Március tizenöt árnyékában

Merre zúgnak tajtékjai Tiszának, Dunának,
Isten szülte földben néma utakon járnak.

Hullámzik a Föld hatalmas tengere: Európa,
a népek tavaszával kezdõdött száznegyvenhat éve,
Palermótól indulva Bécsen át fáklyák ragyogtak,
s véres zászlók rojtjai lengték árva gyermekeinek,
hogy a szabadság elvirul tiszavirág-röptében.
Térdre lökve zengi a béke Haynau tort ülõ öklét.
Ó, Világos! Reád dobtak sok ezer zászlót és kardot;
lenni mássá, mint szenvedõ hazafi: MAGYAR,
ki bír remélni, kinek reménye bírvágyba bukott.

Zúg az ár, tajtékzik a nép, ércet rí a hon,
az anya még él, de gyermekei már rég halottak.
Szép fiaid kínhalált leltek a sebzett csatatéren,
s fájón domborulnak a hold fényében erjedõ húsok.
Az esti szellõ muzsikája a jajduló hajnalt kergeti,
elõre lép az idõ, a kipusztult vidéken vérfolt hever.
Az elrabolt eszméket vasra verték, ám a kín szabad,
szörnyû látvány leng a bitón, egy röpke gondolat,
tízmillió fejen pallosjog szorong, fertõ az állam.

Koldusok tanyája, marékba köpött vérbél- rigmus
a Himnusz, Isten halott, a vezérürü búsan kínra dõl.
Az akarat virágain mézrabló darazsak pöffeszkednek,
hogy a tc. sátrából napfényre csalják a sötétet,
kupáikban egy lelketlen szolganép végnapjai lebegnek,
mint az ingyenkonyhák leveseibe fulladt legyek.
Minden olyan, mint valaha, jövõt birtokol, színe
gyorsan változik, de semmije sincs Árpád hõs magvának.
Hiába már Pákozd, csupán temetitek szent apáitokat.

Magasba dobott vértanúhalállal korbácsol az idõ,
elrepül a végzet alkonyának kietlen függönyén.
A bús suhogás bresciai hiénája megszenteli prédáját,
rímekbe szedett ereje a csermelyek habjain szalad.
Magasztos a bér, hol hazád van, ott vért izzadsz,
lehetne jajduló fohászod a lánc, de csupán intõ
nyílzápor verését küldené roggyant testedre az ég.
Talán a büszke álomban a múlt feltámadása jõ,
s a béke csöndjét visszahozza a drága éjjel.
 
 

A néma óra örökké zöldellõ koszorú marad,
ha õseink varázslatos násza hullik majd reánk.
Kívánj játékos tavaszt és jégvirágos fagyhalált
a legördülõ könnycseppeid márciusi szikláin!
A Parlament megperzselt tõkéje bûnfürtöket érlel,
s nem tehet mást az ember, nagy szüretet csaphat.
Az árván hagyott föld epedve várja a parasztot,
hogy a legnagyobbak között legyen a Nemzet,
s ürülékszagú zubbonyát rablók közé vesse.

Évszázados hírnév integet az ömlengõ világ felé,
kivont kardja vérbe fagyva remeg a rozsdás fogason,
a hüvely fojtó mocsarában egy õsi nép hever.
Gyûlöljük már a könnyfakasztó égi csókokat,
az ártatlan szûz jányok hajnalbáj bilincseit;
istentelenségünk legyen ezerszer kopjafával áldott,
mert honunk porában hervad az ifjú remény.
A szabadság megvakult az õsz pitvarában,
nagyképûen ölni akar, bár sírni kész.

Hányszor lesz még a fürge szó kopott sírhalom,
hányszor lövik még ki ülepünk alól a tett deres lovát?
Végy hát erõt rajtunk, te szenny, te drága vérbaj,
hogy a Megváltó lehessünk hosszú idõkre!
Feledéssé váltunk, elveszítettük hitünket,
Európa lepcses szája Védasszonyunkat gyalázza.
Öregedõ nyár szeszélyes szívek, nyugodt szerelem,
az ünnep egy rohanás, jövendõt szül az ittas múlt,
melyet gyászmenet követ, tort ül a vén világ.

Szidalmat kaptunk ezen az undorító sárgolyón,
volt gyertyaszentelõ nemulass bolondulásig,
a túlsó parton bús siralom simult magzatjainkhoz.
Pompázik körülöttünk a holtvágányra futott kultúra,
mely a magyarnak félmúlt álma lett téli hónapokban.
A gyötrõ gondok dalos honfoglalása véget ért,
de visszatérhetnek még a besenyõk és a bolgárok,
akkor Isten mostohái leszünk addig, míg új rétséget
nem lelünk... quod differtur, non aufertur.

Ismét oltárban fénylenek majd szent királyaink,
gyönge ifjúságuk az eladott szerelem ágából fakad,
s minden csók rózsabokrot ültet az ég hamujába.
Te szép tavasz! elmúlt virágzásod fényes diadala,
lehullott szilfid termetednek szemérmes hajnala.
A gyászruhás lomha tölgyek vad csoportban jönnek,
jönnek felénk a sírkertekbõl, lángoló szívvel.
Árpád vére kering a rongyos piros betûk körül;
felgyújtja a naptár az örök tûz lángjait.

Keserû a vágy, mint a nem múló kutyaharapás,
a halandó testek földi torlaszát csalán növi be.
Bánat sétál a kígyózó Duna mentén, s verset ír.
Verset ír, hol egykoron fülemülék daloltak.
Magányban ül az örök sors, a vihar elült,
a forró álmokat keggyel tölti meg a lemenõ nap,
hogy föltámassza, s a gyalázattól lemossa a századot.
Gyermeket nevel csatára, Mátyás izmaivá gyúrja azt,
de megérzi a halál balzsamát, mint eb a vesztét.

Zsenge éltét a magyarnak bûn üldözte,
látomások országa, utcáin kápolnakövek,
leomlott várból döngölt fájdalom ordít.
Hûvös, mint a jelen ócska színészi csókja,
mely rávigyorodik a vénség gõgjével az imára.
Dünnyögi az átok ínséges hadát, óg-móg a bukás,
a termõföldbe vetett forradalom gyomjait tépi
az Ég haragjának véres kezével veretett nemzet.
Tömény rágalom szült bús Magyarországot.
 

Budapest apoteózisa

Red-letter day

"Te szánsz, nagyúr? Ó, a magyar se gondol
már oly sokat velünk, ha a zsebe
tele van - hisz a természet a szegényt
maga arra szánta, hogy szülessen, éljen,
dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és -
meghaljon. Úgy van, úgy!"

Szépen utánam, egyre messzebb,
büszkébben és furcsa sírással derûsen,
egyre messzebb, hol játszadoznak a zászlók,
hol sárkányszárnyon viharzanak el a lobogók.
Emberi testbõl jön a dög, nagyokat lépdel,
a mulandóság gyermekeként szívja el glóriánkat.
Kihunyt a mécses, az arcon örömteli a pofon,
ha rühes gebéinket a férgeknek cipeljük;
amiért vagyunk - vagyok húsomból eszme,
hisz' a halál a legnagyobb komédiás.

Svihák mágnások, felcserek, bankárok
és ügyvédbojtárok, bortól mámoros nábobok,
ólmot öntöttetek süket füleink sötétjébe,
hogy ne halljuk a sámándob égi hatalmát.
Keserves adóinkból, orcáink iszapjából
élitek a bacchanáliát. - Csak titeket vár
a rítus, mely nem más, mint nagy tõgyû
prostituált; értetek él a gyönge hím is,
a kontinens robusztus csontjain sok
kenguru szaladgál, és sírva vigad a hant
Pest-Budán, a Gesta Hungarorum parazsán.

A heretõrõl nyíló ibolyás arszlánok,
kik üres divatot ûznek a büszke vérbõl,
nyomorult ruháikból kinézik az Egri nõket.
Hetyke babona rettegi tõled a tavaszt,
nyugodt szépség tárja ki ajkas otthonát,
Szegháti Lóri királynõi díszben forog,
a szalon álomporral szövi át Grimm-meséd,
míg a víg falak közt egyetlen méla arc
kéri számon a bottal sétáló haza sorsát,
a zongorán vak fiú kalimpál füst-kottákból.

Nincs menekvés, nincs Isten, se cél,
a szegénység karja szolgaláncot ér,
a pénz hamis csörgése elnyûtte a Hitelt.
Elmarad a bûnbocsánat, félve olvas a vak,
bambino lett a Hétszünyû Kapanyányimonyók.
A Honderû múlt heti maradékát hozza a reggel,
s keresed a Hímzõ utcát, de mindhiába...
Te nem vagy, csak jelened van: gyöngeség,
álarcod mögött zizegve bõg az embrió-légy,
virraszt a magyarfajta, koslat a kéjre.
Parasztember szûz leánya az Ipoly moziba tér.

Az Óra-villa nem ketyeg, leélte századát,
a von Bach-muzsikát IFOR-nóta váltja,
a Kölber-ház nem maradt A helység kalapácsa.
Az ólomûvérmezõn görcsbe sápad a feltámadás,
tort ülünk Az élet fája körül, verdes a magány;
az édenfa-szeplõs, tizenkét csillagos lobogó,
lesz zsellér-nyomorúságunk szóvirág-sztéléje.
Robotjegyet kapunk a Noé-bárka oltár-ligetén
a szivacszsebes márciusi ifjak fattyaitól.
Most azt mondom: hogy ez immatura mors.
 
 

NAGY LAURA

A tukán

Mint egy tukán
ülök a ketrecemben
néha reménykedem
ez a repülõ
talán hazavisz
de nem
nem nekem klíma ez
és ez sajnos látszik.
Pedig nem akarom.
Ugyanígy mosolyt
festek a csõrömre
évszázadok óta,
valami kesernyés vigyor,
ami látszik
Bekuporodom a sarokba.
Nicsak, ott ül egy túzok magába'...
Tollak nõttek ki a fejembõl.
 

