GYÖRE IMRE

Ferences délután

Csütörtök van,
és fél kilenc.
Most ment el tõlem
Szent Ferenc,
kis testvérem,
ki fél napot
velem töltött
és hallgatott,
s én hallgattam
egy fél napot.
Õ többször
megmosolygatott,
én õt, néztük a
méz- Napot
lehunyt szemmel,
mint vén vakok,
láttuk: mást
szem se láthat ott.
Egy percre el is
alhatott
Ferenc, álmodva
új lakot
annak, ki eddig
nem lakott.
Kis szellõ jött
és megcsapott,
belülrõl
megborzongatott,
pillánk rezdült,
s bár hajnalok
víg ébredése
rég halott,
tudtuk, hogy jön még
rosszra jobb.

Aztán Ferenc
elballagott
az éjjelbe,
mert ott lakott,
lyukas zsebébõl
hullatott
csillagot, Holdat,
tökmagot.
 

Hóemberek

Hóemberek
fenn az ágon,
mintha lenne
Kiskarácsony,
Kiskarácsony,
Nagykarácsony,
fenyõ- díszek
nyárfa- ágon,
száll, inog, leng
mind a három,
drótkötélen
lógnak, látom,
ingnak, lengnek,
nem bokáznak
nyárfaágon
fenn a hármak,
kavics- szemmel
mit se látnak,
répa- orral
nem szagolnak,
nem tudják, hogy
tegnap, holnap
közt hintáznak,
hóból- voltak,
drótkötélen
aszalódnak,
Jég- Nap kéne,
könnyû álom,
melynek fénye
meg ne ártson...

Himbálózik
mind a három,
mintha lenne
Kiskarácsony,
Kiskarácsony,
Nagykarácsony...
 

Méz- fõnök

Méz- fõnök, hová mész,
hová mész
az erdõn?
Valaki megette,
megette tepertõm.

Méz- fõnök, hová mész,
hová mész
a réten?
Keresem, hová lett
kolbászom, kenyérem.

Méz- fõnök, miért ülsz
erdõn és
rétságon?
Deutsch Tamás megette
disznómat sajnálom.
 

Háromkirályok

Kettétört hótojások
gurigáznak az utcán,
nem kel belõlük fõnix,
így nem is száll a tûzbe,
hogy abban élemedjék,
három királyok járnak
házról- házra kukázni,
Urunk, Jézusnak vinnék,
ha mit majd megtalálnak,
kocsonyabõrkét, répát,
konzervdobozt, a csörgõt,
pit- bull rémiszti õket,
(de kormányifjak jobban,
kik ájtatos pofával
arcukba belemarnak)
zörgõ bokorban hálnak,
holnap majd útrakelnek,
már, ha megérik, angyal
nem jõ vigyázni rájuk,
ránk se, közös az égbolt,
s ködös, nincs rajta csillag,
s ha van, nem látni éppen,
orrunk után hát, mindig,
szakállunk bolyholódik,
nõ, vatta hull belõle,
alatta nem fagyunk meg,
árnyában kél a reggel...
 

Le- fel

Bal felülrõl
jobb alulra
(vagyis rézsút),
majd meg lentrõl
vissza újra,
majd elölrõl,
újra lentre,
nagy lavórba,
végtelenbe,
hol nincs óra,
mely ketyegne
ébresztõre,
nyugovóra,
semmi sincs,
a semmi sója
két marokkal
csap szemembe,
nézni sincs mit
itt a mélyen,
vén hal ül
a szirtszegélyen,
lejjebb lebben,
mért ne éljen,
váltson pikkelyt,
rosszat jóra,
elfakultat
csillogóra...
Így, leszállunk
addig, eddig,
éji bója
megfeneklik,
bal felülrõl
jobb alulra,
majd meg lentrõl
vissza újra,
addig, eddig,
s mért ne gyúlna?
 
