Az aposztróf magányossága
A violinkulcs beletört a zárba,
így a CD-lemez továbbra is a dobhártyán kívül
maradt. A kukásautó végigvitte a városon a
csöndet, ám környezetszennyezési indokkal sehol
sem engedték lepakolni a rakományt. Érvényesült
a szólásszabadság: a sajtóbálon senki
sem cenzúrázta a tánclépéseket. Néhányan
visszatértek a szilárd tüzelésre, hisz a tüzépeken
egészen jó árban már favicceket is lehetett
kapni. A víziótoronyban valószínûleg
rossz volt a nyomás, mert az életszínvonal sehogyan
sem akart a kívánt magasságig felmenni. A négyes
villamos csápjait kölcsönvette a szentjánosbogár,
s a vezetéken töltõdött, ezért hosszan a
nyílt pályán vesztegelt a szerelvény. Az idegosztályon
a forgalomból kivont autóbuszok pótkerekeivel átmenetileg
feljavították János bácsi tudatát. Az
irodalomban kevés volt a védõfelszerelés: így
tizenhét diák búvárruha nélkül
merült el a Petõfi-versben. Az idézõjelek polgári
esküvõjén tanúskodott két fonéma.
A magányos aposztróf viszont továbbra is rendszeresen
bejárt franciázni a párizsi akcentusba.
Angolságom elõtörténete
A titkosírás titka
Feldereng az idõk homályából
egy késõ õszi délután, amelyen megboldogult
és tiszteletre méltó pályatársam, Urbán
Ernõ azt kérdezte tõlem: - No, fiú, szeretnél-e
megtudni valami fontosat?
Az írószövetség
klubjában álldogáltunk, zajongó íróktól
övezve, egy tanácskozás szünetében.
- Minden fontosat
szeretnék megtudni - feleltem kitérõen, egyszersmind
azonban életem lényegét adva, miközben elidõztem
pillanatig azon a jelenségen, hogy milyen aránytalanul csöpp
szája van Urbán Ernõnek a feje méretéhez
képest.
Puha fedelû
könyvet húzott ki a bal zsebébõl, és elém
tartotta. A nevem állott a naplementét vagy napfeljöttét
ábrázoló borítón, alatta pedig nagybetûs,
angol cím: Alone or United. Megnedvesítette és mosolyra
csücsörítette rózsaszínû ajkait Ernõ
bátyám, s láthatóan élvezte ámulatomat.
- Tudod-e, hol találtam
ezt? - emelte meg a könyvet, nyilván bizonyosra véve,
hogy úgysem találom el, menten hozzáfûzte: -
A Szaharában, egy oázis bazárjában, kisöcsém!
Veres Péter
bácsi, aki mellettünk állt, szintén megbámulta
a kiadványt, és azt mondta: - Nicsak!
- Neked adom - nyújtotta
át a szóban forgó tárgyat Urbán Ernõ,
azután tüntetõen hátat fordított, és
Veres Péterrel kezdett értekezni. Eloldalogtam és
óvakodva belelapoztam a mûbe, s mindjárt a második
oldalon megláttam, hogy a Corvina Kiadónál jelent
meg 1959-ben. Emlékezetembe villant hirtelen, hogy ezt a könyvet
én írtam, amire egyébként a borítón
virító nevem is utalt. Ráadásul életem
elsõ, könyv alakban megjelent írásmûve
volt. Mint a Szabad Föld címû parasztlap egyik szerkesztõjét,
arra kért a Corvina, hogy fõképpen nyugatiak és
harmadik világbeliek számára foglaljam össze
a magyar mezõgazdaság szocialista átszervezésének
történetét, lehetõség szerint inkább
a pozitívumokra helyezve a hangsúlyt. Engedve az igénynek
is, a magam tapasztalatainak is, többszöri javítás
után elfogadták, azután hat nyelvre átültették,
és afféle propagandaanyagként terjesztették.
Így kerülhetett a Szaharába is, ahol a francia kultuszkormány
ösztöndíjával utazgató Urbán Ernõ
rábukkant.
Távolról
sem tekinthettem hát nemzetközi szépírói
sikernek a könyvecskét, mindamellett jól esett ránéznem,
noha számomra érthetetlen volta okán leginkább
úgy festett, mint formai és tartalmi szempontból egyaránt
rejtélyes - szárított kutyaszar.
Emlékeztem,
hogy kaptam annak idején két tiszteletpéldányt,
de legényéletembõl következõen olyan sokszor
költözködtem albérletbõl albérletbe,
hogy elhánytam õket. Eredeti magyar címére
sem emlékeztem, az angolt pedig nem értettem.
Úgy intéztem,
hogy szünet után Ungvári Tamás mellé ülhessek,
akirõl közismert kiváló angol nyelvismerete.
- Kíváncsi
vagyok - mondtam neki nagy ravaszul -, híven fordították-e
az általam adott címet? Mit jelent ez magyarul? - tartottam
szeme elé a könyvet.
- Egyedül vagy
közösen - felelte Ungvári a borítóra pillantva,
a meglepõdés legkisebb jele nélkül.
- Akkor stimmel.
Én is erre gondoltam - bólintottam, azután hozzáfûztem:
- A Szaharában találta Urbán Ernõ.
- Ott is a helye
- súgta Ungvári, majd úgy tett, mintha az éppen
felszólaló mondandójára összpontosítana.
Soha nem tiszteltem
túlzottan önmagam, és annak sem éreztem szükségét,
hogy mások tiszteljenek, de Ungvári humora bosszantott. Mégiscsak
én... angolul... a Szaharában... Ez legalább egy verespéteri
kiszólást megérdemelne... Hamarosan túltettem
azonban magamat a vélt sérelmen, és arról kezdtem
álmodozni, hogy valójában teli kalap "általános
egyenértékest", civil nyelven: pénzt markolhatok majd
fel, hiszen a könyv annak idején csak idegen nyelveken jelent
meg. Most, miután az eltelt idõ alatt, fõként
az országosan elhíresült Mélytengeri áramlás
címû szociográfiám révén rangosabbá
lettem, kiadják majd ezt a régi brosúrámat
magyarul is. Ha nem könyvalakban, hát legalább majd
valamelyik folyóiratban. Ha nem az egészet, legalább
néhány részletét... Bíztam benne, hogy
sok jó részletet emelhetek ki a könyvbõl.
Ehhez azonban szükséges
az eredeti magyar változat.
Feltúrtam
alkalmi otthonomban a papírjaimat, de nem leltem rá az eredeti,
gépelt példányra. Éltetett a remény,
hogy a kiadónál sikerül föllelnem, hiszen egy kiadónál
rendnek kell lenni! Ebben a várakozásomban nem is csalódtam.
Ugyanis éppen a rend jegyében semmisítették
meg a kéziratomat. Azt mondták: lejárt a megõrzési
idõ.
Álldogáltam
egy utcasarkon, kezemben a könyvemmel, akár majom a staniclivel.
Nem tudtam, hogy miképpen hatolhatnék belé, mi módon
vehetném birtokba a benne rejlõ értékeket.
Valószínûleg akadna, aki lefordítaná
magyarra, de akkora pénzért, ami a várható
honoráriumomat megharmadolná, vagy teljesen el is vinné.
