A börtönudvar csendes, George sehol sem észlel mozgást. Az ereszről az udvarra szökken, ugyanazzal a technikával, ahogy az imént az ablakból az ereszre ugrott le. Az épület árnyékában a külső falhoz surran. A sok-sok hónapos felkészülés most másodpercek töredékébe sűrűsödik. George tudja, hogy a külső falat csak egyetlen őr vigyázza, aki nyolc percenként tesz egy kört a kőfal széles tetején. Egy másik őr a telefonnal felszerelt kis házban tartózkodik, az udvar túlsó végében. Az őr nem sieti el a körútját. Módfelett komisz idő van. Vajon Bourke a helyén van-e már? Megbeszélésük szerint az írnek a fal túloldalán kell várnia őt. Ám gyötrő kétségére George máris választ kap. Nesztelenül egy műanyag kötél hull éppen a lába elé. Feszülten körülkémlel. Még mindig nem látja az őrt. Két perce marad a hatméteres fal megmászására. Az életéért vívott játszma legkritikusabb pillanata ez. Minden erejét megfeszíti. Egyre közelebb kerül a fal tetejéhez. Még egy méter…már csak egy fél – s ekkor megpillantja a közeledő őr sziluettjét…