 
 


M. SZÁNTÓ JUDIT

Rozi, a kiscseléd

Rekkenõ meleg volt 1914. június 20- án, amikor Pénzesné, Csete Borbála a világra pottyantotta Rozit. Akkor még Magyarország gondtalanul élte a "boldog béke-idõket", mit sem sejtve a közelgõ világháborúról. Vagyis mit is beszélek? Természetesen, nem mindenki volt gondtalan, hanem csak az, akinek biztos megélhetése volt. Hát Pénzesék nem ide tartoztak, bár meg kell adni, Rozi akkoriban nemigen törõdött ezzel. Mindenesetre, nem jó helyre pottyant. A jászsági faluban az alvégen született, és ez mindent megmond szülei társadalmi rangjáról. Mert az alvégen csupa szegény élt: mezétlábas, kopott és rongyos gyerekek, gondoktól barázdált, kérges kezû felnõttek, korán megrokkant öregek.
    Bezzeg más volt a felvég! Ott laktak a módos parasztok, iparosok, a falu tisztségviselõi és értelmisége. De még földesúr is volt köztük. Öreg volt már, száz hold szántóját, szõlejét bérbe adta, abból élt.
    Pénzesre pedig egyáltalán nem illett a neve, mert igencsak földhözragadt, szegény ember volt. Apja után kocsis lett belõle, és meg kell adni, hogy a lovakhoz aztán értett. Hívták is volna munkába több helyre, csak ne szerette volna annyira az italt. Ha az elsõ kortyot leengedte, nem tudott többé parancsolni magának: ivott, míg pénze vagy hitele volt. Rosszul soha nem lett a bortól. Utólag nem lehet megmondani, hogy azért- e, mert annyira bírta az italt vagy azért- e, mert soha nem volt alkalma annyit inni, amennyi megártott volna neki. Akármi volt az ok, a lényegen nem változtatott: Pénzes Mihálynak ritkán volt munkája. Ugyancsak ritkán volt valami keresete, és még ritkábban jutott belõle a családnak. így hát nem lehetett szerencsésnek tartani Rozit, amiért ide született.
    Az alvégi gyerekek sokszor feküdtek le éhesen, de nem így Rozi. Az anyja az egymás után születõ két nagyobb gyereknél nem tudta megtenni, de a legkisebbet négy évig szoptatta, hogy legalább az õ etetését megoldja.
    Rozi természetesnek tartotta a világ felosztását gazdagokra és szegényekre, nem érezte igazságtalannak saját sorsát, nem lázadt ellene. Természetes volt a sárral tapasztott, földes ház, a cipõnélküliség kora tavasztól késõ õszig, esetleg télen is. Hiszen a szomszédok is így éltek, vagyis ez az élet rendje. A felvég egy távoli világ volt, inkább mesének tetszett, mint valóságnak.
    Itt minden gyerek korán kezdte a pásztorkodást. Elõbb a kacsákra, libákra kellett vigyázni, késõbb a disznót õrizni. A tehén vagy a ló már drágább jószág, nemigen akadt ilyen az alvégen. De hát az állatok õrzése közben is lehetett játszani, és kellett- e nagyobb boldogság annál, ha este anyja az asztalra rakta a nagy fazék paradicsomlevest és elég öklömnyi gombóc volt benne, hogy jóllakva fekhessen a két testvérével közös szalmazsákra. Sõt, idõvel az alvás is kényelmesebb lett, mert Julis nõvére Pestre ment szolgálni, így már csak kettõnek kellett osztozni a fekvõhelyen. Az meg aztán külön öröm volt, amikor az apja részegen jött haza. Volt akkor ajándék mindenkinek. Pénzes Mihály ilyenkor kedélyes volt, vidám, énekelt, néha táncolt is. Pedig máskor komoly, szigorú ember volt, akinek könnyen eljárt a keze, ha valami nem tetszett. Csodálkoztak is a gyerekek, hogy anyjuk nem örül az ajándéknak, a jó hangulatnak. Hogy egyáltalán nem boldog, ha ittasan állít be az ura.
    Rozi életének szinte elsõ napjaiban kitört, majd folyt a világháború, de ez Pénzeséket közvetlenül nem érintette, mert Mihály egy lórúgás emlékeként húzta az egyik lábát, nem kellett katonának. A közvetett hatásokat sem érzékelték, az õ szegénységüket már nemigen lehetett még mélyebbre taszítani. Roziban pedig nem is tudatosodott, hogy háború van. Mint ahogyan a késõbbiekben sem érintették és foglalkoztatták a politikai események. Saját és szûk környezete ügyein kívül más nem érdekelte, legfeljebb még a szomszédok életét, elmesélt vagy látott problémáit ismerte. Egyáltalán nem volt szívtelen, de az õt és családját vagy akár másokat ért csapásokat az élet velejáróinak tekintette, megmásíthatatlanoknak, amelyeket el kell viselni.
