MÉRLEG
 

SZEPES ERIKA

Ezredvégi menekülések -
II. Az ókor: alteregók és sorstársak

2. Kemsei István: Levelek Pontusba - a sorstárs

Ha Botár Attilának Atthiszt nevének puszta említéseibõl, az Anthologia Palatina Szapphó-töredékeibõl kellett életre teremtenie, úgy annál élõbb, ismertebb és olvasottabb személy a távoli Pontusról a világirodalom egyik leghíresebb levélgyûjteményét író Publius Ovidius Naso, az augustusi aranykor, a pax Augustea triászának Vergilius és Horatius mellett harmadik tagja, akinek sorsa lényegesen eltér triászalkotó két társáétól - lényegesen eltér életmûve is. A kettõ nyilvánvalóan összefügg egymással.
    A három alkotó három viselkedéstípust testesít meg, a hatalomhoz való viszony három lehetséges formáját. A korai kesergései után (atyjától örökölt birtokát i. e. 41-ben a polgárháborúból leszerelt veteránok közt kiosztották), a birtokok visszatérítésével megbékített Vergilius alázatos szolgájává válik az õt nagylelkûen kártalanító Augustus császárnak, propagátora politikájának: fõmûvében, az Aeneis-ben meghirdeti világbíró, mindenkit leigázó hatalmának isteni eredetét (egyenesen Venus istennõ leszármazottaitól eredezteti). Híres, a keresztények által is manipuláció eszközévé tett IV. eclogá-jában pedig magának az õsi Aranykornak a visszatérését köszönti Augustus uralkodásában, az Aranykort vallásos extázissal az emberi létezés szférája fölé emelve, s ezáltal lehetõséget adva az interpretatio Christianá-nak (keresztény értelmezés) arra, hogy a Messiás eljövetelének elsõ hírnökét lássák a költõben.
Horatius viszonya Octavianus Augustushoz ambivalensebb: Brutus-párti lévén kezdetben - is szemben állt a "szabad köztársaságot" felváltó egyeduralommal (bár megcsömörlött a köztársaság eszményétõl is) és Octavianus politikájával, majd - miután Vergilius és Varus bemutatta õt Maecenasnak, és kettejük között létrejött a világirodalom mindmáig utolérhetetlen "mecénási"-baráti viszonya - Maecenas révén õ is Augustus közelébe került. A császár azonnal felmérte a helyzetet, belátta, hogy zseniális költõt vezettek elébe, akit meg kell nyernie, ezért rendszeresen megbízásokkal látta el Horatiust, majd még ajándékokkal is lekötelezettjévé tette és megíratta vele az ún. Augustus-levelet (Epistulák II. könyve, 1. levél). Nem önfeladó megalázkodás volt Horatius részérõl Augustus megrendelésére, sõt dicsõítésére írni: egyrészt belátta, hogy történelmi szükségszerûség volt Augustus egyeduralmának létrejötte, amely valóban meghozta az annyira áhított békét, másrészt nem vitte túlzásba hízelgéseit: tiburi birtokára (amit feltehetõen Augustus ajándékozott neki) visszavonulva költészetének egészéhez mérten, arányaiban keveset foglalkozott politikával - annál többet költõi és személyes öntudatának kifejezésével.
A harmadik viselkedéstípust Ovidius képviselte, aki már puszta létével, élet-igenlésével, örömszerzõ hajlamával, költészetének frivol hangjával ellenszenvet váltott ki Augustusból, aki a római erkölcsök megszilárdítását tûzte ki céljául a pax Romana kiteljesítése érdekében (Venus istennõ mezítelen szobrait például a városkapun kívülre vitette, büntetést rendelt el a házasságtörõkkel szemben stb.) Ovidius elsõ mûvei, az Amores (Szerelmek), az Ars amatoria (A szerelem mûvészete) és a Remedia amoris (A szerelem orvoslása) egészen más hangon szólaltak meg, mint ahogyan az Augustus részérõl elváratott. Csupán egyetlen olyan mûvet sikerült írnia, amely az augustusi programba illeszkedett: a Fasti-t (Naptár), amely az õsi római szokások és vallás felelevenítésével megfelelt az augustusi ideológiának. A Fasti-t a hónapoknak megfelelõen 12 könyvre tervezte, amibõl csak hat készült el, mert vele párhuzamosan írta a Metamorphoses-t (átváltozások) is, amely a görög-római mitológia híres átváltozás-történeteit dolgozta fel, de olyan koncepcióval, ami a legújabb kutatások szerint (Szilágyi János György tanulmányai) az istenek ellen lázadó vagy velük vetélkedõ hõsök egymás mellé szerkesztésével olyan gondolati ívet sugallt, ami ellentmondott minden meghódolásnak, hiába jutott el benne Caesar megistenüléséig. Ugyanilyen, talán át sem gondolt, csak ösztönösen érzett dac, a kánonnal való szembeszegülés szellemében írta meg a Heroides-t (Hõsnõk levelei), amelyben a görög és római mitológia legnagyobb hõseit átkozzák el elhagyott kedveseik, többek közt Dido azt az államalapító Aeneast, akit Vergilius pius-nak (jámbor, vallásos áhítattal eltelt) és Augustus õsének énekel meg. A szakirodalom máig nem tisztázta, mi volt Ovidius i. sz. 8-ban bekövetkezett hirtelen számûzetésének oka: a birodalom egy újabb válságkorszakának kezdetén Augustus kénytelen volt kiutasítani házából és Rómából unokáját, Juliát, annak férjét pedig összeesküvés vádjával számûzte. Ezzel a magánügyként feltüntetett politikai akcióval egyidejûleg történt Ovidius számûzetése is, aki szándékosan homályosan fogalmazva így jelöli meg számûzetésének okát: "Carmen et error" - tehát "egy mûvem és egy tévedésem". Minthogy az államrezont szolgálni hivatott Fasti a számûzetés miatt nem készülhetett el, az összes többi mûvében viszont megtalálhatók olyan vonások, amelyekkel magára zúdíthatta Augustus haragját, elképzelhetõ, hogy nem is egy mûrõl van szó, hanem egész addigi munkásságáról, az Augustus által vallott és propagálni szándékozott rusztikus-egyszerû elvekkel összeegyeztethetetlen, kifinomultan városi, a modern dekadencia felé mutató ovidiusi életmûrõl, és valamely tévedésérõl, amely vagy Juliával, az unokával kapcsolatos (beavatottja volt talán házasságtörésének, vagy férje összeesküvésének), vagy egyszerûen abban állt tévedése, hogy egész mûvészete olyan, amilyen.
    Számûzetése a Fekete-tenger (Pontus Euxinus) partján fekvõ Tomiba (ma: Constanta) vetette, ahol egyformán szenvedett a barbár körülmények, a mûveletlenség és a klíma miatt. Innen, a pontusi számûzetésbõl írta elõször a Tristia (Keservek) elégiái után a még keservesebb Epistulae ex Ponto-t (Pontusi levelek), a panaszlevelek mûfajának prototípusát.
    Ennek az Ovidiusnak írja leveleit Kemsei István a távoli Pontusba, amely immár nemcsak Rómától van térbeli távolságra, hanem a címzetthez képest idõben is kétezer évnyire. De megírja Kemsei - Ovidius nevében - az önmagának szóló válaszleveleket is, kétoldali levelezést folytatva így önmagával. Megtanulja Ovidius fõ témáit, képalkotását, frazeológiáját, versmértékeit (a leveleket disztichonban írta), hogy a nagy költõ nevében írott versek hozzá méltóan szóljanak, de a maga nevében küldötteket is ugyanebben a stílusban tartja, jelezvén: egyenlõ élethelyzetben levõ egyenlõ felek vitatják meg életük nagy kérdéseit.
    Csakhogy ez a kettejük személyiségének közös vonásait bizonyító közös hang, közös stílus nem az ovidiusi könnyedség, cizelláltság, gyakran redundanciákkal terhelt, dekadens burjánzás, ritmikában is megnyilvánuló formabravúr, hanem egy sajátosan mai hang, amely kemény, határozott, nem is férfiatlan, szinte nyafogó panaszkodás, és fõként nem önsajnáltatás. Egy közösségéért aggódó, felelõsen gondolkodó férfi hangja, amit a levélváltásban Ovidiusnak is kölcsönad, ezzel jelezve, hogy nem õ gondolkodik ebben a személyiségazonosulásban az elõd módján, hanem õ tanítja meg azt saját kétezer évvel késõbbi tapasztalatai alapján világlátásra.
    Hogy világosan érzékeljük a különbséget, figyeljünk elõször Ovidius hangjára, témáira, stílusára.

