Odament a polcokhoz, megfogta a kazettát… éppenhogy odatehette az asztalra a gyémántok mellé, amikor az a kényelmetlen érzése támadt, hogy nincs egyedül. Megfordult, és abban a pillanatban egy szakavatott és rezdületlen kézből rámeredő pisztolycsővel találta magát szembe.
– Lám, lám – szólalt meg derűsen Hiller –, egy kóbor műgyűjtő! Szabad a nevét, Senhor?
– Serrao. – Serrao boldogtalanul nézett rá. – Miért szegezi rám azt a flintát?
– Ebben a tetűfészekben, tudja, nem jutni névjegykártyához. Ezt használom helyette. Van magánál fegyver Senhor Serrao?
Serrao lassan benyúlt a belső zsebébe. Hiller rámosolygott.
– A klasszikus módon, persze! Az ujjaival megfogja szépen a csövénél, és leheletfinoman leteszi az asztalra… Miért követett engem, Senhor Serrao?
– Nem magát követtem – motyogta Serrao. – Csak éppen mind a ketten ugyanazt a pasast akarjuk felhajtani…
Hajtóvadászat egy könyörtelen tömeggyilkos után a brazíliai ősvadon zöld poklában – Vakmerő katonai akció egy ostromlott erőd felmentésére a száz évvel ezelőtti Vadnyugaton – A világhírű brit író két izgalmas kalandregénye egy kötetben.
T A R T A L O M
A Halál-folyó - 5
Breakheart-szoros - 217