    Közben vége lett a háborúnak, gyõzött a kommün, azután elbukott. Horthy bevonult fehér lován. Károly jött volna, de nem sikerült. Pénzesék élete mit sem változott.
    Lassan hatéves lett Rozi, és iskolába járt. Már persze, ha volt cipõje, ruhája, vagy nem kellett otthon segíteni. A második osztályt még nem fejezte be, amikor hazalátogatott a nõvére, Julis azzal, hogy az asszonya barátnéja keres egy megbízható kis cselédet. Pont jó lenne oda Rozi, õ már el is kommendálta. Rozi tudomásul vette élete ilyetén fordulatát, hisz azt látta maga körül, hogy ez az élet sora. Csak ült és hallgatta, mint tárgyalnak róla a szülei a nõvérével. Julis most múlt tízéves, Pénzesék mégis úgy beszéltek már vele, mint egy felnõttel. Nem dirigálták, mint a gyereket szokás (tedd ide, menj oda, hozd már, meddig várjak rád!), hanem egyenrangú félnek tekintették, kikérték a véleményét, szinte tisztelték, hogy -  velük ellentétben -  túljutott a falu határán, világlátott ember, a fõvárosban él. Meg aztán Julis megkomolyodott, mióta kenyérkeresõ lett. Rendszeresen ad haza is. Márpedig aki pénzt ad, annak szava van. Azt illik meghallgatni, még ha lány is.
    És hogy miket mesélt! Csuda dolgokat! Még hogy magas házak vannak, egymás felett is laknak emberek. Meg a zöldséget, a húst is az üzletben vagy a piacon veszik, mint itthon a sót vagy a gyufát. Merthogy még a tehetõseknek sincs egy árva aprójószáguk, nemhogy disznajuk vagy pláne tehenük, lovuk lenne. Nem petróleumlámpa van, hanem dróton kapják a világosságot, a víz meg a falból jön. Nahát, alig várta, hogy lássa, igaz- e mindez. Pénzesék meg úgy gondolták, a lányuknak is jobb sora lesz, otthonra meg kevesebb éhes száj marad. Így hát összepakolták Rozi kevéske holmiját és kendõbe kötötték, amikor indulniuk kellett. A búcsú nem volt se érzelgõs, se szomorú.
    Hát, végül is Rozi jól járt. Saját külön szobája volt, egyedül lakott benne. Erzsi néni (így kellett szólítani az asszonyát) jól bánt vele. Elõleget adott neki, látva szegényes holmiját, és segített ruhát meg cipõt vásárolni. Amikor pedig észrevette, hogy Rozi igencsak gyatrán számol s olvas, megtanította õt mindkettõre. És mert tanítónõ volt, hát hozzáértéssel, türelemmel foglalkozott vele. Amikor pedig nagyobbacska lett, kapott egy ifjúsági könyvet ajándékba. Akkor már szépen olvasott. Nagyon meghatotta az érzelmes történet: egy árva lány sok- sok szenvedés után találta meg élete párját, és annak szüleiben szeretõ családra is lelt. Az akkori stílusban írt romantikus könyvet Rozi élete végéig megõrizte. Ez az egy szem könyv alkotta a könyvtárát. Ha bánata volt, elõvette, bele- beleolvasott és jól kisírta magát. Ilyenkor mindig eszébe jutott Erzsi néni is, akinek az olvasni tudást köszönhette.
    A számolást jól elsajátította, legalábbis annyit, amennyi a vásárláshoz, háztartáshoz kellett. Az írással is boldogult, ha nem is sikerült minden az elõírásoknak megfelelõen. De Rozit ez nem zavarta. Magabiztosan írta le az s betût fordítva, az n- et három lábbal. A kettõsbetûk, ékezetek, írásjelek, szóvégek szintén sajátos, sõt, esetenként változó, egyéni szabályoknak -  illetve szabálytalanságoknak -  engedelmeskedtek. No, azért aki akarta, kisilabizálhatta.
    Rozi a városban sok csodát látott, sok mindenen elámult. Bizony, a Julis nem lódított, amikor Pestrõl mesélt.
    Szabad idejében gyakran látogatta meg Böröcéket Kispesten. Volt, hogy Julissal, volt, hogy egyedül. Böröcné, Csete Maris az anyjuk nõvére volt, és mindig jó szóval, süteménnyel várta. Az ura ugyan mogorva volt, de a legtöbbször nem is találkozott vele. Vidéki szereléseken dolgozott, sokszor hetekig sem ment haza. Zsémbes, durva ember volt, Pénzesék mégis mindig azt mondták, hogy Maris megfogta Böröc Józsival az isten lábát. Mert hogy Böröc jól keresett, Kispesten háza volt, a felesége nem dolgozott. Gyerekük nem volt, Marisnak csak az urára volt gondja. Az meg sokat volt távol. És ilyenkor Maris életét nem zavarta se dirigálás, se anyagi gond.
