MÉRLEG
 

SZEPES ERIKA

Ezredvégi menekülések -
utópiák, mítoszok, nosztalgiák

II. rész
(Gyimesi László: Visszatérés Na'Conxipánba -
az elemzés folytatása)
 
Beszédes szerkezetek:
1. Lineáris szerkesztés

Az elidegenedett kapcsolatok és a nyelv elveszítése egyenes úton vezetett a "rendszerváltáshoz", mely után minden idegenné vált: az ágyunkban fekvõ asszony, aki teljesen élettelen, kapcsolatteremtésre alkalmatlan ("Bronz az ágyéka beton a feje", 60.); az általános alanyt jelentõ Te megszólítással mindazoknak a sorsát jellemzi, akiket ezzel a bizalmas Mi körébe lehet vonni: "Volt vala rangod címed és nemed / Viharok jönnek elfújják neved / Földön tart puszta õrzött életed" (61). Az új világban "gáláns urak hajlonganak", nevüket még meg kell tanulni (tehát eddig ismeretlenekbõl lettek új urakká), s még ha nevetünk is gyarlóságaikon, "Mosolyainkhoz koccan a harag" (62). Mindenre tavaszt ûzõ tél és hideg telepszik, s nem véletlen a hideg mellé választott hasonlítószó: "hideg mint a vas" (63). Ez a szakasz a kötet -  s a köteten végigvonuló cselekmény- történés -  mélypontja. A vas- hideget a világ melegségét õrizni hivatott nõi nem képviselõje képes csak elõzni. Õvele nem történnek a dolgok, õ cselekszik. Cselekvése kétirányú: zilált konttyal ma elhagyja az õs Na'Conxipánt -  feldúlt állapotban egy idõre eltávozik a felfordult világból, "De visszatér az arca fényteli" -  elmegy és visszatér. A kötet címét rejti és magyarázza ez a szakasz: az emberi fényt és meleget biztosító nõi princípium távozik el, majd tér vissza Na'Conxipánba. De ezt -  ismét a Mi közösségét létrehozó Te megszólítással -  "érted is teszi". Visszatérésének harmadik személyû ragja pontosítja ugyan a kötetcím igébõl képzett fõnevének cselekvõ alanyát, de az "érted" -  tehát egy közösségért -  célhatározóval kiegészítve mindnyájunk visszatérését jelenti. Visszatérést és újrakezdést egyben.
    Az új világ minõsége a következõ képekbõl rajzolódik ki: elsõként lép színre benne egy cilinderes úr, aki cilindere alatt "Piros mosollyal õriz egy halat" -  variációja ez a bolond figurának, azzal a különbséggel, hogy csepürágó külsõ helyett cilindert visel (65); másodikként egy grófné indul sétára naftalinból elõ-szedett ruhájában; õ is úrhatnám módi, de méltóságát részben lefokozza a naftalinból elõkotort ruha, mert jelentése kettõs: egyrészt mutatja a grófi rang régiségét, a kutyabõr igazolását (köztudott, mennyire fellendült a 90- es évek elején a családfakutatás), másrészt jelzi a rangkórság anakronizmusát, molyette avíttságát (66).
    Egy szakasznyi ugrással ismét második személyû megszólításban mondja el -  ha nem is mindannyiunkról, de nagyon sokunkról -  a költõ, hogy reményeink és vágyaink mégsem teljesültek, "Nem billent helyre a keserû rend". A "keserû rend" szintagma igen beszédes: visszautal a rendszerváltás kulcsszóra, az ebben bennefoglalt rendõre, de visszautal a rendszerváltás elõtti kor keserû minõségére is: az sem volt tökéletes, de legalább rend volt, amibe vissza lehetett volna billenni (68). A 64. szakasz zilált kontyú nõje hiába hozta el a fényt, helyette a fordulat gyászt hozott, s ezzel együtt a külsõségek hajszolását: borbélyszagot, csipkés fõkötõket, kencefice boltosokat -  az új világ bennük abban is megmutatkozik, hogy a kencefice boltos mint privatizált kereskedelmi egység a konkurrenciaharcban kénytelen éjfélig nyitva tartani (69), s hogy a magánszektorként mûködõ libáskofának telik olyan nagy mûfogra, amivel az általánosított Te- alany mosolyát feldöfheti (71). Ebben az úrhatnám, vagyonvezérelte világban a tündér -  azaz a mese -  megbetegszik, és Na'Conxipán egészségügyi helyzetében csak emberen kívüli segítségre számíthat: Szent Ferenc madarai gyógyítják (72). Az iskolai rend mint az általános rend egyedi képviselõje az általánossal együtt felborul: helyet cserélnek gyerekek, szülõk és tanárok, nem tudván, kinek kell oktatnia a másikat, ki rendelkezik az új rend megkövetelte tudással (73). Sokan kénytelenek pszeudocselekvéseket végezni: nincs hal és nincs vad, de a halász halászik, a vadász vadászik (74); felgyülemlenek a kincsek, az arany, "Így határtalan a betörõkedv" (75).
    Az értékek megváltozásának ebben a szakaszában egyesek -  akik közé magát sorolja a költõ -  csak titkos találkozókon gyülekezhetnek, egy csónakházban, ahol valamiféle álmûvészet mûvelésének ürügyén beszélhetik csak meg közös dolgaikat, s hiába lesték ki és jelentették fel õket a csónakház körül lézengõ halak -  a hal itt kettõs asszociációt kelthet: az elzártságot jelentõ vízi környezet élõlényei, akiket közelségük miatt lehet besúgásra használni, másrészt a halvérûek, hidegfejûek, kékvérûek képviseletében már puszta lényükkel ellenségei a zenélõ bohémeknek - , az egybegyûlt társaság vágyait mégis repíti a kajak, bár ilyen körülmények között ezek a vágyak butának minõsülnek (76). A csónakházba menekülés, a bujkálás a szabadságjogok korlátozásáról tanúskodik s a következõ szakaszban erõs fényben villantja fel a költõ a rabság szimbólumát: tûztoronyban õrzik most a tüzet -  a hidegvérû halakkal legellentétesebb matériát - , amely minden hitnek, szabad szellemi mozgásnak az éltetõje, s világos, hogy miért õrzik: "A láng rabságban nem szaporodik / Beléverik hogy milyen szabad itt" (77). A rabság- bezártság állapota mindenre és mindenkire kiterjed: üvegfal mögött él minden élõ, s bezártságában maga is üveggé, tehát élettelenné válik, s fõként átlátszóvá, átláthatóvá, sõt átvilágíthatóvá. S mindezért ironikus köszönet jár a Mesternek, akiben itt most nem a Teremtõt tisztelhetjük, bár annak középkori Artifex = Mester epithetonja ezt is megengedné, hanem az égi Artifex földi helytartójának, a Földön hatalmas Mesternek, aki számunkra az üvegkalitkát készítette (78).
    A nekünk rendelt világ egyre sötétebb és megélhetetlenebb, elõle álomba kell menekülni, szenvedéseinket mókusok -  tiszta állatok, nem hamis emberek -  igazolják, csak ezért várhatunk vigaszt (80). A vigasz mibenléte a következõ két pillanatképben tisztázódik: régi filmeken sírnak meghatódottságukban és nosztalgiájukban az emberek (81), a visszatért régi világot egy sor segítségével belemossa a jelenbe: "A századvégi parfümös füstbe", hiszen századvég volt a visszavágyott boldog békeidõ, meg a mai, szenvedésekkel teli is, és az a hadüzenet, ami véget vetett a boldog békeidõknek a század elején, véget fog vetni mai látszatbékénknek is (82).
