Laertesnek a Pál utcából
Hamlet: Mert bárha nem vagyok
tüzes, szilaj,
Veszélyes is van bennem valami:
Kerüld, tanácslom.
(Shakespeare)
Királyfi nincs a grundokon, de
hidd: a
nemecsekernõkben is van veszélyes,
még akkor is, ha végig
kisbetûvel
írják nevük a gittrágás
vitézi.
Noha véznácskák
s rendszerint mulyák is,
éltanuló sem sok akad
közöttük
s tornából is felmentve
valamennyi:
veszélyes is van bennük,
amitõl a
két Pásztor, hogyha einstandol,
a földre
süti szemét: a gonosztettbe
csöppnyi
szégyenérzet vegyül
s rosszkedv a rosszhoz -
ki ne érné be ennyivel
manapság?
Van bennük, ami - nem vitás
- veszélyes,
mitõl az izmos, gõgös,
verhetetlen
ács Feri egy kölyökkutyányi
súlytól
hanyatt terül, s legyõzve
elporoszkál.
Velük viaskodsz? Lásd be,
kerülendõ
ellenfeleid rég nem õk,
keresd fel
szállásukat inkább,
hol betegágyon
agonizál a legtöbb évek
óta,
vigyél gyógyszert, felépülést
remélve,
hogy legalább néhányuk
talpra álljon,
mert nélkülük megszûnne
a világon
erõszak és dölyf
hökkent hõkölése.
Regiszter-ária
Száznál több volt
a nõ, ki testben is enyém lett,
most nincs hely és idõ,
hogy mindet felsoroljam,
a sors nekem Böbét rendelte
feleségnek -
a többinek csupán a szeretõje
voltam.
Katik, Borik, Zsuzsák, Máriák
és Helének
szöktek hozzám megunt férjük
mellõl titokban,
vérük lobbot vetett, ha
tûzkörömbe léptek -
s emléküktõl a vér
énbennem is belobban.
De Gyöngyit nem teszem velük
közös kalapba,
és Judit sem lehet a hárem
szürke tagja,
hisz többek voltak õk megszédült
asszonyoknál.
Õk tettek végül
is képessé arra engem,
hogy Franciskát egész
múltammal megszeressem -
vele erõd lehet, mi másokkal
homokvár.
Piaf és a közönyös szépfiú
I.
Mikor kihûlt bizakodásunk
heves gyanúvá változik:
vádolni kezdjük, akit várunk,
mert késedelme erre szít.
Mikor a sóvárgás
magánya
vigasztalan lesz, majd sivár:
úgy nézel az asztalra,
ágyra,
mint jussra, mely már nem dukál.
II.
A telefon, a telefon!
Hallgatását nem állhatom,
legyen rossz hír, amit közöl
-
de szóljon, mert a csöndje
öl!
Közölje azt, hogy virradóra
szemem a némaság lefogja,
közölje azt, hogy velem hal
meg
síromba hullva minden hangjegy,
közölje azt, hogy nem marad,
ki
a kagylót majd fel tudja kapni
(ha a készülék végre
csörren
a titka vesztett éji csöndben).
Bármily szörnyû, amit
közöl:
szóljon, mert hallgatása
öl,
sötétlõ, tétlen
gyilkosom
a telefon, a telefon...
III.
Hol voltál? Nem is érdekel,
ha gondolod, hát meg se szólalj,
sok beszédem úgysem lehet
egy ágyrajáró széltolóval,
tõlem a falnak is mehetsz, hogy
összetörd a koponyádat,
nem ejtek érted könnyeket,
s átkot se szórok majd utánad.
Hol voltál? Jó, ne válaszolj,
csak bólints, mintha üdvözölnél,
jelezd, hogy fontosabb vagyok a virslinél,
egy krigli sörnél,
jelezd, hogy embernek tekintsz, kinek
biccentés adja rangját,
s kit egy életre gúzsba
köt a rákényszerített szabadság.
Hol voltál? Az úristenit!
Meddig faggassalak, te gengszter?
Esküszöm én, hogy
a gyufát végzetesen kihúzod egyszer!
Megöllek úgyis, jaj neked,
mert felbõszít a szád, ha nem jár -
nem hallod? Süket vagy? Süket?
Hogy sértselek meg, hogy felelj már?
(Befordulok a térrõl)
K.-nak... aki most, júniusban meghalt.
Befordulok a térrõl az
Irányi utcába,
és... te vagy az, te, tényleg?
Alig hiszek szememnek.
Megvan az már húsz éve,
hogy láttalak legutóbb,
de ki másé is lehetne
e könnyed, elegáns
alak, a világító,
szürke szempár és ez a
remegõ cimpájú,
érzékeny orr, melyet egykor,
még bölcsészkoromban,
alig gyõztem bámulni is.
"Eldobom magamat azonnal - kacagsz
rám teli
fogsorral -, fiatalabb vagy, mint valaha
voltál!"
"Hát még te! Egy kész
nagylány! Udvarlód, mondd, van-e már?"
És úgy nevetünk
ott, a parkírozó kocsiktól
ösvénnyé elszûkült
járdán, szorosan egymásba
fogódzva, hogy lám, még
a szemünk is könnyben úszik.
ám alig öt perc múltán
már loholunk is tovább.
Három gyerek itt, s tudom, ott
kettõ, nagy a család,
a rokonság kiterjedt, a karácsony
pedig már
a nyakunkon, rohangálás
ajándékok után,
bevásárlás, -
de egész életünk lótás-futás
amúgyis, soha még egy
óránk se jutna arra,
hogy kibeszélgessük magunkat
egy kávé mellett,
s a múltat idézve, elmerengjünk
rajta csöndben.
Holott emlékszel? Két
dögunalmas speckoll helyett,
vagy a Füst-elõadást
ellógva szombat este
egy ismerõs, védett zugban,
szörnyû nagy titokban
(hisz te jegyben jártál,
én meg szamár, nõs voltam már)
elüldögéltünk
órákig együtt a még roncs híd
tövében, a lépcsõkön
odalenn, beszélgetve
világról, önmagunkról,
ezer titkos vágyunkról,
miközben a Dunába kavicsokat
dobáltunk.
S de jó is volt kavicsot dobálni
a Dunába!
1989. december
(Délivasút)
Nem múló, szörnyû
látvány volt az
(sokáig fog még kísérteni)
Szilveszter késõ délutánján,
pezsgõért futkosva hasztalan,
ahogy a tengõdés határán,
mezsgyéjén az állati
létnek
a tehetetlen tetemhalmaz,
mint megannyi bûzlõ rongycsomó,
a budai szép pályaudvar
pénztárcsarnokában
ott feküdt
zsákon, papíroson, padon.
Elbukott gyöngék tucatjai.
És szégyen-e, vagy sem,
éreztem,
hogy egy csepp könny pereg le
hosszú
és mély keserûráncom
árkán
e borzalom láttán, amelyet
nem láttam itt már negyven
éve.
S mi nem volt kevésbé
borzalom,
egy pillanatra vágy fogott el,
sóvár kivánság:
milyen jó is
volna melléjük lefeküdni
s köztük maradni mindörökre!
1990. január
Egy meglepõ vers
Hej, Ladányi Mihály,
eldarálni, mi fáj,
nagyon hosszú volna,
értelme se lenne.
Lenne, mi értelme,
mi kéne, ha volna?
Mi volna, ha kéne,
Értelme a csendje.
Megmondta ezt Hamlet,
más azóta sem lett.
Madár vagy a tojás,
egymindegy, ha omlett.
Még jó, ha omlett lesz,
míg Pest új rom nem lesz,
de hogy képzeletben,
ez is érthetetlen.
Ez is oly érthetõ,
oly felháborító,
kitaposott tetõ,
út, léptet borító.
Nagy Idõket élünk,
mint Bertolt megmondta,
úgy nõ az esélyünk,
mint a bolondgomba.
A fõ csupa érték,
tele van a bendõ,
csak valami érzék,
az az "eredendõ":
az hiányzik, de hát
kinek már a híja?
Jó Jörg Haider szavát
ránk így igazítja:
"Harmincöt év múlva
tud majd a hajdani
keleti blokk újra
feléig hajtani
csupán Ausztriának
is." Próféta szállhat
e tõlem idegen
nagyúr zsengéjével,
de valahogy nekem
emez igéjével
mintha nagy igazat
mondana, mi legyen,
nem kérdik meg tõled,
pajtás, semmi helyen.
Húzd meg magad, (ne) hagyd;
Eme-Nagy-Idõket...!!
Ördögbaszta bõnyeg.
Nyolc év múltán
Acsádi fújja a tülköt.
Közeledtére nyitják az ólajtókat, tárulnak
a parasztporták kapui, gyerekek, öregek terelik a süldõket,
kocákat, ártányokat az udvarokból az utca felé.
Egyre szélesebben hömpölyög végig a falun
a csorda. Felkavarodik, sûrûsödik az utca pora, eltünteti
az árokparti fûszálakon csillogó reggeli harmatot,
belepi a kanász arcát, kajla kalapját, elnyûtt
ruháját. Tereli a hosszú szõrû, csömbölékes
puli, Csahos a lemaradókat, a mellékutcák felé
bóklászókat. A többség fürgén
sodródik a csordával az Alvég irányába.
A Cigányõköz szájánál szûkül
az Öreg utca, összesimulnak, egymáshoz verõdnek
a sertések, az erõsebbek néha belemarnak a gyengébbekbe,
ilyenkor Acsádi odacsördít ostorával, s a csorda
megkezesedve caplat tovább.
A kertek aljától
széles dûlõút vezet a községi legelõre.
Látszik a fûvön a szakaszos legeltetés nyoma.
Sárgállnak a lelegelt terült füvének torzsái,
az egyre magasabbra emelkedõ nap fényében. Acsádi
az érintetlen, dús fûre tereli a csordát. Süldõk
kergetik egymást, hemperegnek a fûben. Megszabadultak a trágyától
bûzlõ szûk ólaktól, visszatértek
a természethez, s ettõl vidámak lettek. Örömük
átszáll a kanászra és kutyájára.
Alig látható pára lebeg a rét felett, a friss
reggeli levegõben bódító illatot lehelnek a
mezei virágok. Elõször az anyakocák kezdik falni
a füvet, aztán az egész konda nekilát a legelésnek.
Acsádi fûzfabokor hûvösébõl figyeli
a csordát. Felelõsséggel tartozik külön-külön
minden gazdának, aki rábízta állatát,
nem hiányozhat egy sem, amikor majd este hazaindulnak. Mert megint
feltárulnak a porták kapui. Mindig várják a
legelõrõl visszatérõket.
Delelõn áll
a júliusi nap, amikor Csahos segítségével összetereli
a csordát, s megindulnak a gémeskút felé.
Víztükör
fölé lendíti a mohos szélû favödröt,
belenyomja a vízbe. Alig pár méter a réti kút
mélysége. Kávára teszi a vödröt.
Belekóstol, mocsáríze van a víznek. Leveszi
a kalapját, megvizezi az arcát, nyakát, haját,
a többit beleönti a hosszú itatóvályúba.
Nekiesnek a sertések a víznek, marják, lökdösik
egymást. Gyorsan megmeríti megint a vödröt, csobog
a víz a vályú lefolyójába. Harmincöt
fokos hõség perzsel. Húzza-vonja a gémeskút
ostorát, emelgeti a mohától zöldellõ nagy
favödröt. Nem kíméli magát. Utoljára
az ellökdösött gyengék is megszívják
magukat vízzel, s akkor Acsádi is megnyugszik.
Delel a csorda.
Jóllakottan nyújtóznak az állatok. Kenyérrel,
vöröshagymával, szalonnával csillapítja
éhségét a kanász. Este majd meleg étel
várja. Befekszik a fûzfabokor alá. Szemére húzza
a kalapot. Szendergésébõl kutyaugatás ébreszti.