    Julis közben férjhez ment, és hazaköltözött falura. Rozinak most már nem volt barátnõje, nem maradt, akivel megbeszélje a dolgait. Más lányokkal valahogy nem került közelebbi barátságba. Így még több kimenõjét használta fel arra, hogy Kispestre menjen.
    Már tizennégy éves volt, amikor Maris nénje megbetegedett. Rendszerint ágyban találta õt Rozi. És mivel nem lett jobban, azt ajánlotta Rozinak, szegõdjön hozzájuk. Neki szüksége lenne valakire, aki ellátja a háztartást és gondozza õt. Egy rokonban mégiscsak jobban megbízik. Meg aztán Rozi se járna rosszul, jó helye lenne náluk. Külön szobájuk ugyan nincs, a konyhában kellene aludnia, de több bért kapna a beteggondozás miatt, meg hogy önállóan kellene beosztania az idõt, a pénzt, a munkát. Gondolja meg Rozi a dolgot mielõbb.
    Végül Rozi szülei döntöttek abban, hogy helyet változtasson. Erzsi néni sajnálta, és Rozi is szívesebben maradt volna, de nem volt mit tenni. Józsi bá érte jött, pedig most sem volt annyi motyója, amennyit ne bírt volna el egyedül.
    Mariska nénje többnyire feküdt. Néha kiült a fotelba, nyáron a kertbe. Ilyenkor Rozi pléddel takarta be, hogy meg ne fázzon. Tulajdonképpen nem is látszott rajta, hogy beteg. Inkább nagyon gyengének tûnt.
    Józsi bá továbbra is ritkán volt otthon. Rozi hamar beletanult az önállóságba, és rövidesen egyedül intézett mindent, a háztartástól a betegápolásig, a bevásárlásig, a pénz beosztásáig. Megismerte az öreg rigolyáit, és azokhoz is alkalmazkodott. Rövid idõ után úgy gazdálkodott, mintha a sajátjában lenne. Ugyanakkor megmaradt kiscselédnek, akinek az a dolga, hogy jól szolgálja a gazdáit. Szabad-ideje nemigen maradt és kimenõre se tudott menni, mert sok munka volt a beteggel, és nem lehetett magára hagyni. Mariska nénje jó, türelmes beteg volt, de egyre gyengébb lett. Egy idõ után már nem tudott felkelni, azután már felülni se. Rozi egyszer azt hallotta az anyjától, hogy a nénjének sorvadása van, de nem tudta, milyen betegségrõl van szó. Kérdezõsködni meg nem mert.
    Így másfél év múlva kapta a hírt otthonról, hogy apja meghalt, agyontaposta egy megvadult ló. A temetésre nem tudott hazamenni, így csak anyjának írt egy hosszú vigasztaló levelet. Este meg elõvette a könyvét, és addig olvasott pityeregve, amíg a fáradtságtól elaludt. Késõbb, a sok dolga közepette nemigen ért rá az apjára gondolni. A fájdalma hamar elcsitult. Az is igaz, hogy kisgyerek kora óta Pesten élt, a hazai kötelékek már meglazultak. Az élet visszazökkent a normális kerékvágásba. Böröc idõnként hazajött, õ beszámolt az otthoni dolgokról, tette a dolgát. Néhány nap vagy egy hét múlva megkapta az újabb instrukciókat meg a háztartási pénzt a következõ idõszakra, és ismét kettesben maradt a beteggel.
    Három hónap se telt el, és Pénzes Mihályt követte Maris nénje. Csendesen ment el, mint ahogyan élt, ahogyan szótlanul tûrte a betegségét. Rozi már régebben benn aludt a szobában, amikor Böröc nem volt otthon, de nem vett észre semmit. Pedig éber volt, a legkisebb neszre is felriadt. Reggelre kelve halva találta a beteget. Álmában érte a halál.
    A szomszédasszony segített intézkedni, rendbe tenni a halottat, Józsi bát értesíteni. Böröc másnap meg is érkezett. Komorabb volt, mint máskor, Rozihoz is alig szólt, csak meghallgatta, hogyan, mint történt. Némán evett és bort hozatott, pedig azelõtt Rozi sosem látta inni. Most se fogyasztott sokat belõle. Nem is igen látszott rajta, inkább egy kicsit kábának tûnt.
    Rozin csak az elsõ riadalom után lett úrrá a félelem: Mi lesz velem? Íj helyet kell keresnem? Itt maradhatok- e, amíg elhelyezkedem? És lelek- e új helyet, jó helyet? Istenem, mi lesz velem?
    A temetés hamar megvolt, és Böröc megint munkába készülõdött. Hiába, az élet nem állhat meg.
    Mielõtt elutazott volna, így szólt: -  Rozi, te. Beszédem van veled.