A számûzött Ovidius keservei és levelei

Rómából való kényszerû távozását és az elsõ pontusi élményeket a Tristia címû elégiagyûjteményben írja meg az ókori költõ. A számûzetés éjszakáját oly aprólékosan, minden rezdülést megörökítve adja elõ, hogy ez örök például szolgálhat minden korszak minden számûzöttjének.

Hogyha fölizzik elém ama bánatos éjnek az arca,
    mely nemek a végsõ római éjszaka volt,
ha fölidézem az éjet, amely kirabolt az örömbõl,
    szempilláim alól újra kicsordul a könny.
Hajnalodott immár, s caesari parancsra ez órán
    kellett elhagynom Ausoniám rögeit.
Fölkészülni idõm, se erõm nem volt elegendõ:
    elzsongult-nehezült, zsibbadozott a szivem;
nem gondoltam a szolgákkal, s azzal se, ki kísér,
    útiruhán, csomagon percre se járt az eszem:
kábult voltam, akár az, akit villám tüze sújtott,
    és bár él, elalélt s elborult öntudata.
ám hogy a kín maga lelkemrõl tovaûzte a felhõt,
    és az öt érzékem újra erõre kapott,
búcsúzkodtam - búsan hallgatták a barátok
    (egy-két fõre apadt már ama régi sereg).
A zokogó férjet zokogóbb felesége ölelte,
    bûntelen orcáin könny vize záporozott...
(Tristium I. 3. Kardos László ford.)

S hosszan így, sok száz soron keresztül.

Ettõl kezdve áramlanak a levelek barátokhoz, akiknek jó része cserbenhagyta, pártfogókhoz, akik már nem pártfogolták, és fõként hitveséhez, akiben, reményei szerint, még együttérzésre talál. Az egyik legszebb levél hozzá szól, ennek elején testi állapotáról, betegségérõl, magányáról panaszkodik:

Hogyha csodálod, hitvesem édes, más kezivel mért
    ír az urad levelet: pusztulok itt betegen.
Itt kínlódom e zord idegen föld távoli sarkán,
    mit tudom én, valaha újra felépülök-e?
Sejted-e, hogy betegen mint érez a lélek e tájon,
    barbár földön, ahol szarmata, géta az úr?
                [...]
Nem beteg ember részire jó ez a ház, meg az étel,
    nincs, ki Apollóként gyógyítaná bajomat...

Majd arról ír, hogy honi földben szeretne nyugodni, és önmaga által írt sírversében egyszerre ad hírt öntudatáról és arról, hogy tudja: éppen az öntudat által is megbecsült mûvészetének köszönhet-en lett számûzött:

Én, aki fekszem alant, és írtam a szép szerelemrõl:
    Naso poéta vagyok, lángeszem áldozata...
S azt is tudja, hogy ugyanez a mûvészet teszi majd õt halhatatlanná:

ám te, barát, ki szerettél, s itt jársz, szólni ne légy rest
    Béke legyen porodon, Naso poéta, nyugodj.
Ennyi elég lesz jelnek, mert kõnél maradandóbb
    emlékjel lesz, amit könyveim építenek.
                          (Tristium III. 3. Károlyi Amy ford.)

Láttuk: a hitvestõl búcsúzó levélben hûtlen társaitól is búcsúzik. S bár oly sok mindenben csalódott otthon, Rómában, vágyai mégis odaszállnak vissza, mert az emlékeiben élõ kép az Orbis terrarum-ról (a földkerekség középpontja - így nevezték Rómát) zajos, eleven, forgatagos, élõ és kultúrát hordozó vonzó világváros képei. Ez az egyik fõ levéltípus.