A tintahal

Óceánban cirkálok
Tintahal
éjjel van és
nem tudom
tõlem fekete
vagy magától a víz
Rejtõzködöm vagy elrejtesz
zavarosban halásszunk
vagy ne legyen víz
Ha nincs válasz, elsüllyedek.
 

Autós küldözés
a sznob sturovó vonalon

"Többé már nem tart alom
Számomra a forma egy"
 (SÓTUA 4:22)

megint a lantas vádértem
a lúdas is én majd háromszor
visszajúdás fiszvajúdás
agyarszámról keszegszavak
majorminor ébren durmol
svarcaufvejsz törj kannát
teás lemélyre kínjain pecsét
agyagozással törvénytelen
szép rekedés a legszokásbban
ki turha marabb kihamarad
mégiscsak egy nagynagy
kúrnak szemben szájbana
telepi ablakkos éjszaka
bevilágít ja
megint a vagyányos szûz
a práter az oszkár
ez a pap ír
tejben föltmûvel
fejbetölt fõvel
ittas árkánykodások
tépõs gyerek hején erek
dagad a rántás
kifut az edény
légybarátom mintavíz
elmenedzsel ház a ló
téglaváz a nyúlon túlnyúlón
merlin fölötte szék
körötte kenyere kabát
tárgyal a cserkút kétdekás
reggel íztõl írtóz vírtóz
nincs vaj a tar tóztat
tóztotis megmaradis
rimekel már
megint az akácos õz
mézszájú kedvesét sikantós
fékek aftal puffok
félrerettentema kormány
egész életterem rámértem
egész életteren rámérten
visszacsattahogy a felni
föl kéne már
megint besült zughattyú
sír rá sort
huzatlan bovdentlen
félten gej félcsap fatál nyér
megint eljön egy kár értem
 

A téma az utcán lever

(TV 3. 1999. 06. 29.)

Mit gondol a kamat- és ingat
lanadó bevezetésérõl?
Én bízom ebben a
kormányban
bízom a szakér
telmükben
ha be akarják vezetni
biztos be is kell

egyébként nem ér
tek hozzá

filológus
vagyok
 

JOSEPH ZOBEL

Lágia, életre-halálra*   *Lágia, laghia: Martinique szigetén a feketék tánccal kombinált birkózása.

Egy férfi ugrott a körbe. A fáklyák a fejek felé emelkedtek, a fényudvar kitágult. A férfi táncolni kezdett a kör közepén. Mindenki meglepetten kiáltott fel:
    -Gertal!
    A tömeg sûrûn tolongott ott, a sötétben. A döbbenet a dobot is elérte: ugrott egyet, mint botló ló, ki lépést vált. A férfi felegyenesedett, lábait megfeszítette. Nagyot nyújtózott, csupasz karjaival, csupasz karjai minden izmával a levegõt kavarta. Még a nadrágját sem tûrte föl - mezítelen lába rajta taposott a hajtókán; széles bõrövét ugyanis csak amúgy lazára hurkolta, s barna-cserzett bõre kikandikált hátul, a derék táján, a bõröv és a nadrág anyaga között.
    Magas volt, keze-lába izmos. Legszívesebben az ég négy sarkára feszítetted volna, csak lásd, egész pontosan lásd, mekkora hatalmas is így az egész ember.
    -Gertal!
    S a körbenállók között fölcsattant a férfiak teli nevetése, amikor látták - most tényleg mutatnak nekik valamit. Egyikük felkiáltott:
    -És én még azt hittem, Gertal betelt az élet gyönyöreivel! Hisz' régóta nem látta már senki!
    -Amikor olyan nagybeteg lett, akkor döntött úgy, hadd csinálják csak a fiatalok!
    Gertálnak bizonyára nagy erõfeszítésbe tellett, ne érezze ott, a kör közepén a többiek döbbent csodálkozását. Majd hagyta, hadd vigye a zene; arcára széles mosoly ült, s körös-körül mindent az õ vidámsága izzított.
    Partnert kívánt, lassú-lejtõ lépésekkel járta körbe közönségét. Egész teste ritmusra ringott.
    Itt is, ott is fel-felnevettek. Senki fia nem mert kiállni vele - szerénységbõl, mert nem bízott magában, mert félt.
    Gertal visszaállt a kör közepébe. Összeszorította fogait, de közben azért mosolygott. S e mosolyban ott ragyogott a körben világító fáklyák fénye - szájában megannyi csillagként csillogott. Szeme lágyan-fényesen mosolygott. Minden mozdulatában szerelem és vidámság.
    Úgy negyvenkét éves lehetett, s az élet csapásai ellenére szép férfi maradt.
    De tényleg senki, aki megmérkõzne vele? Ezek itt mindnyájan túl fiatalok, túl öregek, vagy csak bizonytalankodnak? Õ pedig csak táncol, táncol szerelmében, örömében. Belehagyatkozik a tam-tam dalába - s az motorként hajtja. Lába-keze csak a tam-tamot figyeli. A dob pumpálja vérét mezítelen törzsében, vastag ajkaiban, lélegzõ-táguló orrlikaiban, kemény homlokában, lángoló szemében. És e hatalmas, élettõl duzzadó, erõs test minden mozdulata ezt kiáltja: "Néger jó, néger szerelem, nézd, milyen nagy e néger szív!"
    S szökken a dal, vére dala - szövege vére szavai, teste csak nekik engedelmeskedik.
    És már dalol, minden hang dalol, ott, a tétova fényben, dalol a sötétségben. Érzed, hátrál az éj, nagyon-nagyon hátrál, s tárulkozik a dalnak.

Angele en chouval bois
Bas chimise li ka voltiger
(Angele est sur un des chevaux de bois
Voyez ses jupons qui voltigent -
- Angéla ül a falovon
Nézzétek, alsószoknyái libbennek a szélben)

Hirtelen történt, nem lehetett jól kivenni, mi az: lökdösõdés, valami nekiment a hangoknak, mint mikor szélroham fújja el a gyertyalángot - kioltotta õket.
    A tömegbõl egy férfi ugrott elõ, be, a kör közepébe. A fáklyatartó kezek a magasba emelkedtek. A férfi - szinte négykézlábra ereszkedve - Gertal felé kúszik. Csak koszfoltos, rövid munkanadrágja van rajta- B-re mint patakban pergõ homok színe, a Bertálénál árnyalattal világosabb. Látni feszülõ izmai játékát.
    Meglepett-izgatott kiáltás csattan most, súlyosan. Feljebb a fáklyák fényével! Mindenki lehajol, hogy jobban lássa. Erõteljes, vad a férfi mozgása.
    Gertal lépést odébb ugrik. Egész teste tárulkozik, csípõje megremeg.
    A hangok közben felizzanak. A másik behajlított lábaira ereszkedik, keze a térdén, nyaka agresszíven feszül.
    Nehézkesen mozdult, villámgyorsan pattant föl, s Gertálra rontott. Combjánál érte el, átkulcsolta térdét, két karjával szilárdan szorította. Lábujjai keményen vájódtak a földbe, feneke megfeszült.
    Gertal, kit meglepett a támadás, teljes súlyával ellenfelére vetette magát; az próbált ellenállni: két óriás-karjával - mondanád, szörnyek ölelésére való eszköz - derékon ragadta.
    A tömeg kiabál, pereg a dob A fiatalabb most enged, s Gertal karjai is lazulnak. A másik felegyenesedik, nagyot lélegzik. Gertal pedig visszamegy táncolni.
    - Valere! - kiáltoznak az emberek.
    Igen, Valere az: fiatal, nagyon fiatal még; álla amolyan akaratos, szemöldöke vastag-sûrû. S bár arca grimaszba rándul, ajkai képtelenek a legkisebb gonoszság kifejezésére, és szemei is legfeljebb csak annyi keménységet kölcsönöznek arcának, amennyi elég mérge kimutatására.
Gertal meg csak tovább táncolja vére diktálta táncát, s mosolyog, mint a vad, ki picinyeit harcra tanítja.
    Valere lassan állt egyik lábáról a másikra, mintha bizonyos akarna lenni magában, oly erõsen odacövekelt, semmi ki nem tépheti a földbõl. Õ nem õrködik a muzsikával - õ parancsol a vérének: õ - verekedni akar!
    Gertal mozdulatai lassulnak, egyre szûkebb-szorosabb köröket táncol, mostmár odafigyel; a dob is úgy szól, figyelnie kell. S a hangok énekelnek, sima-víz-tükrözõdésben énekelnek. És mosolyognak, s talán észre sem veszik - súlyos lett a dal!

Damisé hooo
hé-hó...

