MÛHELY
 

KÖPECZI BÉLA

Brenner Domokos két élete

Az 1996-ban megjelent Brenner Domokos, a Rákóczi-szabadságharc és a bujdosás diplomatája és publicistája címû könyvemrõl az egyik kritika megjegyezte, hogy nem tartalmazza az illetõ portréját. Véleményem szerint valakinek a portréját elsõsorban életébõl, cselekedeteibõl és írásaiból lehet megítélni, s mindezeket részletesen leírtam az említett munkában. Ha mégis felmerül a portré hiánya, akkor azt csak egy szempontból lehet megérteni, ha az a kívánság, hogy összefoglalóan írjuk le az illetõ intellektuális és pszichikai vonásait, s ennek következményeit. Ez kétségtelenül megtehetõ, hiszen Brenner esetében nemcsak a valóságos emberrõl van szó, hanem egy elképzelt portréról is. A 16-17. század egyik jeles francia írója Prévost abbé kiadott egy regényt Le monde moral címmel, amelynek egyik hõse a mi abbénk. Így kerül sor most e két élet bemutatására és összehasonlítására.

1.
Ami a valóságos Brenner Domokos életét meghatározza, a kor amelyben él; magyarországi fiatalsága és katonaélete, a franciaországi tanulmányok, a Széchényi Pál kalocsai érsek melletti titkárkodás és a Rákóczi szabadságharcban való diplomáciai és publicisztikai részvétele. Életének kezdetérõl keveset tudunk, az 1712-es francia naturalizációs irat szerint Nezsiderben született feltehetõleg az 1660-as években egy Németországból származó Wanguin vagy Wangen nevû nemesi családból. Apja - már honosítottan - Moson vármegye alispánja volt. Megtanult németül, magyarul és latinul. Az Augsburgi Liga háborújában Habsburg-oldalon katona, állítólag szálláscsináló (maître-quartier). 1696-ban átállt a franciákhoz, és Nantes-ban az oratoriánusoknál tanult. A béke után haza jött és 1703-ban a veszprémi káptalan, illetve a hantai Szent Mihály templom apátja. Széchényi Pál titkáraként részt vesz a kurucokkal folytatott tárgyalásokban, de 1705-ben csatlakozik hozzájuk magával vívén az érsek levelezését.
    Ha életének ezt az idõszakát tekintjük, azt állapíthatjuk meg, hogy Európa több országát, nyelvét és körülményeit ismerte meg. Volt Habsburg-párti, majd a franciákat kedvelte meg, ismét Bécshez csatlakozott, Széchényi titkára lett, hogy azután végleg a kurucokhoz álljon. A változó körülményeket megragadó, jeles intelligenciával rendelkezõ, nyelveket ismerõ és tudománnyal is foglalkozó ember.
    Bercsényi 1705. április 4-én jelzi Rákóczinak, hogy Brenner "historizáló pennájával" kívánja szolgálni a szabadságharcot, és "benefíciumot" remél, amelyben "csendesen írhasson". Ez arra vall, hogy az apát már régebben foglalkozott Magyarország történetével. Olvasta nemcsak a magyar, hanem a külföldi forrásokat is, "historicus" kívánt lenni. Rákóczi elõbb Lõcsén biztosít számára "benefíciumot", majd a szepesi prépostság adminisztrátorának és késõbb prépostnak nevezi ki. Lõcsén ellentétbe kerül az ottani pappal, mert az nem akarja levétetni Pyber László nyitrai vikárius és esztergomi kanonok címerét és nevét a jubileumi diplomáról, s feltenni ehelyett az övét. Bercsényi kifogásolja a fejedelemnek írt levelében ezt az eljárást és Rákóczi is megjegyzi: "Ez alatt is nem árt hatalmaskodásait, mik olyanok volnának meghatároztatni." Igaz, hogy az apátnak védenie kellett a szepesi préposti címet, amelyet a prépostság nem akart elismerni. Eljárása mindenesetre arra utal, hogy hirtelen és agresszív természetû ember volt, aki nem vette tekintetbe a következményeket.
