MOLNÁR GÉZA

Srank Rudi

Kutya hideg volt azon a reggelen, rohantam a szerkesztõségbe, lapindításra meg kellett írnom egy publicisztikát. A Moszkva téren megláttam az öreg Barna Bercit, nyugdíjas minisztert, még a Csilibõl ismertem õt. Akkor is ilyen vékony, szívós, keskeny arcú, sápadt férfi volt, szája sarkában most is ott fityegett a kialudt cigaretta, fején a gyûrött szürke puhakalap, lábán a félretaposott ócska félcipõ, nem látszott rajta a sok magas funkció, amit a háta mögött hagyott. Megörültünk egymásnak, lehorgonyoztunk ott a járdaszigeten. Szóba jöttek a régiek, kivel mi van, és valahogy kibukott belõlem a Srank Rudi. Meg hogy mi volt azzal az elmaradt kézfogással, aminek senki nem tudta az okát.
    És akkor Barna Berci elmondta, hosszan és alaposan, hogy mi is történt közte és Srank Rudi között.
*
Akkor érkeztem meg Romániából. Jutka várt a pályaudvaron. Ragyogott a fény, a szeptemberi nap, a villamos aranyhajó volt, vágtázott ki Zuglóba, a leeresztett ablakokon ömlött a meleg szél, Jutka hullámos bronzhaja repdesett az arca körül, kék szemébõl millió szikra pattogott, ahogy nevetett, egy pici elszabadult tincs beletapadt a szája sarkába.
    Az elõszoba hûvös volt, leraktam a bõröndöket, Jutka átfonta a nyakamat: - Hiányoztál. Nem szeretem, ha ilyen hosszú utakra mész...
    A szobában terített, mint vasárnapokon, meggyújtott egy szál gyertyát is.
    - Egész nap a hivatalban voltam, hideg vacsora lesz, nem baj?
    Bukarestbõl hazavonatozni, nem akármi. Nagy zabára számítottam, de nem mutattam. Még a konyhában tálcára rakta a frigóból a felvágottakat, kiderült, sok finomságot összevásárolt.
    - Be van hûtve egy üveg pezsgõ is - mondta.
    Õ keveset evett, inkább beszélt mindenfélérõl, ahogy eszébe jutott.
    Valamiképp megéreztem, talán a tekintetén átfutó árnyékról, hogy a szavai mögött van  valami, amirõl  nehezen  tud  szólni.  Közömbösre fogta a hangját: - Rudi eltûnt.
    - A Srank Rudi? - Nem akartam hinni, még egyszer rákérdeztem
    - Tudod, hogy nincs más Rudi a barátok között. Talán egy hete, apától hallottam, hogy nyoma veszett. Felesége, a Lujzi mindenfelé telefonált, most már a rendõrség is keresi.
    - De mégis... Mit mondanak?
    - Ismered õket, az egész Srank családot. Csak egy dologra tudnak gondolni, hogy az ellenforradalmárok végeztek Rudival.
    - Te ezt elhiszed? Most? Két évvel ötvenhat után...
    Jutka tanácstalanul felhúzta a vállát:
    - Még ötvenhat októberében elkapták Rudit a Margit hídon, összebalhézott egy csoporttal, kis híján meglincselték, a Dunába akarták dobni... Tény, hogy most eltûnt. Haboztam, hogy megmondjam-e neked, de tudom, milyen közel állt hozzád.
    A fárasztó vonatozás, aztán az ágy, az együttlét bekapott mindkettõnket. Nagyon felzaklatott voltam, dobáltam magam, próbáltam elaludni, végül feladtam, nyitott szemmel bámultam a plafont, oda volt vetítve eleven, színes képekben a barátságunk története.
    Furcsa dolog az, ahogy az ember élete alakul.
    Ha apám nem hal meg egészen váratlanul, épp amikor elvégeztem a reálgimnázium negyedik osztályát, s elkezdtem volna õsszel az ötödiket, akkor szabályosan, a megszokott utakon érettségizek, aztán megyek egyetemre.
    Akkor már évek óta kezelték a szívpanaszaival, de a betegségét senki sem vette komolyan, - sem. Az orvosunk idõnként megmérte a vérnyomását, felírta a digitalis-cseppeket, nyugalomra intette, ne izgassa magát semmivel.
    A könyvelési osztály fõnöke volt egy angol-magyar kereskedelmi cégnél, s aki tudja, mi a könyvelés, az megérti, hogy akad ott elég izgulnivaló. Amikor a gimnáziumot elkezdtem, leültetett a dolgozószobájában. Õ az íróasztal mögött, én vele szemben. Telt, sima, mindig gondosan beretvált, ránctalan arca volt, nyírott bajuszával, jóságos barna szemmel. Átnyúlt az asztalon, és szeretettel megfogta a kezemet: "Elég nagy fiú vagy már, hogy megértsd az élet alapszabályát, virmanolni nem lehet. A virmanolás szigorúan véve azt jelenti, hogy egy bizonyos célra felvett hitelt más célra fordítani nem szabad. De azt is, hogy a könyvelésben egyik rovatból a másikba átvinni tételeket szigorúan tilos. Például: az egyik rovaton van ötezer pengõ plusz bevételed, a másikon kétezer pengõ hiányod. Te azt gondolod, ha az ötezerbõl átkönyvelsz kétezret a másik rovatba, akkor itt megszûnik a hiányod, ott viszont még mindig marad pluszban háromezred. Csakhogy ez abszolút lehetetlen, ez csak egy látszatmegoldás! Ezzel elmozdítod a pénzeket az eredeti helyükrõl, s ebbõl csak zûrzavar és súlyos károsodás lesz."
    Kutatóan nézett rám: "Azt kérdezed talán, vajon miért prédikál nekem az apám ilyen könyvelési dolgokról... Nos. Az élet olyan, mint egy jól rendben tartott könyvelés. A hercegek hercegek, a gyárosok gyárosok, a tisztviselõk tisztviselõk, a munkások pedig munkások. Minek soroljam? Mindenkinek megvan a helye az élet fõkönyvében. Virmanolni nem lehet."
    Megértettem persze. Lesz belõlem is könyvelõ, fõkönyvelõ vagy mérnök, gyárigazgató. Másfelé nem mehetek, virmanolni nem lehet.
    Apám hitt a világrend mozdíthatatlanságában: Chamberlain megõrzi a békét!
