengõkhöz, melyek mind be vannak építve a már említett Cloisters épületébe, nem tudhatni, mint ahogy az sem nyilvánvaló, hogy a párizsi Sainte-Chapelle néhány üvegablaka hogy kerülhetett a philadelphiai múzeumba. Essék szó inkább alkalmi kiállításokról, melyek számunkra is tanulságosak. Lesz, ami fölemelõ, akad, ami lehangoló.
Monet mediterrán képeinek átfogó kiállításán a Brooklyn Museumban 65 olajkép - már-már megrendítõ: ezek a kék, lila, narancssárga, arany látomások valósággal honvágyat ébresztenek Velence vagy a dél-francia partok iránt. De e hatalmas múzeum állandó anyagában is egy-egy kellemes meglepetés: néhány Matisse és Bonnard között egy Rippl-Rónai fõmû a "kukoricás" stílusú képekbõl, legalábbis egyenrangú a két francia mesterrel (akinek fõmûvét nyilván nem tudták megvenni, de a Ripplt, jó szemmel, igen). A Matisse fõmûvek a világviszonylatban alighanem legkülönb modern múzeumban, a Museum of Modern Art-ban láthatók. (No meg Moszkvában, a Puskinban.) A MOMA-ban viszont csak Moholy Nagy és Vasarely képviseli Magyarországot. Hanem a Monarchia szellemét itt Schiele eddig alig látható mûveinek tárlata idézte fel: ezek a frappáns, expresszív, öngúnytól sem mentes grafikák s képek egy fiatalon elpusztult géniusz ragyogó hagyatékából valók.
Sokkalta nagyobb korunk legkülönb múzeumépületében, Frank Lloyd Wright Guggenheim múzeumában a -Rauschenberg teljes életmûvét bemutató hatalmas tárlat. Lenyûgözõ szakmai készség, micsoda rajztudás, mennyi ötlet, játékosság - épp csak minek? Kevesebb több lenne - így az egészen már kényszeredettség érezhetõ: minden áron újat, mást, meghökkentõt nyújtani, ami ha sikerül is, inkább kiábrándító, mint meggyõzõ: a kitömött kecske meg kakas, vagy ócska hullámpapír-dobozok kiállítása az epatírozás csúcsa ugyan, de ilyen óriási mennyiségben fárasztó. Meglepõ viszont a következõ nemzedék kiemelkedõ tehetségének, Twomblynak óriási képei Philadelphiában - az Íliász illusztrációi: íme, a legmodernebb is visszatérhet a legrégebbihez.
A hagyomány erejét és folytonosságát mutatta a Metropolitanben Degas magángyûjteményének bemutatása: a nagy impresszionistának nemcsak ízlése, pénze is volt. Bármily furcsa: imádta (mégpedig egyszerre) Ingres-t és Delacroix-t. És persze saját kortársait, akiktõl egészen Van Gogh-ig remekmûveket gyûjtött össze. Hogy õ maga mást csináljon: a könnyedség, a tánc és a lovak impresszionizmusát.
Ugyane múzeumban az amerikai mûvészet tárlata. A két háború közötti bizony elmarad a korszak magyar festészete mögött - igaz, a válogatás is tendenciózus, Ben Shahn például hiányzik. Mert kommunista volt? No de nálunk Derkovitsot mindig megbecsülték, ma sem mellõzik. - Aztán a második háború után mind nagyobb és mind üresebb képek: teljesen egyszínû, óriási vásznak sora. Jó, jó: egy-egy új szín kikeverése is mûvészi tett (lehet), de bizony hajlamosak vagyunk ezt a hatalmas méretek ellenére kevesellni.
    A közönség érdeklõdõ, nyitott: a múzeumokban hullámzik a tömeg, jórészt fiatalok. Ma már többen járnak a kulturális, mint a sporteseményekre. És van mit nézni - nem az elutasítás, a nyegleség dominál... Az értõk? Van jó népszerõsítés, vannak elméletek - épp csak a mûvészet jövõje nem érzékelhetõ.
    Bármennyire érdekeltek, végül is ezeknél a modern tárlatoknál mégiscsak többet nyújtottak a tájak: a sárgába, barnába, vörösbe fordult erdõk, New Yorktól nyugatra, az egész Garden State-nek, Kertországnak becézett New Jersey-ben. Az erdõk körülölelik a már említett leromló s fölemelkedõ kisvárosokat, szétszórt településeket, a megszûnõ kis boltok helyén pedig óriási üzletközpontokat. Többek között olyan könyváruházakat, ahol százezer kötetbõl válogathatunk. Érdekelt (volna) Pynchon új regénye a félig-meddig történelmi Mason and Dixon, percek alatt megtaláltam. Nem is (lett volna) drága, de oly nagy terjedelmû, hogy nem mertem cipelni, inkább elhoztam egy pár statisztikai s más friss "reference" mûvet, no meg Toynbee Study of History-ját. (Rég meg kellett volna jelentetni magyarul is, ám mi még most is csak Spenglernél tartunk.)
A csomag így is nehéz lett, a repülõút, sok ronda pofával körülvéve, ideiotisztikus filmvetítésekkel "színezve" - gyötrelmesen unalmas.
Ferihegyen pocsék õszi idõ és modortalan, noha nem akadékoskodó vámosok. Hazánk.