Ebbõl a helyzetbõl származik elsõ kiadott írása, amelyet a Peculiares Principium Hungariae in Ecclesia Dei prerogative címmel jelentetett meg, és amelyben a Biblia, az egyházi jog képviselõi Pázmány egyik 1629-es állásfoglalása alapján azt akarja bebizonyítani, hogy Rákóczinak, mint vezérlõ fejedelemnek joga volt õt prépostnak kinevezni. E tétel igazolására olyan forrásokat is megemlít, mint "Cartesius, Malebranche, Purchot" meg nem határozott írásai, bizonyítva, hogy azokat az oratoriánusoknál olvasta. Ez a nagy apparátus mutatja felkészültségét, érvelésének alaposságát és a szerkezet gondosságát. A több mint száz oldalas munkát magával vitte Rómába is, ahová õt a fejedelem annak ellenére elküldte, hogy a pápa tiltakozott a préposti kinevezés ellen.
    Amikor 1707-ben Rómában megjelenik, védekeznie kell a Vatikán kritikájá-val szemben, de a francia követ támoga-tására a pápa és államtitkára fogadták, s latin és olasz nyelvû emlékiratokban adja elõ a fejedelem kívánságait. Rákó-czi azt remélte, hogy a pápa tudomásul veszi hódolatát, hogy jogosnak ítéli a felkelést, és elismeri õt erdélyi fejedelemnek. A Vatikán azonban szembe találja magát az Itáliát elözönlõ és Nápoly felé haladó császári hadakkal, s a pápa szorongattatásában Bécs mellé áll. Ónod után elítéli a felkelést, és felszólítja a magyar papságot a császár támogatására. Brenner a vatikáni politikáról ezt írja: "A római udvar, mert a politikán kívül más fegyvere nincs, csak akkor fog kedvezõen nyilatkozni [...] ha a császár Itáliában most valóban borzasztó aktívan érvényesülõ hatalmát a francia politika ellensúlyozza."
    Mindenesetre a francia udvar nem kedvezett Brenner küldetésének s bár La Trémoille bíboros kezdetben adott valamelyes támogatást, késõbb az udvar utasítására ezt megszüntette. A követ le is vonja ebbõl a következtetést. Szerinte nyilvános szövetségre van szükség Franciaországgal, mert "ez az egyetlen lehetõség, hogy kötelezzük: jobban segítsen minket a háborúban és törõdjék velünk az általános békekötéskor, hogy ne a mi rovásunkra hadakozzék s aztán itt hagyjon minket kiszolgáltatva a császárnak". Ez a küldetés bizonyítja Brenner diplomáciai készségeit, publicisztikai tevékenységét és koncepcióját olyan következetések levonására, amelyek a szabadságharc általános külpolitikai céljait határozzák meg.
    1709-tõl Lengyelországban mûködik, s itt 1710-ben két akciójára érdemes felfigyelni. Az egyik egy levél, amelyet Talman konstantinápolyi követ nevében hamisít, s amelyben azt állítja, hogy -Törökország a Habsburg-birodalmat fogja megtámadni és nem Oroszországot. A levelet elítéli a bécsi diplomácia, de egy darabig hisz neki a francia külügyi államtitkár, Torcy, és hisznek az orosz diplomaták, akik remélik, hogy elkerülhetik a háborút. A másik jelentõs akciója az Egy lengyel királyi tanácsos levele címû irat, amelyet franciául németül és latinul jelentetett meg, s amely igyekszik összefoglalni a magyar felkelés történetét, hivatkozva nemcsak a magyar, hanem a külföldi forrásokra is. Itt elsõsorban Grotiust idézi A háború és béke jogáról a király és a nemesség hatalom-megosztásáról, Rocolles Histoire de l'Empire címû könyvét a Habsburg-ház törekvéseirõl, Angelini: Historia -della ribellione d'Ungheria alapján szól a Wesselényi-felkelésrõl, s Leclerc Thököly-életrajza alapján ez utóbbi felkelésérõl. Nincs a szabadságharcnak olyan publicistája, aki ilyen széles körû nemzetközi háttérrel védelmezte volna a magyar ügyet a spanyol örökösödési háború végét jelzõ elsõ béketárgyalások alkalmából.