    Amikor a háború kitört, irtózatos virmanolás kezdõdött. Az életet átkönyvelték. A Luftwaffe bombázta Varsót, apám szobájában virrasztott, a londoni rádiót hallgatta, az angol hadüzenetet. Az angol-magyar cég jövõjét is látta. Reggel holtan találtuk a szõnyegen, a hangszóróból félelmetes erõvel szólt a londoni rádió szünetjele, a dobszó: tatata-tam...
    Azt a szeretetteljes, jóságos barna szemét õriztem meg magamnak, a mozdulatot, ahogy átnyúlt az asztalon és megfogta a kezemet.
    Ma is csodálom, hogy anyánk, az elkényeztetett úrinõ, milyen keményen és elszántan vitte végbe életünk átszervezését. Apám után szerény kegydíjat kaptunk, ami - ahogy mondani szokás - mosogatóvízre sem volt elég. A cselédlánynak azonnal felmondott, a lakást kicsire cserélte, a felesleges bútorokat eladta. Még a kishúgomat is fel kellett nevelni, engem kivett a gimnáziumból és inasnak adott egy korábban lenézett, kültelki rokon villanyszerelõ mûhelyébe. Õ maga pedig beállt varrónõnek egy ruhagyárba.
    Óriásit zuhantunk, de ha meg akartunk kapaszkodni, más választása nem volt. Az elmúlt évtizedek alatt sokszor megkérdeztem magamban: tehetett volna másként? Hiszen az egész társadalmat feldúlták. Már életbe léptek a zsidótörvények, jöttek a behívások, lépésrõl lépésre berántották az országot a háborúba.
    Talán a vallásos vakhite adott neki erõt.
    Három évig voltam inas, utána a rokon fõnök pofátlanul éhbért ajánlott kezdõfizetésnek. Azonnal otthagytam, és mentem Csepelre, a Weiss Manfrédba. A Szerszámgépgyárba raktak, de néha átvezényeltek a Varrógépgyárba is. Olyan volt az a gyár, mint egy nagy szatócsbolt, ahol minden kapható. Gyártottak itt vadászrepülõgépeket is, konzervdobozokat is, ágyúlövedékeket is.
    Ha nem az a mûvezetõ a fõnököm, aki, talán ma is a szakmában vagyok. De - állandóan cseszegetett, mindenbe belekötött. Meglehet, érezte rajtam a régi úricsalád szagát. Meg aztán - elektromûszerész volt, én meg csak villanyszerelõ, és az egészen más. Egy nap végül felment bennem a pumpa, levágtam a szerszámot, és a pofájába vágtam, maga egy szarházi és tehet nekem egy szívességet, azzal felmentem az irodára, és kikértem a könyvemet.
    A kapuban hozzám lépett egy hapsi és kezét nyújtotta: "Srank Rudolf vagyok, de csak hívjon Rudinak, maga is olyan csóró proli, amilyen én vagyok..." Egymás mellett gyalogoltunk a HÉV-hez, közben beszélt: "Hallottam, mikor beolvasott annak a szar palinak. Velem is folyton szórakozott. Már régóta mondják a haverok, hagyjam a francba ezt a rohadt kócerájt. Én is kiléptem."
    Azt ajánlotta, reggel menjünk ki Erzsébetre, ott is van egy gépgyár, és a fõmûvezetõt régrõl ismeri.
    Együtt jelentkeztünk az irodán, a fõmûvezetõ egyáltalán nem úgy beszélt a Rudival, mint akit régrõl ismer, tartotta a három lépést, de a mérnöknél valóban szólt az érdekünkben: szükség van ránk a behívások miatt.
    Rudi mindjárt összehozott néhány emberrel a gépmûhelyben, aztán elvitt a festõkhöz; õk fújták szórópisztollyal a lakkot a gépekre meg az autóbuszokra, s pingálták a feliratokat. Ezek voltak az igazi barátai, ahogy késõbb jobban megismertem õket, bohém, nyíltszívû, kedves emberek.
    Rudit a fõmûvezetõ mellém adta segédmunkásnak, - cipelte utánam a szerszámokkal tömött vasládát, segített falat vésni, összetakarította a vakolatot. Jártuk a mûhelyeket, a gyár tele volt régi ócska gépekkel; leégett a villanymotor, kivágott a biztosíték - de nem szakadtunk meg a melóban, sokat lógtunk, a festõmûhelyben cigarettáztunk, dumáltunk, jól éreztem magam közöttük. Teljesen más világ volt ez, mint a nagybácsi kis mûhelye, s más, mint a behemót gyáróriás, a Weiss Manfréd. Itt az emberek közel álltak egymáshoz, összetartottak. Rudi felvitt a Csilibe is a vasas ifikhez. Volt ott énekkar, tornaklub, könyvtár, szeminárium, sok közös kirándulás a hegyekbe; csinos munkáslányokkal ismerkedtem, könnyen barátkoztak, jártak egy-egy fiúval, de nem kurválkodtak, az itt tilos volt...
    ...A harangos óra hármat ütött, dallamos mély zengése lassan elhalt a lakásban. Tulajdonképpen miért nem alszom én? Most már igazán hagyhatnám a nyavalyába Srank Rudit.
    De most meg apám jutott eszembe. Ha nem hal meg, maradok a régi nyomvonalon. Csakhogy ahhoz nekem semmi kedvem nem volt, én újságíró akartam lenni, világjáró riporter, de errõl nem mertem neki beszélni, annyira bele volt kövesedve abba, hogy virmanolni nem lehet. Ráérek ezt megmondani neki érettségi után, gondoltam, ha kitagad, akkor is bölcsész leszek! - De az élet másképp rendelkezett.
    Srank Rudi egy másik világba vezetett. Átvezetett egy másik világba - ezzel aludtam el.
    Egyik este aztán Jutka azzal fogadott, hogy megtalálták a Srank Rudit. Az apja jött a hírrel, hogy a budai hegyekben rendõrkutyák fedezték fel szag után, arcra borulva feküdt munkásõr-egyenruhájában, a halántékán lõtt seb, mellette a szolgálati pisztolya. "Apa is elment a helyszínre, egy sûrû bozóttal benõtt, magas szikla tetején akadtak rá, ahová négykézláb is alig lehetett felmászni. Kizárt dolog, hogy valakit felhurcoljanak oda, és ott kivégezzék. Nem történhetett más, Rudi valahogy felkínlódta magát, és öngyilkos lett - mondta Jutka. A felesége és a testvérei hallani se akarnak öngyilkosságról. Azt hajtogatják, hogy csakis az ellenforradalmárok bosszúja lehetett, és követelik a gyilkosok kézrekerítését."
