MÚLTUNK
 

SZIGETI JÓZSEF

Párttevékenységem és Lukács Györggyel való
együttmûködésem kezdete

Még a Vajda János társaságból ismertem Szegi Pált, a kiváló mûkritikust, és vonzóan halkszavú lírai költõt, aki valaha Lukács Vasárnapi körének ifjú résztvevõje volt. Vele futottam össze véletlenül egy budai kávéházban. Kiderült, hogy tervei vannak velem. Szeretné, ha lefordítanám Lukács Theorie des Romansát (A regény elmélete), amit mindjárt át is adott, minthogy éppen nála volt a Cassirer Verlag kiadású kötet. Kért, hogy én beszéljek Lukáccsal, de határozottan mondjam meg neki, hogy kiadóról õ gondoskodott már. Vállaltam. Így ismerkedtem meg 1945. október elején Lukács Györggyel.
    Lukács, feleségével, az elhunyt kiváló matematikus Jánosy özvegyével, sz. Bortstieber Gertrúddal, az Egyetem utca egy épen maradt, apró, rendezett hoteljében lakott. Ott kerestem fel õket déltájban. A kor meglátszott rajtuk - hatvanas éveik elején jártak már - de szellemileg frissek, elevenek, fiatalok maradtak. Ez a vonzó és lebilincselõ szellemi kisugárzás Lukácsban oly erõs volt, intellektuális ereje s gazdag mozgalmi és élettapasztalatai okán, hogy késõbb, amikor egy s más kérdésben nem értettünk egyet, s õ határozottan fenntartotta szerintem aligha tartható pozícióját, soha nem jutott eszembe, hogy ezt szelleme megfáradásával, az öregedéssel járó deformációkkal magyarázzam. Így fogtam fel: fejlõdés-útja sajátosságaként, abból következõleg, hogy érett idealista gondolkodóból vált materialistává kisebb-nagyobb szükségszerûséggel leküzdetlenül maradt idealista elemekbe ütköztem.
    Minthogy az idealizmus, amelynek gyöngeségei ellen még küzdenem kellett magamban, sem akkor, sem késõbb nem volt számomra olyan ingerforrás, aminõ - ahogyan mondani szokás - "bikának a vörös posztó", azért lényegében helyesen azt gondoltam, inkább egy idealisztikusan eltorzított valódi gondolat, mint egy materialistának mondott jelentéktelen közhely. Az elsõt korrigálhatod, a másodikkal nem tudsz mit kezdeni. ám ahol az idealizmus tudatos propagálásával találkoztam, szofisztikus fogásokkal, tudományos, történelmi és köznapi tények meghamisításával egy dogmatikus koncepció kedvéért, ott megszûnt a türelem, s mindig felvettem az odadobott kesztyût.
    Prohászka Lajos A Mai Élet Erkölcse címû újhegeliánus idealista dialektikán alapuló értékes könyvét például a Magyarokban (45 szeptemberében) a marxizmusról adott képtelen állításai ellenére, a Werner Sombarttól kritikátlanul átvett nézetét szigorúan feltárva, jelentõségének megfelelõen, lelkiismeretesen, objektíven értékeltem. ám amikor ugyanazon Egyetemi Nyomda, amely a Prohászka könyvét kiadta, nekilátott egy antimarxista sorozat megindításának Kis Tanulmányok címmel, akkor éles bírálattal illettem a sorozat tendenciózusságát, amely sem modern nem volt, sem igazi gondolatanyagot nem adott, hanem retrográd ideológiát terjesztett. Hogy mit és hogyan, azt elég pontosan mutatja meg a ma divatos (a Horthy-korszakban még joggal outsidernek tekintett) Hamvas Béla tanulmánya. Hamvas "száz könyvet akar átmenteni az »ostromlott világból« az épülõbe. Ezen a könyvjegyzéken nagy számban szerepelnek India, Kína, Tibet, általában: Kelet és Nyugat misztikus szent könyvei. De a leghalványabb kísérlet sem történik e könyvek tartalmának igazi megmentésére... S ezen nem segít az sem, ha az idõbeli távolság csekély. A polgári kultúra nagy klasszikusai, remekírói számára nem kevésbé némák, mint a középkor vagy Kelet misztikusai. »Johann Wolfgang von Goethét, az öreg pogány mestert ma már nem tudjuk szeretni« - írja Hamvas. De nem jár jobban az sem, akit szeretni tudnak, teszem Tolsztoj. Hamvas például azért szereti Tolsztojt, mert szerint »életének utolsó szakaszában a válságban lévõ emberiségnek teljesen kész, világos megoldást ajánlott fel, amit megvalósítani igen Könnyû lett volna«. És az E. Ny. hamarjában le is fordítja a »teljesen kész, világos« programot, hátha nem késtünk még el megvalósításával. A program: a ne állj ellent a gonosznak tolsztoji fogalmazása. [...] Anatole France írásainak demokratizmusa Hamvasra imakönyvszerûen (sic!) hat; Schiller, Balzac, Stendhal eltûnnek az ostromlott világ romja alatt. S ki tûnik még el és hogyan, akár szerepel Hamvas listáján, akár nem, még hosszan folytathatnám. [...] Eltûnésük oka nem kétséges: a polgári kultúra klasszikusai oly kíméletlen õszinteséggel tárták fel a társadalom pozitív és negatív erõinek küzdelmét, a társadalmi osztályok harcait, ami a felvázolt polgári szemhatáron belül nemcsak lehetetlenné, de egyenesen elviselhetetlenné vált." (Társadalmi Szemle, 1946. június)
Nagyjából az ilyen publicisztikai polémiákkal egy idõben, kiemeltem és külön esszében differenciáltan értékeltem A Szellem Reprezentatív Hajótöröttjei (Valéry, Heidegger, Mannheim) címmel a különbözõ fokon szerfelett problematikus, ámde a maguk módján - ezt fejezi ki a reprezentatív hajótöröttek epiteton ornansa - mégiscsak tüneti értékû mondanivalóval rendelkezõ írókat. Utóbbi esszém (megjelent a Magyarok 46 márciusi számában) mottója Hegel szellemfenomenológiájából vett nagyon személyes vonatkozású idézet:
"Amint van üres szélesség, úgy van üres mélység is, amint van kiterjedése a szubsztanciának, amely véges sokféleségbe ömlik szét, anélkül, hogy ereje volna azt összetartani, úgy van ártalmatlan intenzitás, mely puszta erõbõl, kiterjedés nélkül tartva önmagát, ugyanaz, mint a felületesség."
Mert ez a gondolat már jó ideje - legalábbis az esszérõl szóló esszé óta, bár nyilvánosan leírva itt szerepel elõször - a magam szellemi-filozófiai törekvéseinek iránytûje volt, természetesen a megfellebbezhetetlen, tömör szavakban rejlõ pozitív kiegészítéssel, s az intenzív erejû pozitív gondolat extenzív kifejtésének követelményével együtt. Így nemcsak azt körvonalazta számomra, amit kerülnöm, de egyben azt, amit követnem kell. A marxizmus és a kommunista mozgalmi tapasztalat ehhez a reális feltételeket adta hozzá, azt, hogy hogyan kell mindezt a társadalmi anyagcserében érvényesíteni, a tudatosság korhoz és személyhez kötve elérhetõ legmagasabb szintjén.
Lukácséknál mint középiskolai tanár és az MKP tagja mutatkoztam be. Hozzátettem: talán találkozott már Lukács elvtárs a nevemmel írásban, mivel a Magyarok szeptemberi számában én írtam recenziót Az írástudók felelõsségérõl. Ó igen! Szóval maga az a Szigeti - látszott, hogy megjegyezte a nevem -, örülök, hogy megismerkedtünk, már rég nem írtak rólam ilyen komolyan megértõ és értékelõ recenziót.
Végre szóba került regényelméletének fordítása is. Lukács - némi meglepetésemre - intranzigensen ellene volt. Én a megírt dolgok kiadásában azt a toleráns elvet vallottam, hogy a fasiszta irodalom kivételével, amelyet negyedszázadon át fejlett és fejletlen formáiban ömlesztve zúdítottak a félrevezetett emberek nyakába, mindent, vagy csaknem mindent meg lehet jelentetni, belsõ értékének megfelelõ példányszámban, nem puszta üzleti megfontolás alapján, és a gyengeségekkel kritikailag kell számot vetni. Lukács ellenben idealista múltját - az akkori szovjet szokásoknak megfelelõen - károsnak tekintette, s így régi írásai kiadását is feleslegesnek és zavarónak. Azt vetettem ellene, hogy a regényelmélet élesen szembefordult az imperialista vérontással, tehát közvetve ma azok ellen beszél, akik beletaszították népünket a II. világháború õrült kalandjába. Továbbá - a számunkra szükséges munkásmozgalmi tradíciókhoz ragaszkodva - felhoztam, Mehring is kiadta Marx még idealista, illetve az öröklött idealizmus leküzdésére törõ fiatalkori írásait, a Moszkvában készülõ MEGA-ban (Marx-Engels Gesammt Ausgabe = Marx-Engels Összes Mûvei) pedig megjelentek a filozófiai-ökonómiai kéziratok, mégpedig sokkal jobban szerkesztve, mint a korábbi, Gustav Meyer-féle kétkötetes Kröner kiadásban, amelyet egyedül volt módomban elolvasni. A jól tálalt érveket azonban Lukács egyetlen erõteljes kézmozdulattal félresöpörte, s a reális helyzetbõl kiindulva okolta meg álláspontját. Nézze, hogy halálom után, esetleg elõtt, mit adnak ki, bízzuk bátran a jövõre. A mai helyzetben azonban több mint furcsa lenne, egyenesen ostobaság volna, ha nem a mai Lukács lépne fel, legjobb fegyverzetében. Megjelenõben van a Balzac, Stendhal, Zola címû tanulmánykötetem, amely a realista regényírás legmagasabb polgári csúcspontjairól szól, és lényeges vonatkozásokban ellentmond a régi könyvben kifejtetteknek. Szerezzük meg eszmei ellenfeleinknek azt az örömet, hogy a tegnapi-tegnapelõtti Lukáccsal harcoljanak a mai Lukács ellen? Talán látja már, hogy az én elgondolásom egyszerû alkalmazása a Lenin által legfontosabbnak tekintett politikai elvnek, a konkrét helyzetek konkrét elemzésébõl való kiindulásnak, s így valóban reálisan tesz eleget a helyzet követelményeinek? Világosan beláttam, hogy teljesen igaza van, mert messze meghaladva a fordítás elvetésének kezdeti kiindulópontját, az egész kérdést a konkrét történetiség szférájába hozta le. Így hát, bár Szegi megbízásának nem tehettem eleget, mindkettõnk megelégedésére váltunk el. Azzal, hogy még bizonyára találkozunk.
    A tartósabb kapcsolatot Király Pista teremtette meg, aki a Közoktatási Tanács néhány problémájával kereste fel, s elbeszélgettek a mai magyar szellemi élet, közelebbrõl az irodalom problematikájáról. Lukács közölte vele, hogy elfogadja a Pázmány Péter Tudományegyetem meghívását a nagy múltú Négyesy esztétikai tanszékre, amelyet kultúrfilozófiai tanszékké bõvít, hogy módja legyen a marxista filozófia különbözõ területeit - mivel nem akar ajtóstul rohanni a házba egy olyan egyetemen, ahol eleddig kizárólag katolikus filozófusok lehettek katedratulajdonosok - kultúrfilozófia címen leadni. Pista - anélkül, hogy velem errõl korábban beszélt volna - felhívta figyelmét arra, hogy komoly tanszék nem képzelhetõ el tanerõk nélkül, s szerinte az egyetlen számba jöhetõ ember, akivel igen jól járna, s akit jól fogadna a kar is, mert már egyetemi hallgató korában nevet szerzett magának, kivált a volt kollégista professzorok között, a Tutus (Ortutay)-féle Magyarságtudományban, a Filozófiai Társaság Athaeneum címû folyóiratában, a Magyar Csillagban és a Pester Lloydban megjelent írásaival, valamint fordításaival: Szigeti Jóska, Lukács megígérte, hogy gondol javaslatára. 1946 szeptemberétõl kezdve - mint díjtalan gyakornok - meg is kezdtem mellette egyetemi munkámat. Rövidesen díjazáshoz, majd a szamárlétra különbözõ fokozatain feljebb lépve jobb fizetéshez is jutottam, ami a stabilizáció után már jelentettvalamit.1949 õszén docensnek neveztek ki; ez a poszt 57 elejéig tartott.
Mindabból, amit Pista röviden elmondott, vagyis tudományos pályám elõkészítésérõl, egyértelmûen kiderül, mily hamis, célzatos beállítás ellenfelei-mé, miszerint Lukács egy teljesen ismeretlen, névtelen Szigetit emelt ki a semmibõl, s alapozta meg "karrierjét". Sem névtelen nem voltam, sem lehetõségekben szûkölködõ, sem bármiféle karrierrel törõdõ. Hogy az utóbbival kezdjem. Elevenen élt bennem az az érzés, hogy az új körülmények között adottságaimmal biztosítani tudom életfeltételeim minimumát. Ha a maximumra vágytam volna, Adicka Clemensszel maradok Nyugaton (hiszen szerettem). Továbbá. Választási lehetõségem volt idehaza is: Fülep (aki már itthon ért levele szerint szívesen vett volna maga mellé) vagy Lukács vagy Fogarasi s még jó egynéhány más út, többek között a tudományos pályától az újságíráson át a politika felé vivõ. Az is bizonyos: elég érett és határozott voltam már ahhoz, hogy bármelyiket választom is, mindenkor a magam útját járom, s döntõ helyzetekben céltudatosan választom meg a menetirányt, akkor is, ha ez történetesen egyéni érdekeim kárára van, de - meggyõzõdésem szerint - összhangban áll osztályom távlati érdekeivel. Ennél a "kategorikus imperativusz"-nál soha semmiféle fontosabb valóságos belsõ parancsot nem ismertem, sem akkor, sem késõbb, sem saját, sem mások személyéhez való hûség tekintetében. Sõt, elv- és párthûség tekintetében sem. Bizonyítja ezt addigi s késõbbi válaszúti helyzetekben hozott, történelmileg egytõl egyig igazolódó, egyénileg sokszorosan káromra lévõ, mindvégig vállalt, jól motivált döntéseim sora.
    Lukácsnak mindannyian, akik hosszabb rövidebb ideig együtt küzdöttünk vele jó ügyek szolgálatában - s korántsem volt mindenki fegyvertársa, aki szûkebb vagy tágabb környezetében mozgott, netán egyenesen tanítványának nevezte magát, vagy presztízsét növelendõ fondorlatosan annak hirdették! - rendkívül sokat köszönhettünk, de a saját utunkat jártuk, akkor is, amikor egybeesett az övével, mert együtt lehetett járni vele, s akkor is, amikor elszakadtunk tõle, ott és ahol az õ útja már nem lehetett a miénk, ahol az utak elváltak, mert a pártéletben megedzõdött marxizmusunk, a munkásosztály erejének és gyengeségeinek jobb megismerése és ebbõl eredõ magatartásunk egyaránt más útra terelt. Lényeges motívum volt mindebben a rég magyar uralkodó osztály és intellektuális segéderõi természetének és helyzetének tegnapi s mai, érzületileg és intellektuálisan egyaránt adott, naprakész ismerete, amelyet Lukács közvetlen tapasztalatból az emigráció miatt nem ismerhetett, s amit távolabbi múltjából ugyan ismert, de jórészt már elfelejtett. S amibõl több téves személyi megítélésének barátságos vagy barátságtalan jellege folyt. Ebbõl a szempontból Rákosi, Révai vagy Gerõ határozottan elõtte jártak. Az õ gyengéjük a munkásosztály idealizáló felfogása volt, ami náluk nem jelentett persze olyan, a munkások közvetlen érdekeinek és spontán öntudatának hízelgõ ouvrierizmust (munkáseszményesítést), ami Kádárék egyik idõszakában az elõtérbe került. -Jelentette viszont - egyénenként különbözõ mértékben - az osztály napi érdekeitõl való elszakadás tendenciáját és még inkább annak figyelmen kívül hagyását, hogy az öntudatos munkások bevonása a párt- és államapparátusba megváltozott helyzetet teremtett az osztálybázisban, egy új vegyes és felkészületlen háttér kialakulását, amelyet saját politikai tapasztalataikkal, plusz az ennek meg-felelõ ideológiai munkával kellett volna iskolázniuk, magánvaló osztályból, öntudatos, magáért való osztállyá szervezniük.
Nemcsak Király, de Lám és Lakatos is megismerkedett Lukáccsal. Lakatost én vittem fel. Az ismerkedés nem volt mindenben szerencsés. Mikor Lukács megtudta, hogy a matematika filozófiájával foglalkozik, figyelmébe ajánlotta, hogy a Grundlagenforschung (a matematika alapjainak kutatása) területén uralkodóvá váló formalizmusok semmiképpen nem merítik ki a matematika filozófiai alapkérdéseit, amivel Lakatos sponte sua õszintén egyetértett, mert a kérdést õ is ebbõl a szempontból közelítette már meg. A zavar akkor kezdõdött, amikor Lakatos a rá jellemzõ agresszív nagyzolással azt kérdezte az öregtõl, aki nem volt vevõ az ilyesmire: Hogy lehet, hogy most Moszkvában olyan szennyiratot adnak ki Marxról, mint a Herr Vogt? Miért gondolja, hogy ez szennyirat? - kérdezte élesen Lukács. Lakatos (szemmel láthatóan javítani törekedve): Mert szennyes a tárgya és a szennyrõl semmi érdemlegeset nem lehet mondani. Eszerint, kedves Lakatos elvtárs - s Lukács joggal vitte ad absurdum Lakatos oktalan megjegyzését -, ön feltételezi, hogy vagy a kapitalizmus nem szennyes tárgy, vagy ha egyszer szennyes, akkor Marx nem mondott és nem is mondhatott semmi érdemlegeset róla. Ami engem illet, én a 19. század tudományos és politikai viszonyai összefüggéseinek olyan mélyreható elemzését látom a maga "szennyiratában", amilyent sem azelõtt, sem azután nem írtak. Barátunk nyelt egyet, s csak hazamenet próbálta exkuzálni magát elõttem, amit én részvétlenül, hidegen hallgattam.
Baráti négyesfogatunk: Király, Lakatos, Lám, Szigeti, mint ilyen, idõnként színház- és hangversenylátogatást tett. Egy ízben a Nemzeti Színház egy klasszikus darabját Rohonyi Katival ötösfogattá kiegészítve látogattuk meg. Az elsõ felvonás szünetében a magam számára is váratlanul egyszercsak rácsodálkoztam Katira, aki mai nyelven szólva erõsen "szexis nõ" volt, ám számomra elõször bújt ki párttitkárnõi egyenruhájából igazi nõként. Kati, hogy te milyen páratlanul vonzó vagy! - kiáltottam fel akaratlanul. Kati hálásan nevetett õszinte meglepõdésemen, nemcsak azért, mert saját meggyõzõdését mondtam ki, de azért is, mert ezzel az érdeklõdés középpontjába került (mindig is ott szeretett lenni, ám ezúttal az elõadás esztétikai elemzése kiszorította), s a többiek is - jobb késõn, mint soha! - siettek leróni bókjaikat. A pálma azonban aznap az enyém lett.
    A darab jó késõn végzõdött. Mindannyian tudták, hogy Pestújhelyre kimennem nem veszélytelen, a 67-es végállomásától tízperces gyalogúttal, egy elhagyatott területen át. Sokan meg is kérdezték, nem félek-e. Félni éppen nem, de minden esti út óvatosságra késztet, mert nem tanácsos vetkõztetõvel találkozni; nemrég egy vetkõztetõ meg is ölte áldozatát. Egyszer Fenyõ Bélával, a Szabad Nép baráti újságírójával utaztunk kifelé a 67-esen. Õ a Thököly út mentén lakott, valahol a Hungária körút után. Annyira vészesen sötét és zord idõ volt, hogy kedvesen rávett, aludjak náluk. Nem tudtam nemet mondani, s ott aludtam. Késõn vettem csak észre, hogy bakot lõttem, mert Béla fiatal fele-sége nem nagyon örült az éjjeli vendégnek. Most - más helyzetben - Kati -sietett segítségemre. Ugyan Jóska, csak nem teszed ki magad ilyen késõn éjjel életveszélynek - mondta. Aludj nálam a Krisztina körúton, szemben lakom a volt Werbõczyvel, gimnáziumoddal, így reggel könnyen átmész az órádra. Nem kellett kétszer invitálnia. Együtt mentünk Budára, Krisztina körúti kis garzon lakásába. Komoly hangon kérdezte meg, a szoba melyik sarkába ágyazzon nekem. Már nyelvemen volt a válasz, oda, ahol te alszol. De aztán arra gondoltam, hogy az álszemérem enyhébb büntetést érdemel, s az õ fekvõhelyével ellentétes sarokra mutattam. Szorgalmasan megágyazott, még azt is megkérdezte, elég kényelmes lesz-e? Biztosítottam, hogy igen, bár én, ha tehetem, mindig a legjobb ágyat választom, s azzal teketória nélkül bebújtam az övébe. Megérdemelnéd, mondta Kati tréfásan zsörtölõdve, hogy ott aludj, ahol ágyat vettettél magadnak, de én nem vagyok olyan jégcsap, mint te, engem nem visz rá a lélek. Valóban kár lett volna külön hálni. Reggel elég álmosan mentem át órát tartani, bármily közel volt az iskola.
    Barátságunk Katival néhány hónapig tartott. Mindketten tudtuk, hogy nem lesz örökéletû, nem tart holtomiglan-holtodiglan, de kapcsolatunkban sok mindent kaphatunk egymástól. Kati még anyagilag is adott valamit az "éjjeli menedékhelyen" kívül is, mert hála anyja falujáró batyuzásának a melasz és a kukoricamálé unalmas világában elõször juttatott néhány jobb falathoz a háború óta, amit akkor nem volt módomban viszonozni. Fontosabb volt ennél, mivel külsõ életkörülményeink mostoha voltával éppoly keveset törõdtünk, mint "karrierünk"-kel, hogy õ kapcsolt össze szorosabban a Szabad Néppel, a párt központi lapjával. Tisztelte és szerette a lap egyik fõmunkatársát, Betlen Oszkárt a fasiszta haláltáborokban tanúsított állhatatos kommunista magatartásáért, szervezõ munkájáért, körültekintõ okosságáért. Katin keresztül Betlen szervezett be a lap külsõ munkatársai közé. De csakhamar megismerkedtem Révai Józseffel, Losonczy Gézával, majd Horváth Mártonnal is. Az elsõ kettõ maradandóan jó benyomást tett rám, a harmadik már nem.
    Révait ellenségei - és ilyenek bõven vannak és voltak ideológiai vezetõszerepe idején is - mind a mai napig azzal rágalmazzák, hogy a legcsekélyebb ellentmondásra is dühbe gurult, és féktelenül ordítozni kezdett. Mi sem áll távolabb az igazságtól, bár titkáraival szemben esetenként valóban indulatos volt. Minket - sokunkat - fiatal, reménykeltõ marxistákat mindig udvariasan, barátságosan fogadott, és eltérõ véleményeink esetén egyenrangú partnerként vitatkozott velünk. Nem volt szüksége arra, hogy óriási tekintélyét latba vesse, tanultsága, dialektikus gondolkodói ereje mindig célba juttatta. Egy ízben - ez már 47 elején történhetett - az Eötvös kollégium problémáiról tartottunk nála értekezletet, amit õ vezetett. Hozzászólásomban hivatkozva egy általa elõzõleg kifejtett elvre, azt találtam mondani - nem tudom, miféle kis-ördög gonoszkodására - "mint Fogarasi elvtárs az imént kifejtette..." Azonnal észrevettem a nyelvcsuszamlást, hiszen nagyon is tisztában voltam a Révai és Fogarasi közötti szellemi szintkülönbséggel. Szörnyû zavaromban azonban még be is tetõztem hibámat, amikor azt dadogtam... bocsánat, "mint Révai elvtárs mondotta". Ezzel még azok figyelmét is felhívtam nevetséges nyelvbotlásomra - freudi értelemben vehetõ Fehlleistungomra (szubjektív okokból következõ elvétésemre) -, akik értekezleteken az ébrenálmodás (Tagestraum) lagymatag gyönyörének hódolnak. Nem tudtam, mi lesz Révai bosszúja, csak azt tudtam, nem késik soká. S valóban, már a következõ fordulóban amikor sorra került, megadta a kegyelemdöfést. Tõlem idézett valamit, "miként Szegedi elvtárs mondta". S nem ismételte meg hibámat, nem mondta hogy... bocsánat, akarom mondani: Szigeti elvtárs. Ami azt jelentette, hogy fenntartás nélkül azonosít a Szabad Nép egyik jegyzetlen, közepes képességû újságírójával, Szegedivel. Meg kell adni, szellemes szellemi bosszú volt - nem is vártam mást tõle -, méltó Révai csiszolt intellektusához. Kapcsolatunk az idõk során elmélyült annak következtében, hogy Fogarasi, aki a párt elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének felelõs szerkesztõje lett, a szerkesztõség belsõ munkatársává tett, s így nevelõi szándékkal, "hivatalból" meghívott - valóban nagy politikai és elméleti épülésemre - a szerkesztõbizottság Révai vezette üléseire.
