GY. SZABÓ FERENC

Isten madárkái

Leányok sárga nárcisz-
csokorral a mozgólépcsõn
elõttem áramlottak be
a terelõkorlát közé
csipogva csivitelve Isten
derûs madárkái én
azt sem tudom kitõl
kaptak virágot kitõl
jókedvet kitõl az egész
fiatalságukat de jó volt
ahogy vonultak ott lefelé
nézni õket valami új
kezdet végre valami más
beteljesedés ígéreteit.
 

Szentencia

Füledbe suttog, vagy kiált.
Lelked nyugalmát dúlja.
Rést üt a csönd falán, mikor
már minden nyugszik, újra.
Hamvadó eszmék parazsát,
hogy fellángoljon, fújja...

A költõ halva jó.
 

MOLNÁR GÉZA

Mama

A diófával kezdeném.

    Nagyon régi, sokat használt jelkép az irodalomban. Diófát ültetni... Ha valaki olyan vállalkozásba kezd, amelynek hasznát, hozadékát már csak az utódok élvezhetik. A diófa jó két évtized múltán adja ki a nagy termést.
    Mama ágyhoz kötött beteg volt már évek óta. Ha szép, derûs nap volt, belekarolva vittük a kis, kültelki ház udvarára, lassan lépegetett, megnézte virágait, a satnya veteményt, arcát a napfényre emelte, csendesen szólt: „Többet ér egy nap idefönt, mint száz év odalent.” Megcirógatta a fiatal diófát, a lombok közé rejtve már hozott néhány szemet tavaly is, elhullajtotta.
    Visszakísértük a házba, segítettük levetkõzni, lefeküdni. Szerettük volna magunkhoz venni, de nem lehetett otthonából kimozdítani. Egy, utcában lakó magányos öregasszonyt fogadtunk föl, ki éjjel-nappal mellette volt, fõzött, mosott, takarított rá, mi, a gyerekei szanaszét laktunk a város távoli negyedeiben, ahogy tudtunk, ahogy az élet kavargása engedte, jöttünk õt látogatni.
    Egy alkalommal cserepes növényre mutatott, ott állt az éjjeliszekrényén. „Vidd el fiacskám, ültesd el a telkeden. A kertbõl vettem ki, lepottyant dióból kelt.”
    Akkor építettük Leányfalu fölött, a hegyen a nyaralót, kevés pénzzel, sok idegeskedéssel, rohangálással; a parcellázott birkalegelõn se út nem volt, se víz, se villany, kapargattuk a bontási téglát, kevertük a maltert, a betont, felkutattuk a várost, míg találtunk ajtót, ablakot, melyen ugyan tegnap még a rigó fütyült, de megvettük, mert nem volt más, mérgelõdtünk a hivatalokban, reggelre megszökött a kõmûves segédmunkása – hol voltunk még a faültetéstõl, kerttõl, kertészkedéstõl!...
    Mama megláthatott valamit az arcomon. Kezébe vette a kezemet, simogatta öregesen hártyabõrû tenyerével. „Kínálgatom ezt a kis fácskát, nem kell egyiknek sem... – Kicsit hallgatott, felélénkülve folytatta: – Majd meglátod, milyen nagyszerû fa lesz ez! A diófa. Üldögélsz alatta nyármelegben, hûsölsz az árnyékában, érzed a leveleinek illatát, ennek a lombjába nem mászik a hernyó, nem potyog bogár a nyakadba. Finom papírhéjú dió, két ujjaddal összenyomhatod.”
    Még hozzátette: „Meg aztán... Errõl majd emlékezel rám.”
    A hetvenes évek legelején volt ez, hetvenegyben talán. Kerestünk egy alkalmatos helyet a telken, elültettem a csemetét. Olyan vékonyka volt, mint a kisujjam. Öt szép, haragoszöld levélke kapaszkodott rajta.

