TUDÓSPORTRÉK
 

KARDOS ISTVÁN

"... mesebeli tájakra vezetett bennünket."

Novobátzky Károly (1884-1967)

    Századunk - de legalább is annak elsõ nyolcvan éve - a fizika százada. Atomreaktorok, gyorsítóberendezések, ûrhajózás, elektronikus információrobbanás - a kor jelképei. Megtestesítõje a gondolkodó és cselekvõ ember. Rodin egyik híres szobra, mely egy test nélküli fejet ábrázol csak, egykor letûnt kor eszmei kifejezése. Amikor Rodint megkérdezték, hogy miért nem fejezte be a szobrot, azt válaszolta: "Az elmélkedésnek nincs szüksége kézre, lábra, mert nem kell cselekednie."
    E gondolatokat fontolgatva lépett be a televíziós stáb az Eötvös Loránd Tudományegyetem Elméleti Fizikai tanszékének ajtaján Novobátzky Károly dolgozószobájába, mert õ nem felfedezõként, hanem elsõsorban iskolateremtõ tudósként volt ismert, Ortvay Rudolf tudósnevelõ munkájának folytatójaként.
    Egyetemi évei alatt õ is - akárcsak annyi más neves tudósunk - az Eötvös Kollégium lakója volt, melynek jeligéje így hangzott: "Aki átlépi e küszöböt, élethossziglani frigyet kötött a tudománnyal."
    Novobátzky professzor mindenek-elõtt elméleti fizikus volt. Kiemelkedõ eredményeket ért el a térelmélet, az aerodinamika terjesztésében, a Maxwell-féle egyenlet általánosításában. Nagyon foglalkoztatta az anyag, legtisztább megjelenés formája, állapota, a fém.
    Jelentõs eredményeket ért el a 30-as években az elektromágneses, a 40-es években a kvantum térelméletben. Az 50-es években visszatért az egyetemes törvényrendszer problémájához. Életútja, mintha a 20. század fizikájának keresztmetszete lenne. Amikor elvégezte az egyetemet, akkor fedezték fel az elsõ elemi részecskét, a fotont. Tanszékvezetõ professzorként, akadémikusként pedig már háromszáz elemi részecskét taníthatott hallgatóinak.
    Életútja is sajátságos volt, rendhagyó. A nagy tehetségû fiatal fizikatanár elsõ és huszonöt évig szeretett munkahelye a patinás fõvárosi Kölcsey Ferenc gimnázium. Az iskola színvonalára jellemzõ, hogy például a franciát Kuntz Aladár, a magyar irodalmat Babits Mihály tanította. Novobátzky matematikát, fizikát és német nyelvet adott elõ. Képességei nagyon korán közismertté váltak. A középiskolai fizikatanárt a Drezdai Fizikai Társulat tagjául választotta.
    Az egyetemi tanszékvezetõi feladatát abban vélte elsõsorban ellátni, hogy rendkívül nagy energiával összegyûjtötte a legújabb tudományos eredményeket, és azokat munkatársaival megismertette. Dr. Marx György akadémikus, az egykori tanítvány, munkatársa, így emlékezik rá. "Novobátzky Károly az én szememben az a tanító, aki mesebeli tájakra vezetett bennünket. Õ hívta fel figyelmünket arra, hogy a természet nyüzsgõ forgatagának, tarka jelenségeinek mélyén kristályosan tiszta törvények rejlenek."
    Életében szinte minden elismerést megkapott. Két ízben a Kossuth-díj arany fokozatával tüntették ki. Õ azonban azt vallotta, "Nem az elismerés fontos, hanem a megismerés."
    Szívós alkatú, kitartóan dolgozó ember volt. Amikor elfáradt íróasztala mellett, elõvette a sarokból régi vívókardját, és néhány iskolagyakorlatot végzett vele, s attól felfrissült. Zárkózott embernek tartották, de barátságosnak. Munkatársai rajongtak érte, hiszen idõsebb éveiben fõleg értük dolgozott.
    1884. március 3-án született Temesváron és 1967. december 20-án halt meg Budapesten. Íróasztalát, melyen Eötvös Loránd dolgozott egykor, tanítványai örökölték. Szellemi örökségét õk gondozzák.
 