    Érdekes, hogy Révai a Szemlének írt elsõ nagyobb cikkemet nem javasolta közlésre, ahogy ma is meglevõ kefelevonatomra írt szavai tanúsítják. "Ez a cikk igen problématikus: 1. stílusánál, intellektuel tolvajnyelvénél fogva, 2. imperialista kapitalizmus - kontra szocializmus - kérdésfelvetésénél fogva. Ilyen formában a közlés ellen vagyok. át kell dolgoztatni. Révai." Fogarasi ennek ellenére nem kívánt változtatást, és jelenlétemben diadallal emlegette Sõtér, Bóka és Ortutay dicsérõ véleményét cikkemrõl, Révai elõtt egy szerkesztõbizottsági ülés után. Ebben az esetben én voltam "balosabb" Révainál, máskor õ nálam. Egy másik ülés után megdicsérte a Forumban (47. január) megjelent Szerb Antal-esszémet, de kritikailag hozzátette: õ bizony élesebben bírálta volna, mint én. Azt hiszem helyzetérzékelésem mindkét esetben jobban mûködött, egyszerûen azért, mert a hazai atmoszféra lehetséges visszhangjainak ismeretébõl nõtt ki. ám Révai e viszonyok sajátosságait tüneményes gyorsan sajátította el, s 46 és 49 között nemcsak a magyar politikai publicisztikát emelte páratlan magaslatokra, hanem kiemelkedõ nagysága lett a nemzetközi marxista publicisztikának. Legfeljebb Mehring haladta meg mennyiségben a Neue Zeitbe írt havi két vezércikkével. ám gondolatgazdagságban, fogalmi élességben, stiláris eleganciában, és a meggyõzõdés belsõ hevületében õ sem. ("Révai mindig úgy ír, mintha tapló égne a fenekében" - mondta egyszer megtisztelõ tiszteletlenséggel Fenyõ Béla.) Nem csoda, ha az "antisztálinista" harc élére állni kívánó "sztálinista" vezéralak, Berija - nem sokkal dicstelen vége elõtt - személyes éllel (nyilván a saját bikkfahangú publicisztikájukkal összehasonlítva! amelyeknek a kiváló Zaszlavszkij halála után semmi köze nem volt már a lenini publicisztika lendületéhez, s még a legjobb ügyet is a legrosszabb nyelvezettel képviselte) gyûlölködõ hangon ítélte el Révait, mint ideológiai "????????-t, s követelte Rákositól a magyar ideológiai "Isten és Cár" leváltását. Ennek Rákosi annál is könnyebb szívvel tett eleget, mert nem lévén mentes a hiúságtól, a személyi kultusz kiemelt embereként, nem szívesen látott maga mellett egy elméletileg magasan felette álló teoretikust, aki ráadásul kiváló közíró is, s a politikai bizottság ülésein nem átallja idõnként nyíltan megmondani: "Már ne is haragudj Mátyás, de szerintem nagy ostobaság volna, ha ezt a megoldást választanánk."
    Losonczyt akkor ismertem meg, amikor téves, párhuzamosan kiadott megbízásból Király és én, egymástól függetlenül, cikket írtunk az akkor alakult értelmiségi ifjúsági kör, a Valóság kör rendezte tanfolyamról, amelyet Keresztury kultuszminisztersége idején a minisztérium patronált. Pistával észrevettük a hibás feladatkiadást, mivel azonban mindketten készen voltunk cikkünkkel, abban állapodtunk meg, hogy együtt visszük be másnap Losonczyhoz, akinek resszortjába a dolog tartozott. Válasszanak õk! -Pista a megbeszéltnél korábban bement. Losonczy már el is olvasta írását. Érdeklõdéssel vette kézbe az enyémet. A dolog elég kényessé vált, mondotta az olvasást befejezve, Veres Péter antiszemitáskodó nacionalista kiszólásai miatt. Sikerült megoldanod a problémát azzal, hogy az öreg ízetlenségei elvi bírálatát a Valóság kör ifjúsága pozitív várakozásai meg-csúfolásaként mutatod be, s nem mint közvetlen pártkritikát. A te cikked hozzuk. Talán úgy, hogy egy-két részletleírást beleteszünk Király Pistáéból, de azért a te neveden jön majd, hiszen írásod egészében véve lényegesen elvibb és tartalmasabb. Ez csak akkor megy, mondtam Gézának, akivel az egész beszélgetés kellemes hangnemben folyt, ha te mondod el a dolgot neki, különben rettenetesen megsértõdik rám. Persze, magam is így gondoltam - válaszolta.
    Többet nem találkoztunk. Géza késõbbi tragikus sorsa mély részvéttel és fájdalommal töltött el.
Horváth Mártonnal rosszul alakult a viszonyom. Az elsõ hozzákerült cikkem A Marxizmus-Leninizmus és a Magyar Tudomány volt. Mindenféle aprólékoskodó ellenvetése - akarta, vagy sem, objektíve - cikkem lendületét törte volna meg. Mivel már a Kollegium kissé - a szó angolos értelmében vett szofisztikáltabb, azaz - aprólékosságokban is igényesebb és szabatosabb vitákhoz szoktatott, egy lépést sem engedtem a nagy melegben izzadt ingét lebegtetõ, hónalját törölgetõ, magasra nõtt, testes férfiúnak. Ezt kedvetlenül vette tudomásul, de kifogyván az érvekbõl, engedett, mintegy nagyúri beleegyezését adva a kisember kérelméhez. Újabb találkozásunk sem volt barátibb.
A nagy, mártírhalált halt horvát költõ, harcos partizán, Ivan Goran Kovacic Jarna (Tömegsír) címû versét fordította le Csuka Zoltán horvát-szerbrõl magyarra; kitûnõen. A vers annyira megrázott, hogy nyomban tollat ragadtam. Kiírva magamból szubjektív megrendültségemet (gondoltam, visszaemlékezve Truditól nyert értesüléseimre), a tragikus remekmû objektív értékelését adhatom s szélesebb közönség figyelmét hívhatom fel rá, mint a szocialista irodalom nagy remekére. Epikodramatikus lírá-nak neveztem Goran Kovacic mûvét, kifejtve a szokatlan fogalom esztétikai tartalmát. Epikus, mert egy partizáncsoport vereségét és kegyetlen legyilkolását beszéli el. Drámai, mert többszörös kiélezett sorsfordulatokat állít elénk jóból a szörnyûségesbe, ebbõl a viszonylagos jóba, a gyilkosokat felmorzsoló segéderõk megérkezésébe. Lírai, mert a fõhõs bajtársai szenvedéseit, halálát és saját, sírból való visszatérését a személyes átéltség lírai hitelével adja elõ; Goran Kovacicot, nem sokkal hõskölteménye befejezése után, egy újabb tömegsír - társaihoz hasonlóan - végleg elnyelte.
Horváth szemmel láthatóan sietett valahová, de azért rögtön átfutotta a cikket. Egyetlen nem éppen megértésre valló megjegyzése az volt: nem kellene ezt a kimondhatatlan szót, ezt az "epikodramatikus lírát" kihagyni? Nem lenne szerencsés, mondtam, hiszen minden tagját külön kifejtem, s pedagógiai tapasztalat, hogy egy-egy tömör kulcsszó, egy alkalmasan megválasztott mûszó éppúgy elõsegíti egy komplex gondolatmenet megjegyzését, mint a matematikai jelek, mint a differenciálás deltájának limesze a d, az integral elnyújtott S-e, vagy akár a + és -, ami a középkori londoni zsákhordó munkások leleménye, akik +-szal jelölték az egységsúlyú zsákokhoz viszonyítva súlytöbbletet mutatókat, --szal a súlyhiányosakat. Miért tartanánk gyengébbnek mai munkásaink emlékezõtehetségét mint a feudális dokkerek feltalálóképességét? Elvileg és átlagban a mai szakmunkások felkészültségét és gondolkodnitudását kell többre tartanunk. Finommûszerészeinknek, teszem méréstechnikusainknak sokkal bonyolultabb mûszavakkal kell megbirkózniuk.
Ismét nem arattam sikert gondolkodásmódom és ismereteim alkalmazásával egy konkrét kérdés megoldására, hiába végzett Horváth mûszaki egyetemet. Bizonyára azért, mert egy problémának az a körüljárása élõ és mozgósítható tudásanyag alapján, ami számomra természetes volt, az õ prejudikált agya számára tudálékosságnak és nagyképûségnek látszott, saját sémák táplálta ("a munkásoknak mindent egyszerûen kell elmondani, hogy kivétel nélkül mindenki megértse") kétségtelen nagyképûsége inverz tükreként. Horváth dünnyögött valamit - no jó, majd meglátjuk, megbocsásson, de sietnem kell. Azóta se láttuk meg. Cikkemet nem hozták, nem tudom, miért. Az epikodramatikus líra és a hozzá fûzött kommentár miatt-e, vagy azért, mert a jugoszlávokkal való viszony rosszabbodásának elsõ tünetei a párt felsõ köreiben akkor már ismertté váltak.
1957-ben, amikor Horváth beosztása alapján az én miniszterhelyettesi területemhez tartozott, módom lett volna megkérdezni, de sem akkori, sem a zavaros napokban mutatott magatartása miatt semmi kedvem nem volt ehhez, ami kétségtelenül hiba volt. Mindig jobb egy valóságos vagy potenciális ellenféltõl tájékozódni, mint az ilyen, esetleg közvetlen haszonnal nem járó tájékozódás lehetõségét bármi okból elmulasztani. S ilyen, rendszerint erkölcsi kényeskedésbõl származó hibák még többször is terheltek.
Az ellenfelek különben két irányból gyülekeztek. Az egyik a Szabad Nép Horváthhoz kapcsolódó néhány munkatársából állt, jóllehet Horváth (lehet, hogy még a Gímessel való összefogása elõtt) felvetette Révaival megbeszélve azt, hogy legyek újságíró, a Szabad Nép belsõ munkatársa. Ezt - Lukáccsal egyetértésben - nem vállaltam. Publicisztikát ugyan szívesen írtam idõrõl idõre, mint a fenti cikk mutatja, felkérés nélkül is, de tudományos munkámat nem áldozhattam fel a nagy napi megterheléssel járó újságírói gyakorlat oltárán, pláne egy olyan kétes számadó juhász karámjában, amilyen Horváth Márton volt. Arról már nem is szólva, hogy a magyar párton belül, a néhány kiemelkedõ régi érték mellett (Lukács, Révai, Rudas, Fogarasi, Berei, Molnár Erik) alig volt igazi teorétikus káder, s így ezen a téren képzettségemnek és hajlamaimnak megfelelõen felelõsnek éreztem magam a párt elõtt az önmagam teoretikus beéréséért.
Ebben az idõben a klerikális és jobboldali népies körök is hadüzenet nélküli hadjáratba - rágalomhadjáratba - fogtak ellenem. A két oldal részleges fedésbe került Keresztury Dezsõ személyében. Eklatáns jele volt ennek az, amit csak az ügy lezajlása után utólag tudtam meg. A parasztpárti Keresztury egyre nyilvánvalóbban mutatta meg klerikális hajlamait, azt, hogy nem hiába volt a zalaegerszegi gimnáziumban Pehm József, a hercegprímássággal Mindszentyvé vált tisztelendõ tanár tanítványa. Nem hatotta meg, hogy a Valóság kör tanfolyamával kapcsolatban pozitívan értékeltem szerepét. áskálódni kezdett ellenem, alighanem azon nem túl jelentõs konfliktusok miatt, amik az Eötvös Rák Bende-i vezetése miatt, ahol igazgatóként lépten-nyomon akadályozta a kollégiumi kommunista frakció mûködését, létrejöttek közöttünk. Tudtunk arról is, de ebbe nem kívántunk belenyúlni, hogy ún. "szerdai fogadónapokat" tart, s ezen kommunistaellenes lépésekre sarkallja híveit, köztük a nem-tudom-hogyan-odakerült, akkor még katolikusnak éppen nem mondható (hacsak a katolicizmust az elsõ három evangelista szemléletének megfelelõen, tehát a Pál apostollal végbement, "paulinusi" fordulata elõtt, nem vesszük a zsidó vallás legfejlettebb formájának) Vas Istvánt is, akit arra buzdított, hogy lépjen fel "Lukács és a Lukács tanítványok" ellen. Kívánságát Vas egy mélyen a saját színvonala alatt álló cikkben teljesítette is. Alaptalan vádaskodásaira kiváló mûfordítónk, Gáspár Bandi bácsi, Lám Leó és én (Marxizmus és írói szabadság, Magyarok, 1946. július) adtunk elég fulmináns választ. De ez Dezsõ barátunkat még közvetve is alig érintette, hiszen pozitív hangú cikkem a tanfolyamról 46 augusztusában jelent meg. Egyedül Király Pista rendezett nála nagyobb jelenetet, elérzékenyülve beszélt a miniszter úrnak arról, hogyan tiszteltük valaha liberalizmusáért, de most, hogy egyre inkább helyt ad klerikális szimpátiáinak (itt Pista hangot váltott s hidegen, szinte becsmérlõ hangon kezdett beszélni), elveszíti becsülésünket, s kezdjük a klerikális reakció közönséges kis fullajtárját látni benne. Ez igen indulatos párbeszéd volt mindkét részrõl. Ilyen személyes összeütközés nem volt köztünk. Egyszer beszéltünk komolyabban egyoldalú politikai preferenciáiról az Eötvös vezetésében, s azt javasoltam neki, hogy az általa hangoztatott pártatlanság és jóindulat jegyében hívja meg Révai Józsefet, tartson elõ-adást az MKP értelmiségi problémáiról. Ez egyben jó alkalom lehet számára, hogy baloldali szimpátiáit is kezdje kimutatni, mert ebbõl kollégista elvtársaink eddig vajmi keveset láttak.
A meghívás megtörtént, Révai kitûnõ szabad elõadást tartott, s egy megfelelõ okfejtésnél az ingadozó politikusokról, az igazgatót aposztrofálta igen kedves modorban, úgy téve, mint aki hiszi is meg nem is a tényt, amire hivatkozik: Dezsõ, rólad is azt mondják, legfõbb törekvésed az, hogy kifogd a baloldali szeleket a duzzadó vitorlákból? Mit gondolsz nem kellene itt valóban változtatnod valamit? Keresztury hozzászólásában ugyan kifejtette, hogy szerinte nincs mit változtatnia, mert eddig sem gátolt semmit, hiszen õ - a szokásos bûvszót mondta, ami akkor in rebus politicis nem igen bûvölt el senkit - "szakminiszter", de látja, hogy van félreértés és túlérzékenység, s ezért a jövõben mindent megtesz ennek kiküszöbölésére. Kiderült, hogy ezen a téren az egyik legsürgõsebb dolgának az én megrágalmazásomat tartotta. Hogyan derült ki?
    Tudomány- és egyetempolitikai kérdésekrõl értekezletet tartottunk Révainál, amire engem is meghívtak. Jelen volt a jóemlékû Zsirai Miklós professzor is, aki pártunk tagja volt. Befejezés után Révai még ott tartott kettõnket magánál, Zsirait és engem. "Kedves Miklós - mondotta -, a párt megvizsgálta azt az ügyet, amit Te Keresztury közlésére hivatkozva elmondtál nekünk, hogy egy volt Eötvös kollégista, Szigethy Miklós, a magyar néphadsereg tisztje Szigeti József elvtárs ultrabaloldali tevékenységének hatására, kétségbeesésében követett el öngyilkosságot. A vizsgálat kiderítette, hogy ez merõ rágalom. A két névrokon között semmiféle érintkezési felület nem volt, nemhogy politikai. Szigethy Miklósnak száz oka is volt a kétségbeesésre, egészségi, családi, pénzügyi, s többek között - de valóban csak többek között - nacionalista túlérzékenységbõl fakadó zavaros nézetek. Így higgy máskor az olyan farizeusoknak, mint Keresztury, akik állandóan erkölcsrõl prédikálnak, de ha mások megrágalmazásáról van szó, amit -valamilyen okból érdekükben állónak tartanak, akkor aztán semmiféle erkölcsi skrupulusuk nincs, kígyót-békát hánynak bárkire. "Zsirai azt válaszolta, hogy örömmel látja a párt alapos munkáját, örül, hogy szó nem érheti ennek a tehetséges fiatalembernek a magatartását, akit eddig csak írásaiból ismert, mégpedig már egyetemi hallgató korából, mert emlékszik arra, hogy Németh Gyula bácsi milyen sokra becsülte Szigeti elvtársunk Erdélyi Jánosõtanulmányát. Csak azt szeretné megjegyezni, hogy õ nem azonosult Keresztury állításával, hiszen mint vezetõ egyetemi ember tudja, milyen bonyolultak az emberi relációk, s szeretné ha ezt Révai elvtárs is így látná. Az aposztrofált beleegyezõen bólintott. Távozásunk után Zsirai megismételte nekem, amit Révainak mondott, azt téve hozzá, hogy már csak Révai tájékoztatása végett is meg kellett említenie, amit -Kereszturytól hallott. Én helyeseltem a tájékoztatás szükségességét. S elmondtam, hogy milyen nagyra értékeltük azt a valósághû, a maga idejében párját ritkító objektivitást, amellyel nagy könyvében finn-ugor atya-fiságunk szovjetunióbeli javuló helyzetét írta le. Barátságban váltunk el. Én magam Keresztury magatartásán múlt tapasztalataim alapján nem csodálkoztam, hiszen láttam mennyire én-centrikus s egyben könnyen befolyásolható ember, ha elõítéleteinek kedveznek.
Függetlenül az ilyen epizódoktól, egyetemi munkát végeztem tanszékünkön. Lukács egyetemi tevékenységét irodalomesztétikai jellegû elõadások s ehhez kapcsolódó szemináriumok tartásával kezdte. Kultúrfilozófiai felfogását a hegeli filozófiából kiindulva fejtette ki. Az elõadásokból a saját és a komolyabban érdeklõdõ hallgatók jegyzetei alapján magam csináltam egy rövid, talán húszoldalas összefoglalást, ami megkönnyítette a kollokviumra való felkészülést. Komoly hallgatónak az számított, aki részt vett a szemináriumi munkában is, ahol a prof. kijelölte anyagból a polgári dráma és regény klasszikus remekmûveirõl az önként vállalkozók váltakozó színvonalú elemzéseket készítettek, amelyek egészüket nézve meghaladták a régi egyetem filozófiai szemináriumainak -szellemi szintjét. A szeminárium fõbb szereplõi 46 és 49 között évszámra való tekintet nélkül: Mészáros Vica, Rezsõ Margit, Bizám Lenke, Révész Éva, Körtvélyes Géza, rapszodikusan Vitányi Iván, rendszeresen Heller Ágnes, Hermann István, késõbb Almási Miklós, Mészáros István s ki emlékezhetne, még ki mindenki, akikbõl késõbb hosszabbõrövidebb idõre a formálódó magyar szocialista kultúra hasznos munkása lett.
    Sajátos színt jelentett Bródy Ferenc és Krassó Miklós. Mindketten még érettségi elõtt kerültek az egyetemre, amit - ki tudja miért - õk maguk erõsen ambicionáltak. Igyekeztek nemcsak Lukács közvetlen környezetébe kerülni, hanem velem is baráti viszonyt ápolni. Sikerrel. Legalábbis az 56 elõtti idõkig, amikor az utak kezdtek szétválni. Felkészültségük és tehetségük azonban sajátos improduktivitással párosult. Ebbõl csak Bródy Feri kecmergett ki, amikor a 60-as években elvégezte a matematika szakot, s gondolkodása formális jellegének megfelelõbb komoly matematikai problémákat oldott meg. Az Angliába disszidált, magát trockistának valló Krassó emberileg, költõileg végleg belesüppedt saját belsõ mocsarába. Kataleptikus magábazárkózottságában fürdõszobáját zsúfolta tele egyetlen tápláléka, a tej csaknem üres üvegeivel, amelyek rothadó édeskés szagukkal elárasztották apró lakását. Vegetálására az ósdi angol szabadlángos gázfûtõrendszer tett pontot. Szalmazsákja lángot fogott, s a létezõ szocializmus engesztelhetetlen kritikusa ott égett magárahagyottan, társtalanságában segítség nélkül, úgy ahogyan más kispolgári individualistával is megesett már.
Termékeny gondolatcserévé a Lukács-szemináriumok fõleg a professzor fiatalosan eleven részvétele révén váltak. Ellentétben a régi profok többségével, nem várta meg a viták végét, hogy igazságtevõ bíróként zárja le az elhangzottakat. Menet közben irányította, terelgette a nyájat. Pompásan értett ahhoz, hogy kibontsa a ki nem érlelt, vagy éppenséggel csak sejtésszerûen felmerült hallgatói gondolatokat, amelyeknek volt valami igazságtartalma. Nemigen törõdött azonban a melléfogások rektifikálásával. Bokros életû és párttapasztalatai ellenére, kevéssé tudatosította azt, hogy a kis hibák a kiindulópontokban nagy hibákhoz vezetnek a végeredményben.
S ez az emberek megítélésében jórészt hasonlóképp érvényesült. Ha ilyen-olyan tehetséget látott valakiben, nemigen foglalkoztatta, hogy mik a mélyebb, magatartásban gyökerezõ alapjai ennek. S minthogy nem rendelkezett igazán azzal, amit minden realisztikus etika "gyakorlati emberismeretnek" nevez, vagy ha meg is érzett valamit X-nek, Y-nak természetébõl, nemigen gondolta el elõre, hogy kiélezett, mondjuk, extrém helyzetekben milyen lesz az illetõ magatartása, ezért rendszerint csak utólag vette észre, hogy barátai már régen disszidáltak mellõle, s nemegyszer akkor is csak mások figyelmeztetésére. Nehéz volna megmondani, bár némi fény talán derül majd erre a kérdésre is, hogy mennyiben származott ez - több vonatkozásban is - mozgalmi sérelmeibõl, s mennyi neveltetésének egyoldalú intellektuális jellegébõl. Pedig kezdetben (a Rudas-Zinovjev kritika, majd a Blum-tézisek idején) olyannyira nem fogta fel valóban jogos sérelmeit sem szubjektivisztikusan, olyannyira nem játszotta el annak az embernek szerepét, aki saját sebeiben vájkál s másra sem tud gondolni, hogy - mint egyszer kifejtette elõttem -, ha akkor kitessékelik az ajtón, azaz kizárják a pártból, õ az ablakon mászik vissza. (Nem lett volna példátlan dolog a magyar mozgalomban. Nemes Dezsõvel többször is megtörtént.) Az intellektus persze csak elidegenedett formáiban kerülhet szembe az érzelemmel-szenvedéllyel, vagy az érzelem - legmagasabbra hatványozva - a szenvedély az intellektussal. Normálformájukban együtthaladnak, kölcsönösen támogatva, gerjesztve egymást.
    Ennek a félszegségnek legeklatánsabb tünete ifjúsága "Irma ügye", amelyben sem a maga, sem a belé szerelmes nõ érzelmeivel nem tudott mit kezdeni a zavartalan szellemi produktivitás eszményének igézetében. Így, ha nem is lehet Seidler Irma öngyilkosságáért felelõssé tenni, még etikai értelemben sem (legalábbis ha túl vagyunk a következményetika és az érzületetika hamis dilemmáján), kétségtelenül hozzájárult akarata ellenére egy labilis diszpozíció szerencsétlen meghatározó vonásainak kifejlõdéséhez, amint ezt gyötrõ önvádban fogant esszéje, A lelki szegénységrõl megrendítõen tanúsítja.
 