*

Mindkét nagyapámat Molnár Jánosnak hívták, csak éppen egyikük, apai ágról, Fejér megyében, Sárkeresztúron lakott, a másik, anyai ágról, fenn északon, Abaúj-Torna egyik kis falujában, Fonyban élt. Ily módon dupla-Molnár vagyok. (Valami rossz beidegzettséggel szoktam ezt régebben megemlíteni, ha anyám nevét mondom: Molnár Katalin – ne gondolják, hogy „törvénytelen” származékként viselem a Molnár nevet.)
    Gyermekkori nyaralásaimból ámulatba ejtõ, szép emlékként maradt bennem ez az abaúji falu, mely szerényen bújt meg a hegyek tövében. Még akkor az asszonyok az erdõkbõl jövõ patakban mostak, sulykolták a fehérnemût. Õk termelték a kendert, mentem velük a Hernádra kendert áztatni, láttam, hogyan tilolják, hogyan pereg a rokka a fonállal. Még a szövõszék is ott állt a kisházban, melyen a Mama a lepedõket, törülközõket, az alsónemût szõtte, s élete egyik utolsó gesztusaként fiaméknak ajándékozott egy nagy fehér abroszt, melybe beleszõtte leánykori M. K. monogramját is.
    Az öregek emlékezete szerint igen szép, pirospozsgás arcú lány volt a Mama, dús haja a derekáig ért. Fürge lábbal, fáradhatatlanul ropta a táncot a bálban Almási Szabó Istvánnal, magasra emelt kis kezében lobogott a hímzett keszkenõje.
    Ez a fiatalember lett elsõ férje is. Kutyabõrös paraszt-nemes volt. A késõbb Szabó-atyusként emlegetett apja a nemesség tudatát, büszkeségét belenevelte fiába is. „Soha ne feledd, nemesember vagy, neked senki nem parancsol...” Ezzel aztán a fia nagy bajba került a katonaságnál. Nem értette, hogy a sok semmitérû cugszführer, õrmester mért akarja õt ugráltatni, õt, a nemesembert, akinek senki nem parancsolhat. Megpokrócolták, összerugdalták azt a makacs fejét, bilincsbe verték, bevágták a sötétzárkába. Hamar leszerelték, az apja Kassára hordta híres elmegyógyászhoz. Megcsendesedett, magába zárkózott fiatalember lett belõle, elvégezte a mezei munkát, a vagyon révén respektusa megmaradt. Ahogy a szülõk elõre elvégezték, hozzáadták anyámat. Két gyermekük született, egy fiú és egy lány.
    Hanem az anyósa nem szívelhette a menyét. Bármit csinált, mindenbe belekötött, talán azért is, mert nem követte vakon a rendelkezéseit. Ha a kisgyermek belázasodott, már csak úgy szabadulhatott a rontásból, ha a temetõ mellett elásott fekete kutya kölykeit kifõzték, s annak vizébe fürösztötték. Ha fogával szenvedett, tehéntrágyát kellett volna a gyulladt ínyére rakni. Anyám ellenállt, priznicbe csavarta a beteget, hársfateával, mézzel, gyógynövénnyel kúrálta, ahogy még lánykorában az õ nagymamájától tanulta, aki messze földön híres gyógyítóasszony volt. Az anyósa gyakran gúnyolta: „Molnár-fajta kutya-fajta...” Ennek eredete pedig az volt, hogy élt a faluban, a kiterjedt rokonságban egy verekedõs is, a „hebegõs Molnár”, aki mindenkit kivert a kocsmából, ha õ ment be inni.
    Kitört az elsõ világháború, Almási Szabó Istvánt is bevitték katonának. Orosz fogságba esett, nagy tél volt, fázott, s tán eszénél se volt egészen, mikor a táborparancsnok fogatának lovairól akarta lehúzgálni a takarót – a kozákok agyonverték.
    Ám idõközben, az évek múlásával após-anyós megöregedett. A férfiembereket, a cselédnek, béresnek valót is elvitték katonának, az állatgondozás, mezei munka neheze anyámra maradt. Most már nem hallatszott a „Molnár-fajta kutya-fajta” piszkálódás, anyósa „kedves lányom, Katicskánk”-nak szólította.
    Még valamikor a múlt század végén az egész falut teleültették diófával. Szabó atyus vénségére megvakult, elbotorkált a ház mögé, körbetapogatott a száraz diólevelek után, azt tömte a pipájába. Órákig elüldögélt, pipázgatott a diófák alatt. Kovával, taplóval parazsat csiholt, azzal gyújtott rá, háziszõttes ing, bõszárú gatya volt az öltözéke, nyári nagy esõkön fedetlen fejjel kiállt az udvar közepére, hagyta hogy ömöljön rá, mossa a rázuhogó víz, ez volt az õ fürdõzése. Módos gazdaként, nemesemberként is a jobbágyvilág emlékeit hordozta magában.