    A mai látszatbéke azonnal átkapcsol jelenünkbe és jövõnkbe is: itt az õrkorszak, melyrõl a költõ, fejét ócska vánkoson nyugtatva (az ócska itt a régi, kopott, korszerûtlen jelentésben szerepel) -  bánatosan veszi tudomásul, hogy számára nem ez hozza a boldog jövõt (83). A jelen s a belõle kivetített jövõkép rögzítése után a jelen meghatározó mozzanatai következnek: világunkban a béke kék színe elpattan (az "elpattanás" történést talán a béke ünnepén régen égrebocsátott léggömbök sugallhatták), fekete lép a helyébe, a világ tarkaságát, sokféleségét szivárvány formájában csak lehunyt szemünk õrzi (84). Nincsen zár és nincsen lakat ebben a szabadság látszatát megteremteni akaró rendszerben, s még ha szabad is a bejárás a kertbe, nem akarunk és nem is merünk belépni, mert a zöldellõ életet (a fákat) talmin csillogó, élettelen rézzel futtatták be (85), s amiként már csak emlék marad a kert zöld platánja, úgy süllyednek emlékké a múlt emberi tárgyai: az emberi munka méltóságát hirdetõ kovácsfújtató, a régi bálok és mulatságok forgatagából itt maradt álarc -  a költõ pedig ezeknek az értékeknek a megmentésére indul (86). A báli forgatagot idézõ álarc vetíti elõre a következõ kép kerti ünnepélyét, feltehetõen a csillogó rézzel bevont, élettelenné tett platános kertben, a csíkos ruhában megjelent võlegényrõl még csak sejthetjük, hogy ünneplõje nem a divatozás kedvéért csíkos, ám a menyasszonyról már szóban is kimondatik: "Bilincsben volt a menyasszony keze" (87). Az új rendszerû világ kényszerû tudomásulvételét ezek a képek illusztrálják, s ezek nyomán világosodik meg az új világ lényege: ugyancsak különös- furcsa, deviáns figurák népesítik be, mint a korábbit, de mindegyik elveszíti derûjét, báját, és csak rosszat képesek cselekedni: "Gonosz törpéket festett egy bolond", egy másik megtiltja a rokokó álmok (a színes, parókás, kecses világ: Gulácsy rokokó világa) és a mesék terjesztését, továbbvitelét (88). A martalócok ebédje kóc, a bábjátékos már nem mulattat tovább (89), a régi kor varázslója -  emlékezzünk: tollasan Ikarosz- archetípust formázott -  be van tiltva, elveszíti igazi lényegét, nem lehet már szabadon szárnyaló lény, csak tintahal (90). Van még szerelem, de csak hangtalan éneket tud lehelni (91), a koncért való tülekedésben a korábban általánosító te- alany mintha szûkebb körre korlátozódnék: csak azokra vonatkozik, akik nem törekszenek pénzen vehetõ dolgok birtoklására, s csak olyanokra, akiknek asszonya csorba poharat választ, hogy fénnyel töltse meg (92). Pontosíttatik e szakasz által a 64. versszakban oly fontos szerepet játszó nõ -  a ziláltan távozó és fényt hozó - : valóban õ az a nõi princípium, aki képes értelmet adni a létnek (nem véletlenül következik a szerelemrõl szóló szakasz után), s ha Madách számára az életben maradáshoz elég volt biztatásnak az anyaságra való hivatkozás, Gyimesi nem éri be ennyivel: neki fény kell a túléléshez, a szellem fénye és a tisztaság ragyogása -  egy csorba pohárban, nem fényûzõ drágaköves kehelyben (92). Visszatér a többi korábbi kép is: jön a koldus, akinek gazdagsága a kalapja (94), régi fegyverek és harci öltözetek kelnek életre (Na'Conxipánban megújították, pontosabban visszaállították a díszõrség és más fegyvernemek háború elõtti egyenruháját), s minthogy nincs háború, ez a renovált katonaság pótcselekvést végez: tagjai huszáros mentében és atillában díszes bálokon lejtenek táncot (95). Velük ellentétben azok a lányok, akik nem tartoznak az új rend kötelékébe, "põrén járják a táncot", s a fonákságokra, esztelenségekre nem kell felhívni a figyelmet, kiderülnek maguktól: "Nem gyújtottunk a parton õrtüzet / Világított a tiszta õrület" (96). Az udvari pompával szemben "A régi háznak kéménye sincsen" (97), s a Te megszólítás már a legszûkebbre lehatárolva áll itt, baráti közösséget teremtõ gesztusból önmegszólító jellegûvé válik: "Arctalan éjben maszkod hentereg / Amíg éjfél volt nem szerettelek" -  az alanyváltás a két sor között megtörtént. A költõ egyedül marad az éjben, amely most már Holdtalan és arc nélküli (98). Ezután két szakaszban egyértelmûen elsõ személyben szól a költõi Én: kimaradt a világból, kitiltották a történelembõl, csak messzirõl vehetett látleletet: "Csak fényképeztem", s ezzel is sietnie kellett, mert a világ változását csaknem halálként élte meg, s most, hogy túlélte, "másik térbõl figyeli magát", s csak egyetlen esélyt érez a maga számára az életben maradáshoz: éppen azt, hogy elmondja versét (99- 101). A kötet zárószakaszát helyzetdallá változtatja, amennyiben bakterként lép fel benne: a bakter az a kisember, aki -  ha szûk határokon belül is, de -  valamit cselekvõként irányít a világban, valamire nagyon kell figyelnie, s az a tette, hogy a rábízott feladatot becsülettel ellátta -  a bakter a menetirányítást, a költõ a versírást - , ha nem is örömmel, de lemondó megnyugvással töltheti el: megõrizte magát és környezetét a szélsõségektõl, a kétfelõl leselkedõ veszélyektõl, ellentétes erõk támadásától: "Vízre vigyáztak tûzre vigyáztak" (101).
    Gyimesi lineáris szerkesztésének két funkciója van: az elsõ a pillanatképekre -  egy- egy szakaszra -  tördelt világban folyó, elrejtett cselekmény elõresodrása azáltal, hogy a pillanatképek történéseit belsõ logikával fõzi össze: vagy kronológiailag követik egymást, vagy oksági viszony révén. Így a pillanatképek mozzanatnyi cselekvéseibõl úgy áll össze a történet -  Na'Conxipán történetének egy korszaka - , amiként az egyes emberek megélt sorsából áll össze egy ország története, az országok történetébõl pedig az egyetemes történelem. A lineáris szerkesztés másik funkciója annak bemutatása, milyen viszonyban állnak egymással a szereplõk, sorsuk mennyiben befolyásolja a másikét, s fõként, hogy miként következik egymáshoz való kapcsolódásukból az a láncolat, ami az egyes emberek életének egymáséiból összeszövõdõ köteléke, ily módon a kétféle lineáris szerkesztési funkció egymásra épül, egymásból építkezik, együtt hat. A lineáris építkezésbõl egy nagyobb közösség, az ország sorsa áll össze, s hogy ez a Na'Conxipánnak nevezett ország Magyarország, azt nemcsak a 60. szakaszban kimondott kulcsszó, a "rendszerváltás" egyértelmûsíti (hiszen a körülöttünk lévõ országokban lezajlott változásokra ezt a terminust nem használjuk: lengyelországi változások, cseh események, a Szovjetunió széthullása, utódállamok létrejötte stb.), ez a szó a magyarországi változásokra lett lefoglalva. A lineáris szerkesztés során feltárult történés lényege: a szabályos polgári léttõl különbözõ emberek -  a vallomásos kötetzárás alapján: mûvészek, költõk -  álomvilágban, saját törvényeik szerint éltek egy nem igazán jó hazában, hiszen ha igazán jó lett volna, nem kellett volna helyette megteremteni a mesebeli Na'Conxipánt; az õ sorsuk az ország radikális változásával rosszabbra fordult, értékeiket elveszítették, de a fényhozó nõi princípium (és a szerelem) segítségével úgy döntöttek: vállalják az otthon maradást, visszatérnek Na'Conxipánba, hogy ott újra elkezdjék építeni saját világukat.
 