 

 

---

MÉRLEG
 

SZEPES ERIKA

Ezredvégi menekülések -
II. Az ókor: alteregók és sorstársak

2. Kemsei István: Levelek Pontusba - a sorstárs

Ha Botár Attilának Atthiszt nevének puszta említéseibõl, az Anthologia Palatina Szapphó-töredékeibõl kellett életre teremtenie, úgy annál élõbb, ismertebb és olvasottabb személy a távoli Pontusról a világirodalom egyik leghíresebb levélgyûjteményét író Publius Ovidius Naso, az augustusi aranykor, a pax Augustea triászának Vergilius és Horatius mellett harmadik tagja, akinek sorsa lényegesen eltér triászalkotó két társáétól - lényegesen eltér életmûve is. A kettõ nyilvánvalóan összefügg egymással.
    A három alkotó három viselkedéstípust testesít meg, a hatalomhoz való viszony három lehetséges formáját. A korai kesergései után (atyjától örökölt birtokát i. e. 41-ben a polgárháborúból leszerelt veteránok közt kiosztották), a birtokok visszatérítésével megbékített Vergilius alázatos szolgájává válik az õt nagylelkûen kártalanító Augustus császárnak, propagátora politikájának: fõmûvében, az Aeneis-ben meghirdeti világbíró, mindenkit leigázó hatalmának isteni eredetét (egyenesen Venus istennõ leszármazottaitól eredezteti). Híres, a keresztények által is manipuláció eszközévé tett IV. eclogá-jában pedig magának az õsi Aranykornak a visszatérését köszönti Augustus uralkodásában, az Aranykort vallásos extázissal az emberi létezés szférája fölé emelve, s ezáltal lehetõséget adva az interpretatio Christianá-nak (keresztény értelmezés) arra, hogy a Messiás eljövetelének elsõ hírnökét lássák a költõben.
Horatius viszonya Octavianus Augustushoz ambivalensebb: Brutus-párti lévén kezdetben - is szemben állt a "szabad köztársaságot" felváltó egyeduralommal (bár megcsömörlött a köztársaság eszményétõl is) és Octavianus politikájával, majd - miután Vergilius és Varus bemutatta õt Maecenasnak, és kettejük között létrejött a világirodalom mindmáig utolérhetetlen "mecénási"-baráti viszonya - Maecenas révén õ is Augustus közelébe került. A császár azonnal felmérte a helyzetet, belátta, hogy zseniális költõt vezettek elébe, akit meg kell nyernie, ezért rendszeresen megbízásokkal látta el Horatiust, majd még ajándékokkal is lekötelezettjévé tette és megíratta vele az ún. Augustus-levelet (Epistulák II. könyve, 1. levél). Nem önfeladó megalázkodás volt Horatius részérõl Augustus megrendelésére, sõt dicsõítésére írni: egyrészt belátta, hogy történelmi szükségszerûség volt Augustus egyeduralmának létrejötte, amely valóban meghozta az annyira áhított békét, másrészt nem vitte túlzásba hízelgéseit: tiburi birtokára (amit feltehetõen Augustus ajándékozott neki) visszavonulva költészetének egészéhez mérten, arányaiban keveset foglalkozott politikával - annál többet költõi és személyes öntudatának kifejezésével.
A harmadik viselkedéstípust Ovidius képviselte, aki már puszta létével, élet-igenlésével, örömszerzõ hajlamával, költészetének frivol hangjával ellenszenvet váltott ki Augustusból, aki a római erkölcsök megszilárdítását tûzte ki céljául a pax Romana kiteljesítése érdekében (Venus istennõ mezítelen szobrait például a városkapun kívülre vitette, büntetést rendelt el a házasságtörõkkel szemben stb.) Ovidius elsõ mûvei, az Amores (Szerelmek), az Ars amatoria (A szerelem mûvészete) és a Remedia amoris (A szerelem orvoslása) egészen más hangon szólaltak meg, mint ahogyan az Augustus részérõl elváratott. Csupán egyetlen olyan mûvet sikerült írnia, amely az augustusi programba illeszkedett: a Fasti-t (Naptár), amely az õsi római szokások és vallás felelevenítésével megfelelt az augustusi ideológiának. A Fasti-t a hónapoknak megfelelõen 12 könyvre tervezte, amibõl csak hat készült el, mert vele párhuzamosan írta a Metamorphoses-t (átváltozások) is, amely a görög-római mitológia híres átváltozás-történeteit dolgozta fel, de olyan koncepcióval, ami a legújabb kutatások szerint (Szilágyi János György tanulmányai) az istenek ellen lázadó vagy velük vetélkedõ hõsök egymás mellé szerkesztésével olyan gondolati ívet sugallt, ami ellentmondott minden meghódolásnak, hiába jutott el benne Caesar megistenüléséig. Ugyanilyen, talán át sem gondolt, csak ösztönösen érzett dac, a kánonnal való szembeszegülés szellemében írta meg a Heroides-t (Hõsnõk levelei), amelyben a görög és római mitológia legnagyobb hõseit átkozzák el elhagyott kedveseik, többek közt Dido azt az államalapító Aeneast, akit Vergilius pius-nak (jámbor, vallásos áhítattal eltelt) és Augustus õsének énekel meg. A szakirodalom máig nem tisztázta, mi volt Ovidius i. sz. 8-ban bekövetkezett hirtelen számûzetésének oka: a birodalom egy újabb válságkorszakának kezdetén Augustus kénytelen volt kiutasítani házából és Rómából unokáját, Juliát, annak férjét pedig összeesküvés vádjával számûzte. Ezzel a magánügyként feltüntetett politikai akcióval egyidejûleg történt Ovidius számûzetése is, aki szándékosan homályosan fogalmazva így jelöli meg számûzetésének okát: "Carmen et error" - tehát "egy mûvem és egy tévedésem". Minthogy az államrezont szolgálni hivatott Fasti a számûzetés miatt nem készülhetett el, az összes többi mûvében viszont megtalálhatók olyan vonások, amelyekkel magára zúdíthatta Augustus haragját, elképzelhetõ, hogy nem is egy mûrõl van szó, hanem egész addigi munkásságáról, az Augustus által vallott és propagálni szándékozott rusztikus-egyszerû elvekkel összeegyeztethetetlen, kifinomultan városi, a modern dekadencia felé mutató ovidiusi életmûrõl, és valamely tévedésérõl, amely vagy Juliával, az unokával kapcsolatos (beavatottja volt talán házasságtörésének, vagy férje összeesküvésének), vagy egyszerûen abban állt tévedése, hogy egész mûvészete olyan, amilyen.
    Számûzetése a Fekete-tenger (Pontus Euxinus) partján fekvõ Tomiba (ma: Constanta) vetette, ahol egyformán szenvedett a barbár körülmények, a mûveletlenség és a klíma miatt. Innen, a pontusi számûzetésbõl írta elõször a Tristia (Keservek) elégiái után a még keservesebb Epistulae ex Ponto-t (Pontusi levelek), a panaszlevelek mûfajának prototípusát.
    Ennek az Ovidiusnak írja leveleit Kemsei István a távoli Pontusba, amely immár nemcsak Rómától van térbeli távolságra, hanem a címzetthez képest idõben is kétezer évnyire. De megírja Kemsei - Ovidius nevében - az önmagának szóló válaszleveleket is, kétoldali levelezést folytatva így önmagával. Megtanulja Ovidius fõ témáit, képalkotását, frazeológiáját, versmértékeit (a leveleket disztichonban írta), hogy a nagy költõ nevében írott versek hozzá méltóan szóljanak, de a maga nevében küldötteket is ugyanebben a stílusban tartja, jelezvén: egyenlõ élethelyzetben levõ egyenlõ felek vitatják meg életük nagy kérdéseit.
    Csakhogy ez a kettejük személyiségének közös vonásait bizonyító közös hang, közös stílus nem az ovidiusi könnyedség, cizelláltság, gyakran redundanciákkal terhelt, dekadens burjánzás, ritmikában is megnyilvánuló formabravúr, hanem egy sajátosan mai hang, amely kemény, határozott, nem is férfiatlan, szinte nyafogó panaszkodás, és fõként nem önsajnáltatás. Egy közösségéért aggódó, felelõsen gondolkodó férfi hangja, amit a levélváltásban Ovidiusnak is kölcsönad, ezzel jelezve, hogy nem õ gondolkodik ebben a személyiségazonosulásban az elõd módján, hanem õ tanítja meg azt saját kétezer évvel késõbbi tapasztalatai alapján világlátásra.
    Hogy világosan érzékeljük a különbséget, figyeljünk elõször Ovidius hangjára, témáira, stílusára.