    A hír, Rudi halála, megrázott és megdöbbentett. Egy befejezett, lezárt életúttal álltam szemen, s nem térhettem ki az emlékezés, a részletek összerakása elõl.
    Megint az éjjel, és megint az álmatlan forgolódások. Magam elõtt láttam Srank Rudit azokból az idõkbõl, mikor megismertem. Talán harmincéves lehetett. Magas, karcsú, izmos férfi volt, erõs szálú sötétszõke haja alatt egyenes, magas homlok, átható, erõs fénnyel csillogó kék szem; makacsul összeharapott száját kemény állcsontok fogták közre.
    Az emlékek a festõmûhelybõl, a báró Ritter Richárd gépgyárából, ahol cigarettázás, lógás közben elõször magyarázták nekem a tõke és a munka viszonyát, a kizsákmányolást, amely engem is sújt, s amelyrõl addig fogalmam sem volt...
    A Csiliben, a szemináriumokon hallgattam elõadásokat az értéktörvény mûködésérõl; Srank Rudi ezekkel a dolgokkal nem foglalkozott, - vadul és engesztelhetetlenül gyûlölte az egész kapitalista bandát meg a fasizmust, lángolóan lelkesedett a Szovjetunióért, a szocialista társadalomért, a társadalmi egyenlõségért és igazságért.
    Elvitt az építõmunkások szakszervezetébe is; a villanyszerelõ sokat van az épületen, az új házakon együtt dolgozik a kõmûvesekkel. Itt találtam a gyárból ismert festõket, autófényezõket is, akikkel a mûhelyekben összebarátkoztam. Rudi itt szemmel láthatóan jobban érezte magát, mint a vasasoknál, a Csiliben, nyitottabb volt, oldottabb, ott mindig éreztem belõle valami feszültséget, zárkózottságot, de engem akkor annyi új benyomás ért, hogy erre nem is figyeltem. Itt, a kõmûvesek, ácsok, festõk között rokonai is voltak, de a vezetõség tagjaihoz is szorosabb barátság kapcsolta õt. A szakcsoport elnöke Kovács Laci bácsi volt, de észrevettem, hogy az igazi vezetõ, akire leginkább figyeltek, egy kõmûves-pallér, Szeredás Imre volt. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy ez a magas, sovány, mélyen ülõ szemû, nyugodt beszédû ember milyen alaposan ismeri a világirodalmat; de tudott hiteles és okos véleményt mondani hazai nagyjainkról, Szabó Dezsõrõl, Móricz Zsigmondról, személyesen ismerte Zilahy Lajost, akinek budai villáján együtt dolgozott apósommal - késõbb tudtam meg, hogy Szeredás nemrég szabadult a börtönbõl, ahol a Függetlenségi Mozgalom miatt ült.
    Úgyszólván a dolgok természetes folyományaként merültem egyre mélyebbre a mozgalom áramlásaiban, s egyre többet tudtam meg Srank Rudiról is. A festõmûhelyben cigarettázva szóba jött, hogy az Ötliben (az Oetl gépgyárat emlegették így a melósok), a sztrájk letörésére a Sombor-Schweinitzer ment ki az embereivel, mert neki listája volt a bizalmiakról, de Rudi közbeszólt, hogy az nem a Schweinitzer volt, hanem a Hain Péter; akkor vitték be õt is, így aztán - tényleg tudja, mert akkor kapta az elsõ nagy ruhát a hekusoktól. Valaki megkérdezte, hogy is volt az pontosan, hogy megtalpalták. "Csuklóidat hozzákötözték a bokáidhoz, aztán hanyatt rántottak, úgy, hogy a talpad volt fölfelé és aztán nekiláttak a gumibotokkal, és verték a meztelen talpadat, s közben kérdeztek, ahogy ez ilyenkor szokás, hogy mindent kiszedjenek belõled" - mondta Rudi. "És te hallgattál?" - kérdeztem. "Ameddig bírtam, aztán ordítottam, üvöltöttem, de õket ez nem zavarta, ne üvölts, az anyád kurva istenét, hanem beszélj, s ütöttek tovább..." Bámulattal mondtam: "És te nem beszéltél..." Rudi úgy nézett rám, hogy a szemében volt, hogy lehet valaki ilyen marha, de azért türelmesen válaszolt: "Valamit mondani kell, mert különben agyonverik az embert. Addig ütik, míg lélegzik, hogy kiszedjék belõle, amit tud. Valamit tehát mindenképpen mondani kell, amirõl azt hiszed, hogy beveszik, de amirõl tudod, hogy senkinek sem ártasz vele.
    Hogy milyen fékezhetetlen indulatok és dühök lappangtak Rudiban, azt mindössze kétszer tapasztaltam. Még azokban a háborús években, jószerivel barátságunk kezdetén, mentünk a külvárosi utcán, elõttünk fiatal katolikus pap lépegetett hosszú fekete reverendájában. Rudi minden elõzmény nélkül elkezdte rugdalni a bokáját, próbálta elgáncsolni, hogy orra essen s közben szidta: "Te rohadt csuhás, te is a vérünket szívod, te népbutító gazember..." - a pap megszaporázta lépteit, szó nélkül elmenekült. Én a döbbenettõl alig találtam szavakat. "Ismered?" - kérdeztem. "Nem, sose láttam" - válaszolta Rudi közönyös hangon, hirtelen lecsillapodott, s másról kezdett beszélni.