Azonkívül zsenánt lenne, ha elterjedne, hogy olyat írt
Csák, amit maga sem ért, ezért lefordíttatta
érthetõ magyarra... No, ebbõl nem kérek. Nem
kívántam, hogy tiszteljenek, de nehezen tûrtem, ha
pimaszkodnak velem. Tulajdonságaim közé tartozott, hogy
azt sem szerettem, ha szánalmat ébresztek, s ennek hangot
adnak, magamat azonban szerettem szánni. Most is úgy éreztem,
hogy minimum krisztusi szenvedés az osztályrészem.
Krisztus óta rákaptak az emberek, hogy minden Megváltót
megfeszítsenek, olykor anélkül, hogy tudnák,
mit cselekszenek. Vagy tudnák, hogy kit kell megváltójuknak
tekinteniük. Márpedig tõlem nem tudják meg, mert
az is meghatározó tulajdonságaim része, hogy
szerény vagyok.
...in the beginning
"Talán meg kéne tanulnom
angolul" - mondtam magamnak, és rögtön meg is bántam,
tudniillik a nyelvtanulásról kínos emlékeim
voltak. Gyerekkoromban gyakran bukásra álltam németbõl
és latinból, s nem sokra jutottam az orosz nyelvben sem.
Pedig ezek mind kötelezõk voltak, hát mit várhatok
egy magamra kényszerített magánszorgalomtól?!
Mégis beiratkoztam
egy angol kurzusra a Fészek Klubban. A tervezett idõ felénél
azonban otthagytam a tanfolyamot. "Sem idõvel, sem zsebbel nem bírom"
- adtam meg a magyarázatot a kíváncsiskodóknak.
Pár nappal késõbben azonban újra elõvettem
a nyelvkönyveket, angol adásokat hallgattam a rádióban,
majd magántanárt fogadtam, de két hónap után
elbocsátottam - szintén idõ és pénz
hiányában.
Mindezeknek a kísérleteknek
a nyomán azonban eljutottam angol tudásban odáig,
mint az õskor elõtti derengésben élõ
ember az élõ beszéd megformálásában.
Ezt a haladásomat lelkesen elõadtam egy alkalommal Szabó
Pál írónak is, akinek házasságom révén
a rokonságába kerültem, de õ nem fûtötte
bennem a lelkesedést. Azt mondta: "A beszédhez igen kevés
ész kell, akkor is, ha angolul beszél valaki..."
Kaptam azért
bátorítást is. Egy alkalommal, mint számos
más alkalommal, Váci Mihály társaságában
ücsörögtem a Gellért presszóban. A szomszéd
asztalhoz angolok települtek, akiknek én segítettem,
hogy megértsék magukat a pincérrel. Váci
csaknem leesett a székrõl, mert eddig ismeretlen oldalamról
mutatkoztam neki. "Csak passzióból tanulom az angolt - tájékoztattam
Vácit és még az alábbiakkal is kiegészítettem:
- Az ember igyekszik utánozni a természet szabadalmait a
bionika nevû tudomány révén. Én például
angoltanulással edzem az eszemet. Tapasztalatból tudom ugyanis,
hogy az elme tétlensége veszélyesebb a testi tétlenségnél."
Amit másokkal
el akartam hitetni, elhittem magam is. Mániám lett az angoltanulás.
Ismeretségre tettem szert angolul beszélõ afrikai
diákok csoportjaival, nem dobáltam el a PEN Klub meghívóit,
mint korábban, hanem eljártam a rendezvényekre, és
hallgatóztam. Beiratkoztam az angol követség könyvtárába,
részt vettem a British Council rendezvényein, s ha nem volt
a közelemben angolul tudó magyar, gátlástalanul
csevegtem angolokkal. Távolból olybá tûnhetett,
mintha valóban otthonosan mozognék a közegükben.
Terjedni kezdett
a tévhit, hogy tudok angolul, s ebbõl fakadóan kétszer
is nehéz helyzetbe kerültem, de kivágtam magam és
megtapasztaltam, hogy mennyire nagyszerû még reménytelen
helyzetben is küzdeni és erõsnek lenni. És azt
is megállapítottam, hogy sok esetben boldogítóbb
a tudás megszerzéséért folytatott harc, mint
a megszerzett tudás további gyarapítás nélküli
birtoklása. Vagyis a szellemi tulajdont is gyarapítani kell,
mert különben örökkön fogyatkozik. Azonkívül
csak a meglevõnek örülni - egy idõ után
unalmas. És az unalom is unalmas. Olyanok vagyunk embervoltunkban,
amit állandóan felül kell múlni.
Az elsõ próba
A hatvanas évek végén
történt, hogy valamilyen okból az írószövetségben
tartózkodtam, és az akkori elnök, Dobozy Imre behívott
a szobájába, hogy beszélgessünk. Semmi nekem
szóló, külön gesztus nem volt ebben. Mindenkit
behívott, akit meglátott, és mindenki esetében
az történt, hogy Dobozy beszélt, a vendég meg
hallgatott. Második világháborús emlékeit
idézgette, majd egy esetleges harmadik világégés
esélyeit latolgatta, boldogan merülve el a szakmailag lényeges
katonai megfontolások árjában.
Már búcsúhoz
készülõdtem, amikor megszólalt a telefon. Dobozy
felvette, egy ideig hallgatott, majd azt mondta:
- Éppen itt
van Csák. Majd õ...
Miután letette
a kagylót, közölte, hogy a Béketanácstól
hívták. Valami kanadait akarnak a nyakára küldeni,
és azt kérdezték: boldogul-e vele tolmács nélkül,
vagy máskor küldjék tolmáccsal együtt? Erre
mondta õ, hogy én éppen kéznél vagyok,
nyugodtan küldhetik egyedül is a kanadait.
Ezt követõen
kéjesen folytatta katonapolitikai analízisét. Nekem
viszont kattogni kezdett az agyam. Nagy percek ereje szorította
bilincsbe a tudatom. Döntenem kellett, hogy mitévõ legyek?
Legjobb lett volna valamilyen ürüggyel megpattannom, de a botránytól
való félelemnél erõsebb volt bennem a kaland
iránti vonzalom, s a lelkem fenekén meghúzódó
szélhámos ösztön. Megvártam a kanadait.
Apró emberke
volt, nagy táskával. A táska súlyától
furcsa mód meggörnyedt, akár egy háromnegyednyire
kinyitott bicska. Így maradt azonban, amikor leült is, ezért
inkább testi hibás lehetett, de a kedélye nagy életerõt
mutatott. Papírokat húzott elõ a táskából,
és megállás nélkül, lelkesülten csillogó
szemeket meresztve, s hadonászva magyarázott. Annyit vettem
ki a beszédjébõl, hogy õ békeharcos
minõségében utazgat a világban, terjeszti a
nála levõ röplapokat, fõképpen azonban
saját verseit, amelyekbõl fel is olvasott néhányat.
Szerencsére Dobozyt éppen úgy nem érdekelték
a versek, mint engem, ezért Dobozy nagy örömére
elszavaltam a Talpra magyart.
A prózai
részeket illetõen azt fordítottam Dobozynak, hogy
kanadai emberünknek nyolc gyereke van, helyteleníti a nõk
egyenjogúságát, az iskolapolitikát, valamint
az ûrhajózást. Mindebbõl azonban vajmi kevés
volt igaz. Erõs gyanúm szerint egyebekrõl magyarázott,
s azok helyett mondtam, amit mondtam a Magyar Írók Szövetsége
elnökének, aki viszont marxista nézõpontok szerint
reagált az imígyen terítékre hozott kérdésekre.