    A Szabó-portát 1981-ben láttam elõször, valamely távoli rokon, vénséges-vén, halálra készülõdõ öregasszony lakott benne. Õrizte a családi Bibliát, benne anyám kezeírását, bejegyzéseit leánya s fia születésérõl, arról, milyen csillagjegyben jöttek világra, milyen betegségek sújtották a családot az elmúlt esztendõben, milyen idõjárás, milyen termés várható, ki halt meg a hozzátartozók közül... Hiába kérleltem Irmácska nénit, adja nékem a Bibliát, becses emlék ez nekem, hozok helyette másikat, nem engedte ki a kezébõl, õ ebbõl imádkozik minden este, ez vele fog alászállni a koporsójában.
    Terméskõbõl épült, bádogtetõs, tornácos, tágas ház volt ez, gerendás mennyezetû, padlós, nagyablakos utcai szobával, kovácsoltvas kerítéssel, a századfordulón csináltatta Szabó atyus, nincs azon egy szikrányi rozsdafolt ma sem.
    Elmentem a diófák mellett a veteményesbe. Itt munkálkodott anyám, amikor megismerkedett apámmal.
    Különös az életsorsok keresztezõdése. Ez a találkozás sarkaiból fordította ki mindkettõjük életét.
    Apámat a Tanácsköztársaság leverése után egy élelmezési alakulattal vezényelték Fonyba, a Szabó-portával szomszédos házban szállásolták el. Akkor már halálhírét hozták a fogságból hazaszállingózó falubeliek Almási Szabó Istvánnak. Anyám kétgyermekes hadiözvegyként élt s dolgozott az öregek mellett, de még mindig fiatal volt és szép, s volt valami különleges vonzása és kisugárzása, ami hozzáláncolta emésztõ, nagy szerelemmel a világháború poklát, fogolytáborokat megjárt, nála négy évvel fiatalabb apámat.
    Házasságukról hallani sem akartak a szülei Sárkeresztúron, de anyám szülei sem Fonyban. Nagyapám sehogysem értette lánya szándékát: „Hozzá mennél egy ilyen himmi-hummi emberhez, akinek se háza, se földje, csak kése meg hentesbárdja?” A Szabó-portán magára maradt két öreg kétségbeesetten kapaszkodott anyámba. Mi lesz velük nélküle? Két unokájukra íratják a vagyont, a haszonélvezetet a menyükre, csak maradjon velük.
    Hiába volt mérgelõdés, tiltakozás, könyörgés, Almási Szabó István holttá nyilvánítása után õk ketten, kiknek eljövendõ életét a szerelem összehegesztette, egybekeltek.
    Fony nem tudott nékik kenyeret adni, Sárkeresztúr tudni sem akart róluk. Feljöttek Pestre.
    Miféle lebírhatatlan erõ munkált ebben a két emberben, hogy vagyont odahagyva, a családokkal szembefordulva, egymásban megkapaszkodva, két árva gyermeket hozva magukkal, nekivágjanak a bizonytalan jövõnek? Hónapos szoba, napszámosmunka, míg végül apámnak sikerült szakmájában, a Fõvárosi Húsüzemben, elhelyezkedni – ott is maradt csaknem három évtizeden át.
    De micsoda évek voltak azok! Elõször a lakbértõl akartak szabadulni, s bármilyen kicsi, ócska házban, de a magukéban lakni. Bankkölcsön, törlesztés, kamatfizetés. Körbelaktuk Pestet, de a külvárosoknak is mindig legszélsõ utcáját, ahol már a parasztok szántóföldjei kezdõdtek, és tavasszal vadvizek nyaldosták a ház tûzfalát.
    Anyám nyolc gyereket szült, közülük kettõ kicsi korában meghalt, hatot felnevelt. Így szalad a számra önkéntelenül is, hogy „anyám”, mert apám hajnalban kelt, s csak este láttuk õt, meg ünnepnapokon. Mama volt velünk állandóan, mosott, fõzött, varrta a foltot a ruhánkra, stoppolta a zoknit, ügyelt a leckekészítésre, rakta ránk a priznicet, ha ágyba szorított a betegség. A két Almási Szabó gyerek, nõvérem és bátyám, valamelyes örökséghez jutott apjuk után, a földeket fonyi parasztok vették bérbe, s a nehezen csurranó-cseppenõ pénzeket a Mama szigorúan elkülönítve az õ iskolázásukra, ruházásukra fordította. Apám is így tartotta rendjén valónak, úgy bánt velük is, mint a saját gyermekeivel, s valóban, mi hatan úgy nõttünk együtt, mint az édestestvérek.
