Deberneky János szelíd lelkű, csendes ember volt, aki még a légynek se vétett, s ha a nagyasszony (Debernekyné született Székely Anna) megindult a szobákban a légycsapóval, borzongva csukta be a szemét, hogy a tömeges gyilkolást ne lássa.
- Mi lett volna belőled, ha a középkorba találsz születni? – pirongatta a nagyasszony.
- Mikor lovon kellett volna ülni, táborozni, csatározni, törökvért ontani. Milyen szerencséd János, hogy ilyen aludttejvilágba születtél.
Addig-addig mondogatta ezt Székely Anna, hogy egyszer csak kezdett az az aludttejvilág megfordulni. A tej belőle átváltozott piros vérré, és nem aludt hanem pezsgett. A nagy nemzeti szónok kimondotta a végzetes szót: az országgyűlésen: „Mérkőzzünk össze!” A nagy nemzeti költő elszavalta a gyújtó dalt: „Talpra magyar, hí a haza!”
S egyszerre mozogni, elevenedni kezdett minden, Micsoda nyár volt az az 1848-ig! Forró,száraz. Fű helyett katonák nőttek ki a földből. De minek is lett volna fű? A kaszák elmentek fegyvereknek a kaszások katonáknak.
T A R T A L O M
Egy éj az Arany Bogárban - 7
A kedves Gaillard apó - 63
Az én öreg Miska kocsisom - 89
Az öreg Dankó bácsi - 107
A szegény jámbor ármádia - 123
Ne nyitogassuk a történelmet - 129
A kursevicai ütközet - 134
"Dekrétum Bácskaense" - 140
Huszár a teknőben - 147
Chorin császári biztos - 165
Csász.kir.bor. - 173
A fekete fogat - 189
A kötetről - 219
Jegyzetek - 220