A számûzött Ovidius keservei és levelei

Rómából való kényszerû távozását és az elsõ pontusi élményeket a Tristia címû elégiagyûjteményben írja meg az ókori költõ. A számûzetés éjszakáját oly aprólékosan, minden rezdülést megörökítve adja elõ, hogy ez örök például szolgálhat minden korszak minden számûzöttjének.

Hogyha fölizzik elém ama bánatos éjnek az arca,
    mely nemek a végsõ római éjszaka volt,
ha fölidézem az éjet, amely kirabolt az örömbõl,
    szempilláim alól újra kicsordul a könny.
Hajnalodott immár, s caesari parancsra ez órán
    kellett elhagynom Ausoniám rögeit.
Fölkészülni idõm, se erõm nem volt elegendõ:
    elzsongult-nehezült, zsibbadozott a szivem;
nem gondoltam a szolgákkal, s azzal se, ki kísér,
    útiruhán, csomagon percre se járt az eszem:
kábult voltam, akár az, akit villám tüze sújtott,
    és bár él, elalélt s elborult öntudata.
ám hogy a kín maga lelkemrõl tovaûzte a felhõt,
    és az öt érzékem újra erõre kapott,
búcsúzkodtam - búsan hallgatták a barátok
    (egy-két fõre apadt már ama régi sereg).
A zokogó férjet zokogóbb felesége ölelte,
    bûntelen orcáin könny vize záporozott...
(Tristium I. 3. Kardos László ford.)

S hosszan így, sok száz soron keresztül.

Ettõl kezdve áramlanak a levelek barátokhoz, akiknek jó része cserbenhagyta, pártfogókhoz, akik már nem pártfogolták, és fõként hitveséhez, akiben, reményei szerint, még együttérzésre talál. Az egyik legszebb levél hozzá szól, ennek elején testi állapotáról, betegségérõl, magányáról panaszkodik:

Hogyha csodálod, hitvesem édes, más kezivel mért
    ír az urad levelet: pusztulok itt betegen.
Itt kínlódom e zord idegen föld távoli sarkán,
    mit tudom én, valaha újra felépülök-e?
Sejted-e, hogy betegen mint érez a lélek e tájon,
    barbár földön, ahol szarmata, géta az úr?
                [...]
Nem beteg ember részire jó ez a ház, meg az étel,
    nincs, ki Apollóként gyógyítaná bajomat...

Majd arról ír, hogy honi földben szeretne nyugodni, és önmaga által írt sírversében egyszerre ad hírt öntudatáról és arról, hogy tudja: éppen az öntudat által is megbecsült mûvészetének köszönhet-en lett számûzött:

Én, aki fekszem alant, és írtam a szép szerelemrõl:
    Naso poéta vagyok, lángeszem áldozata...
S azt is tudja, hogy ugyanez a mûvészet teszi majd õt halhatatlanná:

ám te, barát, ki szerettél, s itt jársz, szólni ne légy rest
    Béke legyen porodon, Naso poéta, nyugodj.
Ennyi elég lesz jelnek, mert kõnél maradandóbb
    emlékjel lesz, amit könyveim építenek.
                          (Tristium III. 3. Károlyi Amy ford.)

Láttuk: a hitvestõl búcsúzó levélben hûtlen társaitól is búcsúzik. S bár oly sok mindenben csalódott otthon, Rómában, vágyai mégis odaszállnak vissza, mert az emlékeiben élõ kép az Orbis terrarum-ról (a földkerekség középpontja - így nevezték Rómát) zajos, eleven, forgatagos, élõ és kultúrát hordozó vonzó világváros képei. Ez az egyik fõ levéltípus.

Hol te vagy, ott most játékoktól hangos a fórum,
    elhallgat minden szóvita, ostoba per.
Port ver a lóverseny, lármát a vidám hadijáték,
    perdül a kocka vigan, fordul a gyors karika,
s az izzadt, olajos fiatal test hogyha kifárad,
    felfrissíteni jó hõs a medence vize.
Telve a három színház; néha megoszlik a tetszés,
    pártok támadnak, lelkesedõn zúg a taps.
Boldog ezerszer mind, aki ott él ennyi öröm közt,
    aki a városban töltheti ezt a tavaszt.
                     (Tristium III. 12. Rónai Pál ford.)

A politikai élet hírei is eljutnak hozzá, s nagy fájdalma, hogy Pompeius consullá választásának ünnepén nem lehet ott, csak lelki szemeivel látja:

Pompeiust fõtisztviselõink bíbora övzi,
    hogy ne hiányozzék semmise címeihez.
Látom máris: a nép majd szétveti csarnokainkat,
    s megtorlódik helyszûke miatt a tömeg.
míg te a Tarpeius-hegy szentélyébe vonulsz át,
    s isteneink szívét megnyeri áldozatod.
Hószõrû ökrök görnyednek a bárdok alá most,
    dús legelõn hízott, tiszta faliscusi faj.
Kedvvel nézik az istenek, és kiknek kegye legfõbb
    vágyad volt, Caesar s Juppiter is letekint.
                   [...]
Én nyomorult! Ó mért is nem leszek ott a tömegben,
    s nem láthatja szemem köztük az ünnepi fényt!
    (Epistulae ex Ponto IV. 4. Horváth István Károly ford.)

Leveleinek másik fõ gondolata a számûzetés okának keresése. Elsõsorban szerelmi költészetét okolja, s akkor a legszellemesebb, amikor Amort idézi maga elé, és neki tesz szemrehányást az õt megéneklõ versek miatt:

Ó fiu, számüzetésem oka, ki becsaptad a mestert,
                     [...]
Ifju szivem dalait legelõször nem te sugalltad?
    Annyi hatos lábhoz általad írtam ötöst.
Nem tûrted, hogy a maeoni dallal hírre verõdjem,
    s hõsi vezéreknek zengjem a tetteit én.
                     [...]
S mindezekért bérem, nyomorultnak, a számüzetés lett,
    itt a világ végén, meddig a béke sem ér.
    S bár tudván tudja, hogy az Augustus által megkövetelt erkölcsi normát, a házasság szentségét nem törte meg:

ám te tudod, s kijelentheted, azt hiszem, eskü alatt is:
    törvényes nyoszolyán bajt nem okoztam azért
 
- meg kellett érnie, hogy verseit mégis a házasságtörésre felbujtásként értelmezték:

Jaj, de mit ér mindez, ha a verssoraimban a törvény
    sérelmét látják, s hitvesi esküszegést.
        (Epistulae ex Ponto, III. 3. Horváth István Károly ford.)
 
Legyünk õszinték: azok is voltak. A szerelmi praktikákat soroló tanácsok nem elsõsorban hajadon lányokhoz szóltak, hanem érett asszonyokhoz, akiknek már gondot kell fordítaniuk arra, miképpen õrizzék meg szépségüket és vele együtt hódító erejüket.
    A levelek harmadik fõ témája mindazon szörnyûségeknek a részletezõ leírása, amelyek a Pontus partján a költõt fogadták. Ezek egyrészt a zord természeti viszonyok, szemben a mediterrán Róma örök napfényével és derûjével:

    ... jégpáncéllá fagy a tenger,
    s látod, a bõsz fagytól áll a pohárban a bor.
        (Ex Ponto IV. 7. Horváth István Károly ford.)
 
másutt:

El sem is olvad az elsõ hó, s jön a második is már,
    s két esztendeig is megmarad itt meg amott.
S úgy megzúdul az északi tél dühe is, hogy a nyurga
    tornyot a földre veti s hordja a ház fedelét.
                     [...]
Mondjam-e, hogy köti meg rohanó vizeinket a vad fagy,
    s ásónk hogy veri szét a recsegõ tavakat?
                     [...]
S nem terem erre gyümölcs: nem lelne Acontius almát,
    melyre szerelmének írna ravasz szavakat
                         (Tristia, III. 10. Kardos László ford.)
 
S a táj idegenségérõl hamar áttér az emberek idegenségére:

Nézem a tájat: nem-szeretem táj, elszomorítóbb
    nincs bizonyára sehol szerte a föld kerekén.
Nézem az embereket, csak alig méltóak e névre,
    ordasokul bennük több a vadállatiság.
Törvényt nem tisztelnek; erõ számít, nem igazság:
    kardok uralma alatt porba taszítva a jog.
Rossz göncük bõ nadrág s állatbõr a hidegben,
    arcuk ijesztõ, mert hosszú bozont fedi be.
                    (Tristia, V. 7. Csorba Gyõzõ ford.)
 
E népek fõ jellemzõjének durvaságuk és mûveletlenségük mellett azt tartja, hogy állandó harcban állnak egymással ("Jobbjuk mindig kész rá, hogy sebet üssön a tõrrel, / minden barbárnak ott fityeg a derekán."), nem véve észre a párhuzamot azzal, hogy a rómaiak egész hadtesteket semmisítenek meg és országnyi területeket sajátítanak ki; olyannyira nem veszi észre, hogy a vitéz "Római" hõsiességét a Tróját és annak Hektór vezette seregét ostromló Aiaxéhoz méri ("Éppígy háríthatta el Aiax Trója alatt rég / Hector fáklyatüzét ott a hajóik elõtt.").
    A negyedik, a legnagyobb keserve a kultúrától való elszakadás, a lét minõségét meghatározó irodalmi közeg elvesztése. Ezt és fõként ezt jelentette Ovidiusnak Róma:

Annak a kornak a költõit tisztelve szerettem,
    Azt hittem róluk, mindenik isteni lény.
Mérges kígyókról, gyógyfûvekrõl, madarakról
    írt az öreg Macer, és énnekem adta elõ.
Szokta Propertius is "tüzeit" recitálni elõttem,
    régi baráti jogon, mely vele összekötött.
                    [...]
Változatos dalait zengette Horatiusunk is,
                    [...]
Vergiliust csak láttam. A sors nem hagyta Tibullust
    élni, hogy egykoron én majd a barátja legyek.
                    [...]
Õket tiszteltem, s engem tiszteltek az ifjak,
    Ismert lett Múzsám csakhamar énnekem is.
                      (Tristia, IV. 10. Gaál László ford.)
 
Még távollétében is idézik otthon mûveit ("Azt írod: tele színház ujjongott dalaimnak / és tapsolta meg, azt írod, a verseimet"). Ehelyett számûzetése helyén mûvészet nélküli barbárság fogadja ("Szinte alig van köztük olyan, ki az itteni nyelvbõl / néhány köznapi szót tudna talán latinul.").
Ovidius visszafojthatatlanul és egyértelmûen hazavágyik Rómába, a szépség, a mûvészet, a napfény és derû városába - neki ezt jelentette a világot harccal leigázó, világbíró Róma. Pompát és hírnevet. A pontusi táj számára az Alvilágba vezetõ út kezdete. Panaszáradataiban ismétlõdõ motívumok, toposzok, egy-egy megtalált kép többszöri felhasználása teszi dússá, túlzottan is dússá ezt a nagyon kimunkált, míves költészetet: pazar ritmusjátékok, alliterációk, figura etymologicáõk mutatják, hogy virtuóz költõ ontja itt önmagából a szót. Amiként maga is vallja: "quidquid temptabam dicere versus erat" - "önként jött ajakamra kötött formában az ének" (a Tristia Önéletrajz-ként ismert darabjában). Mindig magáról, mindig magáért. Mondhatnánk ezt egocentrizmusnak, narcizmusnak - de nem errõl van szó. A magány megélésében Ovidiusnak nem volt mintája. Olyan téma akadt - önhibáján kívül - tollára, amelyben elõdök példái, toposzai nélkül alakíthatta ki a mûfaj sajátosságait.

A számûzött Juhász Gyula keservei és levelei

Ovidiust nagyon kedvelték a magyar költõk; a 16. században Balassira és Bogáti Fazakas Miklósra hatott leginkább, a következõ században népszerûsége még nagyobb lett: Rimay János mûvein érzik hatása, Gyöngyösi Istvánt pedig egyenesen a "magyar Ovid"-ként tisztelték szerelmi témái és poétikai fordulatai miatt. Fordítója igen sok akadt a deákosok között, századunkban Babits emelte be Erato-jába szerelmi költészetének néhány darabját. Ezek a költõk vagy fordították Ovidiust, vagy modorában írtak (mint Gyöngyösi), ám lelkének legmélyét Juhász Gyula élte meg, akinek életében volt egy olyan sorsforduló, melyet õ az Ovi-diuséhoz hasonlított.
    A Szegeden élõ és alkotó, de igazából Budapestre vágyódó költõ egy ideig a kicsiny, isten háta mögöttinek érzett Szakolcára került tanítónak, és ezt a vidékre költözést élte meg olyan számûzetésként, amilyenként Ovidius a magáét Tomiban. Ovidiusnak nemcsak Rómától, de egész Itáliától távol kellett kerülnie, s egy messzi, idegen provinciában élnie ahhoz, hogy a magány érzését a világirodalom talán elsõ modern elidegenedettjeként elõször átélje és megénekelje, Juhász Gyulának csak a fõvárostól pár száz kilométernyire levõ Szakolcára (ma Slavica, Szlovákia) hogy minden kultúrától messze érezze magát. Ovidiusszal teljesen azonosulva megírta versekben a maga keserveit és levelekben a maga pontusi epistuláit. Juhász nagyon szerette s kiválóan ismerte az ókori történelmet és irodalmat: írt verset Augustus-ról, Marcus Aurelius-ról, Cézár halálá-ról, görög istenekrõl, írt anakreóni dalokat, idézi Horatiust. De senki nem foglalkoztatta oly sokszor és olyan mélyen, mint Ovidius, a számûzött. Sorstársát, rokonát látta benne, ezért szól önmagáról Ovidius szavaival. Ovidius magánya, ez a modern, mondhatni, huszadik századit elõlegezõ életérzés olyannyira érintette Juhászt, hogy még szakolcai "számûzetése" elõtt jóval, már 1904-ben (1911-ben került Szakolcára) írta elsõ, Ovidius címû versét, a már a Tristiá-t író Ovidius szavával szólót, a vándormadaraktól Róma felõl érdeklõdõ, vágyódó költõ versét. 1910-re datálódik az Ovíd levele Júliához címû második, s a tényleges számûzetés hozta meg a gyönyörû Ovíd tavaszdalá-t, amelyet mint "Ex Ponto, elveszett"-et egyenesen a pontusi levelek közé sorol. S mindezeket jóval megelõzi egy szinte gyermekkori zsenge 1899-bõl (1883-ban született), amelyben már felbukkannak mindazok a motívumok, amelyek érthetõvé teszik a költõ vonzódását ókori elõdjéhez, így elsõsorban a magányban való sorsközösség, ami az egész személyiségazonosulásnak az alapja. Idézzük elõször ezt a tizenhat évesen írott Ovidius címû verset:

Észak jegében, tél fagyában
A szerelem víg dalnoka,
Kinek egykor a szebb világban
Caesar és koldús tapsola;
Észak jegében, tél fagyában.