    Mondom, Mama volt velünk egész nap. Õ református volt, mi négyen, apánk után, katolikus hitben nevelkedtünk. Mégis, együtt fújtuk anyánkkal a református zsoltárokat: „Mint a szép híves patakra szarvas kívánkozik...”, meg a „Tebenned bíztunk eleitõl fogva...”. Elõbb a fülembe, elmémbe ragadtak, mint a „Boldogasszony anyánk, régi nagy pátrónánk...” Ha varródobozával, stoppolófájával üldögélt, szüntelenül, fáradhatatlanul mondta-mesélte az abaúji, fonyi történeteket, apja kalandos amerikai utazásait, a falubeliekkel megesett sok érdekes élményt, a regéci hegyen épült Rákóczi-vár legendáját.
    Micsoda színes, szívdobogtató világ volt az, melyet szavai nyomán megismertünk, s nyaralásaink során valóságosan magunk is megéltünk! A falu fölött magasodó Gergely-hegy egyik hajlatát Medvemarásnak nevezték. Régebben oda hajtották fel éjszakára legelni a lovakat. Még akkor medvék is voltak az erdõkben, éjszaka kicsapták s elragadták a lovat – így lett a hely Medvemarás. A falu alatt volt egy kaszáló, szénát onnan gyûjtöttek, ennek Kecskeszakáll volt a neve. Csaknem szomszéd falu a Hernád völgyében Vizsoly. Hát még az aztán, a Károli-biblia!... Kissé távolabb Gönc, onnan kapta nevét a mértékegységül is használt „gönci hordó”.
    Az akkor még Eperjes-Tokaji-hegyláncként nevezett, Trianon után Zempléni-hegységre keresztelt vonulat másik oldalán, a Bodrog völgyében Sárospatak. Onnan jöttek, onnan járták a falvakat a diákok, a mendikánsok. Mennyi történet ezekrõl is! Meg vásárokról, õrletésekrõl a malomban, hóban elakadt vándorokról! Anyám elapadhatatlan mesélõkedve, gazdagodva a fonyi nyaralások élményeivel, nyilvánvalóan inspirálói voltak az irodalom felé tapogató törekvéseimnek, az a gyönyörûségesen szép, tájszólás nélküli abaúji, Hernád völgyi beszéd beleformálódott irodalmi szövegeimbe is.
    Az apai nagyszülõkrõl soha nem esett szó. A sárkeresztúri nagymama – lánykori nevén Stadler Alojzia – tizenkét évig nem tette be lábát anyám otthonába, csak nem sokkal a halála elõtt jött el rövid vizitbe, hogy megnézze az unokáit.
    Mama életének koronája, megtartó ereje négy fia volt. Két féltestvérünk hamar kirepült a házból, nõvérem férjhez ment, bátyám megnõsült, maradtunk mi, a Molnár-gyerekek. Büszke volt ránk, szüntelen csiszolt, nevelt, néha csak valamely bölcs mondásával. Máig belémragadt, hogy mikor sok olvasmányommal, ismeretemmel, tudásommal dicsekedtem, figyelmeztetett: „Fiam, csak az üres kalász lökdösi fejét magasra fel, a telt kalász alázattal lehajtja.” Családunkban szállóigévé váltak tanításai, már az unokáim is idézik: „A pénznek lába van, kimászik az ember kezébõl, bukszájából...” „Ha esik, ha fúj, a vándornak, az utasnak menni kell.” „Soha ne mondd, hogy majd; a majd az a soha.”
    Erõsítette a tehetségünkbe vetett hitünket. Országos rajzversenyt nyertem, festõmûvész akartam lenni, de abban a semmitlen szegénységben, amelyben éltünk, lehetetlennek látszott. Anyám biztatott, bátorított: „Munkácsy is asztalosinasként kezdte...”
    Ahogy teltek az évek, évtizedek, anyám is környezetéhez formálódott, szinte már semmi sem különböztette meg a többi munkásasszonytól. Átvette férjének, fiainak társadalomszemléletét, híve lett a formálódó szocialista világnak. Ám protestáns hitét is megõrizte, ágya mellett az éjjeliszekrényén mindig ott volt a Biblia.
    Hetvennyolc áprilisában halt meg, nyolcvanöt éves korában. Három évvel élte túl apámat. Egymás mellett nyugszanak az erzsébeti temetõben.
    Most már, ha felfelé nézek, nem látom a diófánk tetejét, lombsátra beteríti a kertet. S akármilyen rossz, aszályos év van, bármilyen gonosz tavaszi fagy – megtermi az egész évre valót, de menyem is, meg még az unokámék is ebbõl sütik a bejglit, eszik a diósmetéltet.
    Szeretek az érlelõdõ nyárban alatta üldögélni, hallgatom a madarak énekét s való igaz, itt gondolok legtöbbet a Mamára.
 