Hol te vagy, ott most játékoktól hangos a fórum,
    elhallgat minden szóvita, ostoba per.
Port ver a lóverseny, lármát a vidám hadijáték,
    perdül a kocka vigan, fordul a gyors karika,
s az izzadt, olajos fiatal test hogyha kifárad,
    felfrissíteni jó hõs a medence vize.
Telve a három színház; néha megoszlik a tetszés,
    pártok támadnak, lelkesedõn zúg a taps.
Boldog ezerszer mind, aki ott él ennyi öröm közt,
    aki a városban töltheti ezt a tavaszt.
                     (Tristium III. 12. Rónai Pál ford.)

A politikai élet hírei is eljutnak hozzá, s nagy fájdalma, hogy Pompeius consullá választásának ünnepén nem lehet ott, csak lelki szemeivel látja:

Pompeiust fõtisztviselõink bíbora övzi,
    hogy ne hiányozzék semmise címeihez.
Látom máris: a nép majd szétveti csarnokainkat,
    s megtorlódik helyszûke miatt a tömeg.
míg te a Tarpeius-hegy szentélyébe vonulsz át,
    s isteneink szívét megnyeri áldozatod.
Hószõrû ökrök görnyednek a bárdok alá most,
    dús legelõn hízott, tiszta faliscusi faj.
Kedvvel nézik az istenek, és kiknek kegye legfõbb
    vágyad volt, Caesar s Juppiter is letekint.
                   [...]
Én nyomorult! Ó mért is nem leszek ott a tömegben,
    s nem láthatja szemem köztük az ünnepi fényt!
    (Epistulae ex Ponto IV. 4. Horváth István Károly ford.)

Leveleinek másik fõ gondolata a számûzetés okának keresése. Elsõsorban szerelmi költészetét okolja, s akkor a legszellemesebb, amikor Amort idézi maga elé, és neki tesz szemrehányást az õt megéneklõ versek miatt:

Ó fiu, számüzetésem oka, ki becsaptad a mestert,
                     [...]
Ifju szivem dalait legelõször nem te sugalltad?
    Annyi hatos lábhoz általad írtam ötöst.
Nem tûrted, hogy a maeoni dallal hírre verõdjem,
    s hõsi vezéreknek zengjem a tetteit én.
                     [...]
S mindezekért bérem, nyomorultnak, a számüzetés lett,
    itt a világ végén, meddig a béke sem ér.
    S bár tudván tudja, hogy az Augustus által megkövetelt erkölcsi normát, a házasság szentségét nem törte meg:

ám te tudod, s kijelentheted, azt hiszem, eskü alatt is:
    törvényes nyoszolyán bajt nem okoztam azért
 
- meg kellett érnie, hogy verseit mégis a házasságtörésre felbujtásként értelmezték:

Jaj, de mit ér mindez, ha a verssoraimban a törvény
    sérelmét látják, s hitvesi esküszegést.
        (Epistulae ex Ponto, III. 3. Horváth István Károly ford.)
 
Legyünk õszinték: azok is voltak. A szerelmi praktikákat soroló tanácsok nem elsõsorban hajadon lányokhoz szóltak, hanem érett asszonyokhoz, akiknek már gondot kell fordítaniuk arra, miképpen õrizzék meg szépségüket és vele együtt hódító erejüket.
    A levelek harmadik fõ témája mindazon szörnyûségeknek a részletezõ leírása, amelyek a Pontus partján a költõt fogadták. Ezek egyrészt a zord természeti viszonyok, szemben a mediterrán Róma örök napfényével és derûjével:

    ... jégpáncéllá fagy a tenger,
    s látod, a bõsz fagytól áll a pohárban a bor.
        (Ex Ponto IV. 7. Horváth István Károly ford.)
 
másutt:

El sem is olvad az elsõ hó, s jön a második is már,
    s két esztendeig is megmarad itt meg amott.
S úgy megzúdul az északi tél dühe is, hogy a nyurga
    tornyot a földre veti s hordja a ház fedelét.
                     [...]
Mondjam-e, hogy köti meg rohanó vizeinket a vad fagy,
    s ásónk hogy veri szét a recsegõ tavakat?
                     [...]
S nem terem erre gyümölcs: nem lelne Acontius almát,
    melyre szerelmének írna ravasz szavakat
                         (Tristia, III. 10. Kardos László ford.)
 
S a táj idegenségérõl hamar áttér az emberek idegenségére:

Nézem a tájat: nem-szeretem táj, elszomorítóbb
    nincs bizonyára sehol szerte a föld kerekén.
Nézem az embereket, csak alig méltóak e névre,
    ordasokul bennük több a vadállatiság.
Törvényt nem tisztelnek; erõ számít, nem igazság:
    kardok uralma alatt porba taszítva a jog.
Rossz göncük bõ nadrág s állatbõr a hidegben,
    arcuk ijesztõ, mert hosszú bozont fedi be.
                    (Tristia, V. 7. Csorba Gyõzõ ford.)
 
E népek fõ jellemzõjének durvaságuk és mûveletlenségük mellett azt tartja, hogy állandó harcban állnak egymással ("Jobbjuk mindig kész rá, hogy sebet üssön a tõrrel, / minden barbárnak ott fityeg a derekán."), nem véve észre a párhuzamot azzal, hogy a rómaiak egész hadtesteket semmisítenek meg és országnyi területeket sajátítanak ki; olyannyira nem veszi észre, hogy a vitéz "Római" hõsiességét a Tróját és annak Hektór vezette seregét ostromló Aiaxéhoz méri ("Éppígy háríthatta el Aiax Trója alatt rég / Hector fáklyatüzét ott a hajóik elõtt.").
    A negyedik, a legnagyobb keserve a kultúrától való elszakadás, a lét minõségét meghatározó irodalmi közeg elvesztése. Ezt és fõként ezt jelentette Ovidiusnak Róma:

Annak a kornak a költõit tisztelve szerettem,
    Azt hittem róluk, mindenik isteni lény.
Mérges kígyókról, gyógyfûvekrõl, madarakról
    írt az öreg Macer, és énnekem adta elõ.
Szokta Propertius is "tüzeit" recitálni elõttem,
    régi baráti jogon, mely vele összekötött.
                    [...]
Változatos dalait zengette Horatiusunk is,
                    [...]
Vergiliust csak láttam. A sors nem hagyta Tibullust
    élni, hogy egykoron én majd a barátja legyek.
                    [...]
Õket tiszteltem, s engem tiszteltek az ifjak,
    Ismert lett Múzsám csakhamar énnekem is.
                      (Tristia, IV. 10. Gaál László ford.)
 
