MÛHELY
 

Mészáros István, a Sussexi Egyetem professor emeritusa, Pestszentlõrincen született 1930-ban. Tanulmányait Lukács György tanítványaként az ELTE- n végezte. Irodalmi munkásságának kezdeteit 1951- ben József Attila- díjjal jutalmazták. Ma -  mint brit állampolgár -  az MTA külsõ tagja. Óriási terjedelmû, nagy súlyú tudományos munkáit külföldön írta mûvészien cizellált angol nyelven, de mûvei megjelentek olaszul, franciául, németül, spanyolul, portugálul, perzsául is. Legjelentõsebb s legsikeresebb, 1000 oldalas könyvérõl, a "Beyond Capital"- ról (Túl a tõkén, 1995) a Monthly Review így ír: "Mészáros hatalmas mûvének megjelenése fontos mérföldköve a világszerte meglevõ baloldali törekvéseknek. A Szovjetunió mai összeomlása és a kapitalizmus látszatra egyértelmû globális diadala dezorientálta mind a forradalmi, mind a szociáldemokrata baloldalt. Magának a szocialista koncepciónak célkitûzése vált kétségessé. [...] A brit- magyar Mészáros masszív alkotása idejében érkezett megerõsítése Marx filozófiájának a huszadik század végén, olyan fogalmi nyelvezeten, amely joggal hasonlítható össze magának az öreg német- zsidó filozófusnak stílusával. Végigolvasva Mészárost, nem lehet kétséges, hogy mi kell legyen a szocializmus célkitûzése. [...] Mészáros meglepõen közérthetõ, mûve filozófiai mélysége és szellemi gazdagsága ellenére." Napjainkban Dél- Amerikától az USA- n át Kanadáig, Angliától Indiáig és Iránig többnapos szemináriumokat rendeznek feldolgozására. Mészáros ma az egyetlen marxista, akinek ezen az óriási terrénumon sikerült a szocializmus szükségszerû újjászületését a kapitalizmus általánosan súlyosbodó globális válságából ismét a figyelem középpontjába állítania.

Sz. J.
MÉSZÁROS ISTVÁN
 
A világhelyzet marxista értékelése

Tudományos interjú *
 

*Az interjú a LNagd" (Kritika) címû iráni folyóirat 1998. június 2-ai számában jelent meg..
 