    1711-ben Rákóczi elõbb az utrechti béketárgyalásokra, Versailles-ba küldi. Párisban a Saint-Magloire kolostorban helyezkedik el, de onnan rövidesen eltávozik, mert az ott lakó oratoriánusokat janzenizmussal vádolják, és nem akarja magát kompromittálni. Itt kell szólnunk a oratoriánusokkal való kapcsolatairól. Brenner megismerte Richard Simon Biblia-egzegézisét, Louis Thomassin pozitív teológiáját, foglalkozott jogi és történeti kérdésekkel és mint láttuk, filozófiával is. Bizonyára ismerte a pápa által elítélt Pasquier Quesnel janzenista tételeit, de ezek nem foglalkoztatták. Prévost abbé szerint kapcsolatban állt Pierre-François de La Tour-ral, az oratoriánusok generálisával és feltehetõleg a Párizsban mûködõ Jacques Lelong könyvtárossal. Mint az "erdélyi rendkívüli követ" 1714-ben jelentetett meg Párizsban egy munkát, amelynek címe: Selectae assertiones theologicae, és amelyben a katolikus egyház tételeit védelmezi a protestánsokkal szemben, hivatkozva Szentiványi Márton egyik munkájára is. Feltehetõ, hogy ebbõl a témakörbõl készítette el azt a disszertációt, amelyet Soissons-ban védett meg, Prévost abbé bizonysága szerint. Az említett kiadvány megjelenésére azért volt szükség, mert Rákóczitól és a francia udvartól azt kérte, hogy kapjon valamilyen "beneficiumot". Ez az ügy végigkísérte egész életét, de sem XIV. Lajos, sem az orleáns-i herceg nem volt hajlandó teljesíteni a kérést.
Párizsban azzal foglalkozott, hogy a fejedelmet Franciaországba hívja. Amikor Rákóczi odaérkezett, támogatta kezdeményezéseit. Részt vesz az Hôtel de Transylvanie körül kialakult bonyodalmakban. Segíti a Párizsba jövõ magyarokat, többek között, Bercsényi Miklós fiát.
    Ennek a párizsi tartózkodásnak legjelesebb emléke az 1739-ben Hágában megjelent Histoire des Révolutions de Hongrie, amely Rákóczi Emlékirataival és a Bethlen Miklósnak tulajdonított, de Révérend abbé által írt beszámolóval együtt jelent meg. Brenner a magyar alkotmányt tekintetbe véve írta meg Magyarország történetét. A király és a nemesség közös uralmát állítja elõtérbe és közel áll ahhoz a felfogáshoz, amelyet Rákóczi Politikai végrendeletében a paternális királyságról adott. A szerzõ magyar és külföldi források alapján -bizonyítja a felkelés jogosságát. A történethez csatolja azokat az iratokat, amelyeket Széchényi Pál környezetében ismert meg és kiegészíti a szabadságharcra vonatkozó manifesztumokkal. A munkát 1699-ben fejezi be s a felkeléssel kapcsolatban utal Rákóczi Emlékirataira, amelyeket maga is olvasott. Az Histoire Brenner neve nélkül jelent meg, de a Prévost abbé által szerkesztett Le pour et contre 1740-ben felfedi a szerzõt, s dicséri a Történet "különleges tényeit", a hiteles dokumentumokat, a stílust, amely tele van "erõvel és hévvel". Csodálkozik azon, hogy egy erdélyi ilyen kitûnõen megismerte a francia nyelvet.
    Amikor Rákóczi Törökországba megy, Brenner a francia külpolitika változásai nyomán elbizonytalanodik. -Elõbb a fejedelemnek a párizsi Városházára biztosító kötvényeit az Indiai Társaság részvényeire cseréli ki. Amikor a bankház csõdbe megy, a részvények elvesztik értéküket. Rákóczi a letartóztatását követeli. Brenner feljegyzést készít a fejedelem leveleibõl, amelyben hibáztatja õt megalapozatlan, kapkodó bizonytalan külpolitikájáért. 1721. augusztus 18-án letartóztatják, és szeptember 15-én hal meg, elvágva a torkát.
    Rákóczi ezután írja meg az orleáns-i hercegnének azt a levelet, amelyben elmondja, hogy a követ már 1718-ban megkísérelte az öngyilkosságot, amikor ki akart ugrani az Hôtel de Transylvanie ablakából. Szerinte "elsõsorban az ambíció hajtotta s ezért kérte, hogy egyházi jövedelmet kapjon". Úgy véli, hogy "teljesen emberi a tudománya, minden kegyességet nélkülözött". Hozzáteszi: "Nem voltam meglepetve, amikor hallottam, hogy követte annyi régi pogány filozófus példáját." Ami Brenner vallásosságát illeti, ez a kor vallásos embereinek színvonalán állt, amit bizonyít a szepesi prépostság melletti irata vagy a protestánsokat elítélõ munkája. Rákóczi a maga janzenista vallásossága szempontjából ítél, és ez súlyosbítja vélekedését. Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy valóban "a régi pogány filozófusok példáját" követte-e?
