KOVÁCS IMRE

Dondorok

Ülünk a csepp konyhában öten. Kettõnket, Idát meg engem, körülülnek a gyerekeink: leányunk, võnk, unokánk. Ma eljöttek végre, muzsikál a téli este. Odakint hull a hó. Fölhallatszik, amint a házmester húzza-vonja a falapátot, takarítja a havat. A környezõ toronyházak világos ablakszemei bennünket néznek. Már túlvagyunk a vacsorán, hátradõlünk a széken. Teázunk. Ma szigorú volt hozzánk a tél. Kergetett hazáig. Jólesik a boros tea. Hamar kimelegszünk tõle, nem is fázunk mi igazán itt a fûtõtest mellett, egymás közelében.
     – Hát még, ha egy kis erõs paprikát is tennénk bele – mondja Ida. – Mikor Dondorokon laktunk, téli estéken néha átmentünk tanyázni Faránkiékhoz, Julcsa néni mindegyik bögrébe tett egy cseresznyepaprikát. Nem is fáztunk aztán hazafelé!
     – Hány éves voltál te akkor?
     – Várj csak. Kicsi voltam, talán öt-hat éves.
     – Nem emlékszel, milyen ruha volt rajtad?
     – Biztos valami flanell. Gyapjúharisnya, Anyám fonta hozzá a fonalat. Volt valamilyen kabátom is, annak a tetején nagykendõ. Anyám a fejemre tette, a vállamnál keresztbefonta, a derekamnál átkötötte, úgy bebugyolált, hogy csak az orrom hegye látszott ki, aztán mentünk, caplattunk a hóban. Nagy havak voltak mifelénk így január táján.
     – De, nagyi – szól közbe a kisfiú -, hol van az a Dondorok tulajdonképpen?
     – Ó, hát te még ezt se tudod? Dondorok két víz között egy nagy messziség. Puszta, imitt-amott egy-egy tanya. Egész határrész Vésztõtõl Szeghalom, Körösladány felé. Onnét, ahol mi laktunk nem lehetett látni egyik falu tornyát se. Eleinte, ha boltba mentünk, el is tévedtünk anyámmal. Volt úgy, hogy Szeghalomra indultunk a Gebei boltoshoz, és Körösladányban kötöttünk ki Czibulka bácsinál.
     Megvillan a kisfiú szeme, nevetve ismétli: – Czibulka bácsi...
     – Volt ott egy erdõ, fák között kanyargott az út, mi meg csak mentünk befelé, mindig beljebb az erdõbe. Anyám úgy szorította a kezemet, hogy fájt. Sírtunk mind a ketten. Azt hittük, sosem érünk ki a fák közül. Elõttünk nagy csapat õz szaladt át az úton. Õk tõlünk féltek, mi pedig tõlük. Mintha suhannának, a lábuk alig érte a földet, a két nagy elöl, utána a kicsik. Én meg attól féltem, még nekünk jönnek. Mint a kiscsikónk, a Tüzes. Az meg is taposott egyszer.
     – Haragudott rád, nagyi?
     – Nem, csak játékból. Én meg ezt nem tudtam eleinte. Azt mondta a bátyám, menjek csak oda bátran, simogassam meg a homlokát, ahol a csillag van, az a fehér csillag. Én mentem, a Tüzes megvárta, amíg odaérek, még bólogatott is hozzá. No, amint odaértem a közelébe, hát megfordult, felém rúgott. Nekem nem kellett több, elkezdtem futni elõle, õ meg utánam. Persze, hogy utolért, mert elestem. Mire a bátyám odaért, minden csontom fájt, táncolt rajtam az a betyár.
     – Ha én ott lettem volna, megmentlek, nagyikám! – mondja, és egész ötéves magasságában kihúzza magát a kisfiú.
     – Vagy együtt szaladtunk volna világgá...
    Ha én ott lettem, lehettem volna! Hányszor sóhajtottam el ezt én is, mióta együtt vagyunk, már harminc éve elmúlt. Még a házasságunk elején, talán pár hónapja lehettünk együtt, észrevettem magamon: valahogy hiányzik nekem az az idõ, mintha teljesen kiesett volna az életembõl, amit nem vele töltöttem el. Kíváncsi lettem gyerekkora minden mozzanatára, elsõ lépéseitõl kezdve, odaképzelve magamat mellé. Elképzeltem az édesanyja mellén, s ahogy a pólyában elõször vizsgálgatja a kezeit. Késõbb, a lányunk elsõ pillantásaiban is ezt a pillanatot kerestem. Emlékszem, fájlaltam, amikor odahaza náluk már nem volt meg a bölcsõ, amiben feküdt, kenyérhajat szopogatva aludt el esténként, kitárt két karral – néha ma is szokása -, mint aki Jézuskát vet, arca kipirultan is szelíd, az a csikóvadság a szemében mely olykor most is fölvillanni látszik, elcsitul, kissé kidudorodó szemhéja alatt, ami ha fölnyílik, egyetlen kék pillantás lesz a világ.
     – Olyan csikónk sose volt, mint a Tüzes – folytatódik a történet Dondorokról. – Szép, nagy tanyaudvarunk volt. Virágzott ott tavasszal még a fõ is. Siettek szegények, mert ha márciusban úgy istenigazából kisütött a Nap, május végére kiégett ott minden. A virágzásra aztán jöttek a méhek csapatostul. Ott vagyok egyszer az udvar szélében, hát csak közrefognak a méhek. Jár a kezem, hogy elriasszam õket, erre odavágódik egy, belém csíp. Mit tehetek, futok elõlük. Annál rosszabb. Mind a nyomomban, zúgnak veszettül. De jön ám Tüzes is! Látja, hogy szaladok, elkezd kergetni õ is. A méhek már ott röpdösnek a feje körül, én meg a földre vetem magam. Sivalkodok, ahogy a torkomon kifér. A csikó pedig szalad tovább, fut a méhek elõl. Õ mentett meg.
     Vigasztalom magamban, bár mit sem ér ez utólag. Ne sírj, itt vagyok veled. Még egy év se telik el, és beköltöztök a faluba. Iskolába indulsz, tudom, melyikbe. A Kótiné kútjánál kell jobbra fordulni, és mindjárt ott áll az a piroscserepes ház a szigorú tanítóval, aki soha nem ültet az elsõ padba, mert ott a módosabb szülõk gyerekei ülnek, hiába te vagy a legjobb tanuló.