Valere mozdulatai harcot, kíméletlen harcot követelnek: rajta, gyerünk ölre, ragadj meg, vágj a földhöz, hadd roppanjon-törjön a kulcscsont, a borda, hadd fröccsenjen a vér!
    Megint odavilágítanak a fáklyákkal. Valere szeme még vadabbul villan. Gertal most könnyedén, lazán táncol. Odaáll Valere elé: szélesre-kitárt karjai mintha ezt mondanák: "Ne, ne! Csak szeress, és örülj! Hallgasd, hogy dalol az éj..."
    A dob pedig követi Gertal mozdulatait, követi szavait, tompán-finoman, a simogató lég szabályozza így a szív dobogását.
    A két férfi méregeti egymást.
    Valere-t remegõ reszketés fogja el, rázza a vállát. Lába alig mozdul. Szeme vadul villan, nem enged. Gertal is áll - lassul a dob, borzong a teste. Keze lágyan jelzi: "Ne, ne!..."
    Valere gúnyos-kihívó fintora. Pereg, õrülten pereg a dob - jobbról balra toppan a lába. Elõreugrik - a kíméletlen halál fenyegetõ tánca ez. Kezeivel borzalmast játszik: amazt fojtogatja, szemét tépi, heréit morzsolja.
    Kiáltások törnek föl, s ijedt-rémült reszketéssel csöndesülnek. S már buzdítják Valeret, bõszítik Gertált.
    Gertal akar szólni. Valere kiabálna, szitkozódna, dühe tetõfokára hág. Csak verekednének már!
A tömeg már egy ideje, hogy elcsöndesedett - várja, mi fog történni. A dob szava még súlyosabbá vált, még tisztábbá.
    S ekkor hirtelen - mindenki megértette. Gertal rájött: Valere tudja, mirõl beszél a dob; Valere is rájött: Gertal már érti, milyen düh, milyen harag dolgozik-feszül benne.
    Gertal elérzékenyült, tánca most ezt mondja: "Szomorú vagyok, ne beszélj, Angelináról!"
    - Angelina!... Angelina!... - dobogja a dob.
    S csak õk ketten hallják, mint mondja a dob: "Angelina"; nem, most nem a dobos tenyere s hüvelykujja veri a ritmust a dob feszített-bõr membránján.
    Valere a vérszomjas gyõztes tekintetével dacol Gertállal. Gertal viszont egyre gyöngédebben viszonozza e pillantást. Valere azonban kíméletlen kegyetlenséggel vet vissza minden csodálatot és együttérzést - amit õ táncol most, az a gyûlölet és a halál tánca!
    Gertal fülében ott zúgnak a szitkok, a szemrehányások, amiket Valere nem mer a szemébe vágni: "Aljas! Aljas vagy! Ismerted Angelinát, s mégis hagytad, hadd higgyem, nincs apám; higgyem, senki nem tudja, ki az apám! Egyfolytában, ahányszor csak együtt voltunk, együtt ittunk és együtt ettünk, együtt szenvedtünk és együtt táncoltunk, mindig, mindig, minden áldott nap..."
    Most Gertal helyett szól a dob, szól Valere-hez: "Annyira szerettem volna már elmondani neked! Az ördögbe is, miért nem tudtam rászánni magam, miért? Most már késõ?"
    S csak táncolnak, csak kerülgetik egymást. Néhányan már türelmetlenkednek a tömegben: ez nem lágia, a lágiát nem így csinálják: táncolnak, karjukkal így csinálnak, lábukkal meg úgy, azután - ütnek, mindegyik azon van, a másikat egy sarokrúgással a földhöz vágja, vagy derékon ragadja, fölemelje, aztán meg...
    -Ez lágia?
    -Dehát miért nem kapja már el Gertált?
    -Miért nem támad már Valere?
    -Lágia, életre-halálra!
    S a tömeg is üvölti: "Lágia, életre-halálra!" Körös-körül mindenfelõl ezt válaszolja a rémült visszhang.
    Gertal összefonta karjait a mellén, teste reszket, mint aki tûz alá vett páncéloson áll. Már elfogadta: "Lágia, életre-halálra! Legyen! Ragadd meg a két lábam, egyetlen mozdulattal, és ránts le! Törd össze a derekam, tekerd ki a nyakam! Lágia életre-halálra, Valere!"
    Valere mozdulatlanságában a tigris lendülete, a gnút üldözõ oroszlán ugrása, a sárga kígyó harapása, a vízesés robajló ereje... Minden - halált hozó lendület, ugrás, szökkenés!
A tömeg tolong, hogy jobban lásson. A küzdõtér egyre szûkül. Senki nem mukkan, senki nem dalol. A dob egyhangúan dobban, a dobos nyaka megfeszül, állkapcsait összeszorítja - mintha csak a mellébõl szakadnának a hangok.
    A két férfi most szemtõl szemben áll egymással. A föld is remeg erejüktõl, pedig lábuk szinte moccanástalan. Arcuk már-már összeér, érzik egymás lehelletét: "Érzem rajtad a cukornád-vágót" - mondja az egyik, s a másik: "Én meg rajtad az állatokkal játszadozó gyermeket."
A dobosnak már csak azt a két, jól kivehetõ hangot kellett volna leütnie, ami a harc kezdetét jelzi... De mi van a dobbal?
    - Ilyen még nem volt! - méltatlankodik valaki. - Ki dobol?
    A dob elhallgatott. Morajlik a tömeg. S ekkor aszott öregember, haja fehér, közeledik a táncolókhoz.
    Edmond! Õ az! S a másik, aki az imént méltatlankodott, így szól hozzá: - Mér' csinálod ezt a hülyeséget? Hisz tudod, nem kezdhetik, amíg a támadást jelzõ dupla dobpergést nem hallják!
    Edmond azonban nem szól. Pillantását - bár egy füstölgõ fáklya miatt sûrûn kellett pislognia - Gertálra és Valere-ra szegzi; Gertálra, aki döbbent-mereven áll ott, s Valere-ra, aki nagyokat fújtat.
    A tiltakozók azonban egyre vehemensebbek:
    -Mintha meg akarná ríkatni a dobot!
    A tömeg üvölt:
    -Ilyet még nem láttam! Így gúnyt ûzni a világból!...
    És káromkodnak, és szitkozódnak:
    -Hisz' Valere úgyse ütötte volna meg Gertált! - így Edmond.
    -És te azt hiszed, Gertal viszont... Akárhogyis, neked csak dobolnod kellett volna, ahogy szokás!
    -De Gertal sem...
    Mint üvegcserepek vagy bádoglemezdarabkák, úgy záporoznak felé a sértések, gúnyos megjegyzések: "Seggfej!" - kiáltoznak.
    Edmond dühbe jön, dadog, s mint a pofon, úgy csattan Valere arcán a kérdése:
    -Tudod te, ki neked Gertal?
    -Nagyon is jól tudom!
    S a remegõ ajkak képtelenek többet szólni.
    -Na, lássátok! - veti oda Edmond.
    Gertal nézi Valere-t. S mintha forogva forognának a fények, az emberek meg eltûnnének egy üres térben.
    Most közelebb jönnek a fáklyák, tolonganak. Valere dühödten takarja el karjaival arcát: zokog. S e mélybõl-törõ zokogásba belereszket-remeg válla, mi az izzadságban és a fáklyák fényében még súlyosabbnak tûnik.
     És sírna, legszívesebben sírna Gertal is...

KUN TIBOR FORDÍTÁSA
 

Kétszáz éve született Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837), az orosz irodalom géniusza s elsõ egyetemes nagyságú és hatású költõje, aki elbeszélõként és drámaíróként is halhatatlant alkotott. Mellesleg - amit kevesen tudnak - mi, magyarok büszkék lehetünk arra, hogy - a lengyel és a német után - a magyar a harmadik nyelv, amelyre verset fordítottak tõle, méghozzá 1824-ben, tehát még életében. Jaksics Gergely ültette át s közölte "A rab" címû költeményét.

BARANYI FERENC

Puskin és az opera

"Mint a vízkeresõ vesszõ, úgy járt õ az orosz élet s emlékezet fölött, s mialatt az orosz irodalomhoz egyre új tartományokat csatolt, mûveivel s terveivel arra is utasítást adott, hol mi lesz még található" - írta Németh László Puskinról, s ennél pontosabbat mi sem mondhatunk. Az orosz irodalom különféle útjai benne futnak össze - és tõle ágaznak szét.
    Mindazonáltal nem csupán a literatúrára hatott megtermékenyítõen, hanem a zenére is. Magam is meglepõdtem azon, hogy mintegy másfél évszázad alatt huszonkét figyelemre méltó orosz opera készült puskini "alapanyagból". És ebben a balettek (pl. Didelot: A kaukázusi fogoly, Scholtz: Ruszlán és Ludmilla, Aszafjev: A bahcsiszeráji szök-kút stb.) még nem is szerepelnek, csakis és kizárólag az operák, azazhogy Dargomizsszkijnak egy balettoperája is. Számos esetben nem csupán az alapanyagot szolgáltatta Puskin, hanem magát a librettót is, hiszen nem egy opera szövegkönyvét az õ soraiból állította össze maga a zeneszerzõ vagy segítõtársa. Példaként elég talán csak Dargomizsszkij A sellõ és A kõvendég, Csajkovszkij Anyegin, Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieri, valamint Rahmanyinov A fösvény lovag címû operáját említenem. Ezekben az esetekben maga Puskin volt a "librettista". Nem csoda, hogy sokszor direktben használták a sorait a komponisták, hiszen ama hangzásra is gyönyörû sorokból már eleve kihallható volt valamiféle zene. Csak fel kellett erõsíteni.
    Hadd soroljam fel a jelentõs Puskin-operákat, a zeneszerzõk születési évének kronológiája szerint. Volt, aki többször is merített a nagy költõ életmûvének tiszta forrásából. És volt mûve Puskinnak, nem is egy, amelyre ketten is "szemet vetettek". Tehát íme a lista!
    Glinka: Ruszlán és Ludmilla; Dargomizsszkij: Bacchus ünnepe, A sellõ, A kõvendég; Kjui: A kaukázusi fogoly, Dinom-dánom pestis idején, A kapitány lánya; Muszorgszkij: Borisz Godunov; Napravnik: Dubrovszkij; Csajkovszkij: Anyegin, Mazeppa (a Poltava alapján), A pikk dáma; Rimszkij-Korszakov: Mozart és Salieri, Mese Szaltán cárról, Az aranykakas; Rahmanyinov: Aljeko (a Cigányok alapján), A fösvény lovag; Sztravinszkij: Mavra (a Kolomnai házikó alapján); Prokofjev: Dinom-dánom pestis idején (ifjúkori zsenge); Sosztakovics: Cigányok (töredék), Mese a pópáról meg Baldáról, a szolgájáról (egy film kísérõzenéjébõl utólag összeállítva); végül Dzerzsinszkij: Hóvihar.
    Szerkesztésemben pillanatokon belül megjelenik az Eötvös József Könyvkiadó gondozásában az a gyûjtemény, amely a huszonkét opera alapanyagául szolgáló húsz Puskin-mûvet tartalmazza. Vegyes mûfajú antológiáról van szó, hiszen Puskin poémáit, drámai költeményeit és elbeszéléseit egyaránt "használták" a zeneszerzõk. A túlságosan hosszú mûveknek (Ruszlán és Ludmilla, Jevgenyij Anyegin, Dubrovszkij, A kapitány lánya) csak "keresztmetszetével" szolgálunk, a többit a maga teljességében adjuk közre, a Puskin-mûvek - és nem a belõlük készült operák - keletkezési sorrendjét követvén. A Jevgenyij Anyegin részleteit öt fordító (Bérczy Károly, Mészöly Gedeon, Áprily Lajos, Vas István és Galgóczy Árpád) magyarításában közöljük, dicsekedve demonstrálván, hogy mennyire gazdagok vagyunk - és voltunk mindig is - Puskinhoz méltó tolmácsokban.
    Az egyes Puskin-mûvek után közlöm az adatait annak az operának, amely az illetõ mû alapján vagy felhasználásával készült.
    Az opera mûfajának elkötelezett híve így ünnepli Alekszandr Szergejevics Puskint, a világirodalom óriását, aki most tölti be kétszázadik életévét.
    Mert igenis él, hiába lõtte le 1837 januárjában D'Anthes-Heckeren.
 

