Hogyan lett Imréből, a szegénysorsú székelyből Ibrahim a nagyvezér íródeákja, diplomatája, az első török nyomda alapítója, Rákóczi rodostói tolmácsa? Ez is kiderül, bár Gyárfás Endre voltaképp nem erre keresi a választ sodró lendületű, költői képekkel, szimbólumokkal átszőtt regényében. Az író és könyvének hőse egyaránt azt kutatja: mennyit őrzött meg magában Ibrahim a hajdani Imréből , a török tiszt a magyar diákból, az európai kultúrát oszmán földbe plántáló tudós a függetlenséget áhító kurucból. Remélheti-e az idősödő Ibrahim, hogy éppen őt küldi haza a száműzött fejedelem az újra lázadozók buzdítására? És vallhatja-e tiszta hittel, hogy a haza valóban haza maradt a számára? Váratlan ütközet, oktalan fogságbaesés, rabszolgasors, janicsárkodás, kétségekkel terhes, gyönyörűséggel teljes szerelem, megalkuvások és önámítások története sűrűsödik egyetlen éjszakában és délelőttbe, amikor is Ibrahimnak számot kell vetnie életével.