    A valóságos Brenner életének szomorú a vége, és hasonlít egy másik Rákó-czi-diplomata, Klement János Mihály sorsához, akit intrikái miatt 1720. április 18-án a porosz király utasítására Berlinben kivégeztek.
    Minden amit Brennerrõl elmondtunk, azt bizonyítja, hogy értelmes, felkészült, sokoldalú diplomata és publicista volt, aki 1705-tõl 1717-ig Rákóczit hûségesen szolgálta, s aki ezután a politikai változások és saját bizonytalan sorsa miatt szembefordult vele és zavaros pénzbeli ügyletekbe keveredett, amelyek sorsát véglegesen meghatározták.

2.
A Manon Lescaut szerzõje, Prévost abbé ismerte Brennert. Tudta, hogy Rákóczi követe volt, õt jelölte meg szerzõként az Histoire des Révolutions de Hongrie megírásában, és külön is foglalkoztatta öngyilkossága. Ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy maga is bencés apát volt, mint hogy Brenner oratoriánus.
    Feltehetõ, hogy a Le monde moral címû regényét 1740 és 1741 között kezdte írni, az ötödik részt befejezte, az ez után következõkhöz az anyagot gyûjtötte La Motraye Utazásaiból, Leclerc Thököly-életrajzából és saját régebbi mûveibõl. A munka a nyolcadik résszel fejezõdik be, s az 5. és a 6. rész 1761-ben, a 7. és a 8. 1764-ben jelent meg.
    Brenner végnapjait egy magyar nemes meséli el, akit a fejedelem letartóztatása érdekében küld Párizsba és akit egy idõre szintén letartóztatnak. Brennert mint "rendes embert, de hûtlen követet" mutatja be, aki "felelõtlensége vagy tékozlásai miatt" jelentõs összegektõl fosztotta meg a rodostói udvart. Magát az élettörténetet egy orvos adja elõ, aki Brennerrel baráti viszonyban volt és aki letartóztatása idején mesélte azt el neki. Cronstadtban, tehát Brassóban született, jó nevelést kapott és felkészültsége alapján került Rákóczi közelébe. Manifesztumokat írt, és részt vett a béketárgyalásokon. A szatmári béke után eltûnt. Feltehetõleg, mondja Prévost, az oratoriánusoknál járt Franciaországban. Amikor Rákóczi Franciaországba jött, hozzá csatlakozott.
    A háború idején 1708-ban Ödenburgban, vagyis Sopronban megismeri Tekeli János leányát, Alexinát, akit pártfogásába vesz. Õ ekkor már 34 éves és beleszeret a felnövekedett leányba: "az együttérzés, amelyet az érdem tart fenn, s amelyet az ifjúság varázsa és a szépség ostorozott, kiléptették korlátai közül". Mindez azonban nem indítja arra, hogy szerelmét be is vallja. A szatmári béke után a lányt elviszi Havaselvére -nagyapjához, Constantin Brîncoveanuhoz, akinek a katolikussá lett leányát annak idején Tekeli János feleségül vette. Havaselvén a kisasszonyt át akarják téríteni a görögkeleti vallásra, és Brennernek is javasolják az átállást, miniszternek vagy érseknek akarják kinevezni, de õ ezt nem vállalja, és mint a vajda követe akar mûködni. Tekeli kisasszonyt végül erõszakkal akarják rávenni az áttérésre, de Brenner egy magyar remete segítségével kimenti õt. Konstantinápolyba kerülnek, ahol a megmaradt Tekeli vagyont igyekeznek visszaszerezni és ahol végignézik Brîncoveanu és a fiai kínszenvedését. Innen indulnak Franciaországba s Brenner menet közben a katolikus vallást fantaszta módon védõ Tekeli leányt igyekszik a toleranciára tanítani. A leány Nantes mellett egy tanyára kerül, ahol állítólag egy Magyarországon ismert Edinor néven, élvezi a paraszti világot. Brenner még -elmélkedik azon, hogy bevallja-e szerelmét, de végül is szerzetesi fogadalmához lesz hû. Az oratoriánusok megbízásából Bécsbe megy, ahol állítólag szívesen fogadják, majd visszatér és elbúcsúzik Alexinától. Akik kiadták a regényt, különbözõ kiegészítéseket tettek, s többek között 1823-ban La niece de Tekeli címmel újból meg is jelentették.
