Fényesõ

Dél volt. Nyár.
     Odakinn a zápor csöppjei még a járdán gõzölögtek, s remegõ szivárvány feszítette magát az ég keresztjére. Bár szikráztak a tócsák és minden ragyogni látszott, a csend szinte szúrt.
     Ekkor a fényesõ a bárba is benyitott.
     A diák az egyik kõrisfából faragott sarokasztalnál ült, elõtte két-három ormótlan söröskorsó. Egy nõt figyelt néhány lépésnyire a pultnál, aki apró, ezüstcsillogású poharakból itta a martinit. Valahányszor hosszan kortyolt, olyasforma mozdulattal vetette föl a fejét, mint aki nevetni vagy sírni készül.
     Csinos nõ volt – pontosabban, rikítóak voltak rajta azok a sajátosságok, amelyek egy diák szemében a nõiességet jelentik. Bronzszín hajkorona, szemfesték, rúzs, csilingelõ fülönfüggõk, körmök vörös lángja, kurta szoknya, tõsarkú cipõ. S ami a legfontosabb: az egyedüllét fanyar parfümje lengte körül.
     A diák még túl zöldfülû volt ahhoz, semhogy ne tekintsen minden lányt és asszonyt szabad prédának, aki félóránál tovább magányosan üldögél egy bárban. Felhörpintette hát maradék sörét, felállt, gerincét megropogtatta, majd a nõhöz lépett, s a tükör elõtt untig gyakorolt, alig rebbenõ hangon meghívta egy italra.
     Amaz – elmúlt negyven, de a negyvenötön még innen járt – összerázkódott, végigmérte a diákot, aztán kedves öngúnnyal így szólt:
     – Két év múlva már elfogadom...
     A fiú tudomásul vette a választ, visszaült az asztalához, s úgy érezte, szerelmes a nõbe, akinek hajszálain a fényesõ kószált. Hogy az idõt múlassa, sovány térdén egy rongyos szélû Krúdy-regényt olvasgatott.
     Záróráig maradtak. Õk voltak az utolsó vendégek: a nõ sem a délután, sem az este folyamán nem kelt el. Bár a számlát csalódottan fizette ki – szeme mintha könnytõl csillogott volna -, még mindig nem engedte a büszkesége, hogy egy alig pelyhedzõ kamasszal kísértesse haza magát.
     Kilépett a néptelen utcára. A diák néhány méterrõl követte. Tulajdonképp nem is a nõ volt az, akit követett, hanem egy érzést akart megõrizni, melynek, a vegytan nyelvén, a nõ volt a katalizátora.
     A tõsarkok úgy kopogtak az aszfalton, akár az esõ. Holdfény szitált. Játszi fuvalom bújócskázott a fakoronákban, kócolta a sétány menti füvet és a bronz tincseket.
     Ám a varázs váratlan megszakadt. Sötét kapualj tátotta száját, tengermélyleheletû, roppant bálnatorok, s a nõt magába nyelte...
     Másnap ormótlan deszkakoporsót cipeltek ki abból a házból. Gyászszín hollók szálltak odafent, szõkülõ, koncentrikus körökben.
     – Gyógyszer-túladagolás – suttogták az emberek, s fázósan húzták összébb mellükön könnyû felöltõjüket.
     – Szegény kis kokott – dörmögte egy forradásos képû selyemfiú.
     ...Ám a diák (meglett férfi immár) még évek múlva is örök szerelmérõl álmodott, ahogy fejét fölveti, nevetni vagy sírni készül – s a fényesõ körülragyogja fájdalmasan szép arcát.
 

Induló madár

Utamban pillantást vetettem
a romos kapu mögött nyugvó kertre.
Pillantást befelé, titkos, feledett
zöldek, tejfogú nyarak kapujára,
megbúvó, szemérmes, nyílt szemû fákra,
ahol délutánok aranyló árvizén robogva
hajók nyugalmával telten
madárléttel szálltam, s énekeltem.

Hány kert, hány arc, hány nyár!
- alvó ajkunk számlál
s tõri a jelenlévõt, a mézillatot,
felhõt, színek szerenádját,
rózsa-cseresznyét, orgona-vihart,
felemelõ párát,
a hatalmas fölösleget, vízesés pazarlást,
habzó felhõbõl felszökõ erõt,
szem-fájdító ragyogását,
kókusz, õszi ízét számtalan szájon,
esõ keresztségét a megáldott tájon,
telhetetlen illat bokor-gömbök közt,
kék hajnal, sárga dél, világító tenger,
üveg-dalon mosoly, újra termõ szent jel,
mit kezdjek veled, termõ s teremtõ,
ki sugaraid küldöd a végtelenbe?

Létezik, de mégsem,
mint csillámaiban a tenger,
tele lüktetéssel, áll mégis egy helyben.
Összerakja arcom a kertek mélye;
lusta napfény kovászolja.
Árnyékban megbúvó szobor
az induló madár -
egy pillanat rögzítve,
örök sirály-röpte.