     Elnézegetem azt az egykori csoportképet az osztályáról. Ott áll, akaratos, szigorú gyerekarcán valami szánnivaló büszkeséggel, igen, ez a felvétel nem sokkal azután készülhetett, hogy anyja fölment az iskolába, odaállt a tanító elé és megkérdezte tõle, ezt a kislyányt mért nem ülteti elõbbre, amikor olyan jó tanuló. Többé soha nem ment föl, pedig talán lett volna kérdeznivalója – mert mi történt azután, hogy elment? A tanító – az öreg Kurpé, meghalt azóta már a fia is, – fölszólította Idát felelni. Elõször elkérte mindjárt a füzetét. De ki se nyitotta, undorodva nézte: a füzeten egy nagy zsírfolt éktelenkedett. Máig se tudja, hogyan kerülhetett oda, hiszen mindig mindegyik füzete tiszta volt, de mondhatta már azt! A tanító elhúzta a száját, szokása szerint a szavait is: – Hááát teee vagy az a hííííres jjjóóótanulóóó? – Soha életében nem ült az elsõ padban. Holott késõbb, már negyedikben az akkori tanító nemegyszer õt bízta meg azzal is, hogy a leckét kikérdezze. S amikor a hatodik osztályt kijárta, a tanító maga ment el hozzájuk: – Ennek a gyereknek tovább kell tanulnia. A tehetség nem kallódhat el. Meg kell menteni.
     A helybeli református gimnázium a Sárrétnek jóformán egyetlen nevezetes intézménye volt. Valamikor a húszas években alapította a vidék leggazdagabb parasztja, bizonyos Péter András, gyermeke nem lévén minden vagyonát gimnázium létesítésére hagyományozva egy külön kikötéssel: a fölvételnél elsõbbségük legyen a Sárrét jófejû, ám szegénysorsú gyermekeinek. Õk voltak aztán a tehetségmentõsök.
     Hol van már az a messzi tanyaudvar a virgonc csikóval, a dühös méhekkel, a dondoroki erdõ a fürgelábú õzeivel! A kislyány belép a nagy, emeletes épület szárnyas kapuján, haladj csak bátran, Kedves, késõbb majd nem lesz idegen földes szobához szokott cipõd kopogása a folyosó kõkockáin. Felejtsd el, mennyit sírtál, amikor úgy látszott, mégse lesz semmi a továbbtanulásból, mert kiderült, hány mázsa búza ára a beiratkozás, a többféle formaruha, a tandíj (a második félévtõl úgyis tandíjmentes leszel)! Ne gondolj a kétségbeesésre: most már minden megvan, de iskolatáska nincs, mert nincs egy fillér se a háznál, édesanyád azt se gyõzi kiárulni a piacon tojásból, gyümölcsbõl, ami sóra, petróleumra kell, meg dohányra Apádnak. Jön már a bátyád, nevezetes ez a szombati nap! Vasutat épít túl a Dunán, van úgy, hogy hetekig hír se jön felõle, de most váratlan beállít: vadonatúj, lakkfényû táska a kezében, neked vette abból a kevés pénzébõl. Elmúlik többször tíz év, és téli estéken majd, boros tea mellett, amikor körbeülünk, és arról beszélünk, hol is van Dondorok, te majd fölemlegeted mindannyiszor: – A bátyámtól kaptam azt a szép táskát.
     A háború. A front. Nincs már ló a háznál, ennivaló is csak szûkösen maradt. Ruha is kéne, elnyûtt valahány. Akkor tanulsz meg fonni a rokkán. A fonalból harisnya készül, lélekmelegítõ, fázik mindõtök lelke a családban, a kemence se úgy melegít, mint szokott. Bátyádat katonának vitték, utolsó levelén már az írás megfakult. Édesanyád megõszül, úgyszólván hetek alatt, járja a jósnõket, keresi az Istent, hiszen két lánya mellett ez az egy fia van. Ti meg mindennap kimentek a nõvéreddel az esti vonathoz, fáztok, elfáradtok, mert messzi az állomás. Mindennap kimentek elébe. Jön, mert megjön nagysokára, amikor nem is mentetek elébe, hát a hajnalival jött, épp hogy megvirradt, amint belépett a kapun, nézitek mindnyájan, amennyire a könnyeitek engedik, döbbenten, hát õ lenne csakugyan? Olyan sovány, hogy át lehet látni a fülén.
     Kiscsikók játszanak megint a tavaszban, méhek zúgó csapatai indulnak a virágzás felé, s amint a munkák rendje elkövetkezik, úgy áll apránként helyre a faluban a béke. Mert azt a földet is föl kell szántani, amit õsszel, a front miatt (hiszen itt is állt a front) nem tudtak. Vetni kell. Egyszerre minden sürgõssé válik. Fénylik a friss ásónyom a föld hátán a kiskertekben, taréjos barázdák végtelen sora fogja körbe a falut: tenger a tenyérnyi szigetet, remények tengere. A gimnáziumban tart a csonka tanév. Azt mondják, új világ készül lenni, de senki nem tud semmi biztosat. Csak az látszik, hogy a jómódúak megint rázzák a rongyot. A hentes lánya új bundában jár iskolába, Te meg rég kinõtted azt a régi, rossz félkabátodat is. Amikor pedig kibomlik a Nap aranyhaja és eljön a május, le lehet tenni a kabátot, újabb bánatok nagy, fehér kutyája kísérget iskolába, és onnét haza. Alig van ruhád. Tizenhat éves vagy. Szégyenled formás melleid. Rejtenéd. Jön a nyári szünet, napszámba kellene menni, pénzt keresni. De nem lehet, mert a hét kis holdatokon annyi a munka, hogy alig gyõzi a család. Nagy-hosszú utakon zörög veletek a rossz szekér a legmesszibb határrészekre: Cséfánba, Sertésérre, Dondorokra, és minden darabka föld szigorú hozzátok, kegyetlen. Csak utólag visszanézve múlik gyorsan az idõ, amíg jelen, ólomlábakon jár, ahogy a ló, a Tüzes, az a pár év elõtti kiscsikó baktat feszülõ inakkal az ekekapa elõtt, remegõ szüggyel nagyokat horkantva közben, tajtékosan a háta közepéig. Elmúlik a kapálás ideje, vége már az aratásnak is, közeledik a szeptember, alig várod, hogy kezdõdjék az iskola. De akkor híre jár: messze kinn, Halasban az állami gazdaság rizsaratókat szerzõdtet jó pénzért. Az iskola engedélyezi a három hét hiányzást. Tehetségmentõs vagy, úgy vigyáz rád, hogy elenged a rizsföldre dolgozni, pénzt keresni, hogy legyen ruhád.