Naghd: Véleménye szerint melyik marxi modell magyarázhatja meg a modern kor tõkés válságait? A teljes társadalmi tõke újratermelése?1 A túltermelés modellje?2 A profitráta3 esésének tendenciája? Vagy összekombinálhatjuk mindeme modelleket egyetlenegybe?
    Mészáros professzor: Igen, alapvetõen összekombinálhatók. De ami végül is elsõdleges, az a tõke globális felfogása. Módfelett ironikus állapot, hogy manapság fedezik fel -  a "globalizálódás" világában élünk. Marx számára ez mindig magától értetõdõ volt, és az Isaac Deutscher Emlék-elõadások sorozatában "A társadalmi ellenõrzés szükségessége" (1971) címmel én is hosszan beszéltem a "globalizálódásról". Nem ezt a szót használva, hanem a "totális társadalmi tõke" és a "munka totalitásának" lényegileg ezzel egyenértékû kategóriáit. Az a fogalmi keret, amelyben értelme van a tõke-rendszernek, csak globális lehet. (Elõadásom újranyomása ma a Beyond Capital IV. részében olvasható.) A tõkének abszolúte nincs módja az önkorlátozásra, és sehol a világon nem találhatni olyan ellenerõt, amely korlátozni tudná anélkül, hogy radikálisan leküzdené a tõkerendszert mint olyat. Ezért a tõkének be kell futnia pályáját kiteljesítve fejlõdése logikáját: át kell fognia bolygónk totalitását. Ez mindig benne volt implicite Marxban. A többi elem, amit Ön említett, mint a "profit hanyatló tendenciája" stb. bizonyos értelemben segédeszközei a tõke globális expanziós logikájának, s így ezek a globális vízióban testesíthetõk meg. A tõkerendszer a részleges alkotóelemek sokaságával rendelkezik, telve ellentmondásokkal. A tõkék sokasága létezik, amelyek mind nemzetileg, mind nemzetközileg konfrontálódnak egymással és bármely nemzeti közösséggel. De facto a tõkék sokasága egy meghatározott nemzeti közösségben alkotja bázisát a liberalizmus elméletének, azzal áltatva önmagukat, hogy a nagybetûvel írt Szabadság bajnokai. A tõke nem egynemû létezõ. Ez nagy bonyodalmakat okoz a "globalizálódás" egész kérdéskörében. Az a mód, ahogyan szokásszerûen kifejtik a "globalizálódást", tökéletes fantazmagória; azt szuggerálja, hogy egy tõkés "globális kormány" alatt fogunk élni, problémátlanul engedelmeskedve az egységes globális kormány szabályainak. Ez tökéletesen elképzelhetetlen. Nincs mód arra, hogy a tõkerendszert egyetlen hatalmas monopóliumba hozzák össze, amely betöltené a globális kormányzat anyagi bázisának szerepét. A valóságban a megosztottságok és ellentmondások sokfélesége adott, és a totális társadalmi tõke, azaz a társadalmi össztõke, az a mindent felölelõ kategória, amely megtestesíti a tõkék sokaságát, ellentmondásaikkal együtt. Nos, ha szemügyre vesszük a másik oldalt, a "munka totalitása" sem gondolható el soha egynemû létezõként, mindaddig, amíg a tõkerendszer fennáll. Szükségképpen oly sok az ellentmondás, amit adott történelmi feltételek mellett a munka különbözõ részlegei között találni, hogy ezek szembekerülnek és harcolnak egymással, egymással versenyeznek, ahelyett, hogy egyenesen a tõke részleges elemeivel szállnának szembe. Ez egyike a napjainkra jellemzõ zavaró helyzet tragédiáinak. S lehetetlen kívánsággal megszüntetni létezését. Mert ahogyan Marx már réges-régen kiejezte: "A versengés elválasztja az egyéneket egymástól, nem csupán a burzsoákat, de még inkább a munkásokat, annak ellenére, hogy ténylegesen össze is hozza õket. Ezért minden szervezett erõ, amely az elszigetelt egyének feje felett, velük szemben áll -  s az egyének olyan feltételek között élnek, hogy elszigetelt-ségük reprodukálódik - , csak hosszú küzdelem árán gyõzhetõ le. Ennek ellenkezõjét kívánni azt jelentené: azt kívánjuk, hogy a verseny ne létezzék a történelem ezen meghatározott kor-szakában, vagy, hogy az egyének -számûzzék elméjükbõl azon életfeltételeket, amelyeket elszigeteltségükben képtelenek ellenõrizni." E megosztottságok és ellentmondások velünk maradnak, és végsõ soron valamennyit magának a tõkerendszernek természete és funkcionálása magyarázza meg. Kiküszöbölhetetlenül ellentmondásos rendszer ez, a -társadalmi antagonizmuson alapszik. Ártalmas rendszer, amelynek alapja a tõke szerkezeti uralma a munka felett. Így hát szükségképpen megtaláljuk benne a részleges megosztottságok valamennyi válfaját. De arra is gondolnunk kell, hogy egy dinamikusan kibontakozó rendszerrõl beszélünk. A globális tõkerendszer dinamikusan kibontakozó tendenciája nem segíthet rajta, lévén kibonyolíthatatlanul összegabalyodott, s ugyanakkor mélyen ellentmondásos. Ez az, amiért a globálisan kibontakozó "totális társadalmi tõké"-nek s megfelelõjének, a "munka totalitásá"-nak rendelhetõ alá az Ön emlegette összes többi modell. Ezen általános keretnek megvan a maga logikája, abban az értelemben, hogy kérlelhetetlenül bontakozik ki a maga belsõ, szerkezeti meghatározóinak és határainak megfelelõen. Léteznek abszolút -  történelmileg transzcendálhatatlan -  határai e rendszernek. Ezeknek egyenkénti kirovását kíséreltem meg felsorolni a Beyond Capital 5. fejezetében, melynek címe: "A tõke abszolút határainak aktivizálódása".
    -  Mi az értéke annak a kritikának, amellyel Marx teóriáját az érték árba való átalakulásáról illették, és a kritika marxi válaszmodelljének?
    -  Nos, úgy gondolom, túl technikai jellegû volna részletekbe bocsátkozni. Ismeri, hogy mi módon kérdõjelezte meg a modern gazdaságtani elmélet ezeket a pontokat. De nem hiszem, hogy nagyon a lelkünkre kellene vennünk, mivel maga a piacgazdaság, amelyben élünk, gondoskodik ennek az átalakulásnak szükségszerûségérõl. Ez visszavezet bennünket a "munkaérték-elmélet" kérdéséhez. A marxi fogalmi keret alapja a munkaérték elmélete arról a módról, ahogyan a "többletérték"-et megtermelik és kisajátítják a tõke uralma alatt. Azóta a társadalmi gazdasági újratermelés a legtöbb országban piaci keretek között folyik, ehhez az általam korábban említett "tõkék sokaságának" alkalmazkodnia kell. Említette a profitrátát, amely szintén az állandó alkalmazkodás korrekciós folyamatában van. Ám ez az alkalmazkodás nem mehet végbe az átalakulás közvetítése nélkül. Ha (és ott ahol) a tõke rendszerének lehetõsége van közvetlen politikai módon ellenõrzése alatt tartani a rendszer bõvített újratermelését, ott nem lenne és nem is volt szükség a valódi átalakulásra, a folyamat többé-kevésbé önkényesen elintézhetõ volt a politikai határozatok bázisán, mint ahogyan így is történt a szovjet típusú tõkerendszerben. Más szóval, ismét az átfogó elmélet járulékos elemével van dolgunk. Másodrendû kérdés az, vajon a "többletmunkát" politikailag vagy gazdaságilag sajátítják-e el. Aminek jelentõsége elsõdleges az az, hogy a tõkerendszer bármely elképzelhetõ változatában ezt a többletmunkát ki kell, hogy sajátítsa egy elkülönült test, testület, amely strukturálisan fölébe van helyezve a munkának, és uralkodik azon. Itt, amint látható, az alapvetõ kategória a "többletmunka" és nem a "többletérték", ahogy gyakran tévesen feltételezik. A "többlet-érték" elsajátításának és realizálásának sajátos formái abszolute lényegesek a kapitalizmusban. De a tõkerendszer sokkal többet ölel fel, mint kapitalista változatát. Voltak -  és valójában még ma is léteznek -  a tõkerendszer olyan formái, amelyeket nem lehet egyszerûen kapitalistaként leírni. Önök tudják, hogy sokan próbálták "államkapitalizmus"-ként jellemezni a most elhunyt szovjet rendszert. A szovjet rendszer nem volt "államkapitalista" -  "posztkapitalista" volt. Bármilyen volt, ez a rendszer is a többletmunka egy elkülönült test által történõ kisajátításának bázisán mûködött, amely a munka felett uralkodott, és a többletmunka politikai elvonásával operált. Más szavakkal, a szovjet munkaerõ nem volt abban a helyzetben, hogy ellenõrizze saját többletmunkája szabályozását és kihelyezését - mire-fordítását; ebben a rendszerben ennek nem kellett átalakulnia többletértékké. A szovjet típusú rendszer történelmileg sajátos formája volt a tõkerendszernek, benne a többletmunka elsajátítása politikailag ellenõrzött. Ennek lett vége a korábbi Szovjetunióban, de semmiképpen sem mindenütt. Így, ha a kínai rendszerre gondolunk, ott még a többletmunka kivonásának politikai ellenõrzését találjuk. Jóllehet sokan beszélnek a "kínai rendszer piaci kereteirõl", a valóságban -  ha tekintetbe vesszük a társadalmi anyagcsere újratermelésének totalitását -  kiderül, hogy a piac csak járulékos elem. Így hát a kínai rendszerben elsõdlegesen a többletmunka politikai kisajátítása folyik, mégpedig igen kiterjedt skálán. Ebben az értelemben, ha az átalakulás problémáját inkább a "többletmunka", mint a -  tõkerendszer egy részleges változatában szükségképpen meglévõ -  "többlet-érték" szempontjából vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy a kapitalista változatban (ez a többletértéken alapszik) lényeges, hogy azzal a közvetítõ átalakulással operáljanak, amelynek sajátos részletei történelmileg véletlenek. A kapitalista fejlõdésnek haladottabb fázisai nyilván jelentõs mértékben más módon viszik végbe az értéktöbblet átalakulását árrá, mint a fejlõdés sokkal korábbi, Marx által ismert fázisaiban.
    -  Milyen feltételek mellett veszítené el az "értékelmélet" bármiféle jelentõségét? Ezek a feltételek vajon technológiaiak, gazdaságiak, vagy az emberi tényezõhöz kapcsolódnak?
    -  A "munka értékelmélete" csak a radikális szocialista átalakulással veszítheti el érvényét és hatékonyságát. Elõször ezt kell hangsúlyoznom. Továbbá ahhoz, hogy a "munka értékelméleté"-tõl megszabaduljunk, meg kell szabadulnunk a többletmunka elvonásától és elosztásától bármiféle külsõ test által, legyen az politikai vagy ökonómiai. De ahhoz, hogy megszabadulhassunk, az egész rendszert teljességgel meg kell változtatnunk. Más szavakkal, csak akkor beszélhetünk szocializmusról, amikor az emberek hatalmukban tartva ellenõrzik és saját céljaiknak megfelelõen osztják el tevékenységük gyümölcseit. Ez -  mint Marx kifejezte -  a "társult termelõk" saját aktivitását és önellenõrzését jelenti a társadalom felett. Természetesen a "társult termelõk" csak akkor ellenõrizhetik saját tevékenységüket és céljaikat, ha a társadalmilag termelt többlet elosztását is irányítják. Ezért elképzelhetetlen intézményessé tenni a szocializmust, ha egy elkülönült test marad a többlettermék kivonásának és elsajátításának irányítója. A szocializmusban a "munkaértékelmélet" egyáltalán nem érvényes: nincsen számára hely. Marx a "nyomorúságos alapzatról" beszél, amelyen a tõkerendszernek kell a többletmunka perverz elvonásával a szabályozó szerepet játszania a társadalmi újratermelés folyamatában. Bizonyos, hogy minden társadalomban szükséges megtalálni a módját, hogyan kezeljék az erõforrások ráfordításának elosztását. Mert mit is jelent az "ökonómia"? Alapvetõen az ökonomizálás racionális módja ez. Nincs végtelenül sok erõforrásunk, amelyet tetszésünk szerint elherdálhatnánk, mint ez -  mindannyiunk nagy veszélyére - , a tõkerendszerben történik. Semmibõl sincs kimeríthetetlenül végtelen mennyiség, akár az anyagi erõforrásokra, akár az emberi energiára gondolunk, egy adott idõben. És ezért szükségünk van a társadalmi újratermelési folyamat racionális szabályozására. A fontos a társadalmi újratermelési folyamat hosszú lejáratú alapon végbemenõ megvalósíthatósága, sokkal tartósabb alapon, mint ez a tõkerendszer felelõtlenül rövidlátó és minden tekintetben fenntarthatatlan határain belül megvalósítható. Ezért szükséges újraorientálni a társadalmi anyagcserét, el az értéktöbblet zsarnokságától és a termelõk többletmunkájának kisajátításától egy elkülönült testület által, egy ettõl minõségileg különbözõ állapot felé. Ez utóbbiban, melyben a "társult termelõk" mind a termelést, mind termékeik elosztását ellenõrzik-szabályozzák, egyáltalán nincs hely az értéktöbblet számára, ami rákényszeríti magát a társadalmi egyénekre. Vagyis, nincs hely a tõke és a tõkefelhalmozás parancsai számára. Így kell, hogy felfogjuk a tõkét, mint a társadalmi anyagcserefolyamat ellenõrzésének történelmileg meghatározott módját. Ez a tõke fundamentális jelentõsége. Mindenüvé behatol. Természetesen a tõke materiális létezõ is, arany, bankügyletek, ármechanizmus, piacmechanizmus stb. Ám ezen jóval túlmenve a tõke behatol a mûvészet világába, a vallás és egyházak világába a társadalom kulturális intézményeinek mozgatójaként. Az égvilágon semmi sem gondolható el, ami ne lenne alávetve, ebben az értelemben, a tõke ellenõrzésének, a jelen körülmények között. Ezért érvényes az értéktörvény abban a történelmi periódusban, midõn a tõke mindent felölel, midõn a szabályozási folyamat maga alapvetõen irracionális.
    S ez még nem is a történet vége. Tovább bonyolódik ama tény következtében, hogy a tõke uralmától egy ettõl fölöttébb különbözõ rendszerbe történõ átmenet nehéz történelmi periódusában a "munkaértékelmélet" és az "értéktörvény" igen tökéletlen módon mûködik. Ez az egyike azon indítékoknak, amiért a szovjet tõkerendszer pusztulásra volt ítélve. Átmeneti rendszer volt, amely mehetett egyik irányba, a társadalom szocialista átalakítása felé, amit nem tett meg, vagy pedig belülrõl kellett szétrobbannia elõbb-utóbb behajózva a tõkés restauráció csatornájába. Ez az, aminek tanúi voltunk, mert egy bizonyos idõpontban a szovjet rendszer úgyszólván "két szék között a pad alá került". Nem volt módja arra, hogy gazdaságát valamiféle a piachoz, az árrendszerhez és mi egyébhez hasonló gazdasági mechanizmussal szabályozza. Ezért nem rendelkezett a munkát fegyelmezõ erõvel, ami nálunk ténylegesen megvan a kapitalista piacrendszerben. A mi társadalmunkban igen sok mindent intéznek el automatikusan a piaci erõk, a munka kíméletlenül alá van vetve a piac zsarnoksága uralkodó feltételeinek. A kritikus kérdés ebben a tekintetben pontosan a munkapiac. Ha visszatekintünk azokra az idõkre, amikor a szovjet rendszer Gorbacsov alatt összeomlott, láthatjuk, hogy a rendszer elhalálozása egybeesett azzal a hamisan koncipiált és hiábavaló kísérlettel, hogy bevezessék a "munkapiacot". Ez volt a vége a sokat reklámozott "peresztrojkának". Mert a munkapiac megfelelõ módon csak kapitalista feltételek mellett képes mûködni. Vagyis, ahol az "értéktörvény" sikeresen érvényesült -  nem részlegesen vagy periférikusan, hanem elvileg, magától értetõdõen -  "a tõke bõvített újratermelésében". A kapitalista világon túl sokféle korlát adódott -  nevezetesen a globális keret - , amelyek között a szovjet rendszernek mûködnie kellett. A huszadik századi fejlõdés feltételei mellett sok dolog problematikussá vált, ami a múltban a többletmunka elvonásának ökonómiailag szabályozott keretei között mûködött. Manapság a piac tökéletlenségei és az értéktörvény problémátlan mûködésétõl távol álló viszonyok világos evidenciával léteznek a mi rendszerünkben is, a Nyugat tõkés szempontból haladott országaiban. Az egyre növekvõ szerep, amelyet az állam vállal -  ami nélkül a tõkerendszer nem élhetne tovább napjainkban, a mi társadalmainkban -  nagyon szigorú korlátokat szab az értéktörvénynek országainkban. Itt potenciálisan messzeható határokról beszélünk, amelyek természetesen a rendszer ellentmondásai.