    Megvárta, amíg Rozi abbahagyja a mosogatást, kötényébe törli a kezét, és akkor leültette magával szemben.
    -  Én most elmegyek, és fél évig haza se jövök. Olyan munkán vagyok. Láthatod, hogy én nem érek rá a házzal, az itthoni dolgokkal törõdni. Én asszony nélkül nem lehetek meg. Gondolkozz rajta, hogy hozzámjössz- e. Amikor hazajövök, akkorra várom a válaszodat. Ha igen, hamar megesküszünk, és te leszel a gazdaasszony. Ha nem, akkor ez alatt az idõ alatt keress magadnak más helyet. Addig is itt van pénz az ellátásodra meg a szükséges költségekre. Na, isten áldjon!
    Fogta a cókmókját és elment. Rozi meglepetésében nyitva felejtette a száját, még visszaköszönni is elfelejtett. Csak ült ölbeejtett kezekkel. Eszébe jutott apja elvesztése, Mariska néni halála és temetése. Sok minden lepergett elõtte az életébõl, és úgy érezte, mintha az nem a sajátja volna, hanem egy másik emberrel történteket nézné kívülrõl. De ez az utolsó beszélgetés Józsi bával ráébresztette, hogy róla van szó. Na, Rozi, fel van adva a lecke! Mit kéne tenni? Hogy lesz jobb? Most légy okos! Nehéz választás elõtt állsz, Rozi. Talán jobb lett volna Erzsi néninél maradni.
    Hát persze! Erzsi nénitõl kér tanácsot.
    Ezzel el is halasztotta a döntést. Felállt, a vájdlinghoz ment. A víz kihûlt benne, az edény fala mentén paprikás zsírcsík keletkezett. Kiöntötte a piszkos lét, kimosta a tálat, majd újabb melegvizet mert bele a sparherdba épített vízmelegítõbõl. Aznap már nem gondolt arra a dologra.
    Másnap szépen felöltözött, úgy indult Pestre. Amikor elmesélte, hogy miért jött, Erzsi néni összecsapta a kezét: -  Szent egek! Hisz jószerivel nem is az apád, inkább a nagyapád lehetne! Hány éves Józsi bá?
    -  Így mondta, hogy ötven.
    -  Te meg tizenhat se vagy!
    -  De négy hónap múlva már leszek!
    Erzsi néni elkomolyodott.
    -  Nézd, Rozi! Ebben senki nem adhat neked tanácsot. Ezt magadnak kell eldöntened. Tudom én, hogy van ami mellette szól, van ami ellene. Mindent jól meg kell gondolnod, hogy utólag aztán meg ne bánd. Így fontold meg, hogy a sorsodról döntesz. Ha késõbb nem tetszik, nem mondhatod, hogy nem ér a neved. De bárhogy határozol, gyere és mondd el. Örülnék, ha gyakran látnálak, vagy legalább írnál néhány sort idõnként magadról.
    Rozi csalódottan köszönt el. Többet várt ettõl a találkozástól. Semmivel sem lett okosabb.
    Aznap éjjel nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Végiggondolt mindent, ahogy Erzsi néni tanácsolta. Hogy hétéves kora óta cselédeskedik. Nem panaszkodhat a két helye közül egyikre sem, de mégiscsak másokat szolgált reggeltõl estig. Ha most elutasítja Józsi bá ajánlatát, megint csak cselédnek mehet. És még az is lehet, hogy valamiféle rossz helyre kerül. Õ -  Erzsi nénivel ellentétben -  nem törõdött a korkülönbséggel, az õ szempontjaiban nem játszott szerepet, hogy a jövendõbelije húsz-  vagy ötvenéves.
    Ki tudja, hogy Rozi szívében élt- e valaki, vagy egyáltalán volt- e valami lányos, romantikus elképzelése a jövõrõl? Ki tudja, milyen álmokat temetett el, amikor reggelre kelve úgy határozott, hogy hozzámegy Böröc Józsefhez. Minden-esetre ezen az éjszakán a bakfisból egy céltudatosabb, keményebb, érettebb Rozi lett.
    Hogy eldöntötte, nemigen gondolt vele többet. Takarított, gondozta a kertet, mosott, vasalt. Mindig talált magának munkát. Ha meg esténként végzett, akkor kézimunkázott vagy olvasta a könyvét. Erzsi nénit megint meglátogatta, elmondta, hogyan határozott. Volt asszonya biztosította arról, hogy bármikor fordulhat hozzá, akár csak el akar valamit mondani, akár a véleményére kíváncsi.
    Rozi csak ritkán gondolt a jövõjére. Ettõl az ügytõl eltekintve pedig elégedettnek, szinte boldognak érezte magát. Önállóan gazdálkodott, senki nem szólt bele semmibe.
    Amikor azután Böröc megjött és megkérdezte: -  Na, mit döntöttél, Rozi? - , csak annyit felelt:
    -  Hát akkor legyen meg.