     Másképp alig lehetne: amit az a kis föld termett, jó, ha kitart újig. Sárban, vízben a bátyáddal vágjátok a rizst. Már a vége felé jár a munka, szép kezed csupa karcolás, érdes, kirepedezett. Karcsú, formás lábad kivörösödve, örökös izomlázban: napi tíz óra munka mellett öt kilométer az út Halasig, s azt naponta kétszer kell megtenni, kifelé és vissza hazáig. Egyik hajnalon aztán nem tudsz lábra állni. Feketedik a lábad, ez a feketedés halad fölfelé, a combodig. Megszúrt a torzsok, az öreg Nussbaum, az orvos szörnyülködve nézi: vérmérgezés, azt mondja. Azontúl mindennap eljön, maga hozza az orvosságot is, pénzt nem kér, akkor se kért, amikor édesanyádat a tífuszból kikezelte, „hiszen nektek sincs..." Sötétben kell feküdnöd, nem tudod, éjszaka van-e vagy nappal, már gyógyulsz lassan, de nem tudsz benne hinni: alig van jártányi erõd. De eljön az a nap, amikor kékben, pirosban, fehérben tündököl a világ körülötted, és új cipõben lépeget: megvettétek a ruhaanyagokat, Vékony Gizi, a harmadik szomszéd megvarrta szépen mindegyiket, csak az öröm számít most, nem az, hogy mennyire megszenvedtél érte.
     Amint múlik, úgy változik az idõ. Ez a változás betör a gimnáziumba is. Leverik róla Péter András, az alapító nagybetûs nevét. Egyik napról a másikra mellszobra is eltûnik a nagyépület elõtti térségrõl. Kulák volt, mondják, akik ezt cselekedték. A református egyház, a püspökség Debrecenben többé nem felügyeli az iskolát. A templom, melynek a front alatt kilõtt tornyát együtt építette föl az egész falu, kommunisták, szociáldemokraták, kisgazdák, akiknek nevét azután sorra belevésték az új harangba, hogy mindenkiért szóljon az a harang, a templom éppoly közel volt, mint régen, a valóságban azonban messze került tõlük. Messze? Eljött az érettségi, el a ballagás ideje. Végigjárták az osztálytermeket, mint szokás: „Mi búcsúzunk, mi elmegyünk, a mi idõnk lejárt..." – így zengett a nóta. De nem állott meg az iskola falai között, minthogy a hallgatók sem álltak meg. Hosszú soruk kifordult a nagykapun, irányát véve a templom felé. Ott mintha várták volna õket. Betérültek mindannyian, az is, aki vallásos soha nem volt, s egyszerre kezdtek rá arra a másfajta énekre: „Perelj, Uram, perlõimmel, / harcolj én ellenségimmel, / Te paizsodat ragadd elõ, / Én segedelmemre állj elõ..."
     Néhány héttel ezután, itt-ott már fölbúgtak a cséplõgépek a szérûkön, a továbbtanulásra jelentkezettek megkapták az értesítést arról, hogy kérelmüket miként bírálták el. Keressük csak elõ, meg kell annak lennie! Te ezt az értesítést kaptad a szegedi egyetemrõl:
     „Kedves Barátom! Népi demokráciánk fejlõdése, a szocializmus megvalósítása hatalmas lehetõséget biztosít minden dolgozó számára. Te, amikor középiskoláid befejezése után jelentkeztél az egyetemi továbbtanulásra, megértetted azt, hogy milyen feladat vár az értelmiségre a szocializmus építésében. Tudatában voltál annak, hogy Pártunk ma már biztosítja minden becsületes, népi demokráciához hõ fiatal számára az egyetemi továbbtanulás lehetõségét. Örömmel értesítünk, hogy a megtartott felvételi eredményeként PEDAGÓGIAI FÕISKOLÁRA felvételt nyertél. Egyetemen való továbbtanulásod komoly feladatot jelent számodra, aminek csak akkor tudsz eleget tenni, ha kitartó, jó munkával fogod tanulmányaidat folytatni. Ahhoz, hogy tanulmányaidat zavartalanul tudd folytatni, népi demokráciánk anyagi támogatást is biztosít számodra. Közöljük Veled, hogy 325 Ft ösztöndíjjuttatásban fogsz részesülni. Ennek birtokában a legszükségesebb anyagi kiadásaid fedezni tudod, s ezt az összeget úgy használhatod fel, ahogy az számodra a legmegfelelõbb. Mivel azonban a felvételi alkalmával kérted egyrészt diákszállóba való felvételedet, ahol havonként 80 Ft-ért biztosítják részedre a lakást, fõtést, világítást, mosást (ágynemû és hetenként egy váltás fehérnemû), könyvtárhasználatot stb., ezért a Sztálin út 95. sz. diákszállóba felvettünk, másrészt menzai ellátásod, ahol háromszori étkezés esetén (reggeli, ebéd, vacsora) 165 Ft-ot, kétszeri étkezés esetén (ebéd, vacsora) 145 Ft-ot kell fizetned, ezért az Április 4. útja 4. sz. menzára felvettünk. Amellett, hogy népi demokráciánk anyagi áldozatot vállal tanulásod érdekében, szükséges az is, hogy szüleidnek és neked magadnak is vállalni kell az anyagi áldozatok egy részét. Fentiek tudatában indulj el...
     Akkori jövõd úgy vált jelenre bennem, hogy elmarok mellõled minden fiút. Mit akarnak ezek Tõled? Hiszen Te az enyém vagy. Az egyik már az eljegyzésrõl beszél, a gyûrût emlegeti, amit késõbb majd meg is vesz, miután a szüleidtõl is megkérte a kezed. Majd visszaadod neki a gyûrût, igen, mielõtt velem eljönnél erre a mi hosszú utunkra, de ez még odébb van. Most még ott tartasz, hogy integetsz a tiéid után, akik utadra bocsátottak. Milyen kicsik és elesettek a vonatablakból nézve! Így látod õket sokáig, a kollégium idegen vaságyán fekve, a menzai híg levesek gõzölgése mögött hazai ízekre vágyva, amiket csak ritkán idéz fel egy-egy hazulról küldött csomag. Ketten étkeztek egy jeggyel, amikor egyikõtök csak ebédel, a másik csak vacsorázik. Nincs pénz, nem marad jóformán semmi ruhára, milyen jó, hogy barátnõd hasonló termetû veled, összecsapjátok a két „ruhatárat", így mindjárt változatosabb az öltözködés. Fel is tûnik a Tanulmányi Osztálynak, félévkor csökkenteni akarják az ösztöndíjatokat: „akinek ennyi ruhára telik..." Dehogy telik! Az otthoniak örülnek, hogy élnek. Ha mégannyi teremne a földjükön, azt is elvinnék beadásba. Szörnyû, mit mûvel velük az állam. A búzán, a tengerin kívül külön kvótát vetnek ki tojásra, tejre, baromfira, hízott disznóra, „maholnap mákoskalácsra is" – mondja édesapád, amikor nyári szünetre hazamégy. Tenger panasz között találod õket.