    Hozzá kell tennünk még, hogy egy dolog megkísérelni a kapitalizmus teljes restaurálását a korábbi Szovjetunióban, és egészen más, hogy sikerül-e ez. Mert tizenöt évvel azután, hogy Gorbacsov megkezdte a kapitalizmus restaurációjának folyamatát, még mindig csak részleges sikerrõl beszélhetni, amely priméren a nagyobb városok maffia uralta üzleti köreire korlátozódik. A tömeges, járványos és krónikus válság Oroszországban mellbevágóan megnyilvánul abban a formában, hogy a dolgozók számos csoportja -  például a bányászok -  nem kapják meg nyomorúságos bérüket, ami több hónapra, néha másfél évre visszamenõleg jár nekik, ami elképzelhetetlen a sajátosan kapitalista keretekben, ahol a többletmunka-elvonás alapvetõ szabályozója ökonómiai, és nem politikai. Ez reflektorfénybe helyezi a 20. századi fejlõdés életbevágó irányzatát. Világtörténeti jelentõségû tény, hogy a tõkerendszer nem volt képes kiteljesíteni önmagát a 20. században kapitalista változatában, amely a többletmunka elsajátításának gazdasági szabályozásán nyugodott. Annyira nem, hogy napjainkban a világ népességének fontos térségei -  közelítõleg Kínától Indiáig és Afrikáig, Délkelet Ázsiáig és Latin Amerikáig -  nem tartoznak a voltaképpeni kapitalizmus világába, hanem a tõkerendszer valamely hibrid változatában élnek -  vagy a krónikus alulfejlettség feltételei következtében, vagy a társadalom gazdasági anyagcseréjébe való masszív állami beavatkozás miatt, vagy alkalmasint a kettõ kombinációja okán. A járványszerû válság Oroszországban, -  amely alighanem a teljes destabilizálódásban és egy lehetséges robbanásban végzõdik -  csak ebben a szövedékben magyarázható meg. Érthetõ, hogy e világtörténeti tény igazi jelentõsége -  azaz a kapitalizmus kudarca abban a tekintetben, hogy mindenütt, mindenkire ráerõltesse magát -  a "globalizálódásról" szóló önelégült fecsegés ellenére -  a múltról szóló mitológiák és a jelenleg uralkodó diadalittasság, triumfalizmus képletei között -  elkerülhetetlenül lassan hatol be a tudatba. Ez azonban egyáltalán nem csökkentheti magának a ténynek a jelentõségét és ennek messzemenõ következményeit a jövõ számára, amely szükségképpen a tõkerendszer elmélyülõ strukturális válságából születik.
    -  Hol van manapság a proletariátus és milyen szerepet játszik a társadalmi változásban? Hol találni ma a cselekvõ szubjektumot, ágenst?
    -  Azt hiszem, amit valójában kérdez, az az átalakulás társadalmi ágensét, tevékeny hajtóerejét illeti. Mert ez az, amit a "proletariátus" szó összegzett Marx idejében, s amin többnyire az ipari proletariátust értették. Az ipari munkások egészében kétkezi munkások, a bányászaton kezdve az ipari termelés különbözõ ágazataiig. A változás társadalmi cselekvõ szubjektumát a kétkezi munkásokra korlátozni nyilvánvalóan nem Marx saját álláspontja. Marx nagyon távol állt attól a gondolattól, hogy a "kétkezi munkás" fogalma megfelelõ keretet adna annak magyarázatára, mire van szükség egy radikális társadalmi változás számára. Elég, ha emlékezetébe idézi, mint beszélt a társadalmi polarizálódás következtében megjelenõ, egyre nagyobb számú "proletarizálódó" egzisztenciáról. Ily módon a proletarizálódási folyamat -  ami elválaszthatatlan a tõkerendszer globális kibontakozásától -  határozza meg és intézi el végeredményben a vitás kérdést. Ami azt jelenti: a kérdés az, hogyan kerül a társadalom túlnyomó többsége olyan körülmények közé, amelyben elveszíti saját élete fölött az uralmat, s ebben az értelemben proletarizálódik. Így hát ismét minden abban a kérdésben koncentrálódik, "ki ellenõrzi" a társadalmi újratermelés folyamatát, midõn az egyének túlnyomó többsége "proletarizálódott" és a teljes erõtlenség végsõ fokára süllyedt, aminõben a társadalom legnyomorúságosabb tagjai -  a "proletárok" -  éltek a fejlõdés korábbi szakaszában.
    Az ellenõrzésnek a tõke történetében bizonyos határokig különbözõ fokozatai és lehetõségei vannak, s ez azt jelenti, hogy a népesség bizonyos szeletei több ellenõrzési lehetõséggel bírnak másoknál. Tény, hogy Marx "A tõke" egyik fejezetében úgy írja le a tõkés vállalkozást, mint majdnem olyan katonai mûködést, amelyben vannak tisztek és altisztek, s az elöljáró, teszem az altiszt, felügyeli és szabályozza a közvetlen munkaerõt a tõke tekintélye alapján. Végeredményben minden ellenõrzési folyamat a tõke tekintélye alapján történik, de a korlátolt autonómia különbözõ szintjei és lehetõségei között, hozzárendelve az adott szektor sajátos ellenõrzési módjához. Nos, ha a "proletarizálódás" terjedésérõl beszél, ez a lefelé történõ egyenlõsítést jelenti, és bizonyos embercsoportok számára a legcsekélyebb mértékû autonómia megvonását, ami korábban a munkafolyamatban adott volt számukra. Gondoljon csak az egykor élesen hangsúlyozott megkülönböztetésre a "fehérgalléros" és a "kékgalléros" munkások között. Mint tudja a tõkerendszer propagandistái, akik uralkodnak a kulturális és szellemi folyamatok fölött, szeretik használni a kettõ megkülönböztetését, eggyel több cáfolatként Marx ellenében, azzal érvelve, hogy társadalmainkban a kék galléros kézi munka teljesen eltûnik, és a "fehérgalléros" munkások, akikrõl feltételezik, hogy állásuk sokkal biztonságosabb (ami azonban tökéletes fikció csupán) felemelkednek a "középosztályba" (ismét csak fikció). Nos, még a "kékgalléros" munka posztulált eltûnésérõl is azt mondanám: álljunk meg egy percre, csak ne siessünk olyan lélekszakadva! Mert ha körültekint a világban, és a "munka totalitásának" döntõ kategóriájára koncentrál, akkor azt látja, hogy a munka elsöprõ többsége az marad, amit úgy írhat le, hogy "kékgalléros". E tekintetben elég csak, példának okáért, az indiai "kékgalléros" százmilliókra gondolni.
    -  Hozzákapcsolhatnék egy kérdést ehhez? Kielégítõ-e vajon Marx különbségtevése a produktív és a nem produktív munka között?
    -  Nos, kielégítõ abban az értelemben, hogy megtehetjük ezt a megkülönböztetést. Ha tekintetbe veszi a teljes újratermelési folyamatot, akkor úgy találja, a teljes újratermelési folyamatnak bizonyos tényezõi egyre inkább parazita jelleget öltenek. Gondoljon ebben a tekintetben az állandóan emelkedõ adminisztrációs költségekre és biztosítási költségekre. A legszélsõségesebb parazita forma korunk újratermelési folyamataiban természetesen a finánc ágazat, elfoglalva állandóan globális spekulációkkal, rendkívül komoly -  és potenciálisan rendkívül súlyos -  visszahatással a szabatosan termelésinek nevezett folyamatra. A nemzetközi spekulatív financiális ágazat parazitizmusa -  amelyet, hogy az igazságtalanságot sértegetéssel is tetézzék, folyamatosan dicsõítenek az elkerülhetetlen és egyetemesen jótékony hatású "globalizálódás" propagandaszólama segítségével -  fontos kihatással van a társadalmi átalakulás -jövõ kilátásaira. Ez visszavezet bennünket a változás társadalmi ágensének életfontosságú kérdéséhez. Ami a dolgot eldönti, az nem a történelmileg változó viszony a "kékgalléros" és a "fehérgalléros" munkások között, hanem a társadalmilag elkerülhetetlen fundamentális konfrontáció a tõke és a munka között. Ez nincs korlátozva a munka ezen vagy azon partikuláris részlegére, hanem felöleli a munka totalitását, mint a tõke antagonistáját. Más szavakkal, a munka mint a tõke antagonistája -  azaz, a globálisan önérvényesítõ társadalmi össztõkéé -  csak a "munka totalitása" lehet, globális méretekben -  alárendeli önmagának a munka minden részlegét és változatát, bármi legyen is társadalomgazdasági konfigurációjuk a történelem jelen állapotában. Tanúi voltunk annak, mi megy végbe a mi társadal-mainkban; a Nyugat úgynevezett "haladott tõkés társadalmaiban". Az történt, s ez folytatódik, hogy hatalmas számú "fehérgalléros" munkást dobtak ki kíméletlenül a termelési folyamatból. Ténylegesen százezreket minden nagyobb országban. Vizsgálják csak meg ezt a kérdést az Egyesült Államokban. Hol volt, hol nem volt, hogy a "fehérgallérosok" állásukban egyfajta biztosítottságot élveztek, ami tevékenységi körükben viszonylagos autonómiával járt együtt. Mindez most eltûnik, kiviszi a szél az ablakon. Itt erõteljesen belép a képbe a komputerizált "haladott gépezet". Ám még ebben a keretben is a technológia mindig a második helyet foglalja el a tõkefelhalmozás parancsának kérdéséhez képest. Ez az, ami végsõ soron eldönti az ügyet, amikor felhasználják a "technológia elkerülhetetlen haladását" mint az eleven emberek élete óriási mértékben történõ szétzúzásának alibijét. Ilyeténképpen áll a valaha jobban biztosított munkaerõ "proletarizálódása". Ez pedig folytonos folyamat. A munkanélküliség járványos és mindenütt jelenvaló; manapság egyetlen ország sincs, amelyben ne lenne meg egyre növekvõ fokon. A Beyond Capital [Túl a tõkén] Farsi kiadásának elõszavában említettem, hogy Indiában háromszázharminchatmillió munkanélküli van (336000000) regisztrálva, és elképzelheti, hogy mennyivel több millió, amely egyáltalán nincs regisztrálva. Ez a nyomasztó helyzet jellemzi napjaink emberiségét. Csak tekintsen körül, mi történik Latin-Amerikában, hogyan nõ a munkanélküliség Afrikában, sõt még Japánban is: a néhány évvel ezelõtt dicsõített "csoda"-országban. Japán publikációkban minden hónapban olvasok a munkanélküliség új rekordjáról. Valóban, Japánban ma jelentõsen magasabb a munkanélküliség rátája, mint az Egyesült Államokban. Micsoda irónia! Nemrégiben még ideális megoldásnak vélték a problémák japán kezelését. A munkanélküliség rákhoz hasonló növekedése ma minden egyes országot alapvetõen érint, beleértve azokat is, amelyekben a múltban nem létezett. Vegyük, teszem azt, Magyarországot. Ma itt a munkanélküliség rátája magasabb, mint Németország igen magas rátája. Ebbõl látható a hatalmas különbség a kapitalista és a szovjet típusú posztkapitalista rendszer között. A szovjet típusú országokban nem volt munkanélküliség. Voltak különbözõ formái az alulfoglalkoztatottságnak, de nem a munkanélküliségnek. És most Magyarországon a munkanélküliség olyan szinttel egyenlõ, ami nem csupán Németországénál, hanem Britannia és Olaszország szintjénél is sokkal magasabb. Értheti a munkanélküliség súlyosságát. S nézzük, mi történik Oroszországban. Oroszországban régebben nem volt munkanélküliség, s ma a munkanélküliségi ráta masszív. Ahogyan már említettük, még ha van is munkád Oroszországban, akkor is hónapokig nem kapsz munkabért, mint a bányászok. Emlékeztetek arra, hogy mindvégig a fejlõdés és átalakulás dinamikus folyamatáról beszéltünk. Ez a folyamat az emberiséget kipusztulással fenyegeti, és az a társadalmi cselekvõ szubjektum, amely tehet valamit ez ellen -  ténylegesen az egyetlen alkalmas ágens, amely képes alternatív módját létrehozni a társadalmi anyagcsere ellenõrzésének -  a munka. Nem a munka részleges osztagai, hanem a munka totalitása mint a tõke kibékíthetetlen antagonistája.
    -  Mielõtt megkérdezném a szocializmus objektív lehetõsége, reális lehetõsége felõl, szeretném Marxról kérdezni. Marx teóriájának mely aspektusai sebezhetõek vagy igénylik a megújítást? Mely részei igénylik Ön szerint ezt a megújítást? A módszertan, a szociológia vagy a történelmi és gazdasági elmélet?
    A marxizmus keretei mindig igénylik a megújítást. Marx a 19. század közepén írt, és 1883-ban halt meg. A dolgok mérhetetlenül megváltoztak ezen idõ óta. Az átalakulás azon tendenciáinak, melyeknek a közelmúltban tanúi voltunk, gyökerei visszanyúlnak századunk elsõ néhány évtizedére. Olyanok, hogy Marx még csak nem is álmodhatott felõlük. Mindenekelõtt arra a módra vonatkozik ez, amelyben a tõkerendszer alkalmazkodni és megújulni tudott, oly módon, hogy késleltesse az antagonisztikus ellentmondások kibontakozását és beérését. Marx nem volt abban a helyzetben hogy megállapíthatta volna az állami beavatkozás különbözõ módjait és ennek végsõ határait a tõkerendszer élettartamának meghosszabbításában. Ha a 20. századi gazdasági fejlõdésre gondol, egyik kulcsfigurája John Maynard Keynes. Keynes alapvetõ célja pontosan az volt, hogyan lehet megóvni a rendszert masszív állami alapok beinjekciózásával a magántõkés vállalkozások javára, oly módon, hogy állandó alapon szabályozza a zavartalan tõkefelhalmozás kereteiben az egyetemes újratermelést. Nos, újabban volt "monetarizmus" és "neo-liberalizmus", amely félrelökte Keynest, és abban a fantazmagóriában élvezkedett, hogy az állami beavatkozást teljességgel kiküszöbölte, "az állami határok kiradírozását" a legabszurdabb módon fogva fel. Természetes, hogy a valóságban semmi sem felelhetett meg az ilyen haszonlesõ fantáziálásnak. A valóságban az állam szerepe korunk kapitalista rendszerében nagyobb, mint valaha is volt, beleértve a háború utáni két és fél évtizedes keynesiánus fejlõdést a legfejlettebb tõkés országokban. A fejlõdésnek ez az egész fajtája totálisan új Marx korának állapotaihoz képest.
    Hasonló módon, sõt még inkább járult hozzá a komplikációkhoz, ami a korábbi Szovjetunióban s általában a szovjet típusú rendszerben történt. Ha adva van egy forradalom, amely szocialista kíván lenni, a társadalom átalakításának szocialista célzatával, ez egy dolog. De ha megvizsgáljuk a társadalom ama típusát, amelyet létrehozott, akkor azt kell mondanunk, hogy ez valami más. Mert a tõke uralma -  még ha nagyon elütõ módon is -  folytatódott a szovjet típusú posztkapitalista rendszerben. Közelebbrõl megvizsgálva fontos kapcsolatot találunk Marxszal, mivel Marx "a tõke megszemélyesítésérõl" beszél, s ez nagyon fontos kategória. Marx akkor használja ezt a kifejezést, amikor a magántõkérõl beszél -  saját kifejezéseivel élve, akár az "egyes elszigetelt", akár a részvénytulajdonosként "kombinált magántõkérõl" - , mert nem volt más látható forma élete idején. De észreveszi, nagy elmeéllel, hogy ami valójában meghatározza a tõkerendszer parancsnokló személyzetét, nem más, mint az, hogy megszemélyesítõje a tõkének. A tõkének mint ilyennek objektív imperatívuszai szerint kell mûködniök. A kapitalizmus ideológusai és propagandistái elõszeretettel ragaszkodnak a "felvilágosult tõkés" és a "jóakaratú gondolkodó tõkés" mitológiájához, aki általános szabályként tartja kötelezõnek a munkásairól való nagyon jó gondoskodást, miközben azokra utalnak, akik másképpen, "a kapitalizmus elfogadhatatlan aculatának" -  hogy a korábbi konzervatív brit miniszterelnök Edward Heath kifejezését használjam -  megfelelõen viselkednek. Groteszk fantázia ez, még akkor is, ha nem tökéletes cinizmussal hangoztatják, ahogyan köztudomásúlag Heath nem így tette. Hiszen minden tõkés alá kell hogy vesse magát azon objektív imperatívuszoknak, amelyek a tõketerjeszkedés megváltoztathatatlan logikájából emanálódnak, sugárzódnak szét. Ha nem így tesznek, igen hamar megszûnnek kapitalistának lenni, ceremoniátlanul kidobják õket mint életfontosságú parancsnokló személyt, ugyanazon logika szerint, az egyetemes újratermelési folyamatból. A tõkés számára elképzelõ hetetlen azon az alapon fejteni ki mûködését, hogy a munkás törekvéseinek támogatója. Fogalmi ellentmondás volna ez, lévén bármely elgondolható változatában a tõke rendszerének alapadottsága a tõke szükségszerû uralma a munka felett. Mármost, ez vezet vissza a "tõke megszemélyesítései" kérdéséhez, mint összekötõ kapocshoz Marx víziójával. Mert a "tõke megszemélyesítéseinek" engedelmeskedniük kell, és rá kell kényszeríteniük a munkásokra a tõke logikájából emanálódó imperatívuszokat, a változó társadalomtörténeti körülményeknek megfelelõen. S ez rendkívül releváns annak megértéséhez, mi módon lehetséges a különbözõ "tõke megszemélyesítések" változatossága, aminek a 20. században tanúi vagyunk. Marx a tõke megszemélyesítésének a magántõkés ("egyes elszigetelt" vagy "kombinált") formáját ismerte. De ma sok különbözõ formáját ismerjük, s lehet, hogy látjuk még néhány új és teljesen váratlan permutációját a jövõben, midõn a globális tõkerendszer strukturális válsága kibontakozik.