Megfontoltan fogalmazott Dobozy, és gyakran szüneteket tartott,
hogy lehetõségem legyen a szövege lefordítására.
Úgy oldottam ezt meg, hogy nyelvkönyvekbõl tanult típusmondatokat
idéztem. Például: "Teljes mértékben
egyetértek Önnel... Magyarországon sok paprikával
fõzik az ételeket... A könyvek nálunk olcsók"
- és így tovább. A kanadai komolyan hitte, hogy ilyesmikrõl
beszél házigazdája, és bólogatva mondott
is ezt, meg azt, amit úgy adtam tovább Dobozynak, mint általános
egyetértést.
Miután így
kibeszélgettük magunkat, felálltunk, hogy elköszönjünk,
de Dobozy Ime szükségesnek tartott még valamit.
- Mondjad neki -
fogta meg a kabátom hajtókáját -, hogy a második
világháború alatt én a tovarisoknál
szolgáltam.
A kis kanadaihoz
fordultam, Dobozyra mutattam és azt mondtam:
- Hi szez, nou pléjsz,
lájk houm - ami magyarul annyit tesz: "Azt mondja, mindenütt
jó, de legjobb otthon."
Azt hitte a békeharcos,
hogy a nagy írószövetségi szoba fõnöke
az õ barangolásával kapcsolatban bölcselkedik
így, és szélesen mosolyogva bólogatott, s értelmezésem
szerint olyasmit mondott, hogy õ is vágyik már haza,
és megölelte Dobozyt. Arra következtetett Imre, hogy a
kanadai szovjetbarát, és magyarosan megropogtatta a derekát,
majd még egy konyakot a szájába öntött.
Hiszem, hogy az
Isten megbocsát nekem ezért a szélhámoskodásomért.
Mindenesetre Dobozy Imre jó példát mutatott az Úrnak,
mert megbocsátott nekem, amikor pár nappal késõbben
elõadtam neki a színtiszta igazat, azzal kiegészítve,
hogy a kanadai alig tudott angolul, mert francia állampolgár,
aki éppen kanadai rokonai nyakán él, de ezt nem értették
meg a Béketanácsnál... Nekem is gondot okozott, hogy
szót értsek a kis kalandorral. Dobozy megértõ
magatartását azzal honoráltam, hogy újabb óra
hosszán át hallgattam mélyenszántó fejtegetéseit
a harmadik világháború esélyeirõl.
A második próba
Rögeszmém lett, hogy minõségi
ugrást akkor érhetek el az angol nyelv tanulásában,
ha belefúrakodom a nyelvi közegbe. Abban az idõben azonban
alig látszott lehetõség, hogy akár csak gyarmati
angol nyelvterületre jussak, ezért hatalmas szerencsének
tekintettem, hogy elutazhattam egy Szlovéniában rendezett
PEN konferenciára. Azok számára mondom tájékoztatásul,
kik nem tudhatják, hogy a PEN hivatalos nyelve az angol és
a francia, vagyis legalább egyik nyelven kell beszélni, de
hasznos valamelyes jártasság mindkettõben. Vagyis
jelenlétem azt biztosította, hogy egy teljes hétig
angol nyelvi közegben létezhettem. Angolul köszönnek
rám reggel, angol elõadásokat hallgathatok, angol
nyelven köthetek ismeretségeket, esetleg szert tehetek barátságokra
s mindez nem is történhet másként, mert csakis
angoltudásomra támaszkodva élhetek egy hétig.
Sejtelmem sincs,
mi ütött a magyar PEN illetékeseibe, hogy engem küldtek
ki, de föltehetõen azzal a félig valós tájékozottsággal
rendelkeztek, hogy tudok angolul. S erre alapíthatták azt
a másik személyi döntésüket, hogy Fekete
Gyula írótársamat utaztatták velem együtt,
akirõl tudták, hogy nix angol, viszont ott vagyok én...
Fekete Gyulával
akkoriban jó kollegiális viszonyban voltunk, és elárulta,
hogy õszintén örül ennek az utazási lehetõségnek,
megérkezésünk pillanatában azonban elkomorult,
sõt felháborodott, mert konstatálta, hogy nem adtak
mellénk tolmácsot. Ha feltételezte is, hogy az én
segítségemmel elboldogul, meggyõzõdése
volt, hogy hivatalból dukál neki egy tolmács. Próbáltam
meggyõzni, hogy ilyen tanácskozásokon mindenki a saját
maga tolmácsa, továbbá én készséggel
rendelkezésére állok - nem nyugodott meg. Követelte,
hogy menjünk a rendezõségre, és ha nekem nincs
is rá szükségem, õ mindenképpen igényt
tart egy tolmácsra.
A "rendezõség"
idõs hölgy volt. Valójában adminisztratív
ügyek intézésével foglalkozott, meg a szabadidõ-programok
szervezésével, s mind riadtabban szemlélte háborgó
írótársamat, aki az én tolmácsolásomban
elõadottak szerint olyasmit követel, amit nem tudnak teljesíteni.
Miután dolgunk
végezetlenül távoztunk, az öreg hölgy kicsi
szobájából, Fekete Gyula tombolni kezdett, mert nem
akarta elhinni, hogy éppen Szlovéniában lenne kizárt
dolog egy magyarul tudó ember föllelése. Azzal érveltem,
hogy magyarul persze sokan tudhatnak Szlovéniában, de föltehetõen
hiányzik az angol nyelvismeretük, illetõleg ha akadna
is ilyen személy, nem hozzák a PEN tanácskozásra,
mert - ismételtem -: nem szokás! Írótársam
azonban alkatilag olyan, hogy nehezen meggyõzhetõ, pláne,
ha gyanúi vannak azt illetõen, hogy félre akarják
vezetni. Azt gyanította, hogy szándékosságról
van szó, és ez a mi magyar voltunk ellen irányul.
Márpedig õ ezt a megalázást sem íróként,
sem magyarként nem tûri. S minthogy õt anyanyelve börtönébe
zárták, tõlem követelte, hogy intézkedjem
azonnali hazautazásunk felõl. Reménytelenül újabb
érvelésbe kezdtem, hogy sem íróként,
sem magyarként nem léphetünk le a színrõl,
hiszen annak itt is, otthon is fölötte kínos következményei
lennének, nem beszélve arról, hogy a dolog megvalósíthatatlan,
hiszen a jegyeink nem alkalmasak, csak meghatározott idõpontokban
megejtendõ utazásokra s magánpénzünk nincsen
magánutakra. Végül azzal az ígérettel
csillapítottam le: intézkedem, hogy következõ
reggelen, a tanácskozás kezdetekor mellette legyen egy tolmács.
Tudtam természetesen,
hogy nem lesz, de idõt kellett nyernem. És bennem legalább
olyan erõs volt a maradás vágya, mint írótársamban
a dúló-fúló távozásé.
Képtelenségnek éreztem volna, hogy elhagyjam az angol
nyelvû paradicsomkertet, márpedig, ha írótársam
eljön, akkor nekem is jönnöm kell, felvállalva a
botrány felét - ez így logikus. Ráadásul
azt még nem is említettem az eddigiekben, hogy a szlovén
PEN által tervezett és szervezett nemzetközi összejövetel
az Adriai-tenger partján volt, egy Pirán elnevezésû
mesés üdül-helyen!