    Aztán a báró Ritter Richárdnál hallottam egy vad vitáját. Az autófényezõk között feltûnt egy nagypofájú nyilas, gúnyos és okos elõmunkás. Akkor került a gyárba, hamar kiszagolta, miféle emberekbõl áll a festõcsoport, és gátlástalanul provokálta õket: mit akarnak ezekkel a zsidóbérenc szakszervezetekkel meg a bolsevista szocializmusukkal? Hitler csinál igazi munkáspolitikát, a nyilasok majd átveszik itt a hatalmat, s akkor rend lesz, és jólét az egész országban! Srank Rudi szembeszállt vele, nagyon jól tudjuk, mit mûvelt Hitler Németországban a koncentrációs táborokban, a katolikus papokkal is, nemcsak a zsidókkal és a szocdemekkel, meg a kommunistákkal. A nyilas a szemébe röhögött s azt mondta, mire ez a nagy duma, hiszen Molotov megkötötte a paktumot Ribbentroppal, a kommunisták és a nemzetiszocialisták kezet fogtak. Rudi magából kikelve üvöltött, soha, soha, ez csak taktikai lépés, idõnyerés, a bolsevizmus soha nem lesz fasizmus, hiába ugatnak akármit, a fasizmus, az népnyúzó kapitalizmus, és a nyilasok a dögvészt hozzák a népre.
    Már néhány lakatos is odagyûlt, hallgatták, mi ez a nagy kiabálás - isten csudája, a dolognak nem lett következménye, a Rudit nem rúgták ki, de valaki szólhatott neki, talán a fõmûvezetõ, mert most már tartotta a száját.
    A felszabadulás után engem rögtön kiemeltek az üzembõl. Teljesült a szívem vágya, újságíró lettem, bár egyelõre nem az a világjáró riporter, amirõl diákkoromban álmodoztam - megyei lapoknál dolgoztam. A régi barátok élete is megváltozott, aki idehaza megúszta a háborút, vagy elõkerült a deportálásból, a halálmenetekbõl, azokat magasba rántották a változások. Szeredás Imre lett a város polgármestere, Juhász Pétert, akinél a Vörös Segélynek szánt pénzeket fizettem, kinevezték fõosztályvezetõnek a minisztériumba, az egyik autófényezõbõl rendõrkapitányt csináltak, de ugyanígy mentek fölfelé a vasasok is, Barna Berci fõispán lett Baranyában - csak Srank Rudi maradt lent a melósok között. Nem értettem a dolgot, valahol a szívem mélyén nekem ez nagy csalódás volt, azt hittem, Rudiból tábornok lesz az új hadseregben vagy valami híres politikus - ehelyett szervezte a lebombázott munkásotthon építését, aztán vállalta a kantin vezetését, lovaskocsival járt vidékre borért, felesége, Lujzika sütötte a tepertõs pogácsát. Ott álltak a bádogpult mögött, amikor meglátogattam õket, Rudiból éreztem a borszagot.
    Nem hagyott a dolog nyugodni. Felkerestem Juhász Pétert a minisztériumban, hogy mi van a Srank Rudival. Furcsa fintort vágott, megvonta a vállát "Nem akar mozdulni... Pártiskolára jelöltük, nem ment. Õt az élet tanította az osztályharcra - pattogott -, neki ne magyarázzák a szocializmust!" Kicsit gondolkozott, aztán, mintha nekem válaszolt volna a fel nem tett kérdésre, mondta: "Hát persze, nincs ott jó helyen a kantinban, lassan már maga is egy iszákos melós lesz. Kitalálunk valamit, elhozzuk onnan..."
    Az idõ gyorsan telt, egymásra torlódtak az évek, Juhász Pétert kinevezték trösztigazgatónak, - meg telepvezetõt csinált Srank Rudiból.
    Zaklatott évek voltak ezek. Rákosi megbukott, jött Nagy Imre, aztán megint Rákosi került hatalomra. Az újságírók között is megindult az erjedés, voltak, akik azt mondták, most minden a munkásokon múlik. Meglátogattam Rudit az új munkahelyén. Hatalmas anyagraktár volt az a telep, zsúfolva gépekkel, alkatrészekkel, építõanyagokkal, festékekkel, volt vele gond és felelõsség. Az irodában beszélgettünk, a titkárnõje beadta a kávét, aztán magunkra hagyott bennünket. Néztem Rudit, a haja már õszült, egyébként nem sokat változott, csak a szeme veszített acélos keménységébõl, vizenyõs lett, talán az alkoholtól. "A melós most is kis pénzt kap, ha teheti, lop, mint a szarka. Minden nap lecsukathatnék valakit, de nincs hozzá szívem."
    Hirtelen az asztalra vágott: "A baj nem itt van, hanem fönt. A Juhász Péterekkel, meg a haverjaikkal..." Értetlenül néztem rá, - folytatta: "Tudod-e mit csinált a trösztigazgató úr? Kinevezte fõmérnöknek Vajdát... Ez a csirkefogó a Horthyék alatt a MÁVAG-ban mérnökösködött, hírhedt jobboldali hajcsár volt, aztán Szálasi seggnyalója. Negyvenötben disszidált, ötvennégyben hazajött és a Juhász rögtön a szárnyai alá vette s most fõmérnököt faragott belõle." Önkéntelenül is kibukott belõlem: "Biztosan jó szakember..." Rudi egyre jobban felhergelõdött: "Ezt mondja Juhász is! És ezzel teszik tönkre a munkáshatalmat. Berakják vezetõhelyekre ezt a szemét népséget, akik az elsõ alkalommal a hátunkba vágják a kést..."
    Próbáltam nyugtatni, csendesíteni, de annál jobban bevadult. Döbbenten jöttem el tõle.
    Apósom a Juhász-féle trösztnél volt személyzetis, bementem hozzá. Faggattam, hogy mi van Srankkal. Óvatosan válaszolgatott, fontolgatta a szavakat, két tûz között volt, Juhász vitte be õt is tröszthöz személyzetisnek, de a Srank Rudihoz is szoros szálak kötötték még az illegbõl. "Juhásznak a termelésre kell gondolnia, és a Vajda elsõrangú szakember. Srank Rudi meg csak a melósok oldaláról nézi a dolgot, és többször is megtámadta Vajdát üzemi gyûléseken a múltja miatt. A Vajda meg visszavágott, hogy Srank nem tart rendet a telepen, hogy értékes anyagok tûnnek el nyomtalanul, hogy sosincs felelõs, és így tovább. Nem tudom mi lesz ebbõl az egészbõl..."
    Jött az õsz, ránk zúdultak az események. A társadalom fortyogott, kavargott, sokan hátat fordítottak a mozgalomnak, rengetegen itt hagyták az országot, a régi barátok közül jó néhányan temetõbe kerültek, másokat börtönbe dugtak, s mire ez a nagy örvénylés leülepedett, mire minden elcsendesedett, eltelt jó két esztendõ.