Beszédes szerkezetek
2. A mikrostruktúrák

Az elemeire bontott világot Gyimesi 101 szakaszban rajzolta meg. Ezek a szakaszok pillanatképek, amelyekbõl összeáll az egységes cselekmény, így részei a nagy szerkezetnek, a makrostruktúrának, de önmagukban is értelmezhetõk mint teljes látleletek egy egyénített, személyekre szabott, mikroszkopikus világról. Ezeket a szakaszokat ugyanolyan mûgonddal építi fel Gyimesi, mint amilyennel a szakaszok kapcsolódását megtervezte. Elemzési mintaként csupán néhány szakaszt emelek ki.
    Az elsõ szakasz éjszaka kezdõdik, a költõ kedvelt napszakában, s a fény intenzitásának növelésére megszaporítja a Hold számát: "Hat Hold ragyog". A költõi eljárásra a stilisztikában terminust nem találtam, ezért elnevezném plurale intensivum- nak, intenzitást növelõ többes számnak. A hatos szám nemcsak a fényerõsséget növeli, de a vele szemben álló sötétséget is, hiszen ha hat hold kell az elõzésére, akkor ott nagyon sötét van. Növeli továbbá a dermesztõ hideg érzetét is, hiszen a Hold kékes fénye -  szemben a Napéval -  nem melengetõ, inkább hideglelõs. A földöntúli természeti képet megmozgatják ugyan élõlények: "Zöld hajú lányok táncolnak az égen", de ezek a lányok nem földi lények (az égen  táncolnak,  hajuk  színe  zöld).  Látomásként  kerültek  fel  a  dermedt  égre -  aminthogy a kép látomás- jellegét fokozza a hat Hold látványa is - , s a teljes csendet nem is õk zavarják meg táncukkal, "csak az árnyékuk suhog": a látomásszerû lények anyagtalan kísérõi adnak csak hangot -  ijesztõ, fordított világkép. Félelmetességére és fordítottságára- felfordultságára az utolsó sorban kapunk választ: "Hajnalt nyúznak a perzekutorok": a hat Holdat felváltó hajnal nem önként lép be a világba, hanem csak erõszakra, a perzekutorok megjelenése magyarázza az egész kép hidegségét, metszõen jeges, erõs fényét, ami a perzekutorok jelenlétében szinte a vallatólámpákat idézi. Éjféltõl hajnalig terjed a miniatûr ideje, s a négy sor elég a költõnek nemcsak ahhoz, hogy befussa a köztes idõt, hanem ahhoz is, hogy az elõrevetített hangulatot a szakasz utolsó szavával megindokolja.
    A 10- 11. szakasz arra példa, hogy az önmagukban teljesen körvonalazott világokat egymáshoz kapcsolódásukon túl, s így a lineáris szerkesztésben játszott szerepükön túl miképpen komponálja meg Gyimesi úgy, hogy egyrészt önmagukban is teljesen értelmezhetõk legyenek, másrészt a két miniatûr világ összekapcsolása egy kétszakaszos egységet is létrehozzon. A 10. szakasz az a pont, ahol a költõ meghatározott programmal belép az addig bemutatott világba: "Táncba indulok fújd a furulyád" -  belefogok a mûbe, segíts zenéddel. A költõi program motivációja: "Szívemet dúlja három elefánt" -  valamilyen nálam hatalamasabb lények ingerelnek, emiatt "Vérre szomjazom" -  a küzdelem halálosan komoly, s bár ebbõl a komolyságból elvesz valamit az ironikus "vidd a kakaót", mégis visszatér az elszánt indulat a záró, negyedik sorban: "Dübörgést hallok vad trombitaszót". A sor válasz a szakasz elsõ sorára, jelzi a tõle való elmozdulást, a helyzet változását: a táncból dübörgés lesz, a furulya hangja helyett vad trombitaszó -  idilli költészet helyett harci dal. Kerek, zárt világ, megszerkesztett, mozgást- változást tartalmazó, önmagában is megálló apró helyzetkép. Ezt követi a 11. szakasz a maga szintén zárt, önmagát kiteljesítõ és magyarázó világával, de a két világ úgy válik teljesebbé, ha észrevesszük az õket összekötõ közös elemeket. Ilyen mindjárt az elsõ sorban lévõ "elefántház" szó, mely az elõzõ szakasz három elefántjára utal vissza. Önmagában a szakasz így épül: "Az elefántház mellett harcosan / Képzett majommá emelem magam / Körbevesz bõszen a csimpánz- csapat / Dorong vitatja gesztusomat." A metafora jelentése ennyi: én kívül vagyok az elefántházon, a szívemet dúló három elefánton már túlléptem, mostani ellenségeim azok a majmok -  külsõ ellenség helyett fajtámbéliek - , akik képzettségem miatt támadnak rám. A képzett majom -  jelzõs szerkezet -  játékos utalás egyrészt Darwin elméletére, hiszen itt önerõbõl válik képzetté a majom és nem az evolúció során, másrészt elhatárolja a költõi Én- t a képzetlen majmok hadától, s így az értelmiségi lét veszélyeztetettségét szimbolizálja: dorong jár az önképzésért, mûvelõdésért, tanulásért -  a gondolkodásért. A két szakasz közti kapcsolat tehát nemcsak az elefánt szó által megteremtett formális, szóismétlõ viszony, hanem a mindkét szakaszban jelenlévõ mûvészet és emelkedett lét, ill. a mûveletlenség és az erõszak ellentéte. A két mikrostruktúrából tehát létrejön egy funkcionálisan összetartozó, még mindig igen kicsi (kétszakasznyi) szerkezet, amelynek hármas szerkesztési szerepe van: a) a lineáris, az egész mûvet végigkísérõ  eseménysorozat  részei;  b  önmagában  zárt mikrovilág  felépítései; c) a világ kisebb összefüggéseire rávilágító, kisebb szerkezeti elemek képviselõi.
    A 19. szakasz egy meghiúsult randevú története "tündéri realizmussal" megfestve: "A csámpás csitrit vártam hajnalig / Közben bort ittam nem alig- alig / Így mire megjött tûzõcsatakosan / Én már a holdban ápoltam magam". A szerelmi légyott félszeg- suta hangulatát a serdületlen kamaszlány felléptetése a végzet asszonya szerepében, majd a szintén félszegségre valló borivás (hiszen az ember az elsõ randevú elõtti izgalmát csillapítja), a csitrilány zilált, elkésve- rohanva- izzadtan érkezése adja, s a félszeg- félresikerült találka miatti bánat feloldódik a költõ igazi otthonában, a holdban. A cselekmény estétõl hajnalig tart, így a költõ felkerülése a holdba azt jelenti, hogy õ nappal nem tartózkodik a földön. A következõ szakasz (20) ennek a félszegségnek, kamaszos idétlenségnek szöges ellentéte, amennyiben a kamasz- szerelem helyett bordélyházi jelenetet fest: "Éjszaka bordély nappal babaház / A szerelemben bíbor nõ tanyáz / Combja közé kap férfit fazekat / Érti a dolgát érte ég a Nap." Az idõ ebben a képben nem halad, mint az elõzõben, hanem idõtlenné válik az elsõ sor megállapító- általánosító idõtlensége miatt: az intézmény kettõs minõsége mindennap érvényben van. A bordély mint helyszín ellentéte az elõzõ szakasz szabad terének, lakója, a bíbor nõ a csámpás csitrinek, jelzõje, a bíbor egyaránt utal a vörös lámpás házakra és a prostituáltak kihívó ruhadarabjainak fülledt erotikájú színére, így romlottságot, feslettséget, a túlérett gyümölcs és a már nem egészen friss hús képzetét kelti, szemben a csitri tûzõcsatakos jelzõjével, aki a rohanástól kipirultan és izzadtan érkezett. A kamaszlány csámpás- idétlen, a bíbor nõ "érti a dolgát", s hogy "érte ég a Nap" ez ismét a költõ Hold- rajongásával, a holdban megtalált otthonosságával, az ottani tisztahideg fénnyel áll kontrasztban.
    A versszakokat szervezõ mikrostruktúrák létrejöhetnek egy fejlõdésvonalból (cselekmény, átalakulás, idõ múlása) vagy a versszakot belülrõl szétfeszítõ és ugyanakkor egybentartó ellentétbõl. Mindezek önmagukban is értelmezhetõvé teszik a szakaszokat, de kapcsolódásuk közvetlen környezetükhöz nemcsak beépülés a mûegészbe, hanem rávilágítás a mû építkezésének egyik összetevõjére, a kis részeket összefûzõ logikára.
 