MÛHELY
 

ILLÉS LÁSZLÓ

A gazdaság terrorja
és a munkanélküliség

Viviane Forrester könyvérõl

Viviane Forrester francia írónõ és publicista; mûve eredeti változatában 1996-ban jelent meg Párizsban Gazdasági horror címmel, így került Magyarországon is kiadásra (Kossuth, 1998; az írónõvel készült interjú olvasható a Népszabadság 1998. május 16-ai számában.) Mivel azonban a könyv hazai, neoliberális viszonyaink közt nem kapott kellõ visszhangot, érdemesnek tetszik visszatérni ismertetésére a legutóbbi német kiadás alapján (V. F.: Der Terror der Ökonomie, München, 1998), ez a továbbfejlesztett változat már A gazdaság terrorja címet viseli.
    Forrester könyvét a halhatatlan gondolkodótól, Blaise Pascaltól vett idézettel indítja. A filozófus A vallásról és -néhány más témáról címû könyve "Törvényekrõl" szóló fejezete egy töredékében írja: "Nem szabad, hogy a nép észrevegye, hogy kizsákmányolják. Minden indokolás nélkül állítható, hogy a kiszipolyozás olyan adottság, amely ésszerû, öröktõl való, és eredetét el kell rejteni, ha nem akarjuk, hogy mihamar véget érjen."
A szerzõ szenvedélyes vádirata a mában is élõ tradíciónak tartja Pascal egykori - úgylehet, maró iróniával fogalmazott - bölcselmét. Viviane Forrester mûve nem a marxizmus anakronisztikus (?) rekvizítumaként fogant ideologikus eszmefuttatás a tõke és a munka örök viaskodásáról; több ennél: a helyzetleírás és a felvázolt perspektíva egy radikálisan új létdimenzió, a globalizáció kora tükrében mutatja meg a világot mindezideig fenntartó és elõrevivõ princípium, a MUNKA státusának megingását. A függelék közel százhatvan közgazdasági, szociológiai, történeti, politológiai és kibernetikai írásmûvet sorol fel mint felhasznált forrást. Forrester ezek feldolgozásával teszi hitelessé, hogy szépíróként is szakavatottan tud hozzászólni korunk egyik döntõ kérdéséhez, de ugyanakkor azzal a többlettel, amelyet csak a humán mûveltség, azaz az emberiesség és az erkölcs hivatott képviselõjeként vihet bele a közgondolkodásba.
    Forrester mindenekelõtt tudatosítani kíván egy olyan körülményt, amelyrõl a világot átfogó hatalmi manipuláció és helyi képviseletei érthetõen mélyen hallgatnak, a manipuláltak milliárdjai pedig az alig észrevehetõ, "lopakodó" változásmozzanatok áramában nem ismerik fel, vagy ösztönös félelemtõl vezettetve nem akarják felismerni: az új technikai-kibernetikai forradalom rohamos kiterjedésével és a kétpólusú világrend megszûnésével a nemzetközi finánc- és kereskedelmi tõke minden akadályt elsöpörni képes hatalma etablirozódásával véget ért a "legújabb kor", és az emberi civilizáció teljesen új korszaka kezdõdik, amelyben szinte minden megváltozik: az individuum státusa a társadalomban, létfeltételeinek biztonsága, a régi polgári világ jogi és erkölcsi értékrendje. A közhiedelem változatlanul cipelné tovább a régi beidegzõdéseket, a meghitt polgári világ elavult rekvizitumait, holott a régi értelemben már kérdésessé vált a 19. századi értelmû liberalizmus, a "tisztes polgáriság". Ennek megvalósítására törekedni ma már nem több, mint üres, naiv retorika. Francis Fukuyama tíz év elõtti ötlete (és könyve) a "történelem végérõl" egyszerre igaz és hamis tételen alapszik. Egy civilizációs modell, amely a polgárság történetéhez volt kötve, valóban véget ért, de szó sincs arról, mintha a gyõztes liberalizmus áldást hozóan terjedne ki - most már akadálytalanul - az egész világra. A gyõzelmet a szocialista kísérlet fölött ugyanis nem a liberalizmus vívta ki, hanem valami egészen más képzõdmény, amely maga alá gyûrni törekszik a fejlett és a "fejlõdõ" világot egyaránt, azaz lehetõséget nyert a világuralomra, s ez a valami egyelõre a demokrácia leple alatt mûködik, nem mutatja még meg valódi arculatát.
Áldásos "elõkészítése" azonban már eddig is igen eredményes volt. Ahogy egy magvas statisztikában olvassuk: "Majd másfél milliárd ember vegetál a Földön kevesebb, mint napi egy dollárból, 800 millióan éheznek, minden évben 12 millió gyermek hal meg ötéves kora elõtt, 1,3 milliárd ember nem jut friss ivóvízhez, 2 miliárd fiatal munkanélküli és napszámos él a fejlõdõ országokban: a világ lakosságának egyharmada." (Léderer Pál: Lebensraum. Népszabadság, 1999. július 15.) Könnyen felfogható, hogy ez az állapot és elõ-idézõje nem írható le a "mindig voltak gazdagok és mindig voltak szegény emberek" frivolan cinikus magyarázatával. Az okok mélyebben rejlenek, de egyáltalán nem titokzatosak.