     – Azért vagyunk mi koldusok, hogy belõletek úr legyen – veti szemedre nénéd egy nyári késõ este. Egy ágyban fekszetek, de milyen szûk már ez az ágy. Megnõttetek, hiába. Õ meg úgy kezelne most is, mint azelõtt, holott akkor már nem látszik olyan nagynak a nyolc év korkülönbség. Dühében megüt. Most történik elõször, hogy nem hagyod magad, visszaütsz. A dulakodásban leszakad az ágy. Másnap és harmadnap, végig az egész nyári szüneten reggeltõl estig dolgozol. Az egyetlen hely a faluban, ahol állás kínálkozott, a Begyûjtési Hivatal. Nehezen bírod, mert sajnálod a fajtádbelieket. Elsõ a beadás, ha nem marad is kenyérfejadag, vetõmag. Sokaknál valóban nem marad, akiknek ha kell, a padlását is felsöprik, ha szép szóval nem megy. Szép szó? Hol van az már! Síró asszonyok, veszettül káromkodó férfiak zarándokhelye a Begyûjtési Hivatal. És amikor eljön a szeptember, a fölötteseid küldik a levelet Rólad Szegedre, a fõiskolára; „együtt sír a parasztokkal..."
     Ámbár van úgy az ember, hogy kínjában már csak nevetni tud. Az új tanév úgy kezdõdik, hogy kivezényelnek benneteket gyapotot szüretelni. Hatalmas kiterjedésû gyapotmezõk fölött futkároz a szél egészen a vásárhelyi tanyákig. Különvonaton megy az egész fõiskola segíteni. Kötésig ér a gaz, amerre lépnek. Akinek még van tehene, oda pányvázza, ez a növényápolás: legeljék ki a gyomot. A termés satnya, kevés napfényt kapott. Fotóriporter ugrál a fõiskolások körül, már Pesten megvette a nagy csomag háztartási vattát, rátõz belõle egy-egy csomóval a gyapotszálak tüskés fejére, hadd lássák majd az újságban, milyen jó a termés. Pedig „a termés" maga a csõd. Az ebédet se hozzák, de hisz megígérték. Délután érkezik csak, a Nap már lefelé tart. Nagy kondérokban félig fõtt paprikáskrumpli, amelyet gulyásnak csúfolnak. Csajka még akad, de kanál egy szál se. Ahogyan õk ott ettek! Hát ez lenne az új világ? Ilyen? Nem! Nem igaz! Itt valami szörnyû tévedés van.
     Az egyik tanyából kiscsikó vágtázik elõ. Ida, ne szaladj elõle. Nagy bólogatásokkal vár, aztán, hogy a közelébe érsz, sörényes fejét büszkén fölveti. Csillag van a homlokán. Simogasd meg. Tõri. Nõjetek a tájék fölé, ti ketten legalább.
    Elmúlik még egy esztendõ, az iskolának vége. A gyakorlóév következik, utána államvizsga. Karnyújtásnyira a diploma: tanár leszel, magyar-történelem szakos. Jaj, a történelem! Árpád apánktól a gyapotmezõkig. Nem irigyellek, édes egyem. Tanulni még csak megtanulja, már aki. De tanítani! Nehéz lesz a gyakorlóév. Idegen falu: Okány. Már a zsebedben a kinevezésed. Ennek a most következõ nyári szünetnek olyannak kell lennie, hogy testben-lélekben fölkészülhess rá.
     Aratásra készül megint a falu. Hajnalban indultak ketten apáddal. Alig pirkad. Hosszú ilyenkor az út: billeg a lõcs, sír a kerék, nehezen mozdul elõre a szekér. Aludtál volna még, álomízû a szád. Baktat a ló, szemben a napkeltével, Te fázol, ahogy nézed. Aratni mentek, hosszú lesz a nap. Kiértek bõ harmatban. Hozzá kell látni kötelet csinálni a kévéknek. Csavarod egyiket a másik után az elsõ kaszavágásokból. Rövid az árpa szára, törik még így, harmatban is. Szeded a markot apád után, lassanként nyári forróság telepszik rátok, nagy, árnyék nélküli meleg. Az égalja felõl felhõk indulnak fölétek. Talán esõt hoznak. Be kell kötni a kévéket, elõ csak azokat a köteleket. Teregeted sorban a pihenõ kalászok mellé, apád kezdené õket kötni. Rátérdel a kévére, megszorítaná a kötelet. Elszakad. Fogja a másikat, kezében marad az is. Rád néz, zöldes fény villan a szemében. Aztán, hogy a harmadikkal is így jár, odavágja az egészet mérgében. Ott állsz mellette. Már rád emelte a kezét, de nem ugrasz félre. Arcul üt. Csattan a pofon:
     – Hát így kell kötelet csavarni?!
     Sajog a keze nyoma. Éget. A szemed hirtelen megtelik könnyel, pedig nem sírsz. Szájad széle hidegen záródik össze. Már tudod: ez a pofon örökké fáj majd. Akkor is, amikor ott haladsz a koporsója után végig a falun. Amikor leteszitek – tesszük – a sárga föld mélyére, s azután is, hogy évrõl évre hazajárunk a sírhoz. Mert ez olyan pofon.
     Ahogy leengedi a kezét, már tudja, mit tett. Engesztelõ szavaira válaszolnod kellene, de nincs szavad rá. Azazhogy lenne egy: a búcsúé, a végképp elköszönésé tõle és a háztól, a nádfödéltõl, a ház elõtt a magasra fölfutó szõlõindáktól, a Mária könnyétõl az ablak alatt a kiszolgált fazékban, az udvaron a gémeskúttól, a kiskert rozzant ajtajától, a diófától a kertben, a nyárfasortól végig az utcán. De ezt a szót nem szabad kimondani. Mert végleg elszakadni akkor is nehéz, ha tudod: ezután odahaza csak vendég leszel.
     ...Ülünk a csepp konyhában öten. Körülülnek bennünket a gyerekeink: leányunk, võnk, unokánk. Ez az állandóan izgõ-mozgó, csikókedvû kisfiú csöndesen megül nagyanyja ölében.
     Hallgatja, amint Nagymama-Ida arról beszél, hol is van Dondorok?