Barbara áll fölötte.
Fekete farmernadrág feszül formás csípõjén,
halványzöld pólója alatt ágaskodó
mellek, ajkának barna rúzsáról, mellbimbóinak
színe jut Acsádi eszébe. Fülledt nyári
éjszakákon, a présház szuhos parasztágyán,
sokat hancúroztak, amikor a menyasszonya volt. Nyolc éve
nem érintette testét, csak messzirõl látta
a férjével. Sokáig néma szenvedéssel,
reménytelenül vágyakozott utána.
- Aludtál?
Acsádi feltápászkodik.
Megpillantja a háttérben a Suzuki terepjárót.
- Csak elszundítottam
- válaszolja szemét dörzsölve.
- Hiányzol
nekem. - Barbara hangja a régi, szenvedélyes suttogásokra
emlékezteti.
... Már kitûzték
esküvõjük napját. A környék legjobb
kombájnosa frigyre lépett volna a csirkekeltetõ technikuslányával.
Nyolcvankilencben Acsádi a csúcson volt, hatvan mázsa
búzát takarított be hektáronként a Claes-Dominátorral
a szövetkezet földjérõl. Tágas, szép
házra gyûjtöttek arájával...
Váratlanul
érte a falut a rendszerváltás. Elõször
a Vetley család ocsúdott fel. Visszakövetelték
jussukat, a százötven hold szántóföldet,
a húsz hold szõlõvel. Rémhírek terjengtek.
Bizonytalanság lett úrrá a tagságon. Szétcibálták
a szövetkezetet. Nagygazdák, vergõdõ kisparasztok
és nincstelen napszámosok lakják megint a községet,
ahogy régen. Vetley tudtára adta Acsádinak, hogy éhenkórász
földnélkülihez nem adja a lányát. Barbara
az elmaradt esküvõ miatt összeveszett apjával,
nagynénjéhez költözött a városba -
s aztán három év múlva begördült
Mercedesen a faluba, férjével, a konzervgyárossal,
egy savanyú emberrel...
Beletúr Barbara,
Acsádi sûrû fekete hajába, ahogy régen
szokta. - Hallgatsz! Nincs egy szavad sem?
- Mit mondhatnék?
Te úriasszony vagy, én meg kondás. Ami volt, elmúlt.
Fordult a kerék. Egyesek jól jártak, a többi
nyomorog.
- Nem értelek
- mutat a delelõ kondára Barbara -, te traktoron, kombájnon
töltötted az életedet. Mért lettél hûtlen
a gépekhez?
Egyik ártány
egy süldõ fülébe tép, az visítani
kezd.
- Eredj! - int Acsádi a pulinak,
és Csahos nyargal, hogy szétválassza a marakodókat.
Majd Barbarához fordul, tömény keserûséggel
a hangjában. - Szétbomláskor, elmenekültem a
faluból. Nehezen találtam munkát. Végül
sofõr lettem. Tíztonnás teherkocsival jártam
az országot, de nem tetszett a kóbor élet. Megutáltam
a beton egyhangúságát, a hajszoltságot, a kiszolgáltatottságot,
a lélektelenséget. Visszasírtam a felszántott
föld illatát, a gabonatáblák hullámzását,
a rétek tarkaságát. Visszajöttem özvegy
édesanyámhoz a szülõházba, és kamránkban
megtaláltam apám tülkét meg a fonott ostorát.
Kanász kellett a megváltozott falunak. Gyermekkoromban, néhány
évig bojtárkodtam apám mellett, ellestem miként
csinálta. Õ is a falu kanásza volt, nincstelen, lenézett
ember. Vállaltam a sorsát... De azért, tudod, álmaimban
néha még alattam dohog a Claes-Dominátor, és
boldog vagyok.
- Apámé
lett a szerelõmûhely - mondja Barbara -, gépparkot
létesített, traktorai, kombájnjai vannak. Szüksége
lenne rád.
Acsádi hallgat.
Mintha valami idegen hang szólna most Barbarából,
amit talán maga sem vesz észre: a gazdag polgárok
magabiztossága, fölénye, dölyfe. Amióta
nem látta, úgy látszik, az évek beleplántálták
"a pénzért mindent és mindenkit megkaphatsz" tudatát.
- Ezért jöttél?
- A te érdekedben
jöttem! Nem neked való a kanászélet.
- Apáddal
nagyon összevesztem, nyolc év óta nem köszönünk
egymásnak.
- Nem baj. Apám
ismeri az értékedet, és hajlandó elfelejteni
a múltat.
- A múltat?
Még hogy õ? Hát én aláztam meg õt?
Dühében
kiabálni kezd Barbara: - Hol élsz te? Ébredj már
fel! Mire jó a te önérzeted? Ez már nem a prolivilág!
Ha nem alkalmazkodsz, még kanász sem lehetsz!
- Tudom, nem vagyok
hülye. - Acsádi hangja feltûnõen nyugodt. - De
akkor se leszek a kapzsi apád cselédje.
Barbara a terepjáróhoz
rohan. Keze alatt felsír az indító, belelép
a gázba, szöcskeként ugrik a kocsi, port kavarva maga
után.
Acsádi hosszan
nézi az egyre távolodó jármûvet a tomboló
hõségben, a fûzfabokor gyér árnyékából.
Így érzi,
mintha könnyebb lenne a lelke. Barbara asszony végképp
szertefoszlatta benne a vágyódást a régi, kedves
és szerelmes lány után, aki a csirkekeltetõ
technikusa volt, egy másik világban.
Premier
Egy színész emlékének
Hangszalag-gongot gongatnak:
a közönséget kérik,
a kedvest,
(odakinn nyilvános, rendes,
tavaszi este van)
az elõadás pontos kezdése
végett
a közönséget
ismét kérik.
(Vadgesztenyék gyertyája
fehérlik
s orgonák lila
illata száll.)
Mindjárt hét óra
már.
1.
Akkor egy mozdulatért lehajolt;
megtalált, apró gesztusért.
Felemelkedett tágra nyílt
szemmel,
s kialvó szemmel.
Már nem élt.
Forgott körül a birnhami erdõ,
taps-dobok, tapsok dörgõ-didergõ
erdõ-sötétje, föld-sötétje;
rögök dübörgõ
sötétje.
A Napot ujjai elengedték,
a Holdat ujjai elengedték,
a vizek kiúsztak két
öklébõl,
felhõk elszálltak tenyerérõl;
a munkát elengedték ujjai.
Kiáltott? jajdult?
lezuhant.
2.
Elõkészítették
a mû-kehely
mû-mérgezett borát;
az ügyelõ megpaskolgatja
egy ál-apáca tomporát:
nahát! és nohát
és ugyan!
Megtörténik a legutolsó
varázslat ráncokkal,
szempillákkal.
Gombostû szurkál, felesel
öltözködõ, sziszegõ
ruhákkal.
A bordó plüss alátéten
zsibong a mai fogás: vétlen
a statisztikai széksorok
számozott rubrikáiban.
(Odakint tovább árad
a város
az est tintája belécsorog
Megfeketednek a házsorok
A sarkon villamos tétovázik
Közömbös-hideg fény
villódzik
az utca szürke partjain.)
Jaj, ki figyel rád, önégetõ
hõs,
magad-emésztõ emberállat?
Rezdül a fásult függöny.
Mostanáig szemét,
kerek-kukucskálóját
ki sem nyitotta még.
A nézõtéren csendesen
ülnek.
A színpadon csendben felállnak
kezdéshez, akik ma újrakezdik.
Az élet meg nem állhat.
3.
Az élet meg nem állhat;
legalább el ne essen!
Kikerülik, átlépnek
rajta,
belerúgnak és elfelejtik.
Ha elesett, magára vessen.
S ha tán beteg, titkolja nagyon;
sebét elfödje, rejtegesse.
Otthon sírjon, titokban, ha
fáj
kínokkal átszögezett
teste.
Magányában verje ki a
láz:
rózsáit meg ne lássa
senki.
Ha lesik, bújjon egy mosoly
mögé,
mosoly-palánk, mosolyfa mögé!
A mezítelen szenvedés
vesztétõl meg nem menti.
Aki feladja, elõbb meghal,
mint a jajongva küzdõ bátrak.
A színész, aki száz
alakban
száz életet élt,
úgy haldoklik:
halálát játssza
el, a halálnak.
4.
Társalgó kávé,
cigarettafüst.
Falon a társulat, mosolyogva
örök mosollyal, örök-fiatalon
elrendezve, szabályos sorokba,
rang és besorolás szerint.
A falak közt szavak pelyhe ring:
pehely-szavak és buborék-szavak
szerte, mint a muslicák, rajzanak.
(Egy kólát! és
jaj azt a stólát!
tegnap a kocsim lökhárítóját!
egy vén tyúkot árul
az a kivágott!
láttad? mit látok! na
látod
csókollak! pá! hogy vagy
öregem?)
Az öltözõben falba
vert szegen
piheg, pihen a levetett szerep.
(Apám! tegnap hiába kerestelek!
gyerekek! öltözni, nem henyélni!
te dög! megint nem hagytál
élni!
mi az? komolyan veszekedtek?
elém álltál! belém
gázoltál
a sikeremet tönkretetted!
van egy adyd? elsejéig szavamra!
jaj hagyjatok magamra!
ne hagyjatok magamra!)
A díszletes egy papír-szirttel
vergõdik.
A súgó felteszi dünnyögõ
szemüvegét.
S fölénk borul a muszlinkék-varázslat,
a csillag-villanyos ég.
5.
A körnek nem lehet megszakadni.
A szónak fennakadni nem szabad.
Kezeink élnek, egybekapcsolódnak.
Ez az a játék! zöld
ágahegyén
megkönnyebbítõ vágyakról
dalolnak
a tiszta hangú égi madarak.
6.
Festett arcú, fáradt
vitézeink!
ne féljetek a horgas sárkányvártól;
részvétlenség
rozsda-bozótjától,
tolakodó kóró-butaságtól.
Köpködõ varangy se
riasszon
kövei közt e kicsinyes pokolnak.
Az útat naponta megjárjátok
híven! Talán jobb lesz
maholnap.
Az ember több egy rossz reflexnél,
amely
drót-áramok ketrecébe
szédül,
s nyáladzva lesi, mit adnak
elé
rágvaõkiköpve, szellemi
ebédül.
A lélek mélyebb, tisztább
árama
szikrát pattant a fásult
félhomályban.
S rátok ismer, aki most méreget
egy találkozás résnyi
ajtajában.
A kothurnust, mint vasbocskort a bojtár
a népmesékben, bízón
fölvegyétek.
Talán nincsenek csipkerózsikák,
de megváltásuk joga a
tiétek.
7.
Negyedtizenkettõ tájban,
tíz perccel a befejezés
után,
s leróva tapsuk aprópénz-adóját:
az utak elmentek hazafelé,
hogy a nyugalom épségét
megóvják.
A város üresen áll
magában.
Vitték magukkal, ami megmaradt:
a port, a gondot, emléket, sarat.
Ami megmaradt a napból.
Csatornákba hullt sugarakból.
Negyedtizenkettõ tájban
madártalanul-embertelenül
a fák árnyékok
az éjszakában.
Padjaikon elülnek a terek.
S amikor minden elsötétedett,
kabát sem moccan a ruhatárban:
a színház, mint az öregemberek,
emlékei közt magába
merül.
8.
Jertek, mimusok! szó ne essék;
fehér gyász tisztább
körbe fogja Õt.
Meghajoljatok: úgy emeljétek
fel
a Tettet, amely lehullt, összetört.
Az átváltozás
festett cserepeit
s a porló hitet rakjátok
össze!