Bacchus ünnepe

Honnét e féktelen, e víg gyõzelmi lárma?
Kit csábít és hova a kártya meg a dob?
Miért az arcok ragyogása
s a rusztikus dalok?
Kiérdemelte köreinkben
a szabadság a friss babért.
Imé, eljött a délceg isten! -
kiáltja boldogan a bolydult utcanép.
Imé Bacchus, ki sose vénül,
India békés hõse õ!
Életöröm! A reszketõ
húr véled telve zengni készül
himnuszt annak, ki oly dicsõ!

Evan, evoé! Ejnye, hol hát
boroskupám? S a koszorúk?
Thyrsust is hozzatok, ti szolgák -
most békés harcosok viselnek boldog háborút!
Imhol Bacchus, mindenki látja,
kezében thyrsusát viszi,
aranylón hullnak homlokára
a szõlõfürtök tincsei.
Ömlik a bor. Morc tigriseknek
fogatán fut Bacchus tovább,
körötte Éroszok lebegnek
s hódolva zengik himnuszát.
Emitt faun- s szatírcsoport, a
szarvuk borostyánnal bevont,
ahogy a néptömeg sodorja:
valamennyi aképp tolong
a vágtató fogat nyomán, míg
sokak szájában ott a pánsíp,
mások korsót visznek tova,
van, ki megbotlik: serlegébõl
szõnyegre ömlik rõt bora...
(Ha így jársz, senki sem segél föl -
jussod baráti hahota!)
Látom a díszes menetet,
hallom pergését víg doboknak,
nimfák és szilvánok dobognak,
vad körtáncban örvénylenek,
viszik Silenust, aki meg se
moccan. Bor habja hull a gyepre,
szirmok szóródnak szerteszét,
és hozzák thyrsus-vesszejét
a vénnek, béke zálogául,
zafír-fedõs aranykupák
jelentik az erõs, vidám úr:
Bacchus csodás ajándokát.

De már a messzeség se néma:
bacchánsnõk mezítelenül
özönlenek a part felé s a
hajuk vállukon szétterül.
Az ujjaik között gyors dobverõk forognak,
a rettentõ zsivajt visszhangozza az ûr.
Bûvöl varázslata a fürge táncosoknak,
amint járják a réteken,
ifjak tömege sorakozgat
köréjük lelkesen.

Fiatal lányok énekelnek,
dalaiktól a szív elernyed,
majd fellobog benne a vér,
keblük hullámzik epekedve,
szemükben eltökélt sóvárgás gerjedelme
sugallja: csak a percnek élj!
Elõbb félénken, tétovázva
fejezi ki a szív riadt
érzéseit a lányok tánca,
aztán mindenkit elragad
a kéj arcátlan orgiája.

S mezõkön, dombokon a népség szétszalad,
sokan thyrsussal integetve
ujjonganak - és erdõk rengetegje
visszhangozza a hangjukat:
Evan, evoé! Ejnye, hol hát
boroskupám? S a koszorúk?
Thyrsust is hozzatok, ti szolgák -
most békés harcosok viselnek boldog háborút!

Barátaim, a feledés szép
napján ne bánkódjunk tovább,
Bacchus, a múzsák és a szépség
ünnepe van - igyunk tehát!
Evan, evoé! Ejnye, hol hát
boroskupám? S a koszorúk?
Thyrsust is hozzatok, ti szolgák -
most békés harcosok viselnek boldog háborút!

                                             1818
             BARANYI FERENC FORDÍTÁSA

Operaváltozata
Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij (1813-1869): "Bacchus ünnepe"
Lírai balettopera 1 felvonásban. Szövegét Puskin költeménye nyomán a zeneszerzõ írta. Készült 1845 és 1848 között.
 

MÉRLEG
 

SZEPES ERIKA

Ezredvégi menekülések, II.
Az ókor - alteregók és sorstársak

2. Kemsei István: Levelek Pontusba - a sorstárs (folytatás)

"Országos volt a pusztulásban..."

A magyar költészet mindig akkor emelkedett a legmagasabb csúcsokra, amikor a költõ saját sorsán keresztül egész népének sorsát élte át. A maga sorsa felett kesergõ Ovidius modern lehetett az individuum kibontakozásának korában, az egyéni élet és az egyéniség kiépítésének társadalomtörténeti fázisában - a mai költõ akkor igazán korszerû, ha önnön magányát a közös elmagányosodás részének tekinti, s ha önnön nyomorúságát csak a közösség életének minõségi javulásával együtt tartja lehetségesnek.
    Kemsei - minden látszólagos lemondó gesztusa és beletörõdõ cinizmusa ellenére - az a lázadó költõ, aki egyáltalán nem tud megalkudni sem magánéleti, de fõként nem közéleti kérdésekben. A cinizmus maszkját is azért ölti magára, hogy annál élesebben fogalmazhassa meg azt, ami - természetesen látszólag - nem érdekli. Az álarcos megszólalás egy másik fajtáját alakítja ki akkor, amikor fiktív dialógusba keveredik egy barátjával. Ez a dialógus A harmadik levéltöredék-ben folyik, az ókori hangulatból már teljesen kizökkenve és kizökkentve a telefon argó nevének említésével ("mondta barátom a múlt este a távrecsegõn"), s a fiktív barát egy l'art pour l'art költészet, a társadalmi kérdésekkel nem törõdõ poésie pure mûvelésére bíztatja. A Kemsei bensõjébõl tanácsokat osztogató egyik vitafél álláspontja nagyon is ismerõs: "... nem kell végre törõdnöm a törpe [...] napi dolgokkal, csak a versnek / élek ezentúl, csak költõként, oda sem / nézek másra, felõlem történhet meg akármi, / úgysem az én dolgom igazítani azt, / mit más elrontott, rosszul gondolt haza-ügyben, / vagy kutyafuttában törvénykezve köpött / egy felsõbbrendût az egészre: az emberi sorsra, / önzsebe mélységét mérve csupán egyedül / ... mert mit neki ország, és / mit neki egy kultúra, amit jól megkalapált itt / egy nemzet..." Az egoista, introvertált és ezekhez a fennkölt pszichológiai karakterekhez egyáltalán nem illõ anyagiassággal megáldott vitapartner - a Kemseiben megszólaló egyik lehetséges nézõpont - olyan ellenfelet kap, aki mindenen felülemelkedve, napi gondokon túltekintve, mintegy magasztos éteriségben fogalmazza meg az általa követendõnek tartott modus vivendi-t, a szotikusoktól eltanult ataraxiát, a semmitõl nyugalmából ki nem rendíthetõ kedély megtartását - a Kemseiben megfogalmazódó másik lehetséges álláspontot: "Más idejû létet, más vélekedést: a türelmet / kell gyakorolni, nem azt nézni örökké, hogy / mit fecserészik sok henye képviselõ az adónkért, / szót hogy csépelhet, mindenünknek hogyan árt, / mélyebben van a lényeg: hogy tehetünk-e a percig, / míg az Aranykor ránk zúdul, még valamit, / hogy ne találjon védtelenül jólét, sem igazság, / boldogság, a derû: felkészültebben / kell élnünk, pincékbe leköltöznünk, beszereznünk / védekezõeszközt: gyors patkányt, papagájt, / megsiratófolyadékot, ostorozó keveréket, / bûnbánó sérvet, tetvek lanyha hadát: / tisztának kell lennünk, megtértnek lehetõleg..."
    A Kemseiben egymással harcoló két nézet közül mintha ez utóbbi volna rokonszenvesebb a költõnek: az Aranykor várása és addig a túlélési technikák kidolgozása, mert ehhez a véleményhez kéri Ovidius helyeslését: "Jól mondom, Naso? Cáfolj meg, ha nem így van, egyébként..." Ez a halott partnerrel való összekacsintás, ez az irodalmi fricska mutatja, hogy Kemsei ismét játszik, méghozzá fájdalmasan játszik, hiszen Ovidiustól nem várhat egyetértõ bólintást, nem is kéri tõle, csak a lehetetlenség elõidézésének eszköze ez: egyik modus vivendi sem jó, sem a jelennel nem törõdõ, a felhõkakukvárba visszahúzódó elit attitûdje, sem a jelennel megalkuvó, csak a jövõben reménykedõ messiásvárás nem lehet a költõ számára járható út.