Buzgalmamat bizonyítandó,
a tõlem telhetõ pontossággal lefordítottam
a résztvevõknek szétosztott angol és francia
nyelvû programot, és bevittem Fekete Gyula szobájába,
hadd lásson bele õ is az ügymenetbe. Bár ne tettem
volna! Kijelentette: ahhoz a napirendhez, amely az író és
olvasó kapcsolatáról szól, neki is van mondanivalója,
mert ebben a dologban a világon mindenki másnál jártasabb.
Már csak ezért is állítsak elõ egy tolmácsot.
Menten hozzá is kezdett felszólalása írásához.
Ismét megígértem,
hogy lesz tolmács. Szorongó lélekkel kisétáltam
az Adria partjára, és mint nagy gondolkodók szokták:
sokáig bámultam a hullámokat. Ezt követõen
beballagtam egy drinkbárba és csekélyke napidíjamból
elkortyolgattam egy kis üveg sört. Nem lettem tõle okosabb,
ellenben oldottabb igen, és beszédbe elegyedtem egy franciával,
aki a konferencia meghívottja volt, s aznap már váltottunk
néhány szót, mert anyanyelve mellett angolul is tudott
annyit, amennyit én. Észrevette rejtett bánatomat,
és meghívott egy újabb sörre. Megvallottam neki,
hogy magyar kollégám felszólalásra készül,
de nem tud se franciául, se angolul, és én sem tudom
az utóbbi nyelvet annyira, hogy elõadható módon
elkészítsek egy fordítást.
- Lefordítjuk
majd együtt! - rikkantotta a francia, és el is mondta, hogy
miképpen gondolja. Olyan egyszerûnek tûnt az egész,
mint ahogyan a zseniális dolgok általában.
Rohantam Fekete
Gyulához, aki talpig füstben görnyedt, és felszólalása
utolsó mondatait írta.
- Elintéztem
a tolmácsolást! - lihegtem. - Annyi csupán a komplikáció,
hogy Ljubljanából kellene ideutaznia, de pillanatnyilag valamiért
akadályoztatva van. Úgy gondolom ezért, az a biztonságos,
ha most elküldjük neki a kéziratot. Megbeszéltem
a rendezõséggel. Éppen indul egy repülõgép
a szlovén fõvárosba, azzal küldjük el a
tolmácsnak a kéziratot, hogy elõre fordítsa
le. A reggeli géppel pedig magával hozza, s ha semmiképpen
sem tud jönni, a magyarról angolra fordított felszólalást
elküldi.
Összehúzott
szemekkel hallgatta Gyula barátom az egyszuszra elõadott
s némiképpen bonyolultan hangzó szövegemet, de
végül tessék-lássék módon átnyújtotta
kéziratát.
Nyargaltam vele
a drink-bárba, ahol megbeszélésünk szerint várt
a francia. Ezúttal én rendeltem neki sört, és
munkához láttunk. Hozzávetõlegesen jeleztem
neki angol szavakkal, hogy mi a mondatok tartalma, õ pedig franciára
tette át. Végül összedolgozta az egészet,
s akkorra jól benne voltunk az éjszakában, és
megfelezõdött a napidíjam összege. Igaz, az utolsó
kört a francia fizette.
Másnap bágyadtan
ébredtem. A reggelinél visszaadtam írótársamnak
az eredeti kéziratot, és tájékoztattam, hogy
a fordítás megérkezett Ljubljanából.
Igaz, úgy tájékoztattak utólag, hogy angolul
tudó magyar helyett csak franciául tudót leltek, de
hát a kettõ itt egyenrangú. A fordítást
már le is adtam a rendezõségnek. Gyulának csak
az elsõ néhány szót kell mondani a mikrofonba,
a többit majd a rendezõség által erre kijelölt
személy olvassa.
Minden ezek szerint
zajlott. Végezetül a "mi" felszólalásunk valamivel
nagyobb tapsot kapott, mint az elõzõ, s ez láthatóan
jól esett írótársam önérzetének,
mert elégedetten dörmögte:
- Úgy látszik,
mégsem olyan süket ez a társaság, és megértettek
valamint a mondandómból.
Ezt a vétkemet
hosszú idõn át elhallgattam egy jó órában
azonban megvallottam Fekete Gyulának, s várakozásommal
ellentétben derûsen fogadta. Nehogy túlságosan
sikeresnek véljem azonban svindlimet, hozzátette, hogy õ
elsõ pillanattól gyanította az igazságot...
Exeterben
Szlovéniai élményeim
úgy feldobtak, hogy minden korábbinál komolyabban
láttam hozzá a tanulásnak. Olyan középfokú
tanfolyamra iratkoztam be, amelyen azt ígérték, hogy
sikeres vizsga esetén a British Council ösztöndíjával
egy hónapos angliai tartózkodás garantálva
van.
Szorgalom és
szerencse házasságának eredményeként
megszületett az angliai út. Néhányan más
angol városban - én Exeterben kaptam tartózkodási,
azaz: továbbtanulási lehetõséget. Sõt,
ez már nem csupán nyelvismeretben gazdagított, hanem
általános mûveltségbeli gyarapodást is
jelentett, ugyanis nem egyszerûen nyelvi kurzus zajlott Exeterben,
hanem úgynevezett nyári egyetem keretében filozófiától
agrárgazdaságig - mindenrõl hallhattunk elõadásokat
a világ legjobb egyetemei által küldött elõadóktól.
Egyikük például Mohamedániából
jött, és a professzori asztalon törökülésben
tartotta elõadását a jogról. A Yale egyetemrõl
olyan tanár jött, aki a marxizmus mindenekfelettiségét
hangsúlyozta.
Az elõadásokhoz
szemináriumok kapcsolódtak, ezenkívül esténként
különféle - leginkább zenei - programok zajlottak,
sajnos, külön díjazások ellenében, így
csak elvétve tudtam õket élvezni. Nagyon szerény
költõpénzem nagy részét elvitte az Exeter
körüli kirándulás. Legnagyobb költségbe
azonban azzal vertem magam, hogy részt vettem egy országos
turista körúton. Londonba mentünk s onnan Dover, Brighton,
Portsmouth, Bath, Bristol, Stratford-on-Avon, Coventry, Oxford és
vissza London, illetve onnan Exeter volt az útvonalunk. Minden kényelemmel
felszerelt autóbuszon utaztunk, és csak az sejtheti, milyen
gyönyörû lehetett ez az utazás, aki maga is járt
már az általunk látott városokban és
tájaikon. A varázslatos látványosságok
sorából mégis kiemelkedik Dover a legendás
fehér szikláival és az akkor üzembe helyezett
légpárnás hajóival, amelyek a szigetország
és a kontinens között közlekedtek. Ismét csak
azt mondom, hogy nincsenek szavaim Bath-nak, a római kori fürdõvárosnak
a leírásához - aki tudni akarja, milyen, utazzon oda.