Beszédes szerkezetek
3. A makrostruktúrák

A makrostruktúra az egész mû szervezõ elve, esetenként az elvek rendszere. Ezért vehetjük makrostruktúrának is a lineáris szerkezetet, minthogy a mû egészén végigvonul, de Gyimesi mûvében nem ez az egyetlen kötetszervezõ elv. Ennél jelentõsebbek, súlyosabbak, lényegre inkább világítók vagy lényeget kiemelõk, összefüggéseket teremtõk vagy más összefüggésbe ágyazók azok a szerkezeti megoldások, amelyek nem a cselekmények egymásutánjában mutatkoznak, hanem egymástól távol esõ pontokon.
    A leggyakoribb ilyen figyelemfelhívó eszközök a visszatérõ motívumok, ismétlések. Fokozott súlyuk van a keretet létrehozó ismétlõdéseknek, amelyek a dolgok önmagukba visszatérését hivatottak jelezni, s ilyenkor igen lényeges a szerepük a variáltan visszatérõ ismétléseknek, amelyek már szinte a formával sugallják, hogy a dolgok nem változatlanul térnek vissza, a világ körforgása nem mindig ugyanonnan elindulást jelent, hanem éppen egy hasonló kezdõ szituációtól való eltérés mutatja azonosság és különbözés kettõsségét, dialektikáját.
    Variáltan ismétlõdõ elemekkel hoz létre keretes szerkezetet Gyimesi, amikor az 1. szakasz sorára: "Zöld hajú lányok táncolnak az égen" -  a 96. szakasszal így válaszol: "Põre leányok járták csudamód". Ami az elsõ szakaszban látomásos jellegû, kristályos fényû, szépséges kép volt, az a vers végére eldurvul nemcsak a leányok põresége miatt, hanem a "csudamód" kissé rosszízû, a köznyelvinél alacsonyabb, a gúny stílusrétegébe tartozó módhatározó miatt. A korábbi Na'Conxipán- hangulat mesés- különös jellege változik meg a "rendszerváltás" utáni Na'Conxipánban durvábbá, põrébbé, mûvészietlenebbé, mesétlenebbé, s a rácsapó utolsó sor "tiszta õrületével" valóban egy józan észt nélkülözõ világúvá, ami a korábbi világ kedves bolondosságából válik teljes elmebajjá. Ugyanígy felelgetnek egymásnak s egyben ugyanígy hangolódnak el a kezdet szegényes- bolondos csavargóvilágának elemei: az ódon kalap és a szerelemre hívó ószeres (ó, szeress!, 3), a madaraknak prédikáló ember nem lehet szegény, csak gazdag, mert lelkében gazdag (a Szent Ferenc- allúzióra még visszatérünk, 5), a kötet végére átalakulnak durvább, realistább, groteszkebb motívumokká: "Gazdag a koldus van egy kalapja" (94), a kettõ közé ékelve, a kötet közepe felé még három kalap- moduláció, átmenetként a két végpont között: "a polgármester kürtõkalapja / Kigyulladt..." a rendszerváltást megelõzõ szakaszok egyikében: a korábbi kis- hatalom jelképe, a kissé bohókás kürtõkalap (54), amit a rendszerváltás után két kalap vált fel: az egyik egy gáláns úré, a múltból elõkúszott arisztokraták képviselõjévé, amit a költõ gúnyosan lefúvat a széllel a fejérõl (62); illetve a visszatérés döntõ motívumát hordozó 64. szakasz után egy szõke úr (ismét úr!) "cilindere alatt / Piros mosollyal õriz egy halat" (65) a téboly úriasult formáját vezeti be. Ez elõkészíti a 96. szakasz "Világított a tiszta õrület" kemény kórképét: normális világban a józan ész, a tiszta ész szokott világítani -  ez a sor (nem véletlenül torkollik ebbe a kalap és a bolondosság- motívum fejlõdésvonala) a legtömörebb összefoglalása a "rendszerváltással" kezdõdõ változásoknak, a kiinduló állapottól való eltérésnek.
    Visszatérünk hát mindannyian Na'Conxipánba, felbolydult életünk színhelyére, nyögve- nyelõs elszánással és sok- sok lemondással, de hát, amint azt a rendszerváltás körüli idõkben keletkezett vicc vakond- mamája mondta a napfényes felvilágra vágyakozó vakond- fia kérdésére: "Ha olyan szép ott fenn, mi miért élünk idelenn?" -  Mert ez a mi édes hazánk.
    Mitõl édes ez a keserû haza? Elsõsorban emlékeinktõl, amelyek lehetnek tudatosan felszínen tartott személyes emlékek, a családi legendárium hagyományozott történetei, de lehetnek annak a kulturális közegnek a továbbélései bennünk, amelyek között eszméltünk, elménket élesítettük -  amelyben felnõttekké váltunk. Kulturális élményeink egyaránt fakadnak a magyar és az egyetemes kulturából, s jelenlétüket mindennapi életünkben Gyimesi egy- egy utalással, hagyományozott toposszal jelzi. Egyértelmû az utalás Szent Ferencre, a Szent Egy-ügyûre (5), ahol a Te- vel jelzett általános alany emberek híján madarakkal beszélget, s ezáltal válik gazdaggá (talán van benne egy cinkos kacsintás az életét madarak közt töltõ Tandori felé is).