MORFONDÍROZÁS
 

SZERDAHELYI ISTVÁN

Próféta mezítláb, becsatolatlan szandállal

Lapozgatok egy könyvet, melynek szerzõje azt állítja, hogy az a társadalmi osztály, amelynek nevében ma hazánkat kormányozzák, nevezetesen a polgárság, immáron több, mint egy évszázada cinikusan tudathasadásos állapotban él, mert "csak oly módon képes a valósághoz alkalmazkodni, hogy közben lépten-nyomon ellent kell mondania a polgári lét szükségszerûségébõl kinövõ polgári alapelveknek". Ezek az alapelvek, amelyeket a "szabadság, egyenlõség, testvériség" híres jelszavába tömörítettek, a 19. században "a polgárságnak azt az igényét fejezték ki, hogy ne csak a maga, hanem az emberiség érdekeit [...] képviselje", napjainkra viszont "a polgárság többé sem nem össznemzeti, sem pedig nem összemberi érdekek kifejezõje".
    Hajaj, de mennyire nem az, s különösen nálunk nem! Ami az összemberi érdekeket illeti, ezeket a mi polgárságunk parlamenti vezérei nem is szokták különösebben hangsúlyozni, s ez voltaképpen bölcs belátásukra vall. Nem azért, mert egy ekkora ország, amely inkább csak egy kisebb méretõ nagyváros és környéke, igencsak felfuvalkodott lenne, ha azt hinné, hogy beleszólása van az emberiség sorsának alakulásába. Azért bölcsebb hallgatni errõl, mert az összemberi jogok képviseletére valóban képes hatalmak igen fura válogatással és eljárással tesznek eleget e hivatásuknak. Magától értetõdõnek tekintik azt a világhelyzetet, ahol egyes országokban fizetnek a parasztoknak, hogy ne vessék be a földjeiket, másokban viszont éhínség tizedeli a lakosságot. Szemük se rebben, ha Afrikában milliós nagyságrendû népirtás tombol, vagy ha például a kurdok nemzeti függetlenségérõl van szó, a szerbiai albán kisebbség jogaiért viszont a világháború kockázatáig menõen hajlamosak ellövöldözni a hadiipari túltermelés folytán felhalmozott rakétákat.
    Az össznemzeti érdekekrõl annál több szó esik közéletünkben. Ennek minden parlamenti pártunk elszánt képviselõje, miközben kölcsönösen nemzetellenességgel vádolják egymást. Többnyire joggal, hiszen a nemzeti vagyon elkótyavetyélésében - magánkézre játszásában valamennyien ludasak, s a "bankkonszolidációnak" nevezett fosztogatástól a tocsikizmus botrányaiig egyaránt hozzájárultak a nemzet elszegényedéséhez.
    Honi bölcseink erre azt szokták mondani, hogy e pártok képviselõit a nemzet szabadon választotta, magára vessen, ha így választott. Csakhogy az a szerzõ, akinek könyve fölött morfondírozok, azt írja errõl, hogy a monopolkapitalizmus polgársága a kereskedelmi reklámtól a politikai propagandáig terjedõ skálán kidolgozta a "hamis alternatívák módszerét", amelynek "az a célja, hogy olyan kérdést tegyenek fel, amelynél a válaszadás már teljesen közömbös". A monopóliumok gondoskodnak arról, hogy autósaik öt-hat, rikítóan eltérõ színõre festett benzinkút között választhassanak, ha üzemanyagot vásárolnak - ugyanazon az áron, amely egyébként jóval magasabb a világpiacinál. S hasonló modell mûködik a politikában is, ahol "a szabad választás látszata köti meg legjobban a szabad választás lehetõségét. Az az életszituáció, amikor minden választás csak rossz lehet az ember számára - tragikus szituáció. A monopoltõke viszont igyekszik kidolgozni azokat a kérdésfeltevéseket, amelyeknél minden válaszadás csak elõ-nyös lehet - a monopoltõke számára." Szabadon választhatunk tehát a polgári pártok között, amelyek számára a propaganda-hadjáratok manipulációs úthengerei megnyitják az utat a parlamentbe, s e választás jelentõsége nem több annál, mint amikor benzinvételkor a Shell vagy az Aral mellett döntünk.
    Az olvasónak talán feltûnik a fenti idézetekben a napjainkra már avítt csengés- "monopoltõke" kifejezés. Ma a külhoni tõke esetében "a multik"-ról beszélünk, s a hazait "a vállalkozók"-ként becézzük és "a gengszterburzsoázia"-ként szidjuk. A különbség abból adódik, hogy a könyv, melybõl ezeket az egyébként oly aktuálisként feltûnõ idézeteket vettem, 1967-ben jelent meg, A polgári dekadencia problémái címmel, s akkoriban nálunk még se gengszterek, se burzsoák nemigen voltak, nemhogy gengszterburzsoázia létezhetett volna.
    Szerzõje, a korán elhalálozott Hermann István sejthette, hogy profetikus szöveget írt. Nem is úgy festett, mint valamiféle próféta: emlékezetemben leginkább úgy él, hogy egy ördögbõr rövidnadrágban, harisnya nélkül, becsatolatlan szandállal áll a Luxor presszó elõtt a Szent István körút sarkán, és az orrát piszkálja. Mûvét mi, legjobb barátai se tekintettük valamiféle kiemelkedõ alkotásnak; egyoldalúnak és közhelyszerû propagandisztikus túlzásokkal terhesnek ítéltük.
    Bizony, meg kellett szûnnie annak a "másik oldalnak", hogy rádöbbenhessünk, milyen igazságokra tapintott rá néhai barátunk. Ideje, hogy elõvegyük a könyveit.