Még távollétében is idézik otthon mûveit ("Azt írod: tele színház ujjongott dalaimnak / és tapsolta meg, azt írod, a verseimet"). Ehelyett számûzetése helyén mûvészet nélküli barbárság fogadja ("Szinte alig van köztük olyan, ki az itteni nyelvbõl / néhány köznapi szót tudna talán latinul.").
Ovidius visszafojthatatlanul és egyértelmûen hazavágyik Rómába, a szépség, a mûvészet, a napfény és derû városába - neki ezt jelentette a világot harccal leigázó, világbíró Róma. Pompát és hírnevet. A pontusi táj számára az Alvilágba vezetõ út kezdete. Panaszáradataiban ismétlõdõ motívumok, toposzok, egy-egy megtalált kép többszöri felhasználása teszi dússá, túlzottan is dússá ezt a nagyon kimunkált, míves költészetet: pazar ritmusjátékok, alliterációk, figura etymologicáõk mutatják, hogy virtuóz költõ ontja itt önmagából a szót. Amiként maga is vallja: "quidquid temptabam dicere versus erat" - "önként jött ajakamra kötött formában az ének" (a Tristia Önéletrajz-ként ismert darabjában). Mindig magáról, mindig magáért. Mondhatnánk ezt egocentrizmusnak, narcizmusnak - de nem errõl van szó. A magány megélésében Ovidiusnak nem volt mintája. Olyan téma akadt - önhibáján kívül - tollára, amelyben elõdök példái, toposzai nélkül alakíthatta ki a mûfaj sajátosságait.

A számûzött Juhász Gyula keservei és levelei

Ovidiust nagyon kedvelték a magyar költõk; a 16. században Balassira és Bogáti Fazakas Miklósra hatott leginkább, a következõ században népszerûsége még nagyobb lett: Rimay János mûvein érzik hatása, Gyöngyösi Istvánt pedig egyenesen a "magyar Ovid"-ként tisztelték szerelmi témái és poétikai fordulatai miatt. Fordítója igen sok akadt a deákosok között, századunkban Babits emelte be Erato-jába szerelmi költészetének néhány darabját. Ezek a költõk vagy fordították Ovidiust, vagy modorában írtak (mint Gyöngyösi), ám lelkének legmélyét Juhász Gyula élte meg, akinek életében volt egy olyan sorsforduló, melyet õ az Ovi-diuséhoz hasonlított.
    A Szegeden élõ és alkotó, de igazából Budapestre vágyódó költõ egy ideig a kicsiny, isten háta mögöttinek érzett Szakolcára került tanítónak, és ezt a vidékre költözést élte meg olyan számûzetésként, amilyenként Ovidius a magáét Tomiban. Ovidiusnak nemcsak Rómától, de egész Itáliától távol kellett kerülnie, s egy messzi, idegen provinciában élnie ahhoz, hogy a magány érzését a világirodalom talán elsõ modern elidegenedettjeként elõször átélje és megénekelje, Juhász Gyulának csak a fõvárostól pár száz kilométernyire levõ Szakolcára (ma Slavica, Szlovákia) hogy minden kultúrától messze érezze magát. Ovidiusszal teljesen azonosulva megírta versekben a maga keserveit és levelekben a maga pontusi epistuláit. Juhász nagyon szerette s kiválóan ismerte az ókori történelmet és irodalmat: írt verset Augustus-ról, Marcus Aurelius-ról, Cézár halálá-ról, görög istenekrõl, írt anakreóni dalokat, idézi Horatiust. De senki nem foglalkoztatta oly sokszor és olyan mélyen, mint Ovidius, a számûzött. Sorstársát, rokonát látta benne, ezért szól önmagáról Ovidius szavaival. Ovidius magánya, ez a modern, mondhatni, huszadik századit elõlegezõ életérzés olyannyira érintette Juhászt, hogy még szakolcai "számûzetése" elõtt jóval, már 1904-ben (1911-ben került Szakolcára) írta elsõ, Ovidius címû versét, a már a Tristiá-t író Ovidius szavával szólót, a vándormadaraktól Róma felõl érdeklõdõ, vágyódó költõ versét. 1910-re datálódik az Ovíd levele Júliához címû második, s a tényleges számûzetés hozta meg a gyönyörû Ovíd tavaszdalá-t, amelyet mint "Ex Ponto, elveszett"-et egyenesen a pontusi levelek közé sorol. S mindezeket jóval megelõzi egy szinte gyermekkori zsenge 1899-bõl (1883-ban született), amelyben már felbukkannak mindazok a motívumok, amelyek érthetõvé teszik a költõ vonzódását ókori elõdjéhez, így elsõsorban a magányban való sorsközösség, ami az egész személyiségazonosulásnak az alapja. Idézzük elõször ezt a tizenhat évesen írott Ovidius címû verset:

Észak jegében, tél fagyában
A szerelem víg dalnoka,
Kinek egykor a szebb világban
Caesar és koldús tapsola;
Észak jegében, tél fagyában.

De izzó lelke forró lángját
Nem oltá el se fagy, se tél,
A geták ködös, bús honában
Még mindig szeret és remél:
Észak jegében, tél fagyában.