álmok hitét és
játékok hitét,
lelkünk hogy benne megfürössze,
frissítse fáradt, sáros
önmagát.
Az élet vize csobban az edényben.
S ím! a zene, a zengõ
szó a fény.
Szikra-cseppként az ujjaink
hegyén
fellobbanjon, és lelkünk
ágán égjen.
Madárház
Valaha szálltak a dalok.
Suhantak fenn, a kék egekben.
Ma nyesett szárnnyal totyorog
pár túlélõ,
drótketrecekben,
vagy ül imitált ágakon.
Gyöngyszemükben valódi
bánat.
A föld alattuk bár valódi,
sivatagnál sivárabb.
Valaha úgy röppent elõ
új fénycsóvaként
valamennyi
a semmibõl, s énekelõ
hitet mímelni, visszavenni,
érdekkel mérni, porciózni,
számolgatni egy sem tanult...
Megõrzött madárénekekbõl
felrémlik még ez a múlt.
Valaha az ének adott
nevet-rangot annyi dalosnak!...
Ma ketrecükön zománctáblák
felíratai fontoskodnak
nemrõl-fajról, leszármazásról.
Maga mind egyre szótlanabb.
Cementvályuból tápot
majszol
a dróthálós ég
alatt.
Kétségtelen a madárház
komfortja, s hasznos zord idõkben:
télben, ha vad szélvész
lármáz,
s égrengetõ, nyári
esõben.
Kuporognak a madarak benn.
Elnémult, sötétlõ
árnyak.
Idõnként egy-egy puhán
lehull.
A többiek még várnak.
Exkluzív munkaközvetítõ
Beállt a sor végére,
és egykedvûen hallgatta az asszonyok fecsegését.
Toporgott ott néhány férfi is, de õk inkább
csak hallgattak, és magukba süppedve fújták a
füstöt. Mintha szégyellnék, hogy itt töltik
a drága idõt, ahelyett hogy valami értelmesebb elfoglaltság
után néznének.
- Maga már
kapott tõlük valamilyen munkát? - kérdezte egy
középkorú nõ a mellette ácsorgótól.
- Nem olyan egyszerû
dolog az - magyarázta a másik. - Elõször is meg
kell velük kötni a szerzõdést. Hozott magával
pénzt?
- Pénzrõl
nem volt szó a hirdetésben.
- A hirdetésben
nem, de ha bekerül, majd lesz szó róla. Be kell fizetni
két és fél ezer forintot, különben szóba
se állnak magával.
- Ne beszéljen
már marhaságokat! - fortyant föl egy idõsebb
asszony. - Nézze meg, itt a hirdetés! "Akar hetenként
húszezer forintot keresni? Könnyû, otthon végezhetõ
munka, hozzáértést nem igényel." Itt a cím,
telefonszám, minden.
- Föl is hívta
õket?
- Hívta a
fene. Összekaptam magam, aztán jöttem, nehogy megelõzzenek.
- Én beszéltem
velük - kottyant közbe egy fiatal nõ. - És bizony
igaz: elõbb fizetni kell.
- Hogyhogy elõbb
fizetni kell? Mind a négyen munkanélküliek vagyunk,
mi a fészkes fenébõl fizessek? Nem azért jön
ide az ember, hogy fizessen, hanem hogy munkát kapjon, és
aztán neki fizessenek, de becsülettel!
- Hol él
maga, jóasszony? - szólt hátra valaki a sor elejérõl.
- Azt képzeli, hogy ezek magán akarnak segíteni? Üzlet
ez, nem jótékonysági intézmény. Nyugodjon
bele, hogy nem maga fog meggazdagodni ezen a munkán, hanem õk.
- Nyugodjak bele?
Már miért nyugodnék bele? Ki maga, hogy ilyeneket
mond? A felhajtójuk?
- Ugyan, hagyjon
engem békén! Kérdezett, hát válaszoltam.
Semmi közöm hozzájuk, meg magához sem.
- Nekem ez már
a harmadik ilyen munkaközvetítõ, amivel próbálkozom
- magyarázta egy fejkendõs asszony. - Ócsáról
jövök, mert ott aztán semmi sincs a faluban. Azt mondta
az uram, hogy ezt még próbáljuk meg, hátha
becsületesebbek, mint a többi maszek munkaközvetítõ.
Az elsõ, az a, mit tudom én, milyen tráde, beszedte
tõlünk a pénzt, aztán amikor legközelebb
mentem, ki volt írva az ajtóra, hogy csõdeljárás
miatt zárva. A másiknál azt mondták, hogy majd
karácsony után lesz munka. Tollat lehet összeszerelni.
Meg van valami öngyújtó is. Még a nevünket
meg a címünket is fölírták, hogy majd értesítenek.
- Aztán értesítették?
- Hát éppen
ez az. Nem értesítettek, és az újságban
azt olvastam, hogy sikkasztás miatt körözi õket
a rendõrség.
- Na látják,
egy nagy humbug az egész. Összeszedik a dohányt, aztán
olajra lépnek. Rájuk kellene gyújtani az irodát!
Én már harmadszor állom végig ezt a hosszú
sort ezen a rohadt hideg, huzatos folyosón. Jól meg is fáztam
két hete, munka meg sehol. Adtak próbamunkát. Papírból
kellett összeragasztani olyan ötszögletû dobozokat.
Tíz forintot ígértek darabjáért. Vagy
másfél órába telt, mire egyet megcsináltam.
A ragasztó árát persze nem fizetik ki. Azt mondják,
majd az ötszázadik után. Jó, behoztam hatot,
mert annyit kellett csinálni próbának. Letettem az
asztalra, megnézte az a puccos kis pipi, majd elájult a gyönyörûségtõl,
hogy milyen szép, milyen jó. De hát nem õ bírálja
el, hanem a vállalkozó. Felírta a nevemet, címemet,
hogy majd értesítenek. Két hét múlva
jött is egy levél, jobban mondva, a borítékban
egy aláírás nélküli fecni, hogy nagyon
sajnálják, de a próbamunka nem felelt meg. No, hát
nekem se kellett több, berohantam, hogy mondják meg, mi volt
a rossz rajta. Azt õ nem tudja, mert a vállalkozó
bírálja el. Jól van, mondom, elmegyek én a
vállalkozóhoz is, mondja meg a címét. Azt õ
nem tudja, mert a fõnök kötötte meg vele a szerzõdést.
Rendben van, hol a fõnök? Õ nincs itt, mert munka után
szaladgál, hogy legyen nekünk mit kiadni. Mikor lesz itt? Hát
azt nem lehet tudni, mert csak két hete van a cégnél.
No, mondom, ebbõl elég, adják vissza a pénzemet,
aztán végeztünk. Azt nem lehet, mert már befektették.
Felbonthatom a szerzõdést, de pénzt nem adnak vissza.
Ha úgy érzem, hogy nem teljesítették a szerzõdésben
foglalt kötelezettségeiket, elmehetek a bíróságra.
- No, és
maga mit csinált?
- Láthatja,
várom a fõnöküket.
Az öreg belvárosi
bérház függõfolyosóján egyre nagyobb
lett a hangzavar. A kezdeti halk pusmogás hangos kiabálásba
ment át. Felborult a türelmesen várakozók sora,
s kisebb csoportokba verõdve, hadonászva, egymás szavába
vágva tolongtak a bejárati ajtó elõtt. Néha
kinyílt egy-egy udvarra nézõ ablak. A lakók
szánakozva csóválták a fejüket, és
átkiabáltak egymásnak.
- Bakó szomszéd,
mi van már megint a másodikon?
- Mi van, mi van?
Már megszokhatta volna a heti mûsort. Megint feladta a hirdetését
az újságban az Exkluzív Munkaközvetítõ
Iroda.
- Meddig kell ezt
nekünk még eltûrnünk?
- Azt nem tudom,
de értesíteni kellene a rendõrséget, mielõtt
újra rájuk törik az ajtót.
- Felõlem
ugyan törhetik... Akár föl is koncolhatják õket.
Legföljebb egy ideig nyugalmunk lesz tõlük. Jobb, ha becsukjuk
az ablakot, mert a végén még becitálnak a rendõrségre
tanúnak...
Nyilván a lakásból
átalakított irodában is feltûnt az ott dolgozó
hölgyeknek a folyosói zsivaj, mert tanácstalanul összenéztek,
majd összedugták a fejüket, és az egyik izgatottan
telefonált. Aztán bólogatni kezdett, mint az ideges
ló, ha elveszik a fejérõl a még teli abrakos
tarisznyát. Mondott valamit a másiknak, aztán határozott
léptekkel elindult az ajtó felé. Résnyire nyitotta,
s kidugta a fejét.
- Emberek! - rikoltotta
a hadonászó, szitkozódó tömeg felé.
- Most beszéltem a fõnökkel telefonon. Nagyon sajnálja,
de mára nem tudott munkát szerezni. Azt üzeni, hogy
akinek még nincs szerzõdése, menjen haza, ma nem tudunk
vele foglalkozni.
- Mi az, hogy nem
tudtok velünk foglalkozni? - üvöltötte egy nagydarab
férfi. - Akkor meg minek csõdítettetek ide bennünket?
Azt hiszitek, a csóróval már mindent lehet? Adjatok
munkát, és rögtön elmegyünk!
Az asszonyok kórusban
helyeseltek.
- Sajnálom...
- próbálta õket túlkiabálni a nõ.
- Te csak ne sajnálgass
minket! A sajnálatotokból már elegünk van. Munkát
adjatok, ne szép szavakat!
- Ma nem tudunk
munkát adni. Nincs elég öngyújtó, meg
a toll se érkezett meg. Menjenek szépen haza! Talán
a jövõ héten lesz... Telefonáljanak!
- Tudod, kivel járasd
a bolondját, aranyoskám?! - rikkantott rá az az asszony,
aki a fõnökre várt. - Azzal a táncos lábú,
jó édesanyáddal! Azzal...
- De kérem,
én igyekszem tisztelettel beszélni magukkal... Értsék
meg...
- Megértettük.
Rohadt csaló, sikkasztó banda vagytok ti is, mint a többiek.
Kicsaljátok a munkanélküli utolsó garasát
is, aztán tojtok a pofánkra. Kotródj be, mert ajtóstul
raklak beljebb!
- Hülye strici...!
- sziszegte a nõ, aztán gyorsan behúzta a fejét,
és kulcsra zárta az ajtót.
A várakozók még
pusmogtak egy ideig a folyosón, de mivel nem nyílt meg az
ajtó, türelmüket vesztve, átkozódva elindultak
lefelé a lépcsõn. Az egyik leköpte az ablakot,
a másik az ajtóba rúgott, a harmadik az öklével
döngette meg.
A mi emberünk
várt egy kis ideig, hátha õt beengedik. Lenyomta a
kilincset, de mert nem nyílt ki az ajtó, tétova, lassú
léptekkel õ is elindult a többiek után.
Lesétált
a Duna-partra. Elnézegette a víz fölött keringõ
sirályokat meg a lomhán táncoló fatörzseket,
amint lefelé úsztak a zavaros, pocsolyaszínû
folyón. Valahol megint árvíz volt - gondolta magában
-, télvégi, jeges árvíz. Vajon hány
család vált újra hajléktalanná?
Megnézte
az óráját, tizenegyet mutatott. Már egy órája,
hogy eljött a közvetítõ folyosójáról.