    Apósomnak születésnapja volt, összejött a család, ettünk-ittunk, szóba kerültek az ismerõsök, barátok, kivel mi van. Akkor jutott eszembe a Srank Rudi. Apósom már nyugdíjba készülõdött, de még ott volt a trösztnél. Félreültünk egy sarokba, konyakoztunk, hallgattam az öreget: "Talán különösnek találod, de a helyzet nem változott. Rudi most is kint van a telepen, elõszedte a régi problémákat, de most már egyenesen Juhászt, a trösztigazgatót támadja a vállalati gyûléseken, hogy kiszolgálta a Rákosit, aztán összefogott a reakcióval, azért jutottunk ide..."
    Szerettem volna ebben az egész ügyben tisztán látni, kibogozni a múltat, mi van az ellentétek mélyén. Lementünk egészen az üveg fenekére, akkor megeredt az apósom nyelve: "Talán emlékszel még Kovács Lacira, - volt az építõk szakcsoportjának az elnöke." Bólogattam, hogyne emlékeznék rá. Halk, finom ember volt, mintha nem is kõmûves lett volna, most utcát neveztek el róla. "Nos, Kovács Laci abban a házban lakott, ahol Juhász Péter. Éjjel jöttek a hekusok, Kovács Lacit keresték. Ez még negyvennégyben történt, nyár elején. Juhász ment ki a zörgetésre, mert nem tudta, hogy kik azok. Aztán, hogy a rendõrség volt, talán megijedt, vagy mi, hát megmondta nekik, hogy a Vörösmarty utcai iskolában van légóügyeleten a Kovács Laci. Azok meg onnan elvitték, bevágták egy büntetõszázadba, ki Ukrajnába, ott pusztult. Igen ám, de a Srank Rudi nagybátyja, egy öreg tizenkilences kommunista, aki szintén abban a házban lakott. A nyármelegben az ablak nyitva volt, az öreg ott fülelt, látott, hallott mindent. Reggel ment Srank Rudihoz, hogy a Juhász Péter ráküldte a hekusokat a Kovács Lacira. Mert ha azt mondja nekik, hogy nem tudja hol van, akkor értesíteni lehetett volna a Kovácsot: ne menjen haza, mert szedik össze a szakszervezetieket... Ezt hajtogatta az öreg, aki máig nem bocsátott meg Juhásznak. Akkor már alig járt fel valaki az Otthonba, az emberek a bombázások elõl vidékre mentek, sokan megkapták a behívót, vagy egyszerûen féltek a hekusoktól, meg hát akkor már bent volt a Gestapó is az országban. Rudi csitította az öreget, még elõkerülhet a Kovács Laci, meg mivel lett volna jobb, ha a Juhászt viszik el - de mindezzel együtt... az a gyanúm, egy mérges fullánk a Srank Rudi szívében ott maradt a Juhász ellen."
    Aztán ahogy tovább szõttük a szót, elmondta azt is az apósom, hogy Rudit a párt 39-ben "lehagyta", amikor az Ötliben szervezett sztrájkban lebukott, és a Hain Péterék bevitték. Valamit kivertek belõle, valamit mondott, amirõl azt gondolta, már úgyis tudják a hekusok, nem árt vele senkinek, hát ez nem az volt egész pontosan, hogy köpött, mindenesetre biztonsági okokból lehagyták, csak 44-ben vették vissza Szeredás Imre javaslatára, aki most vasútügyi miniszterhelyettes.
    ...Újra ott álltam a festõmûhelyben, cigarettáztunk és hallgattuk a Rudi szavait: "Valamit csak kell mondani..."
    Ránk nehezedett a csend és amikor már valahogy megemésztettem, hogy Rudinak 39-tõl 44-ig nem volt pártkapcsolata, megjegyeztem: "De hát... - végig úgy viselkedett, mint aki a párthoz tartozik. Õ vitt be az ellenállásba is." Apósom bólogatott: "Az is volt -, mindig a párt hû tagja..."
    Ennyi itallal nem ülhettem volán mellé, az anyósom is marasztalt, így aztán ott ragadtam éjszakára. Apósommal a kisszobában feküdtünk, de nem jött álom a szemünkre, újabb és újabb dolgok merültek fel. "Van itt még valami, ami nagyon megsebezhette a Rudit - mondta az öreg. - Amikor megalakult a munkásõrség, Rudi is rögtön jelentkezett. Egy szakaszban voltam vele. Akkor az úgy volt, hogy a munkásõrség a kerületekben az elsõ titkár alá tartozott. Ez pedig a Barna Berci volt, akkor tették vissza újra a kerületbe. Felsorakoztunk, Barna Berci beszédet mondott, aztán, ahogy végigment elõttünk, mindenkivel kezet fogott. Én Srank Rudi mellett álltam. Berci megszorította a kezemet, Rudi is nyújtotta a kezét, de õt Berci kihagyta, továbblépett. Rudi olyan fehér lett, mint a fal, a kinyújtott keze lehullott, de nem szólt semmit. Errõl a dologról egyikük sem beszélt. De hát neked nem kell mondanom, hogy egy ilyen kemény, büszke embernek, mint a Rudi, mi volt ez..."
    Ilyen végszóval nem lehetett elaludni. "Jó-jó, de ez tavaly volt, azóta eltelt egy év. Elmondtad azt is, mi van a trösztnél, mi van a telepen. Végül is mi lesz ennek az egésznek a kimenetele?"
    Apósom köhögött, krákogott, latolgatta a mondanivalóját: "Nézd, nekem megvan kötve a kezem, nem szólhatok a Rudinak... De én tudom, hogy Rudi titkárnõje a Vajda bizalmi embere, az mindent jelent a fõmérnöknek. Rudi leszól a kapusnak, hogy engedje ki azt a csóró prolit az anyaggal, mert építkezik. Aztán meg... állítólag a szeretõje lett az egyik raktáros-... Tudod, mit jelent ez egy munkahelyen. Vajda mindezt jelentette Juhász Péternek. Nála meg, úgy látszik, betelt a pohár. Az egész ügyet, a sorozatos lopásokat, meg a lázítást a munkásgyûléseken, átadta a rendõrségnek. Így néz ki, Srank Rudi bíróság elé kerül és lecsukják."