    A fõokok egyike, amiért megírtam a Beyond Capital-t, pontosan a jövõ tekintetbevétele volt. A jövõt kell kritikus szemmel tekintetbe venni, hogy képesek legyünk aktívan részt venni a történelmi folyamatban, tisztán látva a tõke destruktív erejét és alaposan számot vetve vele és végzetes következményei-vel a történelem jelenkori színpadán. A tõke velünk volt egyik vagy másik formájában nagyon hosszú idõ, valójában egynéhány korlátoltabb formájában évezredek óta. Igazán azonban csak az utolsó három vagy négy évszázadban, a kapitalizmus formájában, amely teljesen kidolgozhatta a tõke önkiterjesztõ logikáját, nem számít, milyen pusztító következményekkel jár éppen az emberiség továbbélésére nézve. Ezt kell a perspektívába belefoglalni. Ha a jövõre gondolunk, fájdalmas történelmi tapasztalataink fényében nem képzelhetõ el olyan szituáció, amelyben a kapitalizmus leküzdése -  amelyrõl a múltban a szocialista forradalom terminusaiban szoktunk gondolkodni -  megoldaná a velünk szemben álló súlyos problémákat. Mert a tõke mindenütt jelenvaló, társadalmi életünk minden egyes területén mélyen beágyazva. Következésképpen, ha egyáltalán valami sikert akarunk elérni, ki kell irtanunk a tõkét mindenünnen a mélységes társadalmi átalakulás fáradságos munkát követelõ folyamatában. A hosszú lejáratú alapokon nyugvó szocialista változás célkitûzéseit ehhez kell viszonyítani, vállalva minden nehézséget. Állandóan figyelemmel kell kísérni, hogy a tõke potenciális megszemélyesítései ne kényszerítsék rá magukat a jövõ szocialista forradalmai céljaira. Távlatainkban azon kell tájékozódnunk, hogy megtaláljuk és sikerrel érvényesítsük a szükséges biztosítékokat a tõkemegszemélyesítés újramegjelenése ellen, bármilyen legyen is a formája.
    A marxi kereteknek ebben az értelemben állandóan meg kell újulniuk, hogy képesek legyenek megbirkózni a "történelem ravaszságának" megzavaró kanyaraival és fordulataival. Nincs olyan terepe az elméleti tevékenységnek -  és Marx volna az elsõ, aki megerõsítené ezt a tételt, valójában ezt kifejezetten meg is tette - , amely megmenekülhetne annak szükségétõl, hogy alaposan megújuljon minden nagy történelmi változással. És az tény, hogy Marx korától jelen létfeltételeinkig masszív történelmi változások jöttek létre. Hogy eggyel több fontos meggondolással járuljunk hozzá befejezésként e kérdéshez, Marx bizonyos mértékben tudatában volt az "ökológiai problémának", azaz az ökológia problémájának a tõke uralma alatt, s a veszélyeknek, amelyek az emberiség fennmaradása szempontjából benne rejlenek. Igazában õ volt az elsõ, aki fogalmi síkra emelte ezt. Ennek a vitakérdésnek elemeit megtalálni Marxban. Amit természetesen nem találhatunk meg: a helyzet végtelen súlyossága, amely farkasszemet néz velünk. Számunkra az emberiség fennmaradásának fenyegetettsége közvetlenül aktuális. Ma képesek vagyunk egyszerûen megsemmisíteni az emberiséget. Rendelkezésünkre állnak már az eszközök és fegyverek az emberiség teljes kiirtására. Semmi hasonló nem merült fel Marx életidejében a szemhatáron. A mögötte rejlõ destruktív imperatívuszok csak a tõke õrült logikájának az ökonómiára alkalmazott terminusaival magyarázhatók. Mint korábban nyomatékosan mondtuk, az ökonómia, gazdaság igazi jelentése és jelentõsége az emberi szituációban nem lehet más, mint a hosszú     lejáratú alapon véghezvitt ökonomizálás, gazdálkodás. Napjainkban ennek pontosan az ellentéte megy végbe. A mód, ahogyan a tõkerendszer mûködik, kigúnyolása a gazdálkodás szükségességének. De facto szélsõséges felelõtlenséggel az ellentétét követi a gazdálkodásnak: a totális pazarlást. Ez a profit-hajszoló pazarlás veszélyezteti közvetlenül az emberiség továbbélését, ez hív ki bennünket, hogy tegyünk valamit ellene, rendkívül sürgetõ feladatként. Mindez elgondolhatatlan volt, amikor Marx írt, bár kivetíthetjük ezekre az ökológiai problémákra a szennyezõdésrõl írt szavait, melyeket Feuerbach történelmietlen természetértékelésének kritikájában mond, hiszen e természetértékelés felér a társadalmi összefüggéseibõl kiragadott természet eszményiesítésével, tökéletesen figyelmen kívül hagyva a tõkés munkafolyamat szükségszerû befolyását a természetre. Marx bíráló megjegyzései A német ideológiában találhatók, ám nyilvánvalóan nem teljes kifejtései a problémák ama komplexumának, amelyek közvetlenül és sürgetõen néznek szembe velünk.
1998 márciusában ünnepeltük a Kommunista Kiáltvány 150. évfordulóját. A kérdés az: kap-e még az ember újabb százötven évet az életre? Bizonyosan nem, ha a tõkerendszer tovább él! Amivel szembe kell néznünk: vagy a totális katasztrófa, melyet a tõkerendszer szörnyeteghez illõ pazarlása idéz elõ, vagy az emberiségnek gyökeresen más utat kell találnia saját társadalmi anyagcseréjének szabályozására.
    - Hogyan írja ön le a szocializmus objektív/reális lehetõségét?
    - Nos, pillanatnyilag ez igen nehéz kérdés annak okán, ami a közelmúltban történt, és bizonyos fokig még ma is történik. Arról nem szabad megfeledkeznünk, hogy a jelen és jövõ nemzedékeknek nagy történelmi feladata az, hogy a társadalmi anyagcsere egyik rendjérõl egy gyökeresen másra térjenek át. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen mérhetetlen és nehéz történelmi feladat ez. A múltban nem néztünk szembe vele olyan drámai sürgõsséggel, ami ma elkerülhetetlenül adott.
    A tõke általunk ismert rendje mindent felölelõ és uraló rendszerben csúcsosodott ki az utolsó 3-4 évszázadban. A 20. században is sikerült megfojtania, aláaknáznia és korrumpálnia minden nagyobb politikai erõfeszítést, amely szembefordult vele és túl akart jutni rajta. De óriási tévhit lenne feltételezni, hogy ez a szocializmus végét jelenti. Ezen a módon igyekszik a neoliberális propaganda leírni a történteket, diadalmámorosan süvöltve: "egyszer s mindenkorra elintéztük a szocializmust". Mrs. Thatcher -  több mint egy évtizedig Britannia miniszterelnöke -  dicsekedve jelentette ki, hogy "örökre elbúcsúztatta a szocializmust". A munkásosztály mozgalmáról beszélt, a munkások és szakszervezetek csoportjairól, különösen a bányászokról. Abban az idõben bányászsztrájk volt, melyet a tõkés állam és a Neal Kinnock vezette Labour Party kombinált erõfeszítései gyõztek le. Mrs. Thatcher "belsõ ellenség"-ként jellemezte a bányászokat. Liberális fondorkodásaik ellenére a Thatcher oldalán állók nem félnek attól, fenntartásaik sincsenek azzal szemben, hogy Önrõl és mindazokról, akik megmaradnak egy szocialista társadalmi rendre való törekvésük mellett, úgy beszéljenek, mint "ellenségrõl" vagy "belsõ ellenségrõl". Jelenleg, ha körülnéz a világban, azt látja, hogy a tõke ül mindenütt a nyeregben. De vajon képes-e arra, hogy megoldja azokat a súlyos problémákat, amelyeket állandóan megteremt saját társadalmi anyagcseremódja újratermelésének mûködése? Távolról sem. Ellenkezõleg, mivel adottak a meghaladhatatlan antagonisztikus ellentmondások, a tõke képtelen hozzálátni megoldásukhoz. Ehelyett folytatja szülésüket egyre növekvõ skálán. Ez tartja történelmi napirenden a szocializmus kérdését, még a legmasszívabb és koncentráltabb erõfeszítések ellenére is, hogy eltávolítsák a világból. A tõke sikere csupán abban áll, hogy kitolja az idõt, amikor elkerülhetetlen szükségszerûséggé válik szembeszállni a rendszer súlyos problémáival, amelyek most a felhalmozódás folyamatában vannak. Számos társadalmi robbanás volt a múltban, a fennálló társadalmi rend ellentmondásaira való válaszként, elsõsorban 1848 és 1871, s bizonyos fokig 1789 francia forradalma és utóhatásai. Mégis meghiúsultak a népek törekvései egy valóban igazságos társadalmi rend létrehozására, egészében még a leghõsiesebb kísérletek is hajótörést szenvedtek, és visszavonultak a tõke így vagy úgy felhasznált erejével szemben. Ezért számos konfliktuskeltõ probléma marad vészterhesen megoldatlanul. Ami ebben az értelemben teljesen tarthatatlan, az pontosan az ellenséges, antagonista módja a társadalmi újratermelés folyamatának, amely egyszerre folytatja a súlyos problémák nemzését, és egyben akadályozza megoldásukat. Ezek a meghatározások kiirthatatlanok. Mert az ellentétes strukturális meghatározások abszolút szükségességet teremtenek a létezõ rendszer mûködése és újratermelõdése számára, bármik legyenek is a következményei. Minden diadalmámor, triumfalizmus ellenére, ezek nem készülõdnek eltávozni. Az ilyen struktúra pusztító következményei ismét és ismét visszatérnek. Csak egyfajta megoldás létezik: a strukturális antagonizmus kiküszöbölése a társadalmi anyagcsere újratermelésébõl. És ez saját terminológiájában csak akkor elgondolható, ha az átalakulás felölel mindent, társadalmunk legkisebb konstitutív sejtjeitõl a legnagyobb monopolista transznacionális testületekig, amelyek folyamatosan uralkodnak életünkön.
    Így hát, ha felületi értelemben a tõke kétségtelenül triumfál, egy sokkal fundamentálisabb értelemben a lehetõ legsúlyosabb üzemzavarban van. Ez paradoxonnak hat. Ám, felismerve azt a módot, ahogyan a tõke mindenütt uralkodik a társadalmi újratermelési folyamaton, fel kell ismernünk azt is, hogy strukturálisan képtelen megoldani ennek problémáit és ellentmondásait. Ahová csak néz, azt találja, hogy ami sziklakeménységû, tartós megoldásnak látszik, hosszabb-rövidebb idõ alatt porrá omlik. Példának okáért, hogy végigfussuk elménkben a "gazdasági csodák" tiszavirág-életû históriáját, a háború utáni évtizedekben a következõkkel találkozunk. Miféle "csodák" is voltak? Volt a "német csoda" és a "japán csoda", ezeket az olasz, brazil stb. csodák követték. Jól emlékezhetünk rá, hogy az utolsó az "ázsiai tigris gazdaságok" fö-löttébb célzatosan reklámozott csodája volt. És mi történt ezzel a csodával? Mint valamennyi többi, ez is köddé és párává vált, komoly válságnak adva át helyét. Mára egyetlen országot sem találunk, amely ne nézne szembe valamely abszolute alapvetõ problémával, beleértve a legfrissebb szerencsétlenségeket az orosz és több kelet-európai ország értéktõzsdéin. Mármost, ha ma olvassuk a burzsoá újságokat, valamennyi valamiféle pánikban van. Valamennyi fõ- és alcímei ijesztõk és önijesztgetõk arra nézve, hogy mi is megy végbe valójában. Emlékszem, hogy abban az idõben, amikor az "ázsiai csoda" csúcspontjára került, az állítólagos csoda képzetét lehengerlõ fegyelmezõ érvként is felhasználták a nyugati kapitalista országok munkásosztálya ellen. "Viselkedjetek rendesen! Fogadjátok el az olyanfajta életszínvonalat és munka-gyakorlatot, amit az ázsiai tigris gazdaságok munkásai, különben mélységes kátyúba kerültök!" Egy olyan rendszer, amely arra tart igényt, hogy megoldotta a "posztindusztriális" Nyugat "haladott tõkés" országainak valamennyi problémáját, és aztán ilyen autoritatív zsaroló üzenetekhez kénytelen folyamodni saját egészsége fenntartása érdekében, nem sok jót ígér a jövõ számára -  még a saját mûszókészletének mértékével mérve sem. Ismételjük, ebben a tekintetben egy és csakis egy járható és -fenntartható megoldás létezik. S ez a szocializmus. A szocializmus abban az értelemben, amelyben korábban említettem, vagyis a ma adott ellenséges antagonisztikus keretek felszámolása, amelyben a népesség egy szelete -  egy fikarcnyi kisebbség -  uralkodik az elsöprõ többségen a leküzdhetetlen strukturális meghatározottság alapján, azaz az uralom ama formája alapján, amely tökéletesen kisajátítja a maga számára a döntéshozatal jogát. A munkának mint a tõke ellenlábasának jelenleg abszolute nincs ereje a döntésre, még a legkorlátozottabb kontextusban sem. Ez a jövõ létfontosságú és megkerülhetetlen kérdése. S ebben az értelemben meg vagyok gyõzõdve, hogy a szocialista mozgalom elõbb vagy utóbb történõ ujjászületésének esélyei abszolút nagyok és fundamentálisak.
    -  Milyen a "forradalom" fogalma az Ön felfogásában?
    -  A forradalom fogalma nagyon fontos és érvényes marad, ha úgy határozzuk meg, mint társadalmi életünk minden lapocskájának és oldalának mélységesen mély folyamatban lévõ forradalmi átalakítását. Nem szabad úgy felfogni a forradalom fogalmát, mint "egyetlen hatalmas lökést, amely egyszer s mindenkorra mindent rendbe hoz", azt az illúziót táplálva, hogy néhány fejet levágva már nyertünk. Marx a forradalom fogalmát -  s ez világosan kitûnik számos szövegösszefüggésbõl -  a "társadalmi forradalom" értelmében használta. Arról beszélt, hogy a nagy különbség a múlt forradalmai és a szocialista "szociális forradalom" között abban rejlik, hogy a múlt forradalmai jellegükben lényegében politikaiak, ami a társadalom uralkodó személyiségeinek megváltozását jelentette, míg a nép túlnyomó többségét meghagyta strukturálisan alárendelt helyzetében. Ebben az összefüggésben kell újragondolni a "tõke megszemélyesítését". Nagyobb vagy kisebb számú fejet betörni, viszonylag könnyû, nekifeszülve a "nagy lökésnek", hogy valamit felfordítsunk, s mindez rendszerint a politika szférájában történik. Ebben az értelemben használták a "forradalom" fogalmát még nemrégiben is. Keserû tapasztalatokból tudjuk immár, hogy nem mûködött. Ily módon elõrehaladni nem elegendõ. Így vissza kell térnünk ahhoz, amit Marx mondott a "szociális forradalom"-ról. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a szociális forradalom eme fogalma eredetileg nem Marx eszméje. Olyan fogalom ez, amely Babeufben és mozgalmában merült fel az 1789-es forradalom turbulens utójátékában való visszafordulásuknál. Babeuföt ekkor kivégezték, vád alá helyezve "összeesküvõ" csoportjával. Valójában elõretört az "egyenlõek társa-dalma" felé. Ugyanez a fogalom jelent meg ismét az 1830-as és 1848-as forradalmakban. A forradalmi fellendülések ilyen idõszakaiban "a szociális forradalom" eszméje a leghaladóbb erõknél mindig elõtérbe került, és Marx igen helyesen karolta fel ismét.