 

TANDORI DEZSÕ

Hungary, 1999

A legszebb, legfényesebb
és szellõs
igazságok õs-
formája a nyegleségeket

akár nélkülözõ nyomorult
önigazolgatás,
és ki lenne más,
valami kockapohár ide borult.

Mindegy, az õsök sírjára leborult,
mindegy, agymosás
vagy fogadkozás
tette a pontot rá, hogy maga domborult

mindig. A fák lombba, remegtetett
árnyakba borultak sellõs
uszodák mellett, kellõ s
nem kellõ véged folytatni lehetett.
 

Sprinterek

A sprinterek a csapat tagjai,
nincs esélyük,
bár tömérdek nagy eredményük
van, az összetett verseny megnyerésére hajtani,

például a Voeltán, a Girón,
a Tour de France-on.
Ezt én magamból tudom. Kihajtom,
a csapat támogatásával, mérõón

a 180 fõs tömegben,
a 42 fokos melegben,
kihajtom a mérsékletet,
a készülõdést, hogy majd lecsapok,

mellettem Cippollini, Abduszaparov,
a belga Steels, Vanderbrugge, még
tizennyolcan, a csapatok felviszik
sprintereiket közel 240

kilométer után az élre, háromszáz
méteren döntsék el kerékpár-
gumiszélességgel egymás közt az összetett
verseny végeredményében grammot sem számító
szépséges szakaszgyõzelem sorsát.
Dicsõség nektek, dicsõség.
Meg egy jó balhé.
Ez az irodalom, nekem, ez vagyok,

idén már a sprinter-alkatok
figyelésével telik tavasztól õszig
minden idõm, a taposás mellett,
utolsó háromszáz méterei napra nap életemnek

ezzel telnek, ezzel a nem is oly
idegenséggel, ahogy komoly
elõkészületek után
elmarad mögöttünk, sprinterek

mögött a boly, a nagymenõk
és a kutyaütõk lassan majd becsorgó
serege. Ez nem egy olcsó
hasonlat: a prózaívek tömegeire

így jön pár vers, poén, csend-pillanat,
vagy ha a lombok alatt.
De hát semmi se jó semmire, hasonlatul.
Marad majd a fent – s az alul.

A végsõ sprint nem üthet ki balul.
Esetleg a lombok kicsit meglengenek.
Tavaszok, világ-sprinterek, szerényen s
büszkén meglengõ karjai között.

 
 
MAHLER GÁBOR

Fû alatt

a következõ lépcsõ
szakadjon a légcsõ
az elõzõ pedig
átfehéredik
így lesz belõle
ha a grundon: inkább under
ha minden egész: a gida lába
ha túrós, ízes: sosem gundel
egyszer élünk indiába
ösztöndíjjal fûgyûjteni
tárkány, sáfrány, izé az
az egyfejû, egynemû, szõke, szagtalan
nemzedék jõ
tiszta möszjõ
kávéházba szerkesztésileg beül
marcona törköly, de lélek ott legbelül
keserõ gyomor, csípõs kender
asztal mellõl alkot és rendel
az egytál: magyar-kemény
a legény: sárkányfû-vetemény
receptje: a pontot
sose rakd ki pont ott
túl minden kalandon
kurzivá lokgalambom
kurzivá lokgalambom
kurzivá lock
(kaajakra mint egy regény)
 


 
 

 
  