    Egyik sem érezte szükségét a képmutatásnak. Mindketten tudták, hogy a másik sem a szerelem beteljesülését várja, hanem mindegyik számbavette az adok- kapok mérlegét és aszerint döntött.
    Így az üzlet, és nemsokára rá a házasság is megköttetett. Rozi beköltözött a konyhából a szobába, és egyéb teendõi közé besorolta a házastársit is. Egyéb nem változott. Böröc továbbra is Józsi bá maradt, Rozi nem merte Józsinak szólítani, és továbbra is magázta az urát. Az esküvõ után Böröc ugyanúgy dirigálta Rozit, mint annak elõtte, Rozi meg ugyanúgy ugrott teljesíteni mindent, mint cselédkorában. Amaz ráripakodott, mint régen, ha valami nem tetszett, emez meg se mert mukkanni, igyekezett még jobban szolgálni. Vagyis minden haladt a régi mederben. Böröc József kevesebbet adott, mint kapott. Rozi nyújtotta a többet, neki jutott a kevesebb. De nemcsak hogy Böröc nem érezte az aránytalanságot, Rozi is rendjén valónak találta, hogy így van. Azokat az idõszakokat meg egyenesen szépnek látta, amikor az ura vidéki szerelésen volt.
    Azután megszületett Magdus. És ezzel kiteljesedett Rozi élete. Magdus gondozásába egész szívét, lelkét beleadta. Nem ismert fáradtságot, lehetetlent, ha a kislányáról volt szó. Minden gondoskodása, minden szeretete neki okozott örömet.
    Böröc József szintén örömmel várta a gyereket. Amikor megtudta, hogy a felsége várandós, újjáéledt benne az utód utáni vágy, amirõl az elsõ meddõ házasságában már lemondott. A széltõl is óvta Rozit, nehogy valami baja essék. De hát nem lányt várt, hanem fiút. Magdus születése nagy csalódással töltötte el. Megharagudott az egész világra, de legfõképpen Rozira, hogy az õ akarata ellenére lányt hozott a világra.
    Haragjában még mogorvább lett. Otthon rabiátus volt, semmi sem tetszett neki, mindenért veszekedett. Lányával, feleségével ridegen bánt. Pedig Rozi most is engedelmesen kiszolgálta, nehezen találhatott az ura kivetnivalót. Minden hiába, Böröc állandóan elégedetlenkedett, zsörtölõdött.
    Még nagyobb baj volt, hogy már pénzt se adott úgy haza, ahogyan azelõtt, de még adósságokba is keveredett.
    Rozi nem firtatta, hogy hová megy a pénz, nem is érdekelte. Amennyire lehetett, leépítette a kiadásokat, spórolt, ahol tudott.
    Amikor már sehogysem tudott kijönni a kapott -  vagy egyáltalán nem kapott -  pénzbõl, elment egy közeli mûhelybe dolgozni. Nem érezte ott jól magát, egész nap bezárva egy enyvszagú pincébe, ahová a világosság se igen jutott el, nemhogy a napsugár. A munkatársnõi is kinézték maguk közül a "jómódú" asszonyt, aki ráadásul a saját házában lakik. És hozzá otthon is helyt kellett állnia mindenben.
    Az ura haragja meg határtalan volt, amikor megtudta, hogy dolgozni jár. Mindennek elmondta az asszonyt, amiért nem tud megmaradni otthon. Megint a szemére vetette Rozinak -  mint már annyiszor házasságuk alatt, és Magdus születése óta egyre gyakrabban - , hogy semmije nem volt, amikor magához vette, hogy a nyomorból emelte ki, hogy ma is egy senki, ágról szakadt cseléd lenne nélküle. Magdus riadtan menekült a sarokba, onnan hallgatta ki tudja, hányadszor apja szidalmait. Már régen levonta azt a következtetést, hogy õ csak olyan emberhez megy, akinek nincs semmije, aki szegény, mint a templom egere. Böröc meg -  mielõtt újra munkába indult -  a felesége lelkére kötötte, hogy hagyja ott a munkahelyét.
    Rozi meg is tette volna szívesen, hisz nem örömmel járt el. Hanem az ura megint nem hagyott otthon egy árva fillért sem. Így hát életében elõször fellázadt, és nem azt tette, amit parancsoltak neki. Talán Magdus adott elég erõt ehhez. Persze, Józsi bá elõtt eltitkolta. És közben még nagyobb igyekezettel próbált a párja kedvére tenni.
    Közben 1945- ben nagyot változott a világ, de Böröcéknél megállt az idõ. Mígnem Böröc 1947- ben szélütést kapott, féloldalára béna lett. Rozi tehát ellátta ezentúl a férje gondozását, ápolását, etetését és mosdatását is, bár ekkor már sokat segített neki a lánya is. Egy ideig otthon volt, amikor pedig már rá merte bízni egy idõre a beteget Magdusra, akkor elment kézbesítõnek egy közeli államosított gyárba.