    Viviane Forrester a nemzetközi finánc- és kereskedelmi tõke nemzeti kultúrát, szuverenitást és a számára irritáló, jelentéktelen államhatárokat nem ismerõ, gyors ütemben terjeszkedõ mûködése egyetlen - noha igen lényegesnek tetszõ - fázisát elemzi csupán, s ez a MUNKA - mint a civilizáció megteremtése, a létbiztonság eddigi alapja - fokozatos hiánnyá válása. A hightech kommunikációs technika, a termelésben és az elosztásban, a szolgáltatási szektorban alkalmazott technológia ijesztõ ütemben redukálja az emberi munka iránti igényt. Forrester részben francia statisztikai adatokat mutat be, azaz egy magasan fejlett ipari ország viszonyait jellemzi. Eszerint Franciaországban 1958-ban 250 000 munkanélküli volt, 1996-ban már 3 és fél millió. Mint ismeretes, Németországban 4 millió körül mozog azok száma, akik elveszítették munkájukat. A közgazdászok jelenleg mintegy 120 millió munkanélkülivel számolnak a Földön, ebbõl kb. 35 millió az iparilag fejlett országokban, s ezen belül is 18 millió Európában.
A multinacionális vállalatok terjeszkedése nyomán alkalmazott modern technológiák bevezetésével ugyan új munkahelyek is teremtõdnek (amit a befogadó országok hivatalos propagandája nem gyõz eléggé méltatni), de arról kevés szó esik, hogy a konkurenciára képtelen és felszámolt kisvállalkozások utcára került dolgozói miképpen növelik a munkanélküliek táborát. Számuk fokozatosan növekszik, kilátásaik a munkaerõpiacon egy bizonyos életkoron túl reménytelenek.
A multinacionális vállalatok folyamatosan nyomulnak kelet felé, ahol valódi eldorádó várja õket. Elképesztõen alacsony munkabérért, olcsó infrastruktúrával, rendkívüli adókedvezményekkel termelnek; a hátrahagyott országokban pedig munkanélkülieket és a nagyban tõlük függõ kormányzatokra csupán kölcsönköveteléseiket hagyják vissza, amelyeket a modern neokolonizáció szabályai szerint a helyi adminisztráció természetesen a lakosságra terhel rá. Ezek a terhek fogják szorító présbe és szorítják egyre mélyebbre az egészségügyi ellátást, a nyugdíjrendszert, a szociális juttatásokat, növelik az áremelésekkel és az infláció eszközével az elvonásokat, taszítanak egyre mélyebbre széles rétegeket. A helyi adminisztráció által hangzatosan emlegetett és szorgalmazott államháztartási reform, adóreform, egészségügyi reform stb., programjainak, az ún. "karcsúsításnak" a lényege a bérköltségek megtakarítása, újabb és újabb dolgozó rétegek kiszorítása a létbiztonság övezeteibõl.
    Forrester meggyõzõen bizonyítja, hogy itt egy megállíthatatlanul kiterjedõ és elmélyülõ folyamatról van szó, amelynek legriasztóbb övezetei a dél-amerikai, afrikai, dél-ázsiai kontinen-seken találhatók, de amelyek egyre -inkább kúsznak a "jóléti" államok peremvidékei felé, gazdasági menekültjeik százezreit, ha nem millióit küldve elõörsként az etnikai ellentétek mezében jelentkezõ szociális feszültségektõl indíttatva.
A globalizációs világrendszerben azonban alaptörvény a "lehetõ legalacsonyabb munkabérûráfordítással elérhetõ lehetõ legmagasabb profit" szabálya. Ez magyarázza azt a körülményt, hogy a tõzsdéken nyomban megugrik azon vállalatok részvényeinek árfolyama, amelyek erõteljes karcsúsítást jelentenek be. Ugyanakkor a munkanélküliség növekedésével egyenes arányban növekednek a vállalati nyereségek. Mindezeket a folyamatokat végsõ soron a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) financiális politikája vezényli, kivitelezõi pedig a transznacionális mamutcégek. A globalizálódó világgazdaság diktátumától függõ kormányzatok pedig kényszerûen, ellenállás nélkül követik ezeket az intenciókat.
A legfejlettebb tõkés államok (akkor még G-7) 1996 áprilisában Lille-ben tartott konferenciájukon egyhangúlag elkerülhetetlennek és szükségesnek minõsítették a deregulációt (az állam visszavonulását a gazdaságból a magántõke javára), és a flexibilitást, azaz az emberi termelõerõ rugalmasan változatos módokon történõ kiszorítását a munka világából. Ugyanezen az értekezleten arról referálhatott a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) igazgatója, hogy 1979-tõl 1994-ig a G-7 államokban a munkanélküliek száma 13 millióról 24 millióra, azaz másfél évtized alatt majdnem a kétszeresére emelkedett, nem számítva azt a 4 millió embert, aki feladta a reményt, hogy valaha még munkát talál, és azt a 15 milliót, aki jobb híján - beilleszkedve a lefelé szorítás trendjébe - jóval alacsonyabb javadalmazással járó munkára kényszerült.