HAYPÁL TIBOR

Boldizsár

    Durban egyik elõvárosának fekete gettójában, Inandban született Rose Muibni. Bádogvityillóban nyomorgott kilenctagú családja. A nagy összecsapások idején rendõrkordon vette körül lakónegyedüket, s katonaság cirkált a kunyhók övezte, kövezetlen utcákon. A sztrájkok, tiltakozások, tüntetések miatt fokozódott a rendõri brutalitás, az összecsapásokon embereket öltek a fehérek kommandósai. Dél-Afrika titkosszolgálata, a BOSS egyre több aktivistát emelt ki, s vetett börtönbe. Kihirdették a szükségállapotot, hogy megbénítsák a mozgolódásokat.
    Boldizsár atya irányításával a feketék temploma elõtt felravatalozták a küzdelem áldozatait. A gyülekezési tilalom nem vonatkozott a templomra. Odacsõdült a nép. Énekeltek, szavaltak, beszédeket tartottak, imádkoztak. Majd óriási tömegtõl kísérve, temetõbe vitték a koporsókat. Messzehangzón zengett az ének. Összeforrt, öntudatosodott a tömeg. Fiatalok haladtak az élen, magasba emelt koporsókkal. Mélyen az agyakba vésõdtek a transzparensek jelszavai: "Afrika az afrikaiaké! Munkát! Demokráciát! Egyenlõséget! Szabadságot!"
    Rose tanítványa volt Boldizsár atyának, aki hittant és latint tanított a feketék középiskolájában. A legszorgalmasabb tanulók közé tartozott. Diáktársaival szervezte a temetési szertartásokat, biztosították a gyászmenetek zavartalanságát.
    Eleinte szokatlan volt, amit Rose és társai Boldizsár atyától, az új tisztelendõtõl hallottak. Szavai nyomán a misztériumok ködébõl új megvilágításban kibontakozott az igazi Jézus arca, aki forgácsszagú ácsmuhelybõl, kérges tenyérrel indult lélekhódító útjára. Boldizsár atya Jézusa, élete kockáztatásával is kimondta, amit a szegényemberek közül sokan titokban gondoltak. Keményen bírálta a harácsoló, kiváltságos, élõsködõ, gõgös, kapzsi, hiú, képmutató gazdagokat. Korbácsot emelt a templom kufáraira. Mammonnak hódolót nem tõrt környezetében. "Oszd fel a vagyonodat a szegények között és úgy kövess engem!" - mondotta Jézus a gazdag ifjúnak, aki hozzá és nincstelen társaihoz szegõdött. A tanult írástudók, törvényalkotók, fõpapok gyûlölték, rágalmazták a rendkívüli tehetséggel bíró, puritán ácsot, aki embereket gyógyított, eltért a vallás dogmáitól és testvériséget hirdetett. Nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy szolgáljon, mondta.
    Osztálytársaival Rose azt is megtanulta Boldizsár atyától, hogy szegény kézmuvesek, szabadosok és szökött rabszolgák alakították az elsõ keresztény gyülekezeteket. Kollektív tulajdonuk volt, mindenki dolgozott, egyenlõen részesültek a termelt javakból, s demokratikusan választották a legjobbakból az elöljárókat.
    Kíváncsi kérdéseikre válaszolva az atya elmondta, a hatalmon levõk gyilkolták, kínozták, tömlöcbe vetették Jézus követõit, ennek ellenére a kereszténység gyorsan terjedt, s amikor látták, hogy nem tudják megfékezni, maguk is megkeresztelkedtek. Ettõl kezdve a gazdagoknak már nem kellett lemondaniuk a vagyonukról, ha csatlakoztak, s üdvözülésükhöz elég volt, ha alamizsnát osztottak a szegényeknek. A lázadás büntetése, a rabszolgakereszt mint szimbólum megmaradt, de a kereszténység a második században az elnyomottak vallásából hatalmas egyházi szervezetté, a magántulajdon támogatójává vált. A vallási hierarchia túlbuzgósága inkvizícióhoz vezetett. VIII. Ince pápa kijelentette: "Ne csak a boszorkányok haljanak máglyahalált, hanem a kétkedõk is, valamint mindazok, akik megkérdõjelezik a szent démonológia akár egyetlen tételét is." Élõ fáklyák lobogtak mindenütt Európában.
    Boldizsár atyát szerették diákjai és a fekete gettó lakói, jó volt a szemébe nézni, mert szeretetet sugárzott, s ciprusillatot árasztott, akár a szentképek.
    Amikor Rose kitûnõ eredménnyel elvégezte a középiskolát, a mozgalom nemzetközi segítséggel, orvosi egyetemre küldte, Magyarországra. A Nemzet Lándzsája gerillái kísérték rejtekutakon, Namíbián keresztül, Angolába. Útjuk kezdetén, gyönyörû ezüstfa árnyékában ebédeltek, s a fa alatt kormos albatrosz tollára talált. Eltette emlékül. Ez lett a kabalája. Hazájára emlékeztette. Luandából Algírba, majd Budapestre repült.