    A Le monde moral új kiadásának megjelentetõje, Jean Sgard úgy véli, hogy az apát és Tekeli kisasszony "bûnösek", az egyik nem meri szerelmét bevallani, a másik pedig egy olyan képzelet rabja, amit "detectationnak" nevez, s ami eltéríti a valóságos élettõl. Prévost ebben a regényben is a "bizonytalanságot" jelzi, mint hõseit meghatározó tényezõt. Az egyetlen kérdés, melyet vele kapcsolatban is felvet, így hangzik: "Mi voltam én?" s a válasz ezt a nyugtalanságot tükrözi. Ha elfogadjuk Sgard felfogását, akkor "ebben a be nem fejezett és töredékes írásban, ahol a Rembrandt által képviselt látomások Watteau ábrándozásaival váltakoznak", Brenner e regénytípus hõse lesz.
Jegyezzük azonban meg, hogy valóságos emberként ugyancsak a valóságnak megfelelõ történeti környezetben. A valóságos ember maga Brenner, aki Prévost szerint erdélyi születésû, és mint ilyen kerül Rákóczi szolgálatába. A történeti valóság a 18. század eleji Magyarország, Erdély, Havaselve, a Balkán és Törökország. Brenner ismeri ezeket az országokat, elsõsorban persze La Motraye már említett munkája nyomán. A fikció a szerelmi történet: Prévost megteremti Tekeli Jánost, feleségét és leányát, ismerteti a Brîncoveanu-család történetét, és természetesen a platonikus vonzalmat. Nem tudjuk, Prévost abbé hogyan képzelte el a regény befejezését, de nyilván vissza kellett térnie az öngyilkosság kérdéséhez, amely méginkább megerõsítette volna az "élet bizonytalanságának" érzését.
    Valóságos személy és valóságos történelem s egy elképzelt szerelmi elbeszélés találkoznak ebben a pikareszk mûfajt idézõ regényben.

 
 

 

1848-1849
 

RICHARD PRAZÁK*    *A szerzõ - akinek korábban már két tanulmányát közöltük lapunkban - a brünni (Brno) Masaryk Egyetem történészprofesszora, a Cseh Köztársaság volt magyarországi nagykövete. Cikkét magyarul írta.
 
"Nyíltan hirdetik, hogy éljen
Kossuth, vesszen a kormány..."

A magyar forradalom cseh- és morvaországi visszhangja

Az európai forradalmak sorozata 1848-ban már január 12-én a szicíliai Palermóban vette kezdetét, majd Párizsban, Münchenben, Bécsben folytatódott, s végezetül Prágába és Pestre is eljutott. Az úgynevezett Szent Szövetség rendszerének felbomlását követõen, majdnem egész Európában nagyszabású -kísérlet indult az új demokratikus társadalom megalapítására. A Népek Tavasza a Cseh Királyság és a vele területileg egyesített hajdani Morva Õrgrófság lakóiban is felébresztette a társadalmi változások reményét. A cseh- és morvaországi lakosságnak nagy gondot okozott a nemzetiségi kérdés: az ottani németekkel való teljes egyenjogúságot követelték maguknak, természetsze-rûleg a Habsburg Birodalom keretein belül. A cseh képviselõk éppen ezért utasították vissza a német tartományok egyesítésérõl tárgyaló - a szlávok beolvasztását tervezõ - frankfurti össznémet nemzetgyûlésre szóló meghívást, az akkor már neves cseh történész és politikus, František Palack? szavaival érvelve: "Ha az osztrák állam nem volna meg régtõl fogva, Európa, sõt a humanitás érdekében arra kellene törekednünk, hogy megalakuljon."1
    A cseh területeken már a 19. század negyvenes éveiben kifejlõdött az ausztroszláv mozgalom és a prágai forradalom kitörése után ennek a mozgalomnak a képviselõi 1848 júniusára összehívták Prágába az ausztriai szlávok kongresszusát. A kongresszuson kifejezésre jutott az ausztroszláv mozgalom programja; ez a mozgalom arra törekedett, hogy a Habsburg Birodalom az ott élõ németek, szlávok és magyarok föderatív államává alakuljon.