    Kétségtelen, hogy az azonosságok mellett ma még fellelhetõ némi fáziseltolódás a munkaerõpiaci magatartás tekintetében az angolszász és az európai modell között. Az amerikai pénz- és munkaügyi szakemberek meglehetõsen elégedetlenek az elégtelen európai flexibilitással, a munkabérre és a szociális juttatásokra "elpazarolt" és a profitot csökkentõ, milliárdos nagyságrendû kiadásokkal. Gary Becker, a Nobel-díjas közgazdász felháborodva konstatálja, hogy a minimálbért Franciaországban 37 frankban (kb. 10 német márkában) rögzítették, és törvényi akadályai vannak a tetszõleges elbocsátásoknak. A nagy konszerneknek és a pénzügyi világszervezeteknek mindez szálka a szemében. Feleslegesnek ítélik a minimálbér rögzítését, a fizetett szabadságot, a gyermekek utáni támogatást, az állami társadalombiztosítást, a szakmai továbbképzésre fordított összegeket, a kulturális célú kiadásokat, mindezek "eleszik" a pénzt a profit elõl. A Világbank 1995. évi beszámolója minden ország számára javasolja "a munkanélküli segélyre való jogosultság idejének lerövidítését, vagy a megszerzése feltételeinek szigorítását". Az OECD 1994. júniusi bulletinje azáltal javasol új munkahelyeket teremteni, fõleg Európában, hogy a meglevõket "flexibilisen" (értsd: a béreket leszorítva) kezeljék. A példák tetszõlegesen szaporíthatók.
    Viviane Forrester a munkalehetõségek fogyása kegyetlenül irányított trendje morális, pszichológiai következményeivel is behatóan foglalkozik. Emberi lények tíz- és tízmillióit szorítják ki a társadalomból, veszik el fejük fölül a fedelet, taszítják az utcára õket, már arra sem érdemesítve e páriákat, hogy kizsákmányolják õket; nem csoda, ha halandósági arányuk többszöröse az átlagnak. Felesleges élõlények õk, kitéve a drog és a bûnözés ártalmainak, s mivel nem hoznak profitot, értéktelenné válnak, szégyellniük kell indokolatlan létezésüket. A "természetes eutanázia" áldozataivá válnak, helyzetüket nem a mítizált sorsnak és önmaguknak köszönhetik, hanem az ismeretlenségben lebegõ instanciák hideg közönnyel végzett kalkulációjának. A közöny - ez az az érzület, amelyet Forrester a ma még dolgozó többségben levõ társadalmi rétegeknél tapasztal; a közöny elvegyül a be sem vallott féle-lemmel, a riadt irtózattal, hogy ez a sors õket is elérheti az egyötöd-négyötöd társadalmi modell globalizációs tervezetének kiteljesedése esetén, különösen ha pályakezdõk, ha már idõsek, ha megbetegszenek.
    Mindezek tudatában naiv siránkozásnak tetszik a "társadalom kettészakításáról" beszélni. A globalizációs modell nem "kettészakít", hanem egyötöd négyötöd arányban szakítja szét a társadalmat - mindenesetre erre törekszik. A legfelsõ elitet közvetlenül és a "felépítményi" szférákban közvetve kiszolgáló rétegben is kegyetlen küzdelem folyik a megkapaszkodásért, a lecsúszás elkerüléséért, annak minden morális és egzisztenciális következményével együtt.
Ily módon tehát végbement a "végsõ harc", megvalósult az internacionálé, az évezredek óta hajszolt álom, a világuralom, de nem a proletároké, hanem a nemzetközi finánc- és kereskedelmi tõkéé, s nem a politikai hatalom megszerzésének feleslegesen fáradsággal és konfliktusokkal teli harcterein, hanem csupán a pénz erejével. A konszernek vállát nem terhelik a társadalom állami szervezetének szociális gondjai, ez nem az õ ügyük. Az egykor felmagasztalt individuum, a tõke számára csupán fogyasztó, csupán profitforrás. Ezzel az emberi viszonylatok rendkívül leegyszerõsödtek. A mûvészet, amelynek több ezeréves története lényegében az emberi emancipációért, szuverenitásért és önmegvalósításért folytatott küzdelem visszfénye volt, hivatása betöltése elõtt elveszítette tárgyát. Kérdés: akar-e, tud-e még valamit mondani a Forrester által civilizált barbárságként vizionált legeslegújabb kor hajnalán?
    Az írónõ szerint nincs miben bízni többé, nincs remény. Az egyetlen még megmaradt szubverzív erõt, a józan észt hallatlan energiák latbavetésével törekszik elkábítani a tömegkommunikáció, segítve ezzel létrehozni a jövõ lecsupaszított társadalmi modelljét: a szoláris elit diktatúráját és a pauperizált, öntudatától megfosztott akarat nélküli tömegeket.
 