Fél óra, míg visszaballag, akkorra már lehet,
hogy helyreáll a rend. Neki muszáj bejutnia, mert a jövõ
héten jön a villanyszámlás. Ha legalább
ötszázat adnának ebbõl a koktélkeverõbõl,
amibõl próbamunkát csinált, talán ki
tudná fizetni a számlát. Soha életében
nem tartozott senkinek. Most meg bújkálnia kell a villanyszámlás,
a gázóra leolvasó meg a közös képviselõ
elõl. No igen, ha lenne munkája... De nincs. Ötvenkét
évesen tették az utcára huszonnyolc évi hûséges
kulizás után. Csak úgy, ukmukfukk. Holnap már
nem is kell bejönnie. Eladták a gyárat, és az
új tulajdonos csak fiatalokat alkalmaz. Kapott némi végkielégítést,
de hát az hideg vízre se elég...
Ha éppen
nincs jobb dolga, elnézi a tévében a politikusokat.
Ennyi elfuserált zseni még soha sem koptatta a száját
a Parlamentben. Érdekes, hogy mindegyik a nép, a nemzet,
a kisemberek érdekében mocskolja a másikat, közben
meg a csillagokig emelkednek az árak, ezrével bocsátják
el az embereket, és a maffiózók világos nappal
lövöldöznek egymásra a belvárosban. A fene
érti ezt... Nem is az õ dolga. A régi rendszerben
se értette, mit miért csinálnak a nagyok, miért
éppen most értené? De legalább élni
hagynák az embert...
Fölballagott
a lépcsõn. Az ajtó még mindig zárva
volt. Bekopogott. Az egyik nõ kényszeredetten odament, kinyitotta
a kémlelõablakot, és unott hangon kiszólt:
- Nem látja,
hogy zárva vagyunk? Mit akar?
- Elnézést,
kisasszony - mondta alázatosan -, de próbamunkát hoztam.
Azt mondták, hogy ma...
- Jó, jöjjön
hát be! - és kinyitotta az ajtót. - Szerzõdése
van?
- Természetesen
- kotorta elõ nagy buzgalommal a táskájából.
- Parancsoljon, kedves...
A nõ visszaült
az íróasztal mögé. Valami nyilvántartási
könyvben lapozgatott, aztán ráemelte a szemét.
- No, lássuk, mérnök úr, mire ment a koktélkeverõkkel!
Így látom, ez már nem is próbamunka, hanem
széria. Harminc darab.
A férfi kinyitotta
a táskáját, egy kartondobozt vett elõ, amiben
akkurátus rendben sorakoztak a hurkapálcikákra ragasztott
színes szalagocskák.
- Tessék,
itt van mind a harminc.
- Ez igazán
szép munka, mérnök úr! Rögtön ki is
fizetem. Harmincszor három, az összesen kilencven forint. Itt
írja alá az elismervényt! De ha legközelebb csinálja,
ne legyen egy milliméternél szélesebb a szalag. Borotvapengével
szépen föl lehet hasogatni.
- Természetesen,
kisasszony, úgy fogom csinálni. De kaphatnék többet
is? Mondjuk, ötszázat...
- Viccel, mérnök
úr? Ötszáz... az rengeteg! Adhatok ötvenet, legföljebb
százat... Más se kap többet. Tudja, milyen nehéz
manapság munkát szerezni?
- Én megértem,
kisasszony drága, de ön is értse meg, hogy messzirõl
jövök, két buszra kell szállnom. Oda-vissza kétszáz
forint az útiköltségem. Ezen a harminc darabon száztíz
forint volt a veszteségem. A jövõ héten jön
a villanyszámlás...
- Már megbocsásson,
mérnök úr - csattant föl a nõ -, de ezt
akkor is tudta, amikor megkötötte velünk a szerzõdést!
- Igen, de önök
munkát ígértek...
- Kapott is. Kell
az ötven darab, vagy nem kell? Mit szólnának a többiek,
akik húsz darabokért járnak be naponta?
- Elnézését
kérem, de a múltkor azt ígérte, hogy talán
valami álláslehetõség is lesz...
- álláslehetõség?
Hát mi vagyok én, munkaügyi miniszter vagy gyártulajdonos?
No, de lássa, kivel van dolga, megnézem. - A fiókból
egy másik füzetet vett elõ, fejcsóválva
lapozgatni kezdte. - Hát, kedves mérnök úr...
van itt két pincér ajánlat harmincöt éves
korig. Keresnek fiatal szobalányt bentlakással és
éttermi mosogatólányt kizárólag éjszakai
mûszakra. Ez van - és becsapta a füzetet. - Döntse
el, hogy elviszi az ötven koktélkeverõt, vagy nem!
- Ne haragudjon,
de ez... - a hangja megremegett, majdnem elcsuklott. - Kifizettetik az
emberrel a két és fél ezer forintot, aztán...
A nõ felállt,
jelezvén, hogy befejezettnek tekinti a tárgyalást.
- Sajnálom,
elõbb kellett volna meggondolnia...
- Na nem, hát
ez... ez... - makogta, miközben kifelé botorkált az
irodából. Az ajtóban megállt, kihúzta
magát és egyenesen a nõ szemébe vágta:
- Ez, kérem, aljasság!
- Oké, fater,
húzza el a csíkot, míg szépen van! - mondta
a nõ unott képpel, és bezárta utána
az ajtót.
Õ meg csak
állt ott a huzatos folyosón, és nem tudta, mihez kezdjen.
Fölnézett az égre és elkáromkodta magát.
Aztán lehajtott
fejjel, mint akit megvertek, elindult a lépcsõn lefelé.
Már a kapunál járt, amikor eszébe jutott, hogy
azért legalább az ajtóba bele kellett volna rúgnia.
Hangjáték
Játszódik az 1850-es évek derekán
1.
Égzengés, dörgés,
csattogás. Ajtó nyílik. A beszélgetés
alatt elhalkul, de végig hallatszik a kinti morajlás
ÁGNES Elmúlt
éjfél, Bálint. A kisgyerekünk alszik. Még
az álom is alszik.
BÁLINT Nem
hiszem, hogy tollam percegésétõl bárki fölébredne.
Az égi háborút meg nem háríthatom el.
ÁGNES Miért
nem alszik már maga is?
BÁLINT Hallgasd
meg csak, édes feleségem, amit ma gyûjtöttem az
iskolában! Néhány lányka kört formált,
és ezt énekelte:
(Énekli)
"Felmentem Bécsbe,
Német országába,
Lovakat szettem,
Nyereg alá
tettem,
Síkos a talpa,
Aranyos a sarka,
Csillagom, Mariska,
Fordulj ki az útra."
S akkor egyikük
kifordult, és leguggolt. Erõs a gyanúm, hogy e dalocska
a mi vidékünkön termett. Neked is tetszik?
ÁGNES (szünet
után) Mért kell ezeket magának gyûjteni meg
lejegyezni?
BÁLINT Hogy
megõrizzem, és továbbadjam, kedves Ágnesem.
ÁGNES (szünet
után) Maga nem csupán ezeket gyûjti... Arról
volt szó, hogy népszokásokat gyûjt. Halászok,
pákászok életmódját lesi, és
azt írja le.
BÁLINT Ezt
is, azt is. Mindent, ami errõl a tájékról és
az itt élõ emberek életérõl hiteles
képet õriz.
ÁGNES (kitör)
Meg összeírja a volt honvédek neveit!
BÁLINT (szünet
után, halkan) Ezt honnan tudod?
ÁGNES (fokozódó
hisztériával) Mért kell magának a volt katonaság
listája?! Vége a háborúnak! Nincsenek már
katonák és... ne is legyenek!
Kintrõl hatalmas
dörrenés
BÁLINT (hangja
közelebbi, vigasztaló, duruzsoló) Na... Ennyire megijesztett
a villámlás? Egész tested remeg.
ÁGNES (hisztériája
felsõ fokra hág) Híresztelik, hogy magának
listája van! Azért járkál annyit, mert szervezkedik!...
Külföldrõl irányítják... Kossuth
emberei!
BÁLINT Elég!...
Bocsáss meg, de úgy látszik, valakik nagyon felzaklattak
téged az ostoba szóbeszédjükkel.
ÁGNES (fojtottan
sír, szepeg) Maga... bocsásson meg... Nem akarom bántani...
Nem idegen szóbeszéd zaklat fel engem, hanem fáj a
maga nyugtalansága. Az ragad át rám. A maga nyugtalansága
pedig éppen ezekbõl a mindenféle összeírásokból,
gyûjtésekbõl fakad. Azért kellene ezt abbahagyni.
BÁLINT (komor)
Azért kezdtem el, hogy nyugalmat leljek...
ÁGNES Lássa
be, hogy nem lelt. Jön, megy, kutakodik, vizsgálódik,
tépelõdik és a gyerekversektõl eljut a katonaság
listájáig.
BÁLINT Komolyan feltételezed,
hogy én titkos szervezkedésben veszek részt?!
ÁGNES Ha
módja lenne rá, semmi nem tartaná vissza. A lelkében
máris szervezkedik. állandóan szervezkedik. Én
pedig állandóan félek.
Ágnes sírása
felerõsödik.
BÁLINT (vigasztaló)
Nincs mitõl félned. ártalmatlan törekvésem,
hogy összegyûjtsem azoknak a neveit, akik részt vettek
szabadságharcunkban. Egyszer talán könyvben is méltók
lehetnek az emlékezetre.
Újabb hatalmas
dörrenés.
ÁGNES (hirtelen
józan, tárgyilagos) Nem olyan idõket élünk,
amikor egy bujdokló honvédtiszt könyvet adhatna ki,
éppen a szabadságharcról. Jobb, ha ügyel rá,
hogy megmaradhasson tanyasi tanítónak. Inkább kártyázzon,
vagy legyen mulatós, vagy örvendjen a családjának.
BÁLINT Rossz
vásárt csináltál velem, kedvesem. Sok szenvedést
okozok neked.
ÁGNES Tudom,
hogy az én szenvedésem semmi a magáéhoz képest.
Én nem is szenvedek. Mindent egybevetve nagyon boldog vagyok magával.
Odakint lövés
dördül
Huh! Ez a közelben
csapott le...
BÁLINT Ne
mozdulj! Ez nem villám volt!
Újabb lövések,
valahol ajtócsapódások. Lovak nyerítenek, tehenek
bõgnek, paták dobogása
BENEDEK (távolból
fisztulásan kiáltja) Rablók vannak itt! Viszik a jószágokat!
(lövés) Jajj! Meglõttek!
ÁGNES (sikít)
Bálint! Maradjon! Mit akar a puskával?!
BÁLINT Menj
a gyerekhez!
(Kintrõl
újabb lövések. Az ajtó kivágódik
és erõs kiáltás)
BORBÁTH Aki
megmozdul, a halál fia!
(Egészen
közeli dörrenés)
BÁLINT Azt
hiszem, ezt eltaláltam!... Oltsd el a lámpát!
Ajtócsapódások,
dulakodás, jajgatás, állatok dobogása, néhány
lövés. A zaj lassan elúszik
2.
Az égiháború hangja
beközelít
BENEDEK (nyögve)
Ej, hogy nem akar szûnni már ez a vihar...
JANKA (lelkendezik
és kesereg egyszerre) Édes Istenkém, hát maga
él?! Tisztára halottnak látszott! Micsoda állapotok!
Rátámadni egy ilyen vénemberre!...
BENEDEK Ne rólam
óbégass, lüke asszony, hanem azt mondd, mi van az állatokkal?
BÁLINT Igaza
van Janka néninek. Maga a fontosabb, Benedek bácsi. Hol sebesült
meg? Nem látom a nyomát.
BENEDEK Rosszul
hittem. Nem lõttek meg, csak fejbekólintottak.
ÁGNES De
a maga ruhája csupa vér, Bálint! Szent Isten!
BÁLINT A
bandita vére, akit eltaláltam, és a kamrába
húztam. Nekem semmi bajom. És a gyerek?
ÁGNES Alszik
a drága, mint a tej. Csakugyan nem sérült meg, Bálint?
JANKA Húha!