    Ezeknek az elképzeléseknek jegyében a prágai szláv kongresszuson tevékenyen vettek részt a cseh polgári liberálisok is. Gyõzött ez az irányzat, noha a radikális demokrata képviselõk élesen kritizálták, mert az volt a véleményük, hogy a Habsburg-birodalom támogatása egyet jelent az ultrakonzervatív erõk támogatásával. A kongresszus kiáltványában - a nemzetiségi kérdésben mutatkozó ellentétek dacára - az a követelés is szerepelt, hogy a Habsburg Birodalomban élõ szlávok igyekezzenek elsimítani a magyarokkal való ellentéteket. A magyar kormány nem nézte jó szemmel a szlávok kongresszusát. Ezért követeit nem a prágai kongresszusra, hanem Frankfurtba küldte el. Szemere Bertalan belügyminiszter május 21-én ezt közölte Szalay Lászlóval: "Szláv birodalom és magyar státus elsüllyedése együtt jár."2
    A szlávok kongresszusát június 12-én félbeszakította a prágai diákok és polgárok felkelése. Küzdelmüket Windisch-Grätz herceg néhány nap alatt vérbe fojtotta. Ezután a cseh liberális mozgalomnak a politikai életre gyakorolt hatása megnövekedett: õk nem erõvel, hanem tárgyalással akarták rendezni az osztrákokkal való viszonyt.
    Ebben az elsõ szakaszban alig találkozunk a cseh környezetben a magyar forradalom iránt kifejezett rokonszenvvel. A helyzet az októberi bécsi forradalom után változott meg. 1848 végén a morva és a sziléziai lakosság körében már észrevehetõk a magyarok iránti rokonszenv jelei. A népi álláspont még a lojális Moravské noviny (Morva Újság) -címû lapban is feltûnt. December 18-án egy olvasói levélben, egyebeken kívül, ez jelent meg: "Kossuth ellen uszítotok és megfeledkeztek arról, hogy õ a tökéletes szabadság atyja, s egész Ausztriát õ vezette ki Metternich Egyiptomából."3 Ugyanebben az idõszakban egy másik -levelezõ Windisch-Grätzet és Jelacicot a "nép gyilkosai"-nak nevezte.
    1849 elejétõl többé-kevésbé nyílt magyarbarátság érezhetõ a cseh radikális demokrata, de részben a liberális sajtóban is. Kihasználva a cenzúra átszervezésébõl adódó felületes ellenõrzést, a radikális demokrata Noviny lípy slovanské (Szláv Hársfa Újsága) közölte a híres orosz forradalmár, Bakunyin felhívását, amelyben az ausztriai szlávokat a magyarokkal való együttmûködésre szólítja fel, hiszen - úgymond - csak így lehet megnyerni a zsarnokok elleni európai küzdelmet.
    Hasonló szellemben írt a cseh Emanuel Arnold is az Obcanské noviny Polgári Újság) címû lapban. Szerinte eljön az idõ, amikor "a magyarok, szerbek és horvátok megértik, hogy nem magukért, hanem másért ontották vérüket a polgár-háborúban, s míg saját szabadságukért lángolnak, késõbb éppen olyan jó szövetségessé válhatnak, mint amilyen ellenségek most".4 Arnold forradalmi nézetei abban a programban mutatkoztak meg legvilágosabban, amely az osztrák monarchia megszüntetését és egy köztársasági alapokon álló, független cseh állam létrehozását követelte, fõként a magyar forradalom segítségével.
    A radikális demokraták Bécstõl való félelmét igazolta a birodalmi gyûlés feloszlatása és az oktrojált alkotmány bevezetése 1849. március 4-én. Ez utóbbi ahelyett, hogy egyesítette volna a cseh területeket, közigazgatásilag is szétosztotta cseh királyságra, morva õrgrófságra meg alsó- és felsõsziléziai hercegségre, s utána a Habsburg-birodalomba olvasztotta õket. Az új alaptörvény sem a sajtószabadságot, sem a gyülekezési szabadságot nem szavatolta, a választójogot pedig szigorú vagyoni feltételekhez kötötte.
    Mindezek hatására addig nem látott erejû Bécs-ellenes szembenállás bontakozott ki.