 
 

 

 

FRIDECZKY FRIGYES

Négy égtájra nyíló ablakok

Új Officina/96-könyvekrõl

Alberto Siliotti: Emberek, templomok, istenek, fáraók
Furio Durando: Hellasz, a nyugati kultúra bölcsõje
Anna Maria Liberati-Fabio Bourbon: Az ókori Róma. Birodalom, mely egykor a világ ura volt
Maria Longhena: Az õsi Mexikó, maják, aztékok és más, Kolumbusz elõtti népek

Az Officina/96 Kiadó négy szép kivitelû, nagyméretõ könyvvel örvendeztette meg az olvasókat. A díszes külsõhöz méltó gazdag tartalom az emberiség gyermekkorának négy olyan területére enged bepillantást, amelyek évszázadok óta izgatták mind a tudósokat, mind a kíváncsi laikusokat, és még napjainkban is meg-meglepnek bennünket az újabb kutatásokkal felszínre került leletek sokaságával.
Az Alberto Siliotti szerkesztette: Egyiptom, templomok, istenek, fáraók címû kötet igen népszerû: rövid idõn belül már a negyedik magyar nyelvû kiadásban gyönyörködhetünk. A szerzõ egész életét a régi kultúrák tanulmányozására szánta, s fõleg az ókori Egyiptommal foglalkozik. A történettudomány és a régészet legfrissebb eredményeinek felhasználásával írt olvasmányos szöveg végigvezet bennünket a fáraók földjén a Földközi-tengertõl a Nasszer-tóig, el-elidõzik az ókori Egyiptom történelmének legfontosabb állomásain. A leghíresebb lelõhelyeken túl elvezet minket a kevésbé látogatott, sõt alig ismert tájakra is, a Deltába, a Fajjumba, a Líbiai-sivatag oázisaiba; még a turisták számára ma már nehezen elérhetõ núbiai templomokhoz is. A nagy régészeti lelõhelyeket csodálatos mûvészi fényképfelvételeken mutatja be, felvillantva a felfedezések különbözõ állomásait és a 19. század nagy utazóinak és régészeinek képeit. A legfontosabb ásatásokból elõ-került emlékeket eredeti lelõhelyükön és környezetükben ábrázolja.
A történelmi áttekintés elõször az ókorban "Feketeföld"-nek nevezett országról tájékoztat; miként alakult ki az oligocén periódusban a Földközi-tenger medencéje, a jelenlegi Szahara és Egyiptom, s késõbb a pleisztocén idején az Egyenlítõ nagy tórendszere, a nagy tavak vizét elvezetõ Fehér-Nílus, s az etióp hegyeket átszelõ Kék-Nílus? Ez utóbbi hozza a Nílus sajátságos áradásait elõidézõ trópusi esõk hozadékát, amely döntõen meghatározta az egyiptomi civilizáció kialakulását és fejlõdését. A predinasztikus kortól (i. e. 3300-2920) a Ptolemaiosz dinasztiáig, majd a görög-római kor, a bizánci, az iszlám és az ottomán koron át eljutunk a modern Egyiptom születéséig: Napóleon 1789-es partraszállásától s az angol protektorátuson s az egyiptomi királyságon át 1953-ig, a köztársaságig, Nasszerig, illetve Mubarrakig. Láthatjuk a különbözõ korokra jellemzõ szép leleteket a felsõ paleolitikumtól a Gizában fellelt Khephrén fáraó lenyûgözõ diorit-szobráig; a núbiai nyilazó harcosok és az aszjuti lándzsás-pajzsos egyiptomi katonák szobrocskáitól a III. Thotmesz fáraó 1904-ben talált szobráig; II. Ramszesz egyik ülõ szoborkolosszusáig. 