Igencsak fejbevágták az én uramat... Nagy púp.
BENEDEK Azt mondd
már, hogy mi van a jószágokkal?!
JANKA A két
kis tehenet meg a lovacskát csikajával mind elhajtották.
Milyen világ ez, felséges Isten!
BÁLINT Mindent
visszaszerzünk! Amelyik banditát megsebesítettem, a
kamrába zártam. Az majd nyomra vezet bennünket.
Ismét lövések,
üvegcsörömpölés, lódobogás, nyihogás.
ÁGNES Jézus
Mária! Lehet, hogy visszajöttek?
JANKA Talán
a sebesült cimborájukért.
BÁLINT Mindenki
húzódjon a falhoz!
ÁGNES Ne
menjen ki, Bálint! Könyörgök...
Kintrõl német
kiabálás
OSZTRÁKOK
Ich melde gehorsammst... Halt... Abtreten... Jawohl...
ÁGNES (suttogóra
fogott hangon) Ezek németek. Nem találhatják itt a
puskával, Bálint... Meneküljön...
BÁLINT (szintén
súgva) A kamrába megyek... Zárd be utánam és
rejtsd el a kulcsot...
(Ajtónyitás,
kulcsrazárás, dörömbölés)
OSZTRÁKOK
Öffne!... Ki-nyit-ni!... Aber ki-nyittás! Aufmachen!
A dörömbölés
és a hangok elúsznak
3.
Sóhaj, nyögés, hörgés
BORBÁTH (erõtlenül)
Vizet...
BÁLINT (fojtottan)
Csönd! Amit az oldaladnak nyomtam, az puskacsõ, érted?!
Ha megmukkansz, lövök!
BORBÁTH (talán
a parancs hallatán, talán erõtlensége okán,
szintén suttog) Csak egy kis vizet... Híjj...
Motoszkálás,
halk vödörcsörgés
BÁLINT (súgva)
Nesze, enyhíts magadon... Bár inkább még egy
golyót érdemelnél... Igyál... De mást
meg ne próbálj!
Víz csobog,
nyögés, kortyolás. Távolodó paták
zaja
BORBÁTH Hallga!
Azt hiszem, elmentek a németek. Ezt megúsztuk!
BÁLINT (változatlanul
súgva, de erélyesen) Ne örvendezz! Én se szánok
neked jobb sorsot, mint õk szántak volna.
BORBÁTH Akkorát
vétettem? Híjj... a vállam...
BÁLINT Pimasz
vagy, hallod-e! Gyilkolsz, rabolsz és még kérded,
hogy mit vétettél?!
Kintrõl ismét
ajtócsapódás, lábdobogás, paták
zaja és német hangzavar, indulatszavakkal, mint: schnell,
zurück, geradeaus stb.
BORBÁTH Visszajöttek
volna? Jó lesz halkabban beszélnünk, vagy teljesen megnémulnunk.
BÁLINT (fojtottan,
haraggal) Ne figyelmeztess! Legfõként ne végy magaddal
egy kalap alá!
BORBÁTH Világért
se merészelném, hadnagy úr. De az Isten most közös
kenyérre szorított bennünket.
BÁLINT (némi
mocorgás és szünet után) Honnan tudod a katonai
rangomat?
BORBÁTH Megismertem,
amint az imént megláttam. Tudom, hogy a hadnagy úr
is jól ismer engem. Hajoljon közelebb.
Halk vödörcsörrenés,
gyulladó gyufa sercenése
BÁLINT (hangja
meglepett) Borbáth Ignác?!
BORBÁTH Az
vagyok, hadnagy úr, de csendesebben.
BÁLINT Te
kiáltottál halált a ház népére?!
BORBÁTH És
hadnagy úr azonnal rám is lõtt.
BÁLINT Különben
te sütöd rám a puskádat...
BORBÁTH Igen,
ha meg nem ismerem. De hát felismertem. És miképpen
lõhettem volna kedves hadnagyomra, akinek a keze alatt szolgáltam
Kossuth seregében?
BÁLINT Hihetetlen,
hogy te lennél...
BORBÁTH Nem
is haragszom hadnagy úrra, amiért meglõtt. Csak egy
kis szomjúságom támadt tõle.
BÁLINT (szárazon)
Én egy banditára lõttem.
BORBÁTH Nem
láthatta hadnagy úr, hogy én állok ott.
BÁLINT Félreértesz,
Borbáth Ignác. Akkor is lõttem volna, ha felismerlek.
Hiszen te voltál a belépõ bandita. Hiszen te bandita
lettél!
BORBÁTH Rávitt
a kényszer, hadnagy úr. Hat éhes gyerek otthon. Kossuth
katonája, aki ráadásul nem tette le a fegyvert és
nem kaphatott igazolást - urasági cselédnek sem állhat.
És hadnagy úr a megmondhatója, hogy nem tettük
le a fegyvert, hiszen hadnagy úr parancsára törtünk
ki az ellenséges gyûrûbõl. A legfelsõbb
reglama ellenére sem tettük le a fegyvert, és megtartottuk
a zászlóinkat.
BÁLINT Engem
akarsz vádolni a nyomorúságodért?!
BORBÁTH Csupán
azt mondom, hogy az én helyzetemben csakis bujdosóvá
lehettem.
BÁLINT Én
is bujdosó vagyok, de nem lettem útonálló.
BORBÁTH Lehettem
volna besúgó. Tudok honvédekrõl, akik abból
pénzelnek, hogy volt bajtársaikat összefogdostatják
a németekkel. Betyár helyett pandúr is lehettem volna.
Felkínálták, hogy hivatalos emberként üldözzem
és gyilkoljam a nádibetyárokat, akiknek egy része
Kossuth katonája volt, akárcsak én. Vállalná
ezt, hadnagy úr, ha ilyenre biztatnák?
BÁLINT Ne
merészelj nekem ilyen mocskos kérdéseket feltenni!
BORBÁTH Na,
ugye. De türtõztesse magát, hadnagy úr, mert
odakint megint veszedelmes életjelek vannak.
4.
Ajtócsapódás,
erõteljes, közeledõ léptek
BAJOMI Kik vagytok,
vénségek?
JANKA (készségesen)
A tanító úréknál szolgálunk,
itt a tanyán, a házban, az iskolában, meg a jószágok
körül is... (Felsír, jajveszékel) amiket most mind
elhajtottak... Talán kegyelmed is egy az elhajtók bandájából...
BAJOMI (haraggal)
Elhallgass, öreg banya! Nem téged kérdeztelek! Te beszélj,
vénember! Ki vagy?
JANKA Õ az
uram, de nem tud beszélni, mert meglõtték...
BENEDEK (közbevág)
Nem tudok beszélni, ha nem hagysz, és nem lõttek meg,
így hát ne vezesd félre Bajomi uraságot!
JANKA (sápítósan)
Az úr lenne... az úr? A Bajomi?
BAJOMI (önelégülten)
Ismernek a környéken. De azért jó lenne tudni,
hogy te honnan ösmersz, vénember? Nem találkoztunk még
a kártyaasztalnál. Mi a neved?
BENEDEK Benedek
vagyok, szolgálatjára. Hintóban tetszett utazni, mikor
megsüvegeltem, de hát sokan süvegelik uraságodat
a magamformájúak.
JANKA Én
meg Janka vagyok, az uram felesége... és hát... mégis
mi lesz az elhajtott jószágokkal. Szegény emberek
a tanítóék... és hát...
BAJOMI (sebesen)
Hol vannak?
BENEDEK (szintén
sebesen, megelõzve felesége elszólását)
A tanító úr orvoslással is foglalkozik, és
elhívták valahová. Azazhogy vitték, mert szekérrel
jöttek érte.
JANKA Az asszonyom
pedig a kicsijével van a szobájában. Roppant módon
megriadt, szegénykém, ettõl a zsivány-háborútól.
BAJOMI Hallod-e
te, vén Benedek. Megmondanád, hogy mért olyanok az
öregasszonyok, amilyenek? Mint ez itt?
BENEDEK A tehén
is csak olyan, mint a tehén, méltóságos uram.
Mindig egyenlõ távolságra van a szarva hegyétõl
és a farka végétõl.
BAJOMI Ne készítsd
a szádat feleseléshez öreganyó, hanem vezess
az asszonyodhoz, hogy megvigasztaljam. És ti se reszkessetek, mert
a zsiványokat már hét határon túlra
hajtottuk.
Távolodó
léptek, ajtónyitás-csukás, zene
5.
Csecsemõsírás;
Ágnes monoton, ritmikus altató zümmögése:
ö-ö-ö-ö...
BÁLINT Mégiscsak
felébredt?
ÁGNES Nem
a zajra, hanem az éhségre.
BÁLINT Lám
csak milyen pompásan példázza egy csecsemõ,
hogy elõbb a gyomrot kell megtölteni, és majd csak azután
a fejet. Így van a néppel is, bármennyire másként
hirdetik némely önkéntes népvezérek. Mit
akart a Bajomi nagyságos úr tõled, hogy háromfertály
óráig nálunk vendégeskedett?
ÁGNES (folyamatos
altatózümmögés közben) Faggatózott,
hogy mit tehetne az érdekünkben.
BÁLINT (rosszhiszemûen)
No, hiszen! A legrosszabb jobbágynyúzó hírében
áll.
ÁGNES (tovább
zümmögve, egyébként színtelen hangon) Egyszer
már említettem, hogy apámmal jócimboraságban
voltak gyerekkorukban.
BÁLINT (kurta,
kaján nevetéssel) A mi öreg Benedekünk szerint
ezt a nagyurat úgy farba rúgta egy ló, hogy eltört
a medencecsontja. Ettõl sánta. És mivel ez a szabadságharc
idején történt, ettõl nevezi hõsnek is
magát.
ÁGNES (a
csecsemõsírás abbamarad, de tovább zümmög,
bár halkabban) Felnõtt korukban is megõrizték
a barátságot apámmal. Õ szerezte be apámat
ebbe a tanyasi iskolába is. Apám haláláig jóban
voltak.
BÁLINT (mellékesen)
Váljék Bajomi úr becsületére. (Élénkebben)
Haldoklik az útonálló, akit megsebesítettem,
és a kamrába vittem. Sok vére folyt el. Janka néninek
mondtam, hogy kötözze be, ahogy tudja.
ÁGNES (el-elfeledkezik
a zümmögésrõl, de modora támadóbb)
Szóval arról érdeklõdött az uraság,
hogy mitévõ lehetne az érdekünkben.
BÁLINT Képzeld,
az a haldokló bandita egyike volt a legjobb katonáimnak.
Õ menekített ide annak idején, amikor sebesülten
hevertem a halál szélén. Hû emberem volt, és
mostanra banditává tette az idõ... Ez a mindent elrothasztó
idõ!... (Más hangon) Nem kértem az uraságot,
hogy bármit is tegyen az érdekemben.
ÁGNES Mondtam
a nagyságos úrnak, hogy ez lesz a maga válasza. Ismerem
a maga természetét. Õ azonban azt mondta, hogy magának
tekintettel kellene lenni a családjára.
BÁLINT Nem
buta ember a nagyságos úr. Ezekkel a szavakkal szíven
talált. Csak azt nem tudhatja õ sem, hogy miként változtathatnék
ezen a felemás helyzetemen, amely a családomat is terheli.
ÁGNES A nagyságos
úr szerint magának nem tanyán kellene tanítóskodni,
hanem állami állást kellene vállalnia.
BÁLINT És
mifélét?
ÁGNES A csendbiztosit.