De izzó lelke forró lángját
Nem oltá el se fagy, se tél,
A geták ködös, bús honában
Még mindig szeret és remél:
Észak jegében, tél fagyában.

A vers az ellentétek verse. A fiatal költõ a nagy emberhez méltatlan élet alapellentétének ellentétpárjait sorakoztatja: észak jege, tél fagya - a szerelem vígsága; Caesar - koldús; izzó lelke forró lángja - fagy, tél; ködös, bús hon - szeret-remél.
Caesar nevének említése természetesen jelentéssel bír egy Ovidiusról szóló versben, nemcsak a "koldússal" való ellentétezés miatt került oda (ezt a funkciót betölthette volna bármely más gazdag ember), még csak nem is a hatalom szimbólumaként tapsol a versben, hanem a költõ számûzõjeként, s ezáltal rejt magában még egy ellentétet: aki "egy szebb világban" még tapsolt, késõbb súlyos büntetést mért rá. Az 1906-os vers alapellentéte a Rómába szállt fecskék és a Rómából jövõ darvak között húzódó idõ, tehát az év leforgása alatt történt változás. A vers elsõ része Caesar hatalmát hangsúlyozza: uralkodik, hódolnak elõtte, szerelmüket árulják neki az asszonyok, míg a vers második felében, az elsõ rész személytelenségével szemben ("Ragyog-e még az örökkék azúr?") a költõ személye kerül elõtérbe ("Virul-e még az orgonás tavasz, / Mely nekem virított?"), és a gyõzedelmes Caesarból is csak annyi az érdekes, amennyit "az aranyszavú költõ dalai" róla megénekelnek. Az utolsó szakasz helyzetdallá alakul, a költõ maga válik Ovidiusszá, és itt tetten érhetõ, miért született a vers még a számûzetés elõtt: szerelmi bánatról dalol Juhász, féltékenységrõl, õt megcsaló Júliáról, és ezt a helyzetet vetíti vissza az ókorba. Ez még nem a számûzetés verse.
    Az 1910-es Ovíd levele Júliához már mélyebben érzi át a magányba vetettséget, mintha már elõre érezné a szakolcai dermesztõ világot. Az Ovidiust magára öltõ Juhász mindazt felpanaszolja, ami az igazi Ovidiusnak is fájdalmat okozott: az elsõ szakaszban a rossz idõt ("Tomiban õsz van"), a kulturálatlanságot ("Barbárok a népek"), az örömtelenséget és a szerelemnélküliséget. A második szakaszban teljessé válik az azonosulás, és mintha a valódi Ovidius tenné fel a kérdéseket: "Mi hír Rómában? Ki mostan a cézár? / És ki a költõ, és mirõl dalol? / Ki hordja most Ovidius babérját, / Kacér Fortuna most kihez hajol?" Az utolsó szakaszban visszaveszi az 1906-os vers fõ kérdését (Ott: "Melyik poétát tanítgat dalolni / S ölelni az én Júliám?"), a késõbbiekben "Melyik poétát tanít verselésre / S szeretkezésre az én Júliám?"
    A költõ itt már nemcsak érettebb, szókimondóbb férfi - ez látszik az "ölelni" és a "szeretkezni" szóhasználat fokozódó intenzitásában, hanem bölcsebb is, mert egy fájdalmas legyintéssel továbblép: "Ne fájjon ez a kérdés! Hisz az élet / Szeretni és veszni szerelem híján! / Tomiban õsz van és nincs szerelem." S az utolsó sorban a fiatal költõkre oly jellemzõ, dekadens pesszimizmust Juhásznál éppen az Ovidius-szerep hitelesíti: "Több tavaszom már nem is lesz nekem!"
Az igazi számûzöttvers az Ovíd tavaszdala, melyet a költõ maga is "igazinak" szán, ezt jelzi az alcímmel: Ex Ponto, elveszett, tehát pszeudoepigráfként tünteti fel. Ebben már összetettebb, árnyaltabb a két ellentétes világ, Róma és Pontus ábrázolása: a költõ szívével-eszével tudja, hogy Rómában tavasz van, a tavasz pedig az öröm és az élet. Ezzel ellentétben áll ugyan a pontusi hideg és tél, de Ovidius-Juhász itt már eljut ahhoz a gondolathoz, hogy az idegen, gyûlölt tájon az élet, tehát a tavasz és a szépség sem kell. Idegen tájon csak meghalni kíván az ember. Így jut el a fájdalmas honvágytól a halálvágyig az a költõ, aki a szerelem és az élet dalnoka volt. Versben itt jut el végsõ elkeseredéséig Juhász Gyula.
    Leveleiben elsõ perctõl kezdve igen keserûen fogalmaz. Az elsõ Szakolcáról kelt levelet Babitsnak írta 1911. szeptember 8-án. Ebben már ilyen sorok vannak: "Tomiból írok, Szakolcáról, a morva sorompó mellõl, és te megértesz. Évek elõtt te írtál és éreztél így: Tomiba menve, Fogarasra.*   *Utalás Babits Juhász Gyulához intézett levelére: Szekszárd, 1908. július 24. "Értesítelek, amirõl én is most kaptam értesítést, hogy kineveztek Fogarasra rendes tanárnak. [...] Így érzem magamat, mint Ovidius, amikor Tomiba készült »chassé du paradis latin«." Hogy élek, gondolhatod. Távol az élõ élettõl, de lélekben oly közel hozzád és a kevesekhez, akik szerettek és a nagy halottakhoz, akik többen vannak, mint az élõk, és velünk vannak éltetõ hatalommal. A régi Juhász nincs többé, a halálvágyó barát helyett egy lemondó, de élnivágyó ember van..." Ebben az ovidiusi modern magányba nem véletlenül talál rá a lélek nagy ismerõire, az orosz realistákra: "Lassankint megvénülök, megtörök, és minden, minden oda lesz már. Orosz regényekben élem ki magamat, végtelen orosz puszták, végtelen orosz bánat: ez az életem, ez." (Babits Mihályhoz, Szakolca, 1912. szeptember 30.)
    Egy lelkiállapot tér- és idõbeli stációi: az ókorban Ovidius-Tomi, a 19. századi orosz regényhõsök - szibériai számûzetés, a 20. század elején Juhász Gyula - Szakolca. Juhász Ovidius-versei igazi pastiche-ok (utánérzés, stílusutánzat): tökéletesen imitálja az ókori költõ hangját, panaszkodó megszólalását, átveszi képi-tematikus toposzait (érdekes módon versmértékét, a disztichont azonban nem, holott Juhász számos kitûnõ idõmértékes verset írt); érzés- és érzelemvilága, szerelemvágya egészen Ovidiusé.
 
Kemsei István: Levelek Pontusba,
avagy "Arcot hordani arcod elõtt..."

Végre egy ember, egy költõ, aki nem a Pontus mellõl, Tomiból sóvárog a világvárosba, hanem Budapestrõl, a kultúra fellegvárából küldözget részvevõ leveleket a szegény, hajdani, provinciába számûzött költõnek - sóhajtanánk fel szívesen és megkönnyebbülten. De nem tehetjük, mert már Az elsõ levéltöredék Ovidiusnak címû kötetkezdõ vers elsõ szakaszából kitetszik: nem a civilizált, mûvelt, gazdaságilag-társadalmilag-emberileg fejlettebb utókor küldi baráti kézfogását a boldogtalan elõdnek, hanem a sorsát Ovidiuséval rokonnak érzõ, mai költõtárs: "Eltelt kétezer év, Naso, válaszolok leveledre, / s mit mondjak? Nem jobb itt sem az élet, hogy / fennhangon dicsekedjem, verjem a nyálam irígyek / ellen a semmibe most, pont amikor lassan / megy a szekér, hogy szinte döcög, mert félnivalóm / van nekem is: mi jöhet még? - ez a kérdés itt, / lankás pannon tájamon, eltelt majd ezer év, és / ennyire vitte e hon..."
    A levélíró panaszkodik, és nem akárhonnan: ugyanabból a Pontusból, onnan, ahová a levelet címezi. Itt, nálunk is Pontus van: "Pontusi hó a szivem, béfed pontusi jég, / távol Pontustól is vén Európa mocsokja: / történelmének bõze rohaszt, vétlent / szennyez... Lám, mi se változik ezredek óta a Földön, / élhetsz bár ugyanúgy, s ott, ahol élhetsz még: / durva geták közt, vagy Magyarországon vegetálva, / számüzetésben vagy félszabadon..."
    Pontus szimbólum volt, Ovidiustól az egész kultúrtörténeten át Juhász Gyuláig, változatlan érték- és elõjel- szimbólum: jelképe mindannak, amit Ovidius és Juhász Gyula verseibõl összefoglalhatunk, a rossz természeti körülményeknek és az attól befolyásolt beteg kedélynek, a durva és civilizálatlan közegben megélt magánynak, a kultúra fellegvárába visszavágyó sóvárgásnak. Kemseinél a Tominál kétezer évvel késõbbi világváros, Budapest, sõt az egész ország, továbbmenve az egész civilizált Európa válik Pontussá: a számûzetés vagy a félszabadság földjévé, rothasztó bõzt árasztó történelem színterévé.
    Kemsei gondos összehasonlítást végez, mi írandó az antik Pontus és az általunk megélt utódvilág számlájára: "ott geta nyíl, itt vad eszelõsök", s a régi Róma vágyott világa is átalakul szemében: ahol Ovidius bánatosan jön rá, hogy Augustusnak hízelegni kell (pontosabban: idõben kellett volna hízelegnie), ott Kemsei azt látja: mai Cézároknak nyalnak alá a félõsek itt, Budapesten. S minthogy nem sorolja magát az alányalók közé - és ezért lehet lelki rokona, elõdje, sorstársa Ovidius -, így összegzi: "...tudom, hogy nem nekem áll ma a zászló, / nem állt tegnap sem: már nem meglepetés. / Jöjjön akármi, de rosszabb mégsem: jobb, ha jöhetne! / Mondhatom-é azt, hogy szégyenkeznivalóm / nincs senki elõtt, hisz tettem a dolgom? Mégis, a méreg / rúgdal örökké: így mégsem akartam!"
    Az elsõ Pontusba írt epistula után levélváltás következik (Kemsei összesen 18 "levéltöredékkel", Ovidius 6 "elkallódott" - tehát ismét pszeudoepigráfikus jellegû - levéllel tiszteli meg költõtársát): Ovidius válaszol Kemseinek Pontusból - vigasztalóan! Az eltelt kétezer év kellett ahhoz (meg persze az Ovidius bõrébe bújt Kemsei), hogy a római költõ rájöjjön: jobb neki ott, a zord fekete-tengeri parton. A levélváltás menete ezek után így alakul: Kemsei panaszkodik, szitkozódik, átkozódik a mai Budapesten folyó élet miatt, Ovidius ezt hallván saját magát nyugtatgatja, hogy ehhez képest milyen jól járt, de nemcsak ehhez képest, mert átértékelõdött Róma-képét azonosítja a 20. századi metropolissal, és menekülést javall mindkettõbõl.
    Hogy világosan kitessék, miképpen látja életünket és világunkat Kemsei, és miként értékeli át Rómát és a számûzetést a pszeudo-Ovidius, nem a kötetbeli levélváltás sorrendjében, hanem a levélírók szerint sorakoztatom egymás alá elõször Kemsei keserveit és vádjait, majd Ovidius átalakult nézeteit, azaz egymás mellé állítva az "egy költõtõl" származókat, folyamatosan olvashatóvá és így erõteljesebben hangzóvá teszem õket.

Kemsei levéltöredékei Ovidiusnak

(A továbbiakban csak a sorszámot adom meg, tehát A második levéltöredék ezután A második...-ként, a többi A harmadik... stb.-ként szerepel majd.) A második... már olyan kulcssorokat tartalmaz, amelyek nemcsak az egész kötet hangütését, hanem a problémaköröket is megmutatják. Néhány ezekbõl a kulcssorokból:

    ...tudd, romokon vacogok, romokon ma,
sorsom keshedten várja a pusztulatot...
    Ronda, kegyetlen tél van, nem szûnik a fagy,
hóra hó hull, jég temet el mindent, ki-be szánkáz
    csúszka haván az egész vak, nyomorult ország...
Mert itt sem szebb a Dunánk, mint ottan az Ister;
    mocskos, barna vizén furcsa szabadság ül,
jégtáblákon utazva vadultan csípkedi egymást
    s vijjog örökké, mar csõrbe a csõr, toll száll,
vér hull, és mindezt a szabadság szent neve örvén...
    Partján nagy sokaság: tiszta, fölösleges arc
mind, aki nézi a harcot, tudván tudva a cselt, hogy
    mû-csõr, mû-toll, mû-vér, ami hull, cirkusz:
circenses, lassan lefogyó jég pódiumán, csak
    közben történik más: kiürül a büfé,
étkünket bezabálja a hurkanyakúak, a bunkók
    népe, az új ember, s ottmaradunk éhen,
megfittyedt nemiszervre bukó hájak hada hagytán...

A vers képrendszere egy következetes gondolatmenet folyamán alakul ki, a képek meghatározott logika szerint követik egymást. A kezdõ képek Pontus jegyeit viselik, elsõsorban az idõjárási viszontagságokat. Az idõjárás-jelentés gyorsan átvált egy határozottan körvonalazott metaforába: a hidegben fagyoskodva egy egész vak, nyomorult ország szánkáz a Duna-Ister jegén; már nem az éghajlattól vacognak, hanem a nyomortól. S jön a következõ kép, a szabadságé, ami itt a furcsa jelzõt kapja, nem véletlenül: a furcsa szabadság a nyomorban madáralakot ölt, sõt több madár alakját, amelyek folyamatos jelenben élethalálharcukat vívják. A folyamatos jelen által állandósított kép teljessége, maga az élethalálharc a jelkép konkrét hasonlítója, az elvont hasonlított a furcsa szabadság. A szimbólum jelentése: szabad struggle for life-ot vívni és benne elpusztulni. Kemsei továbbmegy: az élethalálharc, s így a furcsa szabadság is csak látszat, elfedése az igaznak; cirkuszi játék, amelynek során a harcolóknak, a jégen nyomorgóknak jut a harc, a hurkanyakú, bunkó új embereknek a kenyér (hogy a római jelszót idézzük, de tudjuk, hogy valójában nem is kenyér, de legalábbis kalács). Az új ember kiemelt hangsúlyt kap: céloz az ókori homo novus-ra, arra a rómaira, aki nemesi származás nélkül feltörekedett és utal a mai új emberre is, a bunkók népére, akiknek jelzõje közös állandó attribútumukkal (ma státusszimbólumnak mondják), a bunkófonnal.
    Tájleírás, helyzetjelentés, tájkép csata közben - ez az elsõ levéltöredék. A második: a személyes sors kitágítása országos méretûvé, az ország lakosságának élesen kétfelé polarizáltságának megállapítása (ezt késõbb kibontja, pontosítja, még élesebbé teszi; ez már nem az Ovidius hangja, nem az õ sirámainak témája. Ez egy saját személyisége fölé emelkedett költõ kiáltása mindazokért, akik nem az új emberek életét élik, akik számûzettek saját országukban saját országukból, s akikkel a költõ ebben a számûzetésben osztozik.
A kollektív számûzetésben Kemsei nem elsõsorban a költõk közül való kirekesztését fájlalja - erre alig mutat valami, talán csak a már idézett "tudom, hogy nem nekem áll ma a zászló, / nem állt tegnap sem: már nem meglepetés" utal. Ovidius kívülrõl jött számûzetésével szemben itt Kemsei kettõs számûzetése áll. Egyrészt a közös sorsban osztozik, másrészt önként vállalt belsõ emigrációba vonult.
    A belsõ emigráció természetesen azoknak a közállapotoknak a következménye, amelyekrõl részletes beszámolót ad a következõ levelekben.
 
(Folytatása a szeptemberi számban)

 

---

 MÛHELY
 

UNGVÁRI TAMÁS

Befogadás és antiszemitizmus

Petrássevich Géza Zemplén megyei születésû hírlapíró 1888-ban került Budapestre. Az Egyetemi Lapokba kezdett írogatni elõször (1894), majd a Magyar állam címû laphoz került tárca- és vezércikkírónak.1 1899-ben az Alkotmány szerkesztõségénél találjuk. A századfordulón jelentette meg Magyarország és a zsidóság címû kötetét2, majd a Zsidó földbirtokosok és bérlõk címû újabb munkáját 1904-ben.
Munkája azért érdemel figyelmet, mert a kiegyezés után a politikai antiszemitizmus elsõ hullámának csillapodtán jelent meg, az asszimilációs várakozások újabb szakaszában.