 
 

NEMES LÁSZLÓ

Nem vagyok korszerû

Már régen tudom, hogy nem vagyok korszerõ. E-mailen sem levelezek, Interneten sem tudok kóborolni a világ millió gyönyörûsége és szörnyûsége között. Ezzel az embernek számot kell -vetnie, amikor belépett életének nyolcvanadik esztendejébe.
Valamikor még olyasmin töprengetem, hogy idõs koromra - ha megélem - melyik kategóriába fogok kerülni: "nagy öreg" lesz-e belõlem, akire tisztelettel, megbecsüléssel, sõt, tapasztalataira kíváncsian, tõle valamit tanulni vágyva tekintenek, vagy "kisöreg", akit kissé lenézõ, de azért jóindulatú, kedves vállveregetéssel mosolyognak meg; vagy egyszerûen: vén hülye?
Valamikor, ifjúkoromban, egyebek közt azt is hittem, hogy a sportegyesületek, a labdarúgó csapatok játékosait és szurkolóit (akkor még csak drukkereknek mondtuk) valami lelkes szeretet, valami közösségi érzés köti össze, valamilyen nagyobb vagy kisebb népességi vagy földrajzi egység vagy iskola vagy munkahely vagy helyi üzem vagy azonos társadalmi helyzet (nem akarom az elcsépelt ide-oda magyarázott osztály kifejezést használni) összetartó ereje vagy legalább rokonszenve, de mindenképpen valami lokál- vagy egyéb mini patriotizmusszerõség - ám ma már titok számomra, miért szurkolnak manapság ennek vagy annak a csapatnak (az egyik-másikuk nevéhez hozzátapadt balhék lehetõségén kívül), amikor többnyire csak arról van szó, hogy melyik egyesület tudott több pénzhez jutni, drágább játékost vásárolni, akár egy másik hazai klubtól, akár a világ bármely szegletébõl?
Valamikor, fiatalabb koromban, még eszmékben is hittem. Tudom, tudtam akkor is, hogy az ember élete során megváltoztathatja véleményét. Csalódik, megismer új eszméket; tempora mutantur et nos mutamur in illis (változnak az idõk, és velük mi is) - mondták a bölcs rómaiak. Ha egy pártba beléptem, azt azért tettem, mert hittem az eszméi-ben, a céljaiban. Ha csalódtam benne, otthagytam, örökre. De nem a magam meggyõzõdését. Ám, amikor politikusok át- meg át, ki-belépegetnek pártból pártba, megtartva pozícióikat, stallu-maikat, zsíros reményeiket, úgy cserélve nézeteiket - akár egyazon párton belül is -, mint más a köpönyegét (mit köpönyegét! - arra ritkábban kerül sor; inkább a bemocskolódott alsónadrágját), akkor megint csak rájövök, mennyire nem vagyok korszerû. Nem értem ezt a mai világot.
A minap, fényes nappal, déli tizenkettõkor, az egyik forgalmas pesti utcán igyekeztem hazafelé. A járdán három fiú állt. Olyan tizenhét-tizennyolc évesek lehettek. Jóképûek, amolyan jólöltözöttnek mondottak. Amint elmentem mellettük, egyszerre valami hideget, valami szúrós, csípõs permetet éreztem a szememben. Spré! Elsötétült a világ, semmit se láttam. Amire elsõ rémületemben gondoltam, az nem következett be. Egy újjal se nyúltak hozzám, a pénzemet, a táskámat se vették el. Csak a nevetésüket hallottam, amint percekig vakon botorkáltam, kezemmel a ház falát tapogatva próbáltam továbbmenni. Segítség? Rendõr? Tiltakozás? Ugyan! Hiszen csak vicc, csak hecc! A nevetésen kívül más nem is hallatszott, mégis hallani véltem: - Vén hülye.
Megérkeztem.