A régi dal vagy a dal halála

Kétszeres váratlan fordulatot - az irodalomelméleti szaknyelvben a következési várhatóságtól való eltérést - hoz A negyedik levéltöredék: egy "gyanakvó férfi lenézõn" szemrehányást tesz a költõnek egyrészt a költemények megmunkálatlansága, mûvészietlensége miatt - nincs bennük rím, ritmus, dallam -, s a vers ezen kritériumainak felsorolásával Kemsei egyértelmûvé teszi, hogy most nem Ovidius mûvészetét kritizálják, hanem a mai, modern verset, hiszen ott az árulkodó szó benne: a rím, amellyel az ókori idõmértékes versek nem éltek; másrészt felrója a versek kizárólagosan panaszkodó, síró jellegét, "vad zeneszóra ropogó vígságunk hova tûnt?" - foglalja egybe a ritmus és a jókedv hiányát. S költõi kérdése után: "Csak rossz történik mindig az emberrel?" - amire a költõi kérdés természetének megfelelõen azt várná: nem, dehogy, nem ez a válasz jön, hanem egy olyan hasonlítás, amelybõl kiderül: igenis ma csak rossz történik, mert "bezzeg..." A gyerekkorunktól utálatosan ismerõs, másokkal hátrányunkra összehasonlító "bezzeg" itt most két, idõben egymástól távoli (majd látjuk, mennyire távoli) világot szembesít: "Régi idõkben bezzeg dalra fakadt, aki költött, / nem szégyellte magát, telt érzéseinek / áradatát: éreztek régen még a hülyék is..." Tehát régen volt az érzelemtõl telt, megmunkált dal, míg: "...ma mi van? Kopogós, tördelt próza rögén / botlik a vers, és nincs aki szeresse, idézze..." Ma tehát formátlan, csúnya a vers, nem méltó a szeretetre, nem is szeretik. Eddig a formai kifogás.
    Súlyosabb a tartalmi, a világnélküliség vádja, ami magyarázza a vers formátlanságát is: érzelemtelen, világnélküli költészet nem is szólalhatna meg szép formákban. A mai világnélküliség "bezzeg"-gel bevezetett ellentéte, a korábbi világ sem volt maradéktalanul szép, ám ennél mégis különb - itt esik egybe Kemsei világképe a Gyimesi Lászlóéval: mindketten egy rosszabb maiból vágynak vissza egy kevésbé rossz régibe. Kemsei nosztalgiáját is átszínezik a múlt fájó emlékei, de azért mégis "...volt régi világ, nem sírnám sose azt / vissza, de volt dacos, lázas szellem csakazértis, / volt könyv és színház, volt cenzor dögivel / mellesleg, de nem álcázgatta magát olajággal, / nem kárálta: szabad vagy, ha elég pénzed gyûlt, és megveszed árán... tiltott, tûrt, de leginkább / járt a maga ösvényén, azt kitaposva megélt. / Régi idõkben..." A régi idõ a "volt régi világ" kezdetû idézettõl bármikor lehetett, pontosítani csak az idézet végén akarja Kemsei: "tiltott, tûrt". Ez ismerõs, ez az Aczél-féle kultúrpolitika híres-hírhedett három T-jébõl a két negatívabb elõjelû: a pozitív "támogatott" elmaradása jelzi, hogy a költõnek ebben nemigen volt része. A "régi idõk" tehát behatároltatott, és nem Ovidius idejével azonosíttatott. A forma oldaláról a "rím" szó, a tartalom oldaláról a "támogatott, tûrt" kategóriák tanúsítják, hogy a mában járunk, de a régi idõk a történelmi tegnapot jelentik. Az elsõ következési váratlanság tehát az, hogy a Horatius-mottóval indított levél a mottótól és az Ovidiushoz címzéstõl teljesen elemelve már csak a mába helyezi a levelezésbeli történést.
    A második eltérés a következési várhatóságtól ennek az ellentéte: látszólag visszatér az ókorba, az ókori Ovidiushoz beszél, õt próbálja lebeszélni a Rómába való hazatérésrõl. "Meghalsz, míg hazatérnél" - kezdi megrendítõen, és sorolja mindazokat az okokat, amelyek életveszélyt jelentenek. "Árt a bizonytalan élet, / tétova tántorgás, gyatra, iránytalan út / mélyén bujdokló nosztalgia, sok hamis álom, / útbaesõ csárdán részegülés [...] és hova mennél, mondd, mindezen át: az ígért / földre talán? Hallgatni ilyen szavakat, zavaros, dúlt / elmék ábrándos, zagyva beszédét? Mert / mindig jobb, ami elmúlt, és nem változik annyit, / jobb a hazugságok rendszere, mint a való, / jobb füllenteni újdonságot régi igénnyel, / erre kívánnál, s épp most hazatérni, Ovid?" A versnek ez a második váratlansága árulkodó jellegénél fogva szívszorító. Az ókori Ovidiust a mai Magyarország állapotainak Rómára vetítésével akarja szándékától eltéríteni a költõ - a régi Róma a mi világunk sajátosságait viselve mindennél riasztóbb képét festi meg. Ovidius ne akarjon visszatérni a civilizációt és a mûveltséget jelképezõ Urbsba - Kemsei se akarjon visszatérni - hova is? Egy olyan világba, egy olyan magyar Urbsba, amelyrõl így ír: "Itt minden más, mint vártuk, mi lehetne belõle? / Jobb a sivár maradás, hidd el, jót akarok." S mit jelent a maradás? "A magány minden napfénynél /szinte kiválóbb: errõl szólnak mái idõk új / éneklõi nekünk furcsa, rekedtes dalt / korhadtabb útszéli akácon ülve makogva..." Ha Ovidius a geták földjén marad, számára ez a jobb megoldás. Kemsei Magyarországról Magyarországra menekülhetne csak, ehelyett választja a magányt, a furcsa, rekedtes, megmunkálatlan dalt, az egyetlent, ami ehhez a magányhoz illik, s ahhoz a Magyarországhoz, amelynek alpári voltára egy becsempészett idézettel utal, a szubkulturába tartozó és éppen ezáltal népszerû mûdal sorával: "Akácos út, ha végigmegyek rajta..." A régi, a közösségért szóló dal helyett a magányban rekedt hangok törnek elõ, s eltorzul bennük még az álnépies- álközösségi nóta szövege is: a rekedt dalok a korhadt útszéli akácon kuporgó hajléktalanok szájából szólnak, makognak.

Idõjáték, helyszínjáték

Ovidius Pontusból Rómába vágyik. Kemsei Budapestrõl Sehova vágyik. Kemsei elvágyódása a barbárságból azonos Ovidius barbárságból való elvágyódásával. Kemsei szerint Róma olyan, mint a mai Budapest. Ovidius tehát ne vágyakozzék Rómába. Az ókori barbár Tomi tulajdonképpen jó hely. Magyarországon (sõt Európában, sõt az egész világon) ma nincsen jó hely. Ovidiusnak van hol maradnia - a barbárságban maradnia jobb, mint a mai Budapest (vagy bármely más metropolisz) mintájára elképzelt Rómába visszamennie. Ovidiusnak jobb volt az ókorban, mint ma Kemseinek itthon. A mûvelt Róma bûvöletében szépen megmunkált dalok születtek. A minden szépségét és jóságát vesztett világban ma csak torz mûvészet születik. Ezek Kemsei szillogizmusai, szinte matematikai képletbe foglalható állításai. De ezekbõl a matematikai egyenletekbõl a költészetben irizáló játék születik. Bár az egyenletek állításai igazak, ezek az egyenletek meg is fordíthatók. Ha Kemsei Ovidiusnak érzi magát önnönmagába számûzetve, a vele azonosított Ovidius is Kemsei módra tud gondolkodni. Miután A hatodik levéltöredék-re kitisztultak ezek az állítások, innentõl az idõ- és térjátékok pazar villódzása kezdõdik. De ebben a játékban egyre inkább elhomályosodik a valódi Ovidius képe és helyzete; személye egyre inkább csak egy hasonlat hasonlítójának szerepét tölti be, amely hasonlatban a hasonlított szerepe fontosabb a hasonlítóénál, azaz Kemseié fontosabb Ovidiusénál. Kísérjük figyelemmel a folyamatot.
A hatodik-ban már Kemsei is hasonlatként kezeli a kettõs képet, s ezt elõször teszi, eddig csak az azonosulás volt tettenérhetõ.
    Hasonlata azonban itt is összetett: a költõ idegenként "vétlen idõutazóként" császkál idegen földön (elsõ hasonlat), s hogy hasonlatát magyarázza, megteremt egy másik hasonlatot: úgy mászkál õ idegenként, mint egy idõutazó, amiként Ovidius mászkálna Rómában, mint egy Rómában idegen. De a kettõsképbõl a Kemsei-idõutazó idegen kép válik a fontosabbá, az Ovidius-hasonlat csak felvillan, hogy átadja helyét egy másik hasonlatsornak, amelyben a mai Budapest képeivel festi le az ókori Rómát a már régóta távollévõ és ezért a római változásokat követni nem tudó Ovidius elõtt. "Pénzváltó, togaüzlet, / bóvlitenyészet kél, régi borozdáknak, / jó feredõknek, társalgó beülõknek, ücsöngõ / parkoknak nyoma sincs... rosszkedvûn araszol / fal mellett, súnyt fejjel a polgár, húzva a gondját, / és rettegve a bûnt, este ki sem mozdul..."
    Lehet-e ezekben a képekben nem Budapestet látni? S lehet-e meg nem érteni, hogy Kemsei Róma hanyatlását a ma látottak alapján tudja elképzelni, akarja láttatni? A továbbiak még egyértelmûbbek: "... látszólag gyorsan változik itt az / élet, szemre se rossz, mondják, s olyan piacos: / hemzseg a pénz, vastag bankokat barna legények / váltanak át bármely sarkon, kaphatsz lányt / tõlük, amennyit akarsz, fiadat meg lopni kiképzik, / és lányodra se lesz gondod, rá ha vigyáz / tarfejû férfi kutyával... korszerû vagy, ha közönyt mímelgetsz, vagy erõt, / mert az erõ, az mostan az isten, erõs fogazattal, / vastag izommal, meg bamba tekintettel..." És az egyértelmû Budapest-kép után visszatér az idõjáték és a Pontus-toposz váratlan megfordítása: "... gyakran nézem a távolban kékellõ, barbár hegyeket [itt válik megint Rómává a helyszín], rád gondolok innen: / mennyire jobb neked ott". A Kemsei által ismert világok közül a barbár Pontus vált a lehetséges világok legjobbjává.