 

LÁSZLÓFFY CSABA

Három barokk

Barocci*

A védelem a skorpió-vigyor
ellen, rõtrozsda pókháló-halálba
gabalyodó, földszürke, viaszsárga
földi lét... Mire új borod kiforr,
Barocci mester, megtérhetsz unott
Urbinódba, a tompa fénybe hulló
színekhez s álmodhoz. Az el nem múló
pillanat (amiért élsz, jól tudod)
a viharoknak kitett szent falak
között, az Örök Városban maradt.
Anya és gyermek, hát még a szamár,
oly békét sugall, alig hihetõ,
hogy minden szépséget barbár erõ,
csaló ígéret üldöz, vagy halál.

Tintoretto

Teret kitöltõ új forma szeszélye;
a festõ más modort, új fényhatást
keresve vastagon keni a képre
dél aranyát, piroslik a palást.
De a fagyos tekintet nem a pompás
Paradiso bársony egére lát -
gõgös díszletek, mennybe törõ rontás
árnyékába fojtott históriák.
Velencei mívesség mögé rejtett
öldöklés, szennyben úszkáló egek;
gigászi szellem hanyatlása sejtet
kitapinthatatlan töréseket.
Nyarunk homálylik, de õrzi a táj
kicsorbult csésze alján még a barnát,
a múlandót, míg messze lát a szem.
A szél hercegi kesztyûbe dudál;
pardont nyerhetnek, vétkük kik bevallják.**
Befagy a szív, nem futhatsz el te sem.

*Menekülés Egyiptomba (Róma, Vatikán)
 

Michelangelo

Kõbõl lenni? Színlelni legalább
az alvást vagy a bûntelen halált.
Az ég kegyelme hogyha rád talált,
föl ne keltse a férget, mely lerág
rólad minden szépet és emberit,
mi születésedtõl fogva remek
ígéret volt: hegyek és tengerek
tisztasága, melybõl a szem merít.
Virrasztó, csorba arcok, tört ajak,
ti lennétek a védelem vajon?
Imát szótagoló párkányzaton
magányos kõszentek! – Boltív alatt
a szél hörög csak; de mint égi szó,
sziporkázik a tornyokon a hó.
 


   
CSÁK GYULA

Kolláth Ignác

1.

Neki volt legnagyobb háza a faluban. Téglafalú és zsindelytetejû. Öreg édesanyjával, feleségével, két gyermekükkel – egy fiúval és leánykával – éltek benne. Meghúzta magát a házban egy nagyon hibás beszédû, szinte néma, korombeli suhanc is, akit leginkább csak én értettem. Jó cimborák is lettünk. Amúgy elárvult unokaöccse volt Ignác bácsinak. Elmesélte egyszer, hogy az elsõ világháború idején törökföldön is harcolt Ignác bácsi, és egy arab katonának sátorszöget vert a halántékába, úgy rögzítette földhöz, hogy el ne szökhessék. Elborzasztott a képzelet, és attól kezdve féltem Ignác bácsitól.
     Másoktól sem hallottam jókat róla. Megragadt emlékezetemben, hogy azt mondta valaki: „Ha én Kolláth Ignác volnék, nem bíznám magamat magamra."
     Kétszer házasodott. Elsõ felesége vagyonos, de göthös nõ volt, és gyermektelenül halt meg. Negyvenéves özvegyemberként nõsült másodszorra. Az elõzõnél sokkal szegényebb, de jóval fiatalabb és makkegészséges lánykát vett feleségül, aki aztán a házban lakó két gyermeket szülte neki.
    Dacolt az idõvel, és – amint õ fogalmazta – nem hajtotta járomba a fejét, vagyis nem lépett a téeszbe. Bikákat kezdett hizlalni, és a vállalkozás nagyon beütött. Szabadjára engedte ereiben buzgó kupec vérét, és más vállalkozásokba is belefogott. Gyógyszergyárral szerzõdött például kamillavirágra. Húsz hold szíket bérelt a téesztõl. Ezen a húsz holdon semmiféle termelõmunkát nem kellett végezni, csak begyûjteni a kész termést, a kamillavirágot, a mi nyelvünkön: szíkfüvet. A begyûjtést is olcsó munkaerõvel, többnyire gyerekekkel végeztette. Én is voltam szíkfõszedõje. Fésûsre fogazott, rövid nyelõ lapátot fogtunk egyik markunkba, toltuk a föld felületén, hogy letépkedje, és lapátra gyûjtse a szíkvirágot, amit azután a bal kezünkben húzott zsákba öntöttünk. Néma cimborám szerezte számomra ezt a kenyérkeresetet, ami filléreket jelentett, viszont úgyszólván játék volt. Közben arra is alkalmunk nyílt, hogy a szíkfû között erõfüvet keressünk. Hittük, hogy létezik egy bizonyos erõfõ, amit a tenyerünkbe kell varrni és attól kezdve minden zár felnyílik, ha rátesszük a tenyerünket. Találtunk is néhány ismeretlen füvet, bele is varrtuk a bõrünkbe, de csupán összevéreztük magunkat, anélkül hogy egyetlen zárat is felnyitottunk volna.
     Ignác bácsi ellenben rálelt olyan füvekre, amelyek révén gyógyszergyárak pénztárai nyíltak meg elõtte. Kitanulta a szakmát, és olyan füvekkel is kezdett foglalkozni, amelyek nem termettek vadon, hanem nagyon is gondos munka nyomán szöktek szárba, viszont mesés hírû hasznokat hoztak. Irigyelt emberré lett, de cseppet sem bánta. Azt hangoztatta: a jó élet fontos része, hogy irigyeljék az embert...
     Felnõtt ésszel visszagondolva úgy ítélem: belsõleg zaklatott, vándorhajlamú ember volt. Áruszállítások, üzleti megbeszélések és hasonlók címén sokat volt otthonról távol. Felfogadott egy úgynevezett mindenest, akirõl azt híresztelte, hogy családtag, csak eddig haragban voltak. Amint késõbb kiderült, ez az állítás csak arra volt jó, hogy ne vádolhassák idegen munkaerõ állandó alkalmazásával, vagyis ne kerüljön kuláklistára.

2.