Shakespeare szülõháza Stratfordban szintén varázslatos
világ, nemkülönben Coventry, a második világháborúban
tönkrebombázott város, amelynek egyik újjáépített
templomában, a belsõ tér négy sarkában
egyszerre négy különféle vallás hívei
vettek részt saját szertartásaikon. Szocialista tudatom
várfalait ostromolta ez az ökumenia, amellyel korábban
sohasem találkoztam. Tágrameredt szemekkel ittam a gondozott
szántók, farmok és gazdag legelõk látványát,
külön hódolva a villanypásztoroknak, amelyek vékony
drótok formájában mindenfelé mutatták
magukat, közrefogva szebbnél szebb legelészõ
jószágokat. Ismét másfajta minõségû
élmény volt a Salisbury-síkságon föllelhetõ
Stonehenge, a hatalmas sziklákból köralakban épített
csillagvizsgáló, vagy templom; az építmény
õskori rendeltetésén máig zajlik a vita.
Egy mondás
szerint minden ember egyenlõnek születik, a következõ
pillanatban viszont már nem az. Ennek a mintájára
érkeztem valamennyi hallgatóval egyenlõként
a nyári egyetemre, de hamarosan kitûnt, hogy ez még
sincs így. Az elhelyezésem, azt hiszem, nem különbözött
másokétól, egyéb különbségek
viszont mihamar kiderültek. A menzán egyforma kosztot ettünk,
de a külön kis árudákba, trafikokba, bárokba
már nem jártunk egyenlõkként és fõképpen
nem költöttünk egyenlõkként. Volt néhány
hozzám hasonló ösztöndíjas, a többség
azonban saját költségén tartózkodott az
egyetemen és vett részt az elõadásokon meg
a külön programokon, s ezek hamar elkülönültek.
Ezek jó része otthonosan mozgott a teniszpályákon,
amelyeknek a szélén én a számat tátottam.
Mindennél erõsebb választóvonalat jelzett azonban
az, hogy én szocialista országból jöttem, míg
három lengyel kivételével, mindenki más a nyugati
világ országaiból érkezett. Nem állíthatom,
hogy senki nem akart volna szóba állni velem, de a szóbaállók
eléggé leereszkedõk voltak, vagy én annak láttam
õket, és nem szerettem, hogy csodabogárként
bámulnak.
A sors azonban egyensúlyra
törekszik, s hamarosan megtaláltam azt a helyet és környezetet,
amelyben jól éreztem magam.
Egyéb fakultások
mellett, agrároktatás is folyt az egyetemen, s a tanszékhez
kísérleti gazdaságok is tartoztak. Termeltek növényeket
és tartottak állatokat. Ezeknek a mûködtetéséhez
pedig megfelelõ szakemberek szükségeltettek, vagyis
olyanok, akik otthonosan mozogtak a talajmûvelés, meg a jószágtartás
mindennapjaiban. Szabad idõmben szívesen kószáltam
a gyönyörûen munkált földeken s egy alkalommal
olyan csoport közelébe értem, ahol éppen filmeztek.
Eléggé közel furakodva láttam és megértettem,
hogy oktatófilmet vesznek fel az aratásról. Egy kopasz
doktor professzor kaszát markolt, és hosszan magyarázta,
hogy száz évvel ezelõtt még általánosan
használatos volt az angol farmokon ez a csodafegyver, de ma már
alig akad olyasvalaki az országban, aki használni tudná.
Például õ sem, de azért megpróbálja
bemutatni, hogy miképpen is történt a kaszálás.
Két suhintás után azonban menten abbahagyta, mondván:
olyasmire akart kísérletet tenni, mintha két darab
fa dörzsölésével próbálna tüzet
csiholni.
Ekkor bukfencet
vetett a buták önérzete a fejemben, és azt mondtam,
hogy én tudom azt a szerszámot használni. A professzor
nem sokat vacakolt. A kezembe nyomta, és azt mondta: mutassam. Rám
szegezõdtek a szemek és a tévékamerák,
én pedig kissé reszketõ inakkal ugyan, de takarosan
vágtam egy rövid rendet, amit éljenzés és
taps követett, majd rám rontottak a tévések,
és pár szavas bemutatkozást kértek.
Következõ
estén a tévében láthattam önmagam. Néhányan
felismertek, és újabb vállveregetéseket kellett
elszenvednem, viszont legnagyobb meglepetésemre behívtak
az egyik irodába, és pénzt nyújtottak át
tévészereplésemért. Ennél is kellemesebb
volt, hogy a tangazdaság egyik vezetõje küldönc
útján értesített, hogy bármikor szívesen
látnak a gazdaság területén, ahová egyébként
idegenek nem léphettek be. Ez is az üzenetben állt,
s angolokra jellemzõ módon így hozták tudtomra
utólag, hogy én elõzõleg is szabályt
szegtem, amikor a tangazdaságban grasszáltam.
Én meg a
magam humorának megfelelõen soha nem kószáltam
attól kezdve az angol mezõgazdaság világában,
mert egyéb tennivalók töltötték ki a szabad-idõmet.
Noha társadalmi
és pénzügyi, meg feltételezett politikai különbözõségem
eléggé elválasztott a nyári kurzus többségétõl,
kevés személlyel vagy baráti csoporttal kerültem
közelebbi kapcsolatba, de - utólag nézve egészen
biztosan! - ez inkább az én hibám volt, mint bárki
másé. Nyilván sokan minden elõítélet
nélkül befogadtak volna vagy közeledtek volna hozzám,
s az elõítélet bennem ágaskodott. Végül
aztán akkori önmagamhoz illõen legméltóbb
társat a kollégium egyik szolgalegényében találtam
meg. Miután kaszálási bemutatómat õ
is látta a tévében, meggratulált és
beszédbe elegyedtünk, s attól kezdve naponta módot
leltünk az együttlétre, majd az együttdolgozás
igen különös módjára.
Megfigyeléseim
szerint Angliában erõs volt a szakszervezet, ám ez
nem csupán a munkaadókkal szemben védelmezte a munkásokat,
az olyanokat is, amilyen barátom, a kollégiumi szolga volt,
hanem üldözte a feketemunkát is. Teljesen kiirtani persze
nem tudhatta, mert munkásnak és munkaadónak egyaránt
szüksége volt rá. Az én szolgabarátom
például módját lelte, hogy Exeter egyik gyógyintézetében
munkát vállaljon, mert szüksége volt az így
szerzett kiegészítõ jövedelemre. Minthogy õszinte
barátok lettünk - korban is közel álltunk egymáshoz
-, beavatott kórházi tevékenységébe,
én meg növekvõ anyagi gondjaimba, s így engem
is beszervezett feketemunkásnak a kórházhoz. Vele
együtt segédkeztem a takarításnál, a nyers
élelmiszer szállításánál, konyhai
munkáknál, sõt: a kerekeken guruló, fémbõl
épült hullaszállító-teknõk mozgatásánál.
Mindez érdekes munka és könnyû pénzkereset
volt, de amivel mindezeken felül még ámulatot is ébresztettem,
az a halottborotválás volt.
Tizenéves
gyerkõcként jó fél évig borbélyinasként
is dolgoztam, s eljutottam odáig, hogy néhány vendéget
megborotváltam, azután pedig természetesen a saját
kinõtt arcszõrzetemet gyalultam az akkor használatos,
összehajtható borotvával. Ennek a kezelése eléggé
nehéz volt, csakhogy az exeteri hullákat zsilettel kellett
borotválnom, ami sokkal könnyebben ment. Nem is ügyesség
kellett hozzá, inkább jó idegek. De hát én
úgy gondolkoztam akkoriban, hogy a legjobb futót is utoléri
a halál - nincsen okunk a végtelenségig reszketni
tõle. Van, jön és gyõz. Különben is,
ennél többet aligha gondoltam rá akkoriban; fontosabb
volt számomra az élet a halálnál és
az élethez fontos fenntartó erõket elloptam a haláltól
is - erõs életösztönömtõl hajtva.