1989-ben a luxori templomban III. Amenhotep korából 20 hatalmas szobor között feltárt Hathor istennõ szobrait, Atum isten szobrát, a szent kobrát, a gyönyörû ureuszkígyót és a két méter magas vörös kvarcitból faragott, lépõ tartásban ábrázolt, kifejezõ arcú, nemes ízléssel megformált fáraót, s az Akhminban meglelt Meritamon hercegnõ nyolc méter magas szoborkolosszusa meglepetést keltõ felfedezés. A szép fordítás Varga Edith munkája.
A Hellasz, a nyugati kultúra bölcsõje címû kötet szerzõje Furio Durando régész, mûvészettörténész, a bolognai egyetem doktora. Részt vett több ásatáson és régészeti topográfiai felmérésen. Kutatási eredményeirõl számos tanulmányt publikált. A görög és a hellenisztikus világ mûvészetének fejlõdési vonalait követi az Égei-tengeri kezdetektõl Róma hódításáig: a kükládikus idolok absztrakt egyszerûségétõl a klasszikus kor tökéletességén és a hellenisztikus korszak manierizmusáig a legismertebb és néhány alig ismert, de mindenképpen különleges alkotás bemutatásával. Külön fejezetek foglalkoznak az építészettel, az ötvösmûvészettel és kézmûvességgel, a vallással, a színjátszással, a sporttal és a háborúzással. A leírásokat kiváló illusztrációk keltik életre, a legjelesebb m-emlékek rekonstrukcióit a kiadó grafikusmûvészei készítették. Az utolsó két fejezet elkíséri az olvasót Hellasz, Kis-Ázsia és Magna Graecia lelõhelyeire, megáll a legjelentõsebb emlékeknél, az athéni Akropolistól a paestumi dór templomokig és Szicília görög emlékekkel teli városaiig. (A fordítás Varga Edithet és Király Zsuzsát dicséri.)
Az ókori Róma. Birodalom, mely egykor a világ ura volt címû könyv szerzõi - Anna Maria Liberati és Fabio Bourbon - igen nehéz feladatra vállalkoztak, amikor az ókori világ jelentõs részét egy évezrednél is tovább befolyásoló római civilizáció történetét, annak társadalmi, politikai, kulturális és mûvészi sajátosságait kívánták kifejteni egy döntõen vizuális élményekre alapozott albumban, amikor ez Titus Liviusnak 142 "könyv"-ben sem sikerült, holott õ csak Augustusig jutott. Az elsõ fejezet lényegében a birodalom kialakulását tárja elénk az archaikus kortól Róma bukásáig. Látjuk Rómát a birodalom legnagyobb kiterjedése idején, amikor Britanniától Észak-Afrikáig, illetve Ibériától Kis-Ázsiáig ért határa.
A "Hétköznapok a római birodalomban" címû fejezet a mindennapi élettel foglalkozik. Szép képek láttatják a lakóhelyeket, a bútorokat, a ruházkodást, az ékszereket, a fürdõket, cirkuszokat. A "panem et circenses" valóságos politikai gyakorlat volt a plebejusok fékentartására: idõnkénti gabonaosztás, lóversenyek, állatviadalok, "élethû tengeri csaták", gladiátorjátékok - döntõen mind arra kellettek, hogy eltereljék a figyelmet a nyomasztó anyagi problémáktól. "Róma, a