    Hát itt egészen más volt dolgozni. Tiszteletben tartották a munkaidejét, nem küldte a fõnöke a lakásukra takarítani, bevásárolni, mosni. Szeretett ott lenni. Itt vált önálló, szabad akaratú emberré. Majdnem azt mondtam, hogy egyenrangúvá, de ez csak késõbb következett be. Õ még mindig nem tudott kibújni a bõrébõl, igyekezett mindenkinek a kedvére tenni, mindenkit kiszolgálni.
    Rozinak nem jutott ki sok a tanulásból. De a maga nem egészen két elemijével és természet adta eszével nyitott szemmel járt a világban, sokat látott. No, meg az sem volt kevés, amit tapasztalatból szerzett. Leginkább a saját életébõl és a szûk környezetébõl. És most azt érezte, hogy jobbra fordult a sora. Meg észrevette, hogy másoknak is megváltozott az élete. Régebben például el se tudta volna képzelni, hogy a fõnök és egy munkásember között más kapcsolat is lehet, mint az utasítás és a végrehajtás. Hogy a fõnök meghallgassa, sõt, kikérje a munkás véleményét! Hogy a fõmérnök úr -  azaz most már elvtársazni kell -  azzal ad ki egy munkát, hogy "legyen szíves". Vagy pláne, hogy "légy szíves"! No, erre Rozinak végképp nem állt rá a szája. Hogy bemenjen egy irodába, és az ott dolgozó tisztviselõnõt tegezze. Ilyet ne is kívánjon tõle senki! Ha pedig az ragaszkodott hozzá, hogy a keresztnevén szólítsa, akkor is hozzátette, hogy "kérem".
    Aztán -  hogy az ura nyugdíjat is kapott -  az anyagi gondok se háborgatták. Nemcsak megéltek, hanem félre is tudott rakni. Gyûlt Magdusnak a kelengyére való.
    Megkésve ugyan, de az is feltûnt neki, hogy megszûnt a munkanélküliség, hogy nem látni koldusokat az utcán, hogy nem éheznek, nem rongyosak az emberek. És ha volt is olyan, amivel nem értett egyet, vagy hallott is új kiskirályokról, erõszakos tsz- szervezésrõl a szülõfalujában, nem tulajdonított azoknak jelentõséget. Hiszen az ehhez hasonló dolgok, a kisember problémái jó ismerõsei voltak a múltból. Õ meg akkoriban úgy tanulta, hogy a legjobb hallgatni és alkalmazkodni. Abból nem származhat baj.
    Rozi látóköre nem volt elég ahhoz, hogy összefüggéseket keressen vagy következtetéseket vonjon le a tapasztaltakból. Hanem az megfogalmazódott benne, hogy most nem aszerint ítélik meg az embert, milyen módba született bele. Egyszer még az is megfordult a fejében, hogy ha most látná meg a napvilágot, másképp alakulhatna az élete.
    A jóba hamar beleszokik az ember. És õ igen jól érezte magát ebben az új világban. A megváltozott életmódban és viszonyok között pedig egyre zsugorodtak a kiscselédi beidegzõdések, hogy helyet adjanak a dolgozó öntudatos nõnek. A urát már Józsinak szólította. Igaz, tegezni még nem merte.
    Mindenki meglepetésére még a balatoni beutalót sem utasította vissza, amit jó munkájáért kapott ingyen. A kollégák azt hitték, hogy két napon belül visszajön, nem fogja bírni a semmittevést.
    Nem így történt. Böröcné két hét múlva jött haza kipihenten, kisimulva, mosolygósan, tele élménnyel.
    -  Vendég voltam. Olyan ember, mint a többi -  mesélte. -  Nem én szolgáltam ki másokat, hanem elém tették az ételt, takarítottak, fõztek, mosogattak rám. Én meg csak pihentem, strandoltam. Utoljára gyerekkoromban pancsolhattam a patakban. Most meg a Balaton!... Mekkora víz! Nem láttam a végét! Aztán kézimunkáztam. Sétáltam cél nélkül. Soha nem felejtem el.
    Hát, aki ismerte a régi Rozit, bizony, nemigen hitte el, hogy ez a mostani ugyanaz. Önálló akarattal, véleménnyel bíró ember lett belõle.
    Böröc már közel járt a kilencvenhez, amikor egyik éjjel Rozi nyöszörgésre ébredt. Felugrott, és a férje ágyára ült. Böröc egész testében remegett.
    Rozi megfogta és simogatta a kezét: -  Nyugodj meg, Józsi, itt vagyok veled.
    Már nem félte, hanem szánta az urát. És most elõször tegezte.
    De Józsi ezt már nem hallotta. Mire Rozi befejezte a mondatot, a remegés megszûnt, Böröc feje lehanyatlott. Meghalt.
    És velehalt Rozi utolsó kiscselédi görcse.
 