 

 

CSALA KÁROLY

Filmalkotók könyvei

Charlotte Chandler: Én, Fellini (Magvetõ)
Andrej Tarkovszkij: A megörökített idõ (Osiris)
Szergej Mihajlovics Eisenstein: Válogatott tanulmányok (Áron Kiadó)

Vannak könyvek, amelyek nem a pillanatnak szólnak. Ezekkel szemben talán nem kötelezõ követelmény, hogy csak azon frissiben illik taglalni õket a sajtóban. Egyébként is: jobb késõn, mint soha.
    A tavaly év végi kulturális árukínálat ékessége három nagy filmmûvész könyve: Eizenstein, Tarkovszkij, Fellini szövegei. Különfélék ezek. Federico Fellini egy amerikai újságírónõnek, Charlotte Chandlernek mondta tollba önmagát. De hûséges íródeákra talált. Élete, életmûve plasztikusan kibontakozik a Ladányi Katalin fordította Én, Fellini lapjain. Andrej Tarkovszkij A megörökített idõ címû tanulmánygyûjteménye a Zalán Vince szerkesztette Osiris Könyvtár új darabja, Vári Erzsébet fordítása. Mûhelymunkába éppúgy betekintést enged, mint az ember és a világegyetem metafizikus kapcsolatának sajátságos boncolgatásába. A Patyomkin páncélos és a Rettegett Iván halhatatlan rendezõje, Szergej Mihajlovics Eizenstein pedig köztudomásúlag a filmelméletnek is óriása volt. Jelent már meg magyarul tanulmányaiból válogatás, de sosem elégséges a teoretikus valódi megismeréséhez. Bárdos Judit szerkesztõ és Berkes Ildikó fordító (és egy írás átültetése erejéig Szilágyi Zsuzsa) munkájaképp az új Válogatott tanulmányok címû kötet megint egy lépéssel közelebb vihet bennünket az -eizensteini gondolatokkal való ismeretségnek már rég kívánatos szorosabbra fõzéséhez.

