TUDÓSPORTRÉK

KARDOS ISTVÁN
 
Egy nagy magyar nyelvész

Bárczi Géza (1894- 1975)

Amikor elõször kerestem fel -  a portréfilmben közremûködõ Karinthy Ferenccel együtt - , hamar kiderült, hogy Bárczi Gézát, a nyelvészt Csillaghegyen mindenki ismeri. Csengetésünkre hamarosan elénk jött, két vicsorgó puliját csendre intve, a tudós.
    A könyvektõl szinte elöntött villalakásban megkezdõdött a két napra elnyúló beszélgetés, melynek rövidített változatát a tévénézõk is láthatták annak idején.
    Az életpályák néha kacskaringósan kezdõdnek. Az ifjú Bárczi Géza például mindenképpen botanikus szeretett volna lenni. Majd belevetette magát az eszperantó nyelv tanulásába. Ez volt az elsõ idegen nyelv, amelyet megismert. Gimnazista korában a turkológia megszállottja lett.
    Mit nem hoz a sors? Az elsõ világháború kitörése idején Franciaországban ösztöndíjasként tartózkodott, így internálták. Õ is megjárta Noirmoutier-t, Ile d'Jeu-t, ahol összekerült Kuncz Aladárral, aki ottani élményét a Fekete kolostor címû mûvében meg is írta. Mindketten Eötvös-kollégisták voltak, ezért hamar összebarátkoztak. A háromszáz lépcsõnyi, magas toronyban eltöltött idõ ekkor már a nyelvészet felé terelte az ifjú érdeklõdését. Svájci deportálás után került haza, de ekkor már baráti köre zömmel költõkbõl, írókból verbuválódott, Németh Andorból, József Attilából és sok más irodalommûvelõbõl. Svájcban négy félévet abszolvált a lausanne-i egyetemen, így magyar- francia tanárként térhetett haza.
    Tanított a Mester utca kereskedelmi iskolában, a Reáltanoda utcai, mai nevén Eötvös gimnáziumban és végül a nagynevû Trefort utcai gyakorló gimnáziumban. Húszéves középiskolai tanári gyakorlatra tett szert.
    Nehéz anyagi körülményei óraadásra kényszerítették, egyik kedves tanítványa Vas István a kitûnõ költõ volt. Nyelvészként többet adott tanítványainak, mint a szoros értelemben vett nyelvtudás. Felkeltette érdeklõdésüket a nyelv szerkezete, alaktana, mondattana iránt, amirõl akkor már jelentõs munkái születtek meg. Ilyenek a Szófejtõ szótár, A magyar nyelv életrajza. A neo-latin nyelvekkel kapcsolatos munkássága is igen jelentõs volt, már fiatal korában is. Foglalkozott a francia jövevényszavakkal, az ó-francia nyelvvel stb.
    Fõ mûvének tekintette a Szófejtõ szótár címû mûvét. Ebben értelmezni próbálta a rokonalakú, de származásukban eltérõ eredetû szavakat, mint pl. a hiedelem szót, mely szerinte nem a hinni szóból származik. Nagyon érdekes megállapításokat tárt fel a különféle állatnevek eredetét illetõen. Õ dolgozta fel nyelvészeti szempontból pl. Tihanyi alapítólevél néven ismert, 1055-bõl származó, elsõ írott nyelvemlékünket.
    Sok cikke, mûve elemezte a nyelv fejlõdését, változásait, melyet szerinte a régészet, a néprajz, a mesterségek, a lélektan is alakít A nyelvújítás véleménye szerint nem ért véget a 19. század elején, hanem azóta is tart; kimutatta ezt az ipar, a sport, az újságírás nyelvezetében egyaránt. Nagyon érdekelte az argó is, az alvilág nyelve, melyet amolyan titkos nyelvnek minõsített.
    Nem zárkózott el semmi elõl, ami színesítheti a nyelvet, csupán azokat az idegen szavakat nem kedvelte -  sõt elkerülendõnek tartotta - , melyeknek magyar megfelelõje is van. Így nem ellenezte az eszkimó eredetû anorák vagy a kifejezõ erejû cipzár és kondenzcsík szót sem.
A magyar nyelvészek nagy jelentõséget tulajdonítanak nyelvatlaszának, mely azt mutatja ki, hogy egyazon dolognak, tárgynak, cselekvésnek a különbözõ tájegységeken más-más szavakat adnak. Kedvenc példája erre az egres, melyet egyes vidékeken püszké, másutt pöszméte vagy tüskésszõlõ, Erdélyben pedig Füge.
    Bárczi Géza akadémikus 1939-tõl az MTA levelezõ, 1947 óta rendes tagja. Hosszú és eredményekben gazdag életében munkájával vitatkozott Hatvany Lajossal, aki a nyelvtudományt -  persze tréfásan -  "a tudni nem érdemes dolgok tudományának" nevezte. Hatalmas, sok ezer oldalas írásmûvével bizonyított nyelvészi mivolta mellett.
    Feleségének elvesztése nagyon lesújtotta, így baráti köréhez menekült, mely egyúttal tudományos környezete is lett. Ez volt a Kruzsok. Oroszul annyit jelent, hogy Köröcske. Budenz József alapította társaság volt ez, ahol a finnugor nyelvet kutató nyelvészek oroszul beszéltek. A Köröcske Budenz halála után is fennmaradt. Bárczi olyan kortársai vettek benne részt, mint Eckhardt Sándor, Pais Dezsõ, Benkõ Loránd, Lõrincze Lajos, Ligeti Lajos, Deme László és mindenki, aki nyelvésznek számított széles e hazában. Madách szavait vallották alapeszményül: "Mi a tudvágyat szakhoz nem kötõk, átpillantását vágyjuk az egésznek." E társaságnak volt kiemelkedõ alakja Bárczi Géza 1975-ben bekövetkezett haláláig.
 