A fáskamrában játszottunk a néma unokaöccsel, amikor egy kora nyári délutánon hazaérkezett. A kamra hasadékán láttuk, hogy egy kis bõrönddel a kezében az udvar közepén áll. Peckes próbált lenni, mégis ingott, s jeleztük egymásnak a némával, hogy részeg a bácsi. Lógatta a koffert, hasát elõre feszítette, izzadt, lihegett, imbolygott, miközben többször üvöltötte feleséget nevét.
     – Eszti!... Eszti!... Gyere elõ, ha mersz!
     Eszti néni hamarosan meg is jelent az ajtóban, karján kétéves kislányával és haragosan visszakiáltotta: – Mért ne mernék elõjönni?! És mért ordítasz úgy, hogy az egész falu meghallja?!
     Ignác bácsi toppantott és földre dobta a koffert.
    – A faluban úgyis beszélnek rólunk! De nem rólam, hanem terólad! Hová lett az a mindenes, akit a bikákhoz fogadtam?! Miért vettél fel másik mindenest helyette?!
     Eszti nénémen nyoma sem volt ijedelemnek; harciasan rikoltotta: – Aki el akar menni, azt kár tartóztatni. Elment, hát elment. Amúgyis gyengén muzsikált, emez meg nagyon is megfelel!
     – Meg ám, de nem a bikák mellé, hanem teneked – ágyi kisegítõnek!
    Még zengett hangjától az udvar, amikor megindult Eszti néni felé, aki védekezésül elõretartotta a gyermeket. Ignác bácsi el is kapta, és õrjöngõ habarodottságában eldobta, akár egy macskát, hogy szabad kezekkel támadhasson Eszti nénémre. Addig rúgta, verte, amíg õsz és zilált hajú öreganyja vinnyogva közéjük nem állt. Akkor felvette Ignác bácsi a koffert, kisietett az udvarról, és eltûnt valamerre.

3.

Eszti néném erõs, még abban az idõben is fiatal szervezete fél év múltán feledtette valamennyi sérülését. A karjaiból kikapott lányka azonban örökre nyomorék maradt. Mindkét karja eltört, egyik pedig teljesen meg is bénult.
    Felsõbb iskolába menvén elkerültem a faluból, s miután a kenyeremet is máshol kerestem, ritkán jártam haza a fogyatkozó rokonsághoz, és fogyatkoztak az Ignác bácsiról szóló hírek is. Az maradt meg emlékezetemben róla, amikor elrepíti gyermekét az udvar sarkába. Hallottam, hogy ezért börtönbe is került, ahonnan soha nem is jött haza – csupán meghalni. Mondogatták is, hogy lám-lám: a bosszú már csak olyanféle cselekedet, amelyik egyszerre sújt bûnöst és büntetõt...
     Utolsó hazatérte idején én is éppen otthon voltam. A kertben cseresznyéztem egy rövid létrán állva, amikor bejött a kapun egy végtelenül elhanyagolt külsejû ember. Csodálkozva bámultam, õ is nézett, de nem köszönt, noha minden lépésnél úgy bólogatott, akárha örökkön köszöngetne.
     Kiderült, hogy ismerõs, mert – amint utólag megtudtam, – édesnénémet kereste, aki felismerte, és be akarta tessékelni, de a vénember ahhoz ragaszkodott, hogy õ az istállóban rakhasson magának fészket. Miután kívánsága szerint elrendezõdött a dolog, állához emelt, összekulcsolt kezekkel, sokat sóhajtozva adta mindenki tudtára édesnéném, hogy kit ismert fel a különös látogatóban.
    – Most mondjátok, milyen boldogtalanságot hozott erre az az erõ, ami valaha gyilkolni volt képes!... Megyek a lányáért, hogy ne a mi nyakunkon haldokoljon itt.
     A rémes emlékeket idézõ kicsi Eszti testi hibái ellenére jó házasságban élt egy szelíd emberrel, és azonnal jött is édesnéném hívására. Õ lakott a szomszédunkban, anyja az ugyancsak megházasodott fiával költözött össze.
     Kicsi Eszti elõbb az apjához óvakodott be, azután jött a házba, hogy segítségünket kérje apja elszállításához, mert a saját házukba akarta vinni.
     – Mit szólt a nyomorult, amikor megmondtad neki, hogy te vagy, akit majdnem elpusztított? – hajolt kérdõjellé édesnéném õszinte kíváncsisággal is, meg pletykaéhséggel is.
     A kicsi Eszti, aki satnya testéhez nagyon szép arcot kapott a természettõl, törülgette könnyes szemeit, és azt hüppögte, hogy nem árulta el kilétét. Édesnéném ettõl méregbe jött és azt mondta fojtott indulattal: – Senki sem bûnösebb nála, ezt neked igazán tudnod kell!
     – Meg senki nem ártatlanabb – sóhajtott kicsi Eszti. – Ha követett is el bûnt, ezerszer megszenvedett érte.
     – Szóval te képes vagy megbocsátani neki? – hüledezett édesnéném.
     – Igen – bólintott kicsi Eszti.
    – Nagy kár, hogy a szív ilyen gyatra gép – összegezte édesnéném a beszélgetést.

4.

Helyet szorítottam magamnak a sokaságban, hogy a fölravatalozotthoz jussak. Az öregasszonyok ráncos álla kilátszott fekete kendõjük alól. Érdekes módon a halottas házak ismert szaga helyett a parasztok jellegzetes és kellemes szaga áradt. Most nem féltem Kolláth Ignáctól. Öreg vonásai kisimultak, bár szigorúak maradtak. Nem szakszerûen zárták le a szemét, mert egyik nyitott volt. Egy valahol hallott mondat ötlött eszembe: „Akinek az élete nem alapozódik fontos célokra és döntésekre, az halott, élõ szemekkel..."
     Nem illett egészen ide az idézet, mert Ignác bácsi szeme ugyan nyitva volt, de nem élt. Elhessentettem hát a felvillant gondolattöredéket, s azon kezdtem tûnõdni, hogy a szigorúnak tetszõ vonások vajon azt hirdetik-e: Ignác bácsi még mindig haragszik a rajta esett sérelemért? Nincsen benne bûnbánat az általa okozott szenvedés enyhítésére? Ha így van, akkor nagy percek millióinak ereje szorította bilincsbe ennek a korlátolt embernek a gondolkodását.
     Miként ítélnek majd róla odaát?