 
 
 



PARDI ANNA

Juhász Gyula Gulácsyval mulat

 Istenvert régiók két hercege,
Váradon kis csapszékben találkoztak össze.

 Anna akkor már román dalra futott másokkal légyottra,
tót temetõk bánatát a szolgálólány Ancsa szervírozta.

 A csapszékben Watteau kép függött a falon,
Gulácsy vén márkinak rajzolta a költõt borozó alkonyon.

 Világ árváját sorsa veri még, pláne, ha magyarok,
a két mûvész közt keserû egyetértés volt e vonalon.

 Mindketten elmeosztályon halnak meg, hamar, sejtették vajon?
Feldöntött kancsó, összegyûrt csillaghamu maradt az asztalon.
 
 
 


ESNAGY JÓZSEF

A durvaság szólama ellen

Buldózerként tarol a szád.
Üregébõl lóg a nyelved.
Három szép grácia nézi.
Némasággal; szemmel vernek.
 

A kikezdhetetlen

Az udvaron mindent fölver a gaz.
A betonon áttör kakukkfû, tyúkhúr, tarack,
hosszú szárú kapor, csípõs csalán,
mint arcon bibircsók, daganat,
mit nem keres sziké, ügyes mozdulat,
és nem mozdul kasza, kapa, ásó és gereblye,
s nem indul szívgödörben a rendezettség,
mert ez a végtelen kusza rendetlenség
az egyetlen dolog a világon,
ami ma még kikezdhetetlen.


 

 

 TABÁK MIKLÓS PÉTER

A szabó

Volt mirõl beszélniük
az embereknek,
míg nem beszéltek
helyettük,
míg a hír
lábra kapott,
s csattanója volt,
ha más nem,
pár pofon,
melyet a szabó adott
asszonyának
szombat hajnalon.

De ma se pofon,
se pereclopás,
csak földrengés
Kitudjaholban,
melyben meghaltak
százan – szárazon – ,
s mi tudomásul vesszük,
mint minden
távoli tragédiát
s örömöt,
a szabó meg aludjon
szombat hajnalon.
 

Az öreg 41- es

Jártam én már erre
még kisgyerek koromban,
nagynénémmel kalandozva el;
világvégének tûnt ez a táj.

S valóban, tarka madarak
kísérték a döcögõ villamost,
melyeket azóta se láttam,
úgy összetörpült a világ.