    A radikális társadalmi átalakulásban -  szocialista forradalomról beszélünk -  a változás nem korlátozható az uralkodó személyzetre, s ezért a forradalomnak valóban mindent felölelõen társadalminak kell lennie. Ami azt jelenti, hogy az átalakulás és a társadalmi anyagcsere ellenõrzése át kell hogy hassa a társadalom minden szeletét és szelvényét. Ebben az értelemben marad -érvényes a forradalom fogalma, igazándiból, történelmi tapasztalataink fényében, még érvényesebben, mint valaha. Olyan forradalom, amely nemcsak kiirt, de ültet is. A kiirtás éppen annyira része e folyamatnak, mint az, hogy mit ültetünk a kiirtott helyébe. Marx azt mondja valahol, hogy a radikális jelentése az, hogy az "ügyeket gyökerükben ragadjuk meg". Ez szó szerinti értelme a radikalitásnak, ami megtartja érvényességét a társadalmi forradalomban a kiirtás és beplántálás elõbb emlegetett értelmében. Sok mindent, ami manapság szilárd gyökeret vert, a jövõben ki kell irtani a végbemenõ -  ha tetszik, "permanens" -  forradalmi átalakulás munkaigényes folyamataiban. Ám a terület, melyen ez történik, nem maradhat üresen. Annak helyébe, amit elmozdítottunk, olyasmit kell tennünk, ami alkalmas arra, hogy mély gyökeret verjen. A tõke társadalmi rendjérõl beszélve Marx használja azt a kifejezést: "organikus rendszer" ez. A Beyond Capital farszi nyelvû kiadásának bevezetésében idéztem egy passzust, ahol errõl szól. A tõkerendszer, amelyben élünk, szerves rendszer. Minden része támogatja és továbberõsíti a többit. A részek egyfajta kölcsönös támogatása ez, ami a forradalmi átalakítást bonyolulttá és nehézzé teszi. Ha a tõke szerves rendszerét helyettesíteni kívánjuk, akkor a helyébe egy másik organikus rendszert kell tenni, amelyben a részek az egészet támogatják, mivel a részek kölcsönösen támogatják egymást. Így lesz az új rendszer életképes, saját lábán szilárdan álló, növekvõ, sikeresen mozogva abba az irányba, amely biztosítja, hogy a társadalom minden tagja kedvét lelje benne. Világos ezért, hogy a "forradalom" nem lehet egyszerûen a "megdöntés" kérdése. Ami megdönthetõ -  nagyon részleges kérdése lehet csak a forradalomnak. A kapitalizmus történelmileg ismert változatai megdönthetõk -  korlátozott keretek között ez meg is történt -  de a tõke maga nem dönthetõ meg. Ki kell irtani az elõbb leírt értelemben, és valamit kell a helyére tenni. Hasonlóképpen a tõkés állam megdönthetõ. Ám ha egyszer megdöntöttük a "kapitalista államot", magát a problémát még nem szüntettük meg, mert az állam mint olyan nem dönthetõ meg. Ezért beszél Marx az "állam elsorvadásáról", amely alapvetõen más fogalom. Túl ezen, a legtövisesebb eme problémák közül a forradalmi átalakulás tekintetében, hogy a munka mint olyan nem dönthetõ meg. Hogyan döntenénk meg a munkát mint egyikét -  a tõkével és az állammal -  a tõkerendszer három pillérének? Hiszen a munka a társadalom újratermelõdésének a bázisa. Mindenféle fantasztikus elképzelésekben hangoztatták, kivált az utóbbi néhány évtizedben, hogy az "információs forradalom" örökre megszünteti a munkát, és ezután örökre boldogan -élünk a "poszt-indusztriális társadalomban". Az az eszme, hogy a munka játékká válik, leszármazásában tiszteletreméltó, lévén, hogy Schillerre megy vissza. Ám jelenlegi tõke-apologétikus felfogása teljes képtelenséget jelent. Bizonyos rendelkezéssel megszüntethetjük a bérmunkát. Ám ez nagyon messze van attól, hogy a munka felszabadításának problémáját megoldja, amely csak a társult termelõk ön-felszabadításaként képzelhetõ el. Az emberi munka, mint termelõ tevékenység, mindig feltétlen feltétele marad az újratermelési folyamatnak. Az individuumok létezésének természetes szubsztrátuma maga a természet, amelyet racionálisan és alkotóan kell ellenõriznie a termelõ tevékenységnek -  ellentétben azzal, hogy felelõtlenül és destruktívan uralkodnak rajta, a tõkeexpanzió irracionális, pazarló és romboló imperatívuszaival. A társadalmi anyagcsere feltételezi maguknak az individuumoknak egymás közötti cseréjét s az individuumok és az ellenszegülõ természetét is. Még a munkának mint játéknak eredeti nem-apologétikus eszméje is a 18. században, elválaszthatatlan volt a természet idealizálásától: szükségszerû ellenállását illetõ tudatlanságból vagy ennek tagadásából. De a jelenlegi tõke-apologétika képviselõi szembeszállnak minden olyan nézettel, amikor elsöprõ bizonyítékok állnak rendelkezésünkre a természet felelõtlen tönkretételérõl a tõke által, jóllehet e bizonyítékokat az apologétikus elmélet képviselõi cinikusan figyelmen kívül hagyják. Bizonyára olvasott ön is könyveket és cikkeket az elmúlt két-három évtized során az úgynevezett "poszt-indusztriális társadalom"-ról. Az ördögbe is, mit jelentsen ez? "Ipar utáni"? Hiszen mindaddig, amíg az emberiség fennáll, iparkodnia kell. Dolgoznia kell, hogy újratermelje önmagát. Meg kell teremtenie azokat a feltételeket, amelyek között az emberi élet nemcsak lehetséges marad, hanem gazdagabb is lesz emberi kiteljesedésében. S ez csak az ipar/iparkodás által képzelhetõ el, a szót legmélyebb értelmében véve. Mindig iparkodók/iparosok leszünk, szemben azon önérdek diktálta propagandista fantázmagóriákkal, amelyek szerint minden ipari munka tökéletesen fölöslegessé válik, hála az "információs forradalom"-nak. Jellemzõ módon azzal egy idõben, hogy a tõke-apologétika bajnokai a "poszt-indusztriális" paradicsomról szónokoltak, helyeslõen beszéltek a "füstkémény iparok" áttelepítésérõl Indiába vagy Kínába, a Fülöp-szigetekre vagy Latin-Amerikába. Így a "gyárkémény iparok" kitelepítendõk a "haladott tõkés" Nyugatról. Ám hová tették az "ipar kapitányai" a Karbid Unió mérgezõ gyárkéményeit? Az indiai Bophalba vitték, katasztrofális következményekkel, több ezer embert öltek meg, vakságot és fizikai károsodás okozva számolatlan más ezreknek. Ez teszi a társadalmat "poszt-indusztriálissá"? Korántsem. Az ilyen "technológiai átvitel" csak azt jelenti, hogy a kapitalista Nyugat szennyes alsónemûjét néhány alulfejlett országba küldi el -  az úgynevezett "harmadik világba". Ezzel egy idõben a rendszer ideológusai és propagandistái szélsõséges cinizmussal állítják, hogy az ilyen átvitel amerikai modellen tájékozódó "modernizálódás", amelynek eredményeként megfelelõ sorrendben mindenütt gazdagok és boldogok lesznek egy teljesen automobizált társadalomban.
    A nagyon is szükséges forradalom mindennek fundamentális megváltoztatását jelenti. Semmi sem oldódik meg a puszta megdöntéssel. Egynéhány intézmény megdöntése vagy eltörlése egy sajátos történelmi helyzetben a szükséges elsõ lépés. Radikális politikai tettek szükségesek a megfelelõ rendben, elmozdítani a személyzet egy típusát s lehetõvé tenni, hogy valami új lépjen a helyébe. De a cél mindig a tartós szociális átalakulás mélységesen mély folyamata. S ebben az értelemben a forradalom fogalma feltétlenül fundamentális marad.
    -  A nyugati munkások organizált szakszervezeteikkel megpróbálják Marxot a jelenlegi világ munkahelyzetéhez szabni. Követelésük és harcuk nem halad túl a jólétért, magasabb bérekért stb. folytatott korlátolt akciókon. Másrészt Keleten a diktatúra, az elhúzódó gazdasági pangás és az elméleti tudás hiányában a társadalmi mozgalmak célja nemcsak a jobb élet, hanem a tõkerendszer megdöntése is. A globalizálódás és a privatizálódás megteremtették az alkalmat a kapitalizmusellenes mozgalmak számára. A radikális mozgalom, úgy látszik, inkább Keletrõl indul meg, mint Nyugatról. Mi a véleménye errõl?
    -  Nos, azt kell mondanom, tanulmányoznunk kell a tényeket, s akkor azt találjuk, hogy néhány az állításaiból helyes, ám megfelelõ történelmi minõsítések számbavételével. Ez annyit jelent, hogy amit lefestett, az mintegy két-három évtized elõtti feltételeket tükröz vissza, és egyre kevésbé a maiakat. Ha a nyugati munkásmozgalom néhány életfontosságú követelését tekinti olyan tõkés országokban, mint Franciaország és Olaszország, akkor nem lehet úgy leírni õket, mint egyszerûen béremelési követeléseket. Vegyük példának okáért a bérveszteség nélküli 35 órás munkaidõt, amelyet a francia kormány elfogadott. Franciaországban törvény van rá -  2000- 2001-ig kell kivitelezni - , miszerint a munkahét 35 órára redukálandó. Ez nem bérkövetelés. Ugyanez történik Olaszországban, ahol nagyon nagy a nyomás ugyanezért a célért. Talán találok egy idézetet az Ön számára az olaszországi 35 órás munkahét egyik vezetõ alakjától, Fausto Bertinottitól. A Rifondatione napilap egyik nõolvasójának kérdésére kellett felelnie. Mint tudja, a nõi munkások feltételei valamennyi kapitalista társadalomban rosszabbak, mint a férfiaké. (Nem mintha rózsásabb lenne bármi módon nõi társaikénál.) A következõ kérdést tette fel: "Ha több idõnk lesz a magunk számára", a 35 órás munkahét eredményeként, "hogyan használhatjuk fel ezt?" Bertinotti a következõképpen felelt:
    "Ha azt mondjuk, hogy ez nemcsak szakszervezeti célok tartozéka, hanem a civilizációé, akkor pontosan a kérdésnek ama szemhatárára utalunk, amit ön feltett: az idõ, a munkaidõ és a szabad-idõ viszonyára. Elsõsorban Marxtól tudjuk, hogy a munkaidõ ellopása, a történelmi fejlõdés bizonyos fokán, nagyon nyomorúságos alapzata a termelésnek s gazdagságnak és a társadalom szervezetének: mi több, tudjuk azt, hogy a kizsákmányolás elleni harc csak együtt haladhat, összefonódva és szorosan összekapcsolva az elidegenedés elleni harccal; azaz azon mechanizmus ellen, amely mélyen benne rejlik a kapitalizmus természetében, amely nemcsak elveszi minden egyes munkástól az "eleven munka" hozadékát, de elidegenedést gerjeszt, különbözõ irányú szétszóródást, és a szabad idõ elnyomó jellegû szabályozását. Ebben az értelemben a 35 óra azon elõnyökön túl, amelyeket kiküzd az elfoglaltság szempontjából, visszavezet saját életünk megjavításának központi kérdéséhez: az idõ önmagunk általi beosztásához, kormányzásához, hogy ne véletlen politikai fogalmakba öltsön testet. Mert nem lehetséges valóságos társadalmi átalakulás a munkaidõ és szabadidõ közösségi önkormányzatának projektuma nélkül: reális projektum lesz ez, nem pedig hipotézis, amit a társadalmi szubjektumon és az egyedi szubjektivitáson kívül dolgoztak ki. Ez is nagy kihívás a politika és a mi pártunk számára."
Mármost itt láthatja, hogy a 35 órás munkahétért folytatott küzdelem nem egyszerûen "szakszervezeti követelés". Kihívása ez az egész társadalmi anyagcsere újratermelésnek, s ezért nem lenne szabatos, ha puszta "trade unionista követelményként" fognánk fel.
    Önnek igaza van, hogy a tõkés szempontból haladott országokban hosszú idõn át ökonomista követelmények jelentették a munkásmozgalom szemhatárát. De ez a szûk tájékozódás nem tartható fenn napjainkban. S ez összeköt bennünket a szocializmus esélyeinek kérdésével. A munkásmozgalom abba az irányba van szorítva, hogy fel kell vetnie a munkaidõ és a szabadidõ kérdését. A munkaidõ csökkentése csak egy nagyon korlátolt határon belül bérkérdés. A munkások nem egyszerûen bérjavítást kívánnak. Igaz, azt mondják, "nem akarjuk elveszíteni azt, amit már megszereztünk". De a helyzet objektív logikája az, hogy mindenképpen elveszítik, más okokból. Mert az egyik fontos vesztesége az utolsó harminc évben a tõkés fejlõdésnek az, amit úgy nevezek, "a kizsákmányolás különbözeti rátájának lefelé történõ kiegyenlítõdése". A nyugati tõkés államokban a munkásosztály hosszú idõn át élvezte a "kizsákmányolás különbözeti rátájának" javait. Létfeltételeik, munkafeltételeik mérhetetlenül jobbak voltak, mint az önöké az úgynevezett "harmadik világ" alulfejlett országaiban. A "harmadik világ" fogalmát mindig elvetettem, mint a nyugati kapitalizmus önérdeken nyugvó propagandáját, mivel a "harmadik világ" integráns része a mélységesen összekapcsolt egy és csakis egy világnak. Most mindenütt rosszabbodó feltételeket látni. A "lefelé történõ kiegyenlítõdés" ma mindenütt világos a legfejlettebb tõkés államokban. Ma a munkásoknak szembe kell nézniök azzal, hogy egzisztenciájuk alapjaiban van fenyegetve, mert a munkanélküliség mindenütt terjedõben van. A munkanélküliség elleni harc nem fogható fel egyszerûen bértárgyalásnak. Hosszú ideje elmúlt az az idõszak, amikor a "marginális munkanélküliséget" -  a keynesizmus terjedésének csúcspontján -  ebben a fogalomkörben lehetett tárgyalni. Ily módon a dolgozó osztályoknak még a kapitalista szempontból leghaladottabb országokban is szembe kell nézniük ezzel a kihívással. Önnek természetesen igaza van abban, hogy a létfeltételek hasonlíthatatlanul rosszabbak Keleten. De fontos dolog hangsúlyozni, hogy az érintett országok integráns részei a "totális társadalmi tõke" rendszerének és a "munka totalitásának". Bármi, ami az egyik részen történik, kihat valahol másutt az életfeltételekre. A munkapiac feltételei mindenütt romlanak, beleértve a nyugati tõkés országokat. Kanadában éppen annyira, mint az Egyesült Államokban, vagy Angliában, Németországban, Franciaországban vagy Olaszországban. A nyomások intenzívebbekké válnak és hozzátehetem, ez szükségképpen változást jelent a nyugati munkásmozgalom tájékozódásában is. Ha tanulmányozzuk a 20. század munkásmozgalmának történetét, azt találjuk, hogy történelme egyik nagy tragédiája az a belsõ megosztottság volt, amelyet úgy írnak le, mint a mozgalom úgynevezett "ipari karjának" (szakszervezetek) elválását a "politikai kartól" (politikai pártok). Ez a szétválás -  akár kiherélésnek is nevezheti -  szigorú kényszert jelentett a munkásmozgalom számára, mert akcióit igen szûk határok közé szorította. A politikai pártok olyan helyzetbe vannak bezárva, minek következtében az általuk állítólag képviselt nép csak annyi lehetõséggel rendelkezik, hogy szavazzon -  minden négy vagy öt évben egyszer tegyen egy darab papírt a szavazóládába -  lemondva ezáltal a döntéshozatalról, mindegy, hogy milyen parlamenti tag javára.
    Ami igazán jelentõs a folyamatban levõ változások közül, az az, hogy szükségessé válik magának a szakszervezeti mozgalomnak (az ipari karnak) a számára, hogy közvetlenül politikaivá tegyék. Ez indul meg most néhány európai tõkés országban (nevezetesen Franciaországban és Itáliában) éppúgy, mint Japánban. S én bízom abban, hogy ez indul meg a nem túl távoli jövõben Kanadában és az Egyesült Államokban is. Ez az a minõsítés, amit hozzá kívántam adni az ön kérdéséhez. A dolgok jelentõsen megváltoztak és megváltozóban vannak a különbözeti kizsákmányolási ráta lefelé történõ kiegyenlítõdése tendencia-törvényének hatása alatt a tõke-rendszer mint olyan strukturális válságának és nem egyszerûen a kapitalizmusnak a korszakában, ezt a problémát nagyon részletesen tárgyalom meg a Beyond Capital-ban. Ilyen körülmények között már nem lehet tovább az embereket az engedelmesség állapotában tartani. Megemlíthetem önnek a brit bányászok példáját, akik hosszú, egy évig tartó küzdelembe szálltak be; nem béremelésért. Felfoghatatlan volna, hogy egy egész esztendõn át elviseljék a nehézségeket, a nyomorúságot, a megkülönböztetést, az állam ellenségességét és megtorlásait pusztán a béreik heti 10, 20, legföljebb 50 dolláros javításáért, amikor sokkal többet veszítenek még pénzügyi téren is küzdelmük során. A bányászokat végül is legyõzte a koncentrált állami akció, és ami szomorú, korábban már említettük is, a Labour Party feltételezett "politikai karja". S mi történt a brit bányászok munkaerejével? A sztrájkok idején számuk ebben a regióban 150 000 ember volt; ma ez a szám kisebb 10000-nél. Ez a helyzet realitása. Ez az, ami ellen a dolgozóknak küzdeniük kell. Számszerû kiirtásuk, bányavárosaik és falvaik átalakítása a munkanélküliség pusztaságává. Így hát ma a munkások egyre több és nagyobb csoportja kényszerül a fejlett tõkés országokban azt az utat követni, amin a brit bányászok jártak. Említhetek önnek egy másik esetet, a liverpooli dokkmunkásokét, akik elviselték a nem egy évig, hanem két és fél évig tartó sztrájk kegyetlen keménységét. Az ilyen akciók, az ilyen küzdelmek, amelyek egyidejûleg ipariak és politikaiak, tökéletesen elképzelhetetlenek a "trade unionista célok" szûkre szabott kereteiben.
    -  Köszönöm az interjút. Üzen valamit az iráni olvasók számára?
    -  Nos, csak sok sikert kívánhatok mindannyiuknak közös vállalkozásunkban és küzdelmünkben a radikális társadalmi átalakulásért, ami oly égetõen szükséges. Bízom abban, hogy önök ezt az utat követik.
 