A feketemunka irányába
tett kirándulásaim okán vagy elblicceltem az elõadásokat,
vagy aludtam tartamuk alatt, mert kimerített a munka. Igaz, ez messze
esett attól a nemes célkitûzéstõl, hogy
angolul tanuljak egyetemi katedrán trónoló szakértõktõl,
a szándék azonban megvolt bennem, és a jótetteknek
már a tervezése is jobbá tesz bennünket. Mindazonáltal
az is lehetséges, hogy az én egyetemem a kórházi
munkások társaságában, vagy szolgabarátommal
folytatott beszélgetéseim során legalább annyira
érvényesen és hatékonyan segített célom
elérésében, mintha mindig nyelvtanárokkal értekeztem
volna. Már korábban szerzett élettapasztalataim alapján
gyanítottam, hogy az ökör mindig egyenlõ távolságra
van a szarva hegyétõl és a farka végétõl,
ami egyszerûbbre fordítva annyit jelent, hogy nem a szabályok
formálják az életet, hanem fordítva. Még
egyszerûbben: a nyelvtanulás leghelyesebb módozatairól
a felgyülemlett ismeretek birtokában - éppen úgy,
mint más természetû ügyekrõl -, véleményt
lehet váltani idõnként. Sõt: véleményt
váltani távolról sem csupán köpönyegforgatást
jelent; véleményt és inget váltani egyformán
lehet, olykor egyenesen szükséges, mert mindkettõ a
tisztálkodás része.
Örökség
"...hogy ne feleljek aznap, egy kõre
léptem én."
(Radnóti)
Van aki cselez, még incselkedik,
színlelve Kháron ladikjában
ül,
de itt hagyja szétszórva
lényegét:
szívét, szemét
vagy csordogáló vérét,
hogy idegenben éljen még
tovább.
Istenem, ilyen költõi öröklés,
de prózain is élhetünk
tovább!
Elment barátom! Volt egy parányi
kuckód,
abban egy õsi sublót,
s benne cipõk, cipõk,
barnák, feketék álltak
katonásan.
Ahogy ikreké, egyforma volt
a lábunk,
s ahogy mások szemet avagy szívet,
így cipõidet örököltem
én,
s bármerre ûz a hajsza,
loholás,
szívemmel hallom: te kopogsz
velem!
S megvallom majdnem szörnyû
szégyenem:
minap már-már mentem
a hatalomhoz,
üres zsebemnek, üres életemnek
némi irgalmat kérni,
könyörögni,
egy új, úrhatnám
utcán keltem át,
de meg ne törjek aznap, egy kõre
léptem én,
ahogy Radnóti, még a
kisdiák!
Ellentmondások
"Két ellentmondás közül
az egyik mindig erõsebb" -
mondta Mao Ce-tung,
a nagy kínai költõ.
E gondolattól boldog
lettem egy egész napra.
Hogy úszhatnánk át,
gyöngék,
erõs vízû folyókon,
ha gyöngeségünk vágya
nem lenne még erõsebb,
mint akár a Jangce sodra?
Jangce '99
A Jangce vízszintes falai
innen-partról túlpartig
érnek,
innen emelkednek (vízszintesen)
oda,
onnan emelkednek (vízszintesen)
ide,
hajókat huzigálnak hullámaikon
összekötött spárgáikkal
a kölykök
ide és oda, álmában
mind kapitány lesz,
s hajókürtök hangjára
ébred reggel.
Árad a Jangce, ahogy tavaly is
áradt,
nem látni hosszát, nem
látni széltét,
húsz másodpercnyi képsor
a tévén,
gyorsított filmként:
sovány parasztok
lábszárig vízben
homokkal-földdel töltik a zsákot,
inuk-szakadva futnak a gátra,
más kép: katonák
állnak derékig vízben,
mellükig-nyakukig loccsan a hullám,
föld-teli zsákok szállnak
magasban,
fejük fölött mind, kéz
adja kéznek,
mintha kenyeret, csecsemõt,
mintha,
(mikor is vesznek levegõt? -
kérdem)
snitt, snitt, snitt, vége, jó
hete is már...
Azóta semmi, hír ez is
végül:
magasabbak és állnak
a gátak,
s állnak a gátban nem
kevesen, kik
fejükkel tartják most is
a földet,
tegnap is, ma is, holnap, örökké...
Nemjózsef
Nem hívott Putifárné,
hogy ûzzem ki ölébõl
a tüzet, vagyis oltsam,
valahány alkalommal,
amikor újra gyullad,
és nem fejtettem álmot
a hét kövér tehénrõl,
a hét soványról
szinte,
a mélyben, hová tettek
összbüntetésül
mintegy,
így hát az utcán
néztem
testvéreim, kik jöttek
árpáért Egyiptomba
háznépüknek, atyánknak,
s mert túlságosan néztem,
képen vágott az egyik,
csomózott ostorával
(Áser vagy Gád volt,
mindegy)
azóta fél szemem van,
még sok is ahhoz képest...
Vacsora
Utolsó vacsoránkon
ki-ki megkaparintja
belõlünk falatkáját,
és csámcsog rajta, csámcsog,
kiköpi porcogónkat,
(mire gondolhat közben)
persze hogy érdemes volt,
fordítva is lehetne,
csak épp megváltás
nem lesz
hiába rágnak, rágnak,
s kortyolnak burgundit ránk
akár a marhasültre,
csak foguk marad véres
bár fogkefét is tálal
ezüsttálcán a pincér.
Kár is beszélni róla,
akárcsak más egyébrõl,
kár is, kár, kár,
a varjú
magától tudja mindezt
télen vagy nyáridõben.
Élet-óhajtás
Egy darabka életet csak
életet mely eltart Addig
és mert Addig mindörökké
hisz az Addig ily határkõ
min csak ritkák hágnak
átal
ritkák ritkán nincs bocsánat
mindent tudni s elfeledni
elfeledni nem feledve
õrizni egy mozdulatban
pillekönnyû rebbenésben
szikraként szem-rejtekében
természetes villanással
átlépve a megszokotton
és magától értetõdõn
itt is ott is egyidõben
szétsugárzó vágytól
hajtva
egy darabka életet csak
életet mely eltart Addig
éjsötétben jó
reménység
odaérünk meg sem állva
odaérünk virradatra
hol az Idõk kezdetétõl
kezdve szomjún várnak
minket
Pillanat
Fûszál volt ajkai közt,
elejtette, azóta
hullok a föld felé
s nem érek le a porba,
vagy rétre, hol a fáradt
füvek közt elfeküdnék
és kiverné a számat
tenger-verejték sója,
naponta tízszer bánat
öröm egyszer se. Hányan
vagyunk eképp? Erõtlen
hangunk szálldos a nyárban,
külön, nem összenõtten,
ki hallja meg és mit hall,
s amit hall, honnan tudja,
valaha mit jelentett?