    A prágai rendõrigazgató 1849. március 16-án egy bizalmas jelentésében így festette le a prágai helyzetet: "A diákok és az újságárusok igazi republikánusok. Hallatlanul szidják az alkotmányt, a minisztériumot, a fiatal császárt. Teljesen zavartalanul szitkozódnak az utcákon és a vendéglõkben. Nyíltan hirdetik, hogy éljen Kossuth, vesszen a kormány. [...] Elfogtak olyan embereket, akik a Csehországban állomásozó magyar ezredeket hûtlenségre akarták csábítani. [...] A sajtó - a német éppúgy, mint a cseh - támad és uszít."5
    A magyarok iránti rokonszenvnek talán legszebb cseh nyelvû példája Karel Sabina Szomorú elmélkedések címû, 1848. április 13-án a Noviny Lípy Slovanské-ben megjelent cikke: "Csaknem minden ausztriai nemzet élénk megmozdulása után, mely most a kivívott szabadság eredményeként egész évben uralkodott, már csak a magyar az egyetlen, mely egész Európa figyelmét, különösen a mi tekintetünket magára vonja. Minél szomorúbb a mi politikai helyzetünk, mi csehek, és általában a szlávok, annál nagyobb sóvárgással tekintünk a magyarokra, akiknek tartós ellenállásában sokan a jövõ valamelyes reményét vélik megtalálni. [...] Bár csak egy kevés volna bennünk abból az úgynevezett magyar szilajságból, vagyis más szóval: áldozatkészségbõl és buzgóságból! Úgysem tud a cseh mást, csak engedelmesen hallgatni és megint csak hallgatni, ez a legnagyobb erényünk, amelyért agyondicsérnek, és melyért oly rosszul jutalmaznak bennünket. [...] Csak az éleszt bennünk némi reményt, hogy nemzetünk, látva a még nemrég általunk megvetett nép áldozatkészségét és emberfeletti erõfeszítéseit, ismét megtelik büszkeséggel és igyekezettel, mellyel egykor jeleskedett, és a legelészõ nyájból ismét a szabadságért lelkesedõ és áldozatkész nemzet lesz".
    Sabina utolsó mondatában talán arra az összeesküvésre utalt, amely május 12-én felkelést robbantott volna ki. Ennek az összeesküvésnek a tervét a cseh radikális demokraták, szász elvbarátaikkal együtt, dolgozták ki az akkor Drezdában tartózkodó Bakunyinnak a kezdeményezésére. De a rendõrség a tervezett idõpont elõtt két nappal letartóztatta a szervezõket, s emiatt a felkelésre már nem kerülhetett sor.
    A magyarok iránti rokonszenv az oktrojált alkotmány kihirdetése után még a liberális polgárság bizonyos köreiben is visszhangra talált. Egyebek között megfigyelhetjük ezt a liberálisok irányította Sedlské noviny (Parasztújság) cikkeiben. A szerkesztõ, a cseh nemzeti himnusz szövegírója, Josef Kajetán Tyl már az elsõ számokban egy részletes, folytatásos Kossuth-életrajzot közölt, s a napi hírekben is beszámolt magyarbarát megnyilvánulásokról. Egyebek között megemlékezett arról, hogy az Olmütz (Olomouc) környéki parasztok megtagadták a Magyarország ellen vonuló csapatok szállítását. A nép körében pedig az a hír terjedt, hogy Kossuth Lajos Morvaország felszabadítására készül.
    A Brünner Zeitung 1849. május 13-i száma szerint a morva föld legtermékenyebb vidékén, Hanában a nép II. József fiának hiszi Kossuthot (a magyar hagyománnyal ellentétben ezen a vidéken szerették II. Józsefet, mert a parasztság felszabadítóját, az urak megbüntetõjét látták benne), vagy pedig a legendás Jecmínek (Árpácska) király leszármazottjának vélik (Jecmínek a néphagyományban azonosult a nagymorva Svatopluk fejedelemmel).6
    A Kossuth iránti rokonszenv még a Bach-korszakban is élénken élt a morvák között. Ehhez furcsa módon az is hozzájárult, hogy a magyar forradalom vezetõit - személyleírásukat is megadva - az egész birodalomban körözték.