    Néhány nap múlva elutaztam Romániába...
    A temetésen nagy tömeg gyûlt össze, nem fértek volna be a ravatalozóba, elõtte feküdt emelvényen a koporsó, mellette munkásõrök álltak díszõrséget, pártemberek váltották egymást feketével szegett, piros karszalaggal. Az égen szürke felhõk rohantak, vad szél tépte a fák leveleit. Aprószemû esõ szitált, senki nem nyitott ernyõt, az emberek nézelõdtek, ki van jelen a barátok, ismerõsök közül. Ott volt apósom is, meg nagyon sokan a régiek közül. Szeredás Imrét várták, - fog beszélni, de Szeredás késett.
    Néztem a koporsót és arra gondoltam, évekig, évtizedekig ismerünk valakit, együtt dolgozunk vele, meghitt jóbarátunk, azt hisszük, minden lényegeset, fontosat tudunk róla, de amikor itt fekszik elõttünk kiterítve, akkor döbbenünk rá, igazából soha nem láttunk bele, a mélyen fekvõ valódi, fontos gondolataiba, érzelmeibe; mintha szíve-lelke is illegalitásban lett volna.
    A ravatalnál ott állt a Srank család, Lujzika is. Még a kezdetekben Rudival elmentem hozzájuk. Ott fogtak vacsorára, Lujzika nagyszerû paprikáskrumplit fõzött kolbásszal, aranyló-pirosló hosszú lével, kadarkát ittunk hozzá, a második üveg után Rudi mámorosan szavalni kezdett. Mindig ugyanazt a Petõfi-verset, az utolsó soroknál fölívelt a hangja: "...A fehér hóra le piros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk, s átlõve oldalunk, részünk minden nyomor, de szabadok vagyunk!" Lujzi, aki ehhez a lángoláshoz képest kis szürke veréb volt, oldalt állt, s gyönyörködve hallgatta a férjét.
    Néztem a koporsót és láttam magam elõtt a hegyekben kóborló Srank Rudit, aki megkapta a bírósági idézést, és tudta, le fogják csukni. Õt, aki egész életében a munkáshatalomért küzdött. Ezért verték, ezért csukták le Horthyék. S most ezek is? Hát, kié a munkáshatalom?
    Hát nem, soha.
    Láttam õt, amint zihálva, elfulladva kapaszkodik fel a sziklára, kezét, arcát véresre tépi a bozót. Hallottam a dörrenést, arcra zuhant, kezébõl messze repült a pisztoly.
    A temetõ kapuján befordult a nagy szolgálati kocsi. Szeredás Imre tántorogva szállt ki belõle, talán részeg volt, a sofõrje támogatta. A ravatalnál sírva tördelte a szavakat, folytak a könnyei: "...Nem vigyáztunk rád eléggé, magadra hagytunk, rajtunk a felelõsség a halálodért..." - ilyesmiket mondott.
    A sírgödörnél a díszszakasz sortüze ropogott a levegõben, a koporsót az Internacionálé hangjai mellett engedték le a mélybe.
    A temetésre nem jött el Juhász Péter trösztigazgató, de nem volt ott Barna Berci sem.
*
Ezen a mostani, hideg decemberi reggelen, amikor csaknem odafagytam a járdaszigetre a Moszkva téren, Barna Berci felidézte azt az egész kézfogás problémát, meg az elõzményeket, ami odáig vezetett: "Elõadást tartottam az új munkásotthonban mint a szocdempárt szónoka. Arról beszéltem, hogy mindenkivel össze kell fognunk, akivel együtt tudunk mûködni, hogy megakadályozzuk a fasizmus elõretörését. És akkor az elõadás után odalépett hozzám a Srank Rudolf, és nekem szegezte a kérdést: vajon egy tõkéssel is össze kell-e fognunk, ha azt mondja magáról, hogy - is a fasizmus ellen van? Határozottan válaszoltam: igen, a tõkéssel is össze kell fognunk. És akkor Srank leköpött. Ott, mindenki elõtt egyszerûen leköpött, sarkon fordult és elment. Talán szitkozódott is, hogy rohadt munkásáruló, erre már nem emlékszem. Attól kezdve Srank Rudolf az én számomra nem létezett. Nem álltam rajta bosszút, nem tettem neki keresztbe sehol, hagytam, hogy menjen a maga útján, átnéztem rajta, mint az üvegen. És ezért nem fogtam vele kezet ötvenhétben se, amikor munkásõrként állt elõttem."
    Gondolkoztam, aztán megkérdeztem: "Várj csak... Hányban is történt ez a leköpés?" "Egészen pontosan harminchétben, õsszel, a Komintern nevezetes Nép-front-kongresszusa után. Akkor már idehaza is az volt a párt vonala, hogy be kell menni a szocdemek közé, még a katolikusokhoz is, szervezni kell az egységfrontot. Engem, mint régi vasast, a szocdempártba küldtek..."
    Még sokáig beszélgettünk arról, hogy az egész Srank család bele volt kövesedve a tizenkilences hagyományokba, a szektásságba, meg a nyíltsisakos politika évei, meg hogy az építõk mindig voltak, mindig balra húztak... Nekem az is átfutott a fejemen, hogy Juhász Péter két évvel a Rudi temetése után halt meg, a vállalati Pobedája éjjel belerohant egy kivilágítatlan parasztszekérbe, Szeredás Imrét nem sokkal késõbb elvitte a gyomorrák.
    Szívélyesen búcsúztam el Barna Bercitõl, hogy majd felkeresem, van még mirõl beszélgetnünk. Rákosiék õt is lecsukták a koncepciós perekben, négy évet ült, s míg a börtönben volt, a felesége elvált tõle. Micsoda élet, gondoltam, meg kellene írni ezt is!
    De ebbõl nem lett semmi. A kilencvenes évek eleje sok mindent elsodort, megváltoztatott. De az a Moszkva téri találkozás mintha beszakított volna egy elfalazott ajtót, amelyen át visszaléphettem egy fél évszázad mélységeibe... A csodálatos az volt, hogy minden teljes fénnyel, éles részletekkel villogott elõttem.
 