A vers az ellentétek verse. A fiatal költõ a nagy emberhez méltatlan élet alapellentétének ellentétpárjait sorakoztatja: észak jege, tél fagya - a szerelem vígsága; Caesar - koldús; izzó lelke forró lángja - fagy, tél; ködös, bús hon - szeret-remél.
Caesar nevének említése természetesen jelentéssel bír egy Ovidiusról szóló versben, nemcsak a "koldússal" való ellentétezés miatt került oda (ezt a funkciót betölthette volna bármely más gazdag ember), még csak nem is a hatalom szimbólumaként tapsol a versben, hanem a költõ számûzõjeként, s ezáltal rejt magában még egy ellentétet: aki "egy szebb világban" még tapsolt, késõbb súlyos büntetést mért rá. Az 1906-os vers alapellentéte a Rómába szállt fecskék és a Rómából jövõ darvak között húzódó idõ, tehát az év leforgása alatt történt változás. A vers elsõ része Caesar hatalmát hangsúlyozza: uralkodik, hódolnak elõtte, szerelmüket árulják neki az asszonyok, míg a vers második felében, az elsõ rész személytelenségével szemben ("Ragyog-e még az örökkék azúr?") a költõ személye kerül elõtérbe ("Virul-e még az orgonás tavasz, / Mely nekem virított?"), és a gyõzedelmes Caesarból is csak annyi az érdekes, amennyit "az aranyszavú költõ dalai" róla megénekelnek. Az utolsó szakasz helyzetdallá alakul, a költõ maga válik Ovidiusszá, és itt tetten érhetõ, miért született a vers még a számûzetés elõtt: szerelmi bánatról dalol Juhász, féltékenységrõl, õt megcsaló Júliáról, és ezt a helyzetet vetíti vissza az ókorba. Ez még nem a számûzetés verse.
    Az 1910-es Ovíd levele Júliához már mélyebben érzi át a magányba vetettséget, mintha már elõre érezné a szakolcai dermesztõ világot. Az Ovidiust magára öltõ Juhász mindazt felpanaszolja, ami az igazi Ovidiusnak is fájdalmat okozott: az elsõ szakaszban a rossz idõt ("Tomiban õsz van"), a kulturálatlanságot ("Barbárok a népek"), az örömtelenséget és a szerelemnélküliséget. A második szakaszban teljessé válik az azonosulás, és mintha a valódi Ovidius tenné fel a kérdéseket: "Mi hír Rómában? Ki mostan a cézár? / És ki a költõ, és mirõl dalol? / Ki hordja most Ovidius babérját, / Kacér Fortuna most kihez hajol?" Az utolsó szakaszban visszaveszi az 1906-os vers fõ kérdését (Ott: "Melyik poétát tanítgat dalolni / S ölelni az én Júliám?"), a késõbbiekben "Melyik poétát tanít verselésre / S szeretkezésre az én Júliám?"
    A költõ itt már nemcsak érettebb, szókimondóbb férfi - ez látszik az "ölelni" és a "szeretkezni" szóhasználat fokozódó intenzitásában, hanem bölcsebb is, mert egy fájdalmas legyintéssel továbblép: "Ne fájjon ez a kérdés! Hisz az élet / Szeretni és veszni szerelem híján! / Tomiban õsz van és nincs szerelem." S az utolsó sorban a fiatal költõkre oly jellemzõ, dekadens pesszimizmust Juhásznál éppen az Ovidius-szerep hitelesíti: "Több tavaszom már nem is lesz nekem!"
Az igazi számûzöttvers az Ovíd tavaszdala, melyet a költõ maga is "igazinak" szán, ezt jelzi az alcímmel: Ex Ponto, elveszett, tehát pszeudoepigráfként tünteti fel. Ebben már összetettebb, árnyaltabb a két ellentétes világ, Róma és Pontus ábrázolása: a költõ szívével-eszével tudja, hogy Rómában tavasz van, a tavasz pedig az öröm és az élet. Ezzel ellentétben áll ugyan a pontusi hideg és tél, de Ovidius-Juhász itt már eljut ahhoz a gondolathoz, hogy az idegen, gyûlölt tájon az élet, tehát a tavasz és a szépség sem kell. Idegen tájon csak meghalni kíván az ember. Így jut el a fájdalmas honvágytól a halálvágyig az a költõ, aki a szerelem és az élet dalnoka volt. Versben itt jut el végsõ elkeseredéséig Juhász Gyula.
    Leveleiben elsõ perctõl kezdve igen keserûen fogalmaz. Az elsõ Szakolcáról kelt levelet Babitsnak írta 1911. szeptember 8-án. Ebben már ilyen sorok vannak: "Tomiból írok, Szakolcáról, a morva sorompó mellõl, és te megértesz. Évek elõtt te írtál és éreztél így: Tomiba menve, Fogarasra.*   *Utalás Babits Juhász Gyulához intézett levelére: Szekszárd, 1908. július 24. "Értesítelek, amirõl én is most kaptam értesítést, hogy kineveztek Fogarasra rendes tanárnak. [...] Így érzem magamat, mint Ovidius, amikor Tomiba készült »chassé du paradis latin«." Hogy élek, gondolhatod. Távol az élõ élettõl, de lélekben oly közel hozzád és a kevesekhez, akik szerettek és a nagy halottakhoz, akik többen vannak, mint az élõk, és velünk vannak éltetõ hatalommal. A régi Juhász nincs többé, a halálvágyó barát helyett egy lemondó, de élnivágyó ember van..." Ebben az ovidiusi modern magányba nem véletlenül talál rá a lélek nagy ismerõire, az orosz realistákra: "Lassankint megvénülök, megtörök, és minden, minden oda lesz már. Orosz regényekben élem ki magamat, végtelen orosz puszták, végtelen orosz bánat: ez az életem, ez." (Babits Mihályhoz, Szakolca, 1912. szeptember 30.)
    Egy lelkiállapot tér- és idõbeli stációi: az ókorban Ovidius-Tomi, a 19. századi orosz regényhõsök - szibériai számûzetés, a 20. század elején Juhász Gyula - Szakolca. Juhász Ovidius-versei igazi pastiche-ok (utánérzés, stílusutánzat): tökéletesen imitálja az ókori költõ hangját, panaszkodó megszólalását, átveszi képi-tematikus toposzait (érdekes módon versmértékét, a disztichont azonban nem, holott Juhász számos kitûnõ idõmértékes verset írt); érzés- és érzelemvilága, szerelemvágya egészen Ovidiusé.
 