Ki vagy? – kérdezlek most.
Hol vagy? – kérdezlek késõbb.

Mikor elég, teljes?
Ha õt kérdezed, soha,
legyen bár Goethe.
Vár-e irgalom a csecsemõre?

A kapun túli kert alkonyában
másodperc zuhan végig ezeréven,
mint a szabadon gyorsuló kõ,
ott, ahol nincs levegõ.

Vessetek pillantást a kertre, a nyárra:
elég egy pillanat,
nyolc ütem Mozart,
elég egy perc nyár
vagy a fogantatás.

S ha mégsem,
elég, ha kilép a dallam a szánkból,
és friss virág pereg ruhánkon,
míg sétálunk a temetõben.

Alkonyatkor

Új boldog zene kélt,
s a félelemmel diszonánsan
vegyült. A várás
jövõt igézõ titkai
s nyárszagú nyurga alakod
éltek e magányban.
Arcod szelíd ívét kerestem
a csöndes ég alatt,
hol szerelmet virrasztók
hajnala fogant.
 

Táj

A liget fái millió
fehér csillagot tartva
állnak.
A hó apró lábnyomokat
õriz,
s a varjak billegése
kiáltásuk színezi.
A nap világol, arany
s fehér a szárnyak
ívei közt.
Ámulat a ház, mézeskalács.
Az alkonyati ég fele tör
a hajladozó ágról
hozva az éjszakát
a varjúcsapat.

Amikor elmegyek
                       Apának

Amikor elmegyek
a borostyánnal befuttatott
öreg házak elõtt,
mindig te jutsz eszembe.
Neked is így szabdalják
föl az arcod a repedések,
ilyen szépen és szomorúan.

A bicikli

Rapidnak hívnak, s a csepeli Weiss Manfréd gyárban készítettek. Becsületes nevem – kerékpár, de a család csak biciklinek hív. Fiatal gazdámmal sokat kerekeztünk-kirándultunk a Börzsönybe, a Balaton körül, a Velencei-tóhoz. Aztán ahogy felnõtt a kisfiú, velem járt munkába, onnan meg haza, fáradtan, porosan.
     1943 októberében behívták õt Mohácsra, a IV/2 munkásszázadba, s onnan kivitték a frontra. Nemsokára engem is behívtak, no nem munkaszolgálatosnak, hanem egy kerékpáros századba.
     Íme, az én behívóm: „Alakulat – 8948 – ELISMERVÉNY – 1, azaz egy drb nõi-férfi-gyermek- áruszállító kerékpárt WM Csepel Rapid gyártmányút (gyártási szám: 131017) L. tulajdonostól (lakik: Budapest VI., B. utca 28.) átvettem. – A kerékpár becsértéke 10%, azaz tíz %. – A kerékpáron a következõ szerszámok vannak: 1 bõr szerszámtáska, 1 csavarkulcs, 1 csõkulcs, 1 olajozó, 1 csomagtartó, 1 lámpa. – Esetleges megjegyzés: – Kelt Bpest, 1944. évi június hó 19-én P. H.: M. Kir. bpesti I. honv. Hdt. pság. – Átadó: L. olvasható aláírás. Átvevõ: olvashatatlan aláírás. – Figyelmeztetés! Az Elismervényt két példányban a kerékpár átadója tölti ki olvashatóan. A kitöltés lehetõleg tintával történjen. Az elismervény egyik példánya az átadónál, a másik példány pedig az átvételi bizottságnál marad. – A becsértéket az átvevõ bizottság tölti ki."
     Bevonultam tehát.
     Amikor a kerékpáros egységet a Dunántúlra vezényelték, engem átadtak egy tábori csendõrnek, de egy bombatámadásnál kilõtték fölülem. Rajtam aztán átment egy „bölcsõnek" nevezett páncélozott jármû.
     Hadirokkant lettem, s mint ilyent, a Vérmezõre vetettek.
     Sok – hozzám hasonló – haszontalan jószág hevert már ott. Kilõtt páncélosok, lövegek maradékai, rengeteg roncs személy- és teherautó, acélsisakok, repülõgépek egészben meg részletekben. Emitt egy orosz Rata hajtómûve, nem messze tõle meg egy behorpadt oldalú, szárnyak nélküli Messerschmitt, azt közönségesen Stukának hívták. Ameddig csak elláttam mindenfelé roncsok, roncsok. A valaha volt békeidõben itt, a gesztenyefákkal övezett Vérmezõn lovagolt minden reggel õ királyi fensége, Auguszta fõhercegasszony egy fekete mén hátán zötyögtetve terebélyes ülepét.
     Nem volt akkor már se gesztenyefasor, se Auguszta. Csak roncsok.
     Amikor vége lett a háborúnak, ránk, már haszontalan lim-lomokra hordták a Várból kisvasúton a törmelékeket. Késõbb termõföldet terítettek ránk, fákat, bokrokat ültettek, amelyek mára szépen megizmosodtak.
     A hadiszerszámok meg azóta is töprengenek a mélyben mihaszna életükrõl.