világ fõvárosa" címû fejezet az antik fõvárost mutatja be: a központot és a külterületet, a colosseumokat, diadalíveket, síremlékeket, hidakat, szobrokat, lakóházakat, fürdõket; majd a római civilizáció emlékeit Itáliában: a particussal és csatornával körülvett Hadrianus-villát Tivoli közelében; Ostiát, Róma forgalmas kikötõjét, Herculaneumot, a titokzatos várost, s a vulkáni hamu alá temetett Pompei templomait, színházait, a mozaikokat és a gyönyörû falfestményeket.
A római birodalom hatalmi központjai fejezetben olvashatunk a provinciák kialakításáról, megszervezésérõl. Az észak-afrikai coloniákról, Ibéria városairól, ahol két nagy császár is született, hidakról, amphitheátrumokról, máig csodált megoldású aquaeductusokról; Gallia és Germania vízvezetékeirõl, színházairól, arénáiról; a britanniai Hadrianus-falról, a 117 km hosszú, vizesárokkal és hadiúttal erõsített limesrõl; Hellaszról és a kis-ázsiai metropolisokról. (A fordítás ismét Varga Edith munkája.
Az Íjvilág felfedezése olyan népekre irányította az európaiak figyelmét, akiknek mûvészi és szellemi alkotásai alapvetõen eltértek az addig ismertektõl. Míg a kincsek utáni sóvárgástól elvakult spanyol hódítók semmibe vették, sõt mindent elkövettek, hogy megsemmisítsék ezt a másfajta kultúrát, mára - hála a régészeknek - a konkvisztádorok népirtó jelenléte elõtti õslakók kultúrája felé fordult az érdeklõdés. A régészek és etnoarcheológusok mintegy száz éve próbálják rekonstruálni azoknak az elveszett civilizációknak a legfontosabb vonásait, melyeknek fejlett matematikai, csillagászati ismereteik, bonyolult írásrendszerük és idõszámításuk volt, és nagyszerû városokban monumentális alkotásokat hoztak létre. A dzsungelek borította õsi városok feltárása, az egyre több napvilágra került lelet igazolja ezt az érdeklõdést. Az olmékok, zapotékok, maják, aztékok és más kevésbé ismert népek figyelemre méltó alkotásainak titkát csak az utóbbi idõkben kezdték megfejteni.
Az õsi Mexikó, maják, aztékok és más, Kolumbusz elõtti népek címû album több  száz illusztrációjával, színes rekonstrukcióival, tucatnyi térképpel, fényképpel olyan világba kalauzolja olvasóit, amely még ma is tele van rejtélyekkel. Áttekintést nyújt a közép-amerikai népek történetérõl az archaikus idõktõl Hernán Cortés megjelenéséig, vagyis i. e. 7000-tõl i. sz. 1520-ig. A könyv szerzõje, Maria Longhena õstörténetet és régészetet tanult a bolognai egyetemen. Kutatási területe a spanyol hódítás elõtti amerikai civilizációk etnoarcheológiája. Részt vett számos ásatáson, múzeumi kutatásokat is végzett hazájában és külföldön. Jelenleg a maja írásról szóló könyvén dolgozik, és szülõvárosa, Bologna egyetemén tanít. Könyvét Fabio Bourbon szerkesztette, angolból dr. Gyarmati János fordította.