Kemsei látlelete a Rómát és Pontust egyesítõ magyar Metropoliszról

A kötetet 1998-ban írta Kemsei. Akkor még leírhatta A nyolcadik-ban, a második szakasz kezdõsoraként: "Újfent megbolydult a világ, s nem háború tépi..." - ma, amikor ezeket a sorokat írom, 1999 májusának végén, már ez sem igaz. A látlelet a világegészrõl bennünk ennek a mostani háborúnak a víziójával egészül ki, s ezzel együtt érvényes Kemsei látlelete: "Újfent megbolydult a világ, s nem háború tépi, / éhínség, dögvész, semmi szokott dolgok, / mikhez, tudva szabályaikat, még jól igazodhatsz, / egyszerûen hullott, dõlt elemekre, ahogy / korhadt fának a törzse szokott végül belemúlni / lassacskán a talaj összetevõi közé... / S most fordítva pörög, tehetetlen minden idõnk, mint / tébolyodott, kergült toronyóra, butább / korszakokat megidézve..." Az elromlott életben egyre gyakrabban ránk törõ betegségeket nem Ovidiusnak sorolja a költõ, hiszen nem is ismerte mindet, hanem mindazon kortársainak, akik vele együtt veszélyeztetettek vagyunk: "lompos rák sorvaszt és infarktus emészt..." Csupán egyetlen visszakacsintást vet az ókori költõ felé, amikor a sors fölötti elmélkedéséhez hozott hasonlatokat az antik mitikus staffázsból meríti: a változás állandóságának gondolata így szól a maga egyszerû megállapításával: "így tesz az ember, mert nincs más választás: utcát nevez és szobrot dönt: váltja a rendszert, / másra kereszteli jó õseit és szüleit, / máshoz imádkozik, és naivan csak várja a jobbat..."
    A szövegen belüli kiemelést maga Kemsei végzi, ezzel híva fel a figyelmet a kötet elsõ pontosító datálására: a rendszerváltás utáni világról ír. És következik a Kemsei által oly kedvelt stilisztikai fogás, a váratlanság. Miután így "leleplezi" magát és a kort, amelyben mûve születik, azonnal visszatér az ókorba: a mitikus staffázsból említi Zeuszt, Juppitert, Herculest mint alakváltoztatásra és véleményváltoztatásra hajlamos, rugalmas isteneket, akik éppen e rugalmasságuk segítségével tarthatták oly soká hatalmukat. S velük szemben - meg a mi világunk uraival szemben - ki máshoz fordulhatna segítségért, mint a következetes hitével az olümposziakkal szembeszegülõ (és szembeszegülése miatt életfogytiglan - s mint halhatatlan isten: örökkétartóan - büntetésre ítélt) Prométheuszhoz. Játék a lehetetlennel: Prométheuszról mint emberi lényrõl kérdez: "Nagy kérdés: vajon él-e Prométheusz?" S tudván a mitologikus világkép elmúlása után már mindenki által tudott tényt, miszerint sosem is élt, folytatja az elmélkedést a titánról: "Õ a megoldás." Értsd: nincs megoldás. De Kemsei kedélyesen, a lehetetlenség biztos tudatában és az ezáltal biztosított teljes felelõtlenség birtokában tovább cseveg az immáron csupán a mitikus staffázs kellékeként kezelt Ovidiussal: "Hallani róla feléd? Kellene egynéhány / áldozat értünk, kései bûnösökért. Bemutatnád?" A kedélyeskedõ csevegésbõl maró szarkazmus válik az idézett két sorban. A nincs megoldás kemény felismerése után a kétezer éve halott Ovidius mutathatná be a sosemlétezett mitikus hõst. Az irodalmi játék egyre komorabbá válik.
    Tisztán áll a kép: a túlélés lehetõségét nem a civilizált Rómában, se nem a barbár Tomiban kellene keresni, hanem a mindkettõ hátrányait egyesítõ Budapesten. Lehetõség azonban nincs a láthatáron. A mi sorsunkról mondja Kemsei: "Mindig mások döntenek arról, mit tehetünk, vagy / mennyi esélyünk van mást cselekedni..." S egy pillanatra még felvillan A negyedik levéltöredék "régi idõk dalnokainak" lázadása, dacos akarata: "döntsünk másképp, mint mások akarhatnák..." (A kilencedik...), de a következõkben olyan helyzetjelentést kapunk saját korunkról, amelyben már semmi antik staffázs, semmi irodalmi allúzió nincsen, csak annak a felismerése, hogy történelmet élünk, ami önmagában sem vigasztaló, hát még ennek a történelemnek a jellemzésével: "Távlatokat nézvést mégis történelem ez, mit / átélünk: együtt van minden hozzá: / vér, a mocsok, küzdés, hatalmak harca, nyomorgás / mások okán, fölösen, víg helyi öldöklés, / újrafel-osztás, mind, mit elõretudón bogarászhatsz / régi korok polcon romló könyveibõl. / Ismert képek ezek, csak a technika változik évrõl / évre, szöveg korról korra a számító / pusztítást magyarázni, vadult eszmék kavarognak, / felmentõ seregek feldúlják a határt, / gyarmati hõsnek emelnek szobrot, s únva ledöntik, / újra szöveg hallik, megváltó duma szól, / majd kezdõdik mindez elõlrõl..."
S a szomorú summázat újra megszólítja a sorstárs ókori költõt: "Így fogy a század utolsó éveivel, Naso, nálunk, / [...] Úgy számûzheti néha magát, hogy csak ki se mozdul, / s bízvást senki lehet mind, aki megszületett [...] némán horpad a sírja, kiszolgált csontja enyészhet / bátran, nyomtalanul, névtelenül porlón / szétfoszló malacok, macskák, s más dög közelében..." Hiába az Ovidiusnak szóló megszólítás: ez a hangvétel, ez a végtelenül lecsupaszított valóság a mi életünk képe és Kemsei vele hozzánk szól, húszadik századi, sõt század- és ezredvégi hangon, aminek rokona Spiró Csirkefej-e éppúgy, mint Ladányi Mihály legkeserûbb verseinek világa. (A tizedik...)
    Az otthon, kimozdulás nélkül történõ számûzetés - egyrészt a kívülrõl jövõ kirekesztés a bunkó új emberek világából, másrészt a belsõ, önkéntes számûzetés - totálisan valósul meg ebben az apokaliptikusan pusztító Urbsban. A haza közösségének elvesztésével s a külsõ, magát civilizációnak kikiáltó barbárság betörésével együtt jár az anyanyelv elvesztése is, s ez, a hivatásához anyanyelvét használó költõ egyik legnagyobb fájdalma. "Legjobb otthon veszteni nyelvet, számüzetés sem / szükséges hozzá, sem zsarnoki hivatal... / Szép, új élet, büszke jövendõ már elegendõ, / s vált a szokás: másképp ejted a szót, ha betérsz / régtõl ismert kocsmahelyekre... / Ekképp vész a szabadság: nyelved lopja alattom / szándék, sanda csalás [...] Miért emiatt elutazni? [...] Nem szükség getaföldre kimenned, / [...] élhetsz, mint régen, csak más gondolatok, / másik igények kedve szerint, anyanyelvtelenítve..." Költõi bravúr: az anyanyelv elvesztése felett kesergõ költõ még egyszer megmutatja, mire képes az anyanyelv, ilyen nyelvi játékra, szójátékra: anyanyelvtelenítve...
    Ezen az egyetlen, ám igen sarkalatos ponton Róma felülkerekedik a mai Budapesten. Róma megõrizte nyelvét, ezért a kiútkeresés feletti töprengés közben Kemsein úrrá lesz a Róma-nosztalgia és a teljes azonosulás a róma költõvel: "Én távoli szép Rómát gondolnám / vágyam céljául ki magamnak: lenne hazám bár / messze, de van mégis nyelvét õrzõ nép, / [...] Jobb, ha cserélünk..." (A tizenegyedik...)