SIMON LAJOS

 A nyolcadik vezér

Mikor kést fentek a karra,
verekedtem erre-arra,

messze Árpád seregétõl,
nem ittam a kupa vérbõl.

Nem lett jussom selymes fûre,
elosztották hét gyepûre.

Dobtak volna némi koncot,
ámítani a bolondot,
de én sorsomtól ütötten,
kedves lovam leütöttem,

buzogányom tûzbe vágtam,
íjamat Dunába hánytam,

s minden tûztõl messze távol,
vacogtam az árvaságtól.
 

 Búcsúztatás

Az öregember, mikor a fia zordan hazatért,
a köszöntésre sem felelt, csak hunyorogva
nézte az elesett fiút,
aki cókmókját sarokba vágta,
és megszeppenten vacogtak a kulcsok, csavarok,
és meglõtt madárként zuhantak
székek fészkébe a váltóruhák,
s hogy surran szégyenkezve
konyhafiókba a végsõ munkabér...
Ekkor egészen lehunyta a szemét,
mintha már úszna nagy-nagy vizeken,
de mégis! Íme, valahol mosolyféle
dereng az arcán, szíve feldobog:
öltönyben, nyakkendõben
ott áll egy sereg közepén,
kezében lányoktól kapott virág,
másik kezében koccintó pohárka,
s a névtelenhez leszáll a nagy Vezér,
és kétoldalról megcsókolja az arcát,
és könnyeztetõ köznapi szavak:
nem felejtünk el, olykor visszavárunk!