BÁLINT (kurtán
felnevet) Vicces ember a nagyságos úr!... A csendbiztosság
valóban állami hivatal, én pedig úgyszólván
az államon kívül élek. Ráadásul
nem egyszerûen a szabadságharc katonája voltam, hanem
olyan tiszt, aki megtagadta a megadásra szólító
parancsot. (Mindinkább nekihevülten, hangosabban) Éppen
az imént emlékeztetett erre a kamrában haldokló
katonám. Nem titok elõtted sem, hogy máig õrzöm
csapatzászlónkat és a fegyveremet is. Mindez a legsúlyosabb
megítélés alá esik Bécsben. Az elõsoroltakból
következõleg én máig háborúban
állok az országot eltiprókkal!
ÁGNES (a
felsíró gyereket ismét ritmikus zümmögéssel
altatja. Közben:) És mit remél ettõl az egyszemélyes
háborútól?
BÁLINT (kiáltva)
Békét! A lelkemben! Hû akarok maradni a hitemben, honvédtiszti
eskümhöz, mert máskülönben elveszítem
önmagamat, embervoltomat! (Egészen halkan) Bocsáss meg...
Felébresztettem a kicsit, miközben téged is megrémisztelek
azzal, hogy ennyire kikeltem magamból. De hát szinte arcátlan
tréfának tekintem, hogy Bajomi nagyságos úr
alkalmasnak vél engem a csendbiztosi posztra, ráadásul
ezt a te közvetítéseddel hozza tudtomra. (Hirtelen gyanakvón)
Vagy téged talán sikerült is meggyõznie?...
ÁGNES (a
nyöszörgõ kicsinek zümmög, és közben
beszél) Csak az lehet a meggyõzõdésem, ami
a magáé. A maga sorsához tartozik a sorsom. És
ennek a kis emberkének a sorsa. Ne vállalja a nagyságos
úr ajánlatát, ha nem akarja.
BÁLINT (sóhaj
után) Nem olyan Könnyû tudni, hogy mit akarjak.
ÁGNES A csendbiztosság
veszélyes foglalkozás lehet. Nem kellene... talán
elfogadnia.
BÁLINT Nem
elfogadni legalább olyan veszélyes. Arra gondolok, hogy ez
a bujkálás szintén nem veszélytelen... És
meddig csináljam még? Titeket is megnyomorítalak vele.
ÁGNES Miránk
ne legyen tekintettel. Csak a lelkiismeretére hallgasson.
BÁLINT Vannak
pillanatok, amikor a lelkiismeretem éppen azt mondja, hogy ne hallgassak
a lelkiismeretemre.
ÁGNES (suttogva,
mert a csecsemõ alszik) Nem tudhatok magának segíteni,
Bálint. Egyedül kell döntenie. Akármiképpen
dönt, megnyugszom a maga akaratában. És bocsássa
meg, amiért ezt az egészet szóba hoztam, de hát
maga kérdezte, hogy mit beszéltem Bajomi nagyságos
úrral. Õ pedig azt kérte, hogy neki is számoljak
be a maga döntésérõl.
BÁLINT Bízd
rám. Én majd beszélek vele. És köszönöm
az Istennek, hogy olyan angyalt rendelt mellém, amilyen te vagy.
(Súgva, érzelmesen) Szinte hallom, hogy suhognak a selyemszárnyaid.
Hadd csókoljalak meg mind a kettõtöket... (Mozgás,
csók)
ÁGNES Már
nem tudok úgy repülni, mint valaha... (Sírása
csendes, szipogós)
BÁLINT Sok
bajt hozott ránk az élet. De nagy igazság, hogy vannak
titokzatos erõk, amelyek mindig az egyensúly irányába
törnek. Bármennyi baj és keserûség halmozódik
fel életem egyik serpenyõjében, a másikban
ott kuporogsz te, és ügyelsz rá, hogy megteremtsd az
ellensúlyt.
ÁGNES (továbbra
is szipogva, majd a gyerek sírását hallva, zümmögve)
Eltúlozza... az én... szerepemet... Bálint.
BÁLINT (szerelmesen)
Köszönöm, hogy mellettem vagy.
6.
Nyikorgó kerekû szekér
döcög, egy ló húzza, s a ló mellett nyargalászó
csikó csengõje csilingel
BENEDEK Ahogy mondom! Hiába
vitték el a rablók éjszaka, reggelre visszaszökött
hozzánk a csikajával együtt. Nincs okosabb állat
a lónál... tanító úr!
BÁLINT Lehet,
hogy ezt a Bajomi nagyságos urat is azért rúgta farba
a sajátja?
BENEDEK Nincs szerencséjük
a lovakkal, az biztos. Ennek az uraságnak az apja úgy halt
meg, hogy hátravágta nyakát a lova, és a torkába
döfte a pipája szárát.
BÁLINT Kegyetlen
halál lehetett.
BENEDEK Megérdemelte.
Olyan volt, amilyen a fia lett. Úgyhogy vigyázzon a tanító
úr, ha üzletelni akar vele. Olyanok ezek, mint azok a kígyók,
amékeket ha kettévágnak, a két fél egymásnak
esik, és halálig vívódnak egymással.
BÁLINT Nem
hallottam ilyen kígyókról, de a népek vérszopóit
ismerem. Ne féltsen tõle, Benedek bácsi, nem szed
rá az uraság.
BENEDEK Így
vánszorog ez a szegény ló, akár az öblítõvízbõl
kimászó légy. Nagyon meghajthatták az éjjel.
Nincs szívem zavarni, de ha sürgõs, rácsaphatok
a farára.
BÁLINT Világért
se! Szívesebben hallgatom a csikó csengõjét,
mint az uraságot. Csupán a feleségem, vagy még
inkább elholt apja kedvéért vállaltam ezt a
látogatást. A látogatás témája
másképpen szót sem érdemel.
átkötõ
zene
7.
A szereplõket nagy szobába
képzeljük, amelyben járkálva beszélnek,
illetve vitáznak, hangjuk tehát hol közelít,
hol távolodik
BAJOMI Magának
nem kell bizonygatnom, hadnagy úr, hogy nyomorúságos
a közbiztonságunk. Soha nem hajthatjuk nyugodtan álomra
a fejünket, mert nem tudhatjuk, mikor tör hajlékunkra
a zabolátlanul garázdálkodó bandák valamelyike.
Tehetik, mert nincsen rangja a törvényeinknek. Nincsenek fegyvereseink,
akik a polgárok nyugalmát, életét és
anyagi javait védelmeznék. Mindennek az átkát
saját bõrén s megtapasztalhatta az éjjel. Hát
mért utasítja el az ajánlatomat, ami egyben a megyei
urak ajánlata? Minden szóba jöhetõ személynél
pompásabban megfelelne, hiszen tud bánni a fegyverrel, tanult
és becsületes ember.
BÁLINT Szomorúan
látom elvadult állapotainkat, és készséggel
tennék ellene nagyságos uram, ha engedné a helyzetem.
BAJOMI Már
kedves volt barátom leányának, Ágnes asszonynak,
vagyis a maga feleségének megmondtam az éjjel, hogy
nem öcsém-uram lenne az elsõ honvédtiszt, akit
megszabadítanék a bujkálás keservei alól.
Pontos tervem van arra, hogy közjogi szempontból maga tökéletesen
megfeleljen valamennyi hivatali elvárásnak.
BÁLINT Más
természetû gátja van annak, hogy igent mondjak, nagyságos
uram.
BAJOMI És
mi lenne az?!
BÁLINT Éppen
a nagyságos úr által is említett becsületérzés.
Mert nagy baj, hogy hordák száguldoznak és rettegést
szülnek, de ez csak okozat és nem ok. Minden bajunk igazi oka
az, hogy osztrák sereg sanyargatja országunkat. És
amíg ez ellen a legfõbb keservünk ellen semmit nem tehetek,
addig öncsalás és mások becsapása lenne,
ha pusztán a következmények ellen hadakoznék.
BAJOMI Mondja csak,
öcsém-uram. Lát arra lehetõséget, hogy
a közeli jövõben újabb szabadságharcot vívhatunk,
méghozzá gyõzedelmes kimenetellel?
BÁLINT Sajnos
- nem.
BAJOMI És
ha ilyen lehetõség soha nem következik el, akkor maga
végkimerülésig lustálkodik majd, mert a semmittevést
látja becsületesnek?
BÁLINT Vannak helyzetek a történelemben
és az egyes ember életében, amikor semmit nem tenni
különb dolog, mint bármi egyebet vállalni, nagyságos
uram.
BAJOMI Így.
Nem tesz semmit, de azt igen bátran teszi! Bátran lapul a
felesége szoknyája mellett!
BÁLINT Talán
ez sem alávalóbb, mint az ellenség árnyékában
lapulni...
BAJOMI Rám
céloz, hadnagy úr?
BÁLINT Csak
mondtam, amit mondtam.
BAJOMI Azt hiszi,
nem látom, hogy képére van írva az utálat,
amiért olyan emberrel kényszerül tisztelettudóan
beszélni, aki az osztrákokkal cimborál, s akit ezért
legszívesebben lekaszabolna?!
BÁLINT Nincsenek
ilyen gondolataim, nagyságos úr.
BAJOMI Ne tiltakozzék!
Méltatlan magához az alakoskodás! Jól ismerem
a maga fajtáját, mert eleget látok belõlük!
Megvetéssel tekintenek rám, amiért én együttmûködöm,
ahogyan õk mondják, és szétpukkannak a gõgtõl,
mert õk ezt nem teszik. Becsületesen és bambán
bámulják, miként pusztul szemük elõtt
az ország? Igaza van abban hadnagy úr, hogy minden bajunk
forrása szabadságharcunk bukása. ámde egy ilyen
bukás következményei többfélék lehetnek:
mérhetetlenül kegyetlenek például, meg enyhébbek
is...
BÁLINT Mi
a mérhetetlen kegyetlenséget éljük át.
BAJOMI Mert semmit
nem teszünk ellene! Ha én az éjjel nem beszélem
rá az osztrák parancsnokot, hogy vegyük ûzõbe
azt a bandát, amelyik a maguk iskolájába is betört,
akkor talán most annak a tanyasi iskolának a lakói
holtan feküdnének, és tûz pattogna odafent a háztetõn!
Olyan megvetendõ, amit elkövettem?! Hazafiatlan vagyok, amiért
nagybirtokos létemre, nemesember létemre kockáztatom
az életemet és megmentek egy tanyasi iskolát?!
BÁLINT Méltányolom
és... az ottaniak nevében köszönöm, amit azért
a házért tett.
BAJOMI Speciálisan magáért
is tettem valamit, hadnagy úr. Maga is tudja, hogy az osztrákokat
nem érdeklik a betyárok, ellenben lelkesen fogdossák
össze a bujdokló honvédeket meg fõleg honvédtiszteket.
És én tudtam, hogy maga ott van!
BÁLINT Köszönöm,
hogy nem árult be, nagyságos úr.
BAJOMI Pedig amúgy
kinézné belõlem, igaz?
BÁLINT Nem
állítottam ilyet, nagyságos úr...
BAJOMI Hagyjuk.
Különben is többrõl van szó, mint a maga jelenlétének
üres felfedésérõl. A banditák üldözése
közben, ott, a tanyában meghalt egy osztrák katona.
És a háziak szerint maga kilõtt egy golyót
a puskájából.
BÁLINT Nagyságos
úr... faggatta házam lakóit?...
BAJOMI Beszélgettem
velük... és elmondták, mi történt...
BÁLINT Akkor
tudja nagyságos úr, hogy nem katonára lõttem.
BAJOMI Tudom. Egy
banditára. Megsebesítette és bezárta. Ezt azonban...
egyelõre... csak én tudom. A németek azt tudják,
hogy meghalt egy emberük. S ha megtudják, hogy honvédtiszt
bujkált ott, nem lesz nehéz összefüggést
lelni a halott katona meg öcsémuram között. És
akkor már nem tehetek magáért semmit. Meg a családjáért
sem.