Kemsei István: Levelek Pontusba,
avagy "Arcot hordani arcod elõtt..."

Végre egy ember, egy költõ, aki nem a Pontus mellõl, Tomiból sóvárog a világvárosba, hanem Budapestrõl, a kultúra fellegvárából küldözget részvevõ leveleket a szegény, hajdani, provinciába számûzött költõnek - sóhajtanánk fel szívesen és megkönnyebbülten. De nem tehetjük, mert már Az elsõ levéltöredék Ovidiusnak címû kötetkezdõ vers elsõ szakaszából kitetszik: nem a civilizált, mûvelt, gazdaságilag-társadalmilag-emberileg fejlettebb utókor küldi baráti kézfogását a boldogtalan elõdnek, hanem a sorsát Ovidiuséval rokonnak érzõ, mai költõtárs: "Eltelt kétezer év, Naso, válaszolok leveledre, / s mit mondjak? Nem jobb itt sem az élet, hogy / fennhangon dicsekedjem, verjem a nyálam irígyek / ellen a semmibe most, pont amikor lassan / megy a szekér, hogy szinte döcög, mert félnivalóm / van nekem is: mi jöhet még? - ez a kérdés itt, / lankás pannon tájamon, eltelt majd ezer év, és / ennyire vitte e hon..."
    A levélíró panaszkodik, és nem akárhonnan: ugyanabból a Pontusból, onnan, ahová a levelet címezi. Itt, nálunk is Pontus van: "Pontusi hó a szivem, béfed pontusi jég, / távol Pontustól is vén Európa mocsokja: / történelmének bõze rohaszt, vétlent / szennyez... Lám, mi se változik ezredek óta a Földön, / élhetsz bár ugyanúgy, s ott, ahol élhetsz még: / durva geták közt, vagy Magyarországon vegetálva, / számüzetésben vagy félszabadon..."
    Pontus szimbólum volt, Ovidiustól az egész kultúrtörténeten át Juhász Gyuláig, változatlan érték- és elõjel- szimbólum: jelképe mindannak, amit Ovidius és Juhász Gyula verseibõl összefoglalhatunk, a rossz természeti körülményeknek és az attól befolyásolt beteg kedélynek, a durva és civilizálatlan közegben megélt magánynak, a kultúra fellegvárába visszavágyó sóvárgásnak. Kemseinél a Tominál kétezer évvel késõbbi világváros, Budapest, sõt az egész ország, továbbmenve az egész civilizált Európa válik Pontussá: a számûzetés vagy a félszabadság földjévé, rothasztó bõzt árasztó történelem színterévé.
    Kemsei gondos összehasonlítást végez, mi írandó az antik Pontus és az általunk megélt utódvilág számlájára: "ott geta nyíl, itt vad eszelõsök", s a régi Róma vágyott világa is átalakul szemében: ahol Ovidius bánatosan jön rá, hogy Augustusnak hízelegni kell (pontosabban: idõben kellett volna hízelegnie), ott Kemsei azt látja: mai Cézároknak nyalnak alá a félõsek itt, Budapesten. S minthogy nem sorolja magát az alányalók közé - és ezért lehet lelki rokona, elõdje, sorstársa Ovidius -, így összegzi: "...tudom, hogy nem nekem áll ma a zászló, / nem állt tegnap sem: már nem meglepetés. / Jöjjön akármi, de rosszabb mégsem: jobb, ha jöhetne! / Mondhatom-é azt, hogy szégyenkeznivalóm / nincs senki elõtt, hisz tettem a dolgom? Mégis, a méreg / rúgdal örökké: így mégsem akartam!"
    Az elsõ Pontusba írt epistula után levélváltás következik (Kemsei összesen 18 "levéltöredékkel", Ovidius 6 "elkallódott" - tehát ismét pszeudoepigráfikus jellegû - levéllel tiszteli meg költõtársát): Ovidius válaszol Kemseinek Pontusból - vigasztalóan! Az eltelt kétezer év kellett ahhoz (meg persze az Ovidius bõrébe bújt Kemsei), hogy a római költõ rájöjjön: jobb neki ott, a zord fekete-tengeri parton. A levélváltás menete ezek után így alakul: Kemsei panaszkodik, szitkozódik, átkozódik a mai Budapesten folyó élet miatt, Ovidius ezt hallván saját magát nyugtatgatja, hogy ehhez képest milyen jól járt, de nemcsak ehhez képest, mert átértékelõdött Róma-képét azonosítja a 20. századi metropolissal, és menekülést javall mindkettõbõl.
    Hogy világosan kitessék, miképpen látja életünket és világunkat Kemsei, és miként értékeli át Rómát és a számûzetést a pszeudo-Ovidius, nem a kötetbeli levélváltás sorrendjében, hanem a levélírók szerint sorakoztatom egymás alá elõször Kemsei keserveit és vádjait, majd Ovidius átalakult nézeteit, azaz egymás mellé állítva az "egy költõtõl" származókat, folyamatosan olvashatóvá és így erõteljesebben hangzóvá teszem õket.

Kemsei levéltöredékei Ovidiusnak

(A továbbiakban csak a sorszámot adom meg, tehát A második levéltöredék ezután A második...-ként, a többi A harmadik... stb.-ként szerepel majd.) A második... már olyan kulcssorokat tartalmaz, amelyek nemcsak az egész kötet hangütését, hanem a problémaköröket is megmutatják. Néhány ezekbõl a kulcssorokból:

    ...tudd, romokon vacogok, romokon ma,
sorsom keshedten várja a pusztulatot...
    Ronda, kegyetlen tél van, nem szûnik a fagy,
hóra hó hull, jég temet el mindent, ki-be szánkáz
    csúszka haván az egész vak, nyomorult ország...
Mert itt sem szebb a Dunánk, mint ottan az Ister;
    mocskos, barna vizén furcsa szabadság ül,
jégtáblákon utazva vadultan csípkedi egymást
    s vijjog örökké, mar csõrbe a csõr, toll száll,
vér hull, és mindezt a szabadság szent neve örvén...
    Partján nagy sokaság: tiszta, fölösleges arc
mind, aki nézi a harcot, tudván tudva a cselt, hogy
    mû-csõr, mû-toll, mû-vér, ami hull, cirkusz:
circenses, lassan lefogyó jég pódiumán, csak
    közben történik más: kiürül a büfé,
étkünket bezabálja a hurkanyakúak, a bunkók
    népe, az új ember, s ottmaradunk éhen,
megfittyedt nemiszervre bukó hájak hada hagytán...