 SZIGETI JÓZSEF FORDÍTÁSA
 
JEGYZETEK

    1. A társadalmi össztõke (a Nyilatkozatban -  filozófiai okokból -  "a totális társadalmi tõke" szerepel) az adott társadalomban funkcionáló egyes tõkék összessége. Mind az össztõke, mind az egyes tõkés vállalatok szerkezetét és áruértékét Marx képlete fejezi ki: Á = c + v + m. Ebben: Á = áru, c(onstans) = állandó tõke [munkaeszköz és munkatárgy], v(ariabilis) = változó tõke [az emberi munkaerõ mint termelõeszközök híján a tõke értéktörvényének alávetett áru, bérmunka], m (Mehrwert) = értéktöbblet [a munkásból kisajtolt töbletmunka eredménye]. Az áruk változatlan újratermelése az egyszerû újratermelés, amelyben azért termelnek nem saját használatra szolgáló árut, hogy eladják, az így kapott pénzért szükségleteiknek megfelelõ árut vásároljanak. Az egyszerû újratermelés tehát: eladás vétel végett. Ennek Á(ru)-val és P(énz)-zel kifejezett formulája Á -  P -  Á. A magasabb szintû termelés -  a bõvített újratermelés, amelynek elve a vétel eladás végett. Ennek formulája: P -  Á -  P', ahol P' jelzett, növekménye miatt nagyobb lesz, mint az elsõ, azaz P' = (P+p).
    2. A bõvített újratermelés -  a tõke e Nyilatkozatban vázolt expanzív jellegének egyik alapja, amelyet a versenykényszer ösztönöz és felerõsít -  a társadalmi össztõke fejlõdésében válságokon keresztül is érvényesül, míg az egyes tõkéket a válság elpusztíthatja. A tõkeerõsebb vállalatok nemcsak túlélik a válságot, hanem egyik eredményeként gyarapodnak is, mivel a nagyobb halak felfalják a kisebbeket. Ezt nevezi Marx a tõke centralizációjának, amely hatalmasabb emelty-je a tõke expanziójának a tõkekoncentrációnál, azaz az egyes vállalatok belsõ felhalmozásánál. A koncentráció lényegesen lassabb és nagyságrendekkel kisebb folyamat, mint az állandóan végbemenõ, de a válságok nyomán óriási dimenziókat öltõ tõkecentralizáció. A válság ily módon nemcsak a tõkés társadalom megrendülése, hanem, ha forradalmi úton nem döntik meg, egyben magasabb, ám egyre problematikusabb "globalizálódásának" hatványozódása. A tõkecentralizáció a szabadversenyt korlátozza és monopóliumot, pl. monopolárakat teremt. A nagy monopóliumok (kartellek, konszernek, konglomerátumok) azonban ismét versenyhelyzetbe hozzák egymást.
    3. Különbség van az értéktöbblet és a profit között, illetve mindkettõ rátája, mértéke között, jóllehet mindkettõ pénzben fejezõdik ki, függetlenül attól, hogy a pénz csengõ arany-e vagy hitellevél. Marxszal szólva: a pénz "az áruforgalom... utolsó terméke -  a tõke elsõ megjelenési formája" (A tõke I. k. 141. o.) Ez az a sejt, amely elvont formájában tartalmazza a tõke-rendszer alapellentmondásait, amelyek csak mélyreható történelmi folyamatok következtében valósulnak meg és fejlesztik ki a rendszer immanens történelmi és szerkezeti formakülönbségeit.
    A tõke törvényei legfejlettebb formájukban a tõkés rendszerben, a kapitalizmusban valósulnak meg, amelyben az össztõke bõvített újratermelésének P -  Á -  P'-je nyeri el feltétlen uralmát. Az a különleges áru ugyanis, amit megvásárolnak, a bérmunka. A munkás kényszerül eladni munkaerejét, mert a termelés minden más eszközétõl meg van fosztva. S a munkaerõ nagyobb értéket termel, mint amennyiben saját létfenntartási költségei kerülnek, azaz amennyi bért kap. Ha a munkás napi bére 4 órás munkaidõ pénzkifejezése, akkor a tõkés nem 4, hanem 8 vagy 12 órát dolgoztatja, tehát kétszer, illetve háromszor annyi ideig, mint a bére elõállításához szükséges idõ, a szükséges munkán túli többletmunka. Marx a munka kizsákmányoltsága fokának matematikailag szabatos mértékét határozta meg, amikor egymásra vonatkoztatta az értéktöbbletet és a változó tõkét. (A fordításban sokszor megmarad a német és angol többletérték, mint a [Mehrwert, sur-plusvalue] tükörkifejezése [calque], mivel a többletmunkával és többlettermékkel párhuzmos fogalom.) A kettõ viszonyszámát nevezte értéktöbbletrátának: m' = m/v. Ezt 100-zal szorozva, százalékban kifejezve kapjuk meg a munkás kizsákmányoltsága fokát. Esetünkben m, = 4/4.100 = 100%, illetve m,, = 8/4.100 = 200% az értéktöbbletráta, a kizsákmányolás foka. Elvileg az áruként elõállított termék ára nem más, mint értékének pénzbeli kifejezése, egyenértékese. De az árat már a kereslet és kínálat piaci viszonyai eltérítik az értéktõl, a túlkínálat az értéknél alacsonyabb, az alulkínálat magasabb árat szab meg. Hosszabb idõt véve alapul, az érték körüli áringadozások kiegyenlítik egymást, s ebben az átlagban az ár ismét az érték pénzbeli kifejezése.
    Érték és ár sokkal mélyebbreható eltérését szabja meg az a tény, hogy a terméktöbblet értékformája, tehát az értéktöbblet profittá és ennek különbözõ formáivá és tendenciáivá változik a kifejlett tõkés rendszerben. Az értéktöbblet, m akkor lesz profittá, p-vé, ha nem a változó tõkéhez, a kiadott munkabérhez viszonyítják, azaz rátája nem m/v, hanem a teljes elõlegezett össztõkéhez, azaz az állandó plusz változó tõkéhez a c+v-hez. A profitrátát ismét 100-zal szorozva, %-os formában kapjuk meg: p' = m / (c+v).100, ami szükségképpen kisebb az értéktöbbletrátánál: p' m'. Ha az állandó tõke, c a bérbevett munkaerõ értékének 3õszorosa, azaz c = 3v = 12 (hogy kiinduló példánknál maradjunk), úgy p,' = (4/12+4).100 = 25%, illetve az intenzívebb kizsákmányolást véve alapul p,,' = (8/12+4).100 = 50%. A termelt árucikkek ára a pénzben kifejezett profit, így radikálisabban eltérül az értéktöbblettõl. S ez még folytatódik is. A tõkéket ugyanis különbözõ termelési ágakba fektetik be, kitermelõ ágakba (szén, érc, fa stb.), fém és fa feldolgozó ágakba stb. Az összetételétõl függõen a különbözõ ágakban az elõlegezett tõke profitja kisebb vagy nagyobb lesz. Ezeknek összegzett és a vállalatok számával elosztott profitja adja az átlagprofitot, amely újraelosztásra kerül a befektetett tõkék nagysága szerint. Mivel a tõkés a termelés költségeit saját kiadásában méri, azaz k(öltsége) = (c+v), azért k-hoz csak a ráesõ átlagprofitot p'-et adja hozzá, ami eltünteti a profitban rejlõ értéktöbblet eredetét. Szemében Á = k+p'. A tõke önmagát fiadzó érték lesz, pedig fiadzásának titka a munkás "nemzõereje". A Nyilatkozatból látni, hogy az értéktöbblet többszörös átalakulása árrá, a burzsoá közgazdaságtan kritikáját hívta ki, ahol a hang durva határozottsága fordított arányban áll érveik erejével. Sõt odáig mentek, hogy elvetették a polgári közgazdaságtan klasszikusainak "munkaértékelméletét", miszerint az áruk értékét a beléjük fektetett társadalmilag szükséges, eleven munka teremti meg dologi lepelben, s az állandó tõke értékét az eleven munka csak reprodukálja. A munkaértékelmélet fogalmi keretében napnál világosabbá válik Marx felfedezése, az, hogy az értéktöbblet a tõkés kizsákmányolás terméke. Ezért a polgári közgazdaságtan hátat fordít saját klasszikusainak, helyébe téve a határhaszonelméletet, (amelynek határtalan haszontalanságáról eleget tréfálkoztak a munkaértékelmélet nem marxista hívei) olyan vulgáris szubjektivista elméletet, amelyet presztízsokokból sietve elkereszteltek neo-klasszikusnak. Késõbb ennek is leáldozott a napja, s egyedül a matematikai formulák maradtak igazi közgazdasági tartalom nélkül, mint ezt a Nobel-díjas (1978) matematikus közgazdász H. A. Simon is kimutatta. A szöveg említi a profitráta esésének tendenciáját. Ez döntõen abból ered, hogy a c+v-ben a c egyre nagyobb lesz a tudomány és technika termelési alkalmazásával. Többféle ellentendencia is fellép, az egyik pl. a kizsákmányolás intenzitásának fokozása. Ezek az általános tendencia érvényesülését nem akadályozhatják meg.
(A jegyzeteket Szigeti József készítette)

TUDÓSPORTRÉK

KARDOS ISTVÁN
 
Egy nagy magyar nyelvész

Bárczi Géza (1894- 1975)

Amikor elõször kerestem fel -  a portréfilmben közremûködõ Karinthy Ferenccel együtt - , hamar kiderült, hogy Bárczi Gézát, a nyelvészt Csillaghegyen mindenki ismeri. Csengetésünkre hamarosan elénk jött, két vicsorgó puliját csendre intve, a tudós.
    A könyvektõl szinte elöntött villalakásban megkezdõdött a két napra elnyúló beszélgetés, melynek rövidített változatát a tévénézõk is láthatták annak idején.
    Az életpályák néha kacskaringósan kezdõdnek. Az ifjú Bárczi Géza például mindenképpen botanikus szeretett volna lenni. Majd belevetette magát az eszperantó nyelv tanulásába. Ez volt az elsõ idegen nyelv, amelyet megismert. Gimnazista korában a turkológia megszállottja lett.
    Mit nem hoz a sors? Az elsõ világháború kitörése idején Franciaországban ösztöndíjasként tartózkodott, így internálták. Õ is megjárta Noirmoutier-t, Ile d'Jeu-t, ahol összekerült Kuncz Aladárral, aki ottani élményét a Fekete kolostor címû mûvében meg is írta. Mindketten Eötvös-kollégisták voltak, ezért hamar összebarátkoztak. A háromszáz lépcsõnyi, magas toronyban eltöltött idõ ekkor már a nyelvészet felé terelte az ifjú érdeklõdését. Svájci deportálás után került haza, de ekkor már baráti köre zömmel költõkbõl, írókból verbuválódott, Németh Andorból, József Attilából és sok más irodalommûvelõbõl. Svájcban négy félévet abszolvált a lausanne-i egyetemen, így magyar- francia tanárként térhetett haza.
    Tanított a Mester utca kereskedelmi iskolában, a Reáltanoda utcai, mai nevén Eötvös gimnáziumban és végül a nagynevû Trefort utcai gyakorló gimnáziumban. Húszéves középiskolai tanári gyakorlatra tett szert.
    Nehéz anyagi körülményei óraadásra kényszerítették, egyik kedves tanítványa Vas István a kitûnõ költõ volt. Nyelvészként többet adott tanítványainak, mint a szoros értelemben vett nyelvtudás. Felkeltette érdeklõdésüket a nyelv szerkezete, alaktana, mondattana iránt, amirõl akkor már jelentõs munkái születtek meg. Ilyenek a Szófejtõ szótár, A magyar nyelv életrajza. A neo-latin nyelvekkel kapcsolatos munkássága is igen jelentõs volt, már fiatal korában is. Foglalkozott a francia jövevényszavakkal, az ó-francia nyelvvel stb.
    Fõ mûvének tekintette a Szófejtõ szótár címû mûvét. Ebben értelmezni próbálta a rokonalakú, de származásukban eltérõ eredetû szavakat, mint pl. a hiedelem szót, mely szerinte nem a hinni szóból származik. Nagyon érdekes megállapításokat tárt fel a különféle állatnevek eredetét illetõen. Õ dolgozta fel nyelvészeti szempontból pl. Tihanyi alapítólevél néven ismert, 1055-bõl származó, elsõ írott nyelvemlékünket.
    Sok cikke, mûve elemezte a nyelv fejlõdését, változásait, melyet szerinte a régészet, a néprajz, a mesterségek, a lélektan is alakít A nyelvújítás véleménye szerint nem ért véget a 19. század elején, hanem azóta is tart; kimutatta ezt az ipar, a sport, az újságírás nyelvezetében egyaránt. Nagyon érdekelte az argó is, az alvilág nyelve, melyet amolyan titkos nyelvnek minõsített.
    Nem zárkózott el semmi elõl, ami színesítheti a nyelvet, csupán azokat az idegen szavakat nem kedvelte -  sõt elkerülendõnek tartotta - , melyeknek magyar megfelelõje is van. Így nem ellenezte az eszkimó eredetû anorák vagy a kifejezõ erejû cipzár és kondenzcsík szót sem.
A magyar nyelvészek nagy jelentõséget tulajdonítanak nyelvatlaszának, mely azt mutatja ki, hogy egyazon dolognak, tárgynak, cselekvésnek a különbözõ tájegységeken más-más szavakat adnak. Kedvenc példája erre az egres, melyet egyes vidékeken püszké, másutt pöszméte vagy tüskésszõlõ, Erdélyben pedig Füge.
    Bárczi Géza akadémikus 1939-tõl az MTA levelezõ, 1947 óta rendes tagja. Hosszú és eredményekben gazdag életében munkájával vitatkozott Hatvany Lajossal, aki a nyelvtudományt -  persze tréfásan -  "a tudni nem érdemes dolgok tudományának" nevezte. Hatalmas, sok ezer oldalas írásmûvével bizonyított nyelvészi mivolta mellett.
    Feleségének elvesztése nagyon lesújtotta, így baráti köréhez menekült, mely egyúttal tudományos környezete is lett. Ez volt a Kruzsok. Oroszul annyit jelent, hogy Köröcske. Budenz József alapította társaság volt ez, ahol a finnugor nyelvet kutató nyelvészek oroszul beszéltek. A Köröcske Budenz halála után is fennmaradt. Bárczi olyan kortársai vettek benne részt, mint Eckhardt Sándor, Pais Dezsõ, Benkõ Loránd, Lõrincze Lajos, Ligeti Lajos, Deme László és mindenki, aki nyelvésznek számított széles e hazában. Madách szavait vallották alapeszményül: "Mi a tudvágyat szakhoz nem kötõk, átpillantását vágyjuk az egésznek." E társaságnak volt kiemelkedõ alakja Bárczi Géza 1975-ben bekövetkezett haláláig.
 