    1851-ben Austerlitzben (Slavkov na Brna) letartóztattak egy útkaparót, mert Kossuth-szakállt viselt - hiába bizonygatta, hogy nem volt köze a magyar forradalomhoz. A rendõri jelentésekbõl azt is tudjuk, hogy ugyanabban az évben Luhacovicében, a híres kelet-morvaországi fürdõhelyen, "a magyar forradalom korifeusainak" arcképével díszített ékszereket és medálokat viseltek a nõk.7
    A cseh közvélemény magyarbarát megnyilvánulásain kívül meg kell említeni azt a tényt is, hogy a szabadságharc katonáinak sorában több cseh s csehországi német tisztet és közlegényt találunk, fõképp a tüzérség kötelékében.
    Tomás Filipovsky a szolnoki csata után érdemrendet kapott, s késõbb az aradi vár tüzérparancsnoka lett. Václav Freudenreich szintén a szolnoki csatában tüntette ki magát, majd a Temesvárt ostromló csapatok tüzérparancsnokává nevezték ki. A prágai születésû Antonín Chládek, honvéd tüzér hadnagy, a komáromi vár védelmében halálos sebet kapott. A kalandos életû forradalmár, Josef Vevera utászhadnagyot a temesvári csatában Bem tábornok vezérkari õrnaggyá nevezte ki. Világos után golyó általi halálra ítélték, majd az ítéletet tizenhat évi sáncmunkára változtatták. Zikmund Berchtold grófot, a morvaországi Buchlov urát a szabadságharc után szintén halálra ítélték, majd az ítéletet enyhítették: az életfogytiglani házi õrizetet a saját várában kellett letöltenie.
    De volt egy másik eset is. Július Hruby õrnagy halálos ítéletét Temesváron 1849. október 5-én, egy nappal az aradi vértanúk kivégzése elõtt, végrehajtották.
    Így a magyar forradalomnak egy cseh vértanúja is volt.8
    Az új forradalmi közigazgatásban is dolgoztak csehek. A kultuszminisztérium szolgálatában állott a Brünn (Brno) környékérõl származó, s a debreceni kollégiumban nevelkedett Josef Roztomily; a nevét Dicsõfi Józsefre változtatta, s Eötvös József miniszter utasítására 1848-ban beutazta Nyugat-Európát, hogy tanulmányozza a korszerû iskolarendszereket.
    Mindezek után nem hagyhatjuk említés nélkül a szabadságharc leverése utáni önkényuralom cseh hivatalnokainak kérdését sem. A magyar közvéleményben a császári hivatalrendszer egyet jelentett a csehekkel. Ez az általánosítás azonban mindenképpen túlzás. Igaz ugyan, hogy a tisztviselõi kar, a "Bach-huszárok" számottevõ része Cseh- és Morvaországban született, de korántsem csak csehekbõl állt, hanem csehországi németekbõl is. Egyébként még a "Bach-huszárok" között is voltak rokonszenvezõk.
    Hogy csak egy nevet említsünk meg, ilyen volt Josef Nemec, a jeles cseh írónõ, Bozena Nemcová férje. Balassagyarmaton finánckodott, de 1854 nyarán elbocsátották, mert negyvennyolcas röpiratokat és piros-fehér-zöld szalaggal díszített Kossuth-portrét találtak nála.9
 

JEGYZETEK

1. Ld. Palacky, F., Gedenkblätter, Prag 1874, 152. old. Palacky a frankfurti kongresszuson való részvételének elutasítását legjobban Koralka, J., Palacky a Frankfurt 1840-1860: husitské bádání a politické praxe (Palacky és Frankfurt 1840-1860: a huszitizmus kutatása és politikai gyakorlat) magyarázza meg. Husitsky tábor 6-7 (1983-1984), 294-317. o.
2. Ld. Prazák, R. és kol., Dejiny Mad'arska (Magyarország története), Brno, 1993, 178. o.
3. Vö. Prazák, R., Kossuth Lajos. A magyar forradalom és szabadságharc cseh tükörben, Budapest, 1998, 16. o.
4. Ld. Arnold, E., Válka uhersrká (Magyarországi háború), Obcanské noviny, 1849. január 9.
5. Ld. Prazák, R., Az 1848-1849 magyar forradalom és szabadságharc cseh- és morvaországi visszhangja, Élet és Irodalom 1982, 29. sz., 662. o.
6. Vö. Prazák, R., (3. sz. jegyzet), 17. o.
7. Uo., 18. o.
8. Uo., 17. o.
9. Uo. 17. o.