A makrostruktúrát alakító keretes- visszatérõ szerkezetben ennek párja a 72. szakaszban a megfordult világnak megfelelõ fordított viszony: nem a Szent ápolja a madarakat, hanem a történelmi személyként létezett Szentnél megfoghatatlanabb, a transzcendens világhoz tartozó -  nem létezõ -  beteg tündért ápolják a madarak. A mesés törpenépség biblikus partnert talál Góliátban, s a biblikus Góliát jelensléte a szakaszban az egyébként figyelmet fel nem keltõ "minden áldott péntek"- nek is jelentõséget ad: a sabesz elõtti ünnepi vacsorát idézi meg (7). Ugyanennek a biblikus hangulatnak a szerkezeti párja a zsidó ünnepek -  s egyben a csodák -  végét jelzõ 55. szakasz: a sabesz kimenetelével szûnnek meg a csodák, amelyek a  törpenépséget Góliáttal összehozó világban még létezhettek. S intarziaként, becsempészett idézetként ott húzódik a mûvészet kérdéseit a fõsodorban egyáltalán nem érintõ szöveg mögött egész irodalmi kultúránk; ha ezt olvasom: "Tudod minden baj az észbõl származik", már nemcsak ezt tudom, hanem azt is, hogy a sor Gribojedov vígjátékának címét rejti -  Az ész bajjal jár (27). S ha a kóc rímhívó szóra a bohóc felel, s az egész pillanatkép cirkuszi porondon játszódik, akkor bennünk is ott visszhangzik, mint a rímhívóra a rím, Weöres Sándor varázslatos verse, A paprikajancsi szerenádja ("Árva szívemben reszket a kóc, / Érted szenved a Jancsi bohóc.") S ha egy miniatûrben "három farkas énekel" (igaz, nem kutyákkal versengve, de mindenképpen szabadon, mert kedvükre énekelnek), s ha a kép úgy folytatódik, hogy a farkas éneke közben a pacsirták és a csalogányok elbujdosnak, akkor a három állatnév egymás mellé állítása -  természetesen az ének összekötõ kapocsként szolgál -  mindenképpen felidézi Petõfi híres verseit, A farkasok dal- át, különösen olyan összefüggésben, hogy az elõzõ szakaszban a kozmosz prostituálódásáról esik szó: "Ma órabérben világít a Nap", illetve: "A Hold is fent a kurvák holdja lett". A farkas tehát mindenképpen szabadságszimbólum, s az említett madarak ugyanígy felidézik a Csalogányok és pacsirták- at, amelyben Petõfi megrója a "holdvilágos embereket" értelmetlen nosztalgiáikért, s buzdítja õket "vércsékkel és bagolyfiakkal" harcias dalt zengeni egy olyan korban, amikor "Sínlõdik az emberiség, / A föld egy nagy betegház, / Mindegyre pusztít a láz, / S már egy egész ország esék / Áldozatául". Még "A föld egy nagy betegház" -  gondolatra is ráismerhetünk Gyimesi már tárgyalt 27. szakaszában: "Csak elmeosztályt tart fenn a kórház": igaz ugyan, hogy a "betegház" és az "elmeosztály" közti hangulati különbség lényeges, mert míg a 19. századi költõnél a beteg az egészséges ellentéte, addig a mi 20. századunkban még az egészséges ember is lehet elmebeteg, így csak egy keserû gondolat még keserûbbé válását fedezhetjük fel a rokonságban. S ha érzékenyek vagyunk a hangulatokra, s felismerni vélünk Gyimesi verseiben 19. századi hangokat, úgy feltétlenül ott kell éreznünk Vörösmarty hideglelõsen szép, dermesztõen kopogó sorát: "Most tél van és csend és hó és halál." Gyimesi tartózkodóan érzelmes, ezt a pátoszt 20. századi gesztussal álcázó sorában: "Arcodra hó hull könnyû kis halál" -  a pátosz elhárításával a halálból "kis halál" lesz, s a csend szóból egy alakilag azonos tõbõl képzett igei változat, amely éppen az ellentéte: "csendül" (4). S ha idézi, beépíti a magas kultúra emlékeit, toposzait, Ikarosz és Szent Ferenc esetében archetipussá lett alakjait verseibe, úgy természetes kísérõi Na'Conxipán életének mindennapjaink közhelyei. Az "erõsebbek vagyunk a halálnál" hetvenkedése szól ki a 9. szakaszból: "S ha elragad is nem leszel övé"; a rohanó életre hivatkozásnál gyakoribb toposz, sõt közhely talán nincs is, így lehet a kötet egyik záró szakaszában, a lemondás, az illúziótlanság periódusában a felelõsség elhárításának általánossá válásakor egy felelõsséget elhárító, tulajdonképpen a tehetetlenséget igazoló tagadássorozat, végén a magyarázó közhely- csattanóval: "Nincsen tengerem nem jártam hegyen / Nem nézhettem meg a történelmet / Csak fényképeztem Sietnem kellett" (kiem. Sz. E., 99). Ugyanezzel a védekezõ- elhárító, önnyugtató -  természetesen a legmélyebb szarkazmussal modulált -  gesztussal zárja a könyvet, mintha felmentené magát: "Méláz a bakter elmondta versét", mintha felmentené a környezetet, s szinte falvédõszöveggel zárul menekülésre sem jó Na'Conxipánunk útikalauza: "Vízre vigyáztak tûzre vigyáztak" (101).
 