 
 
 

  MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN
 
Az eltüntetett magyar irodalom

E folyóirat olvasói régóta tudhatják már, hogy azoknak a költõknek és íróknak jó része, akik itt publikálnak, más orgánumokban nemigen olvashatók, még akkor sem, ha egyébként neves szerzõkként tartják számon õket a rendszerváltás után megjelentetett -  de a korábbi források adatait szakszerûen tekintetbe vevõ -  lexikonok, kézikönyvek is. Az 1989-et követõ hivatalos értékrend torz hierarchiája ma sokkalta diktatórikusabban és önkényesebben érvényesül, mint bármikor, a szerkesztõségi cenzúrák ellen végképp nincs apelláta.
Legsúlyosabban természetesen a fiatalokat, a pályakezdõket érinti ez a helyzet, hiszen õk még abban sem bizakodhatnak, hogy az effajta nyomokat követve majd felfedezi mûveiket az utókor. Akit a hivatalos értékrend nem juttat nyomdafestékhez, az -  természetesen -  nem kerülhet be az irodalmi lexikonokba sem, s utóélete addig tart, míg a kéziratait egy nagytakarításkor be nem dobják a kukába. Ezért melegedik fel a szívem tája, ha az Ezredvégben az õ publikációikkal találkozom. Mindennél fontosabb, hogy legyenek szellemi utódaik azoknak, akik annak idején, amikor még nem váltak iskolai tananyaggá, Ady, József Attila hangtalan hõvillámokként fel-felvillanó elsõ költeményeinek megadták a klasszikussá fejlõdés lehetõségét.
    A fiataloknak azonban sosem volt könnyû dolguk e pályán, s az is megesett már, hogy egy-egy társadalmi kataklizma után jeles alkotók körül hirtelen légõr keletkezett. Ennél jóval furcsább jelenségek is akadnak manapság. Az elmúlt évtizedekben az irodalmi -klikkek egyre agresszívebb eszközökkel igyekeztek elrekeszteni -  nemre, fajra, vallásra, nemzedéki hovatartozásra stb. való tekintet nélkül -  minden kívülállók elõl a Parnasszusra vezetõ utakat. Ebbõl adódik, hogy akik -  mint a Nagy Lajos Alapítvány kurátorai -  komolyan veszik azt az elemi tisztességnek megfelelõ szabályt, hogy a pályamûveket névtelenül, illetve a neveket rejtõ borítékok felbontása elõtt kell rangsorolni, idõnként elképesztõ furcsaságokkal kerülnek szembe. Nevezetesen azzal, hogy igen rangos, elismert, jó ideje a pályán levõ alkotók írásainál nyilvánvalóan sokkal kiválóbb mûvek szerzõirõl derül ki a borítékok felbontása után, hogy teljesen ismeretlenek -  noha nem tizen-huszonéves ifjak, hanem meglett korúak. Csak éppen mindeddig olyan ítészekkel találkoztak, akik a nevek alapján pillanatok alatt lezárták a statáriális eljárást. (Ha valaki veszi magának a fáradságot, s elolvassa a legutóbbi nyertesek névsorát az Ezredvég 1999. áprilisi számában, meggyõzõdhet igazamról.)
Egyébként az sem számít sokat, ha valaki így-úgy ki tudja cselezni könyvének megjelenését, mert a mai szellemi diktatúra el tudja érni, hogy e tett épp olyan meg nem történtnek számítson, mint az, ha egy úri társaság valamelyik tagja elszellenti magát. Jómagam a napokban találkoztam e jelenség egyik riasztó példájával, amikor egyik kiadónk felkért, lektoráljak egy verseskötet-kéziratot. Szerzõjének nevét -  nem írom ide, nem reklámozni akarok, csak a jelenségre hívom fel a figyelmet -  sose hallottam, és Szepes Erikáig bezárólag a mai magyar költészet leg-avatottabb szakértõinél tájékozódva sem jártam több sikerrel. Pedig ez az ismeretlen költõ is túllépett már a negyedik évtized határán, és ráadásul két szabályosan és nem valamikor rég, hanem mostanában (1994-ben és 1998-ban) pub-likált kötet áll már a háta mögött. Életmûve van, amely nemcsak ígéret, hanem olyan teljesítmény, amelynek méltó elismertetése mindannyiunk erkölcsi kötelessége, akik úgy gondoljuk, hogy a magyar kultúra érdekeinek képviseletére esküdtünk fel. Képes arra, amire csak a legjobbak tehetségébõl fut. Az avantgárd máig fura, központozás nélküli és mindent kis kezdõ-betûvel író szabadvers-vízióinak újszerûségét hagyományos-biblikus motí-vumokkal teszi mégis ismerõssé, méghozzá olyan módon, hogy ez az õsi hagyománykincs a legújabb világot, napjaink életét idézi fel, s nemcsak jelenségszinten, hanem legfontosabb, legszívbemarkolóbb vonásaival:
futok a házak ösvényén át a folyóhoz
hol péter fényekbõl szõtt hálóját
                                 veti a vízre
s jakab a munkásember újságok
álláshirdetéseit böngészi
a kandelláberek tört fényénél.
    Igazat mer mondani egy olyan országban, ahol "lassan káromkodni is csak idegen nyelven lehet", s egy olyan korban, amikor "elfordította az úr az õ orcáját a cselédország katonáiról kik a háromkirályok útját járva hódolni mennek".
    Persze, miért ne merhetné? Aki nincs, az merhet bármit, hiszen akármit tesz, nem történt semmi.
    Milyen érdekes lenne megírni az 1989 utáni magyar irodalom igazi történetét. Szembesíteni azt, amit a hivatalos elismerések és a tömegkommunikáció bûvésztrükkjei elénk varázsoltak, és eltüntettek. Véget vetni annak, hogy az irodalmi életben a cirkuszi porond törvényei uralkodjanak.

SIPOSS ANDRÁS

Mennyi? 16?

Az ördög a részletekben lakik -  tartja a mondás. Ezért, amikor sok más foglalkozási ág nehéz bérhelyzete közben tele minden médium a pedagógusok 16%-os fizetésemelésével ("ez a 9%-os inflációt figyelembe véve 7%-os reálbér-növekedés", hangzik hozzá zengzetesen), nem árt kicsit a részzletekkel megismerkedni. Látni fogjuk: most is ott csücsül Belzebub, és tenyerét dörzsöli, hogy sikerül egymásnak ugrasztani, és így jobban kordában tartani a népet (lásd még Ldivide et impera"...).
    Kezdjük a kályhától. Talán nem mindenki tudja, hogy a pedagógusok úgynevezett bértábla szerint kapják a fizetésüket. Az iskolai végzettség (egyetem, fõiskola, több szak, doktorátus stb.) és az eltöltött szolgálati idõ szerint kategóriákba vannak sorolva, és az e kategóriákban adandó legkisebb alapbért írják elõ központilag, és biztosítják fedezetét. Természetesen elvileg kaphatnak ennél többet, ha az iskolafenntartó (többnyire az önkormányzat) állja a többletet. Dacára az önkormányzatok közismert, szintén nem túl rózsás helyzetének, ez elõfordul, bár persze korántsem általános.
A pedagógus által hazavitt fizetés azonban több részletbõl tevõdik össze. Kétségtelenül legfontosabb eleme az imént vázolt alapbér, azonban számos egyéb komponense van/lehet, amelyek együtt nemritkán a teljes fizetés 30-40%-át is kitehetik. Ilyenek például:
a túlmunka átalány (az órarendben szereplõ, kötelezõ óraszámon felüli órákra),
a túlóra-díj (szakkörök, külön foglalkozások esetén),
a helyettesítési díj (hiányzó kolléga helyett megtartott órákra),
a kötelezõ óraszám emelkedése miatti összeg (1997 szeptemberében 18-ról 20-ra növekedett a kötelezõ óraszám, ezt az akkori alapfizetés kb. 10%õával kompenzálták, ez azonban összegében máig változatlan maradt, dacára az azóta bekövetkezett alapbér-emelkedésnek),
az ún. illetménynövekedés (az óraszám legalább 10%-ában haszno-sítható plusz szakképesítés -  további szaktárgy, egyéb diploma stb. -  miatt),
a különbözõ pótlékok (osztályfõnöki, munkaközösség-vezetõi, vezetõ tanári, nyelvû vagy a minõségi bérpótlék).
Külön izgalmas kérdés, hogy mi módon ismeri el az igazgató (saját vagy akár a tantestület javaslatára) valamely kolléga minõségileg, eredményességében kiemelkedõ munkáját. Vannak persze eseti jutalmak, de az elismerés jelentkezhet minõségi bérpótlék (ún. kereset-kiegészítés) határozott idejû béremelés vagy a kötelezõen, a kategóriának megfelelõen elõ-írt minimális alapilletménynél magasabb alapbér formájában. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az év folyamán hazavitt teljes juttatásban a bértábla szerint kötelezõen adandó fizetési minimum lehet, hogy csak 50-60%-ot tesz ki. Minél több képzettséggel, minél szerteágazóbb és eredményesebb munkát végez a pedagógus (s a tapasztalat szerint még: minél régebben dolgozik), ez az arány annál kisebb. (Hogy a sok viszonyítás után abszolút számokról is szó essék, pl. Gipsz Jakab negyvenes, többdiplomás pedagógus kötelezõ minimális alapbére az 1998. decemberi állapot szerint 57300 Ft volt; nyelvvizsgával, osztályfõnökséggel, túl-órákkal, jó munkával akár a 90- 100000 Ft-ot is elérhette havi fizetése. Bruttóban természetesen. Tessék ezt egy hasonló képzettségû, de az ún. versenyszférában dolgozó szakember -  menedzser, vezetõ -  díjazásával összevetni!)
    Lássuk most végre a 16%-os fizetésemelés kérdését. A médiabeli kommunikáció nemigen tûri az akkurátus pontosságot, inkább a gyors, rövid és fõleg hatásos megfogalmazást igényli. Ez azonban sokszor -  hogy finoman fogalmazzunk -  elfedi, megmásítja a lényeget. Folyton a pedagógusok fizetésének 16%-os emelésérõl hallani -  ezzel szemben csak a bértábla kategóriái-ban elõírt, kötelezõ minimumokat emelte meg a kormány 16%-kal, és csak ennek fedezetét juttatja el az önkormányzatoknak. (Az igazsághoz azért hozzátartozik: ez is több, mint ha ezt nem teszik meg.) Azonban a fenti, tán kissé hosszúra nyúlt alapvetés után világosan látható, hogy az esetek döntõ többségében ez messze nem 16%-a a teljes fizetésnek. Ugyanis az alapbéren felüli, kiegészítõ jövedelmek (díjak, pótlékok stb.) nem emelkedtek, s ha valaki eddig nem a kategóriájában elõírt minimumot kapta, annak még az alapbére sem növekedett ennyivel. A 16%-ot alig néhányan (a pályakezdõk, a semmi pluszt nem vállalók stb.) kaphatták meg. Minél több képzettséggel, minél szerteágazóbb és eredményesebb munkát végzett egy pedagógus (és minél régebben dolgozik), a tényleges arány annál kisebb. És ennek rettentõen rossz "üzenete" van.
Tovább árnyalja a képet, ha figyelembe vesszük a tb- és adószabályok módosulásait is. A tavalyi 10% helyett idén 11% az egészségügyi- és nyugdíjjárulék, havi 4200 helyett 3000 Ft az adójóváírás (ill. évi bruttó egymilliós összjövedelem fölött semmi), és a fizetésemeléssel kerülhet akár magasabb adósávba is valaki. (Térjünk vissza konkrétan Gipsz Jakabhoz: tavaly a havi 91000-es bruttó fizetésébõl hazavitt 58200 Ft-ot. Jó munkájáért az igazgató nem a kategóriája minimumát fizette alapbérként, hanem 4-5 ezerrel többet. A 16%-os emelés 9200 Ft-tal megemelte ugyan a rá vonatkozó minimumot, de idén az önkormányzat is csak valóban ennyit tud adni, így a bruttó fizetése 96000-re emelkedett. Ebbõl pedig az idei szabályok szerint hazavisz 59 200 Ft-ot, azaz kerek egy ezressel többet. Ez a nettó összegnek nincs 2%-a, reálbérben számolva pedig éppen 7%-os csökkenés!)
Amikor tehát a 16%-os pedagógusbéremeléstõl hangos a média, inkább csak az egyes foglalkozási ágak egymásnak ugrasztása lehet a cél. Mert aki a "16"-ot veszi a szájára, az (némileg József Attilára asszociálván) egyfajta értelemben az igazat mondja ugyan, de bizonyosan nem a valódit.