   
 
 
MIKES TAMÁS

Tél

Pétert valami idõsebb nõ ajánlotta be az íróhoz. Nagyon öreg volt már, szinte egészen tehetetlen. És vak is. Igaz, a rádió hangja megmaradt számára, és óriási világvevõjén egész nap hallhatta, amire kíváncsi volt. De már nem érdekelte a jelen. Kilencven elmúlt, és számára a valóság inkább holmi kétes álomnak tûnt. Viszont a századfordulón otthon volt. Annyira, hogy voltak események, amelyekre percnyi pontossággal emlékezett vissza. Ha magnetofon van kéznél akkoriban, végtelenített monológjai bizonyára nagy értéket jelentettek volna bármely evvel foglalkozó tudományos intézetnek, hiszen fénykorában fontos közéleti személyiség is volt a mára leginkább németül beszélõ öregember, kinek vak szeme olyan értelmesen nézett arra, akihez szavait intézte, hogy csupán sodró és kaszáló mozdulatai döbbentették rá, nem lát.
     A monológokon kívül egyetlen igazi szenvedélye a felolvasás volt. Saját mûvei is érdekelték néha, de leginkább a német nyelvû világirodalom. Thomas Mann, Zweig, Werfel, Gerhardt Hauptmann. És néhányan a múlt századból. Ezek a könyvek alaposan meggyötörték a fiút, s ha nem edzõdik a héberen, biztos hogy a gót betûk kifognak rajta. De így Kleisttel, Fontanéval meg Theodor Stormmal is megbirkózott, jóllehet nem mindig értette egészen, amit fel kellett olvasnia.
     Németül már nem tanult meg olyan jól, mint angolul vagy franciául, mivel nagyanyja, akitõl tudását kapta, épp akkor halt meg, amikor ez minden szempontból, de az adott nyelvébõl különösen nagyon rosszkor jött. Igaz, nõvérével a beléjük sulykolt elvek alapján haladtak a stúdiumban, de nagyon hiányzott Náni szelleme és rendszeressége. Voltaképp a felolvasás egyik célja épp az volt, hogy Péter gyakoroljon. Eredetileg abban reménykedett, beszélgetni fognak, de ezt már az elsõ ottlétekor föl kellett adnia. Az író egyszerûen nem figyelt a válaszaira, és nem nagyon vette tudomásul személyét, amennyiben az meghaladta a felolvasó hangot. Csak egyetlen haszna volt a maga szempontjából ottlétének a havi kétszáz forinton kívül, ami, ha figyelembe vesszük, ugyanannyi idõ alatt franciából vagy angolból mennyit fordíthatott volna, nem volt sok, hogy az író még rigolyáival együtt is izgalmas személyiség volt. Izgalmas és a maga módján indulatos, sõt mondhatni, izgága is. Három kis Misijébõl, mert mindhármukat következetesen Móricz regényalakjának nevén szólította, Péter volt a legfigyelmesebb. A legszorgalmasabb nem õ, hanem egy kislány, akinek éppúgy anyanyelve volt a sváb, mint az írónak, s ha nem butus egy kissé, nyilván mindkettõjüket kiszorítja ebbõl az állásból. De annak értelmes hallgató kellett, így csak a hét két napján viselte el Erzsit, a többieken Andrissal együtt rá is igényt tartott.
     Karácsony közeledett éppen, amikor váratlanul anekdotázni támadt kedve. A közvetlen ok saját Északi fény címû regényének egy passzusa volt, de a kikerekedõ történet voltaképp két idõsíkot mosott össze. Tizenkilenc tavaszát, amikor túszként a Markóba vitték a Lenin-fiúk, és ötvenes, rövid kitelepítésének kalandjait. A kis történetben föltámadt mérhetetlenül rosszindulatú humora, amelyrõl valaha hírhedt volt. Péterrõl feltételezte, szereti ezt a rendszert, nemcsak lojális hozzá. Mint ahogy megfogalmazta, „büntetlenül senki sem hülyíthetõ túl hosszasan". Péter nem válaszolt. Részint az íróhoz képest valóban szerette a világot, amelyben élt. Részint semmi kedve nem volt bármit is az orrára kötni, hiszen nem rá tartozott. Így jobb volt a helyzet, mert a példázat indulata jócskán megnõtt, ha vele lelkesedik, bizonyára nem igyekszik felékesíteni a kalandot. Igaz, az a maga nemében is gyöngyszem volt, ékítmények nélkül.
     A két hatalom összevetése, ahol az alakok annyira eltérõek voltak, tizenkilenc amatõrjeiben sok bizarr szín testesült meg, míg a kitelepítõ ávósok szürke és vad bürokratizmusa nélkülözött minden egyéniséget, és persze a történtek is. Igaz, abban az áprilisi fegyházban az ott tartózkodók hangulata eléggé halálraszánt lehetett, hiszen õreik se titkolták, burzsujölést szeretnének, míg a teherautón és vonaton mindössze a fáradtság és lélektelenség volt félelmetes, és persze annak tudata, az út koránál fogva a halálba vezethet.
     A két csattanó se volt egyforma. Az egyik esetben egy kissé szégyenkezõ népbiztos, aki kis híján elnézést kért, míg a másodikban egy felpörgetett apparátus lázas mûködése, ahol az intézkedés nem neki, hanem a parancsnak szól. A gyors visszaszállítás oka ugyanis a szovjet íródelegáció látogatása volt, akik a kötelezõ vacsorán elárulták, szeretnék a nagy írót meglátogatni. Ott nemcsak indexen nem volt, de több darabját állandóan mûsoron tartották. Tizenkét órája volt az apparátusnak helyreütni a baklövést. Elegendõnek bizonyult. A díszlet és benne õ addigra helyreállíttatott, akinek a házat kiutalták már eredeti lakásában szorongott valahol, s a felrobogó küldöttséget fény és luxus fogadta, a máshonnét való ezüstkanalakkal tévedésbõl feldúsított étkészlet, s persze pezsgõ és kaviár... „Csak az lepett meg, hogy utána rögtön nem vittek vissza a Hortobágyra. Talán beleuntak a dologba. Vagy újabb küldöttségtõl tartottak." Péter nem kérdezte, miért kell neki ezt tudnia, viszont a lelke mélyén nem tudott derülni. Ez a daráló neki két halottba került sokkal kevésbé viccesen, s a kivétel csak a káoszt igazolta, választ az õ miértjére egyáltalán nem adott.
     Másfelõl akarva-akaratlan agyába vésett egy csomó dolgot, szokásokról és emberekrõl, akik így, testközelbe kerülve sokkal érdekesebbek voltak. Mann fehér porcelánnadrágja Ostendében, amint a sirályokat eteti lányával, Zweig mániákus telefon- és taxihasználata a húszas évek Berlinjében, és még sok más apró megfigyelés került hozzá emberközelbe. És párbajozó grófok bolondériái, egy adriai vitorlás kalandozásai, no meg néha és egész váratlanul trágár német kiszólások a kilencszázas évek stílusában. Ezeket az öreg ember még le is fordította olykor, majd maga is meghökkenve magán többnyire elzavarta õt.
    Életében elõször kellett valaki olyanra figyelnie, akit nem szeretett. Nem mintha egy végleges elbocsájtás akármilyen vonatkozásban komoly bajt jelentett volna. De a megszokás nagyon érdekes dolog. Ha váratlanul csöppen ki a Vörös Hadsereg útjai házból, mégis bosszankodik. Jóllehet szinte semmiben nem értett egyet a monologizáló gyönge hanggal, legalábbis kíváncsivá tette. Ha nincsenek a fényképek, elképzelni se tudja másképp, mint házikabátban egy karosszékben ülve, de mivel voltak, a történetekbe bele lehet képzelni ezt a magasra fésült homlokú bajuszos urat különféle életkorokban. Amit azonban egyáltalán nem tudott maga elé képzelni, bár tökéletesen tapasztalatlan volt e téren, miképp érezhettek iránta bármit a nõk, a pénzének vagy hatalmának vonzásán kívül. Pedig olykor nem így volt. És ha mégis, akkor abban az õ elhatározása játszott szerepet. Élete legnagyobb részében megrögzött agglegény volt, akit erre a nõi nem udvarias és határozott lenézése ösztökélt. Hitte, hogy a nõk önzõk, kártékonyan kisszerûek és ösztönlények. Mindez részben Péter nézeteivel is találkozott, aki tapasztalatlan lehetett, de biztos hogy egyfajta mizantrópia mindenképpen volt benne, s rettenetes adag gyanakvás is. Naturális részleteket tapasztalat híján el se képzelt, a nõk teste egyelõre nem jöhetett számításba, de már a kapcsolattartás is eléggé sok fenntartást váltott ki belõle, természetesen nõvérén, Lilin és persze egykor Nánin kívül. Végül nem is állta meg, hogy meg ne kérdezze az idõs urat.
     – Miért érdekel? – Az arckifejezés egyszerre volt gyanakvó és derült.
    – Mert még semmit se tudok errõl és magának nagyon sok tapasztalata lehet.
     – Nos, ha a véleményemre vagy kíváncsi, az többször is változott. Igazán azért sohasem: a nõk... igen óvatosan kezelendõ becses és nagyon szórakoztató játékszerek.
     – Mindig?
     – Ha jót akarsz magadnak mindig. De a szabályt sajnos nem tudjuk betartani. Bennünk is van abból az állatból, amibõl bennük. A többit pedig abban a percben célszerû kitalálni. És mindenkinek vannak tabu nõi. Az anyánk, a nõvérünk, ha van. Gondolom neked is. Legalább anyád.
     – Az nincs. Nõvérem van. És olyan, mintha a nagymamám lenne. Legalábbis igyekszik olyan lenni.
     – Nagyanyád nevelt?
     – Anyu halálától a sajátjáig.
     – Negyvenöt?
     – Ötven.
     – Fúj! Látod ezt utálom legjobban ebben a korban!
     Aznap nem is olvastak. Nagyon hamar elküldte. És legközelebbi alkalom már nem volt. Üzentek, beteg. És az újságból tudta meg egy ronda téli reggelen, hogy meghalt. Bár nem szerette, szebb napot kívánt neki a befejezéshez. Talán olyat, mint amirõl mesélt: egy koraõszi reggelt Ostendében, vagy egy nyári délutánt az Adrián.
     Halála után kis csomagot kapott postán. A végakarat végrehajtója küldte. Az egyik híres Fontane-könyv volt benne, szálkás betûkkel dedikálva. Ezt nem tudták befejezni. „Ha majd a végére érsz, talán megérted, Misike" – állt az elõzéken, és még ennyi: „Talán majd te másképp csinálod, kisfiam."