Mitõl szép ez a keserû kötet?

Nemcsak õszinteségétõl, vállalt hitétõl, a köteten végigvonuló igazságkereséstõl, a logikus építkezéstõl, a megkomponált szerkezettõl -  mert mindezek komoly erényei ennek a mindössze 404 soros munkának. De a mûfaját tekintve verses államregény- jellegû (államformákat leíró, azok változását rögzítõ, de mégsem utópia -  errõl késõbb) miniatûr- sorozat valódi költõ munkája. Láttuk már káprázatos égi vízióit ("Zöldhajú lányok táncolnak az égen"), életfilozófiát érzéki képbe sûrítõ sorait ("Szivárványt õrzöl szempillád alatt"), az egy sorral a teljes elidegenedést jellemezni tudó képszerû látásmódját ("Bronz az ágyéka beton a feje"). A költõi intenzitást megvalósító érzéki képek mellett más költõi eszközökkel is él. Szereti az alliterációt: "Arcodra hó hull könnyû kis halál"; "Hétrét görnyesztik a hiú halált"; "bóka bánattal"; "Nézd förgetegben forog a világ"; "Szabadon szédül egyre szabadabb"; "Szabályozta a szabadság magát"; "bíborba csomagolt bolond"; "A hinta- holnap hideg mint a vas", s olykor egy egész szakaszon végigvonuló hármas alliterációs sorozatot is találunk: "Hajnali hatkor halt meg a bolond / Ki volt barátja körötte tolong / Három kakasa hirdeti körbe..." (46).
    Feszesen fogalmazó, tömör szakaszait szigorú versforma tartja még szorosabbra: a négysoros szakaszokat központozás nélküli felezõ tízesek töltik ki. Ha lágyítani akar a keményen koppanó sorokon, akkor jambikus lejtést ad nekik, s ezt teszi éppen a kötet fénylõ fordulópontja táján, szinte a jambus dallamával kísérve a fény érkezését (63- 64- 65). De jambizálja a nyelv értelmetlenné válását jelezni hivatott halandzsaszöveget is, így a nyelv dallamát színezi meg a jambusokkal: "Sanó sehajta éritõ emeg / Telat tevának ógaleng emek / Sikárti sengte véj csu ámitát / Rigorg liháta gágtu ámidád" (59).
    A négysoros strófák önmagukban is utalnak a költõi elõzményekre: Weöres Sándor Na'Conxypan- i dalaira, amelynek szakaszai szintén négysorosak, de 10- 11 szótagos jambusok, így Gyimesi jambizált szakaszai még jobban kiemelik a rokonságot, a nagy elõd elõtti tisztelgést.
 