A vers képrendszere egy következetes gondolatmenet folyamán alakul ki, a képek meghatározott logika szerint követik egymást. A kezdõ képek Pontus jegyeit viselik, elsõsorban az idõjárási viszontagságokat. Az idõjárás-jelentés gyorsan átvált egy határozottan körvonalazott metaforába: a hidegben fagyoskodva egy egész vak, nyomorult ország szánkáz a Duna-Ister jegén; már nem az éghajlattól vacognak, hanem a nyomortól. S jön a következõ kép, a szabadságé, ami itt a furcsa jelzõt kapja, nem véletlenül: a furcsa szabadság a nyomorban madáralakot ölt, sõt több madár alakját, amelyek folyamatos jelenben élethalálharcukat vívják. A folyamatos jelen által állandósított kép teljessége, maga az élethalálharc a jelkép konkrét hasonlítója, az elvont hasonlított a furcsa szabadság. A szimbólum jelentése: szabad struggle for life-ot vívni és benne elpusztulni. Kemsei továbbmegy: az élethalálharc, s így a furcsa szabadság is csak látszat, elfedése az igaznak; cirkuszi játék, amelynek során a harcolóknak, a jégen nyomorgóknak jut a harc, a hurkanyakú, bunkó új embereknek a kenyér (hogy a római jelszót idézzük, de tudjuk, hogy valójában nem is kenyér, de legalábbis kalács). Az új ember kiemelt hangsúlyt kap: céloz az ókori homo novus-ra, arra a rómaira, aki nemesi származás nélkül feltörekedett és utal a mai új emberre is, a bunkók népére, akiknek jelzõje közös állandó attribútumukkal (ma státusszimbólumnak mondják), a bunkófonnal.
    Tájleírás, helyzetjelentés, tájkép csata közben - ez az elsõ levéltöredék. A második: a személyes sors kitágítása országos méretûvé, az ország lakosságának élesen kétfelé polarizáltságának megállapítása (ezt késõbb kibontja, pontosítja, még élesebbé teszi; ez már nem az Ovidius hangja, nem az õ sirámainak témája. Ez egy saját személyisége fölé emelkedett költõ kiáltása mindazokért, akik nem az új emberek életét élik, akik számûzettek saját országukban saját országukból, s akikkel a költõ ebben a számûzetésben osztozik.
A kollektív számûzetésben Kemsei nem elsõsorban a költõk közül való kirekesztését fájlalja - erre alig mutat valami, talán csak a már idézett "tudom, hogy nem nekem áll ma a zászló, / nem állt tegnap sem: már nem meglepetés" utal. Ovidius kívülrõl jött számûzetésével szemben itt Kemsei kettõs számûzetése áll. Egyrészt a közös sorsban osztozik, másrészt önként vállalt belsõ emigrációba vonult.
    A belsõ emigráció természetesen azoknak a közállapotoknak a következménye, amelyekrõl részletes beszámolót ad a következõ levelekben.
 
(Folytatása a szeptemberi számban)

 
 

 


TUDÓSPORTRÉK
 

KARDOS ISTVÁN

Tudós és hírszerzõ

Radó Sándor (1899-1981)