A "mérsékelt" antiszemita párt

A nyolcvanas évek derekán a "mérsékelt antiszemita párt" képviselõi, Istóczy Gyõzõ, Verhovay Gyula, Komlóssy Ferenc még a magyar országgyûlésben szólalhattak meg gazdasági és kulturális kérdésekben. Interpellációik nemegyszer keltettek derültséget - így Komlóssy és Thaly Kálmán vitájában arról, hogy ki lehetne ünneplésre méltóbb: árpád fejedelem vagy I. István király. Az antiszemita képviselõ úgy érvelt: "legyen egy nap, melyen a keresztény felekezetek kezet fogva, nyíltan ünnepeljék a kereszténység diadalát, és védekezzenek a zsidóság és szabadkõmûvességgel szemben..."3
    Az antiszemita párt egyszerre tartotta a zsidóság világ-összeesküvésének tézisét s próbálkozott az italmérési engedélyek "államosításával", azaz a községeknek való átadásával. Az antiszemita "világmozgalom" újraindításával is a magyar antiszemita párt büszkélkedett, meggyújtotta azt a lángot, amelynek nyomán Romániának sikerült ellenállnia az 1878-as berlini kongresszus ajánlásának a zsidók emancipációjáról. Részük volt abban, hogy az antiszemita német nemzeti párt képviselõjelölteket juttatott be a -Reichsratba, többek között Georg von Schönerer vezetésével 1885-ben.4
A "zsidókérdés" megoldásaként az antiszemita párt programja politikai és gazdasági "reformokat" egyaránt követelt. Egy névtelen szerzõ, egyébként az antiszemita párt vidéki képviselõjelöltje, az alábbiakban jelöli ki a megoldást. "Az emanczipációnak épen oly megfontolt és megokolt visszavonása, mint amily megfontolatlanul és oktalanul kimondatott." A politikai egyenjogúság visszavonása azonban csak a kezdet. A zsidó ne viselhessen állami hivatalt, tiltassanak el a szeszgyártástól, a kocsma és vendéglõ üzemeltetésétõl. Falvakban zsidók ne telepedhessenek le, parasztbirtokot, házat ne szerezhessenek, tiltassanak el állami bérletektõl.5
A századfordulóra ezek a hangok elhalkulnak: Petrássevichre mint utolsó mohikánra hivatkozik Istóczy Gyõzõ, az egykori antiszemita párt vezéralakja.6
A röpiratról ugyan Istóczy kijelenti, hogy az nem emlékirat, hangvétele azonban személyes és önéletrajzi. Leírja átalakulását filoszemitából antiszemitává, melynek oka szerinte az volt, hogy megyetörvényszéki bíróként negyven-ötezer forintnyi fizetséget róttak rá igaztalanul. A sérelmet többször is feleleveníti a Jövõnk címû, általa szerkesztett lap, miként a 12 röpirat is, például abból az alkalomból, hogy Istóczy képviselõtársát, Verhovay Gyulát felmentették egy sikkasztás vádja alól.
E homályos történetek Szent György lovagot formáznak hõseikbõl. Mindegyiküknek, ahogyan a cikkek írják, a "saját zsidóikat" kellett legyõzniük. A világ-összeesküvésnek mindenütt vannak képviselõi, ügynökei. A prágai egyetem tanárának, August Rohlingnak hamis Talmud-fordítását igazinak állítva Istóczyék olyan zsidó képét állították elõ, akinek bosszúvágya és idegengyûlölete nem ismert határt. A zsidónak, úgymond, vallásában és jellemében rejlik gonoszságának természete.
Politikai programmá az antiszemitizmust Istóczy Gyõzõ 1875-ben fogalmazta meg az országgyûlésben elmondott felszólalásával.7 Istóczy visszaemlékezésében büszkén említi, hogy Európa minden parlamentjében ez volt az elsõ antiszemita beszéd.
Istóczy beszéde csakugyan in statu nascendi, születése pillanatában gyûjti csokorba a politikai antiszemitizmus érvrendszerét. Az interpelláció pillanatában ugyan még nem volt jogi doktor Istóczy, érvelése, parlamenti felszólaláshoz illõen, mégis jogi természetû. Az emancipáció törvényét támadja, melyet az antiszemita újságok amúgyis elhamarkodottnak és meghaladottnak véltek. Az emancipációs törvény a zsidóságot vallásfelekezetként fogadta be, s így jogszerûen részesült a lelkiismereti szabadság liberális áldásaiban.
    A zsidóság azonban se vallás, se nemzet, hiszen önálló nyelvvel nem rendelkezik, hanem "...mint véregység, traditiók és érdekközösség által szorosan egybefûzött zárt kaszt."8 A zsidóság a demokrácia jelszavait használva voltaképpen arisztokratikus plutokrácia. A "legconservativabb elem: a liberalismus árjának fölszínén úszik". Gazdasági világhatalmát a zsidóság csakis mint "compact kaszt" érheti el. Célszerû tehát ellene a békés önvédelem szervezkedésével föllépni, és a bevándorlást, illetve a honosítási eljárást megszigorítani.
A politikai antiszemitizmus kétségkívül új fejezetét nyitotta meg Istóczy Gyõzõ. A szakirodalom ugyan vitatja a tõle gyakran felemlegetett érdemet, hogy Magyarországon elsõnek lépett föl az antiszemitizmus karakteres képviselete nyilvános politikai fórumon. Jacob Katz az antiszemita ideológia magyar változatáról feltételes módban fogalmaz, s megannyi forrást emleget fel a zsidóság világuralmi törekvéseinek -mítoszából, többek között des Mous-seaux-t, majd Paulust, Bauert és Wagnert.9 Maga Istóczy fordította le s dolgozta át Du Mesnil Marigny könyvét már 1875-ben.10 Az idegen források egyébként közömbösek. Az elsõ antiszemita kongresszuson Istóczy és elvbarátainak nyilatkozatát fogadták el "hivatalos" alapszövegnek.
Idézett emlékiratában Istóczy az antiszemitizmust a politika univerzális nyelveként ajánlja. A konzervatív jobboldal közös kötéseként. Istóczy nem elégedett meg azzal, hogy esetleg minden pártban lehetnek antiszemiták. Az antiszemitizmus az egybefogó erõ. "Arra pedig se én, se senki nem gondol, hogy egy homogén, egyöntetû antiszemitapárt szerveztessék; mert az ilyen párt csakugyan »egyoldalú« lenne; hanem én csakis egy antiszemita pártkoalicziót (pártszövetkezetet) tartok szervezendõnek, illetve tartom a régi antiszemita pártkoalicziót újjászervezendõnek, ahová összegyûlnének mindazok az antiszemiták, akiket a filoszemitaságban utazó többi parlamenti pártok egyike se fogad be. Ezeknek az antiszemita képviselõknek aztán egyéb politikai kérdésekben teljesen szabad kezük lenne, úgy, amint annak idején is volt." (i. h. 17. o.)
    A múlt század nyolcvanas éveiben egy antiszemita párt tizenhét képviselõt juttatott a parlamentbe.11 A századfordulóra már hírmondójuk sem maradt. Bécs zsidóellenes polgármesterének hivatalba lépését még a császár sem tudta megakadályozni. Magyarországon azonban az uralkodó elit a politikai antiszemitizmus képviselõitõl évtizedekre megszabadult. Magyarország szorította ki elsõnek az antiszemitizmus képviselõit az országházból. 1884-ben még tizenhét képviselõjük volt, 1887-ben már csak hét. 1896-ban az antiszemita párt vezére, Istóczy Gyõzõ kivonult a parlamentbõl. Egyik utolsó pamfletjében (A magyar antiszemitapárt megsemmisítése s ennek következményei, 1906.) azt panaszolta fel, hogy Ausztriában negyvennyolc antiszemita képviselõ ülhet a parlamentben Lueger vezetésével,12 Párizsban harminc Drumond mögött: hazánk politikusai nem engedték érvényesülni ugyanezek eszmék képviselõit az országgyûlésben.13
Az egymást követõ kormányok és képviselõk több hadviselési módot alkalmaztak Istóczy és követõi ellen. A nevetségessé tétel volt az egyik. Maga Istóczy idézi, hányszor írhatta le az Országgyûlési napló a "derültség", "élénk derültség", "zajos derültség" megjegyzéseket.
Aztán a házszabályokat is számukra kedvezõtlenül változtatta meg a negyvennyolcas Irányi Dániel javaslata. Elegük volt hallgatni Ónody Géza képviselõtõl, hogy a zsidó beáramlás, az antiszemita párt réme, valójában a cári rendszer terve, egy Moszkva-Berlin tengely mûve, hogy ezzel döntsék meg a szilárd osztrák-magyar monarchiát.
Az antiszemita párt képviselõi a szabadelvû pártból váltak ki, azért is, mert ottani szerepüket programjuk tette lehetetlenné. A soron következõ miniszterek vagy miniszterelnökök makacsul visszautasították az antiszemita pártvezetõk kísérleteit. A kormány - mondta Istóczy elsõ felszólalására báró Wenckheim Béla miniszterelnök - "kénytelen volna ellenséges álláspontot foglalni el minden oly mozgalom irányában, mely a hazában létezõ egyházak és vallásfelekezetek, vagy azok polgári jogainak kölcsönös tiszteletbentartását bármi részben megzavarná, vagy bármely irányban megzavarni igyekeznék".
Az országgyûlés a kettõs monarchiában számos közjogi kérdést vitatott. Az antiszemita párt vezérszónokai korántsem a császársággal szemben kivívható elõnyökrõl beszéltek. Hanem a belsõ és világellenségrõl. A zsidóságot különleges képességû népnek állította Istóczy, s a T. Házban azt bizonygatta, hogy szervezetük ellenállóbb a kolerával szemben, mint más népeké. Ezért érthetõ a magyarság fogyása a bevándorlókkal szemben.
Istóczy Gyõzõ a palesztínai kivándorlás ötletét vetette fel. Az intelligens zsidóság nagy hasznára lehetne az omladozó török birodalomnak, ha már a középkorban szokásos tömeges kivégzés útja nem járható.14
A tömeges kivégzést a képviselõház rossz akusztikája miatt nem mindenki hallotta. Az elnök mégis rendreutasította Istóczyt. Majd Trefort ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter kért szót.
Istóczy felszólalását irodalmi munkássága részének nevezte. "Egyébiránt én az egészet egy irodalmi essay-nek tekintem, mely elmaradhatott volna, valamint az indítvány tárgyalása el is fog maradni." Trefort évtizeddel korábban a Magyar Tudományos Akadémián tartott elõadásában még kételkedett az emancipáció lehetõségében. Az antiszemitapárt fellépésével azonban a szabadelvûek és a negyvennyolcasok sora szorosra zárt. Nem volt olyan javaslata az antiszemita párt képviselõinek, amelyet napirendre tûztek vagy elfogadtak volna a tisztelt Házban. Trefort kifejtette: "Nagyon sajnálom, hogy e házban oly doctrinák fejtegettettek, melyek a kor humanitárius elveivel, e ház nemes szellemével és nagy részben a tényekkel is ellentétben állanak." Helyeslés a képviselõk körében, jegyzi meg az Országgyûlési napló.
Az antiszemiták a tõzsdeadó bevezetésével is kísérleteztek. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter azonban hajthatatlan maradt. A javaslattal egyáltalán nem szándékozott foglalkozni, "nem szándékozom pedig azért, mert, felfogásom szerint, a t. képviselõ úr és elvtársai által az antisemitismus tekintetében vallott elvek teljes ellentétben állanak a jogegyenlõséggel". Nem a tõzsdeadóval volt baja Szapárynak, hanem az indokolással. Válaszában Istóczy azzal védekezett, hogy "börze és zsidó egymás nélkül nem is képzelhetõ". A Ház "derültséggel" válaszolt.
Felidézni sem érdemes, hogy az antiszemitapárti képviselõ, Ónody Géza jelentette be a Házban a tiszaeszlári rituális gyilkosságot, s Istóczy és társai híresítették el ország-világ elõtt az egyik utolsó európai vérvádat.15 Csúfos vereségüket szolgálta Eötvös Károly védõi munkája, Mikszáth Kálmán tiszaeszlári tudósításainak gúnyos hangja.16 Kossuthnak a turini emigrációból küldött üzenete, hogy emberként és magyarként szégyenkezik, sem tévesztette el a hatását.17
A politikai elit módszeresen s a liberális elvek védelmében gyõzte le a magyarországi politikai antiszemitizmust. Az 1883-as zsidóellenes zavargásokat pedig kemény kézzel letörte.18 Tisza Kálmán tudta, "hogy ez nagyon nehézzé van téve, midõn az izgatás a képviselõházból veszi kiindulását."19
Az akkori antiszemitizmus mozgatóerejét és "titkát" a gyakran bolondnak nevezett Simonyi Iván, a német nyelvû, Pozsonyban megjelenõ Westungarische Grenzbote szerkesztõje fecsegte el. "Az antiszemitizmus nem más, mint a kapitalizmus ösztönös elutasítása, reakció eme erkölcstelen és a népjólétet sértõ jelenség és annak minden kinövése ellen. Az antiszemitizmus lázadás az individualizmus s a mi nyomorult parlamentarizmusunk ellen."

A liberalizmus visszavág

A visszatekintés utópikus. Antiszemita politikai párt nem emelkedhetett fel az elsõ világháborúig Magyarországon. Istóczy vitatható joggal állítja, hogy a politikai antiszemitizmus bölcsõje Magyarország volt, s tíz esztendõvel elõzte meg a francia Drumond-t. Amit azonban még a visszatekintés is csak a keserû panasz hangján említ fel: a politikai antiszemitizmust Magyarországon verték le elsõnek, itt nem tudott gyökeret ereszteni. Még tekintélyre sem tehetett szert. A kortárs Európában az antiszemitizmus igéi megfogantak. A körülötte keletkezõ politikai és társadalmi vita megfelelõ szemantikai teret hasított ki magának. Az antiszemitizmus tudományos szenzációt keltett Németországban a nagy tekintélyû történész, Treitschke érvelésében és Mommsennal folytatott vitájában. Magyarországon ellenben Mikszáth,20, Jókai21, Eötvös Károly22 gúnyosan és lekezelõen partra szorították Istóczy, Verhovay, Komlóssy Ferenc és társaik próbálkozásait. Tisza Kálmán vagy a házelnökök ingadozás nélkül verték vissza Istóczyék támadásait, szavazták le javaslataikat.
A rövid életû, bár nyomtalanul el nem múló antiszemita párt csakugyan egy általános európai áramlatba kapcsolódott be a múlt század nyolcvanas éveiben. Magyarázatául az agrárválságot hozták fel, a kapitalizmus elõretörését, melynek veszteseit a politika demagógiával fizette ki. Egyetemes indokot azonban a különbözõ országok antiszemitizmusára nehéz találni: a zsidóellenesség nemzetközisége éppoly fikció, mint a zsidó-összeesküvés legendája. Meggyõzõbb magyarázatot a nyolcvanas évek politikai mozgásai szolgálnak. Ekkor születnek a politikai tömegpártok: a katolikus, a nacionalista és a munkáspárt-alakulatok egész sora. A tömegpártok ideológiával, propagandával s nemegyszer demagógiával fegyverkeztek fel: a politikai antiszemitizmus része volt a szélsõségek feltámadásának.23
    A nyolcvanas évekre kifulladt az uralkodó liberális egyezség. Eladdig a politikai arénában egymással küzdõ irányzatok azonos nyelvet beszéltek. Ahogyan Schorske fogalmazta: a szociáldemokraták érvrendszerét a liberális akkor is értette, ha azt esztelenségnek tartotta. (To the liberal mind, the Social Democrat was unreasonable, but not irrational.)24
A nacionalizmusok vagy a vallási alapon feltámadó politikai irányzatok azonban - ugyancsak Schorske szavával - új hangszerelésben (new key) szólaltatták meg a sérelmeket és követeléseket. Az ausztriai pángermán mozgalom Georg von Schönererrel, a keresztény szocialisták Luegerrel az irracionalizmus új nyelvét beszélték.25
    Ebbõl a szempontból sem volt közömbös, milyen teret foglal el a közbeszédben az antiszemitizmus, mennyire képes a társadalom szerkezetét átváltoztató politikai erõvé válni. A különbség a közép-európai térség egyes országai között -jelentõs volt. A németországi vagy a magyarországi antiszemitizmus - Stöckertõl Istóczyig - marginális maradt, csupán Ausztriában sikerült a pángermán és -keresztényszocialista mozgalmaknak -tömegeket mozgósítani és a politikai legalitásban gyökeret verni.26 (206-207. o.) A Lueger vezette keresztényszocia-listák azonban jelentõs politikai erõt képviseltek, jóllehet az udvari arisztokratizmus és maga a császár is igyekezett érvényesülésüknek gátat szabni.27
    A pángermanizmus nyíltan Habsburg-ellenes jelszavakkal fordult az udvar védte (Staatsjude) zsidók ellen. A magyar antiszemitizmus nem számolt azzal, hogy az emancipációs törvényjavaslatokon még a nyolcvanas évekre is érzõdött a "függetlenségi" fogantatás. Nemcsak azért, mert egykoron Szemere Bertalan forradalmi kormányának utolsó, a gyakorlatba át nem vitt intézkedése a zsidók emancipációja volt, hanem azért is, mert a magyar liberalizmus az emancipáció kikényszerítésével a császári hatalommal szemben adott jogot a magyarországi és magát magyarnak valló zsidóságnak.

