Mi sötétlik ott a láthatáron? Oly borongós, oly fekete tünemény…
Fekete falak, csonka tornyok, tetőtlen házak… egy megholt, elégett város csontváza az. A fekete omladékok ijesztő képül látszanak meg a távolba. Ott nappal is éjszaka van.
A város végén látszik egy magas ház, ablakain keresztülsüt a hold, a szél bánatosan süvölt elhagyott falai között és a felkavart üszög és szénporból fekete árnyalakokat hord szét a lakatlan éjszakába.
Elmondom a regét az elpusztult házról és a két szép leányról, akik benne laktak.
Gazdag földesúr volt e ház birtokosa, sok kincse, sok jószága, de legdrágább s legféltőbb kincse volt, két szép jó leánya.
Egyik magas, karcsú virágszál volt, szép fekete haját mindig fürtökben viselte, szemeinek villanása, mint a futó csillag.
Másik gyönge, telt arcú teremtés, szelíd, mint egy angyal, akik ismerték, emlékeznek reá, hogy szép, hosszú, szőke haját két tömött tekercsben szalag közé fonva viselte. Úgy illett az neki…
T A R T A L O M
A tűzön át az égbe - 5
A két menyasszony - 66
Egy bál - 102
A végzetes hely
A markotányosné - 134
A sánta koldus - 135
Az eldugott kéz - 136
A székely asszony - 138
Az eltűnt leányok - 161
Az elesett neje - 168
Nomen est omen - 201
Mégsem lesz belőle tekintetes asszony - 208
Az őrszem - 270
Komárom - 274
A fránya hadnagy - 295
Az utolsó vers és az utolsó golyó - 338
A szürke kis ember - 347