Hová térünk vissza?

A zilált kontyú nõ -  a lelki ziláltság, tépettség allegóriája -  elhagyja "az õs Na'Conxipánt" -  tehát Na'Conxipánból indul, majd oda tér vissza. Távozása és visszatérése az a körforgás, ami meghatározza a kötet szerkezetét is: a kötet végi visszautalások a kötet eleji motívumokra az a keretes szerkezet, amely önmagába visszatérés volna akkor, ha a kezdet és a vég azonos volna. Láttuk azonban az elhangolódást a kezdettõl a kötet közepén levõ mélypontig -  a nõ távozásáig - , majd a mélypontból való visszaemelkedést a nõ fénnyel teli visszatéréséig -  a mélypont és az emelkedés ugyanazon központi szakaszban történik (64). Elhangolódás mutatkozik még az elindulás õs Na'Conxipánja és a "rendszerváltás" utáni Na'Conxipán között is: ami hajdan szelíd különcség volt, az az új világban "tiszta õrület", pénzhajszoló téboly, álcselekvéseket mutató intézményrendszer (halászok, vadászok 74, illetve: mentébe öltöztetett kirakat- katonaság a bálban, 95), betörõvilág, a hitet valló mûvészet üldözése (76). De ha az elindulás és a megérkezés egyértelmûen azonos színhelye Magyarország (amit legtisztábban a már elemzett "rendszerváltás" fogalom bizonyít), akkor a visszatérés -  hazatérés. Még akkor is, ha nem távolról tér haza valaki, hanem egy idõben zajló töprengésbõl, válságból, döntéshelyzetbõl: tudja- e vállalni -  mindennek ellenére -  az új helyzetet. A hazatérés és a hazába való visszatérés, akármilyen is az a haza. Odüsszeusz 10 éves hányattatás és veszélyes kalandok után tért haza, s mitikus hazatérése összefoglalása minden hazatérés- történetnek, amely a görög irodalomban külön mûfaj volt. Nosztoi -  Hazatérések címmel össze is állítottak egy anonim gyûjteményt, amely híres hõsök hazatéréseit tartalmazza. Ebbõl a szóból, amelynek egyes száma: nosztosz (hazatérés) származik a nosztalgia szó, ami eredeti értelmében honvágyat jelentett, manapság használt, tágabb értelmében pedig mindenféle vágyakozást egy már vissza nem hozható, többé el nem érhetõ világba (még tágabban: elmúlt, fel nem újítható kapcsolatokba). Ez a világ: Na'Conxipán létezett, így az utána való vágyakozás, a honvágy az az érzés, ami egy volt, korábbi állapotot jobbnak, kívánatosabbnak érez a jelenleginél. Nem utópia hát, hiszen az utópia egy olyan ideális világba vágyik, amely -  neve szerint -  sehol sincs, s ha a történet második felének leírásaiban sok is a disztopikus (vagyis ellen- utópisztikus) elem, (olyan jelenségek leírása, amelyek nem kívánatosak a költõ számára), a mû mégis inkább a nosztalgiát, a honvágyat (egy korábbi jobb állapot utáni vágyat) leíró mûvek csoportjába tartozik. A nosztalgia fogalma magában hordozza a lehetetlenség tudomásulvételét, így a nosztalgikus mûvek lezárásának hangulata mindig elégikus- borongós. Mint Gyimesié is. S útikalauzát olvasva mi sem leszünk jókedvûek, amire a kötet hátlapján -  most már bizton állíthatjuk -  ironikusan biztat minket, de gazdagabbakká válunk egy nagy élménnyel, egy korszak máig legpontosabb költõi látleletével és egy -  rejtekezésében is -  nagyon õszinte és érzékeny költõ világának befogadásával.
 
 
 


 SÁRKÁNY BENCE
 
A Tisza- part királynõje*
                          *A novella folyóiratunk 1997. februári számában jelent meg.
D. Nagy Lajos novellájáról

"Mert alighogy félrefordul,
Rémek tánca van körûle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Így gondolja: megõrülne."
              (Arany: Ágnes asszony)