Az emancipáció törvénye

Az emancipációs törvényjavaslat egyívású volt a betelepülést lassító intézkedések felvetésével. Különös ingadozás figyelhetõ meg Deák Ferencnél, aki fiatal képviselõ kora óta az emancipáció híve volt. Nem csupán a zsidóságért, hiszen õ a kor szokása szerint nemegyszer tréfálkozott a rovásukra. Igazi liberálisként azonban a zsidóság emancipációjában az állam és az uralkodó egyház szétválasztásának újabb lehetõségét pillantotta meg. "Magyarország egyik legnagyobb átkául tartom, hogy itt statusreligió volt, melybõl annyi igazságtalanság s átok áradt a népre."28
Deáknak mégis óvatosan kellett eljárnia az országgyõlésben. 1866. február 23-án egy képviselõi indítvány nyomán jelentette ki, hogy szíve szerint nem emancipációs törvényrõl beszélne, mert az további gondokat vet fel, például a polgári házasságét. A vallások különbözõ megítélésének eltörlését javasolta Deák, s nemcsak az izraelita lakosokra vonatkozó megkülönböztetések eltörlését. Idézi:29
    Az emancipációs törvényt elébb honosítási törvényként óhajtotta beterjeszteni az igazságügyi miniszter, Horváth Boldizsár. De a honosítási és emancipációs törvény együttes beterjesztése bizonyos nehézségekbe ütközött. A zsidók egyenjogúsításának kimondása azzal járt volna - s ennek Bernáth Zsigmond az alsótáblán hangot is adott: a külön zsidó emancipáció a zsidókat honfitársainknak nevezte volna, holott ehhez a zsidóság egyetértése is szükséges lett volna. A külön zsidó emancipáció - melyet Eötvös szorgalmazott - megszüntetné a jogegyenlõség "adomány" jellegét, míg egy általános vallási törvény homályba hagyhatta a zsidóság különleges, azaz eddig jogfosztott státuszát.
A vallások közötti különbségtétel megszüntetése az 1867. XVI. tc. rendkívüli érdeme. Azzal, hogy vallási s nem "zsidótörvény" lett, csakugyan jogot terjesztett ki, s nem kiváltságot kínált. A törvényjavaslatok szövege klasszikusan liberális álláspontot fogalmazott meg.30 Jogmegszorító rendelkezések nem szerepelnek benne. A korábbi, jelképesnek felfogható s az 1848. július 20-án elfogadott emancipációs törvény még javaslat formájában is azt jelentette ki, hogy a zsidók a "jövendõ egyházi szerkezetökre nézve a kor kívánatainak megegyezõ javításokat tegyenek", valamint "a mózesvallásúak a kézi mesterségek és a földmívelés gyakorlására vezéreltessenek".31 Az 1867-es a vallás egyenjogúsítása (a más vallásosokkal való "kölcsönössége" alapján) kimondotta az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai tekintetben megszavazott törvényét.
    Az emancipációs küzdelmekben három kérdést vitattak a jogbirtokosok és a jogfosztottak. Mindhárom a lojalitás kérdése körül forgott. Hogy a jogokat "honfitársainknak", avagy az "ország" lakosainak adják meg, ahogyan Bernáth képviselõ felvetette a nyelvi akkulturációt szabta feltételül. Trefort ágoston a Magyar Tudományos Akadémián még 1862-ben is azt vetette fel, hogy a zsidóság túlnyomó része még mindig -németül beszél, mire Lõw Lipót azt válaszolta, hogy megszámlálhatatlan tömege az országban azoknak a jó magyaroknak, kivált az arisztokraták között, akik nem tudnak magyarul beszélni. Arra a javaslatra, hogy csak a letelepedett honosaknak kínáljanak jogokat, s elébb a birtokosok és a földmíveléssel foglalkozókra terjesszék ki az emancipációt, Lõw ezt írta: "Hát csak a röghöz kötöttnek, a birtokosnak, a földmíveléssel foglalkozónak van hazája? Akkor Deák Ferencnek nincs hazája!"32
A zsidó közösség a lojalitását bizonyította annak az uralkodó rétegnek, melytõl egyedül várhatta egyenjogúsítását. S ez a lojalitás lett az emancipáció fõ érve. Amikor Jókai Mórt Pest követévé választották, kijelentette, hogy nem volt nemzetség, mely hívebb lett volna hozzánk, s amelyikkel csúfabbul bántunk volna.33 Ugyanezt a lojalitást hangsúlyozta Pest zsidó kongregációja az emancipációs törvény elfogadásakor, külön kiemelve, hogy a törvény jogkorlátozás nélküli egyenlõséget adott a zsidóságnak a "magyar hazában".
Az emancipációt a kiegyezés politikai klímája tette lehetõvé, az országgyûlés viszonylagos függetlensége az osztrák-porosz háború után egy idõlegesen meggyengült Ausztriával szemben. Röp-iratok, versek, hitmagyarázatok láttak napvilágot: egy emlékeztetõ a negyvennyolcas elõdök nagylelkûségére,34 egy ismertetõ az angol parlamentben felszólaló Thomas Macaulay álláspontjáról a zsidókérdésben,35 születtek a zsidók egyenjogúsítását pártoló költemények is.36
Az emancipációs törvény a zsidókat vallásuk alapján határozta meg, ám vallásukat nem egyenjogúsította: a vegyes házasságok tilalma és a "betérésé" fennmaradt. A polgári egyenjogúsítás így értelemszerûen az egyénekre vonatkozott, a "jogalany" meghatározása mégis kollektív ismérvek alapján történt. A vallás megreformálásának ösztönzése elmaradt, de ezzel együtt elismerése is megtörtént: az asszimilációs csapda így eleve megnyílt. A "vallási viszonosság" a protestánsokra vonatkozott, a zsidóságra nem. A Werbõczy-féle esküszöveg megváltoztatása, az úgynevezett "zsidó eskü" eltörlése csak az 1868-as új perrendtartásban érvényesült.
    A polgári egyenjogúsítás egy már de facto gazdasági egyenlõséget pecsételt meg. Igaz ugyan, hogy 1853-tól 1860-ig zsidók nem bérelhettek földet. De az Istóczy-féle 12 röpirat a nyolcvanas évekbõl már az államnak tartozó zsidó bérlõk egész soráról számol be folytatásokban: a mezõgazdaság modernizálásában, az agrárius elmaradottság felszámolásában elõkelõ szerepet vállaltak az emancipált közösség egyes tagjai.37 Egész vállalkozói réteg született meg a "felszabadítottak" soraiból a reformkorral kezdõdõen.38 Mobilitásukat aligha köszönhetik akár a "velük született" kereskedelmi ösztönnek, vagy akár korábbi tapasztalataiknak. Az etnikai kisebbségek érvényesülési szabályai a magyarországi zsidóságra is vonatkoztak annyiban, hogy a társadalom perifériájáról a nagyobb kockázattal járó s az alacsony presztízsû helyeket foglalták el.39
A vállalkozók sikereit mind ellenfeleik, mind híveik eltúlozták. A statisztika különbözõképpen értelmezhetõ és forgatható. Több kutató is rámutatott arra,40 hogy 1910-re a zsidóság 72,7%-a kispolgársághoz és munkássághoz tartozott, míg csupán három százaléka a száz hold fölötti birtokosokhoz.41 De a zsidóság szerepének tudati képe nem igazodott a valósághoz. Modernizációs szerepének eltúlzását már a kortársak kezdték. Trefort ágoston, aki a kiegyezés elõtt, mint említettük, az elmagyarosodásban látta lassúnak a zsidóságot, 1874-ben kijelentette, hogy nem ismer olyan európai országot, ahol a zsidóság nagyobb számban s tehetséggel venne részt a gazdaságban, mint Magyarország. Idézi:42 Hasonló szellemben nyilatkozik Zay Miklós báró: "A zsidó elem úgy számbeli, mint szellemi erejénél fogva oly fontos tényezõ lett Magyarországon, hogy hatását egész nemzeti fejlõdésünkre elvitatni nem lehet."43
Istóczy és az antiszemiták a zsidóság hasznos térfoglalásában kettõs játékot és képmutatást láttak. Liberalizmusuk megtévesztõ, asszimilációjuk álca. Betolakodók, akiknek célja az egyetemes gazdasági domináció.44
A magyar liberalizmus azonban egy "kontraktuális" szerzõdéseken alapuló államot képzelt el, ha másért nem, privilégiumai védelmére. A szabad gazdálkodás õre az állam, mely ezáltal kínált jogainak s védõinek különleges státuszt.
Bécs liberálisai irigyen szemlélték Tisza és az országgyûlés elszántságát. Joseph Ritter von Wertheimer, mint Robert Wistrich idézett monográfiája említi, 1882-ben a miniszterelnök erkölcsi komolyságát, az igazság és igazságszolgáltatás elszánt védelmét ünnepelte. Határozottságáért dicsérte Tiszát a Die Neuzeit-ben a bécsi Adolf Jellinek is.45

Antiszemitizmus mint világnézet

A múlt század kilencvenes éveire, s a századfordulóra a nyíltan antiszemita politikai erõk meggyengültek, elsorvadtak.46 Az antiszemitizmus pedig különös átváltozáson ment át. Beépült bi-zonyos radikális agrármozgalmakba, na-cionalista ideológiákba. Politikai programból, mint Shulamit Volkov érvel, világnézetté, vagy világnézetek építõ-elemeivé alakult át. Kulturális kóddá, melyet érteni véltek. Az antiszemitizmus elsõ renden kulturális azonosítóként szerepelt, kimondatlanul is meghatározott értékek és normák elfogadását jelezte, olyan szemléletét, amelynek dekódolását a kortársak megtanulták és megértették.47
    A zsidóság elleni politikai agitáció a liberalizmus légkörében könnyen célt téveszthetett, nemegyszer nevetségessé válhatott. A bújtatott, egész kódrendszert közvetítõ zsidóellenes szemlélet átjárta a jobboldali radikalizmus egészét. Az "anti-szemitizmus" névadója, Wilhelm Marr, ahogy arra Volkov is figyelmeztet, kijelentette, hogy õ személy szerint nem gyûlöli a zsidókat, és hasonlóképpen nyilatkozott a magyar Simonyi Iván is, Theodor Herzl levelezõpartnere. A zsidóság helyett a szemitizmus említése már meghatározott elvontságot jelentett és szimbolikus tartalmakra figyelmeztetett. Kapcsolódási pontokat nyitott újabb absztrakciókhoz, mint amilyen a zsidók azonosítása a "manchesterizmussal" -vagyis a kapitalizmussal. A "szemitizmus" gyûjtõfogalma lett mindannak, ami a többség véleményével, felfogásával, etikai igényével ellentétes: a hazafiság, önzetlenség, becsület és közösségi érzés antipólusává. Németországban a "Judentum" a "Deutschtum", a zsidóság a németség antagonistájává vált, s ezzel olyan kulturális kódrendszert alkotott, amelyik az antiszemitizmus nyílt és politikai képviseletét feleslegessé tette.
    Az antiszemitizmus olyan csoportnyelvet alkotott, melynek alapvetõ eszköze a dichotomizáció. A nemzet közösségét a "Mi" és az "Õk" bontására építették, s ezzel eleve létrehoztak egy diszkriminált csoportot. Istóczy és csoportjának felbomlása egyszersmind azzal a következménnyel járt, hogy nyílt politikai képviselet híján az antiszemitizmus ideológiája mintegy rákos sejtként szóródott szét a politikai gondolkodásban és közbeszédben. A diszkriminációs szándék bármikor elõhívható tartalékául.
A "zsidókérdés" mindennek ellenére nem lett a társadalmi diskurzus vezérmotívuma. A tiszaeszlári bõnper, bár katartikus hatása nem vetekedhetett a Dreyfus-per okozta sokkhatással, a politikai antiszemitizmus befolyásának véget vetett.48
A "zsidókérdés" és az "antiszemitizmus" között egyébként sem volt közvetlen összefüggés. Míg a "zsidókérdés" alkalmanként a zsidóság valóságos társadalmi szerepét is érinti, az "antiszemitizmus" olyan szemantikai kód, amelyik messze túlterjed a "zsidókérdésen". Gyûjt- világnézetként s politikai fegyverként a zsidógyûlölet nem forrása, hanem eredménye. Partra szorult tizenkilencedik századi prófétái, mint például de Lagarde, Wilhelm Marr vagy Eugen Dühring zavaros elegyet kínáltak a nacionalizmus, az osztályirigység, a múltba vágyás motívumaiból. Jacob Katz szellemesen bizonyítja, hogy a kulturális antiszemitizmus olyan profétája, mint Richard Wagner sem volt közönséges zsidógyûlölõ. Antiszemitizmusa nem zárta ki azt, hogy a németországi zsidó közösség beilleszkedésének lehetõségét elismerje.49
A tizenkilencedik század antiszemita prófétái olyan szerzõk, akik szerepet kerestek. Otto Glagau német antiszemitavezérnek az a mondása, hogy "Die soziale Frage ist die Judenfrage" (A társa-dalmi problémák forrása a zsidókérdés) úgy is megfejthetõ, hogy a társadalmi feszültségek okát keresve a zsidókérdésben lelte fel annak forrását.50
Ha az antiszemitizmus kiméra-képzetek összessége, akkor forrásai között a zsidóság társadalmi elhelyezkedése és gazdasági elõretörése kisebb szerepet játszik, mint többi, ösztönzõ együtthatója. Az európai történelemben sajátos egyidejûségek figyelmeztetnek arra, hogy a negyvennyolcas forradalmak utáni társadalmi változásokat nem követte s magyarázta sem a liberális, sem a konzervatív ideológia.
A társadalmi magyarázatokat és a politikát mozgósító mozgalmakat kétségtelenül meglepte a modernitás vihara. Az iparosodás lendülete Németországban, az arisztokrácia gazdagságának és kiváltságainak végleges leáldozása, az elvilágiasodás hatása az alsópapságra sajátos válságideológiákat termelt, melyek az eladdig megszólítatlan tömegeket keresték. Maga a tömeg s annak politikai szerepe, mint arra Hannah Arendt rámutatott, újdonság volt.
Leegyszerûsítés lenne az antiszemitizmus felerõsödését merõben a modernizáció kárvallottainak számlájára írni. A politikai antiszemitizmus maga is modernizációs mozgalom, a tömegmozgósítás új formája, a közvélemény befolyásolásának, áthangolásának eszköze. Feltámadását általában a liberalizmus válságának tulajdonítják.
Közelebb járunk azonban a történelmi igazsághoz, ha a tizenkilencedik század második felének szellemi s politikai válságait éppoly egyetemesnek tételezzük, amilyen egyetemes a modernizáció kihívása volt.