BÁLINT Ez
olyan, mint egy iszonyú kelepce, nagyságos úr.
BAJOMI Nem én
állítottam fel magának. De még ebbõl
is ki tudom szabadítani, ha szolgálatunkba áll a megyénél.
Tehát nem az osztrákoknál.
BÁLINT Az
osztrákok szolgáit sem akarom szolgálni.
BAJOMI A szakramentumát!
Most aztán már mérsékelje magát! Ne
kívánja megismerni... a haragomat!
BÁLINT Szívesebben
veszem, ha az ellenség hangján beszél velem nagyságos
úr, mint ha barátkozni óhajtana.
BAJOMI (sötét
higgadtsággal, de fenyegetõen és rejtélyesen)
Ágnes asszonnyal, tehát a maga feleségével
beszélgettünk a maga néprajzi gyûjtõmunkájáról,
amelynek során titkos légyottokra jár egyik szomszéd
birtokosnõhöz. Ez jobban aggasztja Ágnes asszonyt, mint
az, hogy az illetõ hölgy az osztrákokat igen érdeklõ
politikai gyanú alatt áll. Maga azzal mulatja magát,
hogy üres óráiban csalja a feleségét?!
BÁLINT Visszautasítom
ezt az aljas feltevést!
BAJOMI (csaknem kedélyesen,
kárörvendõn) Ez a felesége feltevése,
hadnagy úr.
BÁLINT Nem
tudott a... birtokosnõrõl!
BAJOMI Amíg
nem tettem neki említést róla.
BÁLINT Nagyságos
uram sem tudhatja az igazat! Vaktában rágalmaz és
vádaskodik egy nemlétezõ nõszeméllyel
kapcsolatban.
BAJOMI Mindjárt
meglátjuk, hogy létezik-e? (Ajtónyitás, Bajomi
kifelé szól) Értesítsék Hermina úrhölgyet,
hogy kérem, fáradjon ide, a szobámba.
Harsány,
de rövid zene
8.
HERMINA (halkan, de jól érthetõen)
Jó napot, kedves tanító úr!
BAJOMI (szünet
után) No! Elfelejtette, hogy kell köszönni, hadnagy úr?
HERMINA (csevegve)
Bajomi nagyságos úr elõtt nem kell titkolóznunk.
Örülök, hogy ismét láthatom, hadnagy úr.
BAJOMI Egyszer tehát
már látták egymást...
HERMINA Többször.
És mindig jó emléket hagyott bennem a találkozásunk.
Most is örülök a viszontlátásnak. Készültem
is rá, és hoztam tanító úrnak néhány
új nevet. Itt vannak, ezen a cédulán. Fogja, hadnagy
úr. Tegye a többihez, ezeket a nagyszerû neveket. Kimondani
is jólesik õket. Szálldobágyi Elek, Ugron János,
Zabola Kálmán, Csiszár Gábor, Borbáth
Ignác... és még néhányan... a hõsök
soraiból.
BAJOMI (durván)
Teljesen megkukult, hadnagy úr?!
HERMINA Ugyan, Bajomi
szomszéd. Igazságtalan ez a hang a tanító úrral
szemben. Én kértem tõle szigorú titoktartást
és megértem, ha most zavarban van. (Más hangon) Õszintén
kérem, hadnagy úr, vegye úgy, hogy ezekben a percekben
és Bajomi nagyságos úr jelenlétében
tekintse feloldozottnak magát a titoktartási kötelezettség
alól.
BÁLINT (mély
zavarban) Nagyságos úr... miféle... birtokosnõrõl
tett említést a feleségemnek?
BAJOMI Természetesen
a körünkben levõ birtokosnõrõl.
BÁLINT És
elültette szegény feleségemben a szerelemféltés
gyötrõ érzését, noha tudhatta, hogy igaztalanul.
BAJOMI (felfortyanva)
Mondtam volna meg neki az igazat? Vallottam volna meg, hogy a körünkben
levõ birtokosnõ valójában a forradalom dicsõ
vezérének, Kossuth Lajosnak a húga, Kossuth Flóra,
aki bizonyos Freitag Hermina álnéven vásárolt
birtokot a közelben az én segítségemmel, hogy
biztonságban végezhesse munkáját a haza szolgálatában?
Ezt kellett volna tennem, hadnagy úr?! Ez lett volna becsületes,
ahogy maga mondaná imádott kifejezésével élve?
BÁLINT Mit
érezhet most irányomban az a szerencsétlen asszony?...
BAJOMI (m. f.) És
mi lett volna ezzel a szerencsétlen asszonnyal, ha osztrák
tudomásra jut, hogy kémkedni jött közénk?!
Mert mi másnak nevezhetnénk azt, ha jártában-keltében
mohón tudakolja: szeretik-e még a magyarok annyira Kossuth
Lajost, hogy fegyveresen mellé állnának, ha visszajönne?
HERMINA Túlságosan
kemény szavakkal fogalmaz, Bajomi úr. És ne élcelõdjék
azzal, ha valaki nagyra tartja a becsületet. Erkölcsi felfogásra
éppen úgy szükségünk van, mint a csontvázunkra.
Azért pedig egyenesen bocsánatot kérek hadnagy úrtól,
ha véletlenül is, de bajok forrása lett csakugyan szerencsétlen
személyem a családjában. Annyit mondhatok vigasztalásként
a magam tapasztalatából, hogy mindig találunk kárpótlást
azért, amit méltánytalanul kell elszenvednünk.
BAJOMI Elismerem,
hogy túlzásokra gerjesztett haragom. A haragomat viszont
hadnagy uram gerjesztette. Úgyhogy kvittek vagyunk. És mindketten
égi mannaként fogadhatjuk szívünkbe Kossuth Flóra
szavait a méltánytalan szenvedés ellenében
járó kárpótlásról. Számomra
ezek a szavak magát a kárpótlást jelentik.
Félre hát a sebek sértõdött nyaldosásával,
és dologra! Hol is hagytuk abba? Ja, igen! A katona halott, és
a maga sebesültje... hová zárta a banditát? Különben
mindegy, hová zárta, a lényeg, hogy végezzünk
vele!
BÁLINT Egy
emberrel, aki sebesülten fekszik?
BAJOMI Tehát
magánál vendégeskedik.
BÁLINT Kossuth
Flórát kínosan érintheti beszélgetésünk,
hiszen tájékozatlan az ügyben, s különben
is durvaság és tapintatlanság ilyen véres ügyekrõl
tanácskozni a jelenlétében.
BAJOMI (mellékesen,
mégis hangsúlyosan) Kossuth Flóra elõtt nincsenek
és nem is lehetnek titkaink. Az a bandita csak azért él
még, mert a maga golyója nem volt halálos.
BÁLINT Én
harc közben lõttem rá, és önvédelembõl.
BAJOMI Önvédelembõl
tüzelünk rá másodszor is.
BÁLINT De
hát ez - gyilkosság lenne...
BAJOMI Van jobb
ötlete?
BÁLINT Engedjük
futni.
BAJOMI A maga tanyája
körül most nagyon szaglásznak a németek. A maga
banditája kettõt sem lépne, és elfognák.
S akkor tudja, mi lenne? Menteni akarná a bõrét a
bandita, és azt vallaná, maga ölte meg a katonát,
õ pedig meg akarta akadályozni. Holott ezt én fordítva
akarom tudni, és tudatni. Már tudattam is az osztrák
ezredessel a maga hõstettét, azt, hogy miképpen torolta
meg a katona halálát, és ezáltal megakadályozta,
hogy további németek essenek áldozatul.
BÁLINT De
hiszen... ez... nem így volt.
BAJOMI (ingerülten)
Én így tudom, és most már az ezredes úr
is így tudja, és hálás magának. Máris
mellén érezheti a medáliát.
BÁLINT Homlokomon
érzem, akár egy szégyenbélyeget...
BAJOMI (papírzörgés)
Azonkívül itt egy papír, ami ugyan ideiglenes jellegû,
de az ezredes és az én aláírásommal
igazolja, hogy hadnagy úr addig is jogosult fegyverviselésre,
amíg el nem következik, hogy a megyeházán beiktatjuk
csendbiztosi hivatalába.
BÁLINT Azt
a sebesült banditát... nem fogják el. Gondoskodom róla,
hogy nyomtalanul eltûnjön.
BAJOMI A bizonyítékot
tünteti el, ami szavahihetõségemet igazolja az osztrák
elõtt.
BÁLINT Nagyságos
uramnak akkor is hisznek majd, ha szavait nem támasztja alá
- egy hulla.
BAJOMI Nem szeretem
az ilyen kockázatot, ámde: legyen. Rendelkezzék a
banditával belátása szerint. Én õt magának
adom, maga pedig nekem adja - önmagát. Meggyõzõdésem,
hogy így kitûnõ vásárt csináltam,
és ezt vegye bóknak, hadnagy úr.
9.
Nyikorgó ajtó nyílása
BÁLINT Hát
te, Borbáth Ignác? Még mindig itt vagy? Nyitva hagytam
az ajtót, hogy eltûnhess.
BORBÁTH Nyomomba
erednek, lövöldözés keletkezik, és hadnagy
úr családja is bajba került volna.
BÁLINT Jól
van rajtad a kötés?
BORBÁTH Hála
hadnagy úr feleségének. Elment az ellenség?
BÁLINT El.
BORBÁTH Akkor
most már csak hadnagy úr ítélkezik felettem.
BÁLINT Csak
én.
BORBÁTH És
mi lesz az ítélet?
BÁLINT Harcolni
fogsz a betyárok ellen.
BORBÁTH Hiszen...
magam is az vagyok.
BÁLINT Pandúr
leszel.
BORBÁTH Említettem,
hogy ezt már mások is ajánlották és
elhárítottam.
BÁLINT Most
én ajánlom. Pandúr leszel és én leszek
a hadnagyod.
BORBÁTH Hadnagy
úr?!
BÁLINT Igen,
Ignác. Én. Nekem is megtették az ajánlatot,
hogy pandúr legyek, és én látod, elfogadtam.
Annyi választást sem adott a sors, mint neked.
átkötõ
zene elhalkul, majd három koppanás
ALISPÁN Tanácskozásunk
megnyittatik. Alispáni hivatalunk gyûlésének
tárgya közbiztonságunk helyzete. Bocsássák
elénk a pandúrhadnagyot.
Ajtónyitás-csukás,
léptek koppanása
BÁLINT Tekintetes
alispán úr, felszólításukra itt vagyok.
ALISPÁN Azért
kérettük ide hadnagy uramat, hogy testületileg köszönetet
mondjunk elmúlt évi munkájáért. Ennek
majd javadalmazása terén is kifejezést adunk.
BÁLINT Kötelességemet
teljesítem, alispán úr.
ALISPÁN Szólnunk
kell azonban egy aggodalmunkról is. A múlt esztendõben
huszonöt bõnesetet derítettek fel pandúrjaink.
Érthetetlen azonban, hogy ezek többsége csirketolvajlás
és hasonló bagatell ügy volt. Csirketolvajokra specializálta
magát, hadnagy úr?
BÁLINT (zajongás,
derültség elülte után) Egy csirketolvaj elfogása
olykor bonyolultabb is lehet, mint azoké, akik egész gulyát
hajtanak el.
ALISPÁN Éppen
ez az. S ön mégis minden csirketolvajt elfog, míg a
gulyák elhajtása megtorlatlan marad. Holott mégiscsak
ártalmasabbak a nagy anyagi károkat okozók.
BÁLINT Szerintem
egy csirketolvaj, aki valamely szegény ember utolsó falatját
lopja el, nem kevéssé bûnös, mint az a betyár,
amelyik száz darabot hajt el egy olyan gulyából, amelyben
még ezer marad.