Fellini és Tarkovszkij

Nem meglepetés a Fellini-hívek számára azt olvasni tõle: "A valóságos élet nem érdekel. Szívesen szemlélem az életet, de csak akkor, ha nem veri béklyóba a képzeletemet. Már gyerekkoromban sem magát a személyt rajzoltam le, hanem a képzeletemben megjelenõ képét." Vagy: "Soha nem boldogultam a tényekhez ragaszkodó, fantáziátlan emberekkel. [...] Az a legfurcsább az egészben, hogy én a látottakról mindig a saját változatomat hiszem el, aztán értetlenül állok, ha a többiek nem úgy emlékeznek a dolgokra, mint én. Késõbb jobban emlékszem a saját kicifrázott változatomra, mint a valóságra, és én vagyok az elsõ, aki elhiszi a mesémet."
    Meglepetés lehet viszont a Tarkov-szkijt filmköltõként kedvelõk, de elméleti írásaival csak most ismerkedõk számára effélét olvasni tõle: "A dokumentumfilm módszere tûnik számomra a filmes ábrázolás legideálisabb -lehetõségének, ám ezen nem a felvétel módját értem, hanem az élet felidézésének, újraalkotásának mikéntjét." Vagy: "Létezik egy már közhellyé vált fogalom: a "költõi film" fogalma. Ezen olyan filmet értenek, mely képeivel merészen elrugaszkodik a valóság tényszerûen konkrét jellegétõl [...] -Ennek valójában az a nagy veszélye, hogy a filmmûvészet eltávolodik önmagától. [...] Amennyiben a film tényszerûen jeleníti meg az idõt, akkor a tény csupán egyszerû, közvetlen megfigyelése révén idézhetõ föl. A megfigyelés az a legfõbb formaalkotó elv, mely a filmet a legapróbb filmkockáig áthatja."
    Aligha akadhat olyan badar ember, aki Andrej Tarkovszkijt földhözragadt személyiségnek vélné. Aligha akadhat olyan szõrszálhasogató, aki Federico Fellinit hazudozónak állítaná. Ám az, hogy a mûvészi teremtésnek két különbözõ útját járták, az biztos. Egy valamiben azonban egyformák voltak: meg nem alkuvó módon a saját filmjüket csinálták, egy életen át.
    Fellini mondja: "Lehet, hogy mûveim némelyek szerint felbecsülhetetlen értékûek és megfizethetetlenek, én azonban csak azt tudom biztosan, hogy engem nem lehet megvásárolni. Inkább éheznék, de tudatosan nem csinálnék olyasmit, amit nem vállalhatok emelt fõvel. [...] A nagy sikereim után sok ajánlatot kaptam, fõleg Holly-woodból. Rengeteg pénzt ígértek, de azt akarták, hogy Amerikában dolgozzam, ráadásul õk akarták megszabni, milyen filmet készítsek. Én azonban mindig arra vágytam, hogy a saját filmemet csinálhassam meg."
    Tarkovszkij ugyanerrõl: "Aki egyetlenegyszer elárulja elveit, azután már soha többé nem tudja megõrizni a léthez fûzõdõ viszonya tisztaságát. Ezért ha azt mondja egy rendezõ, hogy egy filmjében csak azért adta alább, mert erõt akart gyûjteni és lehetõséget akart teremteni álmai filmje számára - akkor hazudik, vagy ami még rosszabb, becsapja önmagát, és sohasem fogja elkészíteni a saját filmjét."

Tarkovszkij és Eizenstein

Fellini nemcsak bölcs, nagy mûvész volt, hanem roppant jó humorú, s nemcsak önbecsüléssel, hanem öngúnnyal is jócskán megáldott ember. Ezért könyve nem pusztán okos gondolatok tárháza: mulatságos, üdítõ olvasmány.
Tarkovszkij nagyon komoly. Természeténél fogva az volt, mindig is. Nem tréfál. Súlyos dolgokról súlyos szavai vannak. És ráadásul élesek.
Eizenstein sziporkázik, mégis éles, metszõ, amellett tömör és csapongó egyszerre, logikája páratlan, mûveltsége úgyszintén.
Tarkovszkij azért fogalmaz élesen, mert nincs tekintettel senkire és semmire. Csak a belátott igazságára.
Eizenstein azért fogalmaz élesen, mert tekintettel van mindenre és mindenkire. Egyebek közt mindenki elméletére is. Mert mindet ismeri.
Tarkovszkij eredendõen nem akar szemben állni semmivel és senkivel. A magáét mondja. Nem vitatkozik.
Eizenstein megfontoltan, sorra-rendre szembeszáll mindennel, amivel csak nem ért egyet. Õ nem csak úgy általában mondja a magáét. Vitatkozik.