 
 
 



   


SIPOSS ANDRÁS

Mennyi? 16?

Az ördög a részletekben lakik -  tartja a mondás. Ezért, amikor sok más foglalkozási ág nehéz bérhelyzete közben tele minden médium a pedagógusok 16%-os fizetésemelésével ("ez a 9%-os inflációt figyelembe véve 7%-os reálbér-növekedés", hangzik hozzá zengzetesen), nem árt kicsit a részzletekkel megismerkedni. Látni fogjuk: most is ott csücsül Belzebub, és tenyerét dörzsöli, hogy sikerül egymásnak ugrasztani, és így jobban kordában tartani a népet (lásd még Ldivide et impera"...).
    Kezdjük a kályhától. Talán nem mindenki tudja, hogy a pedagógusok úgynevezett bértábla szerint kapják a fizetésüket. Az iskolai végzettség (egyetem, fõiskola, több szak, doktorátus stb.) és az eltöltött szolgálati idõ szerint kategóriákba vannak sorolva, és az e kategóriákban adandó legkisebb alapbért írják elõ központilag, és biztosítják fedezetét. Természetesen elvileg kaphatnak ennél többet, ha az iskolafenntartó (többnyire az önkormányzat) állja a többletet. Dacára az önkormányzatok közismert, szintén nem túl rózsás helyzetének, ez elõfordul, bár persze korántsem általános.
A pedagógus által hazavitt fizetés azonban több részletbõl tevõdik össze. Kétségtelenül legfontosabb eleme az imént vázolt alapbér, azonban számos egyéb komponense van/lehet, amelyek együtt nemritkán a teljes fizetés 30-40%-át is kitehetik. Ilyenek például:
a túlmunka átalány (az órarendben szereplõ, kötelezõ óraszámon felüli órákra),
a túlóra-díj (szakkörök, külön foglalkozások esetén),
a helyettesítési díj (hiányzó kolléga helyett megtartott órákra),
a kötelezõ óraszám emelkedése miatti összeg (1997 szeptemberében 18-ról 20-ra növekedett a kötelezõ óraszám, ezt az akkori alapfizetés kb. 10%õával kompenzálták, ez azonban összegében máig változatlan maradt, dacára az azóta bekövetkezett alapbér-emelkedésnek),
az ún. illetménynövekedés (az óraszám legalább 10%-ában haszno-sítható plusz szakképesítés -  további szaktárgy, egyéb diploma stb. -  miatt),
a különbözõ pótlékok (osztályfõnöki, munkaközösség-vezetõi, vezetõ tanári, nyelvû vagy a minõségi bérpótlék).
Külön izgalmas kérdés, hogy mi módon ismeri el az igazgató (saját vagy akár a tantestület javaslatára) valamely kolléga minõségileg, eredményességében kiemelkedõ munkáját. Vannak persze eseti jutalmak, de az elismerés jelentkezhet minõségi bérpótlék (ún. kereset-kiegészítés) határozott idejû béremelés vagy a kötelezõen, a kategóriának megfelelõen elõ-írt minimális alapilletménynél magasabb alapbér formájában. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az év folyamán hazavitt teljes juttatásban a bértábla szerint kötelezõen adandó fizetési minimum lehet, hogy csak 50-60%-ot tesz ki. Minél több képzettséggel, minél szerteágazóbb és eredményesebb munkát végez a pedagógus (s a tapasztalat szerint még: minél régebben dolgozik), ez az arány annál kisebb. (Hogy a sok viszonyítás után abszolút számokról is szó essék, pl. Gipsz Jakab negyvenes, többdiplomás pedagógus kötelezõ minimális alapbére az 1998. decemberi állapot szerint 57300 Ft volt; nyelvvizsgával, osztályfõnökséggel, túl-órákkal, jó munkával akár a 90- 100000 Ft-ot is elérhette havi fizetése. Bruttóban természetesen. Tessék ezt egy hasonló képzettségû, de az ún. versenyszférában dolgozó szakember -  menedzser, vezetõ -  díjazásával összevetni!)
    Lássuk most végre a 16%-os fizetésemelés kérdését. A médiabeli kommunikáció nemigen tûri az akkurátus pontosságot, inkább a gyors, rövid és fõleg hatásos megfogalmazást igényli. Ez azonban sokszor -  hogy finoman fogalmazzunk -  elfedi, megmásítja a lényeget. Folyton a pedagógusok fizetésének 16%-os emelésérõl hallani -  ezzel szemben csak a bértábla kategóriái-ban elõírt, kötelezõ minimumokat emelte meg a kormány 16%-kal, és csak ennek fedezetét juttatja el az önkormányzatoknak. (Az igazsághoz azért hozzátartozik: ez is több, mint ha ezt nem teszik meg.) Azonban a fenti, tán kissé hosszúra nyúlt alapvetés után világosan látható, hogy az esetek döntõ többségében ez messze nem 16%-a a teljes fizetésnek. Ugyanis az alapbéren felüli, kiegészítõ jövedelmek (díjak, pótlékok stb.) nem emelkedtek, s ha valaki eddig nem a kategóriájában elõírt minimumot kapta, annak még az alapbére sem növekedett ennyivel. A 16%-ot alig néhányan (a pályakezdõk, a semmi pluszt nem vállalók stb.) kaphatták meg. Minél több képzettséggel, minél szerteágazóbb és eredményesebb munkát végzett egy pedagógus (és minél régebben dolgozik), a tényleges arány annál kisebb. És ennek rettentõen rossz "üzenete" van.
Tovább árnyalja a képet, ha figyelembe vesszük a tb- és adószabályok módosulásait is. A tavalyi 10% helyett idén 11% az egészségügyi- és nyugdíjjárulék, havi 4200 helyett 3000 Ft az adójóváírás (ill. évi bruttó egymilliós összjövedelem fölött semmi), és a fizetésemeléssel kerülhet akár magasabb adósávba is valaki. (Térjünk vissza konkrétan Gipsz Jakabhoz: tavaly a havi 91000-es bruttó fizetésébõl hazavitt 58200 Ft-ot. Jó munkájáért az igazgató nem a kategóriája minimumát fizette alapbérként, hanem 4-5 ezerrel többet. A 16%-os emelés 9200 Ft-tal megemelte ugyan a rá vonatkozó minimumot, de idén az önkormányzat is csak valóban ennyit tud adni, így a bruttó fizetése 96000-re emelkedett. Ebbõl pedig az idei szabályok szerint hazavisz 59 200 Ft-ot, azaz kerek egy ezressel többet. Ez a nettó összegnek nincs 2%-a, reálbérben számolva pedig éppen 7%-os csökkenés!)
Amikor tehát a 16%-os pedagógusbéremeléstõl hangos a média, inkább csak az egyes foglalkozási ágak egymásnak ugrasztása lehet a cél. Mert aki a "16"-ot veszi a szájára, az (némileg József Attilára asszociálván) egyfajta értelemben az igazat mondja ugyan, de bizonyosan nem a valódit.