Tudós és hírszerzõ - ez a kettõsség tette mindenki számára oly érdekessé a most száz éve született Radó Sándor - a nyilvánosság elõl még a háború után is rejtõzõ - személyét.
    Évtizedekig hallgatott, részben azért, mert személyes szabadságában "korlátozott" volt tíz kemény, hitet-testet próbáló év miatt. Korlátozta ezenkívül - már szabadulása után - közismert szerénysége, és azok a történelmi súlyú titkok, melyek életútjának, tevékenységének eredménye és egyben hordaléka is volt. Televíziós szerkesztõként három évig jártam a nyomában, amíg a kamera elé ültethettem, s ebben bizonyos körülmények is segítségemre voltak.
    A hetvenes években Franciaországban, Németországban, Angliában és Svájcban ugyanis egymás után jelentek meg a róla és munkatársairól szóló mûvek: A háborút Svájcban nyerték meg, A kémek nyerték meg a háborút!, Moszkva mindent tudott!, Titkos háború egy semleges országban. Radó Sándor tevékenységének Magyarországon a Dóra jelenti (1971) címû könyve adott feloldás utáni nyilvánosságot; e könyve több mint húsz nyelven jelent meg.
    A világhírû geográfus joviális, szem-üveges ember volt. Talán éppen ez ál-cázta a rettenthetetlen antifasiszta hírszerzõt. Már egészen fiatal korában is a földrajz és a történelem érdekelte. Tizenkilenc évesen térképrajzolónak jelentkezett a Tanácsköztársaság hadseregénél. A bukás után Ausztriába emigrált és Bécsben a szovjet távirati iroda, a ROSZTA helyi irodájának vezetõje lett. Munkatársai igen vegyes körbõl kerültek ki. Voltak közöttük arisztokraták, újságírók, tudósok, mint például Lukács György vagy Fogarasi Béla. Munkája mellett végezte Bécsben az egyetemet is.
A szovjet forradalom a 20-as években teljes hévvel lángolt. A husz-egynéhány éves táviratiroda-vezetõ Moszkvába látogatott és magával ragadta az építés és a társadalomátalakulás lendülete. Marasztalták is a tehetséges fiatalembert, mert földrajzszakemberekben nagy hiány volt Szovjet-Oroszországban. Radó azonban be akarta fejezni tanulmányait, ezért Németországba utazott, hogy tanulmányait a német egyetemeken folytassa. Mint szerte Európában, Németországban is forradalmi volt a hangulat. A fiatalember bekapcsolódott a munkásmozgalomba és a szászországi fegyveres szervezkedés egyik operatív vezetõje lett. Közben szorgalmasan tanult az egyetemen.
    Ezekben az években készítette elsõ térképeit, többek között a Szovjetunióról. A forradalmi hullám elapadt. A földrajz-tudósok új kihívásokkal találták szembe magukat. Radó Berlinben, 1926-ban, megalapította a világ elsõ térképészeti sajtóügynökségét. Az újságok számára sajtótérképeket készítettek világesemények helyszíneirõl vagy helyi háborúk hadmûveleteirõl stb. Ezek a térképvázlatok, amelyek nem is túl burkolt politikai információk közvetítésére is alkalmasak voltak, rendkívül népszerûek lettek. A másik igen fontos feladat ún. repülési térképek készítése volt. A gépek már egyre magasabban repültek, a pilóták nem igen láthatták a földet. Ez így tulajdonképpen vakrepülés volt, a ma használatos modern mûszerek nélkül. Ennek a munkának érdekében Radó igen sokat repült felderítõgépeken, s nagyon pontos térképeket adott ki. A repülõtársaságok elárasztották megrendeléseikkel.
1933 olyan politikai fordulatot hozott, amely a baloldali gondolkodású értelmiségieket Németország elhagyására kényszerítette. A Pressegeographie Institut Berlinbõl - már Inpress néven - Párizsba telepedett át. Radó úgy döntött, hogy a tájékoztatásban szerzett tapasztalatait a hitlerizmus elleni harc szolgálatába állítja. A párizsi Inpress sajtóügynökség a világháború elsõ napjától kezdve tárgyilagosan, de keményen cáfolta a német távirati iroda jelentéseit, térképeken is hûen ábrázolva a frontok és hátországok helyzetét.
    A francia jobboldal elõretörése azonban nemcsak a hírszolgáltatást, személy szerint õt magát is veszélybe sodorta. Genfbe tette át intézete székhelyét. Itt történt, hogy egyik barátja, akirõl kiderült, hogy a szovjet hírszerzés egyik vezetõje, minden eddiginél élesebb fegyvert ajánlott a fasizmus elleni harcra: a hírszerzést.
A nyugati szövetségesek is jelentõs számban alkalmaztak széles látókörû, nyelveket beszélõ, kitûnõ nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezõ tudósokat. Radó nemzetközi kapcsolatai rendkívül kiterjedtek voltak, hat nyelven beszélt és levelezett, s akkor már a világ elsõ földrajztudósai közé tartozott - így kiváltképpen alkalmas volt erre a feladatra. Külseje, modora megfelelt igazi énjének, tekintélyes geográfusnak. Bátorsága, jelleme pedig a félelmet nem ismerõ hírszerzõnek.
    Errõl így beszélt: "Én a hírszerzést is mindig tudományos munkának tekintettem. A különféle rengeteg adatot, ami a kezembe jutott, megpróbáltam elemezni, és a részletekbõl valami szerves egészet létrehozni s azt eljuttatni a Szovjetunió katonai vezetésének, a szövetségesek gyõzelme érdekében." Információit a német hadvezetés legmagasabb köreibõl szerezte. Hogy kiktõl? Már úgy látszott, hogy e titkot magával viszi majd a sírba, amikor nemsokkal a halála elõtt egy német-svájci újságíró, Bernd Ruland, szenzációs könyvében, a Moszkva szemei-ben (magyar kiadása 1976) fölfedte - bár meg nem nevezte - informátorait. Két fiatal rádiósnõ volt "a forrás" - mindketten a Wehrmacht fõparancsnokságának híradóközpontjában dolgoztak, s meggyõzõdésbõl vállalták az informátori tevékenységet. Mivel az említett könyv elõ-szavát maga Radó Sándor írta, föllebbent tehát a fátyol a sok évtizedes titokról.
    A háború alatt a genfi Geopress irodájából több mint 6000 szigorúan titkos információ jutott el a szovjet vezérkarhoz - s többnyire elõbb, mint a címzett a német frontparancsnokságokhoz, amelyek közölték a német vezérkar terveit, legközelebbi  lépéseit, a hadiipar, a hátország stb. helyzetét tárták fel. Aligha túlzás az az - egyébként nyugati állítás -, hogy a II. világháború legsikeresebb hírszerzõ csoportja a "Dóra"-csoport volt. Radó munkatársai nyugati országokbeli antifasiszták voltak. Rendkívül idegfeszítõ és életveszélyes munkát végeztek. Több munkatársát, így rádiósait is a németek leleplezték és elhurcolták. Örökre nyomuk veszett a Gestapo kínzókamráiban. Maga Radó is veszélybe került, és illegalitásba kényszerült. Hírszerzõi érdemeiért a Vörös Hadsereg ezredesévé léptették elõ, és 1942. november 5-én táviratilag Lenin Renddel - bár ezt csak nagy késéssel vehette kézbe - tüntették ki.
    1945-ben Moszkvába utazott, és ottani barátai titokban figyelmeztették, hogy koncepciós per készül ellene. Így is történt. Tíz évet töltött egy lágerben. 1955-ben - rehabilitálása után - térhetett csak haza Magyarországra.
Amikor harminchat év távollét után hazakerült, egyetemi tanárként, kartográfusként hatalmas munkát végzett. Az UNESCO igen nagy feladatokkal bízta meg: az õ irányításával készült el A Föld nemzetközi világtérképe. Õ irányította Magyarország Nemzeti Atlaszának munkálatait is. A tudományos világ számos nemzetközi kitüntetéssel, akadémiai tagságokkal, tiszteletbeli katedrákkal méltányolta földrajztudósi munkásságát. Itthon Kossuth-díjjal (1963) és állami Díjjal (1973) jutalmazták. Élete vége felé megkapta a legmagasabb szovjet hadikitüntetést is, a Nagy Honvéd- Háború Érdemrend I. fokozatát, amelyben rajta kívül csak marsallok részesültek.
Budapesten halt meg, 1981 augusztusában, magányosan, de maradandó értékeket hagyva maga után.