"A prekolumbián Mezoamerika története" címû fejezet tíz részre tagolt történeti áttekintés az archaikus korszaktól, folytatva az elsõ városépítõkkel, az olmékokkal, akik a Mexikói-öböl partvidékén megvetették az õsi Mexikó anyakultúráját: San Lorenzóban i. e. 1200 táján. Egyetlen tömbbõl faragott szobrok, soktonnányi hatalmas kõfejek, 37 méter magas piramis, dombormûvekkel díszített oltárok, sírba helyezett fogadalmi tárgyak; a sámánkultusz nyomai jelzik sajátos kulturális örökségüket, amelyet a késõbbi indián kultúrák is átvettek. I. e. 600 táján jelentõs központ jött létre Oaxaca vidékén, Monte Albán, melyet ma a hajdanvolt zapotékok fõvárosának tekintenek. Oaxaca szerepét késõbb a zapoték és misték kultúra elemeit ötvözõ Mitla vette át. A régió vezetõ szerepét Teotihuacán vitte tovább i. sz. 200 körül. Többemeletes téglapaloták, hatalmas piramisok, Tollaskígyó-isten kultusza. A legnagyobb prekolumbián civilizáció a majáké i. sz. 250-950 körül virágzott. Magába olvasztotta az olmékok, a zapotékok és a teotihuacáni civilizációk vívmányait. Nagy városok, szertartásközpontok, monumentális szobrok, írás, naptárrendszer. I. sz. 900 körül, a Yucatán félszigeten felfejlõdött toltékok meghódították a maja városokat és a mai Hidalgo államban alapították fõvárosukat, Tulát. Az aztékok (1200-1521) Észak-Mexikóból jöttek, birtokba vették a Texcoco-tó partvidékét, egyik szigetén megalapították fõvárosukat: Tenochtitlánt 1325-ben. Rövid idõ alatt meghódították az egész vidéket. Birodalmuk ereje Tenochtitlán, Texcoco és Tlacopán szövetsége. II. Moctezuma uralkodása (1502-1520) idején az azték birodalom hatalma csúcsára ért. Hernán Cortés 1520-ban kivégeztette Moctezumát, s ezzel az azték birodalomnak alávetett valamennyi õslakos spanyol uralom alá került.
A mezoamerikai népek mindennapi élete, mûvészete és vallása címû fejezet a történelmi források bemutatásával kezdi. E népek írásmódja közül máig csupán a maja és az azték írást fejtették meg, ezeket sem tökéletesen. A spanyol hódítás elõtti idõkbõl három maja kézírásos kódex és sok azték kézirat maradt fenn. Ezekbõl, valamint késõbbi leírásokból, az õslakók beszámolóit rögzítõ följegyzésekbõl, Sahagún és mások munkáiból képet kapunk az õslakók családi életérõl, a gyermekek nevelésérõl, lakásukról, étkezésükrõl, fürdõikrõl, öltözködésükrõl, szerszámaikról, ékszereikrõl. A feltárt freskók, dombormûvek, vázafestmények és terrakotta szobrok is "beszédes" információt nyújtanak mindezekrõl. Láthatjuk finoman megmunkált aranyékszereiket, hangszereiket, táncaikat, játékaikat, képet kapunk hadviselésükrõl, fegyvereikrõl, temetkezési kultuszaikról, isteneikrõl, csillagászatukról, naptárrendszerükrõl, szakrális építészetükrõl. Szépen festett figurális kõ- és kerámiatárgyaik voltak; mozaikmûvészetük csodálatos jáde-, türkiz-, pirit- és obszidián összetételû tárgyak, álarcok, istenképek. (Officina/96)