CSALA KÁROLY
 
Három üzenet Beccariától

Mindig érdemes újraolvasni A bûnökrõl és a büntetésekrõl címû, 1764-ben megjelent s hamar európai hírnévre jutott értekezést. Nálunk 1989õben keltett utoljára kisebb föltûnést: Madarász Imre fordításában épp jókor jelent meg, hogy jogász, politikus, publicista egyaránt hivatkozhassék rá, ha a halálbüntetés eltörléséért száll vitába. De Cesare Beccaria könyve nem okoz csalódást senkinek, aki manapság pusztán csak értelmiségi érdeklõdéstõl vezéreltetve veszi kézbe. Az itáliai felvilágosodás és egyáltalában: az európai felvilágosodás korának e remekmûve nem csupán történeti érdekû: bõséges mondandója van a mi korunk emberének is. Van tehát indoka az újabb magyar kiadásnak, amelyre az Eötvös József Könyvkiadó vállalkozott. (Ám érdemes lett volna egy kis munkával, némi fésülgetéssel csinosítani ez alkalomból a fordítást. Eldönteni, hogy a fordító csakugyan az Erdélybõl egyéb magyar nyelvterületekre is -  szerintem vészesen -  átterjedõ, indogermán conjunctivus használatára esküszik-e, a sajátosan magyar személyragos fõnévi igenévhasználat helyett, tehát pl. "kell legyen" a "kell lennie" helyett és hasonlók, eltüntetni néhány rikító magyartalanságot, amilyen például "adósnak vallja magát az államkincstár felé", s még jó néhány efféle.)
A felvilágosodás gondolkodójának máig érvényes üzeneteit kapja kézhez, aki ma veszi kezébe Beccaria könyvét. Van itt min eltûnõdnie a mai magyar olvasónak is.
I.
Vajon csak a tizennyolcadik század emberének szól Beccaria gondosan megfogalmazott figyelmeztetése arról, hogy csupán látszat a szabadság ott, ahol a gazdag és a hatalmas szabadon válogathat a neki kedvezõ törvények közt, s láncra fõzheti velük a szegényt és a tudatlant? Olvassuk csak figyelmesen:
"Nincsen szabadság ott, ahol a törvények megengedik, hogy bizonyos esetekben az ember megszûnjön személy lenni és dologgá váljék: akkor láthatják, miként irányul a gazdag minden igyekezete arra, hogy a polgári eljárások tömegébõl azokat válassza ki, amelyekben a törvény neki kedvez. Ez a felfedezés az a mágikus titok, amely a polgárokat szolgáló állatokká változtatja, amely a hatalmas kezében olyan lánc, mellyel gúzsba köti az óvatlanok és a gyengék cselekedeteit. Ez az ok, amely miatt egyes kormányzatokban, amelyek látszólag teljesen szabadok, a zsarnokság ott lappang, vagy furakszik be váratlanul a törvényhozás valamely elhanyagolt csücskébe, ahol észrevétlenül erõre kap és megnövekszik. Az emberek általában a legerõsebb gátakat emelik a nyílt zsarnokság ellen, ám nem látják az észrevehetetlen férget, mely elrágja azt, és annál biztosabb, minél titkosabb utat nyit az áradó folyónak."
II.
Történelem emlegetése: aligha van ennél divatosabb szokása a bárhol szólásra jelentkezõ magyar értelmiségnek évtizedek óta. Ám egészen más a történelem igazi ismerete, mint a megtörtént dolgok folytonos fölemlegetése (többnyire csak azért, hogy a múlt példáival a jelen tetteit igazolják).
Önvizsgálatunkra való fölszólítással érhet föl tehát Beccaria történelemlátomása: "...az emberiség története hibák végtelen tengerének képét mutatja, amelynek tükrén csak kis számban és rendetlenül s egymástól nagy távolságra úszik egy-egy igazság."
Micsoda metafora -  egy büntetõjogi értekezésben!
III.
Napjaink politikájának már-már nevetséges a naponta magasztalt, ám férceinél folyton fölfeslõ, mégis megannyiszor holmi érinthetetlen szentségként s ráadásul össznemzeti, sõt összemberi érdekekre hivatkozón forgatott jogi köpönyege.
Pedig a jog tudománya komoly dolog. A jogállam is az volna.
Vajon elavult-e, s ha igen, mikor, milyen körülmények következtében avulhatott el, Beccariának ez a mellbevágó megállapítása?
"A törvények nagy része nem más, mint privilégium, vagyis mindenki adója kevesek kényelméért."
Igen? Nem?
    Továbbá, további elgondolkodni valóul:
"Meg akarjátok elõzni a bûntetteket? Tegyétek, hogy a törvények világosak, egyszerûek legyenek és hogy a nemzet egész ereje azok védelmére összpontosuljon s egyetlen része se használtassék fel megsemmisítésükre. Tegyétek, hogy a törvények ne annyira az emberek osztályait, mint inkább magukat az embereket szolgálják. Tegyétek, hogy az emberek tartsanak tõlük, de csakis tõlük tartsanak. A törvényektõl való félelem üdvös, de végzetes, és melegágya a bûnöknek az embernek embertõl való félelme."
Hogy is van ez ma minálunk?

OLVASÓLÁMPA

SZERDAHELYI ISTVÁN
 
Vannak-e még bölcsek?

Kristó Nagy István: Bölcsességek könyve. III. kötet

A címben feltett kérdés jogossága nyilvánvaló, hiszen köztudott, hogy ez a világ, amelyben manapság élünk, teljességgel õrült, amibõl arra következtethetnénk, hogy az emberiség bölcsei ugyanúgy kivesztek, ahogyan bizonyos állatfajok. Sõt, úgyabbul, hiszen olyan népirtás még nem volt, ahol a bölcsekre vadászati tilalmat rendeltek volna el, mint a védett állatokra.
    Nos, Kristó Nagy István gyûjteménye nyomós -  dekában mérve is sokat nyomó -  cáfolata egy effajta pesszimista elképzelésnek: több mint félezer apró betûvel nyomtatott oldalnyi bölcsességet talál korunk, az ezredvég irodalmában. Anyaga sokkalta érdekesebb, mint a klasszikus bölcsmondásokat tartalmazó korábbi két köteté, hiszen az itt található gondolatok nem a történelmen felül álló, a maga általánosságában felfogott az embert illetik, hanem közvetlenül hozzánk és rólunk szólnak. Mi több, a megszólaltatottak kortársai lévén, még azokat az élményeket is ismerjük-ismerhetjük, amelyek megnyilatkozásaikat ihlették. Ha valamely -antik auktortól olvasnám azt a Hérakleitosz-parafrázist, hogy "Nem fojthatnak kétszer ugyanabba a folyóba", legfeljebb sejthetném, hogy neki se lehetett könnyû az élete. Ám ebben a kötetben, Ladányi Mihály-idézetként ugyanez a szöveg az Aczél-korszak egyszerre sznob és terrorisztikus kultúrpolitikájának millió abszurdumát idézi fel bennem. S ezek az emlékképek gyakran egészen más jelentésárnyalatot kölcsönöznek egy-egy mondásnak, mint amit a papírra nyomtatott betûk nélkülük sugalmaznának. Ha azt olvasom: "Az úriember módosít a világnézetén, de a szokásain soha", egy feszesre kötött nyakkendõjû férfiú víziója jelenik meg elõttem, aki úgy tartja a teáscsészét, hogy a kisujját egyenesre merevíti. Abody Béla aranyköpéseként viszont ugyanezt egy nagy, tohonya bohém mondja, aki -  így ismertem meg õt 1958-ban, amikor mindketten kirúgottak lévén, a Népmûvelési Intézet alkalmi bedolgozói voltunk -  koszos ballonkabátot, félretaposott sarkú cipõt hord, s a körmei is kétes tisztaságúak.
    Ami Kristó Nagy válogatási szempontjait illeti, ezeket a határtalan tágkeblûséggel jellemezném. Kevés szerkesztõ merne Ladányi-idézeteket illeszteni egy effajta kötetbe, de ha igen, biztos, hogy nem tenne melléjük Hamvas Bélától származókat, olyanokat, amelyek a modern embert azért marasztalják el, mert nem vallásos, nem "természetfölötti megragadottságú", "kozmikus lény", hanem "humanisztikus", ami nála olyan sátáni csábításoknak való engedést jelent, amilyen "az anyagiasság, a technokrácia, a szocializmus, a gazdasági orientáció, a pénzre beállított szellemiség, a korrupció, a politika (jellegzetesen humanisztikus), a modern természettudomány... ez az oka a modern világnézeti, morális, szociális, gazdasági, állami, társadalmi krízisnek".
    Ha valaki azt hinné, hogy ez utóbbi esetben Kristó Nagy a mai Hamvas-divat elõtt hajolt meg, igencsak téved, hiszen gyûjteményébe nyilván tudatosan válogatta be a lengyel S. J. Lec aforizmáját is: "A törpék elõtt mélyen kell meghajolni". Nem, ez a könyv reprezentatív körképet kíván nyújtani korunk közgondolkodásáról, s ennek bizony jellemzõ tünete a Hamvas-divat is; nagyon helyes hát, hogy a szerkesztõ úgy járt el, ahogyan tette.
    Egy tüzetesebb elemzés azt is figyelembe vehetné, milyen izgalmas problémákat vet fel századunkban -  vagy egész történelmünkben? -  a generációváltás. E kötetben különbözõ nemzedékek képviselõi szólalnak meg, s gyakori, hogy ugyanarról a tárgyról szólnak. Sokszor úgy, hogy e tárgyról -  semmibe véve az elõttük járókat -  új felfedezésként tálalják azt, amit elõdeik már rég elmondtak, de olykor úgy is, hogy megoldatlan problémaként emelnek magasba fél évszázada tisztázott jelenségeket. Élnek köztünk -  gondolkodásukat tekintve -  fiatal öregek, s vannak rég halott bölcseink, akik olyan veszedelmekre hívták fel figyelmünket, amelyeket a mai huszonévesek még mindig nem vesznek észre, pedig egy-két évtized múltán nekik kell majd a bekövetkezett katasztrófában helytállniuk.
    E kötetet tehát nemcsak azok figyelmébe ajánlanám, akik szeretnek a társaságban effajta mondásokkal az okos és mûvelt ember látszatába kerülni, vagy akik szívesen derülnek az olyan kis remekek olvasásakor, amilyen Sinclair Lewisé: "Mikor a közönség író-olvasó találkozóra jön, fõként abban a reményben teszi, hogy kellemesebb lesz látni az írót, mint olvasni". Fõként azoknak van szükségük erre a könyvre, akik nem akarnak gyilkosok lenni, abban az értelemben, ahogyan a fent már idézett S. J. Lec írja: "A legtöbb ember gyilkos: embert ölt önmagában". (Szalay Könyvkiadó és Kereskedõház Kft.)

 

 
BOTOS JÁNOS
 
A bankelnök naplója

Tímár Mátyás: Válság-Váltás-Változások

A közelebbi és a távolabbi történeti múlt megismerésében és megismertetésében hagyományosan központi helyet töltöttek és töltenek be a történészek kutatásaira támaszkodó monográfiák, vaskos kézikönyvek. A múlt számos fontos részlete azonban gyakorta nem deríthetõ fel a leggondosabb levéltári kutatásokkal sem, mert az egykorú iratok nem képesek teljességgel visszaadni a történések meghatározó szereplõinek vívódásait, azokat a személyes motívumokat, amelyek döntõ lépések megtételére vagy elodázására sarkallták õket. A politikusok személyes motívumainak bemutatásában fontos -  és éppen ezért közérdeklõdésre számot tartó -  helyet foglalnak el a memoárok, a naplók. Ám ezek sorából hiányoztak a közelmúlt történéseiben, döntéseiben különbözõ mértékben szerepet játszó politikusok, gazdasági vezetõk emlékiratai. Tímár Mátyás naplójegyzetei ennek a hiánynak a betöltéséhez járulnak hozzá, olvasmányosan teljesítve a bevezetõben megfogalmazott célt: "Az íróember: a kor jegyzõje, gondolatait papírra vetve hozzájárulhat egy-egy tollvonással a kor képéhez, akárcsak a festõ a képi ábrázolással. Ritkán és keveseknek adatik meg, hogy írásával befolyást is gyakoroljon a körötte zajló folyamatokra."
    Tímár Mátyás, aki 1975- 1988 között a Magyar Nemzeti Bank elnöki tisztét töltötte be, Válság-Váltás Változások címmel közreadta 1979 decemberétõl 1994 augusztusáig írott naplójegyzeteit. A napló mûfajú írás -  eltérõen a memoártól -  hitelesebb, pontosabb képet nyújt az eseményekrõl, mint a visszaemlékezés, mert nem viseli magán az utólagos visszatekintések óvatosabb, körültekintõbb, az egykoron zajló történések késõbbi értékelését jobban figyelembe vevõ jellegét. A napló bankelnök, majd nyugdíjas írója jegyzeteiben egyaránt bemutatja hivatalos tevékenységét, szerepléseit és magánélete örömeit vagy gondokkal terhelt napjait. Így egyszerre és egymás mellett jelennek meg a hazai és a nemzetközi politika, és a hétköznapi élet történései.
    Tímár Mátyás naplójegyzetei egy vezetõ beosztású, majd nyugdíjas ember mindennapjait tárják az olvasó elé. A kötetbõl megismerhetõ a Magyar Nemzeti Banknak -  mint az idõ tájt korlátozott jogkörökkel rendelkezõ jegybanknak -  a belsõ mûködési mechanizmusa, a nemzetközi pénzvilágban betöltött helye, súlya, a hazai politikai, gazdasági döntéseket befolyásoló szerepe. Bepillanthatunk a jegybank vezetésén belül feszülõ nézetkülönbségek, viták témáiba és légkörébe. Különösen érdekesek a gazdasági reformfolyamattal kapcsolatos feljegyzések, a tervezett és a ténylegesen végrehajtott reformlépésekhez kötõdõ taktikázások bemutatása. Tímár Mátyás ez irányú jegyzeteibõl nyomon követhetõ, hogy a reform folyamata mikor és hogyan fékezõdött le vagy bukott el, s hogy a hazai cselekvési lehetõségeket mennyire körülhatárolta a nemzetközi helyzet, befolyásolta a világpolitika.
    A napló írója számos érdekes, hiteles adalékkal mutatja be, hogy a Magyar Nemzeti Bank elsõ embereként mennyire tudta befolyásolni a politikai felsõ vezetés gazdasági határozatait, hogyan járult hozzá ahhoz, hogy a nemzetközi pénzvilág meghatározó személyiségei pontosabban, hitelesebben megismerjék és megértsék az egyes döntések mozgatórugóit, az azok hátterében meghúzódó különbözõ érdekeket. A jegyzetekben érintett események sorában jó néhány olyan is található, amelyek napjainkban is központi helyet foglalnak el a jegybank tevékenységében, az ország gazdasági életében, alapvetõen befolyásolják azt: például az eladósodás problémaköre, az állami költségvetési hiány mértéke és finanszírozásának lehetõségei vagy akár a bõs- nagymarosi gátrendszer ügye. A napló számot ad arról is, hogy írója miként vélekedett a politikai vezetés nyílt vagy belsõ problémiáiról, a hatalmi küzdelemrõl, a rendszerváltásról, az 1990. és 1994. évi választásokkal kormányra került koalíciók lépéseirõl, gazdasági ténykedésérõl.
     Külön érdekessége a kötetnek, hogy a napló folyamatába fõzve jelenik meg a jegybankelnök néhány külföldi interjúja, elõadása, felszólalása. Hasonlóképp érdekességeket rejtenek a kötetben publikált fényképek, bár azt is jó volna tudni, hogy azok mikor készültek. A napló olvasását ugyanakkor kissé nehézkessé teszi (a kötet szerkesztõi munkájának a hiányosságából adódóan), hogy a rövidítések, a betûszavak feloldására, egyes kevésbé közismert hazai és külföldi személyiségek korabeli beosztásának a megimerésére a nem beavatott olvasónak lexikonokban, kézikönyvekben kell búvárkodást folytatnia.
    A napló másik fõ vonulata Tímár Mátyás magánéletébe, kedvteléseibe, családja mindennapjaiba enged bepillantást. Ennek során az olvasó nemcsak a család hétköznapjait ismerheti meg, hanem azt is, hogy a bankelnök mint magánember hogyan pihent, milyen könyveket olvasott, milyen színházi elõadásokat nézett meg, hogyan tetszett neki a televízió mûsora, melyek voltak a hobbijai, kik tartoztak a szûkebb és a tágabb baráti köréhez. A napló olvasása során emellett képet kapunk a hazai és a külföldi utazásokon szerzett élményekrõl is.
    Tímár Mátyás naplója -  miként bevezetõ soraiban maga is jogosan megállapítja -  hozzájárul ahhoz, hogy az ország életében sorsdöntõnek és egyúttal izgalmasnak is tartott 1979- 1994 közötti másfél évtized történéseit felidézve és távlatból látva, a halványuló emlékezet sokszínûbben õrizze meg. (P&B. Média Rt.)