 
 

 
BOTOS JÁNOS
 
A bankelnök naplója

Tímár Mátyás: Válság-Váltás-Változások

A közelebbi és a távolabbi történeti múlt megismerésében és megismertetésében hagyományosan központi helyet töltöttek és töltenek be a történészek kutatásaira támaszkodó monográfiák, vaskos kézikönyvek. A múlt számos fontos részlete azonban gyakorta nem deríthetõ fel a leggondosabb levéltári kutatásokkal sem, mert az egykorú iratok nem képesek teljességgel visszaadni a történések meghatározó szereplõinek vívódásait, azokat a személyes motívumokat, amelyek döntõ lépések megtételére vagy elodázására sarkallták õket. A politikusok személyes motívumainak bemutatásában fontos -  és éppen ezért közérdeklõdésre számot tartó -  helyet foglalnak el a memoárok, a naplók. Ám ezek sorából hiányoztak a közelmúlt történéseiben, döntéseiben különbözõ mértékben szerepet játszó politikusok, gazdasági vezetõk emlékiratai. Tímár Mátyás naplójegyzetei ennek a hiánynak a betöltéséhez járulnak hozzá, olvasmányosan teljesítve a bevezetõben megfogalmazott célt: "Az íróember: a kor jegyzõje, gondolatait papírra vetve hozzájárulhat egy-egy tollvonással a kor képéhez, akárcsak a festõ a képi ábrázolással. Ritkán és keveseknek adatik meg, hogy írásával befolyást is gyakoroljon a körötte zajló folyamatokra."
    Tímár Mátyás, aki 1975- 1988 között a Magyar Nemzeti Bank elnöki tisztét töltötte be, Válság-Váltás Változások címmel közreadta 1979 decemberétõl 1994 augusztusáig írott naplójegyzeteit. A napló mûfajú írás -  eltérõen a memoártól -  hitelesebb, pontosabb képet nyújt az eseményekrõl, mint a visszaemlékezés, mert nem viseli magán az utólagos visszatekintések óvatosabb, körültekintõbb, az egykoron zajló történések késõbbi értékelését jobban figyelembe vevõ jellegét. A napló bankelnök, majd nyugdíjas írója jegyzeteiben egyaránt bemutatja hivatalos tevékenységét, szerepléseit és magánélete örömeit vagy gondokkal terhelt napjait. Így egyszerre és egymás mellett jelennek meg a hazai és a nemzetközi politika, és a hétköznapi élet történései.
    Tímár Mátyás naplójegyzetei egy vezetõ beosztású, majd nyugdíjas ember mindennapjait tárják az olvasó elé. A kötetbõl megismerhetõ a Magyar Nemzeti Banknak -  mint az idõ tájt korlátozott jogkörökkel rendelkezõ jegybanknak -  a belsõ mûködési mechanizmusa, a nemzetközi pénzvilágban betöltött helye, súlya, a hazai politikai, gazdasági döntéseket befolyásoló szerepe. Bepillanthatunk a jegybank vezetésén belül feszülõ nézetkülönbségek, viták témáiba és légkörébe. Különösen érdekesek a gazdasági reformfolyamattal kapcsolatos feljegyzések, a tervezett és a ténylegesen végrehajtott reformlépésekhez kötõdõ taktikázások bemutatása. Tímár Mátyás ez irányú jegyzeteibõl nyomon követhetõ, hogy a reform folyamata mikor és hogyan fékezõdött le vagy bukott el, s hogy a hazai cselekvési lehetõségeket mennyire körülhatárolta a nemzetközi helyzet, befolyásolta a világpolitika.