 
 
  
BARANYI FERENC

Adjunk nevet neki

Nevezzük el akárminek,
ha már e szó: SZOCIALIZMUS
úgy sért fület, ahogy szemet
szúr utcalány fején a mirtusz -

csak azt jelentse (bárhogyan
nevezzük is), mit elvben eddig:
hazát, ahol nem hontalan,
ki élni bérébõl igyekszik,

emberhez méltó életet
s emberszámba vett sokaságot,
ahol nem csorda a tömeg,
s a pásztorok nem porkolábok,

ahol a kapzsiság meg az
önzés erénynek nem minõsül,
s a jámbor polgár sem pimasz
törtetõt választ vezetõül.

Adjunk nevet neki, hiszen
meg kell szólítanunk, ha eljön.
Most még hajózik nagy vizen,
vagy üldögél egy fellegen fönn,

de ránk hunyorít majd, akár
Betlehem felett rég a csillag,
gubás népség felett megáll,
s a megváltásról újra hírt ad.
 

A dolinákig dõlt

A nagy ebédlõasztalon
gombfociztunk minden vasárnap,
fiatalok voltunk nagyon,
kedvünk az ablakon kiáradt
s elöntötte a lóherés
pilisi udvart, konyhakertet,
a dolinákig dõlt ki – és
ott kénesen pezsegni kezdett.
Illanicz Zsini s jómagam
egy lélek voltunk két gyerekben,
nem létezett, mit hangosan
ki ne röhögtünk volna ketten:
a szomszéd Berta néni nagy
farát, mit most se mérne mérték,
az intézeti lánycsapat
sutácska magakelletését,
Sáránszky Jani bácsi bõ
lére eresztett monológját,
Rakovszky Jóska szenvedõ
képét, ha versét megmorogták,
a verandán a sok tarokk-
partit, a részeges tanító
gyalázatát is, magyarok
s tótok baját, folyton visító
malacokat hízlaldai
ólakban, deszkaketrecekben.

Mindent kiröhögtünk, Zsini,
mit siratnánk legszívesebben.
 

A rendszerváltás hiteles története

Azzal kezdõdött minden, hogy buta
módon egy fõkáder – kiküldetésbe
menvén egy burgenlandi faluba -
napidíját az elsõ nap fölélte.
Megvett habselyem alsóból tizet -
ellátmányából többre nem futotta.
(Harmincra vágyott eredetileg,
hogy válthasson gatyát akár naponta.)
Az oberpullendorfi butikok
sarkig kitárva várták, ám zsebében
egy árva groschen sem szomorkodott -
perzselte is orcáját szörnyü szégyen.
S hogy többé ez ne forduljon elõ:
honába térve nagy munkába kezdett,
társult vele jónéhány törtetõ,
hogy átszabják a társadalmi rendet,
mely nem röstellte szûkre szabni a
napidíjat forintban, valutában!
Hõsünk tehát buzgón hatott oda,
hogy tûnjön el a csóró népi állam,
s lépjen helyébe oly világ, ahol
gatyákért Burgenlandig menni nem kell.

S bánja is õ, hogy közben nagy nyomor
miatt gatyásodik le sok kisember!