    Sokat kínlódott Rose az elõkészítõn a magyar nyelv tanulásával. Mégis boldog volt. Elõször érezte magát szabadnak és mindenkivel egyenlõnek, kivirult a testvériség kellemes légkörében. Afrikaiak, ázsiaiak, latin-amerikaiak alkották a többséget, de akadt néhány nyugat-európai is. Esténként sokat táncoltak a kollégiumban, néha megszólaltatták õsi hangszereiket. Négy világrész sokféle népének zenéje, tánca elevenedett fel.
    Egyszer, Rose álmában Dél-Afrikában járt, s megfeledkezvén a rasszok egyenlõtlenségének elvérõl, olyan buszra ült, amelyen csak fehérek utazhattak, s olyan iskolába tévedt, amelyben csak fehér diákok tanulhattak. A buszból is, az iskolapadból is kiutálták a megvetõ, lenézõ, gyûlölködõ, undorodó pillantások, sírvafakadt és felébredt álmából. Körülfogta a némaság, a sötétség és a félelem... A szomszéd ágyon a szõke hajú finn Marjatta megfordult, s különös anyanyelvén beszélt valamit álmában. Rose visszazökkent a valóságba, megnyugodott, s újból elaludt.
    Attilával az egyetemen ismerkedett meg Rose. A fiú sudár termetû volt, vékony arcú, vörös hajú, kék szemu, széles vállú, áradt belõle a vidámság. Már az elsõ elõadáson mellé ült, s megnevettette. Nem tágított mellõle. Segített neki a tanulásban, megismertette vele a várost, bemutatta barátainak, elvitte az Operába, a múzeumokba, hangulatos kis éttermekbe. Vonzalmuk szinte észrevétlenül fejlõdött barátsággá, majd szerelemmé.
    A szép arcú, nagy szemu Rose vonzotta a férfiakat, mustrálgatták magas, karcsú termetét, telt keblét, formás lábait, élvezték járásának lenyûgözõ báját. Ahol megjelent vele Attila, mindenütt sikert aratott, ha táncolni kezdtek, felforrósodott körülöttük a levegõ. Rose és Attila szépséget és derût árasztott, s jókedvük átragadt mindenkire.
    Rose a kicsiny, Duna menti Sz.-ben találkozott elõször a magyar vidékkel, s megszerette. Nagyapjától örökölte Attila a hosszúkás épületet, amelynek széles, árkádíves udvari tornácának csendjében, elmélyülten lehetett tanulni. Rózsafák, muskátlik, bazsalikomok, petúniák, kardvirágok illatoztak a kora õszben a ház körül. Méhek döngicséltek, apró színes tollú madarak énekeltek. A tetõtér hálószobájának teraszáról, a korlátra könyökölve, balzsamos reggeleken gyakran bámulták a Duna szelíden fodrozódó vizét. Gyümölcsös húzódott hosszan a ház végében. Attila öregapja ültette a fákat, s telepítette közéjük a méhkaptárakat. Ez a hely volt élete utolsó, magányos menedéke, miután elerõtlenedvén búcsút mondott a kazánkovácsszakmának.
    Halottak napján koszorút vittek nagyapó sírjára az sz.-i temetõbe. Elõször látott Rose könnyet Attila szemében. Otthon, a széles tölgyfaasztal körüli lócán ülve, a fiú kéretlenül is beszélni kezdett nagyapjáról, aki tizenkilencben önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, s az egyik csepeli munkászászlóaljjal a frontra indult, hogy örökre véget vessenek a kizsákmányolásnak. Elárulták, leverték, megtizedelték õket, a bukás után még nagyobb lett a nyomor, brutálisabb az elnyomás. Attila meghatódva beszélt nagyapja szép álmairól, romlatlanságáról, jellemérõl. Nála talált menedéket, amikor züllött apjával összeveszett.
    Nagyapó haldoklásakor Attila az ágya mellett ült. Tenyere összefonódott kérges tenyerével. Utolsó óráiban kissé akadozva, arról beszélt, ami legjobban fájt neki: - Apád olyan, mint a belül férges, piros alma. Nem ilyennek neveltem! Micsoda szégyen ez nekem! Hol rontották el? Kik rontották el? Az apádhoz hasonló, lelketlen karrieristáknak már nem elég a magas beosztás, nagy vagyonról álmodoznak, tönkreteszik, lejáratják, eladják a szocializmust... Hol vétettük el az irányt? Mi lesz itt?... Te érted ezt, Attila?... Te sem érted?... Hiába bújod a könyveket?...
    A kérdések megválaszolatlanul lebegtek a levegõben, s a kérges kéz kicsúszott Attila kezébõl.
    Okos, muvelt anyjának is feltette Attila nagyapja kérdéseit, de nem kapott megnyugtató választ. Szülei válása után, anyja másfél szobás lakásba költözött. Magával vitte könyveit, alig lehetett mozdulni tõlük. Szerkesztõ volt a párt könyvkiadójában. Szakmáját kitûnõen végezte, becsületes volt és jószándékú. Rosét már az elsõ napon megszerette, barátnõk lettek.