Eisenstein és Eizenstein

Akadémiai ajánlásra írják németül, -Eisensteinnek a nevét a most megjelent magyar Válogatott tanulmányokban. Meg azért is, közli a szerkesztõ a legelsõ lábjegyzetében, "hogy közelebb kerüljünk a nyugat-európai gyakorlathoz". Õ is tudja ugyan, hogy az olaszok például nem hajlandók németül írni a szóban forgó orosz filmklasszikus nevét, hanem bizony a legtöbbször "Ejzenstejn" formában használják. Dél-Európához tehát nem akarunk közelebb kerülni. Jó, írjuk Eizensteint a továbbiakban Eisensteinnek. Ez remekül megfelel annak, ahogy a spanyol keresztneveket például franciául írják mifelénk a Nyugat-Európához igen, ám Dél-Európához nem igazodók. A hajdani sakkvilágbajnok kubai Capablanca két keresztnevébõl a második a világért sem Raúl tehát, hanem Raoul, és a spanyol filmklasszikus, a Tristana, a Viridiana stb. rendezõje sem Luis, hanem Louis. (Példáim épp az -Eisenstein-könyv jegyzeteibõl valók. Említett spanyolom vezetéknevét inkább le sem írom. Megszoktam ugyanis, hogy magyar sajtótermékekben nem szokott helyesen, a középsõ betûjén diakritikus jellel kinyomtatódni. Holott nem volna technikai akadálya. Csak emberi.)
    Mindez mit sem változtat azon, hogy Szergej Mihajlovics Eisenstein Válogatott mûveinek minden mûveltebb ember könyvespolcán ott (volna) a helye. Írásai bizony nem könnyed olvasmányok. De ez még hagyján. Eisensteinnel nagyobb baj manapság, hogy az emberi tudás kacskaringós elõrehaladása a -filmízlésre, filmdivatra, filmmûvészeti kísérletezésre is érvényes, következésképp a filmelméletre is. S most épp apályát éljük azoknak a nagy horderejû és messzi távlatba helyezve is fontosnak látszó problémafolyamoknak, amelyek terelgetésével a nagy szovjet rendezõ és kortársai annyit és oly elmésen küszködtek. Elég a montázs központi szerepére utalnunk az akkori filmgondolkodásban. A vágás ma is fontos lehet; a montázs mint formaalkotó fõelv viszont, ha szabad azt mondani, nincs napirenden. Még lehet. Majd. Különben is: Eisenstein a film mûvészetének, általánosabban a mûvészetnek, még általánosabban az emberi alkotásnak a sajátságos formaképzõ mûködését kutatja elméleti írásaiban - de az igaz, hogy szinte csupa olyan megoldandó elemzésével, amely természetes módon a korához kötõdött. Akárhogy nézzük is: az a kor a múlté.
Több kell tehát hozzá puszta olvasói érdeklõdésnél: meglehetõsen sok mellékeset is meg kell tanulnia annak, aki el kíván mélyedni Szergej Mihajlovics -Eisenstein gondolatmeneteiben. S nemcsak az a "baj", hogy termék, de mûveltséganyagot görgetnek a tanulmányai, hanem szinte minden mondata meglepõen eredeti összefüggésbe állít megszokott szavakat és fogalmakat. Pokoli nehéz ezeket jól lefordítani. Ez is az egyik oka, hogy Eisenstein elméleti hagyatékával lassan, de bizonytalanul ismerkedik a magyar értelmiség immár egy fél évszázada. Ez a könyv fontos lépés elõre, de hagy még haladnivalót. Már nem kell ugyan elnézõn nevetgélnünk olyasmin, hogy a "tonális montázst" például "hangsúlyos montázsnak" mondaná a magyar szöveg, mint tette korábbi kiadásokban; Berkes Ildikó már tudomásul vette, hogy Eisenstein a zenei szakkifejezést alkalmazta a filmmûvészetre, amikor tonalitásról beszélt. De nem hihetjük, hogy például az itt bevezetett "filmszegmens" kifejezés életképesnek bizonyul. Éspedig azért nem, mert nincs anyaszülte filmes Magyarországon, aki a "beállítás" helyett ezt használná. És még jó néhány efféle. Meg másféle. Nagyon-nagyon érthetetlen dolog például, hogy a Szergej Jeszenyinnek címû, közismert Majakovszkij-vers két sorát ugyan miért kellene -mostantól egy kínosan félreértett nyersfordításban vennünk tudomásul (lásd a könyv 180-181. oldalát, ahol az öngyilkos költõt megszólító magázás formát többes szám második személyû s ráadásul felszólító módbeli alaknak fordítják, s ezáltal nem csupán Majakovszkijt teszik értelmetlenné, de mintegy érvénytelenítik Eisenstein logikus magyarázatát is!), amikor a költeménynek nem is egy s az elemzett verssort nézve pontos mûfordításával találkozhatunk a könyvtárakban.