Talán túl kevés szó esett az elidegenedésrõl az elmúlt száz évben, talán túl sok. Bármelyik eset is áll fenn, a D. Nagy Lajos név mögött megbúvó, a társadalmat éles szemmel és fejlett kritikai érzékkel vizsgáló író erõs szükségét érezte egy általános érvényû igazság megkeresésének. A helyzet és a konfliktus, amelyet rövid írásában felvet, idõtlen és örök. Egy, feltehetõen kissé gyengeelméjû lány és az õt hol terrorizáló, hol kihasználó közösség, illetve a valóság és a lány által kreált, elképzelt világ közti feszültség adja a mû vezérfonalát kezünkbe.
    A történet helyszíne egy kis falu. A neve: T. A falu lakóiról elmondható mindaz, ami bármely más közösségrõl Magyarországon, fõként vidéken: alkoholizmus, munkanélküliség, deviancia. Az emberekre mégis jellemzõ valamiféle látszólagos egység, a közösségi létnek egy alapszintû fejlettsége, de inkább csak arról van szó, hogy a hasonló sorsok, hasonló kilátások létrehoznak egy titkos és rejtett összefonódást az egyes személyek között. Kölcsönösen hazudnak egymásnak és maguknak is, ezzel kialakítva egy megnyugtató világképet, egy torz normarendszert, amely elsõsorban azok ellen irányul, akik személyükben és életmódjukban valamilyen alternatívát képviselnek.
    És ott van ez a lány, aki maga sem érzi magát tagnak ebben a furcsa közösségben, önkéntes kitaszítottságban él, vágyaiban és álmodozásában is kifejezõdik ez a hõn áhított távolságtartás. Õ úgy érzi, valami furcsa módon csöppent erre a helyre, ahol az õt körülvevõk még a nevét sem tudják ("Engem itt mindenki csak Jolánnak hív, és én nem tudom, ki hazudta ezt nekik."), és ahonnan a leghõbb vágya biztonságos távolságba (magasba) húzódni. Ez rögtön az elsõ mondata, amely még kétszer ismétlõdik majd a késõbbiekben: "Én, ha lehetne, mindig csak egy fa tetején ülnék." Így érzi, hogy ott, ahova nem jönnek utána, és ahol nincs kitéve a folytonos szexuális zaklatásnak és erõszaknak (amibõl, mivel teste szép és egészséges, bõven kijutott neki), ahol csak távolról figyelné az "összezsugorodó embereket", ott boldog lehetne, õ lehetne a Tisza- part királynõje.
    "Ha lebontanám hosszú hajamat és begubancolódna az ágakba, a levelekbe, és azok a hosszúkás alakú termések is belecsimpaszkodnának a hajszálaimba, olyan lenne a hajam, mint az arany. Én lennék a Tisza- part királynõje, és a hajam lenne a koronám."
    Egyetlen ember van, aki felkelti a lány érdeklõdését és szimpátiáját. A titokzatos fiatalember nem falubeli, akkor a lány biztosan felismerné. Mikor Jolán a kútnál fürdik, megérzi magán a férfi tekintetét. Bár meztelen, most nem keríti hatalmába a düh és agresszió, mint egyébként, ha valamelyik férfi közeledését érzi. A sötét szemek megbénítják, szembefordul az illetõvel és érzi, teste izgalomba jön. Szeretné megismerni a férfit, ami meglepõ, hiszen eddig vagy menekült vagy védekezett, de a férfi zavarba jön és elfut. A jelenet leírásában van valami valószínûtlen jelleg, ami érezteti az olvasóval: inkább kitalációról, képzelgésrõl vagy hallucinációról van szó. Mikor a férfi ismét felbukkan, Jolán épp a Tiszában fürdik meztelenül. Amíg nem ismeri fel, kiabál vele és fenyegetõzik, mikor ráismer, megpróbálja utolérni, de a férfi ismét eltûnik, szertefoszlik, mint egy álomkép.
    "Olvastam régen egy Ágnes nevû asszonyról, aki mindennap kimosta a lepedõjét, és az a sok mosástól egészen elrongyolódott, és az én ruhám is rongyolódni kezd lassan, de amíg van itthon tû meg cérna, inkább csak rongyolódjon, minthogy piszkosnak lássanak az emberek."
    A novella tudatosan épít az Ágnes asszony balladájával való analógiára, sokban egyezik vagy hasonlít a szereplõk helyzete és sorsa. Jolán egyhelyütt maga is említi Ágnes asszony történetét, és, bár csak egy marginális jellemvonás mentén, maga is felfedezi a hasonlóságot. Mindazonáltal, hogy Jolán és Ágnes mindketten a magyar falusi élet szereplõi, mindketten az õrülettel küzdenek mindkettõjüket gyilkosságba (illetve gyilkossági kísérletbe) hajszolja a sorsuk, és mindketten mind a világ, mind maguk elõtt makacsul tagadják vétküket, van egy lényegi különbség. Míg Ágnes számára a "rémeket" saját lelkiismerete hozza elõ, és a valóságba, a való világba próbál elõlük menekülni, addig Jolán számára a szörnyûségest, az elviselhetetlent a valóság jelenti, és ez elõl a fán ücsörgõ aranyhajú királylány ideájába próbál menekülni. Tehát a mottóban szereplõ "ez a kis fény" Ágnes számára a valóságot, a rémképektõl való menekülést, míg Jolánnak saját vágyakozását és kitalációit jelenti.
Jolán életében egyik nap ismét feltûnik rég nem látott unokabátyja: Ferkó. A fiú megjelenése nyugtalanítja és megijeszti Jolánt. Visszaidézi gyermekkorát, amikor a fiú erõszakot tett rajta. A zajos, agresszív kompánia becsõdülése nagy traumát jelent a lánynak, szorongása az aberrált rokontól álmatlanságot és könnyeket szül. Másnap mégis csatlakozik a társasághoz, mivel félelme a fiú haragjától legyõzi undorát és tartózkodását. De az éjszaka megtör valami, eladdig tabunak számító dolgot Jolán lelkében.
    Felszínre kerül az a dac és gyûlölet amit addig el tudott magában folytani. Már a kocsi ajtaját is nagy erõvel vágja be, "csak úgy zeng".
Másnap rögtön megnyilvánul, mi volt a Feriékkel töltött éjszaka hatása az együgyû lányra. Józsi bácsi, a helyi áruház raktárosa, szokásához híven szexuális ajánlatok özönét zúdítja a lányra, nem tudván, hogy Jolánnál betelt a pohár. A lányból gátak nélkül tör ki a harag, és elsöprõ erejû érzelmi reakciót vált ki az öreg Józsi balszerencséje láttán.
    "Kacagni kezdek, na kampec doloresz, kacagok megállíthatatlanul."
    Ez az érzés azonban nem katartikus, nem tisztítja meg a lány lelkét a kitörõ dühtõl. Aznap éjjel rémálmok gyötrik, korántsem szokatlan módon agresszora haláltusájával álmodik. Az álom be is teljesül, amikor Feri, nem sejtve a lány mentalitásának gyökeres megváltozását, ráront Jolánra. A lány megszúrja õt, és ez a tett az, ami visszarendezi a Joli lelkében történt változásokat. A dühöt újra maga alá szorítja a megbánás és a lelkiismeret. Visszaáll a dolgok régi rendje a lány életében. A szörnyû tett emlékét mélyre temeti magában a lány, és tagad. Újra elõkerülnek a régi álmodozások a Tisza- parti nagy fáról és az aranyhajú királylányról.
Mintha mi sem történt volna.

*A novella folyóiratunk 1997. februári számában jelent meg.