– A rohadt életbe! Felszívódott! – káromkodott Dago. – Átvert minket!
– Nyilván kiszúrta, hogy követjük.
– Nem… nem hinném. Hajtson lépésben, hátha itt parkol valahol. Én ezt az oldalt figyelem, maga a másikat nézze.
A kocsi lassan gurult a kihalt, éjféli utcában. Mind a ketten dühöngtek magukban, hogy hová tűnhetett a kocsi.
– Már látom – suttogta Dago –, de meg ne álljon…
Bermudez áthajtott a kereszteződésen, és csak a következő sarkon stoppolt le.
– Biztos benne, hadnagy, hogy ez az a Ford?
– Van egy módja, hogy megtudjuk – mormolta Dago, és kinyitotta az ajtót. – A motorháztetőnek még melegnek kell lennie. Várjon meg itt…
Kiszállt és odasurrant a Fordhoz. Igazolódott a gyanúja. A motorház teteje még meleg volt. De vajon melyik házba mehetett be a titokzatos személy? A villák sűrű, nyomasztó csendbe burkolóztak. Az ablakokból parányi fény sem szűrődött ki. Dago tanácstalanul nekidőlt a Mustangnak, ösztönösen megtapogatta hónalja alatt a bőrtokban lapuló pisztolyt… és fogalma sem volt, mitévő legyen. Ekkor velőtrázó női sikoly tépte darabokra az éjszaka csöndjét…
Miért kell meghalnia egy üzletembernek? – Rejtélyes bűntények Havanna előkelő villanegyedében – A nagy sikerű kubai bűnügyi regény magyar kiadása.