    A napló írója számos érdekes, hiteles adalékkal mutatja be, hogy a Magyar Nemzeti Bank elsõ embereként mennyire tudta befolyásolni a politikai felsõ vezetés gazdasági határozatait, hogyan járult hozzá ahhoz, hogy a nemzetközi pénzvilág meghatározó személyiségei pontosabban, hitelesebben megismerjék és megértsék az egyes döntések mozgatórugóit, az azok hátterében meghúzódó különbözõ érdekeket. A jegyzetekben érintett események sorában jó néhány olyan is található, amelyek napjainkban is központi helyet foglalnak el a jegybank tevékenységében, az ország gazdasági életében, alapvetõen befolyásolják azt: például az eladósodás problémaköre, az állami költségvetési hiány mértéke és finanszírozásának lehetõségei vagy akár a bõs- nagymarosi gátrendszer ügye. A napló számot ad arról is, hogy írója miként vélekedett a politikai vezetés nyílt vagy belsõ problémiáiról, a hatalmi küzdelemrõl, a rendszerváltásról, az 1990. és 1994. évi választásokkal kormányra került koalíciók lépéseirõl, gazdasági ténykedésérõl.
     Külön érdekessége a kötetnek, hogy a napló folyamatába fõzve jelenik meg a jegybankelnök néhány külföldi interjúja, elõadása, felszólalása. Hasonlóképp érdekességeket rejtenek a kötetben publikált fényképek, bár azt is jó volna tudni, hogy azok mikor készültek. A napló olvasását ugyanakkor kissé nehézkessé teszi (a kötet szerkesztõi munkájának a hiányosságából adódóan), hogy a rövidítések, a betûszavak feloldására, egyes kevésbé közismert hazai és külföldi személyiségek korabeli beosztásának a megimerésére a nem beavatott olvasónak lexikonokban, kézikönyvekben kell búvárkodást folytatnia.
    A napló másik fõ vonulata Tímár Mátyás magánéletébe, kedvteléseibe, családja mindennapjaiba enged bepillantást. Ennek során az olvasó nemcsak a család hétköznapjait ismerheti meg, hanem azt is, hogy a bankelnök mint magánember hogyan pihent, milyen könyveket olvasott, milyen színházi elõadásokat nézett meg, hogyan tetszett neki a televízió mûsora, melyek voltak a hobbijai, kik tartoztak a szûkebb és a tágabb baráti köréhez. A napló olvasása során emellett képet kapunk a hazai és a külföldi utazásokon szerzett élményekrõl is.
    Tímár Mátyás naplója -  miként bevezetõ soraiban maga is jogosan megállapítja -  hozzájárul ahhoz, hogy az ország életében sorsdöntõnek és egyúttal izgalmasnak is tartott 1979- 1994 közötti másfél évtized történéseit felidézve és távlatból látva, a halványuló emlékezet sokszínûbben õrizze meg. (P&B. Média Rt.)