S a munka vén gyermeke immár fiának mondja,
oly hangosan, hogy mások is megértsék:
gúzsban táncoltan is ember volt Magyarország!
 

Naiv képzelgés szegénységemrõl

Mikor az Úr a mondás szerint megteremtett a porból,
adott szemet, hogy lássak eget és földet,
szájat, hogy suttogjak vagy üvöltsek,
nyelvet káromkodásra vagy imára,
kezet simogatásra avagy ütésre,
szívet fájdalomra vagy szerelemre.
S hogy talpra álltam, sorsomra hagyott!
De még megkínált trónnal vagy tarisznyával,
s biccentett bölcsen, én választhatok.
Szekérkeréknyi kenyeret tett elém,
és madárbögyben megférõ cipócskát,
s biccentett bölcsen, én választhatok!
"A gazdagok" - és jobbra mutatott,
"a szegények" - és balra mutatott,
s rám bízta bölcsen, én választhatok!
 

 

 
 

 
 

ROZSNYAI ERVIN

Két pont tûhegynyi fénye

A gesztenyék, a hársak,
pad a Golgota-kertben,
kert, ahol sose jártunk,
pad, ahol sose ültünk.
 
Vagy jártunk arra mégis?
Talán nem képzelõdöm:
talán a sosem-voltnak
vésõje élesebben
formálja meg a láva
emlékké hûlt patakját,
mint a tények lidérce -
 
talán igaz volt mégis,
fény szirma szállt a lombról
hajunkra, tenyerünkbe,
a padra, ahol ültünk
egymásba nyûgözötten,
élõ varázstükörben
szemlélve önmagunkat -

és - emlékszel? - kölyök szél
verdeste kurta farkát,
vakkantva ugrabugrált,
böködte nedves orral
cipõmet: gyere, játsszunk,
dobtam hát - hadd örüljön -
egy lehullott faágat,
s - boldogan lihegve,
mint húrról nyíl ha pattan,
eliramlott utána -
 
emlékszel, hogy nevettünk,
kettõs kacaj, de egy volt,
két szólam összecsengett,
s amint ezt észrevettük,
egyszerre mind a ketten
egymásba csendesedtünk -
 
emlékezz, kéz a kézben,
azok ketten mi voltunk,
igaz, csak képzeletben,
hiszen sohase voltál,
nyilván ezért hiányzol
maróbban, égetõbben,
mint ha lett volna léted,
csontok, idegek, izmok,
s nem árnyatlan suhannál,
bár talán igazabban,
valóbban a valónál -
 
ó, add a kezed, kérlek,
ne vond el magad többé,
várjuk meg itt az estét,
szeretném megmutatni
magunkat a magasban:
nézz csak fel, ott vagyunk mi,
két pont tûhegynyi fénye
a hömpölygõ Tejúton.
 

Az elsõ rózsaszál

"Hûség magadhoz. El ne kárhozz!
Csak felhõjáték az, mi rád szállt.
Ha illatával át-meg-átjárt,
légy hû az elsõ rózsaszálhoz."
(Rónai Mihály András: Feldúlt ligetben)

Nem lettem utolsóból elsõ,
látókat elõz itt a vak.
Alakját cseréli a felhõ,
de az ég ugyanaz marad.
 
És ugyanaz marad a rózsa,
az elsõ szál - le nem konyul.
Valami, úgy látszik, megóvja
szép lángját változatlanul.
 
Különös: ezen a vidéken
nincsenek õszök, sem telek,
és meglett férfiak szivében
bujócskázik egy kisgyerek,
 
és van miértje napnak, évnek,
az eszme nem hulló dió,
de páncél, övezi a létet,
ne fogja kés, gyilkos golyó,
 
s ha erre bóklász a mihaszna
sunyi vén tolvaj, a halál,
friss illatával elriasztja
az a legelsõ rózsaszál.
 


 
 

 
GY. SZABÓ FERENC

Gyula

Már csak álmomban járok ott.

Megszürkültek a házak, utcák.
És minden emlék megkopott.

A téglák, melyek átaludták
múltunk hatszáz évét a Várban,
mégis súgják: nekem Hazám van!

És van két sír a temetõben,
oly ritkán látogatva tõlem...

Pedig ha még valahova
vágyódom - hát csakis oda.
 
 

Városkép

Ez itt a Váci utca vége,
ahol a Fõvám térbe torkoll.
Balkáni gerlék gyûlnek olykor
a sivár park egy szögletébe.

Kenyérmorzsával jön egy néne,
s naponta etetgeti õket.
Látott már e tér szebb idõket.
S emlékszik Móricz közelére...

Ma ez van csak. Balkáni gerlék.
Meg az utca díszburkolatján
sétáló pénzes, idegen nép.

(S lám, nyolc-tíz cifra ruhás nagylány
úgy lát neki a koldulásnak,
mint a kiéhezett madárhad.)
 

Hegymenetben

Kapaszkodom a hegyre fel.
Bokrot, suhángot markolász
kezem, amíg nem érem el
a csúcsot, hová hajt a láz.

Torkomban lüktet a szivem.
Tüdõm zihál, lábam remeg.
Olykor-olykor már azt hiszem,
hogy talán nem is éri meg

a fenti látvány a hajszát,
amelynek kiteszem magam.
S mégis csábít a magasság:
ki fent - annak igaza van!

Hiába járnék a völgyben,
szemem csak úgy nyer távlatot,
ha küzdve bár és gyötörten,
de fenn a hegytetõn vagyok.