És mégis... Róma

A magyar költészetben van egy olyan gondolat, amelyet József Attila Hazám-jából kiemelt sorkezdettel így szoktunk jellemezni: "És mégis"-morál, a mindennek ellenére való hazafiság, a közösségért vívott harc vállalása. Ezért várnánk, hogy a honi állapotokat katasztrofálisnak lefestõ Kemsei egy "És mégis-sel hitet tesz a haza mellett. Ehelyett - ismét a Kemseinél már ismerõs következési várhatóság ellentétével - Kemsei "És mégis" Rómába kezd visszavágyni, vagy néha inkább Pontusba, a távoli, barbár, de erkölcsileg tisztább vidékre.
    Ezért hát, hogy honi álapotainkról egyre újabb és újabb rémlátomásokat adva, vissza-visszatér a 20. századból az ókorba, holott a kötet elsõ felében az ókort rántotta bele a mi korunkba, az újkori jelenségekkel magyarázván utólag a régmúltakat. A tizenkettedik... a költészet kérdésein keresztül járja be ezt az oda-vissza utat: Kemsei saját ars poetica-jával kezdi ezt a levelet. "... A korszerûség sem szédít, / sem múló divatok rabja nem óhajtok / lenni továbbá, s félre ne érts: a siker sem csábít: / színház pódiumán leszbikusok tömegét elbódítani rosszabb rímeim örvén szintúgy / visszataszít..." S ennek az ars poeticá-nak az értelmében veti Ovidius szemére, hogy minden kísérlete a császári kegy elnyerésére fölösleges volt, hiába próbálta "jólfésülni a verset", a mûvészetében eleve benne levõ, Augustustól idegen elemet nem tudta legyõzni. S bár ma "Másképpen mûködnek a dolgok", ma "Más bajok óvnak / kósza civilt attól, hogy behatolhasson / bugyruk legmélyére, vakon kitalálja a módját / boldogulásának, végezetül végét / érve miként süllyedjen léte alá majd újból [...] csak a vesztesek égõ csontja, / tört koponyája ragyog még valamely barlang / alján, égtetejû hegy csúcsán fönn aszalódva...", mindez lényegesen rosszabb, mint ami Ovidiussal történt, akihez barátilag így szól: "Elgondolkoztál ezeken, jó pontusi pajtás?" - és ebben a megszólításban már benne rejlik, hogy ez az Ovidius Kemsei másik Énje, nem az elõd, hanem az elõd érveivel vitatkozó, belsõ, másik Én, akivel a dialógust folytató elsõ Én ezt közli: "Én mégis: // legfõképp irigyellek, mert volt veszteni érdem, / látszatra csak legalább..."
Még a bûnhõdéssel végzõdõ, vesztes lázadás is kívánatosabb Kemseinek, mint az észrevétlenség, a semmibevétel, a kirekesztettség a figyelemre méltó kevesek körébõl. És még a számûzetés is kívánatosabb abban a tudatban, hogy közben "kivirágzik / orsrzágod, szabadon él a szerencsésebb". Az ország felvirágzásának tudatában az egyéni lét keserve - egy közösségért élõ költõ számára - elhanyagolható. Kemsei is beérné ezzel a változattal. Ám miközben Kemsei bensõ számûzetésének magányát élvezi - gúnyosan mondja: "Szép a szabadság" -, az ország állapota nemhogy javulna, de egyre súlyosbodik. Csak az akarnok, ostoba, hízelgõ, durva, erõszakos emberek sorsa fordult jobbra, és nem az országé, a többségé: a népé. Magányba vetettsége helyett inkább választaná az ókori Róma által leigázott etruszk sorsát, "kin sem erõszak / nem fog, sem hatalom nem igéz többé, / él szándéka szerint, végképp úgy rendezi sorsát, / meg ne zavarhassák eszmék, hõbörödött / agyszülemények, szónoki furmány: új divatoknak / zsarnoki mocska elõl bújdokló menekült..." "Én inkább lennék" - mondja az etruszk sorssal megvilágított történelmi parabola, ahelyett hogy ezt mondaná: "És mégis"... vállalom és értékesebbnek tartom a magyar költõ sorsát. Nem vállalja az "És mégis"-morált ebben a magyarságáról és az ország népérõl megfeledkezõ, nyelvi romlásban élõ Bábelben. "És mégis" a dekadenciájában is értékeket alkotni és adni kész Róma a nosztalgia tárgya, meg az egészséges lelket adó Pontus.
    Tisztázva magában ezt az önmagával folytatott dialógusokban megvitatott kérdést, már egyenesen szembe is kerül Ovidiusszal, aki elégedetlen azzal a pontusi élettel, amelybe most már Kemsei fenntartás nélkül vágyik. "Torzonborz fickókról írsz, akik érckelevézzel / járják zord getaföld jégbefagyott útját: / »Hangjuk nyers, arcuk darabos, mint vad katonáé; / hajba, szakállba a kéz errefelé sose nyír«, s szádra panasz, tolladra a sírás, meglepetés is / félve tolul, polgár, kényes római úr... / Mondod, hogy barbár, aki ólszagot áraszt, bûzlik, / meg nem tud Cicerót, és téged se citál" - veti szemére az ókori költõnek elkényeztetettségét, luxushoz szokott kifinomultságát (az idézetben kiemelt részt magától Ovidiustól veszi át Kemsei). Ezzel szemben a ránk törõ barbárok sokkal ártalmasabbak, gonoszabbak - õk a mi belsõ barbáraink, akiktõl nem várhatni az elpuhult civilizáció bukása utáni megújulást, amint azt az újgörög költõ rezignáltan bölcs versében írta a régi Róma hanyatlásáról: "S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk? / Õk mégiscsak megoldás voltak valahogy..." (Konsztantinosz Kavafisz). Megoldás voltak az ókori Rómára, de számunkra nem, éppen belsõ barbár mivoltuknál fogva: az lesz belsõ barbárrá, aki a nehéz körülmények közé került országát és népét igyekszik - saját jólétének megteremtése közben és érdekében - lealacsonyítani, egyes intézkedéseivel olykor elpusztítani is. Tehát jönnek a mi barbáraink, Kemsei szerint imigyen: "Lassúdan jön a barbár, lassan foszlik az arcról / minden féltve viselt emberi forma, vonás, / tiltakozol még ellene, ágálsz, s botlik a nyelved, / öklöd összeszorul, gondolatod zavaros..." S ha már itt vannak: "Itt vannak. Gonoszabb barbárok az isteri parton / elképzelni se tudsz visszataszítóbbat, / zsarnokiabbat ezeknél, s nem menekülhet elõlük / senki, reménytelenül kell élnünk Ister / táján..." S a költõi kérdés: "Pontusban neked így kell?" S még mielõtt a költõi kérdésre a kétezer éve porladó Ovidius válaszolhatna, gyorsan folytatja, hiszen azért költõi a kérdés, hogy ne jöhessen rá válasz: "S mennyi hazugság, hogy jobb kor, meg mifenék, / hogy majd megtisztítani jönnek mostra kifáradt / eszméket... Rosszul tudta a balga görög: / mégse megoldás..." (A balga görög a néhány évtizede még bölcsnek tartott Kavafisz.) (A tizennegyedik...)

A magánlét rozzant ólja és közös Aranykorunk

A magányába visszahúzódni vágyó, belsõ emigrációba vonuló Kemsei idõnként beszél magánéletének gondjairól is: halálfélelemrõl ("szívünk tájékán egy csavarás és kész... / Vagy feldõlni lilult arccal... vagy lassan enyészni... / Vénkort itt ki remél?" / szerelemvágyról és a szerelmi bûnbeesésrõl ("Jó pusztámba talán még ki se érhetnék, / már utolérne a baj: szépkeblû nimfa ölében / lelném kárhoza-tom..."), de szemlátomást nem ez izgatja szívét, foglalkoztatja elméjét, amint beszélni kezd róla, azonnal beszüremkedik az igazi téma: "rozzant ól a magánlét, gyönge falakkal, / átsüt rajta a kor bûneivel..." - Kemsei meggyõzõdése, hogy nincsen magánéletünk a közöstõl elkülönítetten. A közösrõl pedig, maró szarkazmussal, Aranykorként beszél, mert ilyennek hazudják közéletünk irányítói, és ilyennek hazudta minden ókori zsarnok is a maga uralmának idejét. De ebben az Aranykorban mi sem önként élünk, hanem belekényszerítve, s ezzel az Aranykor-névvel illetett jelenünket összegzésként így jellemzi: "Szép az Aranykor, amelyben élni mi kényszerülünk, mert / nem bíztat jobbal, csak vegetáld végig, / húzd az igát, tedd hasznossá magadat lehetõleg, / míg szükség van rád, míg van erõdre vevõ, / szellemmel szolgálod az érdekeit, kicsinyesség nógat elõre bután, percnyi dicsõségek, / s pénz fõleg: hogy csillog a semmi a zsebnyi sötétben... / s enned is adnak ezek, persze, ha jó kutya vagy: / mûcsontot, meg cukros italt, hogy nyaljad a caesart, / hálásan lihegõs nyelvvel csak lafatyold / egyre silányabb ételeit, járd táncait, érezd, / hogy befogadtak most, s néha szeretnek..." A mûcsont jellegzetesen 20. századi találmány, s ha a szöveg egyébként nem tenné nyilvánvalóvá, hogy a nyalnivaló caesar a miénk, a mûcsont egyértelmûsíti. (A tizenhetedik...)
    A magánélet óljából való kitekintésre buzdítja Ovidiust is, mert csak úgy lehet sorstársa a nagy római, ha ugyanúgy átéli mások nyomorúságát, háborúban pusztulását, mint Kemsei. A kötet utolsó levele számára tartogatta Kemsei az utolsó következési váratlanságot: élni kényszeríti Ovidiust, mégpedig a saját elképzelésére, igényei szerint formált Ovidiust, hogy osztozzon vele valaki a közösségért érzett felelõsségben, hogy legyen kihez szólni magányából a közösség érdekében.
    S kényszerítésének módszere is jellegzetesen paradox, mint amilyen paradox a hasonlítás-hasonlóság állandó irányváltoztatása a két kor és a két költõ között: a kétezer év történelmének tapasztalataival felvilágosított Ovidiust arról gyõzi meg, hogy mindezt saját maga látta, hallotta, tapasztalta. "Most a saját, két puszta szemeddel láthatod azt, hogy / mennyire módszeresen készül a munka, a mû: / hogy fogy a szarmát és öli egymást sok geta, besszus / ... Szánod-e õket? Vagy befelé fordulva szomorkodsz, / s higgyem igazságnak sorsodról amit írsz: »Mindent elvesztettem, nincs egyebem, csak az élet, / annyi hogy érezzem, hogy tud fájni a test.« / Elkeserítõ lenne, ha szívedbõl a humánum / ronda betegségtõl veszve kimúlna netán, / s önpusztító népek sorsa ne hatna reád már, / mert ha a földre tekintsz: mintha gödörbe belé... // Én akkor kinek írnék? És panaszolva, morogva, / káromkodva kinek sírnám közbajaim, / tétova lelkem, apátia-gyötrött nemzetemet, mondd, / mennyire tudnám illusztrálni neked, / hogyha nem élnél? Egy darabig még, drága barátom, / húzd csak az életedet... Míg lesz merszem, / bátorságom szólni a régi romantikusokkal: »Most végóráját éli hazám...« (A tizennyolcadik...)
    A tizennyolc levélen keresztül így változik át Ovidius szánnivaló sorstársból, a magány elsõ megszólaltatójából egyre inkább Kemseivé, a magányából is az országért szóló modern, magyar költõvé. Pontosabban: a kirekesztettségében, magányra kárhoztatottságában magát elõször Ovidiusként meghatározó Kemsei saját tisztessége és elkötelezettsége hatására önmagát és magával együtt a vele azonosított Ovidius-képet változtatja át a nemesebb, humánusabb, mert felelõsséget érzõ költõ ideálportréjává.