RADOVAN ZOGOVIÆ
Tanka-változat
Öregség. Halnak a sejtek,
fantasztikus fürtjük fonnyadóban,
s korántsem újul mind;
s az újak fürtje lassan éled.
A lét csillapszik -
nincs vendég, levél sincs,
szenvedélytõl szív nem dobban,
s az is elmaradoz, aki valló
szavad csaliszóval húzná ki belõled.
Több szelet!
Ki ne átkozzátok,
kormos könyvekbe ne írjátok,
nevét a szélnek!
Hogy fölgerjedve, százados
nagy tölgyeket dönt õ,
törzseket tördel, s szerteszéjjel
hullt avart lapátol...?
Ám erdõt is tisztít.
A korhadást kisöpri. Tördeli a töltõ-
szárat, mely tönk-rothasztó
esõvizet vezet fáig fától.
Gabonát fektet földre fölgerjedten?
- De ki más porozza helyette
a kalászokat, ki termékenyíti,
idejekorán mindenhova ki ér el?
Az almát még zölden
lerázza? - És ki verdesi le a féregette
almát? Simára, gömbölyûre
ki mintázza az épet?
S vajon ki rajta kívül -
ki tudja, mily messzi, napsütötte tájról -
hozta volna föl a Durmitorra,
sziklahasadékba, eleven magvát
három rezgõ nyárnak,
mit Vrubel mint lombos merítõhálót
festett a vízre: reszketeg árny,
rajta fénylõ remegés hajt át?
És ahogy a városba toppan!
Utcán rohamoz, verdes, dönget
ablaktáblákat, vetemedõ
ajtókat. A fagy velõnkbe fészkel!...
De mi lenne városunkból,
ha megfáradna, s nem járná át többet?
A bûztõl fuldokolna Goethe.
Több szél kell!
Szél, hogy a városban
friss, karcos, jó levegõ terjedjen széjjel!
Több szél kell!
Vénember álma
Vénember álma. Likacsos,
akár a géz, és vézna.
Azt se tudom, ocsúdván,
aludtam-e tán valóban.
Foszladozó, sekély, átlátszó
álom. Nincs hozadéka:
hétszámra semmi és
senki álmodnivalóm van.
Ha valaki mégis gyér álmomba
tér be,
s álomképem ezért
mégis ha szilárdul -
honnan, honnan nem, mint holmi idegen
térbe,
álmomba már csakis halott
lép csalárdul.
Csip-csup, meddõ álom.
Hívogatod: Jöjj, te komisz, már! -
Jön. Holtakkal. Fivérem
folyton fogolyként.
A mind gyanakvóbb, irigység
mardosta komisszár...
Akárkit álmodok, holtnak
álmodom rég.
S már ritkán õket
is. Nagy néha csak és mind ritkábban:
akik felkelõként hulltak,
civilként haltak háborúban;
anyám s apám; Ravu*
- hol itt, hol ott, átabotában;
a még élõ rab
is holtan, itt ez már csak úgy van.
Vénember álma. Sekély,
foszló és ráadásul meddõ.
Ágyam - álmomban is -
kemény, és szorít már.
Éjszaka: és senkit sem
hoz álmomba az éj, ha megjõ.
S ha mégis, ha mégis
álmodom - halott, aki itt jár.
*Ravu: Radovan Vukoviæ (1912-1941)
Crna Gora- publicista, a költõ egykori jó barátja,
aki egy partizánszázad komisszárjaként vesztette
életét a háború alatt.
"És a szerzetes, ki köntösét letészi..."
(Dušan Törvénykönyve, 19. szakasz)
Desanka Maksimovicnak
S a szerzetes, ki csuháját
ledobja - magányos zárka jár ki
olyannak. "Tûnõdjék
el magáról!" Majd "fürgébb lesz a hitben,
mint csuhásan"! Majd "vall hitet
ruhátlan is, mint bárki!" -
Tömlöcben tartandó,
tömlöcben, míg csak itt benn
eszébe nem veszi, szabadon s
önként be nem látja
gonoszságát; míg
lelke meg nem tisztul az eretnekség
ocsmány kormától,
míg ismét az igaz hitnek lesz barátja...
Ott tartassék tehát,
míg engedelmességre nem tér!
És megbûnhõdjék!
Szõrcsuhát kapjon álmának elõtte
szombatonként. És ha
nem abban megy reggeli imához,
megveressék! Hogy bûnös
teste bot ereje által törve,
emlékezõ ereje elméjébe
visszaszálljon!
Tilolja mogyoróbot, míg
végképpen kialszik
- a konok hithagyóban! - a halálos
bûnösség.
Verjék, míg végleg
megszilárdul benne az igaz hit,
míg egyházához
szerelem nem fûzi - addig üssék!
Markolódaru a Volgán
Ez akartam lenni én! Egész
valóm-lényem erre vágyott:
markolódaru, mely homokot merít
folyómederben,
és ezzel tisztogatja... Föld
s víz fölé magasodva áll ott,
a vízfenékre készül.
Láttam és megértettem.
Vájta a medret. Fölfogta
ott lenn jó teli marokkal
a mélység homokját.
Viszi. A part földjére tölti.
S most víz csorog le róla.
Kötésig sárosan és roppant
vigyázva fordul - nyilalló
ízülettel, mint én.
Rázkódva megremeg - fogai
megvacognak.
Erõt vesz magán. Csak
tétovázik egy kicsit még.
Fölnéz a fellegekre; a
nap majd felhõ mögül tör ki;
derekát kihúzza. Néhányszor
jó nagy levegõt vesz.
Majd hirtelen határoz: buktatva
vízbe dönti
merítõfejét. -
Én egész lényemmel-valómmal
ezt áhítottam. Ugyan
mi többet?
Ezt akartam: hogy verseim lennének
kotrógépek, versszakaim -
nyolcujjú, nyolcsoros marok
mind, homokmarkolásra;
hogy hetedhét mélységben,
Volga-meder alján
homokot kotorva, tisztogassák
a folyó mélyét,
hogy szûrt homok halmait szaporítva
a part szakaszain,
új s újabb építmény
legyen majd: gát, út, kórház, kémény;
hogy gyöngyfény-kagylót
is merítsen a homokkal néhanapján
(a vízfenéken õrzött
napfény kósza kis sugára!),
s a fölmarkolt homokból
mindahány fogazat-rímnél,
a vízbõl kibukkanva,
villogjon megannyi folyékony kard;
s az emelõkar ha fölfele
tart, föntrõl a híg fény
a strófamarokból naphosszat
csorogjon majd.
Hogy a rímek szétnyílt
fogsora a folyófenéken
egymáshoz tartson, mindenáron
összefogózni akarván,
makacsul, föltartóztathatatlan,
egyre csak összébb s összebb
s végül egybezáródjék,
mert csakis együtt, és csakis aztán
hozhatnak föl homokot. S kagylót
is csak azonképpen.
Ezt vágytam mind-egész
valómmal, ezt ám,
mindig. Semmi többet!
Ugyanaz, másképp
Akár a föld! Miként
a petrovói
földek (a vonatból: szétrebbennek,
majd összeállnak mindjárt),
olyannak lenni,
mint azok, Pomoravlje síkján.
Akár a föld! Lekaszált
rétek negyedrét ívei,
versek szórendje, egy villa,
két villa, három villa széna.