JEGYZETEK

1. Petrássevich Géza: Shakespeare és a zsidóság. Magyar állam, 1899(84).
2. Petrassevich Géza: Magyarország és a zsidóság. 1899, Budapest.
3. Komlóssy Ferenc: Felszólalás. 12 Röpirat, 1885. VI/I (Október): 4-7. o.
4. Wistrich, Robert S.: Georg von Schönerer and the Genesis of Modern Political Antisemitism, in Studies on Modern Antisemitism 1870-1933/39, H.A.-B. Strauss, Werner, Editor. 1993, Walter de Gruyter: Berlin. 675-689. o.
5. Levél. 12 Röpirat, 1886. VI/IX (június): 179. o.
6. Istóczy Gyõzõ: A magyar antiszemita párt megsemmisítése s ennek következményei. 1906, Budapest. 15. o.
7. Istóczy Gyõzõ: Istóczy Gyõzõ képviselõnek a képviselõház 1875. ápr. 8. tartott ülésén a zsidóõkérdésben az össz-minisztériumhoz intézett interpellatiója. 1885, Nagy Imre: Kecskemét.
8. Istóczy Gyõzõ: Országgyûlési beszédei, indítványai és törvényjavaslatai 1872-1896. 1904, Budapest: Buschman Ferenc. 3. o.
9. Katz, Jacob: From Prejudice to Destruction: 1700-1933. 1980, Cambridge, Mass. 289. o.
10. Du Mesnil, Marigny: A zsidókról. 1875, Budapest.
11. Kubinszky Judit: Az antiszemita párt megalakulása és részvétele az 1884-es választásokon. Legújabbkori Történeti Múzeum Évkönyve 1964-65, 1966. V-VI. 106-160. o.
12. Heiszler Vilmos: A korai politikai antiszemitizmus a kedélyes Bécsben.Társadalmi Szemle, 1990 (8/9): 44-51. o.
13. Ludassy Mária: Zsidó-szabadkõmûves összeesküvés... Az angol és francia antiszemitizmus tündöklése és bukása a XIX. század elsõ felében. Kritika, 1990 (4): 7-9. o.
14. Handler, Andrew: An Early Blueprint for Zionism: Gyõzõ Istóczy's Anti-Semitism. East European Monographs. Vol. 261. 1989, New York: Columbia University Press.
15. Handler, Andrew: Blood libel at Tiszaeszlar. East European monographs; no. 68. 1980, Boulder Colo. New York: East European Monographs; distributed by Columbia University Press.
16. Rejtõ István: Mikszáth Kálmán és a tiszaeszlári vérvádper. Irodalomtörténet, 1972. 54 (1): 122-152. o.
17. Kossuth Lajos: Szégyen és gyalázat. Magyar Hírlap, 1982 (jún. 27.).
18. Kubinszky Judit: Adalékok az 1883. évi antiszemita zavargásokhoz. Századok, 1968 (1-2): 158-177. o.
19. Tisza Kálmán: Beszéde. Képviselõházi Napló, 1881-1884. 6: 66. o.
20. Radó István: Zsidó vonatkozások Mikszáth mûveiben. IMIT Évkönyv, 1913.
21. Bernstein Béla: Jókai és a zsidók. IMIT Évkönyv, 1925.
22. Eötvös Károly: A nagy per; mely ezer éve folyik, s még sincs vége. His Munkái 10-12. 1904, Budapest: Révai. 3 v.
23. Béri-Lichtner János: Együttélés: a zsidóság szerepe Magyarország legújabbkori történetében 1790-1918. 1995, Budapest, Hungary: Argumentum. 251. o.
24.Schorske, Carl E., Fin-De-Siecle Vienna: Politics and Culture. 1981, New York: -Vintage/Random House. 119. o.
25. V. ö. Boyer, John W.: Culture and Political Crisis in Vienna: Christian Socialism in Power, 1897-1918. 1995.
26. Wistrich, Robert E.: The Jews in Vienna in the Age of Franz Joseph. 1989, Oxford: Oxford University Press, 206-207. o.
27. Boyer, John W.: Political radicalism in late imperial Vienna: origins of the Christian Social movement, 1848-1897. 1981, Chicago: University of Chicago Press.
28. Csetényi Imre: Deák Ferenc és a zsidókérdés, in Emlékkönyv Dr. Hevesi Simon pesti vezetõ fõrabbinak papi mûködése 40. évfordulójára, Lõwinger Sámuel et al, Editor. 1934: Budapest. 85. o.
29. Deákot idézi: Munkácsi Ernõ: Az emancipációs törvény története, in Küzdelmes évek - Cikkek és tanulmányok a magyar zsidóság elmúlt évtizedeibõl. 1943, Libanon: Budapest. 55-56. o.
30. Entwurf des Organischen Statuts für die israelitische Glaubensgenossenschaft in Ungarn und Siebenburgen. 1868, Pest: J. Herz.
31. Venetiáner Lajos: A magyar zsidóság története - különös tekintettel gazdasági és mûvelõdési fejlõdésére a XIX. században. Az 1922-es kötet módosított kiadása ed. 1986, Budapest: Könyvértékesítõ Vállalat. 202-203. o.
32. Löw, Leopold: Die Emanzipation der Juden. 1863, Szegedin.
33. Patai, Raphael: The Jews of Hungary: history, culture, psychology. 1996, Detroit: Wayne State University Press. 303. o.
34. Rosenberg Sámuel: Az 1848. évi törvények és a zsidók egyenjogúsága Magyarhonban. 1861, Pest.
35. Fischer Lajos: Macaulay beszéde a zsidók egyenjogúsításáról. 1861, Kolozsvár.
36. Bródy Zsigmond: Az országgyûléshez. Költemények. 1861, Pest.
37. Puskás Júlia: Jewish Leaseholders in the Course of Agricultural Development in Hungary, 1850-1930, in Jews in the Hungarian Economy, Michael K. Silber, Editor. 1992, The Magnes Press. Hebrew University: Jerusalem.
38. Bácskai Vera: A vállalkozók elõfutárai: nagykereskedõk a reformkori Pesten. 1989.
39. Silber, Michael K.: A Jewish Minority in a Backward Economy: Introduction, in Jews in the Hungarian Economy 1760-1945, Michael K. Silber, Editor. 1992, The Mages Press - Hebrew University: Jerusalem. 5. o.
40. Lengyel György: Vállalkozók, bankárok, kereskedõk: A magyar gazdasági elit a 19. században és a 20. század elején. Gyorsuló idõ. 1989, Budapest. Magvetõ.
41. Hanák Péter: Magyarország társadalma a századfordulón, in Magyarország története. 1978. Akadémiai: Budapest. 465. o.
42. Zeller árpád: A magyar egyházpolitika 1847-1894. Vol. II. 1942, Budapest. 281. o.
43. Zay Miklós: Zsidók a társadalomban. Huszadik Század, 1903. IV (12): 949-968. o.
44. Gerõ András: Zsidó utak és magyar keretek a XIX. században, in Magyar polgárosodás. 1993, Atlantisz: Budapest. 311-312. o.
45. Jellinek, Adolf: Herr von Tisza in Wien. Die Neuzeit, 1883 (aug. 31.). Idézi Wistrich, Robert, i. h. 253. o.
46. V. ö. Levy, Richard Simon: The downfall of the anti-Semitic political parties in imperial Germany. Yale historical publications. Miscellany, Vol. 106. 1975, New Haven: Yale University Press.
47. Volkov, Shulamit: Antisemitism as a Cultural Code - Reflections on the History and Historiography of Antisemitism in Imperial Germany, in Leo Baeck Institute Yearbook. 1978: London - New York. 35. o.
48. Stern Edit: The Glorious victory of truth: the Tiszaeszlar blood libel trial, 1882-3: a historical- legal-medical research. 1998, Jerusalem: R. Mass.
49. Katz, Jacob: The darker side of genius: Richard Wagner's antiSemitism. Tauber Institute for the study of European Jewry series; 5. 1986, Hanover, NH: Published for Brandeis University Press by University Press of New England.
50. Volkov, Shulamit: Judische Leben und Antisemitismus in 19. und 20. Jahrhundert. 1990, München: C.H. Beck. 63. o.

TUDÓSPORTRÉK
 

KARDOS ISTVÁN

Tudós és hírszerzõ

Radó Sándor (1899-1981)

Tudós és hírszerzõ - ez a kettõsség tette mindenki számára oly érdekessé a most száz éve született Radó Sándor - a nyilvánosság elõl még a háború után is rejtõzõ - személyét.
    Évtizedekig hallgatott, részben azért, mert személyes szabadságában "korlátozott" volt tíz kemény, hitet-testet próbáló év miatt. Korlátozta ezenkívül - már szabadulása után - közismert szerénysége, és azok a történelmi súlyú titkok, melyek életútjának, tevékenységének eredménye és egyben hordaléka is volt. Televíziós szerkesztõként három évig jártam a nyomában, amíg a kamera elé ültethettem, s ebben bizonyos körülmények is segítségemre voltak.
    A hetvenes években Franciaországban, Németországban, Angliában és Svájcban ugyanis egymás után jelentek meg a róla és munkatársairól szóló mûvek: A háborút Svájcban nyerték meg, A kémek nyerték meg a háborút!, Moszkva mindent tudott!, Titkos háború egy semleges országban. Radó Sándor tevékenységének Magyarországon a Dóra jelenti (1971) címû könyve adott feloldás utáni nyilvánosságot; e könyve több mint húsz nyelven jelent meg.
    A világhírû geográfus joviális, szem-üveges ember volt. Talán éppen ez ál-cázta a rettenthetetlen antifasiszta hírszerzõt. Már egészen fiatal korában is a földrajz és a történelem érdekelte. Tizenkilenc évesen térképrajzolónak jelentkezett a Tanácsköztársaság hadseregénél. A bukás után Ausztriába emigrált és Bécsben a szovjet távirati iroda, a ROSZTA helyi irodájának vezetõje lett. Munkatársai igen vegyes körbõl kerültek ki. Voltak közöttük arisztokraták, újságírók, tudósok, mint például Lukács György vagy Fogarasi Béla. Munkája mellett végezte Bécsben az egyetemet is.
A szovjet forradalom a 20-as években teljes hévvel lángolt. A husz-egynéhány éves táviratiroda-vezetõ Moszkvába látogatott és magával ragadta az építés és a társadalomátalakulás lendülete. Marasztalták is a tehetséges fiatalembert, mert földrajzszakemberekben nagy hiány volt Szovjet-Oroszországban. Radó azonban be akarta fejezni tanulmányait, ezért Németországba utazott, hogy tanulmányait a német egyetemeken folytassa. Mint szerte Európában, Németországban is forradalmi volt a hangulat. A fiatalember bekapcsolódott a munkásmozgalomba és a szászországi fegyveres szervezkedés egyik operatív vezetõje lett. Közben szorgalmasan tanult az egyetemen.
    Ezekben az években készítette elsõ térképeit, többek között a Szovjetunióról. A forradalmi hullám elapadt. A földrajz-tudósok új kihívásokkal találták szembe magukat. Radó Berlinben, 1926-ban, megalapította a világ elsõ térképészeti sajtóügynökségét. Az újságok számára sajtótérképeket készítettek világesemények helyszíneirõl vagy helyi háborúk hadmûveleteirõl stb. Ezek a térképvázlatok, amelyek nem is túl burkolt politikai információk közvetítésére is alkalmasak voltak, rendkívül népszerûek lettek. A másik igen fontos feladat ún. repülési térképek készítése volt. A gépek már egyre magasabban repültek, a pilóták nem igen láthatták a földet. Ez így tulajdonképpen vakrepülés volt, a ma használatos modern mûszerek nélkül. Ennek a munkának érdekében Radó igen sokat repült felderítõgépeken, s nagyon pontos térképeket adott ki. A repülõtársaságok elárasztották megrendeléseikkel.
1933 olyan politikai fordulatot hozott, amely a baloldali gondolkodású értelmiségieket Németország elhagyására kényszerítette. A Pressegeographie Institut Berlinbõl - már Inpress néven - Párizsba telepedett át. Radó úgy döntött, hogy a tájékoztatásban szerzett tapasztalatait a hitlerizmus elleni harc szolgálatába állítja. A párizsi Inpress sajtóügynökség a világháború elsõ napjától kezdve tárgyilagosan, de keményen cáfolta a német távirati iroda jelentéseit, térképeken is hûen ábrázolva a frontok és hátországok helyzetét.
    A francia jobboldal elõretörése azonban nemcsak a hírszolgáltatást, személy szerint õt magát is veszélybe sodorta. Genfbe tette át intézete székhelyét. Itt történt, hogy egyik barátja, akirõl kiderült, hogy a szovjet hírszerzés egyik vezetõje, minden eddiginél élesebb fegyvert ajánlott a fasizmus elleni harcra: a hírszerzést.
A nyugati szövetségesek is jelentõs számban alkalmaztak széles látókörû, nyelveket beszélõ, kitûnõ nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezõ tudósokat. Radó nemzetközi kapcsolatai rendkívül kiterjedtek voltak, hat nyelven beszélt és levelezett, s akkor már a világ elsõ földrajztudósai közé tartozott - így kiváltképpen alkalmas volt erre a feladatra. Külseje, modora megfelelt igazi énjének, tekintélyes geográfusnak. Bátorsága, jelleme pedig a félelmet nem ismerõ hírszerzõnek.
    Errõl így beszélt: "Én a hírszerzést is mindig tudományos munkának tekintettem. A különféle rengeteg adatot, ami a kezembe jutott, megpróbáltam elemezni, és a részletekbõl valami szerves egészet létrehozni s azt eljuttatni a Szovjetunió katonai vezetésének, a szövetségesek gyõzelme érdekében." Információit a német hadvezetés legmagasabb köreibõl szerezte. Hogy kiktõl? Már úgy látszott, hogy e titkot magával viszi majd a sírba, amikor nemsokkal a halála elõtt egy német-svájci újságíró, Bernd Ruland, szenzációs könyvében, a Moszkva szemei-ben (magyar kiadása 1976) fölfedte - bár meg nem nevezte - informátorait. Két fiatal rádiósnõ volt "a forrás" - mindketten a Wehrmacht fõparancsnokságának híradóközpontjában dolgoztak, s meggyõzõdésbõl vállalták az informátori tevékenységet. Mivel az említett könyv elõ-szavát maga Radó Sándor írta, föllebbent tehát a fátyol a sok évtizedes titokról.
    A háború alatt a genfi Geopress irodájából több mint 6000 szigorúan titkos információ jutott el a szovjet vezérkarhoz - s többnyire elõbb, mint a címzett a német frontparancsnokságokhoz, amelyek közölték a német vezérkar terveit, legközelebbi  lépéseit, a hadiipar, a hátország stb. helyzetét tárták fel. Aligha túlzás az az - egyébként nyugati állítás -, hogy a II. világháború legsikeresebb hírszerzõ csoportja a "Dóra"-csoport volt. Radó munkatársai nyugati országokbeli antifasiszták voltak. Rendkívül idegfeszítõ és életveszélyes munkát végeztek. Több munkatársát, így rádiósait is a németek leleplezték és elhurcolták. Örökre nyomuk veszett a Gestapo kínzókamráiban. Maga Radó is veszélybe került, és illegalitásba kényszerült. Hírszerzõi érdemeiért a Vörös Hadsereg ezredesévé léptették elõ, és 1942. november 5-én táviratilag Lenin Renddel - bár ezt csak nagy késéssel vehette kézbe - tüntették ki.
    1945-ben Moszkvába utazott, és ottani barátai titokban figyelmeztették, hogy koncepciós per készül ellene. Így is történt. Tíz évet töltött egy lágerben. 1955-ben - rehabilitálása után - térhetett csak haza Magyarországra.
Amikor harminchat év távollét után hazakerült, egyetemi tanárként, kartográfusként hatalmas munkát végzett. Az UNESCO igen nagy feladatokkal bízta meg: az õ irányításával készült el A Föld nemzetközi világtérképe. Õ irányította Magyarország Nemzeti Atlaszának munkálatait is. A tudományos világ számos nemzetközi kitüntetéssel, akadémiai tagságokkal, tiszteletbeli katedrákkal méltányolta földrajztudósi munkásságát. Itthon Kossuth-díjjal (1963) és állami Díjjal (1973) jutalmazták. Élete vége felé megkapta a legmagasabb szovjet hadikitüntetést is, a Nagy Honvéd- Háború Érdemrend I. fokozatát, amelyben rajta kívül csak marsallok részesültek.
Budapesten halt meg, 1981 augusztusában, magányosan, de maradandó értékeket hagyva maga után.

 

MORFONDÍROZÁS
 

SZERDAHELYI ISTVÁN

Ezredvég

Évezredünk utolsó esztendejének második félévében tartunk, s úgy tûnik fel, a XX. század záróakkordjai aligha lesznek kevésbé disszonánsak, mint amilyenek ezt az idõszakot eddig jellemezték. Hogy egyebet ne említsek, a televízió felléptetett egy igen szavahihetõként reklámozott jósnõt, aki azt mondta, hogy amennyiben Péter-Pálig nem lesz rend a Balkánon, Magyarország három éven belül elpusztul, s magával rántja a fél világot. A jósnõknek általában csak annyira hiszek, mint többpártállamunk parlamenti vezérszónokainak, s az sem világos számomra, hogyan tudná a mi szemölcsnyi államalakulatunk magával rántani e kövér Góliát földgolyó felét. A rendszerváltás körüli idõkben megtanultam azonban, hogy magam is egyfajta jóstehetséggel rendelkezem: ha valamirõl az a meggyõzõdésem, hogy a bekövetkezte végképpen lehetetlen, akkor biztosan bekövetkezik. Jó lesz hát vigyázni, mit teszünk azzal a fél világgal.
E nem éppen derûs ezredvégi hangulatba pontosan illenek azok a gondolatok, amelyek akkor ötlenek fel bennem, ha a kor druszájának, az Ezredvég folyóiratnak sorsa jut eszembe. Valaha nem minden kajánság nélkül töprengtem azon, ugyan mit fog tenni a név-adáskor óvatlan szerkesztõség, ha túljutunk az ezredfordulón? átkereszteli a lapot, vagy makacsul ragaszkodik a nevéhez, vállalva az anakronizmust? Elvégre ez utóbbi döntés sem lenne példa nélkül való, hiszen köztársaságunk címere fölött is az az igencsak hajdanná vált idõkre utaló királyi korona díszlik.
Ha a jogállami fegyvert, a pénzt, még jobban nekiszorítják e konzekvensen baloldali hangokat kibocsátó orgánum torkának, még az is megeshet, hogy ezzel a problémával nem is kell végül szembenéznie.
Az sem lesz világvége, aminthogy a fent említett jósnõ is csak a fél világ pusztulását helyezte kilátásba. A társadalmi fejlõdés ettõl még továbbsántikál majd, s eszméink sorsát illetõen semmiféle kétség nincsen bennem. De a ránk köszöntõ XXI. századtól ne várjunk sok elismerést azon túl, hogy igyekeztünk ugyan, de nem eléggé.
    Nemrégiben egy interjúkötetben kifejtettem - nyilatkozatom címe is ez volt -, hogy A baloldalnak észhez kellene térnie. Kismillió szervezetecskébe szétforgácsolódva folytat rendkívüli ügybuzgalmat igénylõ látszattevékenységet, jóformán minden napra esik egy-egy gyûlése, ahol a felszólalók sztentori hangon szólítják meg a nemzetet, a milliós tömegeket, de ezek a hangok a folyosó végén szundikáló ruhatárosnõhöz vagy vécésnénihez sem jutnak el. E szervezetek - hiszen csak a hírleveleik, értesítõ füzetkéik kazlai tömérdek ablakon kidobott pénzt emésztenek fel - könnyen fenn tudnák tartani az Ezredvéget, ha összefognának az elõfizetések és támogatások szervezése érdekében.
Ezen a ponton szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy nem a lap századik számát ünneplõ szerkesztõség bértollnokaként mondom mindezt, s nem is azért, mert a baloldali eszmék elsorvadásától félek. Mint már említettem, ezek igen szívósak, túlélik az ezredvéget is, ha Berija sajátos agitációs módszereit vagy az 50-es évek Szabad Nép-félóráit, alapfokú pártszemináriumait túlélték. Mi, akik itt publikálunk, elõbb vagy utóbb mindenképp kifelé megyünk már, azon az úton, amelyre legutóbb testvérként szeretett barátom, Mikes Tamás lépett. Szavaink azonban itt maradnak, ha másként nem, úgy, hogy lehülyéznek bennünket azok, akik e szavakat jobban, hatásosabban, hitelesebben fogják majd elmondani.
Személyes okom van e megszólalásra: azt nem akarom, hogy legszebb emlékeim egyike még az életem során a lehulló rögöktõl dübögõ koporsófedél képzetével kapcsolódjék össze. A metrón utaztam, s mellettem ült egy gyönyörû - naná, hogy gyönyörû! - lány, aki az Ezredvéget lapozta, s közben át-átvillant arcán a helyeslés tündéri mosolya. Belelestem a lapba, s láttam, hogy morfondírozásaim egyikét olvassa.
A tollforgató ember számára fontos tudni, hogy lehetõsége van effajta élményekbe ütközni, s nem kétséges, hogy az olvasók számára legalább ilyen fontos, hogy legyen egy lap, amelyrõl tudható, hogy böngészése során a helyeslés mosolyára készteti õket.
Valamit talán mégis tennie kellene a baloldalnak, hogy az Ezredvég túlélje az ezredvéget.