ALISPÁN (morajlás
elülte után) Sajátságos álláspont.
Van benne méltánylandó megfontolás, de mégis
inkább elvetendõ. Változtasson ezen a nézetén
a jövõben. Különösen figyelmébe ajánljuk
a Csokaji-bandát, amely a gulyák, ménesek és
kastélyok büntetlen fosztogatása nyomán, amellett,
hogy súlyos anyagi károkat okoz, még ország-világ
elõtt nevetség tárgyává is tesz bennünket
a tehetetlenségünk miatt. Bízunk Önben, hadnagy
úr, és szívünkbõl kívánjuk,
hogy kézre kerítse azt a Csokajit.
átkötõ
zene
10.
ÁGNES (ajtónyitás-csukás
után, halkan) Itt a teája, de nem szívesen hoztam.
Ismét éjfél után vagyunk és maga még
mindig az asztala mellett ülve akar teázni és körmölgetni.
BÁLINT Nappal
nincsen idõm.
ÁGNES Mégiscsak
meg akarja csinálni az összeíró könyvét?
BÁLINT Azt
is, meg másikat is. Miközben nyomozok a tolvajok után,
olyan alkalmam van a legszegényebb nép életvitelét
látni, mint nagyon kevés írástudónak.
ÁGNES Akkor
hát mégiscsak boldogság magának ez a pandúrkodás,
ha ilyen mellékes örömet is lel benne. ámde mért
van, hogy idõnként mégis háborog, berzenkedik
ellene?
BÁLINT (mozgás,
széknyikorgás, ruhasuhogás) Gyere ülj az ölembe,
és láss a lelkembe, ha annyira akarod. A bûnösök
üldözését úgy fogom fel, mint értelmes
kötelességet, amit a nép érdekében is
végzek. Csakhogy a nép ezt nem érti és nem
szeret engem. Tapasztalom, hogy inkább azokhoz húz, akiket
üldözök, mert úgy ítéli meg, hogy kis
bûnösöket üldözök, nagy gazemberek parancsára...
Néha... magam is így érzem...
ÁGNES (elõbbihez
hasonló mozgás) Bocsásson meg... Nem akartam kizökkenteni.
És ne tépelõdjék... Az embereken úgysem
lehet eligazodni. Egyik napon lyukat ásnak, másik napon betemetik
- ugyanazt. Kicsik vagyunk hozzá, hogy ezt felfogjuk. (Más
hangon) Abban legyen bizonyos, hogy mi... itthon, õszintén
szeretjük. A kicsi ma kétszer is idetotyogott az ajtóhoz,
mert látni akarta magát...
Megzörgetik
az ablakot. Bálint megnyitja, s kiszól
BÁLINT Ki
az?
BORBÁTH (súgva)
Én vagyok, hadnagy úr.
BÁLINT Gyere
be.
BORBÁTH Inkább
hadnagy úr jöjjön ki, de gyorsan. Megcsinálhatjuk
a nagy fogást! Még ma éjjel bilincsbe verhetjük
a Csokaji-banda vezérét, ha iparkodunk.
BÁLINT Hozom
a lovamat.
11.
Ajtócsapódás,
lóröhögés, kantárzörgés. Trappolásból
lépésbe lassul két ló
BORBÁTH IGNÁC
Nincs különb a betyárbecsületnél. Minden úgy
zajlott, ahogyan egykori, bandabeli cimboráimmal megbeszéltük.
Elhitették Csokajival, hogy pandúr létemre hozzájuk
húzok. Hitelessé tette ezt, hogy a múlt hetekben velük
tartottam néhány szerzõ-útjukon. Meg az éjjel
is. Hó! (Lódobogás megszûnik, de lóprüszkölés,
idõnkénti dobbanás marad) Nézze meg ezeket
a nyomokat, hadnagy úr. Negyven darab marhát hajtottunk itt
az elmúlt éjszaka. Ha követjük ezeket a nyomokat,
eljutunk a Csokaji-banda vezéréhez.
BÁLINT Akkor
gyerünk!
(Vágtába
kezdenek a lovak, távolodnak, majd visszaerõsödnek a
hangok, és ismét megállnak a lovak)
BORBÁTH Mit
lát, hadnagy úr?
BÁLINT Mért
jöttünk mi Freitag Hermina birtokára?
BORBÁTH Látja
ezt a gulyát, hadnagy úr?
BÁLINT Nem
erre vagyok kíváncsi, hanem Csokajira.
BORBÁTH Nézzük
meg azt a gulyát közelebbrõl.
Ügetõ
lódobogás, erõsödõ marhabõgés
BÁLINT Mért
kell ezt néznem? Kié ez a gulya?
BORBÁTH A
Szikszai uraságé volt, de most már Freitag Hermina
úrnõé.
BÁLINT Beszélj
világosabban!
BORBÁTH Mozgalmas
éjszakám volt. Nemcsak idehajtottuk a Szikszai uraságtól
ezt a gulyát, de ötödmagammal sorra leégettük
a bilyogot a jószágokról, mégpedig Freitag
Hermina személyes utasítására.
BÁLINT Mit
beszélsz?
BORBÁTH Ott
õgyelgett köztünk. Láttam és hallottam,
amikor azt mondta Csokajinak: "Na, fiú, mától felemelem
a béredet."
BÁLINT Melyik
itt a legrövidebb út a kastélyhoz?
BORBÁTH Az
a nyárfasor.
BÁLINT Maradj
itt, vagy menj, amerre jónak látod. Ami most következik,
az már csak rám tartozik.
Hevesen feldübörgõ
lópaták hangja elúszik. Csend.
12.
Ajtónyitás-csukás,
gyors léptek
HERMINA Jöjjön
csak, hadnagy úr. Természetes, hogy a rend õrének
éjszaka is bejárása van... mindenhová. Tekintsen
el tõle, hogy már házi öltözékben
vagyok. Mi az, ami ennyire halaszthatatlan?
BÁLINT Kezemben
van a Csokaji-banda vezére.
HERMINA Számomra
minden szomjúságnál gyötrõbb a fontos
hírek szomjazása, hiszen, amint jól tudja, ez küldetésem
természetébõl is következik.
BÁLINT Az
Ön küldetése véget ért, asszonyom. S hogy
még nagyobb fájdalmat okozzak, én elég régóta
nem hiszek az Ön úgynevezett küldetésében.
HERMINA (indignálódva)
Furcsákat mond, hadnagy úr.
BÁLINT Ön
talán Freitag Hermina, talán más a neve, de semmiképpen
sem Kossuth Flóra. Igen árulkodó volt számomra
Bajomi nagyságos úr elszólása, amikor arról
tájékoztatott, hogy Ön a Kossuthhoz hû fegyveresek
után kutakodik. A fegyvereseken a hangsúly. Minthogy önök
közönséges bûnözõk, hasznos tudniuk,
hol vannak fegyverek, akiknek a tulajdonosait vagy zsarolhatják,
vagy a németek kezére játszhatják, vagy saját
céljaikra veszik igénybe õket. Ez vezette önöket
az én kiválasztásomban is. Mindennek a leleplezéséhez
vezetõ nyomozómunkámról azonban más
illetékesnek tartozom számadással.
HERMINA Magam is
úgy gondolom, hogy nem rám tartozó dolgokról
beszél. Mindamellett érdekelne, hogy ki az említett
bandavezér, ha már szóba hozta.
BÁLINT Ön,
asszonyom. Elegendõ bizonyítékom van erre.
Kivágódik
egy ajtó, üvegcsörömpölés
BAJOMI Hallja-e,
öcsémuram! Elment magának az esze?!
HERMINA Talán
sok szeszt ivott.
BAJOMI Hagyja csak,
hölgyem. Sõt: hagyjon magunkra, kérem. (ajtónyitás-csukás
után) Jobb magával így, négyszemközt.
Már csak a szórakozás miatt is érdekelne, hogy
miféle bizonyítékai vannak magának Kossuth
Flóra bûnözõ voltáról?
BÁLINT Bizonyítékom
van rá, hogy nem Kossuth Lajos húga. Ezt majd idõben
elõtárom. Bizonyítékom van arra, hogy vezénylete
alatt mûködõ banditák dézsmálják
a méneseket és a csordákat, fosztogatják a
kastélyokat. Arra adtak utasítást alispán úrék,
hogy fogjam el a Csokaji-banda vezérét, hát megtettem.
BAJOMI Jelen voltam,
amikor az alispán úr arra adott utasítást,
hogy elfogja Csokajit. De csak Csokajit!
BÁLINT Rajta
keresztül is eljuthatok a vezérhez.
BAJOMI Nem juthatna,
mert Csokaji idõben fûbe harapna.
BÁLINT Beismeri
tehát nagyságos úr, hogy a szobából
az imént eltávozott hölgy a Csokaji-banda vezére?
BAJOMI Semmit nem
ismerek be, hadnagy úr!
BÁLINT Kétségbe
vonja az általam gyûjtött bizonyítékokat?
BAJOMI Olybá
veszem ezt a társalgást, mint magánbeszélgetést,
amelynek holnapra nyoma sem lesz. Figyeljen, hadnagy úr. A maga
híres felfedezéseibõl annyi igaz, hogy e kastély
úrnõjének, szívbéli barátnõmnek
és nekem is, kapcsolatunk van például ezzel a Csokaji-bandával.
Megvesszük, amit eladnak, és nem kérdezzük, honnan
való. Azután továbbadjuk olyan helyekre, ahol tõlünk
sem érdeklõdnek az eredetrõl. S az így meghizlalt
pénzeinkkel a gazdaságainkat fejlesztjük. Olyan bõn
az, hogy a magyar értékeket szaporítjuk? Hiszen gyarapodik
általa egész országunk!
BÁLINT Gondolja,
nagyságos úr, hogy méltányolják majd
ezeket a cinikus gondolatokat a bíróságon?
BAJOMI Ezeket a
gondolataimat csak magával osztom meg, hadnagy úr. A bíróságon
semmit nem mondok, mert én nem kerülhetek a bíróságra.
Fölöttük állok. (Pohárcsörgés,
higgadt hang) A törvényeket öcsém-uram okos emberek
csinálják, buta emberek számára. És
mi, mind a ketten okos emberek vagyunk. Igyunk hát az ijedtségre,
aludjunk rá, aztán holnap megy a szekér tovább.
HERMINA (ajtónyitás-csukás
után) Hadd társuljak az okosok gyülekezetéhez.
Szívesen koccintok a hadnagy úrral, és megvallom,
jól érezte meg a felesége, hogy aggódnia kell
a férjéért, mert más körülmények
esetén találkozva, másként alakulhatott volna
sokminden.
BAJOMI (böfögõ röhögéssel)
Nem elég, hogy a hadnagy úr feleségét féltékennyé
tette, most az én szívembe is fullánkot akar szúrni?
Kérem, ne tegye! No, fenékig!
BÁLINT Koccintgassanak
csak, de nélkülem. Nekem elég volt, amit eddig kaptam.
Nem tagadom, okultam is és ezért hálával tartozom.
Például megértettem, hogy két haza van, és
csendbiztosként nem a magamét szolgálom. A külsõ
zsarnokság mellett létezik belsõ is, és az
sem jobb.
BAJOMI Egyszerûbb
a világ, hadnagy úr. Azt vegye tudomásul, hogy aki
erõsebb, akkor is gyõz, ha nincs igaza, azután õ
mondja meg, hogy mi az igaz! Ezt értse meg és ne forgasson
zavaros gondolatokat a fejében. Aludja ki magát és
a holnapi viszontlátásra!
BÁLINT Nem
hiszem, hogy valaha is látjuk egymást. Kétcsövû
a pisztolyom, jut belõle mind a kettejüknek.
Két dörrenés,
halálhangok, felcsapó zene.