Csupa tarló, napozó kévék,
körülöttük vézna
élõsövények,
gabonakeresztek... Ó, magvak
érlelésén töprengõ
keresztek! Ó, feszesre szikkadt
vagy leveles sövények,
melyek már árnyat adnak!
Akár a föld! Csupa fölszántott
négyszög,
a másodvetés strófáihoz
egyengetett tarló.
Csupa szürkülõ keréknyom
szabdalta rétek -
föláll majd mind, ami eldõlt,
mindenütt sarjú ébred!
S megannyi karó... Ez ösztövér
karóknak
levelük hajt ki lent! Fölül
pedig majd
hajló, hüvelyes virágot
hoznak.
Akár a föld! A kukoricás
csupa zöld sáv,
sávról sávra ugrál.
S furfangos levélkagyló félénk
kalászkát lenget: rím
az, a sor hozza magával a végén.
Csupa gejzír-jegenye. S e csúcsos
zöld szökõforrások
ahogyan - mind tágabbra terülve,
mind gyorsabban - alászállanak,
hopp! megmerednek, feszülnek.
Csak tartani, tartani csak!
Mert a föld is
éppígy nekifeszülve
tartja magán a nyarat.
Akár a föld, ha érlel!
S hogyha fedél alá kerül mind,
és kasokba, ami nyári
- akár a föld,
fáradtan, elnyújtózva,
álomba szenderülni!
Telefonos éj
Tárcsázz, amint sétádról
megtérsz, s a lakásba toppansz
pirultan, hólepetten - dúl-fúl
kint förgeteg szél!
Hogy a havat gallérodról
gyámoltalan kézzel, izgatottan
leverjem, s leheljem le pillád
hava-pelyhét.
Hívlak majd, ha est és
tenger kék éjfélbe összeolvadt,
hallgasd: a csönd itt hogy' beállt,
terülvén szerteszéjjel;
halld, szendergõn mint susog
a tenger altatódalt:
rólad neszez a délszaki
éjszaka egész éjjel...
Fohász álom elõtt
Te álmodban megérzed minden
álmom szinte várva,
hisz álmom veled jár,
vagy legalábbis közeledben.
S ha elveszítlek közben,
ha áhítlak csak mindhiába,
óvj akkor álmomtól,
ébressz föl mindig engem.
Te álmodban megérzed,
álmomból mi van még hátra,
mert téged álmodlak,
mi másért dobogna a mellem?
S ha álmunk összebékít,
s kezd rám borulni hajad sátra,
õrizd akkor álmom, ne
engedj fölébrednem.
Szonett 1*
Kémek. Triesztben, Dubrovnikban.
Várnak majd Kotorban.
S itt is, e lomha kétárbocos
"Pronostico" tatján.
Fürkésznek, mily szót
váltsz földiddel. Kalmárral. Doktorral.
Kémlelik lelked: mennyire víg,
bús, azt is kutatják.
Bizony bús vagyok, reményveszetten
düh rág, s talán dac.
Az ok: "Cigányok", "Anyegin",
"Godunov" s költemények.
Bizony, kapitány: elém
kerülsz, vizslatsz - és találgatsz.
Puskin a vétkes. Legmellékesebb
szava is fényt vet.
Találkozni! Mit adtam volna érte,
s mit adnék én!
Egyre megy, hol: a Nyevszkijen vagy
titkos átjáróban.
Ám nyarát Puskin a Pugacsov-lázadás
vidékén
tölti, mondták ismerõi,
anyaggyûjtõ úton van.
Petroburg! Jobb része kihalt,
ha õ nincs, Petroburgnak.
A bú tengerhullámai ma
rám ezért borulnak.
CSALA KÁROLY FORDÍTÁSAI
*Puskin, Njegos, Zogovic. Három
költõ találkozik egy szonettben. Radovan Zogovic (1907-1986),
a Belgrádban élt Crna Gora-i költõ, századunk
délszláv lírájának kimagasló
mûvelõje egész ciklust szentelt múlt századi
elõdjének, Petar Petrovic Njegosnak (1813-1851), aki Crna
Gora - Montenegro - uralkodó fejedelme s püspök létére
a szerbség nagy, a múlt században talán legnagyobb
nemzeti költõjévé vált. A versciklus egyik
darabja Njegos nevében szól az orosz költõóriásról,
Alekszandr Szergejevics Puskinról (1799-1837), akivel pétervári
útja alkalmával, bármennyire vágyott is rá,
nem sikerült találkoznia. S a vers máskülönben
a spiclikrõl szól. Akikkel mindhárom költõnek
volt elég dolga életében. Mert hiszen mindhárman
súlyos, mondhatni, túlsúlyos politikai hatalmakat
és hatalmasokat "nyertek meg" maguknak személyes ellenségükül.
Hiába: nehéz elkülöníteni a szellemi és
az anyagi érdekeket - ha egyszer életre-halálra egymásnak
feszülnek. Hatalmasok meg, amikor hatalmukról van szó,
egyébként sem szoktak ismerni se istent, se költõt.
(A fordító jegyzete.)
BARANYI FERENC
Nosztalgiázás -
ezúttal német költõk
ürügyén
Elõbb debütáltam
mûfordítóként, mint költõként,
hiszen az elsõ komoly irodalmi orgánum, amely mûvet
közölt tõlem, a Nagyvilág volt: bõ négy
évtizeddel ezelõtt Ungaretti-fordításom jelent
meg ott. Akkor már olasz-szakos bölcsészhallgató,
tehát elkötelezett italianista voltam - s ma is az vagyok,
némi frankománsággal is megfertõzve...
Ám mûfordítói
pályafutásomat korábban kezdtem, tizenhárom-tizennégy
éves koromban. Oroszt és németet tanultam az általános
iskolában, s olykor házi feladatként egy-egy rövidebb
verset kellett lefordítanunk. Természetesen prózában.
Én vettem a bátorságot és - vállalva
a stréberség vádját - rímesen (s itt-ott
talán még rémesen) fordítottam le például
Puskin A rab, Lermontov A vitorlás vagy éppenséggel
Heine Loreley címû költeményét.
Tavasszal, amikor
a Várj reám címû kötetet szerkesztettem,
újra megjött a kedvem az orosz versek tolmácsolásához.
Most pedig, hogy a német líra gyöngyszemeibõl
állítok össze egy szerelmes antológiát
a General Press Kiadónak, újra "rávetettem" magam
a német klasszikusokra.
Négy verset
elõlegezek az összeállításból.
Walther von der Vogelweide, valamint Schiller és Heine költeményének
ifjúkoromban lefordított változata már szerepelt
Hétköznapi istenhozzád, illetve Szerelem és háború
címû köteteimben. Sosem voltam velük igazán
megelégedve, ezért most "újracsináltam" mind
a hármat. Goethe versével pedig most próbálkozom
elõször.
Kérem, fogadják
szeretettel az "én németjeimet".
WALTHER VON DER VOGELWEIDE (1170?-1230?)
Mennék már
Mennék már, hát
hagyatkozom:
javam, jószágom kire
hagyjam?
Hogy értsék végakaratom:
elismétlem világosabban.
Örömtelenségem irigyekre
szálljon,
kiket gyakran érni rút
civakodáson -
örököljék végzetem.
Bajom, károm
hazugokra testálom,
lelkem haragját
a tiszta érzés kijátszói
kapják,
a hölgyeké a hû szerelmet
áhító vágy legyen.