"Arcot hordani arcod elõtt..."

    Kemsei ötödik levéltöredéke kezdõdik így, majd folytatja: "tûnik, visszajön, és kezdi megint: tûnik..." Egészen pontosan jellemzi ezzel alkotó módszerét, amellyel az Ovidius-Kemsei kettõsportrét megrajzolja. A Kemsei nevében írott levelek stílusa, hangvétele, problémafelvetése a huszadik századi költõé, aki - ha már a levélformát, a panasztétel e monologizáló megfogalmazását átvette - idõnként törekszik elõdje hangján is megszólalni: hangot adni a szépség utáni nosztalgiának, az apró részletekben való gyönyörködésnek; ilyenkor hordja arca elõtt Ovidius maszkját. "Pontusi hó a szívem, béfed a pontusi jég" - mondja az Ovidius modern képeire fogékony költõ. "Meghalsz, míg hazatérnél. Árt a bizonytalan élet, / tétova tántorgás" - mondja az Ovidius bölcselkedõ hajlamát, gnómikus tömörítõ szándékát átérzõ mai bölcselõ, "... csak még egy utolsó / víg küzdés a halál és a nyomorúságos / lét ellen, laza kis horgászások nyár idejében, / parton sátorozás, hegybemenés õsszel, / ülni barátok közt borfoltos bölcseletektõl / megfelelõen töltött, ûzött elmével" - egyesíti Kemsei az élet apró képeiben gyönyörködni képes Ovidiusnak kicsiny részletekben elidézõ, parnassienne stílusát a gondolkodónak sem utolsó, saját útját járó költõ epikureus szemléletével, s átszûri mindezt a maga modern, húszadik századi stílusán, mai tapasztalatainkkal és modern képalkotásunkkal gyarapítva - így születhetnek meg a "borfoltos bölcseletektõl megfelelõen töltött, ûzött elmék" - típusú képek, a maguk jellegzetesen húszadik századi jelzõcseréivel, metonimiáival. Ez az epikureus hang gyakori: "Látod, a pillanat így rabul ejt..." - fõként a kötet elsõ felében, késõbb egyre komorabbá válik "mindkettejük" kedélye, s ezzel párhuzamosan csökken az életörömbe vetett hitük is.
    Ezekben az esetekben Kemsei hordja maga elõtt Ovidius arcát, ekkor még van olyan gondolata, ami a stílusmûvész gyönyörködtetõ képeivel megszólaltatható. De fordítottan is érvénesül az álarcos játék: az Ovidius-írta levelek sokat hordoznak magukban a már-már dekadenciába hajló gyönyörködve gyönyörködtetés szándékával született képekbõl, sorokból: "Szép levelek, panaszok szállnak a légbe eképp... / Élni tehát jó, Mint a madáré, röppen a kedvem...", vagy: "vad geta házában múlatva idõmet, / s fogva leánya farát, töltöm a számüzetést, / pálinkát szopogatva, a részegülésig elázva, / hontalanul szabadon, dúdol szám geta dalt..."
    Ám az Ovidius-szerepet játszó Kemsei nagyon hamar kikandikál az arca elõtt tartott Ovidius-maszk mögül, és saját hangján szól a képzelt Pontusból. A legutolsó idézet máris így folytatódik: "szarmata verssorokat makogok,... / tépem kecske húsát rossz fogaimmal, vagy / rágcsálok keserû gyökerekbõl fõzeteket, vagy / elnyúlok bûzös vadbõrön lustán..." Ez már nem az életszeretet, a kis dolgokban való gyönyörködés megszólalása, sokkal inkább az ovidiusi életszemléletet merõben átalakító Kemsei látószögével meragadott pillanat. Kettejük közül Kemsei az "erõsebb", hiszen õ veszi fel, majd rakja le mindkettejük helyett a másik álarcát, s ezáltal erõsebben érvényesül Kemsei látlelete a világról, mind az antik Rómáról, mind Pontusról, mind Budapestrõl. Kemsei szemével nézve minden rossz; az igazi Ovidiusnak még voltak illúziói a vágyott Rómáról, a kultúra értelmérõl, a mûvészet szépségérõl, hiszen ezek iránti nosztalgiából vágyik vissza szülõhazájába. Ovidius még látott értékeket. Kemsei számára már nincs illúzió, és nosztalgia is csak egyetlen ponton van, a "régi idõk dalainak" dúdolása közben, a régi harcokra, célokra emlékezve -, jelenlegi életünket illetõen számára nincsen sem illúzió, sem nosztalgia, sem kiút. Azaz - van kiút, de ez a kiút befelé vezet, saját bensõ létünkbe, a belsõ emigrációba. Valljuk meg, amint azt Kemsei is megvallja: közösségben gondolkodó ember számára ez nem lehet kiút, csak kivárási, túlélési technika. S Kemsei ezt gyakorolja, nem éppen béketûrõen és hangtalanul, mert mérgei, felháborodásai, haragjai olykor szinte az átok erejével harsognak.
Az illúziótlan világot nem ábrázolhatja Kemsei Ovidius gyönyörködtetõ stílusában, pazar apró képeivel, egymásba simuló, szép hasonlataival, egy teljes mitológiai apparátust mozgósítva a hasonlatok és metaforák megalkotása közben, ezáltal még korának a mûveltséget bizonyító igényét is kielégítve, és kiteljesítve Cicerónak a humanizmus eszményét megfogalmazó két kívánalmát, egyrészt az embermódra viselkedést (ezt teljesítette ki Ovidius a saját nézeteihez való ragaszkodással), másrészt a görög és a megelõzõ római mûveltség teljes birtoklását. Kemsei nem az ókori - cicerói és ovidiusi - értelemben felfogott humanizmust akarja képviselni: számára a humanizmus az emberiség megnyomorított részének képviselete. Szövegei ezért nem a szépséget tûzik célul maguk elé, hanem az ember egészének (marxi-lukácsi kategóriával: a nembeliségnek) szolgálatába állított igazságot. Mûve attól lesz mégis szép, hogy ezt az igazságot a neki legmegfelelõbb, tényeit leginkább érvényre juttató eszközökkel fogalmazza meg. Ha a számûzött költõ csak makogja a geta dalt, akkor már a szóhasználat jelzi a kényszeredettséget. Ha az Ovidius szájába adott bölcsesség ily keserû: "Mindenhol ugyanazt kell tennünk, még ugyanúgy is / nagyjából, romló, szánandó kedvvel", ott a megfogalmazás szikársága jelzi az illúziótlanságot, a beletörõdést. És nem lehetnek szépek azok a szövegek sem, ahol a dühödt lázadásból a rezignáltságba váltó lelkiálapotot festi az ál-Ovidius utolsó elõtti elkallódott levele: "... jártam partját / Pontusnak dühösen, vagy káromkodva magányom / gyötrõ kínja miatt, múlnak azonban ezek, / átveszi lassacskán helyüket, ha nem is belenyugvás, / némi rezignáltság, hogy nincs semmi kiút..."
    Kemsei pontusi levelei mai magyar szövegek, szóhasználatukban, képvilágukban és fõként gondolatiságukban, hiszen ez alakítja a stilisztikai jellemzõket. És a makogott dal nem szólalhat meg Ovidius kétezer éve dicsért pompás idõmértékes soraiban, hibátlan verselésében, bravúros szójátékaival, figura etymologicá-ival, mert makogni csak hibásan lehet. Ezért Kemsei verselése nemcsak szikár, huszadik századi képi világú, helyenként szándékoltan argóval rontott nyelvû, de metrikailag-ritmikailag is szándékoltan és sokszor hibás. Nem tartja sem a disztichonos mérték helyettesítés rendjét (hol állhat két rövid helyett egy hosszú szótag), sem kötelez- sormetszeteit, állandóan döccen a ritmus, sokszor bántóan elhangolódik - nehogy elandalodjunk rajta. Mert andalodásra semmi okunk akkor, amikor Kemsei keservesen felnyög: "Most végóráját éli hazám..."
    Kemsei nem lát kiutat, nem talál nosztalgiával visszavágyható helyet, nem alkot - még álombelit se - ideális országot, csak vár, belsõ számûzetésben, és igyekszik életben maradni. S erre int mindannyiunkat: "Sorsodat õrizd. Számüzetettnek csöppnyi kincse: / sorsa csupán. Nagy bûn ellene tenni, kinek jó mors imperator markolja kezét..."