    Félévnyi próbaházasság után Rose és Attila összeházasodtak. Rose barátnõjét, a finn Marjattát, s Attila barátját, a kubai Fernandót kérték fel esküvõi tanúnak.
    Kis idõ múlva Rose várandós lett. Ingerültebbé, nyugtalanabbá, sebezhetõbbé vált. Attila türelmes volt, segítõkész, megértõ. Egyre ritkábban mentek társaságba, egymásnak éltek, elmélyültek a tanulásban, tervezgették a jövõt. Idõvel kiderült, hogy fiú lesz az újszülött, s már születése elõtt elnevezték Boldizsárnak. Göndör fekete haja, kék szeme és olajbarna bõre elkápráztatja majd a lányokat, mondta leendõ fiáról álmodozva Attila.
    Kilencven februárjának elsõ napjaiban Rose repesett a boldogságtól. A televízió hírül adta, huszonhét évi börtön után, a Victor Verster börtöngazdaság kapuján szabadon kilépett Mandela, akit az ANC fegyveres szárnyának parancsnokaként, hatvankettõben életfogytiglani börtönre ítéltek. Híveinek ezrei s a világsajtó több mint száz tudósítója várt rá a börtön elõtt. Mandela ökölbe szorított kézzel üdvözölte az egybegyûlteket, s öklök erdeje emelkedett magasba köszöntésekor.
    Néhány nap múlva arról is hírt kaptak, hogy a sowetói labdarúgó-stadiont több mint százezer ember töltötte meg, s több tízezren a kerítésen kívül rekedtek. Mandela az egyenlõ esélyek demokratikus, szabad társadalmának szükségszerûségérõl beszélt, amelyben megteremtõdhet a feketék és fehérek közötti harmónia. Még a jobboldali, konzervatív, polgári sajtó is Mandela gyõzelmét jósolta a leendõ választásokon Afrika iparilag legfejlettebb országában.
    Magyarországon a rendszerváltás mindenkit kizökkentett megszokott életébõl. Ez a színes bõrû diákokra is vonatkozott. Az új hatalom, mely afféle kellemetlen örökségnek tartotta jelenlétüket a felsõoktatásban, mielõbb szeretett volna megszabadulni tõlük.
    Rasszista kiadványok jelentek meg egyre-másra a könyvpiacon. Horogkeresztet, nyilaskeresztet, fajgyûlölõ jelszavakat mázoltak a házak falaira, falkába verõdött szkinhedek zaklatták a cigányokat, az afrikaiakat.
    Megnehezült az élet is. Rose anyósát elbocsátották a könyvkiadótól, munkanélküli lett. Felszöktek az árak, Attila kénytelen volt éjszakai munkát vállalni a mentõknél.
    Május derekán hideg, szeles, nyirkos idõ volt, vastag ólomszínû felhõk takarták az eget. Nehezen akart kitavaszodni. Rose fölfigyelt egy különös, kövér, lomha, szemöldök nélküli, bõrdzsekis, magasszárú bakancsot viselõ suhancra, aki többször nyomába szegõdött, bámulta, majd eltûnt, mintha a föld nyelte volna el. Semmi jelentõséget nem tulajdonított neki. Elõfordult már, hogy férfiak követték, ismerkedni akartak, értett hozzá, hogyan rázza le õket.
    Május tizenhetedikét Rose följegyezte a noteszébe, mert erre a napra iratkozott fel fodrászához. Egyetem után törlesztést adott fel a postán, majd a kora esti órákban beült a fodrászmuhely illatos melegébe. A Közvágóhídnál banánt vásárolt egy utcai árustól, s felült a zsúfolt HÉV-re.
    Sz.-ben egyedül szállt le. Szemetelt az esõ, gyenge fények pislákoltak. A fagyalbokrok mögül sötét, otromba alakok tûntek elõ a félhomályban. Egyikük szorosan eléje állt, és szemen köpte. - "Takarodj haza, nigger ringyó!"
    Ki akart törni a gyûrûbõl, de elgáncsolták, és felbukott. Orrában érezte a pocsolya olajos bûzét. Rugdosták, rátiportak, ide-oda vonszolták az ázott betonon. Mindkét kezével a hasát próbálta védelmezni, sírt, jajveszékelt. Hangját elnyomta az ocsmány szitkozódás.
    Ahogy eszméletét vesztve végül elnémult, s kezei ernyedten a földre csúsztak, az egyik támadó föléje hajolt, és egy jelvényt szúrt az arcába...
 
Mikor a kórházban magához tért, Attila ült az ágya mellett.
    Rose feldagadt ajkai közül alig hallhatóan szûrõdtek ki a szavak: - Menjünk el innen... haza... az én hazámba... Ott neveljük majd fel Boldizsárt... - azután megint elájult.
    O még nem tudta, amit Attila már tudott.
    Boldizsár, akinek világra jöttét mindketten oly nagy izgalommal várták, sohase fog megszületni. A lincselés áldozata lett.